Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-23 / 145. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1082. június 23. Képviselő a szövetkezetben Nem tudom, hogy Ádám Imréné országgyűlési képviselő („civilben": a garai Vörös Csillag Termelőszövetkezet sertésgondozója) vajon ismeri-e azok nevét és munkásságát, akik a Parlamentben valaha az ő helyén ültek. — Nem tudom, vajon csüggesztőleg hatna-e rá, ha véletlenül kiderülne: elődjei között ott van gróf Apponyi Albert is, aki mint diplomata, olykor öt—hat nyelven ismételte meg a papír nélkül elmondott, nagyhatású szónoklatait a két világháború között összehívott nemzetközi konferenciákon. Nem tudom, milyen érzelmeket váltott volna ki belőle a közlés: Veres Péter örökébe lépett. Egy nap története Minderről nem ejtettünk szót ugyan, ám a kérdéseimet úgy fogalmaztam, Ihogy azért választ kapjak ezekre is: vajon mit láthat) maga ikönül manapság az, aki egy közepes nagyságú alföldi faluban éli az életét, s miként értelmezi a látottakat, ha történetesen két gyermeket nevelő, harminc év körüli fiatalasszony az illető?... i — Mikor kelt ma? — Hajnali négykor csörgött a vekker. A fiaztatóban ugyanis öt órakor kelünk. — Mivel jár be? — Van egy kis Babettám. De ha rosszabb az idő, vagy ha feltétlenül hallani akarom a híreket, akkor Zsigulival teszem meg a néhány kilométeres távolságot. — Előfordul, 'hogy elkésik? ■ — Most, a télen, megesett egyszer, mert a nagy hidegben nem akart indulni a kocsi. De volt még egy... elfelejtettem vizet tenni a kávéfőzőbe és vártam, vártam, hogy mikor kezd folyni végre... — Ha beér? — Tetőtől ta'lpig átöltözünk, úgy megyünk a fíaztatóba. Az első, hogy enni adjunk a vemhes kocáknak, illetve hogy elvegyük s malacokat azok alól, amelyek az éjszaka folyamán leellettek. Aztán itatunk, de előtte minden vályút tisztára kell mosni. A tisztaságra nagyon kell vigyáznunk: portalanítás, pókhálószedés és placomosás nélkül nem múlthat el nap. — S ha délután hazamegy? Mi az első teendője? — Nevetni fog ... ott folytatom, ahol félórával előbb abbahagytam: megyek a hátsó udvarba, hogy megnézzem, van-e vize a jószágoknak. Mert otthon is tartunk sertést: éppen most fogtunk hízásba huszonegy süldőt. — Az esték mivel telnek? — Amikor már mindenki lefekszik, akkor vehetem elő a tankönyveket — most végzem ugyanis a gimnáziumot. És ilyenkor nézem át az újságokat, a képviselői munkámat segítő jelentéseket, hivatalos és félhivatalos iratokat, leveleket... Ma síqcs könnyű dolguk Szempont — származás, világnézet, tájékozottság — kérdése is, hogy ki mit hall, ki, mire figyel föl az iménti válaszokból. Én két, egymástól meglehetősen távol álló, sőt olykor ellentétesnek is bizonyuló álláspontról igyekeztem további részleteket gyűjteni. Először — a motorkerékpárra, a gépkocsira és a reggeli kávé- főzésre utalva — a falusi vilá- • got meglehetősen távolról (esetenként felülről és igen kevés megértéssel) figyelők nevében rántottam fel a szemöldökömet: nocsak, már itt tartunk?! — Később pedig a paraszti gyakorlatot jobban ismerők, a már-már „szakmabeliek” kíváncsiságával tudakoltam: a sertéstelepek hő- légszabályzós, ventitlátoros, pá- ratartalom-mérős világából mit honosítottak meg a hátsó udvarban? Érdekes módon, inkább a második kérdéskör hozta ki a sodrából. De ez is csak azután, hogy elmondta: ha a villanykörte száműzte is kampóra akasztott viharlámpát, azért a disznótartás egyéb kellékeit — így például a vályút és a moslékos vödröt — megtalálnám náluk még ma is: — Egyedül az infralámpát használjuk, de azt is csak néhány napig, ha a téli hidegben ellik valamelyik koca. — És a többi? — kerekítem a szemem, tettetett csodálkozással. — A többi jórészt felesleges flanc a telepen is! — legyint mérgesen, ám e mozdulatával nem lezárja, hanem elszabadítja a lelkében kavargó Indulatokat Kiderül, hogy hiába a patikára emlékeztető tisztaság, a télen is kellemes meleg, mindennek ellenére, nincs könnyű dolguk a sertésgondozóknak... — A sok ésszerűtlen megoldás közül a legtöbb bosszúságot a szűk, örökösen elduguló lefolyók és a húszcentis magasságban el-' helyezett kutrlcák okozzák — mondja, egyre szaporább szavakkal. — Szabályosan a"föídön fekszünk, amikor tisztítjuk alattuk a betont. És ezt a tortúrát naponta el kell végezni, különben a lámpák gerjesztette melegben a szenny gyorsan odaszárad, és akkor még többet kell kínlódnunk az eltakarításukkal. — Elmondta már ezt valahol? — Az országgyűlésen még nem szólaltam fel, de a megyét képviselők csoportülésein szóvá tettem, jó néhány kérdés kíséretében. iMert mégis csak el kellene gondolkodnunk végre például azon, hogy miért szükséges a rengeteg energiát fogyasztó inf- ralámpák mellett még külön központi fűtés is ott, ahol régente csupán az állatok testmelege is elegendő hőforrásnak bizonyult? Takarékosság! — Hát visszajutottunk megint ide. Tudniillik már a falusiak anyagi helyzetéről beszélgetve is ez volt a téma. Hogy a férjével együtt mennyit dolgoznak még a ház körül is — a sok állat mellett szőlőtermesztéssel is foglalkoznak —, nem részletezem. Csupán egy mondatot idézek idevágólag: — A nagyobbik fiam már tizenegy éves, de fodrásznál még nem volt. Én csinálok frizurát a családban mindenkinek. Ennyi „háziasságról” értesülvén önkéntelenül is kiszalad számon a kérdés: — Változott valamiben, amióta megválasztották országgyűlési képviselőnek? A becsületesség védelmében — Nem. Ugyanúgy dolgozom a munkahelyemen is, otthon is, ugyanúgy gondoskodok a családról. Illetve ... egyben talán mégis. Azóta kevesebbet veszekedek az elnök elvtárssal és a lobbi munkahelyi vezetővel. _ni — Nem, nem lettem megalkuvó, nehogy félreértse. Csak korábban mindig én voltam a kollektíva szószólója, s bizony néha — meggondolatlanul —, jogtalan követelésekért is hadakoztam. Azóta viszont módomban állt — sajnos — tapasztalni, hogy sok ember afféle „terülj asztalkámnak" tekinti a szocializmust, ahol elég csupán a jogosultságokat számon tartani. Alaposabban akkor gondolkoztam el ezen, amikor egy rokkant ember keresett meg: vele nem törődik senki! Aztán kiderült, hogy tekintélyes összegű szociális segélyt kap minden évben, és a házát is közösségi pénzen, illetve társadalmi' munkában újították fel. De nem ez ütött igazán szöget a fejembe, hanem az, ami a legvégén jutott tudomásomra: az illető idült alkoholista, és balesetét is a részegségnek köszönheti. Egyre kevésbé tudok belenyugodni, hogy a felelőtlenül, a minden felelősségérzet nélkül élők ugyanúgy vehetnek a közösből, mint a becsületesen dolgozók, a minden terhet magukra vállalók. Sőt többet, mert az utóbbiak általában restellnek a maguk számára kérni. Éppen ezért egyre erősebben érzem: mint képviselő, elsősorban értük kell szót emelnem. Káposztás János HATVANHAT FELHASZNÁLÓ TAPASZTALATAI TÜKRÉBEN Baja és az energia Baján, csakúgy mint másutt, intézkedési terveket, programokat dolgoztak ki a város és a járás vállalatai, szövetkezetei és intézményei. A cél: az energiahordozók gazdaságos felhasználása, a fogyasztás szerkezetének átalakítása, az ésszerű takarékosság bevezetése. Az intézkedések hatása már 1980-ban érződött, s tavaly tovább erősödött, amit bizonyít a terület 66 gazdasági egységének információi alapján elkészített felmérés. AZ ÖTÖDIK ÖTÉVES TERV utolsó, és a hatodik első esztendejében a következő volt a helyzet Baján és a járásban: Az 1980- ban felhasznált energia háromnegyedét folyékony, 16 százalékát pedig szilárd tüzelőanyagok elégetésével nyerték. A földgáz aránya mindössze egyszázalékos volt, a villamoá energia kilenc és fél százalékot tett ki. Ezek az arányok nagyjából érvé. nyesek a lakossági fogyasztásra is. 1980-ban tehát még nem beszélhetünk korszerű energiafelhasználásról. Igen magas az olaj részaránya, amelyből a legtöbbet ; a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok fogyasztottak el. 1981- ben csökkent az olajfelhasználás, azonban a mérséklődés ágazatonként változó. A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél például 10, az építőiparban nyolc százalékkal kevesebb olajat égettek el tavaly, mint az előző évben. Am az 1985-ig tervezett, csaknem 30 százalékos olaj fogyasztás-csökkentésnek 1981-ben még csupán az egytizedét sikerült megvalósítani. SZÉNFELHASZNÁLÁS ugyancsak csökken. Terítjészeter sen nem a korábbi é\$3fe%gyakor- yatahoz tértek vissza, amikor a szeneskályhákat, kazánokat olajtüzelés váltotta föl. Az 1981-ben elért két és fél százalékos megtakarítás annak köszönhető, hogy nem lépték túl az előírt hőmérsékletet, gondoskodtak az ajtók, ablakok tömítéséről, és sok helyen az éghető hulladékanyaggal fűtöttek. Baja városi- és földgázfogyasztása 1980-ban kereken 800 ezer köbméter volt. 1981-ben ennek a másfélszeresét használták föl a közületek és a lakosok. Az elmúlt év során 615 új fogyasztó kapcsolódott be a gázellátásba, s 2200 lakást állítottak át földgázfűtésre. A folyékony tüzelőanyag helyettesítését szorgalmazó tervek szerint a város és a járás gázigénye 1985 végére huszonkétszerese lesz a mainak. A villamosenergia-felhasználás 1981-ben több mint két százalékkal csökkent. A legjelentősebb megtakarítást a DUTÉP és a DÉ- GAZ bajai kirendeltségei érték el. Az állami gazdaságok legkisebb megtakarítása hat-, a legszámottevőbb 36 százalékos volt. A termelőszövetkezetek átlagosan 22 százalékkal fogyasztottak kevesebb villamos energiát, mint az előző évben. A HATODIK ötéves tervidőszak során Baja és járása energiafelhasználása 3 százalékkal nő, de az egyes energiahordozók fogyasztási aránya jelentősen megváltozik. A tüzelőolajféleségek mennyisége alaposan megcsappan, némileg erősíti pozícióját a szén, ugrásszerűen nő a gázfelhasználás, s kismértékben a villamosenergia-fogyasztás. A tüzelőolaj más fűtőanyaggal való pótlására általános a törekvés. 1985-ben tizenkilencezer-négy- száz tonnával lesz kevesebb az olajfelhasználás, mint jelenleg. A szilárd fűtőanyagok változatlan aránya abból fakad, hogy míg egyes helyeken olaj helyett széntüzelésre térnek át. másutt, például az EVIG-nél, a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban, a DÉ- MÁSZ-nál és a Városgazdálkodási Vállalatnál a szenet kívánják gázzal helyettesíteni. A gáz részaránya a város és a járás energiamérlegében az 1980. évi egy százalékról 1985-re 26 százalékra nő. Az ipari fogyasztók a földgázfelhasználásból mintegy 40 százalékkal részesülnek. A .már földgázt fogyasztó vállalatok mellett egyebek között a BACSHÜS, a Hűtőipar, az ÉVIG, a GANZ Villamossági Művek éfca Sütőipari Vállalat kíván gázfelhasználásra áttérni. A hatvanhat közületi fogyasztónál végzett felmérés alapján a bajai városi-járási pártvégrehaj- tó-bizottság a közelmúltban állást foglalt az energiatakarékossági program eddigi eredményei, a további lehetőségek felkutatása, és az elképzelések következetes megvalósítása mellett. Sitkéi Béla SAJTOPOSTA Tanévzáróbizonyítványosztás nélkül A kecskeméti általános iskolások közül néhányan aligha felejtik el egyhamar az idei tanévzáró ünnepélyt, melyen nem kapták kézhez az egész esztendei tanulmányaik eredményeit tanúsító — és így joggal nagyon várt — bizonyítványt. Miért? Mert nem vitték vissza a helyi könyvtárba az onnan korábban kölcsön vett pár darab szépirodalmi és egyéb kiadványt. A nem mindennapi büntetéssel kapcsolatban fontosnak tartjuk megjegyezni az alábbiakat: CIKKÜNK NYOMÁN Haladéktalanul intézkedett a Vízmű Június 9-i Sajtóposta rovatunkban kifogásoltuk, hogy ai kecskeméti Akadémia körút és a Budái út találkozása mentén levő vízakna teteje fedetlen, ami baleset forrása lehet. Írásunkra levélben válaszolta az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat főmérnöke, Szekeres István a következőket: Sajnos, nem egyedi eset az úgynevezett mütárgyrongálás, szinte naponta fordulnak elő Kecskeméten az említetteknél is súlyosabb károkozások. Évente körülbelül 350 ezer forintot költünk az ilyen okokból keletkezett hibák kijavítására. Hovatovább a szolgáltató tevékenységünk szerves részét képezik a. felelőtlen emberek, a vandál pusztítók miat- . ti balesetveszélyek elhárításának munkái. Kérjük ezúton is a fogyasztókat: idejében jelezzék vállalatuk központjának a hasonló észrevételeiket — az ejektoros kutak és a tűzcsapok esetleges hibáit is —, mert igy ’ gyorsabbá válik a helyreállítás. A cikkben említett hiányosságot egyébként haladéktalanul megszüntettük. Köszönjük az intézkedést, s a tárgyilagos választ, melyben bőven található elgondolkodni-meg- szivlelni való közlés. Minőségi munkát várunk a kisiparosoktól is E rovatunkban nemrégen foglalkoztunk a kecskeméti Trungel Jánosné esetével, akinek olyan ruhát készítettek, amely nem felelt meg a rendelésnek. Olvasónk kára máig sem térült meg. Írásunk nyomán azt közölte velünk a kecskeméti Városi Tanács ipari csoportvezetője, Kolozsi R. Cyula, hogy az ügyben vizsgálatot indít, és sor kerül a szükséges felelősségre vonásra is. Egyidejűleg az alábbi figyelemre méltó levelet juttatta el hozzánk: A megyeszékhelyen csaknem ezer kisiparos tevékenykedik — a lakossági szolgáltatások egy- harmadát látják el —, többségük közmegelégedésre. Hasznos munkájuk nélkülözhetetlen. Vannak azonban közöttük olyanok is, akik kevésbé törődnek a megrendelői érdekvédelem tiszteletben tartásával, s nem a követelményeV- szerint és a tudásuk legjavát adva végzik munkájukat. Velük szemben igyekszünk a legszigorúbban eljárni. Évente átlagosan 20—25 súlyosabb szabói ysértésre kerül sor, s az intéz- kedéseink 6—8 alkalommal az’ iparengedély megvonásával is járnak. Minőségi és pontos munkát várunk a kisiparosoktól is, az pedig közös érdek, hogy a túlnyomórészt becsületesen-tisztessége- sen dolgozó mesteremberek közül kiszűrjük és eltávolitsuk a törvényes előírások notórius megsértőit, a kötelezettségeikét nem teljesítőket, akik csak rontják a kisipar hírnevét. Kérjük a lakosságot, a megrendelőket, támogassák munkánkat, ne menjenek el szó nélkül a tapasztalt szabálytalanságok mellett, konkrét panaszaikkal keressék meg a tanács ipari csoportját, hogy minden esetben a legmegfelelőbb módon intézkedhessünk. örvendetes tény, hogy az iskolai munkához felhasználható, illetve a diákok érdeklődési körének leginkább megfelelő verses kötetek, novellák, regények, ^természettudományi érdekességekről szóló művek stb. jó része megtalálható az oktatási intézmények könyvállományában. És arról is a megelégedettség hangján adhatunk hírt: egyre többen élnek a kölcsönzés lehetőségével, ami azt jelenti, vannak gyerekek, akik a szó legnemesebb értelmében hódolnák az olvasás szenvedélyének. gyönyörűségének. Milyen módon? Például úgy, hogy ugyanazt a költeményt, történetet két- szer-háromszor is elolvassák. Közben persze lejár a kölcsönzés megszabott ideje. S ha ez utóbbihoz párosul némi feledé- kenység is — e tulajdonság ilyen korban nem megy ritkaságszámba —, akkor bizony előfordulhat, hogy az évzáróra derül ki, ez és az a tanuló még adósa a könyvtári könyv visszaszolgáltatásával. Am felmerül óhatatlanul a kérdés: az iskola miért nem kérte vissza már a megelőző hetekben- napokban, vagyis 1 a tanév befejezése előtt ezeket a kiadványokat? Vagy ha ez,t hiába tette meg, miért nem\ értesítette a dologról szóban-írásban a szülőket? Kínálkozik a válasz: mulasztásVigyázzunk a Például május 31-én a kecskeméti városközponti ÁBC-áru- házban talált a padlóra esve 1440 forintot az idős F. László né helyi lakos, aki mellesleg bottal jár, s a betegsége miatt csag napok múltán tudott visszamenni, hogy átadja az összeget az egység vezetőjének. Amint hozzánk küldött levelében írja, szeretné, ha közbenjárnánk, hogy a forintok a jogos gazdájához kerülhessenek. Beszélgettünk az esetről' Pápai Jenővel, az UNIVER Szövetkezet 3-as számú ABC-áruházának igazgatójával, aki ezeket mondotta: — Szinte rendszeresen kopog, tatnak irodánkban a vásárlók, kezükben talált pénzzel. Nemrégen 36 ezer forint jutott el így hozzánk, s a gyors intézkedés eredményeként hamarosan meg is lettek a tulajdonosok. Legutóbb az említett összeggel „gazdagodtunk”, amelyet több mint egy hétig tartó megőrzés után adtunk át a városi tanács igazgatási ősz. tályának. Az üzlet vezetőit és munkatársait csak dicséret illetheti, amiért a napi félmillió forint forgalmat is elérő egységben szakból. A leltárhiány pedig szükség- megoldásra késztette a nevelőket: a könyvek visszahozásáig megtagadták a bizonyítványok kiosztását az érintett tanulók részére. Az anyagi felelősség eme szorító — és aligha vitatható — helyzetében ők már egyáltalán nem gondoltak arra, cselekedetükkel holmi csereeszközzé minősitették le az egész évi iskolai tevékenység értékelésének legbecsesebb dokumentumát. A furcsa ügyről tájékoztattuk a Művelődési Minisztérium általános iskolai főosztályát, melynek képviseletében Szabó László ezeket közölte szerkesztőségünkkel— A rendtartás nem teszi lehetővé az ilyen eljárást', amely nem más, mint egyszerűen túlkapás. Az év végi bizonyítványt minden iskola köteles a diák rendelkezésére bocsátani, függetlenül attól, fennáll-e valamiféle tartozása az intézménnyel szemben. Mindehhez még annyit leszünk hozzá: a bekövetkezett sajnálatos esetet már nem lehet meg nem történtté tenni, ám a tanulságát remélhetőleg leszűrik az illetékesek, s intézkednek is annak érdekében. j hogy hasonló- visszásságokra többé ne kerüljön sor! ■ pénzünkre! mai teendőik mellett foglalkoznak egyébbel is; történetesen a talált összegek átvételével, megőrzésével, s az illetékes hatósághoz való eljuttatásával, amely nem kis időt, s adminisztrációt jelent. Bizonyára megkímélhetők lennének e plusz elfoglaltságtól, ha valamennyien fokozottabb gondot fordítanánk a táskában, re- tikülben, vagy éppen a zsebben lévő értékekre, így a pénzre is, amely ugye mindig olvasva jó... Természetesen köszönetét érdemelnek a becsületes megtalálók is, akiktől legfeljebb csak azt kérhetjük: lehetőség szerint azonnal adják át az ismeretlen rendeltetésű pénzt a megtalálás helyszínén a hivatal, illetve gazdaság vezetőinek, vagy pedig a talált tárgyak osztályának, ahol általában legelőször fordulnak meg az elveszett holmijukat keresők ! Szerkeszti: Veiket Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111. Mozgalmas korunkban alighanem mindannyiunknak bőven kijut a napi lótás-futásból. Az ezernyi közcélú és családi dolgunk nemcsak a testi erőfeszítést követeli meg szüntelenül, hanem a szellemi koncentrálást is, mellyel mintha valami baj lenne az utóbbi Időben. Legalábbis; erre következtetünk a hozzánk érkezett bejelentésekből; miszerint a fülbevalókon, kvarcórákon, s egyéb használati tárgyakon túl mind gyakrabban hagyják el az emberek a pénzüket is. ■ ■ ■ KÉRDEZZEN—FELELÜNK! ■ ■ ■ Okozhat-e kárt a szomszéd fája? A dunapataji Molnár József zártkerti földjének egy részén szőlőt termeszt. Bár az ezzel kapcsolatos munkákat mindig idejében és nagy szakértelemmel végzi, a várt terméseredmény évről évre mégis elmarad. Az ok: a szomszéd fáinak gyökerei és koronái átnyúlnak a területére, ahol jelentős kárt idéznek elő. „Szeretném végre megtudni — kérdezi olvasónk a szerkesztőségünkhöz küldött levelében — muszáj-« tűrnöm ezt a helyzetet, vagy mód van a megszüntetésére?” A közvetlenül egymás mellett fekvő földek gazdái között gyakori az olyan nézeteltérés, mint amiről ön értesített. Számoltak e ténnyel a jogalkotók is, akik a Polgári Törvénykönyvben rögzítették a főbb szabályokat, miszerint a tulajdonos a birtokára áthajtó ágak és átnyúló gyökerek levágására jogosult, amennyiben azok gátolják a földművelő munkát. Ügy véljük, a körülményeire való tekintettel élhet e lehetőséggel. Persze, hiba lenne kizárni a békésebb megoldást is, (mármint azt, hogy előzőleg felszólítja — ajánlott levélben, vagy ügyvéd közreműködésével — a szomszédját a kérdéses fák eltávolítására, s ha mindez nem következik be, akkor vállalkozzon a saját „ügyintézésre”. Végezetül még annyit: az ilyen viták eldöntése bírósági hatáskörbe tartozik. Igényelni kell-e a nyugellátást? Egyik kecskeméti olvasónk röviddel ezelőtt került öregségi nyugállományba, ám azóta is elkeseredett, hiszen nem kaphatja meg a 75 százalékos, tehát maximális ellátást, mert mindössze pár hete hiányzik a 42 évi elismert szolgálati Idejéből. „Ha a felmondásom alatt értesítenek engem — panaszolja —, hogy mennyi munkaviszonyom van, akkor szívesen ledolgoztam volna azokat a napokat. Az ügyemben intézkedők azonban nem törekedtek a gyors informálásomra, az értesítést ugyanis a felmondási időm lejártával, vagyis a 60. életévem betöltése után küldték meg részemre. Utólag lehet-e még tenni valamit érdekemben, egyáltalán igényelni kell-e a nyugellátást, vagy azt automatikusan intézik az illetékesek?” A rendelkezések értelmében a nyugállományba kerülést kérni kell, a nyugdíj-megállapítási eljárás hivatalból nem indítható meg. ön eleget tett az igénylői kötelezettségének, csak kár volt akkor felmondania, mielőtt pontos adatai lettek volna az elfogadott szolgálati éveiről. Ha ugyanis a felmondásának idejét a hiányzó hetek bekalkulásával számítja ki, akkor nem történik meg a sérelemre okot adó eset, mely utólag úgy korrigálható, ha az igényét írásban visszavonja a nyugdíjhatározatról szóló határozat kézhezvétele Utáni 15 napon belül, vagy ha a közben felvett ellátást szintén 15 napon belül visszafizeti. Megjegyezzük befejezésül: a nyugdíjkorhoz közeledő dolgozójával korrekt kapcsolatot tartó munkahely is helyesen tette volna, ha az előzőekben ismertetett szabályok lényegéről informálja az érdekeltet, mielőtt még tudomásul veszi a felmondást, illletve a nyugdíjigénylést tartalmazó kérelmét.
