Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-28 / 175. szám

( 4 » PETŐFI NÉPE • 1982. július 28. MINDENNAPI ITALUNK, A TEJ SAJTÓPOSTA Változnak az étkezési szokások Naponta 200 ezer liter tejet dol­goz fel a Közép-magyarországi Tej­ipari Vállalat kecskeméti üzeme. — Ezzel az adattal fogadott ben­nünket Marton Pál, az üzem he­lyettes vezetője. Talán azért cso­dálkoztunk rá, mert az üzemet ennél kisebb kapacitásra tervezték és készítették, ám a nagy meny- nyiségű tej, amelyet Kecskemét környékéről, illetve a társüze­mekből: Kiskunhalasról, Kiskun- majsáról, Kalocsáról, Kunszent- miklósról, Nagykőrösről szállíta­nak ide, szükségessé teszi az üzem teljes, sőt azon túli kihasz­nálását is. A beérkező tej feléből, azaz 100 ezer literből naponta 90 mázsa tejport készítenek, amelyet élel­miszeripari üzemeknek, sütödék­nek, cukrászdáknak, illetve egy részét a gabonaiparnak értékesí­tenek. A másik 100 ezer liter tej­ből lefölözéssel, pasztörizálással készül 50 ezer liter zacskós és po­haras tej 1,5, 2,8 százalékos zsír- tartalommal. Tizenötezer liter tejből tejfölt, 13 ezer literből ka­kaót, a fennmaradó mennyiség­ből túrót gyártanak. A lefölözés eredményeképpen készül az ezer pohár habtejszín. Ezt nem a téjüzemből tudjuk, de olvasóink tették szóvá, hogy olykor az üzletekben vásárolt zacskós tej — amikor hazaérnek vele — már megsavanyodott, ösz- szement. Érdekes módon, a tej­üzemhez reklamáció nem érke­zett, és nem is érkezik a termé­kekre, s a visszaszállított árujuk az értékesítés összes mennyiségé­nek csupán 2,5 százaléka- A hiba nyilvánvalóan a kereskedelem­ben van, ahol megszakad a hűtő­lánc. Az üzem egyébként Kecs­keméten kívül harminckét kör­nyező községbe juttatja el a te­jet és a tejtermékeket. Ez ötszáz boltot jelent, ahová már nyitás előtt megérkeznek a tej szállító járművek. Kecskemét boltjainak 35—40 százalékába naponta két­szer érkezik a friss áru. Ezért a Töltik, csomagolják a mindennapi tejet. nem egészen érthető, hogy néhány nagy forgalmú üzletben nem le­het kapni a délutáni órákban te­jet, tejfölt és más árut. Érdekes, hogy Kecskeméten és környékén — s ez nem a nagy me­legnek tudható be — változtak az étkezési szokások, hiszen tejből 5 százalékkal többet fogyasztanak. Az ízesített áruk — karamellás, csokis tej — is közkedveltek, ugyanis 10 százalékkal több fogy belőlük, mint korábban. A sava­nyított termékek, joghurt, kefir, tejföl is a keresett áruk közé tartozik, amelyekből 36,2 száza­lékkal többet értékesítettek. A natúrsajtok 8,4, a dobozos, illet­ve ömlesztett sajtok 11,2 százalé­kos fogyasztói emelkedést mu­tatnak. Az üzem helyettes vezetője sze­rint a tejtermelés kielégítő, a feldolgozás nem okoz különösebb gondot, csupán az értékesítésben kellene kissé rugalmasabbnak lenniök a kereskedőknek, hogy a fogyasztók naponta tényleg friss áruhoz juthassanak. G. G. Két hete foglalkoztunk lapunk­ban — a megyei kommunális szolgáltató vállalattól kapott tá­jékoztatás alapján — a kémény- tisztítás fontosabb tudnivalóival. Többi között megírtuk, legalább félévenként kell seperni minden kéményt, s hogy az ezzel kap­csolatos díjat az ingatlan tulaj­donosa fizeti. Sajtóposta rovatunkhoz már e közlés előtt juttatta el hasonló tárgyú levelét a kiskunhalasi Horváth Ferencné, aki amiatt panaszkodott: évről évre ponto­san kiegyenlíti a kéményseprők­től érkezett hivatalos számlát, pedig a szükséges tisztítást a fér­je végzi rendszeresen. E munká­val elégedett a család, nem így a fizetési kötelezettséggel, me­lyet jogtalannak tart. Az említett cikk nyomán pedig szinte elhalmoztak bennünket fi­gyelemre méltó tapasztalataik­kal, elsősorban a telefonáló, il­letve a szerkesztőségünket sze­mélyesen felkereső olvasóink: Egyesek arról szóltak, hogy a TÜZÉP-telepeken nemegyszer csak a gyengébb minőségű szén­fajtát vehették meg jobb híján, melyek következtében már né­hány hét múltán igen füstösek- kormosak lettek a kéményeik. A tisztításukra sajnos hónapokig kellett várniuk, s ez kínosan hosszú idő volt. Szerintük indo­kolt a gyakoribb seprés. Mások elmondották, a szakvál­lalat dolgozói többszöri kérés­könyörgés után javították ki a tüzelőberendezéseiket. Pedig kár, hogy ezek használhatósága kevés­bé érdekli őket, mint a kémények állapota. Minthogy a vártnál is közérde- kűbb e téma, célszerű még egy­szer visszatérni rá, mégpedig a teljesebb igényű informálás érde­kében. Legelőször is tisztázzuk a fél­reértést: a kéményseprőipari te­vékenységet taglaló, 26/1981. szá­mú építésügyi és városfejleszté­si miniszteri rendelet — mely idén január óta hatályos — nem­csak a félévenkénti egyszeri sep­rést teszi kötelezővé. „Ha a ké­mény szerkezete, a használt tü­zelőanyag minősége, a tüzelés módja, vagy más okok szükséges­sé teszik, a kéményt és tartozé­kait az előírtnál gyakoribb idő­közönként kell tisztítani” — köz­li a jogszabály. És ettől nem tér el a gyakorlat Bács-Kiskunban, tudluk meg Tóth Andrástól, a vállalat tüzeléstechnikai ágazat­vezetőjétől, aki megnyugtatott, hogy a dolgozóik ugyanazon díjért évente akár négy alkalom­mal is kitisztítják a kéményeket. E munka személyesen, telefonon, vagy levélben egyaránt megren­delhető a területi kirendeltsége­ken: a megye valamennyi váro­sában, valamint Hartán és Já­noshalmán. A szakszerűtlen házi seprés tehát szükségtelen. Más a helyzet a kályhák, a Laci bácsi nyugdíjba megy... Vannak nehéz emberek. Akik például így kezdik: —'Ne 4énrólam, :hanem ezekről, mélázókról, erről, meg arról... Aztán később: hogy miért pont én? A végén egy monológ erejéig mégiscsak a rendelkezésünkre • áll. * — Valamikor 1937-ben 15 éves koromban Fazekas Ferencnél, a mesternél kezdtem Kecskeméten, a Bezerédi utcában. Bosch-szer- viz volt ott, általában elektro­mos szerkezeteket javítottunk. Az első kellemetlen szakmabeli em­lék? Mondom. A Sárkány doktornak javítot­tunk egy diatermiás készüléket. Abban a korban azt hittem, hogy már mindent tudok a szakmáról. Utóbb bevallhatom, szerencsém volt. Ha akkor nem üt át a kon­denzátor, ma már nem beszél­hetnénk itt. Amikor mesterem­nek elmondtam „rossz helyre nyúlásom” történetét, korholt is ..., de azért mondta: legyen ez tanulság! A pontos, rendes, az alapos munka a villamos szak­mában nélkülözhetetlen. Nem­csak a saját magunk életét tesz- szük (tehenük ’kockára), hanem másokét is ... Inas- és segédéveim végső so­ron 1943. októberéig zavartala­nul teltek, aztán berukkoltam (be- rukkoltattak) a páncélosokhoz. No röviden: Steyerben kerültem fogságba 1945. májusában, Jaltá­ról 1946 októberében jöttem haza. Azután? Visszakerültem a ré­gi céghez. Később 1951-ben a Fa­zekas- és Palkovits-vállalkozás- ból alakult a finommechanikai vállalat. Ott voltam alkalmazás­ban egészen 1967-ig. Azóta pontosan 1967. május 1- től a Magyar-Szovjet Barátság Tsz motortekercselő részlegében dolgozom. Nem szerénytelenség, ha azt mondom, én alapítottam.itt a rézdrótokkal foglalkozó műhelyt öt fővel. Akkor éves árbevéte­lünk alig volt több félmilliónál. Most a tízszeresénél tartunk, an­nak ellenére, hogy javító „válla­lat” vagyunk, s a kézi munka do­minál. A 26 termelőszövetkezet és az 5 mezőgazdasági iparvállalat a megmondhatója, hogy tisztesség­gel, rendesen dolgozunk. A legnagyobb villanymotor? Például egy 80 kilowattos. Súlya több mint 10 mázsa, újrateker- • cseleséhez 60—70 kilogramm réz- drótot is felhasználunk. És a leg­kisebb? A 0,1 kilowattos hangyá- nyi motor alig 20 deka drótfel­használással. Hobbim? Van! Alsócsalános- ban a 600 négyszögöles kert. En­nek kétharmadán szőlő. Első­sorban miklóstelepi fajták. És hagyományos kadarka is termé­szetesen. Az 5—6 hektoliter bor minden esztendőben megterem. Mi a tervem a következő hóna­pokra? A jövő hét végén nyugdíj­ai Automata adagolja a poha­rakba a tejfölt. (Méhesi Éva felvételei) Támogatás a víziközmű- társulatok . -osont 1 sA-Jsp-ívsn beruházásaihoz •... a Kaszap utcai gárda majd boldogul nélkülem is. ba megyek. Pihenni szeretnék egy kicsit, aztán meg eljutni spanyol­honba. Megismerkedni a mórok építészetével. A több mint ezer kötetes könyvtáram is ad mun­kát bőven. Rendszerezni. válo­gatni a könyveket számomra szó­rakozás­Hogy mi lesz a jövő hónapban, amikor már nyugdíjban leszek? Az ember nem tudjja lekapcsol­ni önmagát. Mire gondolok majd a nyugdí­jaztatásomat követő első nap reg­gel? Nem tudom. Lehet, hogy úgy kelek majd, mint akinek jön­ni kell. Negyvenöt évi munkavi­szony után nem könnyű abba­hagyni. Meg vallom az ősi böl­csességet, „aki a múltját feledi, a jövőjét temeti”. Én emlékezni szeretnék az elmúlt 45 esztendő­re ... Persze tudni kell abbahagyni. Idejében, akkor, amikor az em­ber mandátuma lejárt. Ügy gon­dolom, itt a Kaszap utcában olyan gárdát hagyok, hogy boldogul­nak nélkülem. Hogy kiknek voltam tanító- mestere? Sok embernek, aki szá­mít a szakmában. Emlékszem, okí­tottam az első munkahelyemen a Bezerédi utcában dolgozó műve­zetőt is- Az első percben láttam, csendes, nem rohanó, 'nyugodt ember. Jó műszerész lett. Nem­csak a szememnek köszönhetem, hogy nem csalódtam. Mert tudja, ezt a szakmát megtanulni lehet, de igazán sokra az viheti, aki­nek a vérében van a szakmához nélkülözhetetlen alaposság. — Igen. Ha hívnak, jövök. Negy­venöt év után is. Tolakodni biz­tos, hogy nem fogok. Elhatároz­tam, amikor utolsó aktív napo­mon bejövök, azt mondom a kol­légáimnak: — Elköszönök tőletek, de nem búcsúzom ... (Elmondta Cs. Tóth László, a kecskeméti Magyar—Szovjet Ba­rátság Termelőszövetkezet vil­lanymotor-tekercselő részlegének vezetője nyugdíjba vonulása előtt néhány' nappal ) Sz. P. M. A szennyvízbírságból, a pótdí­jakból és más befizetésekből az Országos Vízügyi Hivatal úgyne­vezett vízügyi alapot képez, amelyből a hatodik ötéves terv­ben több mint egymilliárd forint támogatást ad a vízi-közmű tár­sulatok beruházásaihoz. Az el­osztás módját és feltételeit újabb irányelvben rögzítette, amelyet a Vízügyi Értesítő most megjelent 10. számában hozott nyilvános­ságra. Eszerint a megyékre le­bontott — öt évre szóló — állami támogatással a területileg illeté­kes vízügyi igazgatóság gazdál­kodik és differenciáltan, az adott beruházás hasznossága, sürgőssé­ge és egyéb megfontolások alap­ján nyújt támogatást. Általában a teljes beruházási költség 20 százalékáig terjedhet a támogatás összege, és nem ha­ladhatja meg a tanácsi támoga­tás mértékét. Jelentős változás azonban a korábbi elvekhez vi­szonyítva, hogy a teljes beruhá­zási költség a 30 százalékáig ter­jedhető támogatással segíthetik azokat a vízi-közmű társulatokat, amelyeket a közegészségügyileg veszélyeztetett vízműtelepülések egészséges vízellátására hoztak létre. Méltányosságból ebben a tervidőszakban ugyanilyen ará­nyú támogatásban részesíthetik azokat a településeket, amelye­ken a lakosok túlnyomó részének kedvezőtlen szociális helyzete és alacsony jövedelme indokolja a társulat anyagi forrásainak bő­vítését. Előnyben részesítik azokat a csatornamű-társulatokat, amelyek az új beruházásnál a szennyvíz biztonságos elvezetésének és ke­zelésének feltételeit kívánják megteremteni a népgazdaságnak fontos, kiemelt vízminőségvédel­mi területeken. Másként ítélik meg azonban az országos jelen­tőségű üdülőterületek — a Bala­ton, a Velencei-tó, a Dunakanyar, a Mátra és Bükk üdülőkörzet — településeit. Ezeken a helyeken ugyanis elsősorban a hétvégi há­zak, az üdülőtulajdonosok érde­ke a közművesítés, ezért csak rendkívül indokolt esetben, az ÓVH illetékes főosztályainak elő­zetes hozzájárulásával adnak ál­lami támogatást, mert ez az anya­gi segítség mindenekelőtt az ál­landó lakhelyek víz- és csatorna­mű-ellátásának megteremtését és fejlesztését szolgálja. Az új irányelvet ez év május közepéig visszamenőlegesen a hatodik öt­éves terv időszakára alkalmaz­zák. A keceli Borbényi Miklós gyakorta autózik, ám a vezetéssel járó fokozott koncentrálás korántsem fárasztja annyira, mint a monoton motorzúgás. El is határozta, mielőbb beszerel kocsi­jába rádiómagnót, hogy segítségével kellemesen teljen a vo­lánnál töltött idő. Június 25-én a kecskeméti Bizományi Áruházban talált rá egy tetszetős külsejű ilyen készülékre, amit azonban gyana­kodva nézegetett, mert nem próbálhatta ki a működését a helyszínen. Mire azt válaszolta a kereskedő: birtokukban van a volt tulajdonos írásbeli nyilatkozata a hibátlanságról, de ha ez mégse lenne igaz, a soron következő nyitvatartási napon _yjSSzahozható áru, melynek ára is hiánytalanul visszajár. Olvasónk hitt é biztatásnak, s a 3400 forint kifizetése után magával vitte, az egybeépített praktikus szerkezetet. Bár ne tette volna... Odahaza ugyanis kiderült, egy árva hangot sem bocsát ki magából a rádiómagnó, melyet 29-én nem éppen kitörő lelke­sedés közepette vettek vissza a bizományiban. A panaszos ezek után közölte: Tudomása szerint, jelenleg a GELKA-nál van a készülék, csakhogy ha megjavítják, akkor sincs rá szüksége. Helyette a pénzét követeli, bár az ebbéli ígéretének valóraváltására egye­lőre semmi hajlandóságot nem mutat az áruház. Vajon miért? E jogos kérdést mi is feltettük a bolt helyettes vezetőjének, aki elmondotta: ha az eredeti gazdájához visszakerül az áru, az érte fölöslegesen kiadott nagy összeget is azonnal megtérí­tik a pórul járt vevő részére. Mint arról meggyőződtünk, ez az ügyintézés megfelel az elő­írásoknak. A hatályos rendelkezésről pedig még érdemes tud­ni: ha a bizományiban történt értékesítést követő három hó­napon belül a vevő minőségi kifogással él, az üzlet kötelez­heti megbízóját — a volt tulajdonost — a hibás tárgy visz- szavételére, az árösszeg visszaadására, illetve a felmerült költ­ségek megtérítésére. Fogyasztói érdekvédelem ez a javából, melyet véleményünk szerint meg lehetne jobbítani. Hogyan? Például úgy, a Bizo­mányi Áruház ezentúl nem elégszik meg a lakosságtól átvett jelentős értékű híradástechnikai készülék stb. kifogástalan mű­ködését bizonygató tulajdonosi nyilatkozattal, hanem maga el­lenőrzi a hibátlanságot. És eladáskor sem tekint el az áru rendeltetésszerű használatra alkalmasságának kipróbálásától, melyre egyébként joggal tarthat igényt a vásárló! KÉRDEZZEN — FELELÜNK!! Mi a teendője új munkahelyen a CSÉB-tagnak? Csaknem tíz éve van csoportos élet- és balesetbiztosítása az egyik kalocsai lakosnak, aki nemrégen munkahelyet változtatott. Ott se­gélyt kért, s akkor derült ki, a ko­rábbi CSÉB-tagsága nem folytató­dott automatikusan az új munka­adónál. Minthogy ebből némi hát­ránya származott, most az iránt érdeklődik: mi a teendője a má­sik munkáltatóhoz kerülő CSÉB- tagnak? A legfontosabbal kezdjük: a munkahelyet változtató dolgozó MIL-lapjára fel kell jegyezni a CSÉB-biztosítása tényét, s azt, hogy utoljára mikor fizette be a tagsági díjat. Sajnos, vannak munkáltatók, ahol nem tesznek eleget ennek az előírásnak, kö­vetkezésképpen megfosztják al­kalmazottjukat attól, hogy e biz­tosítása új munkahelyén azonnal érvénybe lépjen, így aztán egy esetleges baleset alkalmával, vagy betegsége idején hiába tart igényt kártérítésre, segélyre. A CSÉB-tag az efféle meglepe­téseket úgy kerülheti el, ha az új munkahelyen azonnal bemutatja tagsági könyvét a biztosító helyi megbízottjának, aki nyilvántar­tásba veszi a jelentkezőt. Alkalmaznak-e bedolgozót a konzervüzemek? Fiatal anyukák keresték fel a minap szerkesztősegünket, s ar­ról beszéltek, hogy a kisgyerme­keik otthoni gondozása mellett szívesen végeznének bedolgozói munkát, mégpedig valamelyik konzervüzem részére. Szeretnék tudni; hogy bedolgozói tevékeny­ség során előállítható-e élelmiszer. Válaszunk kedvező, ugyanis a 16/1981'. MÉM számú rendelet le­hetővé teszi, hogy bizonyos élel­miszereket bedolgozóként is ké­szíthetnek magánszemélyek. Kü­lönösen az ecetes áruk (savanyí­tott káposzta, paprika, paradi­csom, uborka stb.) gyártására al­kalmasak a bedolgozói „műhe­lyek”, melyek működésének per­sze alapfeltétele a higiéniai sza­bályok szigorú betartása. Persze, a munkavállalónak rendelkeznie kell a szükséges szakismeretek­kel, s az orvosi vizsgálatokon is kötelező részt vennie. Minthogy a konzerviparral kapcsolatos be­dolgozói foglalkoztatásról nem si­került szereznünk megyei helyze­tet tükröző információt, ezért ta­nácsoljuk az érdeklődőknek, mun­kavállalásuk ügyében kopogtas­sanak közvetlenül a fogyasztási és mezőgazdasági szövetkezeteknél, a ZÖLDÉRT-nél, valamint Kecs­keméten, a konzervgyárban. sparheltek stb. kitisztításával, hi-‘ szén az valóban nem tartozik a kötelező teendők sorába. De el­végezhető, külön igénybejelentés­re, s plusz díjösszeg felszámolá­sa ellenében. Befejezésül megemlítjük, a me­gye kéményseprői csakis a fel­adatuk teljesítése után szedik be a munkadíjat. Kiskunhalason és környékén azonban előfordult, hogy a vállalat volt alkalmazott­ja — a nála maradt régi egyen­ruhájába öltözve — illetéktele­nül kasszírozott. Az ilyen visz- szaélések elkerülése végett ez év augusztustól kezdődően vállalati fényképes igazolványt kötelesek felmutatni a díjbeszedésre felha­talmazott dolgozók. Ami pedig a szolgáltatás elvégzése nélkül fel­vett díjat illeti, azt — a szóban forgó rendelet értelmében — visszatéríti a vállalat. Pusztába kiáltottunk? Több mint három hónapja, hogy a kecskeméti Alsószéktóban la­kó idős emberek — közöttük Ki­rály Mihály — kérelmét tolmá­csoltuk: az illetékesek legalább salakkal töltsék fel a Csap utca mintegy 100 méternyi szakaszát, mert csapadék alkalmával szinte lehetetlen arrafelé közlekedni, hiszen bokán felül ér a víz, a sár. Az útépítés gazdáitól máig nem kaptunk ezzel kapcsolatban vá­laszt, újra kopogtatott azonban olvasónk, s levelében sajnálattal értesített bennünket: érdekükben még semmi sem történt. Pedig csupán 300 méterre, a Bajnok ut­cai üzlet mellett található a kért anyag, melyhez szállítóeszköz és néhány markos kéz kellene. De egyik sincs, mert önök is pusz­tába kiáltottak •.. — jegyzi meg keserűen a panaszos. Tényleg pusztába kiáltottunk volna? ... Hogy ne legyen félreértés... Július 14-én e hasábokon szá­moltunk be a kecskeméti Közte­mető rendjének védelmére tett fontos intézkedésekről. Munka­napokon a főikapun át csak dél­előtt 10 óráig hajthatnak be vál­lalati és az egyéni tulajdonban lévő gépkocsik, utána pedig a kertészet felőli kaput vehetik igénybe — írtuk többek között. Nos, úgy tűnik, e sorok félre- érthetőek voltak, hiszen azóta is sokan szándékoznak autóval megközelíteni a sírokat szinte minden irányból. A temetőt fenn­tartó Kecskeméti Városgazdálko­dási Vállalat igazgatója. Farkas Menyhért ezért még az alábbiak­kal egészíti ki a korábban közöl­teket: — A megjelölt időben és he­lyen kizárólag a síremléket és más hasonló dolgot építők, illetve építtetők magángépkocsijai és egyéb motoros járművei gördül, hetnek be a temető területére, ahol a látogatók autóval történő közlekedése tilos. E rendelkezés — melynek betartását ellenőriz­zük — természetesen nem. vonat­kozik az időseket és mozgássérül­teket szállító eszközökre­Megköszönve e pontosító tájé­koztatást, egyidejűleg közread­juk a kecskeméti D. A.-né figyel­met érdemlő javaslatát: ha a hét néhány napján mikrobusz várná a kapun belül a különféle ok­ból nehezen gyalogoló embereket, s őket elszállítaná a kívánt tér­ségbe, meg onnan vissza, bizo­nyára még kevesebb autó elől kellene kitérniük a temető láto­gatóinak! Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér I/a. Telefon: 20-111. Még egyszer a kéményekről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom