Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-28 / 175. szám
» PETŐfiff imf jbum [yHTyiTT Jim pjf >,; Jtrrinrj yffTfByitjpffn fiffim r FfW* rrjnn jrrr rm. 1982. júí-.u, Kánikulában • Balra fent: Ha Hamupipőke is elvesztette, akkor én inkább leveszem. Azután a zebra csíkjait egy hűs patak hullámjainak képzelem és átgázolok rajtuk. Ha ennek ellenére, a forró aszfalton a talpam hamuvá ég, a pipőke kéznél lesz... • Jobbra fent: Vajon kinek van jobban melege? Nekem, aki rendületlenül taposom a pedált, vagy a sok bámész férfinak, akik csak meresztgetik utánam a szemüket? Nem tudom. Az viszont biztos, hogy én „messzebbre jutok” mint ők. Már e képről is lemaradtak... • Jobbra: Most mit nosztalgiázol? Én mai srác vagyok, nem holmi ősrégi Benedek! Így hát nem zsákban, hanem sporttáskában hoztam neked meleget. Igazán nem panaszkodhatsz, hogy fukarkodtam! (Koloh— Straszer) , Képernyőn a Gólyavári esték új évfolyama Elkészült és szeptembertől kezdődik a televízió Gólyavári esték új évfolyama. Első része Etnikum és politika címmel a honfoglalástól az I. világháború befejezéséig tárgyalja a magyar történeti demográfia kérdéseit. A közreműködők a hazai történet- tudomány kiváló ismerői: Diószegi István, Fügedi Erik, Hanák Péter, Kosáry Domokos és Ormos Mária történészek, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanárai, az MTA Történettudományi Intézet munkatársai. A politika és a társadalom című részben — ismertetik a társadalomtudományok közül a pszichológia, a szociológia és a politológia hazai kutatási eredményeit, amelyek a politikai döntések megalapozását segítik elő. A műszaki-tudományos forradalomról készült harmadik részt a jövő év januárjától áprilisig mutatják be. A sorozat a műszaki haladás fő tendenciáit — az energiaszerkezet alakulását, az automatizálás térhódítását, a ke- mizálás, a biológia eredményeinek felhasználását tárgyalja, Áttekinti a nyersanyag- és az energiakérdés, az élelmiszer-termelés, a demográfiai forradalom, a környezetszennyeződés kérdéseit, s napjaink ipari fejlődésének hatását a társadalom szerkezetére, a munkára és az életmódra. Még nincs eldöntve, hogy a jövő évben mikor kerül képernyőre Hahn István bibliatörténeti sorozata A hit világa és történelem, amely a biblia fogalmával, felosztásával, az ószövetség világával, az evangélium keletkezésével, történetiségével; az apostolok leveleivel foglalkozik. Az előadássorozatot a közeljövőben megjelenteti a Kossuth Könyvkiadó. ,.v.v.v.v.,.v.vav.v.vav.v.v.v.v.va,Kw ÁXvX-X-XvX-X^-X Az Akadémia palotája Fővárosunk egyik meghatározó építészeti ékessége a Magyar Tudományos Akadémia Duna-parti épülete. Bizonyára kevesen tudják, hogy „a tudómányök és a szép művészségek minden nemeiben a magyar nyelv kiművelteté- sére” alapított, intézményt most százhúsz éve — tehát históriai mércével mérve nem is oly rég —, 1862 áprilisában kezdték építeni, mégpedig seregnyi huzavona és többszöri nekirugaszkodás után. Történelmi tanulmányainkból az még csak-csak felrémlik, hogy a „Magyar Tudós Társaságot” 1825-ben a pozsonyi rendi országgyűlésen gróf Széchenyi István alapította, fölajánlva támogatásául birtokainak egyévi jövedelmét. Ám az nyilván már kevésbé közismert, hogy mi minden történt addig, amíg elkezdődhetett a szellemi fundamentum letétele utáni valóságos alapozás. | Legelőbb — így kívánta a regula — törvény született, amely az 1825—1827. évi Xl-es jelzetet kapta, és amely ugyan mi mást, mint az adakozók névsorát tartalmazta. A lista élén József nádor neve állott, s csak ő utána vetették papírra Széchenyi nevét, aki végtére is az Akadémia életre hívója volt. Lista tehát már volt, és Sándor Istvánnak meg a Teleki családnak köszönhetően hamarosan egy több tízezres könyvtár is felhalmozódott — csak éppen olyan zug nem volt, ahol végre kedvük szerint kutathattak, tanakodhattak volna a legjelesebb elmék. Furcsa, de így van: az 1831 februárjában megtartott első akadémiai nagygyűlésnek a társaság első elnöke, Teleki József a saját otthonában nyittatott termet. Aztán a pesti vármegyeháza fogadta be a „gyüldé- zőket”, majd a Duna-parti úgynevezett Derra-ház, ezután pedig a mai Petőfi Sándor utca 3. szám alatti Trattner—Károlyi ház lett az ideiglenes otthon. 1843-at írtak, amikor elkészült a Nemzeti Múzeum. Sokan úgy vélték, hogy a terjedelmes épületben majd az akadémikusok gyülekezete is végső otthonra talál, de ebből sem lett semmi. Még a közgyűlések megtartására sem toborzódhattak oda. Csak hosszú évek után, 1858-tól kezdve nyílt meg alkalmankint számukra a Pollack Mihály tervezte épület nagyterme. Éppen Kubinyi Ágoston, a múzeum akkori igazgatója javasolta, hogy a mai Bródy Sándor utcában építsenek föl egy hasonlóképpen' nagy székházat, de a tetszetős elképzelés megint csak képzelmény maradt. A saját otthon létrehozásának ideája azonban tovább élt, és amikor a híres pesti üzletember, a görög származású Sina Simon nem kevesebb, mint 80 000 pengőforintot ajánlott fel a nemes célra, kezdett olybá tűnni, hogy az építkezésből mégis lesz valami. i Dessewffy Emil, a testület soros elnöke vette! a bátorságot, hogy országos gyűjtést kezdemé• A magyar tudományosság Duna-parti székháza. Az Akadémia épületének homlokzata egy régi érmén. nyezzen. Hamarosan háromezer aláíróív — így nevezték e listákat — járt kézről kézre a megyékben. Mindenki fizetett, aki csak tudott: a kismesterek éppen úgy, mint a kincsekben dúskáló nagyurak. Egészen rövid idő alatt több mint félmillió forint gyűlt össze! ■Pest Városának elöljárósága sem akart szégyent vallani, ezért hát fölajánlotta azt a 180 000 forintra becsült telket, ahol ma az MTA székháza áll. Volt tehát pénz, került telek, most már csak alkalmatos tervek kellettek. Egész sor híresebbnél híresebb építész nyújtotta be, majd kapta vissza elképzeléseit. Közöttük Henszlmann Imre, akit ma a magyar művészettörténeti kutatás úttörőjeként tartunk nyilván, meg Tibi Miklós, akinek tehetségét az Operaháztól kezdve sok palota dicséri. Végül is egy berlini építész, Stüler Frigyes (1800—1865) reneszánsz jellegű, egyben pedig klasszicizáló tervét fogadták el, aki — dicséretére legyen mondva — Henszlmannak a belső terekre vonatkozó ideáit is' figyelembe véve rajzolta meg az utolsó kartonokat. A kivitelezés felügyeletét Yblre bízták. Mint szó volt róla, az első kapavágásra 120 éve került sor, de a nagy esemény kiváltotta diadalmámor hamarosan lelohadt, mert kiderült, hogy nem lesz elég a pénz. Akárcsak ma, ha vékonyabb a buksza, akkor is úgy segítettek magukon az illetékesek, hogy olcsóbb anyagokat használtak, s ahol lehetett, egyszerűsítettek. 1865-re ugyan küllemét tekintve már készen állt a kétségkívül nemes egyszerűségű tudósi ház, de a belső munkák nem voltak befejezve. Ahhoz, hogy ott is rend legyen, Ferenc Józsefnek és családjának — többek között Miksa mexikói császárnak — az anyagi hozzájárulása kellett. 1865. december 7-én került sor az avatásra. A nyitóbeszédet a beteg Dessewffy Emilt helyettesítő másodelnök, Eötvös József mondta. Szomorú, de így van: a kényszerű fukarkodás hamar megbosszulta magát: már 1869-ben tűz pusztította el a favázas tetőt. Sokat kellett tehát még javítgatni, pótolgatni, amíg olyan lett ez a zömök, erőt sugárzó építmény, ahogyan ma büsikék lehetünk rá, gyönyörködhetünk benne ... A. L. Szomorú értekezés a vízibalesetek okairól EMLÉKEZTETŐ. Június 19-én édesanyjával és rokonaival kereste fel a kalocsa-meszesi Duna- partot a 9 éves Kiss Róbert kalocsai lakos. Csak rövid időre maradt magára: holttestét 18 nappal később halászták ki. Június 26-án a Solton átvezető Fűzvölgyi-csa- tornában akarta lehűteni magát Nyári István 22 éves MÁV-pálya- munkás, helybeli lakos. Az ittas fiatalember vízbefulladt. STATISZTIKA. 1981-ben a korábbi évek átlagához viszonyítva 28 százalékkal többen fulladtak vízbe az országban. Legnagyobb mértékű az emelkedés a Dunán és az úgynevezett szabadvizeken. Azoknak a száma, akik valamilyen balesetet szenvedtek, 16 százalékkal, a fürdés közben eltűnteké 85-ről 97-re (ebből 25 tiltott helyen történt), az alkoholos állapotban a hullámokba veszetteké 24-ről 35-re nőtt. A fiatal áldozatok többsége a nyári vakációban, a tíz éven aluli, úszni nem tudó gyerekek zöme szülői felügyelet hiánya miatt halt meg. A megyénkénti megoszlást tekintve különösen aggasztó és elszomorító az egy év alatti „fejlődés” Békésben (7-ről 25-re), Borsodban (12- ről 25-re), Pest környékén (20-ról 34-re), és Szabolcs-Szatmárban (15-ről 38-ra). Bács-Kiskunban ez az adat 15, az 1980-as 14-gyel szemben. JELENSÉGEK. Bács-Kiskun megyében a Dunán 6 (Tass, Du- navecse, Dunaegyháza, Géderlak, Foktő és Baja), a Tiszán 2 (Tisza- kécske és Tiszaalpár) település határában ezenkívül további 6 természetes vízben (a Vadkerti- és Szelidi-tónál, Kunfehértón, Nagy bar acskán, Hercegszántón és Lakitelek-Tőserdőben) létezik kijelölt strand. A tavakat általában rendben tartják, nincs sok baj velük, a folyóparton levők nagy része viszont szemetes, elhanyagolt, veszélyes. A megyei rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának munkatársai az ellenőrzések során elképesztő állapotokat találtak. Tasson nincs szemétgyűjtés és -elhordás, hiányzik a mentőőr, . a figyelmeztető táblákat megrongálták, kidöntötték. Duna- vecsén sincs fürdőfelügyelő, a strandhatárt jelző bdjyák eltűntek, a partszakasz piszkos, rendezetlen. Dunaegyházán teljes magasságban — át a túloldalig — határozták. meg a fürdősávot, ami rendkívül balesetveszélyes, de tör- melékes-hordalékos a part is, és tűzbiztonsági előírásokat sért a szalonnasütő. TAPASZTALATOK. Itt, a Kiskunságban a homok, a hőség és a viszonylag kevés csapadék okán is igen nagy az igény a szabadvizek iránt. A községi tanácsok azonban — elsősorban a költségek és a felelősség miatt — vonakodnak a strandnyitástól és -fenntartástól. Így jönnek létre az illegális „uszodák és lubickolok”, sokfelé tégla- és kubikgödrökben, elhagyott sóderbányákban — mint például Szalkszentmárton mellett —, amik általában mélyek, vizük rendkívül hideg, épp ezért a fürdés bennük életveszélyes és tilos! A fulladásos balesetek okai között errefelé is főszerep jut a rosszul felszerelt, hibás, elhasználódott csónakoknak. Korhadt ülődeszkákkal, törött evezőkkel, az úszni nem tudóknak mentőöv nélkül kölcsönzik ki a gyakran lyukas, megfelelően karban nem tartott ladikokat. Mentőőrnek — már ahol egyáltalán alkalmaznak — idős, magatehetetlen embert választanak, olyant, aki szükség esetén maga is mentésre szorul. Sajnos, nem ritkán idéz elő tragédiát az egészségügyi szabályok megsértése, valamint — inkább a fiatalkorúaknái — az állóképesség túlbecsülése. Szavakkal ki sem fejezhető, mennyire kockázatos a folyókba és tavakba gázolni — ugrálni magas vérnyomásúaknak, szívbetegeknek, mozgássérülteknek, gyógyszeres kezelés alatt állóknak, felhevült — kimelegedett, vagy ittas állapotban levőknek. INTELMEK. Bács-Kiskunban az idén, július elejéig, nyolcán lelték halálukat a habokban. Közülük legalább öt a fürdőzés áldozata. Lassan túljutunk a strandszezon félidején. Most, hogy az ötnapos munkahét általános bevezetésével párhuzamosan növekedett a nyári vadvizek forgalma és látogatottsága is, talán nem fölösleges az ismételt figyelmeztetés: a balesetek megelőzése érdekében szükséges, hogy állami és társadalmi szervezetek egyaránt megtegyék a hatáskörükbe tartozó intézkedéseket, elősegítsék az úszásoktatást, a fürdésre és a vízi közlekedésre vonatkozó rendelkezések, valamint a vízi veszélyek ismertetését, támogassák a rendőrség propagandamunkáját. Törekedjünk valamennyien arra, hogy a vizek közelébe üdülni és kirándulni indulók még a lakóhelyükön megismerjék a legfontosabb szabályokat, mert a tapasz-, tálatok szerint, amikor célhoz érnek, pihenés, szórakozás közben már kevésbé hajlanak az ilyen ismeretek befogadására. K. F. MINDENNAPI ÉLETÜNK Kétféle jóreggelt Feri bácsi, az üzemi portás kidülVesztett mellel állt a kapuban. Ilyenkor reggel, amikor a dolgozók jöttek, mindig így tett, mintha mindenkinek a tudomására szerette volna hozni, hogy ő mennyire fontos ember. Ekkor érkezett meg az igazgatói autó. A gépkocsivezető máskor mindig behajtott a nagykapun, s egészen az irodáig vitte a „főnököt”, most azonban valamiért megállt a járda mellett, s az igazgató kis méretű diplomatatáskájával a kezében a portásfülke előtt ment be az üzembe, mint a többi dolgozó. \ Feri bácsi először meglepődött, aztán kihúzta magát, és a sapkájához emelte a kezét. De még fel sem ocsúdott, amikor az igazgató megállt előtte, és kezet gyújtott neki. — Jó reggelt! — Jó reggelt, igazgató elvtárs! — Hogy aludt, Feri bácsi? Az öreg először nyelt egyet, aztán a torkát köszörülte meg, végül a bal lábáról a jobbra tette át a testsúlyát. Már éppen levegőt vett, hogy elmondja, milyen kutya éjszakája volt: egész éjjel hasogatott a két térde, biztosan időjárásváltozás lesz, ide mire elkezdte volna az első mondatot, az igazgató már tovább haladt. Feri bácsi kissé oldalt billentette a fejét, s úgy nézett az igazgató után. — Azért mégis rendes ember — dörmögte magában. — Ha itt jön el a porta előtt, lám. kezet is fog velem. Meg kíváncsi volt rá, hogy aludtam. Ügy érezte, még mindig ott van a kezében az igazgató kézszorítása, s mintha valóban nyoma maradt volna az előbbi kézfogásnak, megnézte a tenyerét. Kemény, ráncos, durva tenyeret látott, semmi mást, mégis jó érzés öntötte el. — Hm! — morfondírozott tovább. — Balogh Józsi, a lakatos is odakiáltja neki minden reggel, hogy „Hogy aludt, öreg?”, de az más. Az csak beszéd, ez meg ... Még jobban kihúzta magát. Még a sapkáján is igazított egyet, mert úgy érezte, ma különleges nap van. A főkönyvelő érkezett meg. Gyalog jött innen a közeli buszmegállóból. Így járt már tizenöt éve dolgozni. Egy pillanatra ő is megállt Feri bácsi előtt. — Jó reggelt! — mondta ő is, de nem nyújtott kezet! Tizenöt éve még egyszer sem. — Jó reggelt kívánok — felelte hűvösen az öreg. — Nem volt semmi az éjjel? — Nem, semmi, — Köszönöm — mondta a főkönyvelő, és indult tovább. Feri bácsi^ elbiggyesztette a száját. — Mennyivel másabb ember! — gondolta. — Tizenöt éve csak ezt kérdi minden reggel. Azzal befordult a portásfülkébe, és nagy öntudattal ült le a székére. Nem figyelte meg a főkönyvelő tekintetét, amelyben a kimondott szó mellett ott volt a valódi érdeklődés is: hogy valóban nem történt-e valami baj az éjszaka qz üzemben; nem vette észré tizenöt éve, hogy a mindig visszatérő szavak mögött nap mint nap a közös felelősség szólal meg; és nem gondolt rá, hogy a főkönyvelő „jóreq- gclt”-je iqazi jókívánság kézfogás nélkül is. ..Hogy aludt, Feri bácsi?” — csengett vissza a fülében, és elégedetten, mosolyogva másodszor is megnézte a tenyerét. Tóth Tibor
