Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-17 / 140. szám

4 9 PETŐFI NÉPE • 1982. június 17. TÖBB PARTNERRE ALAPOZNAK Piacot keresnek a bajai bűtorgyártok Amikor az irodájába lépek, rögtön feltűnik, hogy Laki Lász­ló, a BLÉVISZ főkönyvelője gondterheltebb, mint lenni szo­kott. — Sajnos, a bútorexportunk az idén eddig kedvezőtlenül alakult, nőnek a készleteink — hallom tőle. — De nemcsak külföldön nehéz eladni, visszaesett a hazai kereslet is. Olyan belföldi cikkekből, mint az előszobafal, vagy a cipősszekrény, eddig nem tudtunk eleget gyártani, most pedig alig mutatko­zik rájuk igény. . A Bajai Lakberendező, Építő-' és Vasipari Szövetkezet az ex­portra alapozta bútorgyártását. Az utóbbi években különösen a tőkés országokba növelte szál­lításait. A viszonylag olcsó tö­megbútorok előállítására szakoso­dott. A korábbi felfutás után már tavaly érzékelték vezetői, hogy az idén kisebb lesz a kereslet a tő­kés piacon. Az értékesítés bővíté­sére a szocialista partnereknél, (illetve belföldön láttak lehetősé­get, de ez a számítás nem jött be. Nehezíti a helyzetet, hogy a tő­kés üzletfelek egyre inkább csak éves keretszerződéseket kötnek a külkereskedelmi vállalatokkal, mert a saját piaci helyzetük sem rózsás a recesszió közepette. Ez azt jelenti, hogy nem adják meg előre a szállítások ütemtervét, s Végső soron akkor sem terheli őket anyagi felelősség a gyártók irányában, ha egyáltalán semmit sem kérnek egész évben. Ily mó­don a kockázat álhárul a hazai félre, aki előre termel raktárra, vagy pedig vár a „lehívásokra". Egyik esetben sincs módja üte­mes munkavégzésre, egyenletes készletgazdálkodásra. — A legutóbbi .anyagáremelé­sek után alig lehetett nyeresége­sen bútort exportálni — említ egy újabb gondot a főkönyvelő. — Ugyanis Nyugaton alacsonyabbak voltak a faáruk, és a késztermé­kek árában ott csak azokat haj­landók elismerni. Így azután egy­szerűen nem volt érdekeit a szö­vetkezet és más bútorgyártó üzem • Hálószobái bútorok VISZ-től. BLÉ­9 Sarokgarnitúra a kiállítóteremben. sem a tőkés exportban. A belföl­di termékek több hasznot hoztak, ezért akik hazai piacra termel­nek, jobban tudják emelni a bé­reket, mint mi, s ez nem közöm­bös dolog. A faárak mostani mérséklése valamelyest könnyít a helyzetünkön. A BLÉVISZ az idén nem .tud­ta emelni a tőkés export árait, sőt üzletfelei árcsökkentési igények­kel léptek fel vele szemben. A bajai ipari szövetkezet 1981- ben 68 millió forint értékű bú­toripari terméket adott el Nyu­gaton. Az idénre is ekkora kivi­tel látszott reálisnak. Kedvezőt­len, hogy döntően két — NSZK- beli — cégre alapozták a külke­reskedelmi értékesítést, mert így erősen függnek azok piaci hely­zetétől. Egy harmadik vállalattól, a svéd Furnimextől évek óta 20— 25 milliós. igény fut be ágyakra, de az idén még nem rendelt. A kertibútor-kereslet szintén annyi­ra visszaesett külföldön, hogy eb­ben az évben legfeljebb 3—4 milliós értékesítésre számíthat­nak. — Üj piacok után kell néz­nünk, hogy az exportunk ne 2—3 partner pillanatnyi üzleti hely­zetén múljon — állapít ja' meg a főkönyvelő. — Ez fontos tanulság a jövőre nézve, de természetesen, ha többszörösére nő az üzletfe­leink száma, akkor sem érezhet­jük magunkat véglegesen bizton­ságban. Az első félévben a BLÉVISZ körülbelül 30 millió forintos tő- késexport-árbevételre számíthat, azonban még nincs' kizárva, hogy az év végéig elérjék a tervezett 68 milliós értékesítést. A cél érde­kében igen aktív kereskedelmi munkát végeznek. A szövetkezet elnöke beszélgetésünk! napján külföldön tárgyalt. — Mivel alapvető népgazdasá­gi érdekről van szó, mindenkép­pen tartani akarjuk az export- pozícióinkat — állítja a főköny­velő —, de ehhez a' szerződéskö­téstől a szállításig minden terü­leten jobban meg kell alapozni a munkánkat. A. T. S. MUNKÁSEMBEREK Tizennyolc éve egyenesben Több órán át feküdt eszméletlenül, előbb a men­tőkocsiban, majd a megyei kórház műtőasztalán. Vétlen volt, kismotorjával védett útvonalon ha­ladt. Alkonyodott, és az 51 éves férfi hazafelé tar­tott. Mígnem egy kereszteződésnél váratlanul föl­bukkant előtte a ZIL!... A baleset tavaly történt; a koponyaalapi törés­nek és más sérüléseknek szerencsére nyoma sem maradt. Márkus János egészséges. AZ ÖSSZEFOGÁS ÚJABB FORMÁJA Együttműködési tanácsok a Kiskunságban A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövet­kezetek Területi Szövetségének körze­tében is az összefogás új lehetőségeit keresik a közös gazdaságok. Ezért ala­kultak meg az együttműködési taná­csok. Nyolc ilyen szervezet jött létre, főként azonos adottságú nagyüzemek kutatják a kooperáció útjait. Ismere­tes, hogy az egyszerűbb együttműkö­dések már eléggé elterjedtek. Ilyenek: a gépek, szakemberek átcsoportosítása kampánymunkák idején, a rendszeres tapasztalatcserék, a korszerű módsze­rek népszerűsítése, ismertetése. Ennél azonban tovább kell lépni, ma már nem elégedhetünk meg ezzel — hangoztat­ják a szövetkezetek vezetői. Az emlí­tett tanácsok a termelési kiskörzeteket fogják össze. A mintegy fél éve megalakult új szerveze­tek még csak a próbálkozásnál tartanak. A Tisza menti Tenmelőszövetkezetek Együttmű­ködési Tanácsa létrehozott egy termelési és egy közgazdasági szakbizottságot. Ezek tár­sadalmi szervezetek és a /költségtakarékos módszereket, a jövedelmezőség emelésének le­hetőségeit, a nyereséges gazdálkodás segíté­sét dolgozzák ki a kiskörzetire. Legutóbb a tíz termelőszövetkezet vezetőiből álló tanács meg­vitatta egy borászati társulás alakításának, valamint a szőlőtermesztési együttműködés megteremtésének programját. Ezenkívül a gyümölcstermesztés, -értékesítés és -tárolás tekintetében kialakítható összefogást, az erdő- gazdálkodásban, a. faiparban rejlő lehetősé­geket latolgatták. A körzetben levő mintegy ezer hektár gyü­mölcs- és szőlőültetvény termésének kedve­zőbb áron történő értékesítése sürgeti a tá­roló építését. A lakiteleki Szikra Termelő- szövetkezet bővíti hűtőházát. Megállapodtak a Tisza menti Egyesült Termelőszövetkezettel, hogy a nyári gyümölcsök tárolásában, értéke­sítésében segítségükre lesznek. Lehetőség van’ Lakitelekről export irányvonat indítására is. Gondolkoznak azon, hogy Kiskunmajsa és Kiskunhalas példájára erdészeti társulást hoz­nak létre. Igyekeznek bővíteni a kört és nemcsak a taggazdaságok közti kooperációt szervezik, ha-’ nem igyekeznek bevonni más üzemeket is. , V K. S. — Tudja, mi volt a szerencse? — kérdez vissza, midőn az esetről faggatom. — Az, hogy az ütközés után én kifelé buktam, nem pedig, mint a motorom, a kerekek alá. S látom, ezzel részéről a téma le van zár­va. Hiszen tudja — a találkozó időpontjának egyeztetésekor szó esett róla —, hogy nem ezért jöttem. Ámbár, ki tudja, ha Márkus Já­nost törékenyebb fából faragják, sor kerül­hetett volna-e erre a beszélgetésre? De erre jobb nem gondolni. — Tessék — invitál a .lakásba, s hellyel kí­nál. Köszöni a gratulációt. Miiközben a gyári dolgokról beszélgetünk, felesége kávét és egy gondosan őrzött dosz- sziét tesz elém. A mappában iratok, bizo­nyítványok, oklevelek. Legfölül a legfrissebb. Márkus Jánost, a kunszentmiklósi VÁV-gyár- egység csoportvezetőjét, hazánk felszabadu­lásának 37. évfordulóján az ipari miniszter Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette. 1 Hosszú utat tett meg idáig. Itt-ott kitérők­kel előre nem várt meglepetésekkel tűzdelve kanyargóit ez az út. Ahogyan a körülmények engedték, s a megélhetés követelte. Segédmunkásként kezdte, majd katona volt. Éveken át mezőgazdasági munkásként keres­te kenyerét: aratott, csépelt. Mindez még a szülőfaluban. Majd — mint akkoriban oly sokan — Budapesten próbált szerencsét. Ingá­zott dolgozott, tanult. 1960-ban már papír­gyártó szakmunkás. Ám alighogy megnyitot­ta kapuit Kunszentmiklós első ipari üze­me ... — 1964. december 1-én kezdtem a Kiskun- halasi Vastömegcikk-ipari Vállalat telephe­lyén — emlékezik. — Lakatosbrigádban dol­goztam: az Ikarusz autóbuszok vezetőüléseit gyártottuk. A kitérőknek vége: az út innen egyenesen vezet. Csaknem tizenyolc év telt el azóta, s immár nehéz a VÁV-gyáregységet elkép­zelni nélküle. — 1967-ben a telephelyet átvette a Villa­mos Állomásszerelő Vállalat. Még abban az évben ív- és lánghegesztő-tanfolyamot szer­veztek, amelyre sokan, jelentkeztünk ... Dátumok Márkus János pályájából. 1960- ban kéri felvételét a pártba. Egy évvel • ké­sőbb munkásqr (az idén kapta meg a 15 éves Szolgálati Érdemérmet). 1968: csoportvezető­vé nevezték ki. 1969-ben Kiváló Dolgozó ki­tüntetésben részesül. Aztán újabb tanfolyamok, újabb vizsgák. Lakatos ismeretfelújító és -korszerűsítő tan­folyam. Alsófokú vezetőképző tanfolyam. Jó ideig transzformátorállomások vasházait gyártja az akkor 22 tagú Márkus-csoport. De jönnek a korszerűbb, s egyre nagyobb hozzá­értést követelő termékek. Változik ja techno­lógia, kicserélődnek a gyártóeszközök. Teret hódít a védőgázas hegesztés, az elaggott 42 voltos köszörűket fölváltják a jóval terme­lékenyebb sarokcsiszolók, megjelennek a le­vegőgépek. És egyre fontosabb a hibátlan munka, a kiváló minőség!_ — Bizony, föladták a leckét nemegyszer az új, addig ismeretlen berendezések. De hát igyekeztünk mindannyian, hogy jól menjen, s ne legyen fennakadás — mondja a csoport- vezető, s ha valaki netán kételkedne ebben, elég, ha megtekinti a Márkus-csoport tagjai­ból alakult Ságvári brigád naplóját. Elmúlt évi tevékenységük alapján arany brigádérmet nyertek, s ők érdemelték ki a gyáregység párt- alapszervezetének vá-ndorzászlóját. A Ságvári brigád vezetőjét egyébként Már­kus Jánosnak hívják. 'Nem fia vagy névro­kona a csoportvezetőnek: azonos vele: mind­két tisztséget — nem gyakori eset — a Kiváló Munkáért kitüntetés tulajdonosa látja el. Ám­de a VÁV-gyáregységben dolgozik felesége, öccse, lánya és veje is. Feleségével, a szer- számraiktárossal, a kecskeméti járási pártbi­zottság agjával 1976-ban együtt utazhattak az NDK-ba, kéthetes jutalomüdülésre. S végül a jövő. — ötvenkét éves vagyok — mondja Már­kus János —, azaz nyolc évem van a nyug­díjig. Szeretem a munkahelyemet! a mun­kámat. Jól érzem magam. A gondosan ápolt családi ház udvarán hinta áll: az unokáknak. Arrá'bb különböző méretű csövek, a kamrában kazán, radiáto­rok. — Tudja, olajjal fűtöttünk eddig — magya­rázza a házigazda. — Mígnem gondoltunk egy nagyot. Az idén elkészül a központi fűtés... Sitkéi Béla IrányüelzőJ' Mit érdemes tudni a sebességről? A sebességgel való gazdálkodás közlekedésünk egyik leglényege­sebb eleme. Ezzel tudjuk a köz­lekedési teljesítményt hatéko­nyan növelni, de ugyanez a té­nyező felelős a biztonság csök­kenéséért is. Ez a közlekedés alapvető ellentmondása, ezért minden vezető valamilyen közép­utat követ, amikor a sebességét úgy választja meg, hogy a biz-1 tonság feltételeinek is eleget tesz. Ismerjük meg jobban ezt az el­lentmondásos tényezőt. Épnek érdekében vizsgáljuk meg három szempontból a sebességet és há­tasat, A gépkocsi sebessége annál na­gyobb, minél nagyobb utat tesz meg egységnyi idő alatt, illetve minél rövidebb idő szükséges adott távolság megtételéhez. A gépkocsi mozgásállapotának fő jellemzői a sebesség és az irány. Ezek a jellemzők viszont szoro­san összefüggnek' a stabilitással, ívmenetben, illetőleg kanyarban a sebesség növelése egy határon túl kibillenést, vagy kisodródást okoz. A biztonság, illetve stabi­litás alapját a kerék és talaj kö­zölt fellépő tapadóerő adja. Ez viszont csökken a gyorsítás, lassí­tás és kanyarmenet hatására. Ha ezek az igénybevételek felemész­tik a tapadóerőt, az autó azonnal irányíthatatlanná válik. Ez igen gyorsan bekövetkezik vizes, nyál­kás, havas, vagy jeges burkola­ton, hiszen a tapadóerő ilyen vi­szonyok közt eleve kisebb. A ta­padóerő annál nagyobb, minél nagyobb a gépkocsi tömege, va­lamint a kerék és talaj közötti tapadási jellemző. Ennek értéke jó minőségű és állapotú gumi és száraz, érdesített aszfalt esetén a legkedvezőbb. Ha sebességről beszélünk, ak­kor leggyakrabban az átlagsebes­ségre gondolunk. A valóságban nem ezzel az elméleti, számított sebességgel közlekedünk, hanem tempónkra a gyorsítás, lassítás és sebességtartás a jellemző. A se­besség változtatását a gázadago­lás fokozásával, csökkentésével, megszüntetésével, illetőleg féke­zéssel érjük el. Ennek módját a vezetési stílus határozza meg. SOLTI CSOMÓPONT A megye északnyugati részén, a dunaföldvári Duna-híd közelé­ben találkozik az 51-es számú Bu­dapest—Hercegszántó és az 52-es számú Kecskemét—Dunaföldvár főútvonal. A hazánkon átmenő forgalom, a hazai és külföldi tu­rizmus fellendülése, valamint a közúti szállítási igények megnö­vekedése miatt ez a csomópont különös fontosságú lett az elmúlt években. Sajnos, nemcsak a forgalom, de négy év óta egyre növekszik a cso­mópontban történt balesetek szá­ma is: 1978-ban 3, 1979-ben 5, 1980-ban 8 és az elmúlt évben 14 baleset történt itt. A vizsgált idő­szakot tekintve a csomópontra jellemző a keresztirányban egye­nesen továbbhaladni szándékozó járművek összeütközése, az el­sőbbség meg nem adása, a közúti jelzőtábla utasítása ellenére.. A baleset okozója az esetek többsé­gében személygépkocsi-vezető volt, érvényes vezetői engedéllyel ren­delkezett, három esetben pedig ittasan vezetett. A csomópont veszélyességének a jelzésére sárga villogó lámpát szereltek föl, azonban ez a hely­zeten nem javított. A balesetek­nél az úttest többnyire száraz ál­A közlekedés rendszerében minden közlekedő a saját úticél­ját akarja elérni minél rövidebb úton és minél gyorsabban, azaz minél kisebb ráfordítással, de baleset nélkül. A utak viszont kerülővel visznek célba, a sebes­séget pedig lépten-nyomon csök­kenteni kell az akadályozó té­nyezők miatt. Akkor optimális, azaz a legjobb a menetünk, ha feleslegesen egyáltalán nem vál­toztatjuk sem a sebességet, sem az irányt. Mindez nem jelenti, hogy nem kell együttfnűködni a partnerekkel. A biztonsági felté­tel csak úgy érvényesül, ha a se­besség | megválasztásánál figye­lembe vesszük a mozgás fizikai törvényszerűségeit, a közlekedés­re# megállapított szabályokat, al­kalmazkodunk a környezeti és sa­ját belső feltételeinkhez, és a partnerekkel a közös érdek alap­ján eiyüttműködünk. A mai közlekedési viszonyok közt a célba érés folyamata igen bonyolult, A vezető változó fel­tételek mellett szinte állandóan új döntésre kényszerül. Azt kell eldöntenie, hogy a pillanátnyi helyzetben mi a legeredménye­sebb és biztonságosabb haladási forma. Gyakorlatilag döntéseivel állandóan szabályozza a sebessé­gét és irányát. Ahhoz, hogy ez a döntési tevékenység, végső so­rón a szabályozás hosszú távon eredményes legyen, az alábbi-fel­tételek szükségesek: Képes le­gyen a vezető környezetét töké­letesen felmérni, rendelkezzen elég elméleti és gyakorlati isme­rettel, tapasztalattal a közleke­désről, legyen megfelelő erkölcsi beállítódása, azaz ne egyéni ak­ciónak hanem együttműködésnek tekintse a közlekedést. A helyes döntési képesség ki­alakításához sok éves gyakorlatra van szükség, ami egyúttal a köz­lekedésben való beválást is je­lenti. Ez a nemzetközi felméré­sek szerint átlagosan hét évi gya­korlat után következik be. Ne feledjük tehát: mivel a helyes szabályozóképesség több évi gya­korlat árán alakul ki, addig ezt a képességet fokozott elővigyáza­tossággal kell pótolni. Szabó András lapotú, a látási viszonyok jók, nappali, derült idő volt. A csomó­pont négyirányú forgalmának szabályozására és közlekedésbiz­tonságának javítására eddig al­kalmazott forgalomtechnikai meg­oldások nem vezettek eredmény^ re. Ezért tovább kell lépni, ez pe­dig a jelzőlámpás forgalomszabá­lyozás. Mivel minden irányból minden irányba meg kell engedni a haladást, célszerű olyan jelző­rendszert alkalmazni, amely ezt a feltételt kielégíti, ugyanakkor mégsem lassítja a forgalomáram­lást a merev négyfázisú megol­dással. A balra nagyívű kanya­rodást páronként külön fázisba helyfezve, a balra kanyarodó for­galom felállósávjaiban elhelye­zendő érzékelő detektorral ^csak akkor adja meg a fázissorrend­ben következő' „zöldet”, ha a de­tektorok jelezték a rendszernek, hogy már jármű haladt be a fel­állósávba. Ezzel a fáziskihagyá| sós megoldással a négyfázisú alaprendszer optimális esetben kétfázisúként tud működni, elő­segítve a főirányok áramlását, más szóval rugalmas, az igények, hez alkalmazkodó forgalomszabá­lyozás valósulhat meg. Provaznik Endre Életmentő fényvisszaverők A kép tanúsága sze­rint. a bal oldali fény­visszaverő anyaggal dí­szített ruhájú motoros jól látszik, míg mellette lévő társa hagyomá­nyos öltözékben alig vehető észre az autó- reflektor fényében. Jó lenne, ha ilyen ruhá­kat nálunk is forga­lomba hoznának! Megelőzhetők a balesetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom