Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-11 / 108. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1082. május 11. IDÉNY ELŐTT A zöldség—gyümölcs kereskedelemből A kereskedelmet szinte a leg­könnyebb kritizálni. Okkal, ok nélkül gyakran marasztaljuk el. mint vásárlók, .vagy mint eladók a felvásárló, a forgalmazó háló­zatban dolgozókat. Különösen a zöldség—gyümölcs ellátás ellent­mondásos. A minap egy felvá­sárló szakember mondta: — any- nyit, mint ez a szakma, még egyik sem költött cégtáblafes­tésre. Ez is arra utal, hogy a zöldség— gyümölcs forgalmazás nem talál­ja a helyét. Vegyünk két egysze­rű példát. A magánkereskedőnél bár drágábban, de szinte minden abban az időszakban termő, vagy raktározható áruféleséget megta­lálunk. Válogathatunk is a pén­zünkért. Az állami vagy a szö­vetkezeti üzletben — a primőr­áru kivételével, amit itt is ma­gunk helyezhetünk a mérlegre — csak az eladó által megrakott gyümölccsel, zöldséggel teli zacs­kót vihetjük a pénztárhoz. Az áru sem mindig friss, itt-ott hibás. Egy szó, mint száz, a vásárlót a kényszerű selejtezés gondolkodó­ba ejti: legközelebb melyik üzlet­be menjen? A termelői oldalról sokféle el­adási forma létezik. Az első a legegyszerűbb. A ZÖLDÉRT-nek szállít. Itt többért, kevesebbért — a kínálatnak megfelelően —, de általában átveszik a felkínált terméket. Előfordul, hogy a gyen­gébb 'minőségűnek nyilvánított áruját később ugyanabban a re­keszben —, esetleg a fővárosban — viszontlátja magasabb osztá­lyúként, természetesen lényegesen nagyobb áruért. A másik lehető­ség hasonló ehhez, de itt a fel­vásárló partner valamelyik szö­vetkezeti gazdaság, vagy áfész. Aki több kockázatot vállal, s ide­je is van rá, maga mehet a piac­ra. Itt aztán alkudozhat az elér­hető legmagasabb napi árért. Vé­gűi marad a magánkereskedő.* Ebben a körben cserél gazdát a legjobb áru. a termelő szempont­jából viszonylag elfogadható árért. A ZöLDÉRT-felvásárlók hely­zete sem mondható rózsásnak. Egyik legnagyobb gondjuk a munkaerő. A mezőgazdasági ter­melés idényjellegű, csak tavasz­tól késő őszig ad munkát a fel­dolgozásban és a válogatásban részt vevőknek. Ugyanekkor egy egész megyét átfogó hálózat fenn-, tartása viszonylag nagy admi­nisztrációt, apparátust igényel, őket pedig fizetni kelL Mivel az árrés adott, az amúgy is magas fogyasztói árak rovására a vál­lalat aligha juthat nyereséghez. Az áfész kereskedelmi munka sem mindig kifizetődő. Például a megye legjelentősebb áfészeinek, —. mint például a kiskunfélegy­házinak, a kiskunhalasinak, a kecskeméti UNIVER-nek, a kis- kunmajsainak, valamint a ke- celinek — a zöldség—gyümölcs­felvásárlás alig hoz valamit. Ugyanezen a termőtájon gazdál­kodó — esetleg kedvezőtlen adottságú — termelő szakszövet­kezet már jobban jár, hiszen a felvásárló a termék árbevétele után 10 százalék állami dotációt kap Ezenkívül jobbak a fejlesz­tési lehetőségei, számottevőbb a szállítóeszközparkjuk is. Az áfészhez viszonyítva természete­sen többet is fizetnek az áruért. Tehát adott körzetben nem vi­tás, hogy a kistermelő a kettő közül melyiket választja. Nem szabad megfeledkezni az Ipari feldolgozásról sem. A kon­zervgyárak, a hűtő- és szeszipar általában már egy-egy közbeeső láncszemen keresztül jut az áru­hoz. Az exportáló HUNGARO- FKUCT szintén országos hálózat­tal igyekszik szervezni, irányíta­ni a termelést. Az elmúlt hetekben — többek között — a Minisztertanács, a Fogyasztási Szövetkezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége is fog­lalkozott a zöldség—gyümölcs ellá­tás helyzetével. Megállapították, hogy az utóbbi időszakban ked­vezően változott a kertészeti ter­mékek kereskedelme, amit bizo­nyít az, hogy tavaly á ZÖLDÉRT vállalatok 1,1 millió tonnát ér­tékesítettek. Az export csaknem harmadával nőtt, több árut ka­pott az ipar is. Ugyanekkor az ágazat fejlődése érdekében van még bőven tennivaló. Gyakorlatilag mindenki az egészséges verseny híve, de ezt csak az áru útjának rövidítésé­vel szabad fokozni. Az árakat garantálni kellene, és további lé­péseket tenni annak érdekében is, hogy a pénz ott maradjon, ahol megdolgoztak érte. Mivel a zöldség és gyümölcs jelentős ré­sze a kiskertekben terem, az ő érdekeiket szem előtt tartva kell ebben a népgazdaság számára fontos ügyben is dönteni. Czauner Péter • Most még a rekonstrukciót végző szakiparosoké a terep. 0 Lassan befejezéshez közeledik az iparvágány építése. Kiskőrösi változások (Opauszky László felvételei) • Alsó képünk: a Kecskeméten, palackozott Márka ideiglenes raktára lesz a telepen. A legjobb indulattal sem lehet ráfogni a helyiek által kis­kőrösi konzervgyárnak nevezett élelmiszeripari objektumra, hogy könnyű időket élt át az elmúlt néhány évtizedben. Va­lamikor a harmincas években még csak egy szeszfőzde volt itt. Később fejlődött a telep, a többi között tartozott: a Kecs­keméti Konzervgyárhoz, a Dunakeszi Konzervgyárhoz, a Ka­locsai Paprikaipari Vállalathoz is. Az elmúlt esztendőben aztán, úgy tűnik, a páternoszter megállt... Végleges helyére került a kis gyár. Megvásárolta a Középmagyarországi Pincegazdaság. Elsősorban azzal a cél­lal, hogy a bor és üdítő ital forgalmazásával foglalkozó vál­lalat termékskáláját bővíti... Főző Lászlóval, a Közép-ma­gyarországi Pincegazdaság terme­lés! osztályvezetőjével barango­lunk az építők általi elfoglalt te­lepen. Határozottan mondja: — A vesszőfutásnak vége. Ta­valy október 1-én kezdődtek az álépítési munkák, több mint fél éve dolgoznak itt az emberek. Az iparvágány 3,5 millióért lassan elkészül, ősztől várjuk a szőlőt, több mint 60—70 ezer mázsa bor- nakvalót vásárolunk fel. A pin- celárolók 45 ezer hektoliter fo­gadására képesek. Május első, második dekádjában dolgozik majd a palackozó automata gép­sor is... Elmondja még az osztályvezető sétánk során, hogy 3—4 ezer pa­lack, luxus minőségű igényt Is kielégítő vermutot állítanak itt elő óránként. Gondoltak arra' is, hogy a Szovjetuniónak szánt ter­mékek cukortartalma lényegesen nagyobb legyen. Elsősorban ez lesz a biztosítéka annak, hogy a keleti igények szerint készült ital sikert arasson a kijevi, a moszk­vai piacon. Látszanak már a mustsűrítő körvonalai, A berendezés szezo­nonként 10 ezer hektoliter kon­centrálására képes. Az osztály- vezető titokzatos, azt mondja, úgy írjam: magas minőségi igé­nyeket is kielégítenek majd... A végén azért kiderül: nagy vá­kuumban, alig 40 fok feletti le­párlással, és aroma-visszanyerővei akarják elérni, hogy a sűrít­ményben a kiskőrösi nap mele­ge érlelte íz- és zamatanyagolc benne legyenek. Azok is, ame­lyek korábban, a drasztikusabb technológia miatt a sűrítmény­ből kimaradtak... Húszezer hektoliter almabort. is előállítanak majd a kiskőrösi te­lepen. Emellétt az almarnárká­mm fmmm. mmm hoz szükséges anyalevet is itt ké­szítik, sőt itt dolgozzák fel a meggyhez és a ribiszkéhez szük­séges alapanyagokat is. Régi va­gyuk a szakembereknek, hogy szénsavmentese rostos, kolloid ál­lapotig aprított, világszínvonalú, természetes alapú gyümölcslevet állítsanak élő. Ä rekonstrukció­nál; ügyelnek arra, hogy ennek a műszaki feltételei meglegye­nek. Beszélünk arról, hogy a „Kis­kőrösi Konzervgyár”, amelyik most már a pincegazdaság sze­kerét tolja, mit jelent a vállalat­nak. Nem késnek a számok: 80 ezer hektoliter palackozott bort, több mint 100 millió forint termelési értéket, és 4 millió Kecskemét nevű, részben exportra szánt ver­mutot állítanak elő', amelynek első üvegjei még májusban leke­rülnek a szalagról,.. Szabó Pál Mikló« Villamos berendezések a háztartásban A háztartási villamos berendezésekről ne­héz volna pontos felmérést készíteni. \Csupan Kecskeméten 2043 fürdőszobai és konyhai vízmelegítőt, és 130 hőtárolós villanykályhát használnak. Ezek és az ember kényelmét szolgáló más készülékek — a televíziótól, a kávéfőzőig, a mosógéptől a porszívóig — fon­tos tartozékai a lakásnak. Növekvő számuk és mindennapos használatuk viszont gonddal is jár, ha a lakosok megfeledkeznek néhány lényeges tudnivalóról. A villanybojlerek üzembe helyezéséhez — ha van jóváhagyóit terv — a kapcsolóórára ma már nem kell sokat várni. A 120 és á 200 literes vízmelegítők vásárlása előtt azon­ban a fogyasztók jól teszik, ha érdeklődnek az áramszolgáltatóknál. Ezeknek a víztáro­lóknak a teljesítménye ugyanis kétezer, il­letve háromezer watt,. amelyet nem biztos, hogy elbír a hálózat. \ A háztartási célra gyártott motorokhoz nem, a háztáji gazdaságokban használatos több kilowattos szivattyú- és darálómotorok­hoz viszont kell engedély. Ugyáncsak hozzá­járulás szükséges a 3000—3800 watt teljesít­ményű hőtárolós villanykályhák üzemelte­téséhez is. Azt, hogy ezeket hol és milyen mértékben használhatja a lakosság, a helyi körülmények határozzák meg. Ha ugyanis va­lamely oszloptranszformátor 150 kilowattnál több energia fejlesztésére nem képes, az eh­hez tartozó körzet 150 lakosától például né­hány ház villanykályhái elvonnák a rendel­kezésre álló energia nagy részét. Más szóval, nem jutna elegendő hő a vízmelegítőknek, gyengébben lehetne venni a tévé- és a rá­dióműsort.! Többen sajnos, megfeledkeznek a bizton­ságról. Nem ritka, hogy egy nagyobb telje­sítményű mosógép üzembe állításakor nem cseréltetik ki a régi biztosíték-automatát,, ehelyett feltörik a dobozát, és a főbiztosítót egy vastag vezetékkel átkötik. Ez életveszé­lyes! Hasonlóan veszélyes, és káros a kör­nyékben Jakóknak, ha valaki odahaza transz­formátor közbeiktatásával hegeszt. Ezek a zughegesztők zavarják a tévé- és a rádiómű.- sprvételt is. * jJ Meleg László a DÉMÁSZ kecskeméti kirendeltségvezetője A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Tolvajok A becsületes emberek megdöbbennek azon, hogy egyesek mennyire elszántan és váloga­tás nélkül képesek fosztogatni mások tulaj­donát, Nem kisebb elképedést okoz az is, hogy mindig akadnak társak, olyan bűnözés­re hajlamos és kapható társak, akik az első szóra, az első ajánlatra gondolkodás nélkül vállalják a lopásokban való közreműködést, természetesen a meggazdagodás, vagy lega­lábbis a munka nélküli haszonszerzés remé­nyében és ígéretével. Az talán csak futólag jut eszükbe, hogy tetteikért előbb-utóbb fe­lelni kell a bíróság előtt, s a rég elvesztett becsületet a börtönévek után már nagyon ne­hezen, vagy soha nem tudják visszaszerezni. Ügy gondoljuk azonban, hogy éppen a becsü­let elvesztése izgatja az effajta embereket legkevésbé. Néhány nappal ezelőtt hozott ítéletet a Kecske­méti Járásbíróság abban az ügyben, amelynek első­rendű vádlottja Bán Imre (Kecskemét, Kisfái 84.) huszonegy éves fiatalember, aki bár eddig még nem állt bíróság előtt, mégis kezdeményezője, ötletgaz­dája volt a sorozatos lopásoknak. Ezekhez olyan társakra akadt akik büntetett előéletűek. Így pél­dául Tánczos Imre (Nyárlőrinc, Kossuth utca 4.) hétszer, Lantos Mihály (Kecskemét. Kisfái 31.) öt­ször, Oláh Ferenc (Kecskemét, Kisfái 17.) négyszer volt büntetve. Általában nem nagy értékű tárgyakat loptak, de szinte minden alkalmat kihasználtak, sőt maguk. is keresték a lehetőségeket a szerzésre, s kizárólag éjszaka „dolgoztak”. Az első akciót Bán Imre egye­dül követte el 1980 december végén, vagy 1981 ja­nuár elején a kecskeméti Törekvés Tsz Kisfáiban levő tehenészeti 'telepén, ahol korábban ő is dolgo­zott. Egy éjszaka, amikor az éjjeliőr a vemhes tehe­nek istállójában tartózkodott — ezt Bán Imre előre kileste — a tolvaj az istálló mellékhelyiségéből el­lopta a 22 kilós gázpalackot, a hozzá tartozó rezsó- val és nyomáscsökkentővel. Ezeket a tárgyakat egy ismerőse közvetítésével eladta. Néhány hónap múlva — tavaly áprilisban — ami­kor Bán Imre még együtt élt Generál Lajosnéval, az ügy ötödrendű vádlottjával a Kisfái 84. szám alatt, egy napon náluk tartózkodott Csordás József (Kecskemét, Külső körút 25.) és beszélgettek. Bán indítványára a két férfi elment egy közeli tanyához és az udvaron levő csőkútról leszerelték a Norton­kútfejet és hazavitték. Ott Bán Imre átfestette, le­köszörülte róla a külső jelzéseket és eladta apjának hétszáz forintért. Ezt a kútfej-leszerelést Bán Imre néhány nap múlva egy hobbiföldön megismételte: onnan is leszerelte a Norton-kútfejet, átfestette és saját udvarán levő kútra szerelte. A nyomozás so­rán természetesen mindkettőt megtalálták. Közben Bán Imrének munkahelye is volt: Kecs­keméten a postánál dolgozott mint táviratkézbesítő. Látta, hogy nagy építkezés folyik, s neki mint pos­tai alkalmazottnak engedélye volt bejárni a felvonu­lási területre, az anyagok tárolásának a helyére. Ki­figyelte, hogy a munka befejezése és az éjjeliőr megérkezése közötti órákban senki nem őrzi a tele­pet. Az apjától kölcsönkért kézikocsival azután el­kezdett fuvarozni. Először különböző méretű és sú­lyú vaslemezt pakolt fel a kocsira összesen 250 ki­lónyit és ezt hazatolta Kisfáiba. Valljuk be, nem volt könnyű ezt a fuvart megtenni, de Bánt fűtötte a szerzés, az ingyen jött anyag utáni vágy és kétes öröm. Az viszont elgondolkoztató, hogy a sok kilo­méteres úton senki nem kérdezte meg. honnan hová viszi a rakományt. Ez kétségtelenül felbátorította, s néhány nap múlva újabb fuvarért ment. Ekkor nyolc darab öt-, illetve három méter hosszúságú szögvasat szállított a tanyájára. A nyomozás során mindent megtaláltak a Kisfái 84. szám alatt. Bán Imre már annyira biztos volt például Csor­dás József közreműködésében, hogy 1981 nyarán egy alkalommal csak annyit mondott' neki, menjen vele a Kisfái vasúti megállóhoz. Csordás szó nélkül kö­vette. Amikor megérkeztek — természetesen éjsza­ka — levették a váróterem egyik ablakszárnyát. Er­re azért volt szüksége Bánnak, mert lakásának kony*- haajtajából kitört az üveg és pótolni akarta. Az ab­laküveget azonban nem tudta egészben kivenni, az eltört. Kétszázötven forint kárt okozott a MÁV-nak. pedig, ha becsületes úton jár, a konyhaajtót ötven forintért beüvegezik. A lopás azonban úgy látszik könnyebben ment neki. Röviddel ezután Oláh Ferenccel és Bán í élettár­sával, Generál Lajosnéval borlopásra szövetkeztek. Oláh ugyanis tudta, hogy a közeli tanyában senki nem lakik, a tulajdonos Viszont ott tárolja a bort. Tavaly júliusban — ismét csak éjszaka — betörtek a tanyába. Bán Imre mászott be a kifeszített abla­kon, majd egy lakai „semlegesítése” után az élés­kamrából egy 30 literes hordót adott ki. benne 25 liter borral. Amíg az akció tartott, Generálná fi­gyelt. A hordót a borral hazavitték s nagy részét megitták. Időközben tudomásukra jutott, hogy a rendőrség keresi a tolvajokat. Csordás József vál­lalta, hogy eltünteti a hordót. Oláh Ferenccel két- ' tesben motorra ültek s a hordót a borbási kőhídhoz vitték és ott elrejtették. Tavaly augusztusban Bán Imre és Generál Lajos- né pincét épített. Ebben a munkában segített nekik Tánczos Imre. aki a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz borbási libatelepén volt éjjeliőr. Egy alkalommal Bán megkérdezte segítőtársát, hogy nem lehetne-e vacsorára egy libát szerezrii a telepről. Tánczos először nemet mondott, de később java­solta: este kilenc körül menjenek a telepre, ő lesz az őr és ad nekik libát, de ne mondják el senki­nek. A megjelölt időben három üveg sörrel és egy zsákkal Bánék .jelentkeztek a telepen. A sört meg­itták, három törzslibát a zsákba nyomtak és motor­ral hazavitték. Egy hónap múlva ezt megismételték. A hat liba árát — 1500 forintot — később Tánczos Imre befizette a tsz pénztárába. Egy augusztusi éjszaka burgonyalopásra szövet­keztek Bánék. A szokásos társasághoz most Kakas Ferenc (Kecskemét. Borbás 84. ) is csatlakozott. Nyárlőrinc és Lászlófalva között kiszemeltek egy krumpliföldet és onnan kézzel felszedtek 260 kiló el­ső osztályú burgonyát. A lovas kocsit Kakas Ferenc hajtotta s a zsákmányból ő is kapott hatvan kilót. Lantos Mihály a múlt nyáron a reszelőgyárban dolgozott és onnan ellopott tíz ráspolyfejet és 22 da­rab turbómarót. Ezeket — ötven forint tartozás fe­jében — átadta Tánczos Imrének. A lopott holmi értéke 2590 forint volt. Tánczosnál a nyomozás s'orán valamennyit megtalálták., A Bán, Generál, Csordás trió ellopott a MÁV-tól egy kézi csiszoló­gépet, egy víkendházból gázpalackot nyomáscsök­kentővel, a kecskeméti Törekvés Tsz Kisfáiban le­vő munkásszállásának az udvarán a hidrofor akná­jából kilopták a villanymotorral egybeépített szi­vattyút és eladták. A kertészeti főiskola egyik táb­lájáról egy mázsa almát loptak, a már említett Tö­rekvés Tsz bekerített meggyeséből 22 darab gyü­mölcsösládát vittek el s ebbe rakták a lopott al­mát... Végül is a rendőrség nyomára akadt a tol­vajoknak, és a bíróság elítélte őket. Bán Imre kétévi börtönt kapott, két évre eltil­tották a közügyektől és mindenféle járművezetés­től. Csordás Józsefet egy év kéthónapi börtönre ítél­ték, két évre eltiltották a közügyektől és ezer forint pénz mellékbüntetéssel sújtották. Oláh Ferenc bünte­tése tíz hónap börtön, két év közügyektől eltiltás és ezer forint mellékbüntetés. Ugyanakkor megszün­tette a bíróság a korábbi büntetés során kapott fel­tételes szabadságot is. Kakas Ferencet a bíróság egy évre próbára bocsátotta és egy évre pártfogói fel­ügyelet alá helyezte. Generál Lajosnét nyolc hónapi börtönre ítélték és kétezer forint mellékbüntetés megfizetésére kötelezték. A szabadságvesztés végre­hajtását a bíróság három évi próbaidőre felfüggesz­tette. Tánczos Imre büntetése tíz hónap — két évi próbaidőre felfüggesztett — börtön és kétezer forint. Lantos Mihályt tíz hónapi javító-nevelő munkára ítélték tízszázalékos hércsökkentés mellett. A bíró­ság kötelezte a vádlottakat az általuk okozott károk megfizetésére ,is. ;. G. s.

Next

/
Oldalképek
Tartalom