Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-17 / 140. szám

1982. június 11. • PETŐFI NÉPE • 3 ORSZÁGOS LEHETŐSÉGEK, MEGYEI SAJÁTOSSÁGOK A tanácsi gazdaság- és területfejlesztés néhány időszerű kérdése A Mnw KAifizdulsl Társsai« szegedi tűkön- ferenciáján elhangzott előadás kivonata, közérdekű részlete. A tervezőmunka során a megyék többször kaptak a fejlesz­tés ágazati és területi arányaira vonatkozó ajánlásokat. A legdöntőbb kérdésben, a nem városi települések népesség- megtartó képességének növelése ügyében számos — kiemel­ten fontosként megjelölt — tervezési követelményt írtak elő a központi szervek. A területi és a tanácsi gazdasági terve­zésben is dilemmát okozott azon tényezők mérlegelése, ame­lyek a munkahelyek, illetve a munkaerő letelepítésének gaz­daságossági, társadalompolitikai összefüggéseit, a település- hálózati vonzásokat és kapcsolatokat befolyásolja. Többet a falvaknak! Bács-Kiskun megyében és a nagyfalvas alföldi megyékben ál­talában, a községek fejlesztése régebben sem volt elhanyagolt terület. A VI. ötéves tervben a falvak alapellátásának javításá­ra szánt fejlesztési keret rész­aránya a korábbiaknál is na­gyobb arányú megyénkben. A községi alapellátás jobbítása ér­dekében egyes esetekben a mefty- nyiségi fejlesztési igényeket túl­haladó, az ellátás minőségét ja­vító fejlesztéseket is támogatott a megyei tanács. Hogy ez mégis helyes cél, azt példaszerűen ér­zékelteti az általános iskolai tan­teremfejlesztési program. A falusi általános iskolákban az egyműszakos" tanítás a jel­lemző. Számításaink szerint 1985 után iá inkább a városokban szorít a cipő. Ha csak erre let­tünk Volna tekintettel, akkor nem kellett volna a falusi fejlesztési fonásokat számottevő megyei tá­mogatással kiegészíteni. A tantermi ellátottság mutatói alap­ján ázonban a valóságos hely­zetet csak egyoldalúan ítéltük volna meg. Figyelembe kellett venni az iskolák állapotát, a tantermek szűkösségét, és az ok­tatási színvonal javítását akadá­lyozó más körülményeket is. így kerülhet sor a méglevő iskolák 2—4, vagy több tanteremmel való bővítésére akkor is (ott is), ha nincs például váltott műszakú tanítás, és a demográfiai adatok sem jeleznek az általános isko­lás korosztályban nagymértékű növekedést. Még mindig hátrányban Fentiek ürügyén azonban fel kell hívni a figyelmet egy má­sik fontos tapasztalatra; az el­sőbbség alkalmazásának módját jobban a tanácsokra kellene bíz. ni. Ha éveken át minden irány­ból és sok forrásból az általános iskolák építésének fontosságát hangoztatják, akkor olyan tele­pülések vezetői is kötelességük, nek érzik a tanteremépítést, ahol ez nem a legsürgetőbb. így köz- érdekűbb feladatoktól vonnak el pénzt, kapacitást. A fejlesztések, beruházások ütemének visszafogása kénysze­rűen olyan időszakban vált szük­ségessé, amikor az ország más területeihez viszonyított hagyo­mányos ellátottságbeli elmaradá­sunk mérséklődött ugyan, de még nem csökkent eléggé. A het­venes évek terület- és telepü­lésfejlesztési konjunktúráját kö­vetően lelassult fejlesztés pedig kiélezi a viszonylag gyors fejlő­dés időszakában keletkezett új feszültségeket, szűk keresztmet­szeteket teremt. Fórumok és kapcsolatok Ilyen ■ helyzetben különösen fontos, politikai értelemben is hasznos volt a széles körű és érdemi demokratizmus a terv- készítés során. A helyenként igen látogatott fórumokon kívül meg kell említeni azt a minden korábbinál gyakoribb személyes egyeztetést a központi és a me­gyei vezetők, szakértők között, ami a népgazdasági lehetőségek megismerésén túl alkalmat adott a megyei sajátosságok elfogad­tatására is. Szólni kell azonban a közpon­ti tervező intézetekkel, szervek­kel való együttműködés árnyol­daláról is. A megyei tanácsok számára is érzékelhető összhang- hiány zavarta a funkcionális és az ágazati főhatóságok együttmű­ködését, legalábbis ami a terü­leti munkájukat illeti. Azt a ko­rábban meghirdetett elvet sem sikerült tartani, hogy még a tervezőmunka lezárása előtt kö­zöljék a megyékkel: milyen mér­tékben részesednek a miniszté­riumi pénzalapokból. így az éves tervek végrehajtása során ismét előfordulhat a fejlesztési célok átrendeződése, mert a pótlólagos központi támogatás elnyerése kp- rábban elhatározott fejlesztések forrásainak elvonásával, az új célhoz való hozzárendelésével le­hetséges. Elvek és adottságok Megemlítem, hogy a gyakorla­ti tervezés számára különösen el­lentmondásos volt a területfej­lesztési politikánk azon követel­ménye, mely szerint a települési kategóriákon belül közel azonos ellátási színvonalat kell biztosí­tani, és mérsékelni kell az egyes kategóriák közötti indokolatlan különbségeket. A szűkös pénz­ügyi források ésszerűbb koncent­rálást igényeltek, és átgondolt újraelosztási politikát, amelynek hatásfokát tompította a telepü­lések érdekérvényesítésének kü­lönböző lehetősége. A fő célok­ról nem mondunk le, de a je­lenlegi időszak kevés lehetőséget ad az arányos településfejlesz­tésre. Mindezek érzékeltetik, hogy jogi értelemben növekedett a ta­nácsok tervezési önállósága, de ez nem járt együtt a lehetőségek növekedésével, a döntési szabad­ság kiszélesedésével, mert az ön­állóság nagyobbodása egybeesett a fejlődési ütem mérséklődésé­vel. Gaborják József a megyei tanács tervosztályának vezetője Építőanyagok egységrakományban További három évre, 1985-ig meghosszabbította és korszerűsí­tette együttműködési megállapo­dását a VOLÁN, valamint a Tég­la- és Cserépipari Tröszt. A két vállalatnak .elsősorban a tégla- és cserépgyártmányokból képzett — a közúti fuvarozás és a gépi rakodás igényeinek meg-«, felelő -A egységr^kománydk’, terjesztésében, valamint' a szállr- tási technológiák fejlesztésében vannak közös érdekeik és felada­taik. Éppen ezért megállapodtak abban, hogy az ehhez szükséges előfeltételeket együttesen bizto­sítják: közösen jelölik ki az egy­Az óbudai Zichy-kastély Óbuda legszebb és legpatiná­sabb épülete a Fő téren álló XVIII. században épült, egykori barokk stílusú Zichy-kastély. Múltja és jelene van1! Óbudát hat másik közseggel egyetemben, a török dúlás és hó­doltság végetérte után, Zichy Ist­ván, a magyar kamara elnöke 1659-ben királyi adományként és részben pénzbeni megváltásként kapta. Óbuda lakossága, amely a XVI. században a végvári csapatok vé­delme alatt a török elől menekül­ve kitelepült Esztergomba, majd onnan Érsekújvárra, ez idő tájt már yisszaszivárgoti szülőföldjé­re. vállalva az ott található nyo­morúságos életet Zichy István, alti későbbi ér­demeiért elnyeri a grófi címet, megteremti az alapját a XVIII. századbéli Óbudán a családi szék­helynek, Halála, után fia, Péter örökli a birtokot, s valószínűleg ő kezdi el építtetni az első kas­télyt. Érről az épületről, semmi­féle leírás nem maradt fenn. Tőle özvegye, gróf Bercsényi Zsuzsan­na és fia, 'Zichy Miklós örökli, Az új kastély építésének már gróf Zichy Miklós vág neki, s az eredeti tervek, elképzelések meg­maradnak az esztergomi prímási levéltárban. Ezt a tervet Jäger János Henrik budai kőfaragó mester készítette a grófi udvar­hoz szegődött Bebó Károly szob­rászművész közreműködésével, a gróf elgondolásai alapján. A megkötött szerződés szerint (1746) a régi kastély két szárnyát meg kellett tartani. Jäger ennek a kívánságnak eleget is tett: a két L alakú régi szárnnyal szem­ben az új kastélyépületet a kö­zéptengelyben hfeíyezte el, és ah­ségrakomány-képző gyárakat, valamint az egységesített áru fu­varozását végző VOLÁM-vállala- tökat. Azokban a gyárakban, ahol nincs meg a szükséges fel­tétele a szállítás korszerű előké­szítésének, a területileg illetékes VOLÁN vállalja magára a rako­mány ok# összeállítását. nA gépesí­tett .^'ködgHhDz néj^ülö^hetgt- liri rakodógépekről- színtérré fu­varozó vállalat gondoskodik. Az együttműködési megállapo­dás kedvező a Tégla- és Cserép­ipari Trösztnek, hiszen ezzel a módszerrel lényegesen kevesebb lesz szállítás-rakodás kpzben a károsodás, ugyanakkor rendsze­hoz a Duna felé csatlakozó dísz­udvart alakította ki. Egy későbbi, az -Országos Le­véltárból előkerült terv már ar­ról tudósít, hogy az eredeti elkép­zeléstől eltérően csak a főépület készült el,, míg a többi mellék- épület és a kert kompozíciója módosult. Az egyemeletes, fényűzően be­rendezett, értékes barokk kerttel övezett palota 1752-ben készült el,, míg a hozzá csatlakozó mellék- épületek néhány esztendővel ké­sőbb. Gróf Zichy Miklós azon­ban már nefn sokáig'élvezhette új palotáját, 1758-ban meghalt. Mária Terézia császárnő, aki Mijazzi bíboros kíséretében 1764- ben meglátogatta a palotát, még teljes pompájában láthatta az ak­kor már rangos, híres kastélyt. Valószínűleg az ő vizitjének tud­ható be, hogy a Kamara (kincs­tár) visszavásárolta az özvegytől az egész óbudai uradalmat tizen­hatezer forint évi életjáradékért. A palota Pest megye fennható­sága alá tartozott 1850-ig. Fény­i réssé válik termékeinek a fuva­rozása. A VOLÁN pedig gyor­sabban juttathatja célhoz az árut s így jobban ki tudja használni a járműparkját. A lakosságnak is haszna van a trösztök közötti megállapodásból, ugyanis lehető­ség van arra, hogy a TÜZÉP-nél megrendelt téglát és tetőcserepet a VOLÁN-teherautók — a TÜ- ZÉP-teíep érintése nélkül — a gyárból közvetlenül1 a megrende­lőhöz fuvarozzák. Ezzel nem cse­kély szállítási díjat takarítanak meg az építkezők, s mentesülnek a fuvareszközszerzés gondja alól is. (MTI) kora ekkor véget ért. A kincstár katonai ruhatárnak, gabonatáro­lónak és szálláshelynek használ­ta, sőt később még dohányrak­tárnak, irodáknak és lakásoknak is. Ezt az időszakot számtalan átalakítás, bontás, bővítés kísér­te. S az eredmény: az eredeti építészeti kompozíció már a XVIII. század végén nincs töbr bé! Parkjait, díszes kapuit és oromzatait elbontják. Régi szépségét ma csuipán a fő­épület tanúsítja. A felszabadulás után a Duna- parti HÉV-vágányok rendezése miatt a melléképületek egyikét is lebontják. A belső átalakítások, a hosszas pusztulás és mostoha sors után, végre 1956-ban elkezdődnek. A homlokzatot és az udvart is hely­rehozzák. Ma a Zichy-palota Óbuda leg­rangosabb művelődési központi«, ahová öröm betérni még egy rö­vid sétára is. Sí. B. Kevés a technikus A MTESZ javaslata a képzés megoldására A nappali technikuskép­zés újbóli bevezetését java­solja a MTESZ Oktatási Bi­zottsága, ebben látja ugyanis az immár nyomasztó techni­kushiány megoldását. Az iparban változatlanul nagy szükség van technikusokra, mert ma mérnökök vagy éppen ellenkezőleg, nem eléggé képzett szakemberek végzik a műszaki középirá­nyítói feladatokat. A techni­kumok — mintegy másfél évtizeddel ezelőtti — meg­szüntetése óta hazánkban is­kolai rendszerben nem ké­peznek műszaki középkáde­reket. A krónikussá vált techni­kushiány megszüntetésére a MTESZ Oktatási Bizottsága több megoldást javasol. Egyik lehetőségként azt ajánl­ják, hogy a jelenlegi szakközép­iskolai rendszerbe illesszék a technikusképzést, oly módon, hogy a hallgatók — speciális tanterv alapján — az első négy év után érettségi bizonyítványt, s az alapszakmára szakmunkás­bizonyítványt kapjanak, az ötö­dik év után pedig technikusi oklevelet. Elképzelhetőnek tart­ják azt is, hogy az első két év­ben a leendő technikusok is a szakközépiskolásokkal azonos tanterv szerint végezzék tanul­mányaikat. A MTESZ Oktatási Bizottsága másik megoldásként külön technikusképző iskola- rendszer létrehozását ajánlja. Itt is megvalósíthatónak tartják, hogy négyéves tanulmányi idő után érettségi bizonyítványt, s emellett alapszakmára szakmun­kás-bizonyítványt kapjon a ta­nuló, technikusi oklevelet pedig az ötödik év végén képesítő vizs­gával szerezzen. Az érettségi utáni ötödik év koncentráltan a gyakorlati — bizonyos fokú spe- cializácíót is magában foglaló — képzés időszaka lenne. . A javaslat hangsúlyozza, hogy a korszerűsített technikusképzés megoldása rendkívül sürgős fel­adat, mert a termelő vállalatok­nál a műszaki és irányítói fel­adatokat csak olyan kollektívák tudják hatékonyan ellátni, ame­lyekben egy okleveles mérnök­kel két-három üzemmérnök, és legalább három-hat technikus működik együtt. A Művlődési Minisztérium más társadalmi szervezetek, továbbá a tárcák és a vállalatok vélemé­nyét is kikéri, s ezek egybeveté­sével készíti el javaslatát a tech­nikusképzés megoldására a kor­mányzati szervek részére. (MTI) HAZAI TÁJAKON «> A kastély kertjében ma hangversenyeket tartanak. MA ÜL ÖSSZE AZ ORSZÁGGYŰLÉS Napirenden a belkereskedelem és az idegenforgalom LEGFELSŐ NÉPKÉPVISELETI testületünk ma kezdődő nyári ülésszakára két napirendet aján­lott a kormány: a képviselők meg­vitatják áz 1981. évi állami költ­ségvetés végrehajtásának tapasz­talatait, valamint a belkereskede­lem és az idegenforgalom helyze­téről szóló beszámolót. Széles kö­rű előkészítő munka után kerül a „T. Ház” elé e két témakör, hi­szen az elmúlt napokban tartott tanácskozásaikon mind a parla­ment állandó bizottságai, mind pedig a megyei képviselőcsopor­tok sokirányú, beható elemzésnek vetették alá az ország állapotát, fejlődési irányát a tények tükré­ben regisztráló jelentést, illetve a belkereskedelmi ágazat munkájá­ról képet adó tájékoztatót. Igen élénk, sok tekintetben a tárgyalt témán is túlmutató esz­mecsere bontakozott ki a múlt évi zárszámadással kapcsolatban; csu­pán az országgyűlési bizottsági üléseken mintegy 70 képviselő fej­tette ki erről a véleményét. Az ér­deklődést, aktivitást az is magya­rázza, hogy nemcsak a költségve­tési tételek felhasználásáról esik szó ilyenkor, hanem ezzel össze­függésben arra is fény derül: mi­ként sáfárkodtak a gondjaikra bí­zott összegekkel, a lehetőségeik­kel, mennyiben járultak hozzá az ország előtt álló feladatok megva­lósításához a gazdálkodó szervek, egy-egy terület illetékesei. Egy­szóval: hogyan dolgoztunk 1981- ben, s munkánk értékelése miiven tanulságokat ad a jelen, a jövő cselekvéséhez. E kérdésre össze­tett, bizakodásra és aggodalomra egyaránt serkentő színekkel ár­nyalt válasz született az előzetes vitákban. A mezőgazdasági bizottság ülé­sén az élelmiszerexoort dinamikus növekedését nyugtázhatták, de az ioari bizottságén már szóvá tették, hogy a kütoiacon is jól eladható termékek gyártásában. ígv az eh­hez szükséges szerkezetváltásban lassan haladnak előre az üzemek. A TÖRVÉNYHOZÓI vélemé­nyekből is kitűnt: a kulcsszó vál­tozatlanul az alkalmazkodás. Al­kalmazkodás például az építőipar­ban a megváltozott kereslethez — a több fenntartási, felújítási, illet­ve kisebb nagyságrendű feladat­hoz —, márpedig főként a na­gyobb építővállalatoknál ez még nehezen megy. Az alkalmazkodás a nem termelő ágazatokban is kö­vetelmény: lehetőségeiket, erőfor­rásaikat a legésszerűbben, a leg­fontosabb tennivalókra összponto­sítva felhasználni, a költségvetés­ben, s az emberi alkotókészségben rejlő tartalékokat egyaránt a leg­teljesebben kiaknázni. Mert csak így érhető el, hogy a korszerűsö­dő egészségügyi hálózat sikerrel küzdjön újkori népbetegségeink visszaszorításáért; hogy az oktatás a néhol nyomasztó tanteremgon­dok, a méltatlan körülmények fel­számolása mellett a nevelés, a képzés tartalmi megújulásának nagyszabású programját is valóra válthassa. A BELKERESKEDELEM és az idegenforgalom helyzetét elemző eszmecsere — miként az a társa­dalom egészét érintő kérdések tárgyalásakor mindinkább gya­korlattá válik — ezúttal is túlter­jedt a képviselőtestületi üléseken. A viták során összességében ked­vező kép bontakozott ki. Az el­múlt években javult az árukíná­lat színvonala, kiegyensúlyozott és mind gazdagabb ellátást nyújt az élelmiszer-kereskedelem, s szé­lesebb lett a választék több terü­leten, például háztartási vegyi­árukból vagy tartós fogyasztási cikkekből is. Változatlanul sok minden szerepel azonban a hiány­cikkek sokat emlegetett listáján, s gyakran okoz gondot az áru mi­nősége, az ‘ alkatrész-utánpótlás. Persze, ez utóbbiak már részben túlmutatnak a belkereskedelem helyzetén, lehetőségein. SZÁMOS JAVASLAT is megfo­galmazódott a nyári ülésszakot előkészítő munkamegbeszélése­ken; például az, hogy a rugalma­sabb beszerzési lehetőségek kiter­jesztésével rövidítsék az áru útját a termelőtől a fogyasztóig. Nyo­matékkai szóltak a kistelepülések áruellátásának javításáról, mint a falvak népességmegtartó képessé­gének egyik tényezőjéről. S arról is, hogy ahol nem a kereskedelem a „bűnös”, ott a következménye­ket viseljék a valódi felelősök, te­hát az elmaradt vagy rossz minő­ségű szállítmányoknak, a szerző­dések be nem tartásának a kon­zekvenciáit a termelők is jobban érezzék az eddigieknél. MI LESZ VELED, E5-ÖS? Csak enyhít, de nem gyógyít Az E5-ÖS út — mint már korábban utaltunk rá — nem képes át­ereszteni a megnövekedett forgalmat. Ezt a visszásságot, tarthatatlan állapotot már korábban felismerték, tapasztalták a KPM Kecske­méti Közúti Igazgatóságának szakemberei, vezetői, hiszen ők tudiák legjobban, hogy az E5-ösön lévő áru- és személyforgalom súlya és nagysága az. átlagosnál nagyobb. Nem véletlen tehát, hogy évek óta egyre több és nagyobb összegek befektetésével ■ próbálják — termé­szetesen szűkös lehetőségeikhez képest — enyhíteni az E5-ösön lévő helyzetet. A terelőút nem vált be A múlt esztendőben hosszas és kemény viták eredményeképpen megerősítésre, kiszélesítésre ke­rült az E5-ÖS úttal majdnem pár­huzamos 5202-es számú út. Az el­képzelés az volt, hogy az út bizo­nyos fokig tehermentesíti az E5-öst és azon főként teher- és nehéz-tehergépkocsik bonyolítják a kavicsszállítást. A megyei — főként a Kecskeméti Házgyárba irányuló — forgalmat sikerült is átterelni, de nem így a más me­gyékbe tartozó gépjárműveket, melyek az út elkészítése után, s azóta is az E5-ösön közlekednek. Miután a megyei kavicsszállítást átterelték a vasútra — irányvona­tok szállítják a házgyárba az alapanyagot — az 5202-es út ép­pen olyan üres, kihasználatlan, mint korábban volt. Miért nem ezen az úton közle­kednek a járművek? A gépkocsi- vezetők egy része túlfogyasztásra, mások az út vonalvezetésére, ka­nyargósságára hivatkoztak. Ne­héz lenne pontos és kimerítő vá­laszt adni, egy azonban biztos: az 5202-es útra költött 25 millió fo­rint nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A cél: tehermentesíteni A KPM Közúti Igazgatóság elő­reláthatóan ebben az évben meg­valósította az E5-ÖS út kecskeméti bevezető — addig legveszélyesebb — szakaszának négy forgalmi sávra való kiszélesítését, 17 millió forintos ráfordítással. Bár ez alap­vetően nem változtatja meg, de bizonyos fokig gyorsítja a megye- székhely határában a járműáram­lást. A további tervek biztatónak mondhatók, de ez is csak 8 kilo­méteres szakaszon teremt valame­lyes javulást. A KPM Közúti Igaz­gatósága a jövő évben megkezdi a ladánybenei elágazástól a 74-es kilométerig — az autópálya terve­zett csomópontjáig — az E5-ös négy forgalmi sávra való kiszéle­sítését. Ez — amennyiben a forga­lom sűrűsége nem változik — ta­lán kissé tehermentesíti az út egyik legkritikusabb, legbaleset- veszélyesebb szakaszát. Minden­képpen jó, hogy a kecskeméti igazgatóság elébe megy az autó­pálya építésének, de ez csupán egy rövid szakaszon teszi lehetővé a gyorsabb haladást, választja szét a gépjárműveket, s nem pótolja az autópályát. Közvetett hatások Az E5-ÖS teljes forgalma — be­torkolló utak miatt — a megye- székhelyen osztódik szét, s egy­ben ide is gyűjti a járműveket. Nagyon okos elképzelés, hogy az észak—kelet, illetve a kelet—észak irányba haladó forgalmat a váro­son kívülre tereljék. Rendkívül kedvező, hogy a ladánybenei el­ágazás után az E5-öst összekötik a 441-es Kecskemét—Cegléd kö­zötti, s egyben a 44-es kecskémét —békéscsabai úttal. Ennek a ter­ve ebben az évben készül el és jövőre kezdik el a munkát, amennyiben a városi tanácsnak sikerül szanálnia az út nyomvo­nalában levő 30 házat. A 2,5 kilo­méter hosszú 7 méter széles út­nak a megépítése azonban felté­telezi a Mátyás király körút meg­erősítését is. Ez az új nyomvonal lesz az új 44-es, amellyel kikerül­hető az aluljáró, illetve a városba beáramló forgalom. A KPM Közúti Igazgatósága mint már erről szóltunk, a lehető­ségek figyelembevételével az ez évi keretösszegek 63 százalékát közvetve, vagy közvetlenül az E5-ös Mt tehermentesítésére for­dítja, amely csak enyhíti, de nem oldja meg az E5-ös út gondjait. Az igazi megoldás — s ezzel min­den szakember egyetért — az M5-ÖS autópálya megépítése len­ne. Gémes Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom