Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-15 / 138. szám

1982. június 15. • PETŐFI NÉPE • S A SZELLEMI ÉLET TERÜLETI PROBLÉMÁI (I.) Kérdőjeles előnyök ISMÉT A KISIPAROSOK SZTK-GONDJAIRÓL Módosítani kell a rendeletet Magyarországon a szelle­mi élet túlzott mértékbein koncentrálódik a fővárosban. Emiatt az 1960-as évek ele­jétől több magas szintű párt­ós állami határozat látott napvilágot a „szellemi ter­melőerők” arányosabb terü­leti elhelyezkedése érdeké­ben. A határozatok nyomán több intézkedés született. Kétségtelen azonban, hogy a szellemi termelőerők terü­leti arányossága csák hosz- szabb időszak alatt valósul­hat meg. Kényes téma A Budapesthez való ragaszko­dás problematikájában a gazda­sági, szociológiai, pszichológiai tényezőik együttesen jelentkeznek. Kétségtelen tény, hogy a főváros­ban a vidékhez képest összeha­sonlíthatatlanul fejlettebb mind az anyagi, mind a szellemi infra­struktúra. A nem megfelelő kom­munikációs hálózat intézménye­sen és személyesen is 'hátrányo­sabb helyzetet teremt a vidéken, ■illetve előnyösebbet a fővárosban levőknek. A téma igen bonyolult, „ké­nyes”, nem véletlen, hogy a szel­lemi élet decentralizálásával kap­csolatos problémákkal mind ez ideig igen kevesen foglalkoztak. Érthető is, mert ezen a téren az átlagosnál lényegesen összetettebb, sokirányú ellenállással is lehet számolni. A kedvezőbb, megszo­kott környezet igen nagy tehetet­lenségi erőt rejt magában, az át­telepítés számtalan bonyodalom­mal jár. A vezetőgarnitúra nehe­zen mozdítható. A szubjektív ter­mészetű érvek gyakran — a reá* A Magyar Közgazdasági Társaság Bács-Ktskun, Békés és Csongrád megyei szerveze­te május végén tartalmas kon­ferenciát rendezett a népgaz­dasági tervezés és a terület­fejlesztés időszerű kérdéseiről. Több megyénkben szakember előadása, hozzászólása Is élénk érdeklődést keltett. Ezekből — rövidítve —, két folytatásban közöljük az OTP megyei Igaz­gatósága közgazdászának, majd Gaborják József korreferátu-. mának egy részét. A megyei tanács osztályvezetője főként a VI. ötéves terv előkészítésé­nek Bács-Klakun megyei ta­pasztalatait elemezte. • Kommentár nélkül... A lakosság és a tudományos kutatóhelyek aránya vidéken és a fővárosban. (Bajusz Pál rajza) látást sem nélkülöző — tetszető­sen objektív formában fejeződnek ki. Hatékonyság és decentralizáció Valamennyi gátló tényezőt fi­gyelembe véve sem mondhatunk le azonban a szellemi élet decent­ralizálásáról. A jelenlegi túlzott budapesti összpontosítás ugyanis — megítélésem szerint — már hátráltatja a vidék egészséges gaz­dasági és kulturális fejlődését. Meg kell azonban jegyezni, hogy a túlzott széthelyezés épp oly ká­ros, mint az ellenkezője. Gazdasági fejlődésünk további szakaszában, az intenzív módsze­rek általánossá válása időszaká­ban, alapvető követelmény az egyes területek erőforrásainak maximális hasznosítása. Ügy vé­lem, ez elképzelhetetlen a szelle­mi termelőerők indokolt méretű bekapcsolása nélkül. Ennek .pe­dig alapvető feltétele a szellemi élet arányosabb területi fejleszté­se. Szűkebb értelemben a magasabb rendű funkciót betöltő szférákat sorolhatjuk a szellemi infrastruk­túra körébe. Ide tartozik a fel­sőoktatás, a közművelődés terüle­téről például a színház, a rádió, a televízió, a sajtó, továbbá teljes egészében a kutatás, a tervezés, a szervezés, az irányítás és az in­formáció. Az egyes területek tervszerű gyarapításához nemcsak a terme­lő ágazatok céltudatos telepítése és növesztése tartozik, hanem az ellátó .ágazatok, a szellemi infra­struktúra megfeleld irányú és arányú fejlesztése is. Különösen napjainkban, amikor létérdek va­lamennyi termelőerő bekapcsolá­sa, amikor a népgazdaság inno­vációs készsége nagyban függ az egyes térségek új iránti fogékony­ságától, alkalmazkodóképességé­től. Ez utóbbi szoros összefüggés­ben van az adott terület szellemi színvonalával. 16 közül mind a 16... A kutatóintézetek mai hálózata az elmúlt három évtized 'folya­mán jött létre. Csaknem 80 szá­zalékuk a fővárosban települt. Tudományágak szerinti struktú­rájukat tekintve elgondolkodtató, hogy a 16 orvostudományi intézet kivétel nélkül a fővárosban mű­ködik. A 34 társadalomtudományi intézet közül mindössze a kis lét­számú Dunántúli Tudományos Intézet található vidéken, a 40 műszaki kutatóintézetből öt. A Várospódiumon kérdezték a kiskőrösiek A televízió nemrég sugárzott Várospódium című műsorában el­hangzott ígéretet teljesítjük az­zal, amikor a legközérdekűbb kiskőrösi kérdésekre lapunk ha­sábjain válaszolunk. Fekete Tiborné (Ligeti Károly u. 3.), Kelemen Jánosné (Gárdo­nyi u.), Szilva Árpád és Orbán István (Ligeti K. u.) kérdezték: miért rossz a városban a vízellá­tás? — Noha a tervezettnél több új kutat fúrtak a városban, való igaz, hogy délutánonként még a földszinten sincs 'víz. A VI. öt­éves tervidőszakban ezért mindent elkövet a városi tanács, hogy megoldja ezt a gondot. 1983-ban át adják az új, ezer köbméteres víz tárolót. Ugyanebben az évben ki cserélik a régi, kis átmérőjű ve zetékeket és helyette újat fék NAPKÖZBEN: Szipuzók Terjed, s már vidéki városaink­ba is betört a kor kórja; a fővá­rosi aluljárók után városszéli te­metőkben, épülő lakótelepi házak felső emeletein Kecskeméten is felütötték tanyájukat a szipuzók. Félő, hogy ezt hallva-olvasva bo- hókás fickókra gondolunk: vicces fiúkra, lányokra. Nem, az ügy egy cseppet sem tréfás. A szerves ol­dószerek — különösen pedig bizo­nyos ragasztók — gőzét beszip­pantó fiatalokról van szó. Ők a szipuzók. Kábítószerélvezőknek félve mondja őket az ember, mert no­ha a ragasztó által kiváltott tüne­tek azonosak, erre vonatkozó tör­vényeink, jogszabályaink nem so­rolják a kábítószerek közé a szer­ves oldószereket; a velük vissza­élőket nem büntetik, s csak akkor avatkozhat be a rendőrség, az igazságszolgáltatás, ha felnőttko­rú csábít szipuzásra 18 éven alulit, ám a gyerekek még ebben az eset­ben sem kötelezhetőek kényszer­gyógykezelésre. Lenne tehát mó­dosítani való az egészségügyi jog­szabályokon. A legfontosabb azonban a meg­előzés. A megyeszékhely tanácsa egészségügyi és szociális bizottsá­gának legutóbbi ülésén dr. Ko­lozsvári Judit pszichológus úgy fo­telnek lel Remélhetőleg ezek vég­legesen hozzásegítik a várost ah­hoz, hogy mindig legyen elegendő víz. A közvilágítással kapcsolatos Ungvári Ferenc (Csokonai u. 9.), Tóth Gyuláné (Árpád u. 1.) és Fejes Tiborné (IGV) észrevétele és kérdése: sötétek az utcák, miért és meddig? — Higanygőz lámpára cserélik ki 1985-ig a hagyományos fény­forrásokat, de már az év végéig átalakítanak kétszáz lámpát. Azt az utcát részesítik előnyben, ott végzik el hamarabb a munkákat, ahol már szilárd burkolat van. Sok gondot okoz a feszültség in­gadozása is. Folyamatban van a húsz kilovoltos hálózat felújítása, és ezzel egyidejűleg csökkentik a transzformátor-körzeteket is. 1985-re a gondok megszűnnek. galmazott, hogy a szipuzás kóros személyiségtorzulás, amely azon­ban a szipuzóban nem tudatosul, s nem jár betegségtudattal, tehát gyógyítása is nehezebb. A pszicho­terápia — a gyógyítás egyetlen hatásosnak látszó módszere — azonban csak akkor segíthet, ha a beteg is akarja a gyógyulást, és aki nem érzi betegnek magát, az kigyógyulni sem akar. Járóbeteg - rendelésen aligha képzelhető el si­keres kezelés, ilyen célra zárt in­tézet pedig nincs. A szipuzás to­vábbterjedése, a betegség meg­szüntetése érdekében (hisz minden szipuzó fertőző góc: társai számá­ra tiltott, épp ezért bűnösen von­zó példa) szükség lenne zártrend­szerű intézetre, ráadásul mielőbb. Talán egy elnéptelenedett tanyai iskola, amelyet megfelelő nagysá­gú művelhető kert vesz körül, cse­kély anyagi ráfordítással megfe­lelne a célnak. Társadalmi baj-e, egészség elleni támadás-e a szipuzás? Egyik is, másik is. „Ringasd el magad!” szólítja fel önmagát a szipuzó, s ha elvi síkra tereljük a gondolat­menetét, az Ember tragédiája utol­só sorát — „Ember, küzdj és bízva bízzál", a pesszimisták módjára értelmezi: csak bízni hajlandó, küzdeni nem, s ennyiben társadal­mi veszélyeket hordoz, mint min­den cél nélküli ember. Az egyén szempontjából az egészség ell<”>i támadás a döntőbb. Sajnos, akik­nek tudniuk kellene, nem tudják, hogy mire használható ragasztáson kívül a ragasztó. Nem tűnik fel a A vidéki intézetek zöme az egyetemi városokban ((Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Pécsett és Veszprémben) funkcionál, 6 pedig — jellemző módon — a főváros közvetlen környékére, elsősor­ban Gödöllőre települt. Cnk a betűjének... Tudjuk, a Budapest és vidék közötti különbség csak csökkent­hető, megszüntetése célként sem tűzhető ki. Van néhány intéz­ménytípus, amelynek működése nem kapcsolódik a fővároshoz és ezek arányos területi elhelyezésé­vel javítható a vidék szellemi hát­tere. A kutatóhelyek fejlesztésénél tehát az illetékes tárcák csak a vonatkozó párt- és kormányhatá­rozatok betűjének, de nem szel­lemének kívántak megfelelni. A vidékre telepítésekre vonatkozó határozatok legtöbb (vagy leg­jobb?) esetben csak valamiféle átszervezéssel, részlegesen való­sultak meg. A kutatóintézeti lét- számarányok a főváros és vidék között — 1970-től kezdve — a vi­déki kutatóintézetek valamivel gyorsabb ütemű fejlődése követ­keztében, valamelyest javultak. (Folytatjuk.) Dr. Wolfárt Mária Bevezetik'e a gázt Kiskörösre? — kérdezte Kamasz Istvánné (Batthyány u. 50.), Kriskó István (IG'V) és Takács István (Mészáros u. 4.). — Elkészültek a felmérések, amelyek azt bizonyítják, hogy a gáz bevezetése a lakosságnak és a közületeknek egyaránt gazdasá­gos lenne. A város felkészül a gáz fogadására, pályázatot nyújtott be a megyei tanácshoz, ahol most bí­rálják el a kérelmet. Ha indo­koltnak találják, akkor jóváha­gyásra az Ipari Minisztériumhoz terjesztik fel. A többi — kisebb, helyi vagy személyes jelentőségű — kérdés feltevőjének levélben adtak vá­laszt az illetékesek. Dr. Oláh Fái Kiskőrös város Tanácsának elnöke Lapunk március 23-i számában azzal foglalkoztunk, hogy a me­gyében élő kisiparosok számára mit jelentett a január 1-én hatály­ba lépett társadalombiztosítási jogszabály, s ez a rendelkezés mi­lyen gondokat okozott éppen a kiskeresetűek esetében. A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgató­ságának járulék- és nyilvántartási osztályvezetője hosszú . levélben válaszolt cikkünkre, elutasítva ja­vaslatainkat. Célunk — s ezt ma is állítjuk — az volt, hogy a ren­delkezés előírásain az illetékesek módosítsanak, mert a felemelt SZTK-járulék pontosan azokat a kisiparosokat sújtja, akik a köz­ségekben az alapellátást, szolgál­tatást végzik. Amennyiben a kis­iparos a szakma feladására kény­szerül, ez károsan befolyásolja a lakosság életkörülményeit. Arról is szóltunk ebben az írásunkban, hogy nem mindegyik kisiparos tudja áthárítani — pék, fodrász, cipész — a vásárlókra az SZTK- járuléktöbbletet. A jogszabály megjelenését a kisiparosok örömmel fogadták, több évtizedes álmuk valósult meg azzal, hogy ingyenes orvosi ellátásban, nyugdíjban, családi pótlékban részesülnek. Az azon­ban vitatható, — s ezt nemcsak mi, hanem a KIOSZ is így látja —. hogy az alkalmazott jogsza­bálynak minden passzusa jó. Mi akkor is, most is azoknak a rossz irányba ható előírásoknak a meg­változtatását firtatjuk, amelyek hovatovább súlyos gondot okoz­nak. Vegyük sorra őket: A kiegészítő tevékenységet végző kisiparosok­kal a szóbanforgó rendelkezés két­szeresen fizetteti meg az SZTK- járulékot. Egyszer mint munkás­sal, egyszer mint kisiparossal, s az utóbbi esetben a járulék ösz- szege aránytalanul magas. A kis­iparos — főfoglalkozásban — amennyiben beteg lesz, csak hét napon túli keresőképtelenség ese­tében kaphat táppénzt, de csak két napot. Ha alkalmazottja van, akkor csak 30 napon túli betegség esetén jár a táppénz, de akkor is csak a táppénz fele. Nyilvánvaló, hogy ezek a megkülönböztetések, s emellett a magas járulékösszeg, joggal sérti a kisiparosokat. Jóslatunk —, amelyet előző cik­künkben fejtegettünk — sajnála­tos módon beigazolódott. A me­gyében évek óta nem csökkent a kisiparosok száma, sőt dinamikus növekedésről beszélhettünk. Már március végén azonban — éppen az SZTK-járulék összegének nagy­sága miatt —■ csökkent a kisipa­rosok száma és ma már huszon­nyolccal kevesebb gyakorolja az ipart, mint a múlt év azonos idő­szakában. A rendelet megjelenését követően a KIOSZ javaslatára mentesítették a kiegészítő tevé­kenységet folytató kisiparosokat a fizetési kötelezettség alól. Ha ezt akkor nem teszik, a csökkenés több mint háromszáz lenne. A március 23-i lapszámban megjelent cikkünknek ezt a fel­eimet adtuk: Kétszer ad, aki gyor­san ad. A megoldást sürgettük, tesszük ezt ma is, a kisjövedelmű, a községekben lakó kisiparosok érdekében, akik a lakosság ellátá­sát, a szolgáltatást végzik, s akik­ből a sok sem elég. Sürgős tenni­való ez, mert úgy véljük, ha nem történik intézkedés, csupán levél­váltás, tovább csökkenhet a kis­iparosok száma, s olyan helyeken szűnik meg a szolgáltatás, az alap­ellátás, ahol eddig ezt éppen a kisiparosok oldották meg. Gémes Gábor HŰTÉS NÉLKÜL HÉT NAPIG műanyag zacskó sem, az eszköz, a kellék. Egy néhány éve végzett felmérés szerint a fővárosi közép- iskolások nagy százaléka hallott a ragasztózásról, s jó néhányan köz­vetlen tapasztalatról is beszámol­tak. Elszomorítóan keveset tudtak a szipuzásról azok, akik olykor egyetlen idejében kimondott mon­dattal útját állhatnák: a szülők, a pedagógusok. Hogy mi legyen ez a mondat? Végső esetben tiltson. De kevés a végső eset. A legtöbb, ha élhetünk e szóval, „középső” eset: az az ál­lapot, ami vezethet a szipuzás felé is. Különösen a szakmunkástanu­lók szüleinek vállára nehezedik nagy felelősség, úgy tűnik ugyanis, hogy az ő fiaik-Iányaik hajlamo­sak leginkább a szipuzásra. Pszi­chológusok állítják, a család visz- szatartó ereje a legnagyobb. Akit a szeretet fala vesz körül, az nem nyúl pótszerért, ragasztóért. A veszély nem azért nagy, mert tömegméreteket öltött volna a szipuzás, hanem mert egyre fiata­labb korosztályokat fertőz: Kecs­keméten is volt már dolguk az il­letékeseknek általános iskolás ra­gasztósokkal. A kiút? Sok a teendő! Módosí­tani célszerű a már említett ren­delkezéseket, szükség lenne inté­zetre, jó volna, ha szülő és peda­gógus egyáltalán tudná, hogy mi­től féltse a gyereket. Mert a fele­lősség — a felnőtteké. Ballal József Humángenetikai tanácskozás Humángenetikai tanácskozást rendezett hétfőn Veszprémben a veszprémi akadémiai bizottság. Hat dunántúli megye gyakorló ge­netikusait hívták össze eszmecseré­re, azokat a szakembereket, akik részt vesznek az egyre erősödő és bővülő genetikai tanácsadásban. A megbeszélésen osztrák, cseh­szlovák, NDK- és NSZK-beli, va­lamint svájci orvosok is jelen vol­tak. A tanácskozás előadói foglal­koztak a kromoszómahibákkal, azokkal a rendellenességekkel, amelyek következménye észreve­hető az utódok fizikai és értelmi állapotában. A veszprémi tanács­kozás hazai és külföldi előadói egyaránt hangsúlyozták: az eddi­ginél jobban kell tudatosítani a tanácsadó orvosokban, hogy e rendellenességek esélye az élet­kor növekedésével arányosan emelkedik. Ezt a tényt figyelembe kell venni a családtervezésnél'. Rámutattak arra is, hogy a leg­újabb kutatások szerint feltehe­tően az apa életkora sem közöm­bös ebben a vonatkozásban. Az előadók foglalkoztak az örökölhe­tő vérzékenységgel is. B A Fejér és Komárom megyei Tejipari Vállalat tatabányai üzemében ultrapasztőrözött féltartós tejet gyártanak, amely hűtés nélkül hét napig tárolható. A huszonnyolcmillió forintos beruházásból részt vállalt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a MÉM, valamint a forgalmazó és gyártó tejipari vállalat. (MTI-fotó — KS) Mondj okosat... Olvasom, hogy a világhírű teniszező, John McEnroe mi­után megnyert egy nagy te­niszcsatát, rajongói közül egy lelkesen kiáltott fel, mond­ván: — Életem adnám, hogy így teniszezhessek... — Stimmel — válaszolta ál­lítólag John. — Én adtam is. Olvasom e sorokat és eltű­nődöm. Ki jegyezte ezt fel? S egyáltalán kik jegyzik fel ama rengetegnyi bölcselmeket, amelyeket itt, ott és amott is olvasok, s amelyeket ismert, vagy kevéssé ismert személyi­ségei mondtak a tudomány­nak, a sportnak vagy a művé­szeteknek, ugyancsak itt, ott és amott? A tisztelt olvasó most úgy vélheti, hogy nem is a kíván­csiság ösztökél engem e titok nyitjának felfedezésére, hanem az alantas irigység, hogy tőlem még soha és senki sem jegy­zett fel semmit. Avagy ha fel is jegyzett véletlenül valaki oktondi, azt közölni egyetlen sajtótermék sem volt hajlan­dó. Bevallom töredelmesen, az irigység emberi gyarlósága nem áll mindig tisztes távolban tő­lem, jelen példánkban pedig egyenesen arra sarkall, hogy ki- és elmondjam: engemet is feljegyezhettek volna pedig. Mert nekem is voltak, vannak nagyszerű mondásaim, ám eléggé el nem ítélhető módon mind ez ideig ez senkit sem érdekelt... Pedig ha tudnák, hogy én mondtam': ... a kocka el van vetve; ... ne zavarjátok körei­met; ... több nap, mint kolbász; ... Ó Júlia, miért vagy te Júlia? (Rómeót, férfi létemre nem mondhattam!); ... Hazánk nem rés, hanem bástya... Izé, ezt nem én mondtam, én csak ismétel­tem; ... meg azt is én mondtam, hogy mondj igazat, és. betörik a fejed, mert a lónak is négy lába van, meg azt is, hogy a sánta kutyát... Igen, ezeket és még másokat is mind én mondtam. Néha-néha idézik is ugyan, de soha nem tették még hozzá, hogy ezeket én mondtam. Mikor, hol, de én. És sehol, senki és semmi! — Mondja, kedves Tinódi Lantos Sebestyén úr, az én mondásaimat miért nem jegy­zik fel a lelkes krónikások? Maga szakember e kérdésben, tudnia kell választ adni... Tinódi diák pillanatnyilag töprengeni látszik, aztán va­dul a lantjába csapott... — Fiam, tudsz-e te teniszez­ni? — Bevallom, a gyengénél is gyengébben... — Hát labdát kergetni, avagy a szavakat szépen szó­ban egymásutánba tenni? — Azt se mivelem éppen magas fokon — vallottam be töredelmesen az igazságot. Ti­nódi mester ekkor újfent ke­ményen a lantja húrjai közé csapott és úgy dörögte: — Ostoba ember vagy, fiam, ha még azt sem tudod, hogy a nagy mondásokhoz kis ember is elég, ha az nagy dolgot vi- szen végbe. Például gólt lő, vagy gémet nyer... Tartsd meg bölcsességeidet magad­nak, vagy tanulj meg legalább teniszezni — mondta, és har­sány lantpengetés közben tá­vozott. Meg kellene próbálkoznom a lant pengetéssel' legalább? Gyurkó Géza { <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom