Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-18 / 167. szám

c PN MAGAZIN Házasodjunk haj, haj, haj... Ha napjainkban fiatalok összeházasodnak, akkor ezt — különösen amennyiben nagyobb társaságot akarnak meghívni — hét végén teszik. Praktikus szokás, mert hétvégeken a legtöbben szabadna­posak. Kevesen tudják, hogy a szombat egykor szerencsés napnak számított. Az esküvő napja kö­ré korábban mindenféle babona és varázslat fonó­dott. A hétfő feketelistára került, és inkább ki­hagyták, viszont a kedd szerencsét hozó esküvői napnak számított. A szerdához különleges elképzelés fűződött: ak­kor hoz szerencsét, ha özvegyemberek és özvegy­asszonyok választják esküvőjük időpontjául. Míg a csütörtöknek, mint esküvői napnak, egyes vidé­keken jó híre volt. Dél-Németországban kevésbé bíztak benne, mivel hiedelmük szerint a csütörtö­ki esküvő viharos házassággal fenyeget. Az ősi pogány hit tette a pénteket, különösen az északi égtájakon, kedvelt esküvői nappá. Ezt a na­pot Friggről (a termékenység istennője) nevezték el, akinek a védelme alatt állt a házasság, a csa­lád, a ház és az udvar. A szombat úgy látszik a vesztfáliai néphitben kapcsolódott össze a boldogsággal. De általában szívesen választották az esküvők tartására, mert azután a munkaszüneti vasárnap következett. A vasárnapi házasságok állítólag napfényes há­zasságok lesznek, ám a vasárnapot mégsem vá­lasztották gyakran az igentmondás napjául. Egy iedig még olyan törvény is létezett, amely a va­sárnapi esküvőket, mint a vasárnapi béke megza­varását, megtiltotta. De már a késő középkorban sem tartották meg ezt a törvényt. Vasárnap há­zasodni különösen előkelő dolog volt, mert a va­sárnapi esküvő apasztotta leginkább a pénztárcát. Az esküvő évfordulóinak egész különleges nevei vannak, amely korunkban részben feledésbe me­rültek. A sort az első évforduló kezdi: ekkor ünnepük a gyapjúlakodalmat. Erre következik a második évben a papírlakodalom, ahogyan Franciaország­ban nevezik, és az ötödik évben a falakodalom, amelyhez korábban az a szokás társult, hogy a fiatal párt mindenféle, fából készült tárggyal aján­dékozták meg. A házasság tizedik évfordulóját ón­lakodalomként ünnepük, ami után Hollandiában két és egyes vidékeken csak további öt év után jön a vörösrézlakodalom. Ezt néhány országban üveg- vagy porcelánlakodalomnak is nevezik. To­vábbi 10 év után következik el az ezüstlakedalom. Az ezüstlakodalom és az aranylakodalom között van még több házassági célnap, így például Fran­ciaországban a 30. évforduló a gyöngylakodalom és a 40. a rubinlakodalom. 'A házasságban eltöl­tött 50 év után jön az aranylakodalom, 60 év után gyémántlakodalom. A vaslakodalmat, amelynek előfeltétele 70 házasságban eltöltött év, persze csak kevés ember éri meg. Amit aligha tartunk valószínűnek, az mind­amellett tény: 85 házasságban eltöltött évre is van hiteles bizonyíték. Ezt egy idővel ezelőtt rádium­lakodalomként ünnepelték.' A Bombayból származó Narima házaspár teljes 85 évig élt egymással házas­ságban. Itt azonban az Indiában akkor szokásos gyer­mekházasságról volt szó. A menyasszony csak ötéves volt, amikor egy vele egykorú fiúval összeháza­sították. A házasságban akkor beszélhetünk szerencséről, ha az átkozott hetedik éven valamennyire is sze­rencsésen túljutottunk. De erről a régi könyvek­ben nem áll semmi. Megünnepelni azonban min­den további veszély nélkül lehet. Például: a kérdés „Ha értelmesen nézel a világra — a, világ értel­mesen néz vissza rád.” Hegel megállapítását érde­mes az újságírónak saját hasznára (le)fordítani: ha értelmesen kérdezel, értelmes választ kapsz. A továbbiakban négy példán kívánom ezt bizonyíta­ni. Ha mégsem sikerülne, legyen e pár eset annak bizonysága —, hogy: mik vannak!... n □ □ Arra az emberre, aki — szőrmentén fogalmazva — nem szavahihető, azt szokták mondani, hogy ak­kor is hazpdik, ha kérdez. Látszólag a teljes kép­telenséggel akarunk ilyenkor minősíteni. Pedig kérdezve is lehet hazudni. Egyik ismert (a többi jelzőt ezúttal mellőzöm) tv-riporternőnk igazolta ezt. Egy fejőnő volt a riportalany, akiről kiderült, hogy hajnali fél négykor kel és 10—12 órát dolgo­zik naponta. — Mennyit keres? — kérdezte a riporternő. — Ügy 5 ezer forint körül. — És mit csinál ennyi sok pénzzel? Nos, ez a kérdés biztos alap, melyről el lehet in. dúlni a vércukor- és vérnyomás-emelkedés okozta betegségek felé, hacsak a nézőt azonnyomban meg nem üti a guta. Hogy miért volt a kérdés hazug­ság — nem szorul magyarázatra. □ □ □ Régebben elfogadott szokás volt, hogy újságíró előre kiagyalt kérdéseire a választ úgy fogadta, ahogy van. Amikor például egy vállalatigazgató (hi­vatalnok, illetékes stb.) arra a kérdésre, hogy mi­ként fogják a problémákat megoldani, a követke­zőket felelte: — Megkezdtük egy tárcaközi, koordinációs opera­tív bizottság szervezését, mely az akcióterv előké­születeit lesz hivatva felvázolni. Erre az újságíró megköszönte a választ, majd mint aki jól végezte dolgát, megírta az újságcikket, ráadásul nyugodtan is aludt éjszaka. Az olvasót persze ismét egyre kisebb körökben kerülgette a gu­ta. (Ezt a példát csupán történelmi visszapillantás­nak szántam — ez ma már elképzelhetetlen, amint önök is tapasztalják.) □ □ □ Érdekes az az eset is, amikor minden remény megvan arra, hogy a kérdező a várt választ kapja jól kidolgozott riportja során, s a végén mégis be­csap a mennykő. fgy történt a televízióban néhány évvel ezelőtt vetített — az alkoholizmusról szóló — dokumentumfilmben is. A riporter valamelyik alkoholelvonó intézetben faggatta az egyik beteget, akit felesége utaltatott be. — Miből áll a kúra? — Gyógyszereket kapok, hogy megutáljam az al­koholt. — És megutálta? — Nem kérem, én a feleségemet utáltam meg. □ □ □ Végezetül álljon itt egy példa arra a gyakori esetre, amikor a válaszadó olyan egyéniség, aki füg­getleníteni tudja magát a kérdezőtől, a kérdés hang­nemétől, célzatosságától és minőségétől is. Egy tavalyi filmhíradóban Romhányi Józseffel, a közismert versfaragóval készített interjút egy fiatalember, rendkívül komolyan, külön hangsúlyoz­va kérdése horderejét. — Mi a titka, annak a sikernek, melyeit ön fordí­tásaival arat? Különösen a Frédi—Béni amerikai rajzfilmsorozat magyarításakor tapasztalt bravúr­jairól szeretnék hallani. A válasz: — Az a fontos, hogy az angolra Az ember rá legyen hangolva, Aztán le kell fordítani magyarra: Ki van ez agyalva! —hámori— Passzió az éter hullámain A rádióamatőrök többet tud­nak a világról, mint más halan­dók, de ehhez természetesen az szükséges, hogy tökéletesen urai legyenek a rádiózás ABC-jének. Ki. kell ismerniük magukat a ma- gasfekrevenciájú technikában, az elektronikában, kisujjukban kell Jennie a morze ABC-nek, a nem­zetközileg használt rövidítésekkel együtt, ismerniük kell a rájuk vonatkozó törvényeket és rendel­kezéseket. Ez a fantáziát, ötletes­séget igénylő tevékenység az, ami az amatőrök 'seregét estéről estére az adóvevőkhöz vonzza, hogy a Csendes-óceán valamelyik szigetén vagy Grönlandon élő kollégájukkal érintkezésbe lépje- ■?k És az sem megvetendő, hogy , s;;éles világot bepásztázó szóra­kozás nem is olyan drága. ó szórakozáson kívül hasznos ,o;it is lebonyolítanak *3 rádióamatőrök. Sokszor életet mentettek, mert valamilyen rit­ka, nehezen beszerezhető gyógy­szert kerestek a segélykérő beteg­nek, és sikerült repülőgéppel el­juttatni hozzá. Szerényebb kere­tekben a CB-rádiósok is sok köz­hasznú segítséget nyújtanak. Or­vost hívnak balesethez, rablót, tolvajt, garázdát juttatnak rendőr­kézre azok a kis teljesítményű készülékek, amelyek a hazai autókban is egyre gyakrabban láthatók. A rádiózást legjobb már ■gyer­mekkorban elkezdeni. Nagy se­gítséget jelentenek az ifjúsági szervezetek, művelődési házak, úttörőházak rádiós körei, ame­lyek például Csehszlovákiában nagyon népszerűek. Képünk Olo- mucban, a helyi honvédelmi szö­vetség ifjúsági rádióklubjában készült. •• •• rr Gyönyörű hobbi A Debrecenben élő fiatal- asszonynak, Kozárné Szabó Erzsébet műsorszervezőnek nem mindennapos hobbija van- A porcelánfestészet megismerésére vállalkozott — autodidakta módon. Munkái a kávéskészletek, a vázák és más egyedi dara­bok, a klasszikus porcelán­festészet hagyományait őrzik. • Megszűnik a külvilág! a mun­ka szépsége köti le figyelmét. JÚLIUS 25-ÉN BUDAPESTEN Új stílusok szuperegyüttese ,,Ha nem tudják még milyen lesz a nyolcvanas évek rockzené­je, hallgassák meg a Talking Heads lemezeit!’ Két évvel ez­előtt ezekkel a szavakkal ajánlot­ta az angol rajongók figyelmébe az amerikai új hullám reprezen­táns zenekarát a londoni sajtó, s szavai máig érvényesek. A Talking Heads, „az új stílu­sok szupercsapata” ma az egyik legjobban jegyzett együttes a popbörzán és zenéjük nagyon sok előadó számára lett iránymutató az elmúlt nyolc évben. Az együttes 1974-ben Artistics néven alakult meg New Yorkban, ahol a város művésznegyedében, Greenvich Village-ben játszottak, Art-punkoknak nevezték magu­kat és felléphettek a ma már le­gendás CBGB klubban is, ahon­nan az évtized közepén az ame­rikai punk- és újhullám-előadók — The Ramones, Patti Smith, Television, Blondie — kirajzot­tak. A Talking Heads 1975-ben a klub megnyitóján játszott, és a három zenészhez (David Byrne, gitár, ének; Chris Fantz, dob; Ti- ■ny Weymouth, basszusgitár, ének) ezután csatlakozott a Har­vard egyetemen tanító Jerry Har­rison (billentyűsök, gitár, ének). A zenekart a Sire hanglemez­társaság szerződtette és első le­mezüket (Talking Heads 77) a kö­zönség és a kritika is kedvezően fogadta. A hatvanas évek pszi­chedelikus rockzenéjét játszó, egykori művészeti főiskolásokat, kikiáltották David Bowie, a Roxy Music, Iggy Pop és a Kraftwerk utódjának. Ezt látszott igazolni, hogy a zenekar 1978-tól együtt dolgozott a Roxy Musicból kivált Brian Fno-val és közösen készí­tették 1978-as (More songs about building and foods) és 1979-es (Remain in Light) albumukat. Ezeken a lemezeken a new • Az együttes tagjai: Chris Fantz (balra fent), Jerry Harrison (jobbra fentX Tiny Weymouth (balra lent), David Byrne (jobbra lent). wave és az elektronikus rockze­ne stílusjegyein kívül jól kimu­tathatók a funk és a punk gyöke­rek is, a Talking Heads zenéje éppen ezért nemcsak „head-mu- sic” (fej-zene), hanem jól táncol­ható és a Talking Heads dalai ma is a new wave diszkók kedvelt felvételei közé tartoznak. Zené­jüket azonban egyik irányzathoz sem sorolhatjuk be kategorikusan. Sikerült kialakítaniuk egy olyan hangzást és image-t, amely alap­vetően megkülönbözteti őket más újhullámos zenekaroktól. Leg­utolsó dupla koncertalbumukat már játszotta a rádió, sőt néhány magyar zenekar dalaiban (pl, Rolls) is felismerhetők Talking Heads-stílusj egyek, Július 25-én Budapestre érke­zik az együttes, tehát nem min­dennapi zenei élményben lesz ré­sze a Sportcsarnok közönségének. Egy szupercsapatot ismerhetnek meg Amerikából, amely a legigé­nyesebb újhullámos zenét játsz- sza, s amelyet valóban világ­sztárként köszöntenek a világ minden táján, Sportnemzet vagyunk — nyelvünkben is... így jegyeznek bennünket, s méltán, még mindig. Csodálkoz­hatunk-e hát, ha a sportkifejezé- sek 'behatoltak mindennapi nyel­vünkbe, szólásaink sorába is. Igaz, ez más nemzeteknél is megtörtént, de hogy mi oly szí­vesen élünk velük, immár a hi­vatalosabb nyilatkozatokban is, abban kétségkívül szerepe lehet sport iránti nemzeti vonzalmunk­nak. S hogy a sportok közt is a lab­darúgás a legnépszerűbb sportág nálunk, az talán kiderül sportszó­lásainkból is: „lesre állították a fejlődő országokat” — hallhattuk a ráflió egy külpolitikai műsorá­ban. A Budapesti Nemzetközi Vá­sárról pedig, ugyancsak a rádió fórumán mondta el egy nyilatko­zó, hogy „nagyon kevés olyan ter­méket találtunk, amely — úgy­mond — nem rúghatott volna labdába”, vagyis, amely nem in­dulhatott volna esélyesen a BNV- díj elnyeréséért. Ámbár a labdá­ba rúgó áru (kivált, ha az törté­netesen egy kiváló magyar fut­ball-labda) képzavarnak sem utol­só. De az ökölvívásban sem állunk nagyon messze a világszínvonal­tól. Nem csoda, ha irodalmi .he­tilapunk kritikusa (úgy látszik, nem esik messze e sportág a szak­májától) kétszer is az öklözésból vette szólásanyagát ugyanabban a bírálatban: „méltóságteljes hall­gatással vagy övön alulinak ne­vezhető ütésekkel... fejezve ki kételkedésüket (a kritikusok) ... Ha lesznek övön alul támadók, azok az utolsó fejezetre fognak hivatkozni”. Persze itt is be-becsúszhat egy képzavar, amelyet azonban csak az élesebb szemű bírók (bírák) vesznek észre: „ettől Soltész (Pusztaitól) úgy megijedt, hogy egy épkézláb ütést nem tudott be­vinni ellenfelére” — hallhattuk egy sportközvetítésben az ökölví­vó-bajnokságról. Az ökölvívásban az ép kéz használata rendben is volna, de a láb használata már övön fölül, s alul egyaránt sport­szerűtlen dolog. Vigyázzunk hát a sporfszólá- sokra is, nehogy leverjük a lécet újszerűén merész stílusunkkal, mert könnyen odakerülhetünk a kispadra (nem a pálya szélére, hanem arra, amelyet 'boldogult nebulókorunkban szamárpadnak emlegettek beszéd- és értelem­gyakorlatra oktató derék tanító­ink). Mert az sem egészen mind­egy, hogy mikor és hol használ­juk ezeket a színes, új stílusvi- rágokat. Sz. F. RÉTI SAS: 50 EZER FORINTÉRT Július 1-től súlyosan büntetik a természet rablóit Rájár a rúd a közeljövőben a hazai állat- és növényvilág pusz­títóira, a környezet szennyezőire. Július 1-én ugyanis életbe lép­tek az új környezet- és természet­védelmi előírások, s a vétőkkel szembeni szankciók lényegesen szigorúbbak lettel^ a korábbiak­nál. A törvényerejű rendelet az ál­talánosságban védett természeti értékeken kívül fokozottan vé­detté nyilvánított számos nö­vény- és állatfajt. Az erdők-me- zők növényei, virágai közül 200- at vontaik védelem alá, s e lajst­romból 30 faj fokozott védettsé­gű lett. Ez utóbbiak közül dara­bonként 5000 forintba kerül bár­melyik egyed elpusztítása, helyé­ről való kiásása. Nem árt tehát tanulmányozni az erről szóló ren­deletet mind a hivatásos, mind az amatőr botanikusoknak. Az „ötezresek” közé tartozik példá­ul a gyapjas gyűszűvirág, az er­délyi hérics, a cifrafa és lisztes kankalin, a magyar kikerics, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. A fokozattan védett állatfajok­nál a növényekhez viszonyítva hatványozottan emelkedett a bün­tetési tarifa. Nem tanácsos pél­dául puszta ellenszenvből a ha­ragos siklót elpusztítani, mert ez az alkalmi kígyóvadásznak adott esetben 30 ezer forintjába kerül. Hasonló összegű pénzbüntetések­kel is védik a madárvilág ritka, vagy éppenséggel kihalófélben levő fajait. A „harmincezrések” csoportjába tartozik például a fe­kete gólya, a holló, a kishéja, a gyurgyalag, a sziki pacsirta és sok egyéb madárfaj. A levegő vándorai közül a bírság összegét tekintve akad néhány „sztár” is: ötvenezer forintot kell fizetnie a kerecsensólyom, a nagykócsag, a parlagi sas, a réti sas, a túzok elejtőjének, vagy befogójának. Az emlősök közül „ötvenezres” a földi kutya és a vidra is. A föld alatti világ, a barlan­gok védelméről minden eddigi­nél körültekintőbben gondosko­dik az új törvény. A régi jogsza­bályokat megerősítve kimondja, hogy minden hazai barlang ele­ve védett, de külön gondoskodik a különleges geológiai, őslényta­ni. ásványtani, régészeti értéke­ket rejtő barlangokról, összesen 100 barlangot nyilvánítottak szi­gorúan védetté a hazánkban ta­lálható körülbelül másfél ezer barlang közül. A Budai-hegységben például valamennyi barlang ide tartozik. Ezekbe engedély nélkül senki nem szállhat le, semmiféle kuta­tást, gyűjtést nem folytathat, fényképet, filmet nem készíthet. A szabályt megszegők a barlan­gok esetében is drága tarifát fi­zetnek meggondolatlanságukért. Egy fokozottan védett barlang­ban végzett „hobbiásatás” vagy feltárás 100 ezer forintba kerül­het, sőt a képződmények elpusz­tításáért börtönbüntetést is lehet kiszabni. R. É. Szívhalál ellen köhögés? A hirtelen szívhalált, az úgynevezett „másodperces halált” gyakran a szív vibrálása előzi meg: a szív rend- szertelenül ver, percenként akár háromszázszor is. El­sősegély eddig csak a szívmasszázs volt és a szájból szájba lélegeztetés. Csakhogy ez sok esetben túl későn érkezik, mert a halál gyorsan beáll. Dél-afrikai orvosok azonban most fölfedeztek egy egyszerű módszert, amellyel a szívbeteg a veszély pil­lanatában segíthet magán: a köhögést. Ha a szív elkezd vibrálni, az orvosok azt tanácsolják, hogy a beteg vegyen mély lélegzetet, és a levegőt gör­csös köhögés formájában lökje ki. Ügy, mintha egy a gégéjében levő akadályt akarna köhögéssel eltávolítani. Az egyes köhögő lökések rövid időközönként kövessék egymást, míg a szív nem ver normálisan. Az orvost azonban mindenképpen értesíteni kell, mert a szívet a roham után is felügyelet alatt kell tar­tani. A köhögéssel azonban többnyire át lehet hidalni a beteg számára életveszélyes időt. .....................■—■' ■■■—i ------------♦ — ös szeállította: Kutasi Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom