Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-08 / 132. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1982. június 8. A Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata A Magyar Szolidaritási Bizottság mély megdöbbenéssel és felháborodással értesült a libanoni területek, s az ott élő palesztinok elleni újabb, súlyos izraeli agresszióról, amelynek során az izraeli légierő barbár módon bombázta Dél-Libanont, a libanoni fővárost, a palesztin menekülttáborokat, az izraeli csapatok törtek be Libanon déli részébe — hangoztatja a bizottság hétfőn közzétett nyilatkozata. Az izraeli támadásnak már eddig is sok halottja és sebesültje van, az anyagi károk jelentősek. A (Libanon szuverenitását súlyosan sértő izraeli agresszív támadás is mutatja, hogy az izraeli vezetés nem ■ hagyott fel agressziós, területrabló politikájával, amely súlyosan veszélyezteti a térség békéjét és biztonságát, s nem mondott le a haladó, antiimperialista arab erők, a palesztin nemzeti mozgalom felszámolására irányuló törekvéseiről. A Magyar Szolidaritási Bizottság — a magyar közvélemény állásfoglalását kifejezve — követeli az izraeli agressziók azonnali megszüntetését, az izraeli fegyveres erők haladéktalan és feltétel nélküli kivonását Libanonból, az ország és más arab államok elleni sorozatos provokációk • megszüntetését, a közel-keleti válság tárgyalásos úton történő átfogó igazságos rendezését A Magyar Szolidaritási Bizottság továbbra is teljes támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja a libanoni és a palesztin arab népet, a térség valamenrtyi haladó erőit igazságos . harcukban, amelyet az imperializmus és az izraeli agresszió ellen a közel- keleti béke megvalósításáért, a jobb, boldogabb jövőért folytatnak — hangzik a nyilatkozat. (MTI) Púja Frigyes látogatása az ENSZ főtitkáránál Hétfőn Púja Frigyes külügymi. niszter látogatást tett Javier Pérez de Cueliarnál, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkáránál. A magyar diplomácia vezetője tájékoztatta a főtitkárt a Magyar Népköztársaság álláspontjáról az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakán szereplő legfontosabb kérdésekben. Átadta „A magyar bé'kezinozga- lom üzenete az ENSZ-közgyűlés második leszerelési ülésszakához” és „A magyar értelmiség találkozójának levele az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszaka elnökéhez!.’ című dokumentumokat és kérte, hogy a főtitkár az- ülésszak hivatalos dokumentumaiként tegye közzé az üzenetet és a levelet. Izraeli támadás Dél-Libanon ellen • Palesztin rohamosztag tagjai vizsgálják egy lelőtt izraeli helikopter roncsait. (Folytatás az 1. oldalról.) hogy a Dél-Libanonból kiszorított gerillák Bejrút közelében vessék meg a lábukat. Izrael hivatalosan bejelentett célja az — miként Begin miniszterelnök táviratban közölte Reagan amerikai elnökkel —, hogy kivonják a palesztin tüzérség hatósugarából az észak-izraeli településeket. Ennek érdekében az izraeii határtól 40 kilométerre szándékoznak visszaszorítani a palesztin erőket, felszámolva a Tyr és Nabatijéh térségében levő támaszpontjaikat. Bejrúti megfigyelők kétségbe vonják az izraeli invázió korlátozott célkitűzéseit. Szimha Erlich izraeli miniszterelnök-helyettes rádiónyilatkozatában elismerte, hogy a támadás fő célja a PFSZ politikai-katonai meggyengítése, felmorzsolása. Bár Tel-Avivtban közölték, hogy az izraeli hadsereg — hacsak nem éri támadás — nem szándékozik konfliktusba keveredni a szíriai csapatokkal, Bejrútban nem tartják kizártnak, hogy az izraeli kormány ezúttal kívánja kierőszakolni a Libanonban levő szíriai és palesztin erők V eltávolítását, az Izraellel együttműködő libanoni falangisták hatalomra segítését. ■ Veszélyes világban elünk. Ezt eddig is tudtuk, de a hétvégén a viliág újra emlékeztetőt kapott a keserű igazságból. Most már nemcsak a Falkland^szigeteken és az iraki—iráni fronton arat a ha'lál, hanem egy Európához közelibb térségben, Dél-Libanon és Észak-Izráel régiójában Izrael a levegőből, a tengerről és a szárazföldről lecsapott Libanonra. A támadás jellegéből következik sajnos, hogy a másik két háborúnál sokkal több polgári lakos esik áldozatául ennek a véres akciónak. Azzal, ami történt és történik, tele vannak a világlapok és a rádiók, televízióállomások híradásai. Mindenekelőtt tisztában kell lennünk egy alapvető ténnyel. Azzal, hogy Tel Aviv, libanoni jobboldali szövetségeseivel együttműködve, már nagyon régen szeretne „.meghatározó változást” kierőszakolni északi szomszédjában. Vagyis ebben a stratégiailag kulcsfontosságú kis országban szüntetné meg a palesztin és a Szíriái erők katonai-politikai jelenlétét. Szívesen hatalomra juttatna Bejrútban egy konzervatív, Izrael vizeit nem zavaró kabinetet. A TASJJSZ hírügynökség erre emlékeztetve fogalmaz úgy, hogy „Izrael már régóta keresi az ürügyet” az akcióra. Tudta ezt pontosan a PiFSZ is és igyekezett elkerülni azt, hogy ürügyről gondoskodjék Tel Aviv számára Sajnos, a zavaros háttér-go- molygásban akadtak rendkívül nehezen behatárolható, inkább csak sejthető erők, amelyek érdeküknek látták, hogy Izrael megkapja ezt az ürügyet. Az izraeli nagyikövet elleni londoni akció gondos időzítése semmiképp sem véletlen, mint ahogy az sem, hogy a PFSZ a merénylet után szinte percekkel elhatárolta magát a terrorcselekménytől. Izrael viszont mégiscsak megkapta azt, amit — egy érzelmileg felkorbácsolt közegben — ki lehetett kiáltani casus bellinek — háborús oknak — a lehető legkedvezőbbé vált időpontban. Hogy miért tartja Tel Aviv kedvezőnek a jelenlegi időpontot egy radikális libanoni „átrendezési” kísérletre? il. Mert Mubarak Egyiptomja nem teljesen Szadat Egyiptomja és bár Kairót a jelek szerint zavarja a palesztin kérdés izraeli szabotálása, Beginék biztosak lehetnek abban, hogy a legerősebb arab hadsereg, az egyiptomi, a Camp David-i különalku miatt — és közvetlenül a Sinai kiürítése után — nem jelenthet számára veszélyt; 2. Mert az arab világot a szokásosnál is sokkal jobban megosztja a drámai végkifejletéhez közeledő iráni—iraki háború. Ez Tel Aviv számára kedvezően kuszái ja össze az amúgy is bonyolult erővonalakat és megnehezíti az egységes Izrael-ellen is 3rab fellépést; 3. Mert Washington talán nincs tökéletes szinkronban az izraeli szándékokkal, Beginék mégis joggal számíthatnak arra, hogy a Fehér Ház a félidős amerikai választás esztendejében nem hívja ki maga ellen a nagyhatalmú Iz- rael-lobbyt és nem próbálja komolyan visszatartani Tel Avivot a kibontakozó véres kalandtól. H. E. Befejezték tanácskozásukat az el nem kötelezettek Szombaton befejeződött Havannában az el nem kötelezett országok koordinációs irodájának ülése. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban megállapították, hogy. a' mozgalom előtt álló legfontosabb feladat a békéért vívott harc, a leszerelés ügyének előmozdítása. Leszögezték, hogy Afrikában a pretoriai rendszer fokozza fenyegetéseit az úgynevezett frontországokkal szemben, és Izrael továbbra sem hajlandó az ésszerű politikára, sőt folytatja agressziós politikáját arab szomszédai, mindenekelőtt Libanon ellen. A résztvevők üdvözölték a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti bejelentett leszerelési tárgyalásokat, és megállapították, hogy a leszerelésért vívott harc korunk egyik legfontosabb kérdése. A fejlődő országok mozgalmának koordinációs irodája az Egyesült Államokat tette felelőssé a Latin-Amerikában és Kö- zép-Amerikában kialakult válsággócokért. Felszólította Washingtont, szüntesse meg beavatkozási politikáját, és határolja el magát a déli földrészre támasztott gyarmati igényektől. Ezzel összefüggésben az el nem kötelezett országok mozgalmának külügyminiszterei újból támogatásukról biztosították a Falkland- szigetek fölött gyakorolt argentin szuverenitást, és állást foglaltak a válság politikai, tárgyalásos rendezése mellett. A KB-ÜLÉS UTÁN A Szovjetunió a nyolcvanas években A szovjet belpolitika minden bizonnyal hosszú távra ható eseménye volt az elmúlt napokban az SZKP Központi Bizottságának ülése. A testület megtárgyalta a Szovjetunió 1990-ig terjedő, tudományos, igénnyel, s a realitások figyelembevételével összeállított élelmiszerprogramját. Az. ülésen egyhangú határozatot fogadtak el arról, hogy a lehető legrövidebb időn belüli biztosítani kell a lakosság megbízható élelmiszeri-ellátását. Kétféle kommentár Az első nyugati lapvélemények általában leplezett kárörömmel kommentálták az SZKP KB ülését. Annak beismeréseként taglalják, hogy a Szovjetunióban göndöre vannak a közellátásban. Leonyid Brezsnyev beszámolójának azt a részét, amelyben a szovjet mezőgazdaság múltban elért sikereiről szólt, 'mélyen' elhallgatják. Szívesen idézik viszont a főtitkár azon megállapítását, amely szerint az élelmiszerigény egyelőre megelőzi a termelésit, valamint azt, hogy a választék nem felel meg a követelménynek. Viszont alig akad olyan polgári újság, amély az élelmiszer-programról hozott KB-döntést ne önmagában, a szovjet gazdaság egészének rfendszeréből kiemelve vizsgálná. Csak a legmélyebb elemzések „fedezik fel”; hogy másról, sokkal többről, egy egész nemzetgazdaság irányításmechanizmusának korszerű újjászervezéséről van szó. Az ilyen kommentárok viszont sejtetik, hogy ez az újszerűség épp az élelmi- , szer-ellátás kérdését választja kiindulópontjául. Igazuk van, hiszen a háttér érthető: az új gazdasági modell megteremtéséről folytatott tudományos viták egy pillanatig sem tévesztették szem elől, hogy mindez az emberért van. Lélektani probléma A nyolcvanas évek legf őbb gazdasági feladatának megítélésében — sok-sok vita után — a szovjet közgazdászok egységes véleményre jutottak abban, hogy ez az évtized az intenzív fejlődési szakaszra való áttérés időszaka lesz. A feladat méretét sokan az első ötéves terv iparosításához mérik. A Szovjet Tudományos Akadémia gazdasági folyóirata, a Vap- roszi Ekonomik-i (A gazdaság kérdései) tisztán, világosan fogalmaz: „A jelenlegi körülmények között a társadalmi termelés köL vetkezetes initenzifikálása nélkül sem gazdasági, sem társadalmi haladás nem lehetséges”. Agan- begjan akadémikus a Pravdában megjelent cikkében így ír: „A növekedés struktúrája már nem kielégítő”, s véleményét számokkal igazolja: „E jelenséggel ösz- szefügg a gazdasági-társadalmi fejlődés ütemének csökkenése”1. (A nemzeti jövedelem a VIII. ötéves tervben 41, a lX.-ben 28, a X.-ben 21 százalékkal növekedett.) „Ilyenformán — fűzi hozzá Aganbegjan — az extenzív módszerek miatti hatékonyságcsökkenés, a termelékenység emelkedésének lassulása, valamint a fűtő- és nyersanyag-túlfogyasztás aránytalanságokat idéz elő a népgazdaságban. Növekszik a beruházása eszközök, a fűtőanyagok és egyéb anyagok hiánya, bizonyos területeken munkaerőhiány lép fel, növekszik a fizetőképes kereslet és kínálat közti rés”. A szovjet gazdasági sajtó rámutat, hogy' a probléma komplex megközelítést követel meg. „Az intenzív fejlesztésre való áttérés — írja Abalkin professzor — feltételezi a szervezési-irányítási rendszer és módszerek lényeges átalakítását”. Magyarán, szakítani kell azokkal az elképzelésekkel és sztereotípiákkal, amelyek abban az időszakban jellemeziték a gazdasági irányításit, amikor a minőségivel szemben a mennyiségi szemlélet érvényesült. Ez egyben azt jelenti, hogy az „dntenzdfikálás” nem csupán műszaki-technológiai vagy éppen szervezési, hanem nagymértékben lélektani probléma ír Az intenzív fejlesztésre való törekvés be kell, hogy épüljön minden rendű és rangú vezető és végrehajtó gondolkodásába. „A hiány anatómiája” A gazdasági mechanizmus korszerűsítésének igénye a Szovjetunióban sem újkeletű. Több mint másfél évtizede hoztak róla döntést, majd 1979-ben megerősítették az akkori határozatot. Kimondták, hogy a vállalat értékelésének mércéje az úgynevezett tiszta termék, tehát az adott termelőegységben létrehozott új érték lesz. Ám az említett határozat nem volt képes szemléleti változást hozni. A reform komplex bevezetése emiatt elmaradt. Szovjet' közgazdasági körökben bestsellerként olvassák V.„ Zor- kalcev „A hiány anatómiája” című könyvét. Az író okfejtése szerint a hiány a gazdaság egyik központi problémája. U.tal a fűtő- és nyersanyag-ellátásban tapasztalható fennakadásokra, bizonyos berendezések, közszükségleti cikkek és élelmiszerek hiányára. Hangsúlyozza, hogy a hiány nem abszolút, hanem relatív, amelynek megjelenési formái összefüggnek egymással. A szerző véleménye szerint minden hiány közös okra vezethető vissza. Az okot Zarkalcev a gazdasági mechanizmus működésének sajátosságaiban jelöli meg. Egyúttal emlékeztet az anyagi ösztönzés elégtelenségére, az anyagi források elosztásának és hasznosításának logikátlanságára, valamint mindennek következtében a vállalatoknak fölös tartalékok képzésére irányuló automatikus törekvésére. Zorkalcev végkövetkeztetése: „Ha a hiány oka a gazdálkodás medhanizmusában van, akkor generális megoldást csak ennek tökéletesítése révén lehet elérni”. Zorkalcev gondolatmenetét vi- síd fovább Belkin professzor, az J3KO című szakfolyóiratban. Legfigyelemreméltóbb javaslata, hogy a különféle egyensúlyi zavarok megszüntetését a kereslet-kínálati egyensúly helyreállításával, javításával kellene elkezdeni. Koncepciója értelmében a fizetőképes kereslet és kínálat egyensúlya alapját képezi az összes más területen kívánatos egyensúlynak is. Belkin egyben nagy szerepet tulajdonít az áru- és pénzviszonyoknak. A szovjet közgazdászok fent vázolt mechandzmusvitája, akár az SZKP KB legutóbbi ülése, azt a törekvést tükrözi, hogy a nyolcvanas években megújuló szovjet gazdaság ne csak potenciálisan, hanem1 a mindennapokban is megmutassa erejét, dinamizmusát, teremtsen lehetőséget a vásárlók mind nagyóbb és szerteágazóbb igényeinek kielégítésére. Seress Attila Az országgyűlés mezőgazdasági és ipari bizottságának ülése Az elmúlt évet minden eddiginél eredményesebben zárták a mezőgazdasági nagyüzemek és az élelmiszeripari vállalatok, annak ellenére, hogy a tárca tervének több előirányzatát nem sikerült maradéktalanul teljesíteni. Ezt állapították meg az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának hétfői illésén, ahol — a parlament nyári ülésszakára készülve — a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar, valamint a vízgazdálkodás 1981-es költségvetésének végrehajtásáról készült jelentést vitatták meg. Az Országházban — Cselőtei László elnökletével — tartott tanácskozáson elsőként Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes egészítette ki a testület elé került beszámolót. A terméskiesést elsősorban ,a kedvezőtlen időjárás — a gabona növekedését gátló szárazság, illetve a szőlőket sújtó téli—tavaszi fagy — okozta. Ugyanakkor az ágazat exportja erőteljesen növekedett: az előző évihez képest 17 százalékkal több, s a tervezettet is 9 százalékkal meghaladó mezőgazdasági és élelmiszeripari terméket szállítottunk külföldre. Ez jelentősen hozzájárult ezzel a külgazdasági egyensúly javításához is. A pénzügyi gazdálkodási eredmények is kiemelkedőek: együttesen több mint 4 milliárd forinttal több nyereséget könyvelhettek el a tárca üzemei, mint ■1980-ban. A miniszterhelyettes szólt arról is, hogy a tárca ágazatai megfelelően alapozták meg az idei tervfeladatok végrehajtását is: kifogástalan minőségben végezték el a talajmunkákat, s kellő időben földbe kerültek az ősziek magvai. Elegendő, a korábbinál jóval kedvezőbb meny- nyiségű és összetételű takarmány jut az állatállománynak, amely tavaly — részben a kisgazdaságok fokozódó termelési kedvének hatására — erőteljesen növekedett. ■Breinich Ferenc, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese tájékoztatójában arra a kedvező jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy évek óta első ízben nagyobb mértékben nőtt az ország szennyvíztisztító és -elvezető kapacitása, mint a vízszolgáltatás teljesítménye. A közműhálózat-fejlesztés régi, a környezetvédelem szempontjából is jelentős gondjának enyhítését jelzi ez az adat. Egyébként a tavalyi bővülés eredményeként jelenleg a lakások 57 százalékába jut el a vezetékes ivóvíz, s 35 százalékuk részese a csatornahálózatnak. Az ötéves tervidőszak meliorációs programjának részeként jelentős összegeket fordítottak az ár- és belvíz- védelemre, a mezőgazdasági vízszolgáltatást, az öntözéses termelést szolgáló beruházásokra. Miként az elnökihelyettes kiemelte: a Balaton térségében és másutt végzett nagyszabású munkálatok eredményeként vizeink minőségének, tisztaságának to-, vábbi romlását sikerült megállítani, sőt, néhol már kismértékű javulás is érzékelhető. Ugyanakkor az összehangolt intézkedésekre, a rendelkezésre álló szerényebb fejlesztési lehetőségek optimális kihasználására s a gondos ellenőrzésre, a szigorra továbbra is szükség van; A bizottság egyhangúlag elfogadta a Pénzügyminisztérium és a MÉM, illetve az OVH jelentését a tavalyi költségvetés végrehajtásáról. Az országgyűlés ipari bizottsága — Gorjanc Ignác elnökletével — az 1981. évi költségvetés végrehajtásáról készült jelentést vitatta meg. Az Ipari és a Pénzügyminisztérium erről szóló írásos beszámolójában az ülésen Rabi Béla ipari minisztériumi államtitkár fűzött részletes szóbeli kiegészítést. Az írásos anyag és a szóbeli kiegészítés alapján kibontakozott vita során egyrészről pozitívumként értékelték, hogy az elmúlt esztendőben a tervezettnek megfelelően alakult a szocialista ipar hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez. Más részről ugyanakkor rámutattak, hogy a külgazdasági egyensúly javításához 1981-ben nem a várt mértékben járult hozzá a hazai ipar. Ugyanígy egyrészről tény, hogy a termelés hatékonysága valamelyest javult az 1980. évi alacsonyabb szinthez képest, de ugyanakkor látni kell azt is, hogy az elért színvonal még elmarad a kívánatostól. Jó jel viszont — s erre többen rámutattak —, hogy a termelés energiafelhasználása összességében és fajlagosan is csökkent. A képviselők a tavalyi helyzet értékelése mellett az idei év első hónapjainak ipari jellemzőiről is tájékozódtak. Az év első négy hónapjában — a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva — valamivel nőtt az ipari termelés. Ez jó. Az viszont elgondolkoztató, hogy az ipari bérek növekedési üteme már ebben az időszakban meghaladta az egész évre tervezetett. ,Nem sikerült még érzékelhető eredményt elérni — a tervben előirányzottat megközelítő' mértékben sem — az export, növelésében pedig egyensúlyi helyzetünk feszültségeinek felszámolása alapvétő gazdaságpolitikái ■“célkitűzéseink megvalósításának is egyik fontos feltétele. A Minisztertanács és különböző kormányzati szervek éppen ezért szigorú intézkedéseket hoztak gazdasági feszültségeink növekedésének megakadályozására. A bizottság egyhangúlag elfogadta a jelentést. (MTI) A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZA- ÉS VALUTAÁRFOLYAMAI Érvényben: 1982. június 8-tól: Devizanem Vételi Közép Eladási árfolyam 100 egységre. forintban Angol iont 6202,00 6209,20 6215.41 Ausztrál dollár 3648,51 3652.16 3055,81 Belga frank 77,88 77,96 78.04 Dán korona 432,26 432,69 433,12 Francia frank 564,23 564,79 565,35 Hollandi forint 1327,33 1328,66 1329.99 Japán yen (1000) 142,58 ■142.72 142.86 Kanadai dollár 2779,14 2781,92 2784,70 Kuvaiti dinár 12090,81 12102,91 12115,01 Norvég korona 576,53 577,11 577,69 NSZK márka 1471,29 1472,76 1474,23 Olasz líra (1000) 26,58 26,61 26,64 Portugál escudo 48,22 209,16 209,37 osztrák schilling 208,95 48,27 48,32 Spanyol peseta 32,95 32,98 33.01 Svájci frank 1726,11 1727,84 * 1729,57 Svéd korona 591,00 591,59 r 592,18 Tr. es cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA dollár 3477,09 3480,57 3484,05 VALUTA. (BANKJEGY- ÉS CSEKK.) ÁRFOLYAMOK Érvényben: 1982. június 8-tól Pénznem vásárolható Vételi Eladási legmagasabb árfolyam 100 egységre« bankjegycímletek forintban Angol font 50 6022,92 6395,48 Ausztrál dollár 50 3542,60 3761,72 Belga frank 5000 75,82 80.30 Dán korona 1000 419,71 445,67 Finn márka 100 741,37 787,23 Francia frank 500 847,85 381,73 Görög drachma £00 34,91 58,31 Hollandi forint 1000 1288,80 1368,52 Japán yen idoo 1(;0QÖ 138,44 147.00 Jugoszláv dinár t 100 65,52 69,58 Kanadái dollár 100 2698,46 2863,38 Kuvaiti dinár 10 11739.82 12466,00 Norvég korona 1000 559,80 594,42 NSZK márka 1000 1428,58 1516,94 Olasz líra 1000 50000 25.81 27,41 osztrák schilling 1000 292,89 215,43 Portugál escudo 5000 46.82 49,72 Spanyol peseta 5000 31,99 33,97 Svájci frank 100 1678,00 1779,88 Svéd korona 100 573.84 609,34 Török líra 1000 23.36 24,83 USA dollár 106 3376,15 3384,99 Államközi megállapodásokon alapuló hivatalos abPénznem FOLYAMOK Érvényben: 1982. június 8-tól Vásárolható legmagasabb Árfolyam bankjegycímletek íoo egységre, • forintban ,Albán lek _ 1 56,59 Bolgár leva ? 20 1676,14 Csehszlovák korona 500 170,00 KNDK von ■ : 910.42 Kubai peso 20 1328,80 Lengyel, zloty . 1000 34,14 Mongol tugrlk 100 352,87 NDK márka 100 532.00 Komán lei 100 170,00 (Szovjet rubel 10 1700,00 Vietnami dong — 154,45 4 k Egy kérdés — három válasz
