Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-31 / 178. szám

1982. július 31. • PETŐFI NÉPE A Képes Újság találkozóra hívogat Betegápolási kutatóközpont Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO európai regionális központjának magyarországi betegápolási kutató intézménye lesz a Szolnok megyei Tanács Hetényi Géza Kórháza'. A választás azért esett rájuk, mert itt már évek óta figyelemre méltó munkát végeztek a betegápolási módszerek és formák továbbfejlesztéséért. Az elmúlt években a sebészeten, a belgyógyászaton, az ideg- és elmegyógyásza­ton, továbbá a traumatológiai és a gyermek fertőző osztályokon het- venféle ápolási formát, módszert dolgoztak ki. A WHO képviselői­nek véleménye szerint a kórház kezdeti lépései alkalmasak arra, hogy a szervezet keretében további kutatások alapjául szolgáljanak. A betegápolási kutatóközpont feladatainak ellátásához a kórház 1984-ig megteremti a szükséges feltételeket. Megtanultak csárdásozni is Nyolc éve tart szoros kapcsolatot a kecskeméti 607-es Ipari Szakmunkásképző Intézet, a moszkvai 145-ös számú testvériskolával. Néhány esztendeje született az ötlet, melynek eredményeként nemzet­közi építőtáborok szervezésére kerül sor nyaranta, a testvérintézetek tanulóinak részvételével. Tavaly a kecskeméti diákok építőtáboroztak Krasznogorsak- ban, az idén pedig a szovjet fiatalok látogattak el segítőkészen a megyeszékhelyre. — Két hét munka, két hét üdülés. Vagyis igye­keztünk úgy megszervezni e közös építőtábort, hogy a népgazdaságnak nyújtandó hasznos munkán kí­vül, különböző kirándulásokra, élménygazdag prog­ramokra is maradjon idő — tájékoztatott Jágfalvi Miklós táborvezető. — Kik jöttek? — A tanulásban, a kultúra és a sport területein, valamint az ifjúsági szervezetben végzett munká­juk alapján válogatjuk ki a résztvevőket a két is­kola diákjai közül, minden esztendőben. Tehát az építőtáborozást ki kell érdemelni. — Hol dolgoztak a tanulók? — Július elején érkeztek meg hozzánk a szovjet fiatalok, s intézetünk szakmunkásjelöltjeivel kar­öltve, egy hétig a Szikrai Állami Gazdaság gyümöl­csösében serénykedtek. Meggyszedés volt a felada­tuk. Ezt követően Tiszakécskén, a Béke Termelő- szövetkezetben folytatódott a munka, ahol az őszi­barack szüretelésében, s egy juhhodály építésében segítettek a diákok, ugyancsak egy héten keresztül. — Szorgalmasan? — Igen. Büszkén elmondhatom, hogy nagyon lel­kesen dolgozott ez az alig több mint 30 fős diák­csapat. Az állami gazdaság és a termelőszövetkezet szakemberei egyaránt elégedettek voltak a munká­jukkal. — Hogyan telt a diákok ideje ezután? — A dolgos napokat, a valóban kiérdemelt üdü­lések, kirándulások követték — mondta Jágfalvi Miklós — Az építőtáborozók ellátogattak Budapest­re, Esztergomba, s egy hetet strandolhattak a Ba­latonnál is. Közös vetélkedőkben, kulturális és sportprogramokban sem volt hiány ez alatt az egy hónfljb aiátt. A fiatalok egyik tanára, Valentyina SzemjÖnova Matvejcsuk így vélekedett: — Nagyon tetszik Magyarország, s nagyon ked­vesek a magyar emberek. A kecskeméti kollégák nagyszerűen szervezték meg ezt az építőtábort, amely kétségtelenül tovább erősítette a két iskola kapcsolatát, barátságunkat. Hogy mennyi kellemes, szép élményben volt részünk, azt lehetetlen néhány szóval elmesélni. Még csárdást táncolni is megta­nultunk, és magyarul énekelni azt a dalt, hogy „nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet le­veles kosárba ...” ök csak tudják, volt benne részük ... K. E. • Úttörők a pusztavacsi jeltoronynál. Megdönthetetlen tény, hogy Gregus Jánosnak van a legkülön­legesebb, legegyedülibb'munkakö­re: ő őrzi az ország közepét. A jeltornyot, a hozzátartozó, márványlapra vésett ország térké­pét, a gúla tetején levő aranyo­zott gömböt, a fő és közbenső ég­tájakat jelző bokorléniákat, egy­szóval mindazt, ami Naz ország geometriai középpontját jelképezi, jelöli. Egyedülálló feladat, s néha szó szerint is egyedül van kint a falu­széli erdőalji mezőségen. De lesz ez évben két-három olyan napja, amikor aligha érzi magát magá­nyosnak. Akkor, azon a két na­pon, amikor a Képes Újság szer­kesztősége találkozik olvasóival az ország közepén. Augusztus 7-én, 8-án. Szombat, vasárnapi napo­kon. Ha hinni lehet helyi jóslá­soknak, több mint ötvenezer em­ber fordul meg itt ezen a két na­pon. ötvenezer? Először is: hol fér el a tenger­nyi tömeg? Hol férnek el a járművek, ami­vel a vendégek a helyszínre ér­keznek? Autóbuszok, személygép­kocsik, motorkerékpárok? Másodszor: vajon mit láthat az az ötvenezer ember egy ilyen kis településen, mint Pusztavacs? Induljunk, tegyünk egy rövidke sétát, ismerjük meg egy kicsit a tájat, a községet, a látni- és érez- nivalókat. Mindenekelőtt: fesztivált ekkora térségen még soha nem rendeztek. Kereken kétmillió négyzetméter nagyságú az a pusztavacsi nagy­rét, ahol a fő rendezvények zaj­lanak. Kétmillió négyzetméter, olyan óriási térség, ahol kicsit szorosan ugyan, de elférne az ország la­kossága. öt ember jutna egy négy­zetméterre. Ami azt illeti, annak az ötvenezer embernek nem lesz bezártságérzete. Még akkor sem, ha a hatalmas sík „körül van ke­rítve”. Három oldalról erdő sze­gélyezi a nagyrétet, amelyiknek egyik oldalán, az erdőszélen hú­zódnak majd a sátrak, akár kilo­méter hosszan, itt lesz a korzó, a sétálóutca, a sátorsorok vége fe­lé, a hatalmas színpaddal, ahon­nan két napon át árad a zene, a vidámság. A nagyrét közepe a rendezvény vidámparkja. Ringlispillel, céllö­völdével és egy égbenyúló vásár­fával, ahol is vállalkozó ifjak megmutathatják: nem felejtettek el fára mászni, kivált ha a tetején ajándékcsomagokat lehet zsákmá­nyolni. A térség túloldala parkolóhely, ötezer gépkocsinak, háromszáz autóbusznak és tetszés szerinti mennyiségű motorkerékpárnak biztosítanak helyet a rendezők. Ez hát a nagyrét, a természet óriásszínháza, amelynek díszlete a vacsi erdők óriástölgyei, akác­fái, kupolája — reméljük — a csillagos ég. Ez az, amit látni is kevés: érezni kell. Kell is, és le­het is. Ki hinné, hogy ebben az erdővadonban jól kiépített koco­gópálya van, amit szabadon hasz­nálhat mindenki, aki az egészsé­gét az ország közepén is edzeni kívánja. De induljunk a nagyrétről az egészen közel levő faluba, ahol a főutcán haladva egyszercsak fel­tűnik a XV. századbeli templom­rom, amelyet idegenforgalmi, mű­emléki kiadványok is számontar- tanak. Érdemes még a romtemp­lom ellentéteként megnézni a Po- litoys játékkészítő szövetkezet csupa üveg új üzemét, majd a Kóburg-kastélyt, amelyikben je­lenleg négy család lakik, de szó van róla, hogy a családokat meg­felelő lakáshoz juttatva, a hercegi épületet az idegenforgalom szol­gálatába állítanák. Innen már egy kellemes rövid séta a nevezetes hely, az a bizo­nyos középpont, amelyiknek meg­jelölését éppen a Képes Újság kezdeményezte, szorgalmazta. A jeltorony tervezője Kerényi József építész-tervező és Letanóczki Gyu­la szerkezettervező. Az út menti fasor mögül kilép­ve a jeltorony látványa szinte megállásra készteti a látogatót. Nyolc betonlábon áll a különös, gúla alakú építmény, amelynek anyaga szibériai vörösfenyő, a leg­korszerűbb védelemmel ellátva, a védőfestésért harmincéves garan­ciát vállalt a kivitelező, az Örké­nyi építőipari szövetkezet. Aki alaposan akarja tudni, hol van az a kis pont, a középpont, kövesse tekintetével az aranygomb krómacél rúdjának lefelé mutató csúcsát; ahová az mutat, ott a kö­zepe ... Vajon hányán tekintik meg? Hány ember élménye lesz azon a két napon Pusztavacs, ez a külön­legesen szép táj, sík mezőivel, vadregényes erdeivel? Mi bízunk benne: Gregus Já-, nos, az egyedülálló munkakörű ember, az ország közepének őre azon a két napon nem fogja ma­gát magányosnak érezni. I. T. B. ÉPÍTŐTÁBORI PILLANATKÉPEK Diadalív a hadak dicsőségére 0 Szökőkút az Étoile téren. háromezer személyes színház van a harmincas években épült palo­tákban. Innen a legszebb a Nagy Francia Forradalom 100. évfor­dulójára épült Eiffel-torony. Az­óta egy szögecskét nem kellett javítani, igaz, hétévenként újra festik. Az idő „vasfoga” sem fo­gott ki az épülésekor Párizs „szé­gyenének” titulált tornyon! — A mi budapesti, vasszerkezetes Nyu­gati-pályaudvarunkat is Eiffel mérnök tervezte, és építtette. — Szerencséje volt Párizsnak —, sem rádió, sem tv-adóra nem volt gondja —, innen szaladnak az éterbe a francia rádió első adá­sai 1922-ben. Ma több rádióállo­más, és három tv-adó működik benne. Az „öreg hölgy”, így ne­vezik a Párizs egyik jelképévé vált Eiffel-tornyot. Rövidesen a „Pompidou Kultu­rális Központ” ultramodern, mo­numentális épületénél vagyunk. Csupa üveg —, az üveg előtt sza­badon az épület fémszerkezete. — Maga ez az építészeti megol­dás számomra nem új, — az ősszel Frankfurtban, Münchenben láttam ilyeneket, de azok hig­gadtabb, kiegyensúlyozottabb ha­tásúak voltak. — Itt a szerkezeti elemek között felharsanó élénk színeknek fontos eligazító szerepük van. —■ A párizsiak közül nagyon sokan nem szeretik ezt a palotát —, mondja idegenvezetőnk. — Én óriás madárháznak látom —, amiben nem madarak repdesnek, hanem emberek kívánnak műve-'4 lődni, alkotni. — Sajnos, nem me­hetünk ' be. — Kívülről hidegség érzetét keltő épület belsejének építészeti nagyszerűsége —, hogy minden alátámasztás nélkül 50 méteres fesztávolságot hoztak itt létre a tervezők, az építők. A legújabbaktól, a legmoder­nebbtől a Szajna-parti ódon Con- ciergerie visszavisz a történelmi múltba. A. palota vaskos, kúpos tetejű tornyaiban őrizték a for­radalom foglyait. Mária Antoinett is itt várta kivégzését, de ugyanide került Danton és Ro­bespierre, mielőtt fejükre hullt a guillotine. — A francia törté­nelmi vonatkozásokon kívül töb­bet nem hallunk a Conciergerie- ről, a Capet királyok lakóhelyé­ről — pedig a XII. századba visz- szanyúló jelentős magyar kapcso­latok fűződnek hozzá. Az eszter­gomi királyi palotát, várkápolnát építtető III. Béla királyunk má­sodik felesége, II. Fülöp francia király nővére, Capet Margit —, az angol trónörökös özvegye. — Maga az a tény, hogy a magyar király feleségül kapja a francia király testvérét, mutatja, milyen súlya volt ebben az időben Euró­pában Magyarországnak és az uralkodó Árpád-háznak. — Az óvatos II. Fülöp kívánságára ugyan jövedelem-összeírást ren­delt el III. Béla —, a francia ki­rály tudni - akarta, milyen jöve­delmű országba, milyen királyi járadékokkal rendelkező uralko­dóhoz adja nővérét. — Leánykérőben járó magyar követek vonultak egykor itt, ahol most állunk. — Nemcsak köve­tek, de magyar diákok is jártak ebben az időben Párizsban —, a legújabb történelmi kutatások szerint Anonymus, a „Gesta Hun- garorum” szerzője is Párizsban tanult. — „Magyarok párizsi is­kolázásáról Istvánnak a Szent Genovéva apátiának levelei ad­nak tájékoztatást... egy másik adatból arról értesülünk, hogy Elvint III. Béla 1192-ben Párizs­ba küldte zenetanulás célzatával”. (III. Béla emlékzete — Magyar Helikon, 1981.) Leánykérő magyar követek, ta­nulni, zenélni kívánó diákok, — jóval megelőzve bennünket ma­gyar turistákat —, már a közép­korban jártak Párizsban! Szalayné Bodócs Éva (Folytatjuk.) Tóth István brigádja az elmúlt csütörtökön 713,4 százalékot teljesített. Fantasztikus! Az eredmény még Vámos Reginát is elismerésre készteti, pedig most nincs is jókedve, hiszen nem kapott levelet Dehát Tóth Pistáék ügyesen kapáltak aznap (más­nap, harmadnap), ez tény. No; persze, szőlőt ka­pálni, hát az is valami? Próbálnák csak meg a Strand étteremben a temérdek krumplit, hagymát hámozni, a szénaboglyányi csetrest elmosogatni!... — A vasárnap és a kedd: ezek a napok a leg­mozgalmasabbak — árulja el Papp Tibor, aki Re­ginával, s a Szeifert-brigád többi tagjával együtt a Strand étteremben dolgozik. — Hétfőn zárva a fürdő, kedden aztán megrohanják az üdülők, úgy is hívjuk a hét második napját: „kisvasárnap”. Amíg Tibor a konyhai munka műhelytitkairól mesél, F. Hegedűs Teréz, a tiszákécskei nagyköz­ségi KISZ-bizottság titkára a parancsnoki szobá­ban tartózkodó Iglói Ferencnét faggatja, hogy ér­zik magukat Kerekdombon a gyerekek, s hogy a pedagógusok ? — Nézz csak rájuk, azaz hogy ránk — mutat körbe a benépesülő irodán a Fóti Gyermekváros nevelőnője. — De hogy mondjam is: remekül! A táborban most csak a Kincses-brigád tagjai tartózkodnak: ők délutánosok. A parancsnoki szo­ba „csúcsforgalmának” oka pedig egy egyenruhás férfi: a postás. Megjöttek az újságok, a levelek. Majd nem sokkal később a szomszédos ásványvíz­üzemből érkezik néhány fiú: kerekdombi ásvány­vízzel — a táborlakók kedvelt italával — teli ládá­kat cipelnek. A többiek a helybeli Új Élet Termelőszövetkezet hatalmas szőlőtábláinak valamelyikén dolgoznak. Nosza, keressük meg őket! — Valóban elégedett vagyok a gyerekek teljesít­ményével — mondja Kunszt Gábor táborvezető, akit a szőlőtábla közepén találunk. — A fiúk ön­töznek, kapálnak, a lányok ka- csolnak, kötöznek. A tábor telje­sítményátlaga: 250 százalékos. Tériké, a kécskei KISZ-titkár ezt hallva megjegyzi, hogy az eddigi váltások közül ez a leg­magasabb. Igen ám, de mi a hí­res-nevezetes Tóth-brigádra len­nénk kíváncsiak. — A közelben dolgoznak ők is — mutat a hátunk mögé a tábor­vezető. — Az a kicsi ember ott Beke Péter, a csapat lelke. Péter híres ember: a Prolifilm főszerepét játszotta a televízió­ban. Katonatiszt, vagy kamion­sofőr szeretne lenni. Az ellátás­sal elégedett, azt mondja, jó programokat szerveznek a szá­mukra Tiszakécskén, ahova a termelőszövetkezet autóbuszán utazhatnak. A brigád teljesítmé­nyéről pedig így vélekedik: — Van úgy, hogy minden ösz- szejön: jó az idő, kevés a gyom. Olyankor aztán lehet és érdemes is hajtani... H Kinek jött levele? (Méhesi Éva felvételei) S. B. Fóti gyerekek % Kerekdombon • Tóth István, a legeredménye­sebb brigád vezetője. Reggel szinte üres volt Párizs, most délután lassan benépesed­nek az utcák, terek, bulvárok. A világ egyik legnagyobb terének mondott Concorde tér méreteit autós „sétánk”-ból már ismer­jük. Most itt gyönyörködünk a város egyik legszebb látványá­ban. Egy vonalban tárul elénk a Tuillériák kertjében álló Kis Diadalív — a Carussel —, a Con­corde tér középpontjában az egyiptomi, luxori obeliszk —, két óriás, szoborcsoportokkal díszített szökőkút —, egyik a tengeri, má­sik a folyami hajózást szimboli­zálja—, és a Champs-Élysées vé­gében az Etoile téren a Nagy Diadalív, az Arc de Triomphe zárja horizontunkat. Páratlan kép ez! Fényképezünk a szökőkutaknál, nézegetem az obeliszk hierogli­fáit... Napóleon a. hadizsák­mányszerzéshez is értett! — Még­is neki, illetve az ő tudósának, Champollionnak köszönhetjük a hieroglifák rejtélyének megfejté­sét, — ami az emberiség számára ismertté tehette az ókori Egyip­tom magas fokú kultúráját. Borostás, meggyötört arcú, na­gyon kopott ruhájú, micisapkás, öreg árus megy egyik nézelődőtői a másikig —, leporellókat kínál. Amikor megtudja, hogy magya­rok vagyunk, tört magyarsággal mondja: Magyaroknak tisz fran! — Hogy valóban a magyaroknak szól-e ez a nagy árkedvezmény, — vagy lopott áru-e? — Ki tud­ja? A mi szívünket melengeti az öreg árus magyarok iránti szim­pátiája. A négyzetes tér másik oldalán nagy távolságról néz egymásra a görög oszlopsoros, timpanonos Madlaine templom, — és a klasz- szicizáló Bourbon-palota, a francia parlament épülete. Ez utóbbi volt a mintája a mi Nemzeti Múzeumunknak ami sokkal- sokkal kisebb. Újra a Champs-Élysées-n va­gyunk —, gazdagoknak, olajkirá­lyoknak való paloták, éttermek a gyönyörű parkokban. A tv-hír- adóból ismert Élysées-palota kert felőli részét látjuk —, homlok­zata a St. Honoré utcára néz, ami Párizs Váci utcája. — Az Arc de Triomphe tetején, mint kis han­gyafejek, olyariok a mozgó embe­rek. — Liften lehet felmenni az 50 méter magasban levő tetőre. — Napóleon rakétaként ívelő pá­lyája csúcsán rendelte el ennek a gigantikus méretű diadalívnek az építését — hadai dicsőségére. — A forradalom „kis káplára”, majd hadvezére —, a franciák császá­ra —, végül Szt. Ilona szigeté­nek rabja, már nem földi halan­dó, amikor áthaladt a diadalívé­nek boltíve alatt. — Végelátha­tatlan tömeg kísérte itt Napóleon hamvait 1840-ben. * Tele görkorcsolyázó gyerekkel a teraszosan kiképzett, sima kövű tér. Versenyeznek a kamaszok —, szinte átrepülik a lépcsőket. A Chaillot-paloták tere ez. — A Modern Művészetek Múzeuma, • A Nagy Diadalív. PÁRIZS, A FÉNYEK VÁROSA (V.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom