Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-23 / 171. szám

1982. július 23. • PETŐFI NÉPE • 5 TALÁLKOZÁSOK KODÁLLYAL „A zongorás sarokszobában ültetett le” * • Az ének—zenei udvarán 1960-ban. Kodály Zoltán és Hujber Jó- zsefné. (Dándorovszky Gyula felvétele) A könyvszekrényen a kecskeméti Pedagógus Ének­kar díszes plakettje, az asz­talon a komlói ének—zenei svédországi vendégszereplé­sekor Stockholmban kiadott prospektus, a vitrinen jelleg­zetes Kucs Béla-szobor. Amíg a háziasszony a szer­tartásos feketét ^varázsolja elő a konyhában, az időtöl­tésül kapott albumot néze­getem. Bábelőadás a felsza­badulás utáni években, Ve­res Péter a Katona József Társaság újjáalakuló köz­gyűlésén, Kodály Zoltán kedvelt iskolájában óraláto- igatáson, Vásárhelyi Zoltán hajdani dalosai között. Művészetkedvelő család ottho­nában vagyok. Hujber Józsefék- nél; a Bethlen -körút 2., második emelet. A nagypapa Dorottyával, a hamarosan óvodás unokával foglalatoskodik. j Vendéglátóm többször beszél- 1 getett Obrazcovval, Tersánszky Józsi Jenőhöz vidám órák em­léke fűzte, M. Bodon (Pál híres szakkönyvének írása közben jó néhányszor kérte véleményét, kétszer járt Kodályéknál. Találkozásaikról kérdezem. — A városi tanács népművelé­si felügyelőiéként hívtam föl 1954 kora -tavaszán. Kértem, fo­gadjon, mert szeretnénk, ha hoz­zájárulna ahhoz, hogy a városi tanács megbízásából Prohászka József portrét készítsen róla. Jöj. jön — válaszolta — és számára alkalmas időpontokat sorolt. A Népköztársaság útja 89. számú házban levő lakásán a szinte már családtag idős házvezetőnő nyi­tott ajtót. „Már várja a Tanár úr” így üdvözölt. >A zongorás sa­rokszobában ültetett le. Először engem faggatott, mit csináltam, min dolgozom. Láthatóan meg­örült, amikor megtudta, 'hogy évekig énekeltem a Vásárhelyi- kórusban. -Kérdezte: mennyit és hogyan próbáltunk, milyen volt a hangulat? -Beszámoltam a zene- és az ének-zenei iskolai gondjai­ról, fejlesztéséről, a nagy üggyel- bajjal megszerzett új státusokról. Később arra volt kíváncsi — ér­zésem szerint a választól tette függővé végleges elhatározását —, -hogy .mennyi időre lenne .fel­tétlenül szüksége a festőművész­nek. Megnyugodott, amikor elő­zetes tájékozódásom alapján kö­zölhettem; háromszor jönne el Prohászka a Tanár úrhoz. Azon­nal -beleegyezett, de kikötötte: egy-egy alkalommal 60—80 per­cet dolgozhat a művész. Igye­keztem méltóképpen bemutatni, megkedveltetni a László Fülöp- ösztöndíjas portretistát, aki a harmincas években sok külföldi országban megfordult. — Mesélt-e arról Prohászka, hogy mit csinált Kodály, amíg ő dolgozott? — Fegyelmezetten ült a beállí­tott pózban és jókedvűen beszél­getett. Főként iPárizsról és Jeru­zsálemről faggatta a művészt. Néhány hét alatt elkészült a festmény. Kodálynak nagyon tet­szett, többször is dicsérte. Mind­annyiszor láthatta, amikor fölke­reste az ének-zeneit, mert immár 16 éve az intézet igazgatói iro­dáját díszíti. — Másodszor is hivatalos ügy­ben járt a Népköztársaság útja 89-ben? — Igen, szomorú megbízatás­sal. Akkoriban halt meg Emma asszony és nem tudtuk, hogy elő­zetes ígéretéhez híven részt vesz-e Kodály a színházi születésnapi díszünnepségen. Engem küldtek szándékának kipuhatolására. Annyira megviselte szeretett fe­lesége halála, hogy lemondott minden közszereplést, a kecske­métit is. — Ezerkilencszázhatvan janu­árjában kereste föl harmadszor a zeneszerzőt? — Közelgett az ének-zenei is­kola alapításának tizedik évfor­dulója. Akkoriban már jó né­hány helyen működött hasonló, a kecskeméti példát követő intéz­mény. Sokan úgy gondoltuk, hogy Nemesszeghy Lajosné és az álta­la is képviselt ügy Kossuth-díjat érdemelne. Ehhez kértem támo­gatását. a megyei tanács művé­szeti előadójaként. Messzemenő­en egyetértett az elgondolással, megígérte, szól a minisztérium­ban. — Mikor készült a lapunkban most közölt fénykép? — Ezerkilencszázhatvan no­vember elején, az ének-zenei is­kola fennállásának 10. évforduló­ján. Galyatetőről érkezett a Ta­nár úr. Részt vett délelőtt az Er­kel utcai épületben rendezett ün. népségén, meglátogatott több ta­nítási órát. Mielőtt elindultunk volna az iskola Czollner téri épü­letéhez, szólt: szeretne velem beszélni. A többiek — a meghí­vott társiskolák igazgatói, a he­lyi patronáló üzemek képviselői, a minisztériumi és tanácsi szak­emberek — kicsit lemaradva kö­vettek minket. El sem tudták képzelni, hogy miről beszélge­tünk. Ekkor közölte Kodály, hogy nem tehetett már semmit a Kos- suth-díjért, mert korábban elfo­gadták a díjazásra méltatottak listáját. (Később tudtam meg: helyi kicsinyességek miatt nem kapta meg Nemesszeghyné a meg­érdemelt elismerést.) Ott voltam a délutáni megbeszélésen, ahol a meghívottak nagyrésze a memis- tudom honnan odacipelt lócákon ült. Mindenki elmondta tapaszta­latait, Kodály a végén röviden összefoglalta az elhangzottakat. Női szemmel feltűnt, hogy na­gyon jólöltözött volt a Tanár úr. — Köszönöm a szíves tájékoz­tatást. Búcsúzóul árulja el legyen szíves, hogy miként került Kecs­kemétre az asztalon látható svéd­országi műsorfüzet? — Lányom is ének-zeneis diák volt és idehaza — majd házas­ságkötése után Stockholmiban —, énektanári képesítést szerzett. Je­lenleg szakfelügyelő és lelkes apostola az itthon megismert ta-^ nítási módszereknek. Amikor a komlói kórus Svédországban ven­dégszerepeit, reggeltől estig a gyerekekkel volt. Az ő sikerük­nek is tulajdonítható, hogy a mostam Kodály-szemináriumon két svéd tanár is részt vesz. Lá­nyomtól, Murányi Ágnestől tu­dom; a kecskeméti Kodály Inté­zetben szerzett tapasztalatairól igen elismerően nyilatkozott Stockholmban a hivatalos kül­detésben ittjárt miniszterasszony. —i —r ELTŰNNEK A KERÍTÉSEK? (IV.) A cigánymesék mindig szomorúak Két cigányosztályt is szervez­tek az egyik kiskunhalasi iskolá­ban. Abban reménykedik az igaz­gató, hogy néhány év múlva csökkennek a normál és az új tanulócsoportok közötti elég nagy különbségek a speciális foglalko­zások révén. Kitűnő pedagógusok tanítják az apróságokat. Örömmel fogad­ták a megyei pedagógiai tovább­képző intézet javaslatát: az egyik osztályban próbálják ki az eszté­tikai nevelésnek a kecskeméti vnek-zenei általános iskolában kitünően bevált, lapunkban is méltatott módszerét, amely részt­ett az UNESCO kép, nyelv zene elnevezésű kísérleti programban s. Kidolgozója, Rajz István ma­ga is kiváncsi volt arra, hogy kedvezőtlenebb körülmények kö­zött hogyan hatnak a megyeszék­helyen már sikeresnek bizonyult pedagógiai megoldások. Kezdetben kéthetenként, majd havonta kereste föl az egyik, ti­zennyolc tagú Kolompár-osztályt. (A vegyes korösszetételű elsőben egy kivétellel, valamennyi gye-' reknek Kolompár volt a vezeték­neve.) Ügyes és lelkes ének-zeneis diákok segítették a kiváló nap­közis nevelőt. A továbbképzési kabinet gondoskodott gépkocsi­éi. a szükséges kellékekről. Először a gyermekek bizalmát kellett megnyerni. Könnyebben ment. mint a kiváló napközis pe­dagógus gondolta. Gyorsan meg­szerették a vendégeket, élénken figyeltek a mesékre, a kecskemé­tiek kis műsoraira. Megszólaltatá­suk, aktivizálásuk volt a [követ­kező tennivaló. i — Tudnátok-e ti is mesélni? — kérdezte Rajzné az egyik fog­lalkozáson. i Többen is nyújtották a kezü­ket. . Szép történeteket meséltek. Kérésére összehasonlították a könyvből olvasottak és az álta­luk elmondottakat. Maguk álla­pították meg: a cigánymesék mindig szomorúak. Szép dalokat is énekeltek. Any- nyira megtetszett egyik-másik az ének-zeneis diákoknak, hogy ők is megtanulták a. cigányfolklór kis remekeit. Talán a kutatók által még feldolgozatlan is akad köztük. Kifejezőkészségük és ízlésük fejlesztése érdekében „műelem­zéseket” is kért a kecskeméti pe­dagógus 6—9 éves diákjaitól. Legtöbbjük elfogódottság nélkül beszélt a bemutatott képről, az elhangzott zeneműről. A törté­neteket regisztráló megjegyzéseik bizonyították: gyorsan hasznosul­nak az „esztétikai órákon” hal­lottak. Fölfigyeltek a gyermekek által fölfedezhető, érzékelhető értékekre. Noha az ének, a zene áll leg­közelebb hozzájuk, szívesen raj­zoltak. Természetesen nem az volt a cél, hogy különféle tech­nikai ismeretekkel megismer­kedjenek, a látottak minél pon­tosabb lemásolása érdekében, ha­nem a játékos képzelet foglalkoz­tatása. I A halasi kísérlet tehát bevált. Arra aligha számíthatunk, hogy • Ilyennek képzeli Kolompár Sarolta a Királylányt. Kecskemétről sokáig patronál­hatják a külterületi: igazgatóság­hoz tartozó tanulócsoportot. Az ottani fiatal pedagógusok közül szerencsére többen nemcsak részt .vettek az órákon, hanem segítet­ték is a program végrehajtását. Bizonyára kedvet és lehetőséget kapnak ahhoz, hogy most már maguk, önállóan alkalmazzák a gyermekek öntevékenységére, friss világlátására alapozott esz­tétikai nevelési módszereket. Heltai Nándor fiatalokról - fiataloknak Kecskemét Balatonja-e a Tőserdő? Még ez is SOK! Hétközben csak néhány nyaralóval színezett a kép, a víkendre azonban tipikus üdülőhelyet mutat. Kinyit­nak a hét közben zárva tartó pecsenyesütők, alkalmi áru­sok lepik el a partot, hogy kiszolgálják a pihenők felté­telezett igényeit. A népszerűségéhez a Kecs­keméthez közeli fekvés vi- tathatatanul hozzájárul. A strand és a természeti adott­ságaiban egyébként elraga­dóan szép Holt-Tisza-part méltán vonzza a pihenni szándékozókat. Ráadásul „ol­csó hely” is, a vendéglátó egységekben nem túl maga­sak az árak. Ami aggasztó, hogy az üdü­lőterület nem képes annyi embert befogadni anélkül, hogy a hét végi rohamok ne hagynának sérülésnyomokat az „arculatán”. A Holt-Tisza partja tele van szeméttel. Üvegek szilánkjai, rozsdás konzervdobozok, söröskupa­kok leselkednek a gyanútlan mezítlábasokra. Az eldobált tejfölös dobozok, szalvéták, élelmiszerek már szóra sem érdemesek, mert nem okoznak balesetet. Csak gusztustala­nok . . . A fenntartásaim közé tar­tozik az is, hogy egy ilyen népszerű szórakozóhelytől miért nem várhatjuk el, lega­lább a csúcsidőben: kínáljon kulturális programokat. Igen sok fiatal tölti itt rendszere­sen a hétvégét, biztosan len­ne látogatója a szabadtéri hangversenyeknek, vagy a szombatonként! éjszakai diszkóknak, esetleg éjszakai filmvetítéseknek. Talán egyszer a Tőserdő- ből is kultúrált üdülőhely lesz. A Balatonnak 80 évre volt szüksége ehhez . .. (Straszer András felvétele) OLVASTUK, AJÁNLJUK Bácskai Júlia-Bóna János: Beszélgetések a szexről és más dolgokról Gyakorló pedagógusok a meg­mondhatói, milyen kár, hogy má­ra feledésbe merült a peripateti- kus iskola. Mint köztudott, Arisz­totelész beszélgetve fejtette ki ta­nítványainak filozófiai elveit. Századunk „modern” oktatásának legnagyobb ellentmondása, hogy a gyerekeket nem hagyja szóhoz jut­ni. Aggasztó tünet, hogy alig van alkalom, idő családban és iskolá­ban a meghitt beszélgetésre. Marad tehát a Wortárscsoport, amelyben a rock és a diszkó mel­lett sokszor önmaguk „nevelik” magukat. Nos, Bácskai Júlia, a pszicho­lógus arra vállalkozott, hogy két budapesti művelődési házban el­beszélget a fiatalokkal. Szakítva a rossz népművelői hagyomá­nyokkal, nem erőltetett témát és programot ifjú partnereire, hagy­ta a beszélgetést a spontán ér­deklődés által sodortatni. Mód­szeréből rögtön két eredmény és tanulság adódott. Az egyik az, hogy odaszoktak a fiatalok a művelődési intézménybe. És be­széltek. Többek között a szexről is, hiszen ez érdekli legjobban mindkét nemű fiatalokat. Ez ad­ta a könyv címét is. A tanul­mány azonban több is, kevesebb is, mint a hagyományos felvilá­gosító dolgozatok. Bácskaiék ab­ból indultak ki, hogy arról kell beszélgetni, ami a fiatalokat ér­dekli, de peripatetikus módsze­rükkel nem csupán a szexet érin­tették, hanem valóban az élet minden fontos kérdését. Minde­nek előtt magát a személyiséget, az önismeretet, amely nélkül senki sem boldogul az életben. Ezek a beszélgetések adják a kö­tet egyik felét, míg a másikat a pszichológia és a világirodalom klasszikusaitól vett idézetek. Mi az, ami rokonszenvessé, s minden generáció számára hasz- nosíthatóvá teszi a könyvet? El­sősorban az érdeklődés, mellyel a pszichológus a beszélgetésben részt vett. Ha valamire-szüksége van a felnőtt társadalomnak — beleértve a pedagógusokat, szü­lőket is! —, akkor éppen ez az. Sokakra talán a megdöbbenés erejével hatnak ezek a beszélge­tésmontázsok, amelyekből egy nemzedék erkölcsi világképe és tétova értékrendje, helykeresése is körvonalazható. Bácskai Júlia látlelete persze nem általánosít­ható ifjúságunk egészére, de mint tünet, komolyan vehető. A szexuális felvilágosítás, s egy­általán az érzelmi nevelése több, mint tünet, komiolyan vehető. A legnagyobb gond, egyben pedagó­giánk legnagyobb kérdése is, hogy a szexualitást „külön keze­li”, s mindenáron a „szakem­berekre”, azaz az orvosokra akar­ja hárítani. Holott (s ezt már nem Bácskaiéktól tudjuk) ők is felkészületlenek rá. Ami a leg­jobban hiányzik, az a cím első szava: a beszélgetés, amely két dolgot feltételez: partnert és őszinteséget. A fiatalok — ez is tanulság — készek erre, a többi már a felnőtt társadalom érettsé­gén és felelősségtudatán mú­lik ... Horpácsi Sándor Olyan gondolatokat szeretnék ébreszteni, amelyek nekem sem jutnak eszembe... Kiskunhalason 1980 februárjá­ban volt egy Rolls—Beatrice buli. Amint felpakolt a Rice a szín­padra (mit színpadra! — egy asz­talokból összehordott dobogóra), meglepetve láttam ócska Amati dobfelszerelésüket. Hírük már akkor nagyobb volt. az MHV szuper-futtatottakénál. Ám az igazi meglepetést az szerezte, hogy az ezerszer agyonáztatott, a családi magazinokban lemumuso- zott Nagy Feró intelligens, köz­vetlen ember, s nem „csirkeda­ráló” szadista. Azóta eltelt két és fél év. Ta­lálkoztam Nagy Feróval zuglói otthonában is, beszélgettünk, s ő közben ki-kiment, hogy a gye­reknek kakaót főzzön, vizet vi­gyen. Legutóbb, mikor összefu­tottunk, megemlítettem, hogy in­terjút szeretnék készíteni vele (s mutattam az amatőr fesztiválról megjelent cikkemet). Arcára ka­ján mosoly ült: — Mi van költőke, átmentéi újságíróba? Azután elnézést kért a köréje gyűlt kis csapattól, mond­ván: — Jóba kell lenni a sajtóval! Megint melléfogtak a rossz nyelvek, néhány napja tért visz- sza egy nyugati körutazásról. Ha­ja rövid, nincs bajusza. — Készítsünk avantgarde in­terjút — javaslom —, mondd, ami éppen az eszedbe jut! — Az élet mindig ünnepnap. Traubiszóda Badacsonyban. Ideiglenesen ihaj-csuhaj. Ellenté­tes parancsot, téves információt kaptam, önállóan működöm, most mór én vagyok a program. — Ez a Bikini szama? — Nem. Ez a Bikini száma. Feró frissen alapított zenekara a Bikini, melynek zenészei: Szűcs Antal Gábor (gitár), Németh Alajos (basszusgitár), és Németh Gábor (dob) — a felbomlott Di- namitból csapódtak Nagy Fe­renchez. — Hallhatunk-e régi Beatrice- r.ótákat a Bikinitől? — kérdem, majd a nemleges válasz után: — Milyen zenét játszik az új­donsült csoportosulás ? Feró má- gabiztosan válaszol: — Természetesen Nagy Feró- féle zenét! — Térjünk kicsit vissza a Ri- cére. A zenész szakszervezet mi­lyen szerepet játszott a zenekar f elbomlasztásában ? — Döntő szerepet! Jelenlegi formájában a zenész szakszerve­zet nagyon jól képviseli a veze­tőség érdekeit. Vegyük például, hogy a megélhetésért koncertező együtteseket egyáltalán nem nyugtatja meg, hogy a szakszer­vezet kiharcolja, hogy Bródy a megjelenő 15 nagylemeze után kevesebbet adózzon!... — Másik téma, melynek zász­laja alatt ma is olyanok puffog- tatnak, akiknek lőporuk sincs: van-ei magyar új hullám? — Van, de ne nevezzük új hul­lámnak, hanem egyéni törekvés­nek. Ilyen zenét játszik — sze­rintem — a Rolls Frakció és a Bizottság. Bár az underground vonalat tekinthetjük új hullám­nak, de ezekre az intelligens, egyéni arculatú zenekarokra néz­ve sértőnek tartom, hogy a hiva­talosan futtatott „műanyag” sztárokkal együtt emlegessék őket. Hogy jön a 17 éves gimna­zistákhoz, akiknek kifejezési for­májuk ez az irányzat, mondjuk, a negyedik ikszét taposó S. Nagy István szövegeivel operáló Óceán, amely, megjegyzem, két éve még „őszinte-kőkemény” volt, mert akkor az képviselte a divatot?! — Távlataid? — Van még mondanivalóm, úgyhogy egyelőre maradok ze­nész. Bár anyám szerint tanult szakmámmal, a mérnökséggel, többet kereshetnék! Művészi táv­lataim? öcsi (Nagy F. Zámbó István grafikusművész, a bizott­ság tagja) mondta egyszer, hogy „olyan gondolatokat szeretnék éb­reszteni a közönségben, amelyek nekem sem jutnak eszembe”! Komlós József KLUBGYÜLÉS A múlt héten tartotta meg har­madik összejövetelét a Rolls Frak­ció Klubja Kecskeméten, a Kerté­szeti Főiskolán. A jó hangulatú találkozón a klubtagok ezúttal Nagy Ferencnek, a Beatrice egy­kori ,,frontemberének”, Czippán Györgynek, az Ifjúsági Magazin főszerkesztő-helyettesének és ter­mészetesen a Rolls Frakció tag­jainak tehettek fel kérdéseket. Külön érdekesség volt Czippán György előadása a magyar új hul­lámról, melyet zenei idézetekkel s/cmVéltetett; • Ciánszörp. Erőss Lajos grafikája.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom