Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-06 / 156. szám

1982. július 6. • PETŐFI NÉPE • 3 Nagy károkat okozott a vihar (Folytatás az 1. oldalról.) A sérültek állapotáról érdek­lődtünk dr. Deák Zoltánnál, a megyei mentőállomás vezetőjé­nél. Mint megtudtuk: heten szen­vedtek súlyos, de nem életveszé­lyes sérülést. Közülük Kiss And­rást, a 4 éves Losonczi Évával együtt további ellátásra a kecs­keméti megyei kórházba szállí­tották, öt személyt pedig Kiskun­félegyházán ápolnak. Hét nézőt, aki könnyebben sérült meg, idő­közben hazaengedtek. A baleset ügyében a rendőrség megkezdte a vizsgálatot. Nincs egyetlén olyan megyei településünk sem, ahol ne ha­gyott volna nyomot a vasárnapi ítéletidő. Kecskemétet a vihar 14 óra 50 perckor érte el, és mintegy 20 percig tartott. Az Agrometeoroló­giai Obszervatórium mérése sze­rint a legerősebb széllökés 24 méter volt másodpercenként, ami 86 kilométeres óránkénti sebes­ségnek felelt meg. A növényzet szinte teljesen szárazon kapta a nagy szélnyomást, mert — mint Szilágyi Tibor obszervatórium­vezetőtől megtudtuk — mindösz- sze 3 milliméter eső esett! Elenyésző csapadékkal vonult át a vihar Solt nagyközség fölött is. Amikor Prohászka János ta­nácselnök hétfőn hajnalban vé­gigjárta a községet, a fák alját már szárazon találta. Azonkívül, hogy a helység déli részére kevés jég is hullott, sem személyi sé­rülés, sem jelentősebb anyagi kár nem történt. Hartára már nagyobb erővel nyomult a fergeteg. Háztetőket sodort le és 40—50 centiméteres derekú fákat döntött le. Sok he­lyütt leomlott a kémény és a ke­rítés. Egyelőre 200 épületkárt je­lentettek be az Állami Biztosító megbízottjánál. Károsodott a nö­vényállomány, és megrongálód­tak egyes mezőgazdasági épületek is a vihartól, illetve a lezúduló jégesőtől. Dunapatajon 100 kilométeres szélsebességet mértek. A Szelidi- tónál egy fa rádőlt egy személy- gépkocsira, és megbontotta az út­törők sátortáborát. Kalocsáról tűzoltókat és katonákat küldtek az üdülőhelyre, hogy a ledőlt fát eltávolítsák és a szétcibált sátra­kat felállítsák. A szélvész nem okozott személyi sérülést. A kalocsai járásban — hozzá­vetőleg — kétszázötven családi ház tetejét kell újjáépíteni. Fisehenbócsa helységjelző táb­láját derékban kicsavarta az or­kán. Megdöbbentő látványt nyúj­tottak a Bócsánál, Hosszúhegy­nél, Érsekcsainádnál és másutt a helyenként gyökerestül kitépett fák. A helyzet súlyosságát érzé­kelteti, hogy a KPM útügyeleté- nek dolgozói még a vihar vasár­nap estéjén, 19 órakor hozzálát­tak a forgalmat akadályozó fák eltávolításához. A károk felmérését az Állami Biztosító megyei szakemberei most végzik. Végleges adatok még nincsenek. Így teljes képet még nem alkothatunk a vasárna­pi vihar okozta károkról. A bajai járásból jelzett 60 vihar-, a kis­kunhalasi járás két termelőszö­vetkezetében észlelt épületkár, s a Kiskőrös térségéből — főként Akasztóról és Kaskantyúról — való értesülésekből azonban ar­ra következtethetünk, hogy a vi­harkárok mérlege még korántsem teljes. • A tűzoltók nagy erőkkel kezdték meg Kiskunfélegyháza útjainak megtisztítását • A kórház előtt kidőlt fák alaposan összenyomták a bentlévő láto­gatók kerékpárjait. • A Kossuth utcán a nagy mennyiségű vizet csak nehezen „itták” el a csatornák. (Farkas Tibor felvételei) Jó munkahelyi légkör? A főiskolára sem lehet egysze­rűbben bekerülni, mint az egyik város elegáns, szép cukrászdájába tanulónak. Csábító a látszólag könnyű munka, vonzó a borrava­lós pálya. Az üzletvezető hossza­san elbeszélgetett a végül is fel­vételt nyert, érettségizett kislány szüleivel, akik nem titkolták ag­godalmukat. Sajnos, gyermekük olyan korban van, amikor többet foglalkozik az öltözködéssel, a diszkóval, mint a kötelezettségei­vel. A leendő főnöknő megértőén bólogatott, saját csemetéje révén ő is hasonló gondokkal küzd. Nyugtalanságra nincs ok, itt jó a légkör, a kollektíva majd mun­kára, fegyelemre neveli az újon­cot. Telik-múlik az idő. A kislány talpraesett, szorgalmas, ügyes. A forgalom növekszik, nagy szeren­cse, hogy a tanulóra már rá lehet bízni mindent, teljes értékű mun- fcaerőnek számít. S természetesen hullik zsebébe a borravaló, amit naponta az utolsó fillérig bedob a közösbe, hiszen itt ez a szokás. Meg az, hogy a tanuló nem kay belőle semmit vissza, mert a kol­lektíva pedagógiai elvei szilár­dak. Egyöntetűen az a vélemény, az ifjú kolleginát nevelni kell, kár lenne, ha ilyen fiatalon meg­ismerkedne a munka nélkül szer­zett jövedelem ízével. Hogy med­dig kell önteni a rövid italt, ho­gyan egyensúlyozza a tálcát a ke­zében, mi a szakmai fogások ezernyi csínja-bínja? — erre majd rájön magától. A gyakorlat teszi a mestert! Ennél sokkal fonío- sabb dolgokat kpll megtanulnia, a közösségi szellemet, az alkal­mazkodást, s valamennyien úgy érezték: ez kitűnően sikerült. Büszkék voltak magukra, s nemigen értették: a szakmunkás­bizonyítvány megszerzése után miért mondott fel tanulójuk. A hálátlan — hajtogatták sértődöt­ten. No, majd az új helyén rá­döbben arra, hogy mit hagyott itt! Visszasírja még ezt a jó munkahelyi légkört! Az esethez talán nem is kelle­ne kommentárt fűzni, a törté­netnek azonban van folytatása. Jó fél év múltán ugyanebből a presszóból kilépett egy másik fel­szolgáló, más lehetősége nem lé­vén, még a szakmát is otthagyta. Véletlenül találkozva, megkérdez­tem tőle, miért döntött így, hi­szen bizonyára kevesebb lett a jövedelme. — Igen — válaszolta. — De csak most tudom, hogy a jó munkahelyi légkör megfizethetet­len! — Hát éppen ez az, amivel nemrégiben valamennyien dicse­kedtek! — jegyeztem meg. — Igen, néha úgy tűnik, hogy nagy az egyetértés. Nemcsak kí­vülről, belülről is úgy látszik. Ám ami hamis alapokra épül, az elöbb-utóbb összeomlik, mint a kártyavár. Elbeszéléséből megtudtam, hogy mi is volt az a látszólagos ösz- szetartó erő. Nemcsak az egyen­lően elosztott borravaló, hanem sok más olyan lehetőség, amiből ■a vendéglátóiparban plusz pénzhez lehet jutni. Azonban ne higgye senki, hogy mindez jlyen egysze­rű. Dehogy! Árgus szemekkel fi­gyelték egymást, mikor ki csap­ja be a másikat. Kinek jutott több, például azért, mert még nem volt szabadságon, táppénzen. Örökös vita, bizalmatlanság mér­gezte a légkört. Egyetértés? Az is előfordult. Talán mindezek ellen- súlyozására. A kollektíva mindig kiszemelt magának valakit, akit marjon, piszkáljon. Amíg közö­sen tudtak utálni egyet, addig el­hitették magukkal, hogy nagy az összetartozás. Ez is munkahelyi légkör, s ha­sonlót nemcsak a vendéglátóipar területén lehet találni. Erről jut eszembe. Több kiváló címet nyert szövetkezetnél, vállalatnál hal­lottam már: eredményüknek, si­kerüknek titka a jó munkahelyi légkör. Tág ez a fogalom, sok minden belefér: az anyagi, erköl­csi megbecsülés, személyi és tár­gyi feltételek, a különböző posz­ton levők egymáshoz való viszo­nya. Egy bizonyos, ha a kollektí­va összetartó ereje nem a való­ban közös ügyet, a vállalati cé­lokat szolgálja — szétpukkan az egész, mint a buborék. Kovács Klára Egyszerűbb csomagolásban olcsóbb élelmiszerek Azonos típusú csomagolásban, fehér alapon fekete feliratos cím­kén a megtakarításra utaló per- selyes malacemblémával hozza forgalomba az élelmiszer-keres­kedelem azokat az úgynevezett fehér termékeket, amelyeket — főként egyszerűbb csomagolásuk révén — a megszokottnál általá­ban 8—10 százalékkal olcsóbban árusítanak. Ma már 12 vállalat és szövetkezet száraztésztái, édes­ipari termékei, befőttjei, konzerv- jei kaphatók olcsóbb áron. Né­hány üzletben a hét és fél kilós Tomi mosóport is árusítják egy­szerűbb csomagolásban, kilón­ként 44 forint 40 fillér helyett 38 forint 90 fillérért. A közelmúlt­ban megjelentek a boltokban a Budapesti Húsipari Vállalat fe­hér termékei is, pástétomok, kol­bászkrémek és hurkakészítmé­nyek kaphatók kilónként 12-től 44 forintért. A Belkereskedelmi Miniszté­rium élelmiszer- és vegyescikk- kereskedelmi főosztálya az egy­éves tapasztalatokat értékelve megállapította, hogy a kínálat az ország különböző részein nem egyenletes. Ennek okát abban látják, hogy a termelők és a ke­reskedők egy része nem tartja eléggé kifizetődőnek e termékek széles körű bevezetését, mivel ezek az átlagosnál alacsonyabb nyereséget tesznek lehetővé. A Belkereskedelmi Minisztérium arra ösztönzi a vállalatokat, hogy szélesítsék az olcsó élelmisze­rek választékát. Raktár a nagyközönségnek A GELKA közli, hogy a száz­halombattai és a monori raktárát a nagyközönség előtt is megnyi­totta. A vásárlók több mint húsz­ezer alkatrész közt válogathat­nak. Százhalombattán, a 6-os fő­útvonal mellett, az Erbe-telepnél megnyílt raktárban televíziók, rá­diók, lemezjátszók, magnetofonok és egyéb híradástechnikai készü­lékek, továbbá automata- és ha­gyományos mosógépek, centrifu­gák, boylerek, konyhai kisgépek, villanytűzhelyek, háztartási gé­pek javításához szükséges alkat­részeket kínálnak eladásra. A raktár hétfőtől péntekig naponta reggel 8 órától délután két óráig tart nyitva. A monori raktárban (címe:Mo- nor, Kossuth Lajos utca 93.) hű­tőgépekhez, -berendezésekhez áru. sítanak kompresszorokat, hűtő- és fűlőautomatikákat, alkatrészeket. A raktár ugyancsak hétfőtől pén­tekig naponta reggel 8 és délután 2 óra közt áll a vásárlók rendel­kezésére. A raktári árusítással kapcsolat­ban részletes tájékoztatást a vál­lalat kereskedelmi osztálya ad. Címe: Budapest, VI., Nagymező utca 43.; telefon: 325-508, 323- 723, 324-902. Húszmilliónál több ügyfelet fogadtak — hozzávetőleges becslés szerint — tavaly az ország tanácsai. Ugyanezen idő alatt csaknem százmillió ügyirat született, részben e ,,forgalom" kapcsán, részben a közigazgatási munka szük­séges tartozékaként. Arra pe­dig hirtelenjében csak tippel­ni lehet — megközelítően sem pontos eredménnyel —, va­jon a különböző szervek és szervezetek, hatóságok és hi­vatalok, bíróságoktól a szak- szervezetekig, körzetben dol­gozó tanácstagoktól a társa­dalmi ellenőrökig: hány millió, hány tízmillió kérést, panaszt, észrevételt kaptak, rögzítettek papírra, vettek fel róla jegy. zökönyvet, vagy hallgattak meg? Az ügyfélnek, nevezzük őt bejelentőnek, panasztevőnek, kérelmezőnek, egyre megy — természetesen mindig az a dolga a legfontosabb, amely­nek rendezésében jómaga az érdekelt. Ott az íróasztal má­sik oldalán: az ügyintéző, a meghallgató szerv képviselője legtöbbször személytelen ma­rad a számára. A modern köz. igazgatás, a tanácsi, államigaz­gatási munka módozatainak napjainkban is formálódó vál­tozásai jelentenek ugyan lépé­seket, — nem is elhanyagol- hatókat —, e személytelenség ellenében, a végső kép azon­ban ma is többségében bizo­nyosfajta személynélküliséget vetít elénk. Tudományos meg­figyelések, kutatások és ta. nulmányok bizonyítják, hogy az ügyfél.ügyintézö kapcso­lat szálai napjainkban sem alakulnak sokkal másként, mint akár évtizeddel ezelőtt. Életünk rendje, munkánk, sorsunk formálódása, teen­dőink alakulása úgy rakja egy­más mögé a napjainkat, hogy valahol szinte mindig ügyfe­lek legyünk. Táblák ez ajtón — és embe­rek, Íróasztalok mögött, vá­lasztópolc mögött, kartotékok mellett. Reggel elindultak a munkába, utaztak távolsági buszon, vonaton, vagy csak a városi, helyi járaton, beadták közben a gyereket az óvodába, és elszaladtak egy recepttel a patikába is. Bevásároltak, sorban álltak friss kenyérért, aztán bementek a munkahe­lyükre és — elkezdődött a sze. mélytelenné válásuk ideje. Több tízezres tekintélyes la­kossági réteget tesz ki azok. nak a száma, akik valamilyen vonatkozásban az ügyintézés­re hivatottak. Tény, és adatok, felmérések sora tanúsítja, hogy az utóbbi évtizedben a bürokrácia vad­hajtásaiból sikerült valameny. nyit lenyesegetni országos méretekben is. De tanácsi­szervezési és más államigazga­tási szakemberek a megmond­hatói, mennyi új is előbuk­kant! Túlbonyolítások és túl­biztosítások sora kíséri ma is sok helyütt a hivatali mun­kát. Papírmunka és beléghal- mozások léteznek és hatnak, kínlódunk velük és miattuk. Hallgatom a távolsági bu­szon az ötvenen túli asszony szavait: szorgalmas és pontos hivatalnok egy telkekkel fog­lalkozó hivatalban, telve fá­radsággal, és nem is titkolva, hogy alig várja a nyugállo­mány idejét. Ami f áraszt ja: a sokszor ma is bonyolult ren­delkezések, amelyek közül egyi­ket, másikat a gyors avulás miatt nem is jut ideje meg­tanulni. A „felek"-kel való ér­telmetlen és sokszor gorom­baságig fajuló vitákban me­rül ki nem egyszer, mint hi­vatali társai is — a „felek" vi­szont abban, hogy kevéssé ér­tik a paragrafusok nyelvét, be­lebonyolódnak a hivatali ira­tok rubrikáiba, késve és sok­szori magyarázás után értik meg, amit egyszerűen is le le­hetett volna írni. Sok terüle­ten a restancia, a túlmunkák áradata szül ingerültebb, kul­turáltnak kevéssé mondható párbeszédeket. Néha mégis rácsodálkozunk valami másféle munkastílusra. Kezdeti, korántsem „tipikus” gesztusokra, vonásokra. Kis. község postáslányára, húsz- huszonkét éves fiatal nőre, aki felhúzta még egyszer az ablak rácsát — nyolc perccel zárás után — és átvette kész­ségesen a terhes kismama ke­zében szorongatott csekket. Az eligazítóra a járási rende­lőintézetben, aki nem fog­hegyről válaszolt, mintha át­kot mormolna, hanem magya­rázott, tanácsolt és egyformán udvarias minden érdeklődő­vel. A tanácsi lakásosztályon az előadóra, aki az ügyfél gye­rekeinek futkosása közben, lármában és nyüzsgésben is türelmesen felelgetett, és az íróasztala előtt nem restellt helyet mutatni az ügyfélnek. Ilyenek is sokan vannak — sőt, ahogyan az ügyintézés kor­szerűsödik mostanában egyre többen vannak. Emberi magatartásokat gyakran eleve meghatároznak, és jól, illetve kedvezőtlenül befolyásolnak a külső körül­mények. Hogy jó-e, korszerű és racionális-e, vagy pedig agyonbonyolított egy rendel­kezés? Hogy a jogszabály ne­hezíti, vagy megkönyiti adott területen és esetekben az ügy­intézést? Hogy megfelelő-e az ügyintézői apparátusok bel­ső szervezettsége, vagy túl­terhelt-e az ember, feszített-e, vagy helyesen megállapított a munkatempó? A körülmények meghatározók és magyarázók lehetnek. De — és ezt feltétle­nül bizakodva lehet nyugtáz­ni — sohasem megváltoztat- hatatlanok. Az egymásra utaltság jobb elviseléséért, a tisztes hangért, a jobb közérzetért, a kevesebb és kellemesebb várakozásért, az összezörrenések elkerülé­séért azonban ott, az ügyek intézésének „színterén” tehet sokat, és nem lebecsülhető megértéssel egymás iránt: ügyfél és ügyintéző ... Várkonyi Margit Felvételi előtt: nyári oktatótábor Több mint ötezer középiskolás diák részére közel félszáz oktatótábort szerveznek a nyáron, szerte az országban a fel­vételeket előkészítő bizottságok. Az idei immár a tizedik nyár, amikor a fizikai dolgozók középiskola harmadik osz­tályát végzett, érettségi után tovább tanulni szándékozó gyermekeit ezekben a táborokban több száz egyetemi és fő­iskolai oktató, hallgató társadalmi munkában készíti fel a nagy erőpróbára. A nyári oktatótábor közbenső állomása annak a kétéves mun­kának, melynek végén a diákok valamely hazai felsőfokú oktatá­si intézmény felvételi bizottsága előtt adnak számot tudásukról. A középiskolások már harmadik osz­tályban kapcsolatba kerülnek az­4 zal az intézménnyel, ahol to­vábbtanulni szándékoznak. Az „ egyetemi számítóközpont adatai szerint azoknak a közép- iskolásoknak, akik a felvételeket előkészítő bizottságok segítségé­vel folytatták tanulmányaikat, mintefy 60—70 százaléka tesz si­keres felvételi vizsgát; a felvéte­lin elért pontszámaik átlaga pe­dig néhány tizeddel magasabb, mint valamely más előkészítő tan­folyamot végzett diáktársaiké. Míg az 1982/83. tanév negyedi­kesei a felvételire készülődnek, addig a többiek latolgathatják, hogy mely felsőbbfokú intéz­ményben kívánnak továbbtanul­ni. Az idén először valamennyi középiskolába eljuttatta a FEB az egyetemek és főiskolák nyílt napjainak összesített jegyzékét, így az ország bármely részében élő fiatal megtudhatja, hogy mi­kor, melyik felsőfokú oktatási in­tézmény tart bemutatkozó tájé­koztatót számukra. HULLADÉKHASZNOSÍTÁS a MEZŐGAZDASÁGBAN Energiatakarékos technológiák Űj energiatakarékos technológiák, hulladékhasznosító eljá­rások kialakításán dolgoznak a Mezőgépfejlesztő Intézet­ben. Jelenleg összesen mintegy 170 kísérleti stádiumban lé­vő témával foglalkoznak az intézet kutató-fejlesztő munka­társai, s azzal számolnak, hogy az év végéig a . gyáraktól, gazdaságoktól további 50—60 új feladat kidolgozására kap­nak megbízást. A fejlesztőmunka eredményétől függően kö­rülbelül 14 prototípust is elkészítenek az idén. Egyik legutóbbi sikeres fejlesz­tésük a trágyakomposztáló keze­lőtelep, amelyből az elsőt a kö­zelmúltban Dunavarsányban ál­lították fel. Az eljárással a híg trágyát 15 nap alatt „átdolgoz­zák”, s egyebek között értékes vi­rágföldet nyernek belőle. A Szol­noki Mezőgép Vállalattal közö­sen olyan bálaégetőt terveztek, amely a lehető legjobb hatásfok­kal égeti el a szalmát, és más me­zőgazdasági hulladékot. A jász­kíséri téeszben felszerelt beren­dezés máris sok száz tonna olaj megtakarítását tette lehetővé. A bálaégetőt sorozatban gyártják. Ugyancsak a legutóbbi kísérleti munkák sikere az a komplett gépsor, amely a mezőgazdasági, és az erdőgazdasági mellékterméke­ket összegyűjti, aprítja, báláz­za, majd feldolgozza. Ezeken kí­vül számos új típusú kombájn­adapter, önjáró cukorrépa-beta- karító gép mintapéldánya is el­készült. Valamennyi új berende­zés előállításánál a konstruktő­rök a gépek súlyának jelentős csökkentésére törekedtek, mert eddig túl sok anyagot építettek a berendezésekbe, így azok nehezek, túl súlyosak voltak. A súlycsök­kentés azonban nem megy a mi­nőség rovására. r Ügyfelek és ügyintézők

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom