Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-15 / 138. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. június IS. 1 (Kép cs szöveg: Tarpai Zoltán) • Lenn: Íme. a végeredmény. A víztorony összeszerelése 8 órás munka volt... •''■ív? Víztorony épült Kerekegyházán Nemrégiben a kerekegy­házi lakosoknak igen nagy eseményben volt részük: 500 köbméteres víztározót állítottak fel a községben. A tornyot a Vízgépészeti • Balta: a daru gémjére fölke­rültek a vastag drótkötelek. • Jobbra: a torony törzs már a helyén. ■ A bal oldali alsó kép: kalapot emelnek a daruk. TÁRGY: SZEMÉTELTAKARÍTÁS A kontraszt az utcán hever Ugyanezeken a hasábokon alig egy hete cikkek jelentek meg a kör. nyezetvédelem jogi eszközeiről. A szerző, dr. Arvay Árpád, a me­gyei tanács vb-titkára számadatokkal bizonyította, hogy egy év alatt csupán minden második községre jutott egy megbírságolt szabály- sértő: ,,Jelenleg sem a központi, sem a helyi jogi szabályok, nem jutnak még csak megközelítő módon sem érvényre a társadalmi igé­nyekbeképest. Igen szerencsés helyzetben lennénk, és rendkívül magas szintű társadalmi önbecsülésről szólhatnánk, ha megyénkben egy év alatt mindössze 378 esetben sértenék meg a köztisztasági és egészségügyi szabályokat, ha parkjainkat csupán 237 esetben rongál­nák, vagy éppenséggel 55 összeütközés lenne a helyi tanácsok ren­deletéivel." Még be sem fejeztük az írá­sok közreadását, amikor dr. Tóth Károly, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója levelét hozta meg a posta. (A tárgy: szemételtaka­rítás.) Fényképet is mellékelt a soraihoz azokról a lehetetlen ál­lapotokról, amelyek a környezet­és természetvédelemre hivatott intézmény szomszédságában min­dennap tanúsítják a szép célki­tűzések és a gyakorlat ellent­mondásosságát. — A téma — vagyis a kont­raszt — az utcán hever. Prózaib­ban szólva, a Zászló utcai lakó­telep előtt szemét borítja a te­repet Kecskemét hunyadivárosi negyedében. Levélírónk hozzáte­szi kiegészítésül, hogy otthonaik­ba már több mint egy éve be­költöztek a lakók, de az építési törmelék változatlanul ott ékte­lenkedik. Elhanyagolt környezet az út egyik oldalán. És a másikon? Nádfedeles székházból irányítják a nemzeti park drámai összeüt­közésektől sem mentes önvédel­mét. Madárcsicsergés tölti meg a környező ligeteket, miután a vá­ros egyik szeméttelepének helyén sikerült visszaállítani a korábbi arborétumot. Örökzöld nyugalmat árasztanak a díszcserjék, lucfe­nyők, tiszafák. Akik itt dolgoz­nak, tudják, hogy nem minden járásban, községben, üzemben vagy gazdaságban tapsolnak a környezetvédelmi törvénynek. Nem is kell messze menniük, ele­gendő kinézni az irodákból, hogy a közömbösség jeleit lássák. De teszik továbbra is a dolgukat, s korántsem eredménytelenül. Dr. Tóth Károly a közelmúlt­ban így nyilatkozott egy interjú­ban: alig tudom elképzelni, hogy annak, aki itt született, a hazá­járól ne jutna eszébe egy szép • Elhanyagolt környezet az út egyik, környezetvédelmi minta­terület a másik oldalán. jegenyefasor, borókás, erdő, ná­das, fásított tanya, ligetes tó, vad­virágos kaszálórét, rekettyefüzes. Meg kell tartanunk őket, mert nem lesz mire emlékeznünk. Hiszek abban a termelésben — folytatta az igazgató —, amely nem teszi tönkre a természetes élővilágot. Lehetséges kialakítani a környezetkímélő gazdálkodást, életmódot. Egyébként van már példa a harmonikus szomszédság­ra. A svéd- és finnországi lakó- házépítésekre, városrendezésekre gondolok. Ott sokkal kiegyensú­lyozottabbak az emberek, ahol nem meghódítani és föltétlenül átalakítani akarják a természe­tet, hanem együtt élnék vele.” Jó lenne, ha a természetvédők — mái világunk és jövendőnk védelmezői — nem rendülnének meg hitükben. Jó lenne, ha mind kevesebben próbálnák megrendí­teni az embereknek azt a több­ségét, amely némi figyelemmel és cselekvőkészséggel legyözhetőnek tartja a hanyagság rontásait is. Valóságos belső meggyőződésre lenne szükség mind szélesebb körben — természeti értékeink és a magunk jól felfogott érdeké­ben. S ha kell, a hatósági be­avatkozásról sem szabad lemon­dani, bár rendszerint utólagosak, és gyakran eredménytelenek. Ta­lán a kellő szigor és következe­tesség segítene. Egyebek között annak a már-már képtelen kolit- rásztnak a feloldásában is, amely i túl hosszú ideje figyelhető meg ' egy környezetvédelmi mintaterü­let és a közvetlen szomszédság szemetes környezete között. H. F. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Szerelem és halál... Nem újkeletűek a szerelmi tragédiák. Az öngyilkos lá­nyok, a kosarat kapott, s emiatt elzüllött legények szomorú históriájával vannak tele a balladáskönyvek. Szólhatnánk a vagyoni különbségek miatt egymástól tiltott, ámde szere­lemtől lángoló fiatalok sok-sok drámájáról, a közös halálról, beszélhetnénk a kútbaugrott, mérget ivott cselédlányokról, de a „felsőbb” körökben is nem egy áldozatot szedő lelki konf­liktusokról. Nem minden szerelmi tragédiából lesz shakes- peari dráma, tolsztoji regény. A legtöbb megmarad a hét­köznapi borzongásokat kiváltó események szintjén, noha lelki töltése talán van olyan súlyos és felkavaró, mint az avignoni szerelmeseké. Elmúltak azok az idők, amikor a pár- választás lehetőségének köreit a vagyoni tehetség határolta be, s a mai érzelmi konfliktusokat már kizárólag a lélek megcsalatásai váltják ki. ILYEN TRAGÉDIA történt február 19-én este Kecskeméten, a Cédulaház utca 4. szám alatti ház egyik albérleti szobájában: a 19 éves Lantos László (Kerek­egyházé, Petőfi utca 8.) egy nyak­sállal megfojtotta Zubor Már­tát. Azt a lányt, aki menyasszo­nya volt, s akit szeretett. Hogyan Jött létre ez a kapcsolat, s mi­lyen okok vezettek a szörnyű vég­kifejlethez? Ezekre a kérdésekre '.keresett választ a Kecskeméti Me­ggyei Bíróság egyik büntetőtaná- ‘ósa a tárgyalásokon, ijj A fiú családjában senki nem ^volt büntetve. Kiegyensúlyozot­tan, noha nem minden vihar ■nélkül teltek az évek. Az apa gyakori durvasága végül is a szü­lők életközösségének megsza­kadásához vezetett, de ezután is egy házban laktak. Lantos László elvégezte az általános iskolát — igaz, nem valami fényes ered­ménnyel — s azután segédmun­kásként dolgozott, busszal járt haza kecskeméti munkahelyéről Kerekegyházára. 1980-ban he­lyezkedett el a Duna—Tiszá-közi Állami Építőipari Vállalathoz, ahol szintén segédmunkás volt. Alkoholt ritkán fogyasztott, na­gyon ritkán fordult elő, hogy be­rúgott. Idézzünk egy mondatot a bíróság ítéletéből, mert ez a jel­lemzés később igazolódik: „Pri­mitív személyiség, érzelmi élete kiegyensúlyozatlan, dp életvezeté­se egyenletesnek mondható ...” A FIATAL FIÜ 1981 január­jától a Kecskeméten épülő új Centrum Áruház felvonulási épü­leteinek felállításán dolgozott. Na­ponta látta a szemben lévő ABC-áruház kirakatán keresz­tül Zubor Mártát, akinek az áruház volt a munkahelye. Figyelte a lányt, majd az­zal az ürüggyel, hogy vásárol­ni akar, bement a boltba. Meg­ismerkedtek, s hamarosan együtt, jártak szórakozni. Kialakult a szerelem, s a fiú bemutatta a lányt édesanyjának is. Elhatároz­ták, hogy összeházasodnak, s 1981 augusztusában hivatalos el­jegyzést tartottak. Mindez alig több, mint fél év alatt. A tapasz­taltabb, megfontoltabb ember már itt felkapja a fejét: nem túlságo­san elhamarkodott volt ez? Még akkor is ezt kell kérdeznünk, ha tudjuk, hogy napjainkban a há­zasságokat már nem előzi meg évekig tartó udvarlás, hosszú je­gyesség. De hangsúlyozni kell: a fiú akkor 18,- a lány pedig 16 éves volt. Az ismeretség elején a lány naponta hazajárt Fülöpházár’a, s a fiú naponta elkísérte az autó- buázállomásra. Később Zubor Márta a már említett Cédulaház utcában albérleti szobát vett ki és ott lakott, s a fiú hetenként egy-két éjszakát nála töltött. A szülők nem kifogásolták az el­jegyzést; a házasságkotési szán­dékot, ■ de a szerelmi kapcsolatot sem: Csakhogy amilyen gyorsan jött a szerelem a lánynál, olyan gyorsan kezdett elmúlni is. Ebben közrejátszott Lantos László gya­kori durvasága. A lány munka­társai tapasztalták, hogy 1982 ele­jétől idegesebb, ingerlékenyebb lett Zubor Márta, aki nem egy­szer panaszkodott, hogy „a Laci megint arénázott...” Ennek az „arénázásnak” azon­ban alapja volt. A lány ugyanis — már eljegyzett menyasszony­ként — megismerkedett egy má­sik fiatalemberrel, aki kőműves volt, és amikor a vőlegény szü­leihez utazott, fehér Trabanttal várta Zubor Mártát az áruház előtt, hogy szórakozni vigye. Lan­tos László gyanította, hogy köz­belépett egy harmadik valaki. A lány be is ismerte: egy fiú jár hozzá (a valóság az volt. hogy nem járt hozzá a fiú, csak" vele járt). Hamarosan vissza is adta a gyűrűt Zubor Márta, s ebből a vőlegény megértette, hogy végle­gesen szakítani akar vele. Feb­ruár 18-án délelőtt együjt sétál­tak. s megállapodtak abban, hogy másnap, 19-én a munka befeje­zése után találkoznak, és a lány közli végleges elhatározását, ad­dig marad a gyűrű is. A MEGBESZÉLÉS szerint feb­ruár 19-én este hét óra körül Lantos László várakozott az ABC előtt. Kiszaladt hozzá a lány, s arra kérte, ne várjon rá, mert jön az új udvarlója, és azzal men­nek szórakozni. Á fiú látszólag szót fogadott, de nem ment el. Az üzletben vásárolt két déci császárkoriét, cigarettát, gyufát és megemlítette a lánynak, hogy szeretné elvinni az albérletben maradt holmijait. Rendben van — válaszolt az exmenyasszony, akkor várjon az albérleti lakás előtt. Lantos László kijött, s rö­videsen látta,, hogy megjelenik a fehér Trabant, a lány beszáll. A fiú versenyfutásba kezdett az autóval^ s csaknem egyidőben értek a Cédulaház utca 4. szám élé. A Trabant távolabb állt meg, s csak a lány szállt ki, sie­tett a lakása felé. Együtt men­tek be: Lantos László és Zubor Márta. Begyújtottak, beszélget­tek, még tréfálkoztak is. Lantos például azt mondta, ak­kor is visszafogadja, ha máshoz megy férjhez, és nem sikerül a házassága. Közben a lány átöltö­zött, nagykabátot vett fel, és egy hosszú sálat tekert a nyakára. Az ajtónál álltak. Arra kérte Lan­tost a lány, hogy vigye el a gyű­rűt és a holmiját. A fiú azonban még egy búcsúcsókot kért, amit a lány nem ellenzett. Lantos azonban azt tapasztalta, hogy a csókban nincs semmi szeretet. Hirtelen elhatározással megfog­ta a ljány nyakát és erőteljesen megszorította. Zubor Márta si­kítani akart, de támadója befog­ta a száját, az orrát, s mindket­ten a földre zuhantak, s Lantos László teljesen leszorította a lányt, majd a hosszú sállal szoro­san körbetekerte a nyakát, erő­sen megkötötte. EKKOR MÄR nem mozdult az áldozat. Föltette az ágyra. Ezután magához vette a gyűrűt, és az ott tartott ruhaneműjét, és kiment u lakásból. Előbb azonban magához vett egy konyhakést arra gondol­va, ha a kint várakozó Traban- tos megtámadja, védekezni fog. A Trabantos azonban nem volt sehol. .. A tettétől megrémült Lantos ' a lány lakása közelében, a Hon­védkórház mellett lévő torony­darura mászott, ahonnan azt fi­gyelte, mikor jön a rendőrség, mikor derül ki a bűncselekmény. De mert órákon keresztül sem­mit sem tapasztalt, lemászott és a 11-kor induló busszal Kerek­egyházára utazott. Otthon min­dent elmondott az anyjának. Az anya jól látta, milyen állapotban van a fia, s azt tanácsolta, azon­nal induljanak a rendőrségre. Másnap reggel az anya és a fia felkeresték a körzeti megbízot­tat, és elmondták mi történt. A BÍRÓSÁG Lantos Lászlót emberölés miatt kilencévi bör­tönre ítélte, s további • öt eszten­dőre eltiltotta a közügyektől. A büntetés kiszabásánál enyhítő kö­rülményként értékelte a büntető­tanács, hogy Lantos tettének el­követésekor alig töltötte be a ti­zennyolcadik évét. Ugyancsak enyhítő tényező Volt őszinte, be­ismerő vallomása, megbánása, amit az is igazol, hogy önként jelentkezett a rendőrségen ön­magát feljelenteni. Ez nyomaté­kos enyhítő körülmény. Súlyos- 1 bitó tényezőt a bíróság nem ta­lált. Az ítélet még nem jogerős. G. S. i t 1 I Vállalat kunhegyesi gyára készítette. A végső szere­lési és beemelés! munkákra segítségül hívták a Buda­pesti Építőipari Gépesítő I Vállalat dolgozóit is. Há­rom nagyteljesítményű da­ruval tették helyére a ha­talmas szerkezetet. Ké­peink a toronyállítást mu­tatják be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom