Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-23 / 171. szám

4 © PETŐFI NÉPE @ 1982. július 23. Tükör a gazdálkodásban Amikor valaki gazdasági bűncselekményért ül a vádlottak padján, hallani ilyen szemrehányást; „De hát hol voltak a belső ellenőrök? A felettesek?” A kérdés legtöbbször jogos. Ezúttal azonban olyan eseteket ismertetünk, amikor ott voltak az ellenőrök. Már csírájában! A ZÖLDÉRT dunavecsei ki- rendeltségén az év első felében különös leletre bukkantak. Azért volt különös, mert a bérleti szer­ződés alapján tárolásra átvett cukorszirupból 400 litert, két vas­hordóban, az üzemanyaghordók között találtak meg. Ám az ellen­őrök nem érték be ennyivel. To­vább kutattak, és egy másik he­lyen — zsákok alá rejtve — 90 kilogramm kakaóport! is felfedez­tek. Miért kerültek távolabb a fi­gyelő szemtől ezek az értékes áruk? A kirendeltségvezető akként magyarázta, hogy mint többlet, ezek megmaradtak. A további bo­nyodalmak és súlyosabb követ­kezmények megelőzésére. Nagy Lajos, a megyei ZÖLDÉRT Vál- y lalat ellenőrzési osztályának ve­zetője (egyben a NEB kecskemé­ti városi-járási bizottságának tár­sadalmi elnökhelyettese) uta­sítást adott a vélt raktári több­let nyilvántartásába vételére. Egy akkora nagyvállalatnál, mint a Bács-Kiskun megyei ZÖLDÉRT (eszközállománya fél- milliárd forint értékű, 1230 dol­gozója több mint száz helyen ke­reskedik, és 100 ezer tonna az éves zöldség-, gyümölcs- és bur­gonyaforgalma) érthetően résen ^ell lenni. Huszonnégy olyan — belső ellenőrök által feltárt •■fct — igazolja ezt, amiből arra ovetkeztethe'tünk: a visszaélé- ■cket tanácsos az adott helyen, már csírájában elfojtani! Nyolc zsák burgonya Kecskeméten történt, hogy a vállalat egyik gépkocsivezetője furfangos megoldást eszelt ki: ki­lométeróra-forgatót készített. Ez­zel, tetszése szerint, úgy állította a mérőműszert, ahogy akarta. Természetesen, sosem hátra, min­dig előre hajtotta az órát — s a hasznos út nélkül feltornáztatott kilométer-mutatóval leplezte' tol­vaj lását, A soha meg nem tett utak ürügyén jutott jogtalanul vállalati üzemanyaghoz. Felje­lentették. Négyhavi felfüggesz­tett börtönbüntetésre ítélték» Munkahelyén a gépkocsivezetés­től eltiltották, s rakodóként al­kalmazzák. Nyolc zsák burgonya. Három­négy családnak egész évi szükség­lete, Ezzel próbált meglógni — mindenféle fizetség nélkül távoz­ni — egy gépkocsivezető a ZÖLD­ÉRT kecskeméti kirendeltségéről. Végül is rajtavesztett,. Lefülel­ték. Hogyan tehette? Milyen alkal­ma nyílott rá, hogy nyolc zsák burgonyát a lopási kísérlet előtti este a gépkocsin elrejtsen? Az alkalmat egy őrizetlenül hagyott, lezáratlan targonca szolgáltatta, amellyel a sofőr autójához vihet­te a nyolc teli zsákot. Szerencsé­re, az egyik ellenőr meglátta. Másnap, mint kísérő a 'kocsi sze­mélyzetéhez szegődött, amikor a boltoknak való többi áruval útra készülődtek. Az út végi elszámo­láskor aztán kiderült, hogy me­lyik az az áru. ami csak utazik, s mindvégig fönnmarad a ko­csin. , | Mi lett volna, ha ?... A tulajdonvédelem — az érté­kék megőrzése, az elhárítható ká­rok felfedése — rengeteg rész­feladatból áll. Nemcsak a köz­vetlen leleplezés az egyetlen mód­szer. A megelőzés legalább eny- nyire fontos. A ,,Mi leit volna, ha nem jönnek rá a vállalati ellenőrök?” kérdé­sében a választ, tudjuk, nemegy­szer a bíróságok adják meg egy- egy gazdasági bűncselekmény kapcsán. Mi lett volna, ha a ka­locsai 84-es számú zöldségboltban szállítójegy nélkül talált 410 to­jást az ellenőrök nem vetették volna nyilvántartásba az üzlet­vezetővel azon a címen, hogy a tojásokat otthonról hozta? Mi történt volna, ha a kalocsai tele­pet a tavalyi év végi leltározás­. nál nem kötelezték volna, hogy fizesse ki a dunapataji Petőfi Tsz-nek a közös gazdaságtól át­vett szalma értékét, 31 447 forin­tot? Elszámolás híján ez torzítot­ta volna az év végi pénzügyi mérleget. Nem hagyták a „leve­gőben lógni” a bajai 42-es számú zöldségbolt ismeretlen eredetű — számla nélküli — mintegy 5100 forint éritékű mákját sem. Mivel a vételi (átadási?) árról semmi biztosat nem lehetett tudni, az e közötti és a tényleges fogyasztói ár közötti különbség homályban maradt. A boltost 1188 forintra büntették. Léteznek másfajta ügyeskedé­sek is. Jánoshalmán az egyik ZÖLD ÉRT-üzlet vezetője, mivel úgy érezte, hogy leltárhiánya lesz, 10 ezer foriptot tett be sie­tősen a kasszába. Kár volt óva­toskodnia! Végül is 10 ezer forint többletet találtak nála. Azaz meg­találták a saját pénzét. E többle­tet azonban — az érvényben lé­vő szabályok szerint — nem kö­vetelhette vissza magának. Be kellett fizetnie a vállalat pénztá­rába. Hej, káposzta, káposzta! Miből származhat még kár, veszteség? Például abból, ha a vállalat valamelyik kirendeltsé­ge jó áru gyanánt rossz árut küld egy átvevőnek. Ez .törtérit a Veszprémbe szállított zöldhagy­ma esetében, s azzal a 21 és fél mázsa fejeskáposztával, amely­nek a megrendelő csak a felét volt hajlandó átvenni, mert a többi silány volt. S abból is szár­mazhat veszteség, ha nem ügyel­nek eléggé a villanyórára. Ba­ján a ZÖLDÉRT kirendeltségén az áramszolgáltató vállalat azért számlázhatott 112 ezer forinttal- többet, mert az árammérő hi­bás volt. Kérdés, ki figyelte az áramdíj alakulását addig, amíg az ellenőrök, meg nem érkeztek? Nagy Lajos ellenőrzési osztály- vezető szerint az emberek — s ez vonatkozik a kereskedelmi dol­gozókra is — nem mindig sze­retnek tükörbe nézni. Márpedig, mint a példák mutatják, olykor érdemes és hasznos. Különösen, ha arra gondolunk: az ellenőrök mellett a vezetők és a dolgozók is jól teszik, ha minél sűrűbben előveszik ezt a ..tükröt”. K — l FÉLREVERTÉK A HARANGOT Egy falusi tűzoltó emlékei A XIX. század második felétől az iparosok maguk készítette esz­közökkel igyekeztek a mind gyakrabban pusztító tűzvészeket megelőzni, megfékezni. Tűzoltó­egyesületek alakultak például Debrecenben, Sopronban, Győ­rött. Mivel az épületek tetőzete éghető anyagból készült, a tűz félelmetes gyorsasággal terjedt tova, s gyakran egész városrészek váltak a lángok martalékává. Védtelen volt a gabona, a réte­ken kazlakba hordott széna, ta­karmány. Általános szabály szolt, hogy az esti harangszó hal­latára a lángot a tűzhelyekben ki kellett oltani. Aratásidőben az idevágó rendelefet a kisbíró így hirdette ki: Tudtára adatik, Hogy a pipa tiltatik. Aki rajta kapa-tik, Huszonötöt csapatik. i Kiss Lajos, a kunszentmiklósi önkéntes tűzoltóság volt parancs­noka emlékezik ilyenformán. Több mint fél évszázadon ke­resztül szolgált falusi tűzoltóként. Mert — mint mondja — a váro­sok után egyre több község ve­zetői is szükségét látták a tűz el­leni védekezésnek. Így került sor Ku-nszentmiklóson' is — 1924-ben i*- az önkéntes tűzoltóság meg­alakítására. Az egyesület felsze- belése a következő volt: fatenge­lyes nyomófecskendő, vastenge­lyes nyomófecskendő, szívó-nyo- tnófecskendő, két fahordó, víz­szállító lajt, négy angol létra, két lűzhorog. A tűzoltóság egy ideig működött, majd megszűnt, 1928- ban újra alakult. Ha tűz ütött ki a faluban, vagy a környékén, azt a harangok fél- reverésével jelezték. A tűz irá­nyát éjjel a templomtorony ke- rengőjére tűzött piros lámpa, nappal piros zászló jelezte. Kiss Lajos kéményseprőinasként 1928- ban lett a dunapataji tűzoltóság tagja, s csakhamar átesett a tűz­keresztségen. Azon a nyáron tör­tént, hogy egy éjjel félelmetes égiháború kerekedett. Szemta­núk elbeszélése szerint a refor­mátus torony villámhárítójába tízszer ütött bele a villám, s men-nykőcsapás ért két falubeli házat és egy távolabbi tanyát. Jellemző eset volt az alábbi is. A fiatal tűzoltó és társai munka közben arra figyeltek föl, hogy az egyik ház végből füst száll a magasba. Gondolkodás nélkül -ne­kifogtak az épület közepe táján lebontani a nádat. A léceket a ka-paróvasakkal eltördelték. Vé­gül az épületet sikerült legalább felerészben megmenteni. Kunszentrniklósra három év­vel később került Kiss Lajos. Az itteni tűzoltóság felszerelését fentebb mái1 ismertettük. Gya­korlatot minden vasár-nap dél­után tartótjaik kettő és három óra között. -Mi-vel egyenruhájuk nem volt, posztót vásároltak, amely­ből Bóna Antal szabó varrt tűz­oltóruhát. Sapka, sisa-k, karsza­lag, .mászóöv egészítette ki a fel­szerelést. A tűzoltóság -részese­dett a hálok, moziéiőadáso-k és futballmérkőzések bevételéből, s származott mérni haszon az ara­tási, cséplési engedélyek éven­kénti -kiadásából is. Az aratás megkezdésétől a cséplés befejezéséig éjjel-nappal őr állt a templomtoronyban. Es­te hattól reggel hatig tűzoltók strázsáltak, akik ébrenlétüket negyedóránként dudaszóval je­lezték. Reggeltől estig a -két ha­rangozó váltotta egymást: ők ezért a munkáért a -községtől egy- egy fekete subát kaptak. Idő­közben kiegészült a tűzoltóság felszerelése egy mozdony-fecs­kendővel és egy kisimotor-fecs­kendővel. 1935-ben elhatározták, hogy vásárolnak egy használt au­tót, és azt tűzoltókocsivá alakít­ják. Az így szerkesztett tűzoltó­autó 1600 liter vizet vi-tt magá­val és -nyolc tűzoltó számára volt rajta hely. Ezzel már komolyabb tüzek oltásában is eredményesen tudtak közreműködni. A felszabadulás után lijjászer- vezték a községi tűzoltóságot. M-ivel az előző a háború alatt tönkrement, ismét tehergépko­csit vásároltak, amelyet Lukácsi Péter lakatos irányításával át­alakítottak. Megalakult a női tűzoltócsapat, színjátszócsoport és fúvószenekar szerveződött. 1966-ban megkapták az első ere­detileg is tűzoltásra tervezett gépkocsit, egy K—300-ast. 1968- ban felépült az új szertár és lak­tanya, s a kunszentmiklósi önkén­tes -tűzoltóság felszerelése azóta is tovább korszerűsödött. A tüzeket, amelyek oltásában Kiss Lajos nyugalmazott tűzoltó- parancsnok részt vett, a legtöbb­ször villámcsapás, -vagy a kémé­nyekből kipattanó szikra okozta. A nádtetős házakon kívül nagyon sok szalma-kazal, szénaboglya is tüzet fogott. Különleges eset volt, amikor Homokszentlőri-ncan a gyorsvonat egyik kocsija lobbant lángra. Sitkéi Béla 0 Egy fotó 1935-ből. Tűzoltógyakorlat a kunszentmiklósi tanács­háza udvarán. HÁZUNK TÁJA DÁVODI KISTERMELŐ TANÁCSAI Nyúltenyésztés olcsón A vágónyúl iránti kereslet a hetvenes évek elején nőni kez­dett. Ennek hatására építettem háztáji nyúltelepeunet, amely 60—70 anya és szaporulata befo­gadására alkalmas.-Amióta megjelent hazánkban az új-zélandi fehér fajta,, azóta főként ezt tartok, mert békés természetű. Jó taikarmányértéke- sítő, és talán a -legszaporább a hazai fajták közül. -Ezt igénylik a vágóhidak, mert fehér gerezná­ja jóval értékesebb a színesnél, és vágási kihozatala a legjobbak közül való. Jelenleg a második garnitúra •ketrecet szaggatják nyulai-m. A tervezésnél két fő szempontot kö­vettem: a lehető legkevesebb -mun­kát kelljen a gondozásukra fordí­tani és biológiai igényeiket mesz- szemenően kielégítse a tartási módszer. A drótfonatból készült rekeszek három emeletet alkot­nak. A szintek közötti 20 centi­méter -magas nyílásban kapott helyet a hulladék fölfogására szolgáló, mosható műanyag futó­szalag, amit -naponta egyszer le- tekerek, és kész a kitrágyázás.-A trágyát a kertben prizmába gyűjtöm, naponta tömörítem — taposással — és száraz időben locsolom. Ilyen kezelés mellett nem bűzlik, de jól összeérik és magas tápanyag-tartalmát megőr­zi. A taposórács egymástól egy centire rögzített 18 milliméter át­mérőjű műanyag csövekből ké­szült. Sajnos ennek vékony fala •nem mindig tud ellenállni a nyu- lak éles fogának. A talprács anyaga rendkívül lényeges egész­ségügyi szempontból, a drót talp- fekélyt okoz, a vasvessző hideg, a fát pedig elrágja a nyúl. Ta­pasztalataim szerint a műanyag a legjobb, mert szinte öntisztuló, meleg és a nyulak talpán a prém hófehér marad. A gondozást megkönnyíti a szelepes önitatórendszer. Több­féle szeleppel való kísérletezés után végre hozzájutottam egy angol gyártmányúhoz, ami kifo­gástalanul működik. Nagyon lényeges az elletőláda és annak elhelyezése. A legtöbb kistenyésztőnek emiatt sok gond­ja akad. Gyakori, hogy a -kis- nyulak szétszóródnak, megfagy­nak vagy összetapos ódnak. Az üreginyúltól öröklött ösztön arra készteti a fial-ni készülő anyát, hogy sötét üreget keressen kicsi­nyei számára; ilyenkor kapar, fogával tépdesi a ketrec padoza­tát, szájában fészekanyagot hord. Próbáljun-k hát úgy segíteni ne­ki, hogy ősei szokása szerint cse­lekedhessen, a kicsinyek pedig elviselhető környezetet találja­nak világraj öttükkor. Én ezt a következőképpen ol­dottam meg. A nyúlházunk meg­építése óta töhb mint 12 ezer nyulat adtunk át a fölvásárlók­nak. -Farostlemezből készítettem 40x30x30 cm-es dobozokat levehető tetővel. Egyik oldalukon vágtam egy 18 centi átmérőjű ke­rek nyílást, alul 12 centi magas küszöböt -hagyva. Ez az ellető­nagyság a lehető legkisebb, de még jól megfelel a középterme­tű fajtáknak. A ládát kívülről akaszto-m a ketrec oldalára, úgy, hogy a feneke 12 centiméterrel lejjebb van a ketrec -padozatánál. A küszöb -miatt a még esetlen kisnyulak nehezen esnek ki, ha mégis, visszafelé sincs előttük akadály. A várható fialás előtt két nap­pal fölhelyezem az elletőládát a ketrec oldalára, és az alját 5—6 centiméter vastagon szalmával kibélelem. Az újszülötteket mind­járt az első napon átvizsgálom, hogy nincs-e közöttük életképte­len. vagy romló magzatburok- dara-b. Ha anyjuk nem csupált szőrt magáról, akkor én íépde- sek róla, mert ilyenkor könnyen jön. Ezzel a módszerrel elértem, -hogy nyulai-m télen, nyáron fo­lyamatosan fialnak, de kivétel nélkül mindig az előre elkészí­tett fészekbe. A szopós nyulat háromnapon­ként ellenőrzőm, amit megköny- nyít, hogy az elletők kívül van­• Az elletődobozból könnyű­szerrel visszajuthat anyja ketre­cébe a kisnyúl. nak, és fedőlapjuk könnyen le­emelhető. Az anyákat — attól függően, hogy hány kicsit nevelnek — a fialás után 2—5 hét múlva pá- roztatom újra. Ha elérkezik a vá­lasztás ideje (30—35 nap) az anyát áthelyezem másik rekesz­be. A növendékek szállításig ma­radnak eredeti helyükön, így nem áll be törés fejlődésükben és nem veszekednek. A takarmányozás megszervezé­sére -nagy gondot fordítok, a ki­adások -nagyrésze erre megy el, és erősen befolyásolja a nyulak termelőképességét. Május—júniusban, amikor ked­vező az időjárás, a télire való szálastakarmányt gyűjtöm össze. -Lucernából és fűből kaszálo-k annyit, hogy a napi kétszeri ete­tés esetén újig elég legyen, ön­etetőből úgy etetem az abrakot, hogy egyik felében táp, a másik­ban zab, vagy árpás búza legyen, összekeverni nem szabad, mert a nyulak válogatás közben so-kat kikaparnak. Az egyéb költségek­kel együtt egy kilogramm előállí­tása jelenleg 23 forintba kerül, ami még elfogadható. iMióta megépült a vaskúti Bics­ka Termelőszövetkezet vágóhíd­ja, azóta velük vagyok kapcsolat­ban. A tápot -házhoz szállítják, a nyulat közvetlenül tőlünk viszik kéthetente, ami nagy segítséget jelent. ifjú Facskó Mátyás Elkülönített helyen a növendék tenyésznyulak. • A 15 cs fél méter hosszú, 4, 6 méter széles épü­let falai mentén sorakoznak a dróthálós nyúlket- recek, előttük az oldalakra erősített elletődobozok. Előtérben a zöldmunkák Öntözéssel nagyobb gumók Az egyik legvízigényesebb zöldségféle a -burgonya. Különö­sen az öntözés menetrendjére -ké­nyes. A zavartalan vízel-lá-tása érezhető a termés mennyiségén és minőségén. Mérhető a száraz­anyag- és tápanyagtartalom, el­tarthatóság, valamint a termés mérete közötti különbség. Jó tudni, hogy egy -kilogramm bur­gonya előállításához 150 liter víz szükséges. -Ezt a növény nemcsak öntözés formájában igényid, so­kat .hasznosít a magas talajvíz­ből, valamint a télről maradt csapadékból is. A magas vízigény mellett ugyanilyen fontos a -bimbózás kezdetétől a fő gumónövekedés időszakáig a zavartalan vízellá­tás. A burgonya gyökérzete ne.m képes nagy szívóerőt -kifejteni a száraz talaj vízmegkötő-képessé- gével szemben. Ezért folyamato­san -kell gondoskodni a talajtelí­tettségről. Nehezíti a vízadagak helyes megítélését az ds, hogy a növény nagyon kényes a túlön- tözésre, azaz a talaj levegőtlen- ségére. A tapasztalatok ala-pjá-n legcél­szerűbb 3—4 naponta 80—100 milliliternyi vizet juttatni a nö­vények közé. Erre legalkalmasabb még -homoktalaj esetében is az árasztásos öntözés. Ismerve a növény életritmusát a legtöbb vizet június közepétől, augusztus -közepéig igényli. Különböző gaz­dasági számítások alapján a fo­lyamatos öntözéssel mintegy 25 százalékos termésnövekedéssel is számolhatunk. A gyümölcsösben és a szőlő­ben is a legtöbb feladatot a haj­tásrendszer kordában tartása je­lenti. A nyári csonthéjas gyü­mölcsök betakarítása után érde­mes a letört koronarészeket gyó­gyítani. A csonkokat tőből fűré­szeljük le, a sebeket késsel, vagy kacorral vágjuk simára, és ken­jük be valamilyen sebkezelő anyaggal. Erre megfelelő a San- tar, illetve a Cellcid. A sövénynek nevelt gyümölcs­lék hajtásainak zöldválogatását is időszerű elvégezni. Érdemes lazább szerkezetű koronát hagy­ni, mert így — amellett, hogy a termés hamarabb beérik a jövő évi termőrügyek is erő­sebbek lesznek, könnyebben el­viselik a téli hideget. A málna szüretelése után ne késlekedjünk a letermett vesszők eltávolításá­val, A vesszőben és a levélzeten élő károsítókat legegyszerűbben égetéssel pusztíthatjuk el. Nem szabad az összes letermett ves2- szőt eltávolítani, a tövek felújí­tásához szükséges néhány dara­bot ne bántsuk! A szőlőben is a zöldmunkák kerültek sorra. A fürtök egyre nagyobbak, ezért a kötéseket meg kell erősíteni. A legjobb a nyol­cas alakú, mert ez amellett, hogy nőni engedi a hajtást, meggátol­ja elmozdulását a huzaltól, vagy a karótól. Fóliacsíkot, raffiát, vagy műanyagszálat használjunk, mert ezek a kötőanyagok rugal­masak. Érdemes csonkázni is. Ha a támasztórendszert 20—40 cen­timéterrel túlnövi a hajtás, vág­juk le. A visszahalló levelek ár­nyékolnak. Ezzel, ha elmulaszt­juk, alacsonyabb lesz a must cu­korfoka, és később érik a szőlő. Időrabló tevékenység, bár meg­éri a hónaljhajtások visszacsí- pése. A homoki szőlőkben gondos­kodjunk a fagyok következtében kipusztult tövek pótlásáról. Ezért a hiányzó tőkék melletti töveken hagyjuk teljes hosszukban az erős hajtásokat. A nagy kánikulában a vetemé­nyeskertben öntözzünk. Elsősor­ban a paprikát, a paradicsomot, a káposztaféléket, az uborkát, valamint a padlizsánt. A már le- termett és felszedett korai zöld­ségfélék helyére még vethetünk babot, borsót, uborkát és céklát. A kiégés veszélye miatt gondos­kodjunk a rendszeres öntözésük­ről és az árnyékolásról. A gyümölcsösben, és a szőlő­ben különféle molyok károsíta­nak. Ellenük hatásos az Unitron 40 EC, a Ditrifon 50—WP 0 százalékos; a Bi 58 EC, a Sini ratox 40 EC 0,1 százalékos olda ta. Ezekkel a vegyszerekkel gyi ríthetjük a takácsatkákat és levéltetveket is. A fürtzáródas megelőzően ajánlatos a botritis ellen védekezni, mert ez az utol só időszak, hogy a fürtök kö/< érjen a permetlé. A peronoszpo ra ellen Dithane M—45, Zineb. vagy Antacol 0,2 százalékos ol datával védekezzünk. A liszthar­mat kártételét csökkenthetjük. G.3 százalékos kéntartalmú ke szítmények, vagy Karathane ÉN—57 0,1 százalékos töménysé­gű oldatának permetezésével. A zöidségeskertben Dithane-nel. vagy Zinebbel permetezzünk a pa­radicsom- és burgonyavész kár­tétele miatt. A folyamatosan érő gyümölcsök és zölségfélék miatt fokozottan ügyeljünk a különböző óvórend­szabályok betartására! ✓ Cz. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom