Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-06 / 104. szám

t • PETŐFI NÉPE • 1982. május 6. A munka, pjPQgH| ahogy az átnézőbrigád látja Távoli áll tőlem, hogy szoros párhuzamot vonjak a József At­tila által megénekelt gyári világ, meg a Gyapjú- és Textilnyers- anvaá Forgalmi Vállalóit bajai üzeme között: aki a romokat, az elhagyott gyárudvaron ernyőt nyitó, kemény kutyatejet keresi, az rossz helyen kopogtat ebben a mintegy száz dolgozót — zö-j mében nőket — foglalkoztató üzemben. De tény, hogy ide szinte min­denkit a kényszerűség taszít. Mint ahogy'tény az is: aki egy­szer itt ragadt, azt ■ nehezen le­hetne másfelé csábítani. Az át- nézők Táncsics Mihály szocialis­ta brigádja — amelyik az. idén ötödször nyerte el a vállalat Ki­váló brigádja címet —, például már évek óta csak akkor fogyat­kozik a létszámban, ha valakit nyugdíjaznak közülük. Vajon mi tartja itt őket? — erre keressük a választ. „így már egészen más” (Az 51 esztendős Rizsányi Má­tyásáét, mint a legrégebbi dol­gozót mutatják be.) — Mit jelent az, hogy átnéző? — Olyasfélét, hogy meós. A birkájáról lenyirt gyapjat a vá­logatók szortírozzák különböző kosarakba, attól függően, hogy rcvidebb-e vagy hosszabb .a szá­luk, s hogy melyik pászma fésűs vagy csapos, filces, vagy takar- mányos. Csaknem harminc ka­tegória, van, nagy a tévedés ve­szélye — ezt igyekszünk csök­ken teni. — Mióta végzik ezt a munkát? — Tizenhét esztendős korom óta. Én voltam a legfiatalabb: akikkel akkor dolgoztam együtt, már régen nyugdíjban vannak. — Gondolta egykor, hogy ilyen sokáig ittmarad? — Dehogy! A gyomrom örök­ké kavargóit ettől a nehéz szag­tól. ráadásul egy rozoga mosoda gőzében, a földön ülve válogat­tunk. mert még asztal sem volt. Mégis csinálnom kellett, mert nem volt más. Mint afféle vézna, vérszegény kislány, a három mű­szakot végképp nem bírtam. Ké­sőbb persze megszpktajn a sza­gokat, asztalt is kaptunk, egyre jobban felszerelt műhelyben dol­gozunk — i'így már egészen más. „Szerencsés ember vagyok.. (A 39 éves Váitz Antalné je­lenleg a brigád legfiatalabb tag­ja: korábban az egyik helyi, fa­ipari ktsz-ben dolgozott.) — Miért jött át? — A gyerekek még kicsik vol­tak, több műszakba nem járhat­tam. És úgy gondoltam, hogy könnyebb emelgetni a gyapjús kosarakat, mint a hosszú desz­kákat. — És? ... — Tényleg könnyebb volt. Vi­szont itt nincs mozgás, egész nap egyhelyben állunk, és ez is igen fárasztó tud lenni. Az erős fi­gyeléstől hamar kimerül a sze­münk is. — Nem gondolt arra, hogy to­vábbáll egy házzal? — De bizony. Eleinte azért, mert sok volt a koszos gyapjú. Később csökkent, viszont a fű­tőnk egyre gyakrabban nézett a políár fenekére, és mi ilyenkor hidegben dolgoztunk. Szerencsére ez is elmúlt. — Mi tartja itt? • Rizsányi Mátyásné. — Havonta négyezret keresek. És kellemes, aranyos, segítőkész munkatársak társaságában. Egy­re erősebben érzem: szerencsés ember vagyok. „A kényelemből pottyantam ide.. — (Az 52 esztendős Pilisi Szabérné a tűzhely mellől állt a válogató asztal mellé, tizenkét esztendő­vel ezelőtt. Ma ő a hírneves bri­gád vezetője...) — Emlékezik még azokra az évekre.? — Azt nem lehet elfelejteni. A kényelemből pottyantam ide, egyik napról a másikra. Össze­szorítottam a fogamat, és azt mondtam: azért is kibírom! — Kapott ehhez segítséget? — Nem győzném a neveket so­rolni. Akármilyen nagy is a haj­tás, tréfára, nevetésre mindig van itt hajlandóság. Pletykát, mara­kodást viszont soha nem tapasz­taltam. De még durva, mosdatlan szájú beszédet sem. Talán ezért is Vagyok még itt. — És akik elmentek? — Az utóbbi három évben há- roman: Jutka, Anci és Erzsi — ők már nyugdíjasok. — Ki késett el mostanában? — Senki. Hónapok óta senki. — Büntetni kellett valakit? — Erre sem tudok példát. — Sírt-e már valaki itt a mun­kahelyen? • — Ilyen megesik. A múltkori­ban kevesebb pénzt kaptunk a vártnál, az egyik asszonyka pe­dig nagyon számított minden fil­lérre. t Pilisi Szabérné. — Azt mondják, nagyon sok minden fér egy napjába. Hogyan csinálja? — Korán kelek: három órakor nálunk már világít az ablak. Ér- sekcsanádról járok be Bajára. Persze, csöröghetne a vekker egy órával később is, de ilyenkor szoktam elővenni a hímzést, mert ilyenkor vagyok a legnyugodtabb. Egyébként is, délutánra ott a ház. a nagy kert, á sok jószág. — Mit hímez? — Most éppen egy kalocsai mintás asztalterítőt. Sietek vele, mert néhány nap múlva nyílik a kiállításunk. Ezt minden évben megrendezzük, itt az ebédlőben. A tevékeny élet öröme Később a .j művezetőtől megtu­dom, hogy ezt a kiállítást az ál­taluk patronált fajszi általános iskola tantestületével közösen rendezi a brigád: az asszonyok a kézimunkájukat, a diákok a raj­zaikat teszik közszemlére. S hogy mi mindent csinálnak még — felsorolni is nehéz: nincs olyan ünnep vagy hétvége, ami­kor ne látnának vendégül egy- egy állami gondozott gyereket, idős embereket patronálnak, kö­zös kirándulásokat szerveznek. Közben nem feledkeznek meg az önképzésről sem: szorgalmasan látogatják a munkásakadémia előadásait, a mozit és a művelő­dési házat. Mi vonzza őket a munkahely­re, s mi tartja őket együtt még a nehéz munkában eltöltött nyolc óra után is? Az elmondottakból kikerekedik a válasz: a tevékeny élet öröme. Káposztás János 9 Váitz Antalné. AZ UNIVER ÁFÉSZ ÉS A KISTERMELŐK Kölcsönös bizalom - jó kapcsolat A zöldség-, a gyümölcsfelvásár. lás, "értékesítés sokféle gondjai között előtérbe kerültek a szerző­déses kapcsolatok ellentmondásai. A kecskeméti UNIVER ÁFÉSZ azon. kevesek közé tartozik, ame­lyik évek óta biztonsággal szá­míthat a termelőkre. Tegyük hozzá: zömmel olyan kisgazdasá­gokra, amelyek a működési kör­zetébe tartozó megyeszékhely és 13 település környékén vannak. A termék útja tehát, amíg a sző' vetkezet boltjaiba, konzervüzemé­be és szeszfőzdéibe eljut — a lő­hető legrövidebb. Kecskemét kör­nyékén évtizedekkel ezelőtt ez természetes1 volt. A jó hagyomá­nyokat azért tudta folytatni a szövetkezet — mint ezt Berényi Ferenccel, az UNIVER ÁFÉSZ felvásárlási és ipari főosztályve­zetőjével beszélgetve megtudtam —, mert a termelők bizalma * is töretlen, A szövetkezet szeszfőzdéjének évente 7—10 ezer .tonna gyümölcs- re, a konzervüzemnek háromezer tonna zöldségre van szüksége. Ez utóbbi hírnevét a világban nem utolsósorban termékei minőségé­vel vívta ki, kifogástalan alap­anyag nélkül azonban ez elkép­zelhetetlen lett volna. Az itt fel­használt zöldség hatvan százalé­kát — paprikából csaknem a tel­jes mennyiséget — három-öt év­re szóló szerződés alapján kister­melők szállítják. Az áfész állandó partnereitől az összes mennyisé­get átveszi akkor is, ha sok a termés — a felesleget a -ZÖIiDÉRT- nek továbbítja —, s ami feltétle­nül hangsúlyozandó: mindenkor az országos átlagnak megfelelő áron. Nyilvánvaló, ákad olyan esztendő, amikor ez nem éppen gazdaságos a szövetkezetnek, de a gyakorlat bizonyította: hosszú tá­von megéri. A több évre szerződött kistér-- melők felárat kapnak, ezenkívül az áfész növényvédelmi hozzájá­rulást fizet nekik, s valamennyi különmunkát megtérít. így példá­ul a válogatást, a szállítási, tá­rolási költséget, vagy különleges előkészítést, tisztítást. A zöldség­félék túlnyomó részét Hetényegy- házán, a paprikát Szabadszállás környékén termelik a szövetkezet számára. Azzal a rendelet adta lehető­séggel, hogy az élelmiszerboltok közvetlenül . felvásárolhatják a zöldséget, gyümölcsöt az UNIVER az elsők között élt. Még csak két­éves tapasztalatról lehet számot adni, azonban e rövid idő is ele­gendő volt a rendszeres kisterme­lői kapcsolatok kialakítására. Ta­valy 14 millió forint értékű friss, jó minőségű árut vettek át ily módon az UNIVER boltjai, az idén 20 millió forint értékűt sze­retnének felvásárolni és értéke­síteni. Különösen kedvezően nyi­latkoztak — mind a kistermelők, mind a vásárlók — a széchenyi- városi, a piac melletti és a he- tényegyházi ABC-áruházak rugal­masságáról. Amihez hozzátartozik az is, hogy bőséges kínálatnál társüzleteket ajánlottak, kevésnél pedig a ZÖLDÉRT-tőil kértek és kaptak elegendő mennyiséget. K. K. AKK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT Tanuljunk meg jól kereskedni A Hosszúhegyi Állami Gazdaság igazeatóia. dr. Mátvus Gábor nemrég érkezett haza New Yorkból. Egy bemutatón vett részt, ahová elvitték a gazdaság italait is. A cél az volt, hogy az Amerikai Egyesült Államok fogyasztóival. megis­mertessék a magyar termékeket. Nem kis sikerként köny­velhették el, hogy a világ minden tájáról összehozott 50 vö­rös bor versenyében a gazdaság hajósi Cabernet-ja a második helyezést érte el. Az igazgató — aki tíz éve van ezen a poszton — ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy manapság egyre nehezebb új piacokat szerezni, méginkább megtartani. Termelni már tudunk, de kereskedni még nem eléggé. — A gazdaság kertészeti termékeiről nevezetes. ■Pél­dát mutat a korszerű terme­lési módszerek elterjesztésér ben. Szőlő- és gyümölcster­mesztési rendszeréhez egyre több partnergazdaság csatla-' kozik. Hogyan látja a kap­csolatok továbbfejlesztésének lehetőségeit? — A két általunk kezdeménye­zett rendszerhez 93 gazdaság csat­lakozott eddig, nemcsak Bács- Kiskunból, hanem az ország kü­lönböző megyéiből is. Évente 20 ezer tonna szőlőt, és 15 ezer ton­na gyümölcsöt vásárolunk fel. A kapcsolatok erősítésének egyik módja, hogy érvényesítsük a köl­csönös érlekeltséget, és folyama­tosan korszerűsítsük a technoló­giát. Újabban például a fagyve­szély elhárítására kísérleteket kezdtünk. A tapasztalatokat ösz- szegezzük, és ismertetjük a part- nergazdaságokkal. A szőlőből bor, pezsgő és egyéb ital készül. A gyümölcsből, ame­lyet nem exportálunk, ivóié, és sűi ítmény. Palackozunk alkohol­mentes pezsgőt is. A közelmúlt­ban Thaiföld fővárosában, Bang­kokban jártam, ahol szerződést kötöttünk egy ottani ízlésnek megfelelő alkoholmentes ital — amelyet ők úgy neveznek, hogy Sangri-la — gyártására. Az alap­anyaga alma. A megállapodás hat évre szól. Vállaltuk, hogy eleget teszünk a vevő minden gyártás­sal kapcsolatos kívánságának, hi­szen meg akarjuk tartani a pia­cot. Egyébként is az a célunk, hogy a választék bővítésével a minőség javításával minél több terméket tudjunk exportálni. — Hallottunk arról, hogy jelentős energiamegtakarító-., si programot dolgoztak ki. Az I olaj helyett a gázra tér­nek át. — Harmincötmillió forint be­ruházással meg tudjuk valósíta­ni elképzeléseinket. A jelenlegi árak mellett búrom és fél év alatt térülnek meg költségeink. Az átálláshoz központi támoga­tást is kapunk. Az energiameg­takarításnak többféle módozata van, többek között a kertészeti hulladékok elégetésére két kise­lejtezett mozdonyt vásároltunk, darabonként 500 ezer forintért. — Tavaly újabb vállalko­zásba kezdtek. A kutató- és fejlesztőmunka eredménye­ként létrehozták a komposzt- és földkeverék-előállító üze­müket. — Itt a gazdaság szakemberei által kidolgozott receptek sze­rint olyan termékeket állítunk elő, amelyek elősegítik a növé­nyek szükség szerinti tápanyag- ellátását, és intenzívebb fejlődé­sét. Keverékeinket Florohorm néven hozzuk forgalomba. Ez a humusztrágya felhasználható —, a talajtól függően —, gyep tele­pítéséhez, parképítésnél, szőlő és díszcserje, valamint faültetés­nél, virág- és palántaföld készí­téséhez. összetétele: komposzt- és tőzeg­keverék, magas szervesanyag- tailalommal, kiegészítve műtrá­gyákkal és növényi hormonokkal. Évente 30—50 ezer tonnát készí­tünk. ha megoldható, exportra is szállítunk. — A piaci igények egyre inkább megkövetelik a kor­szerű csomagolást. Tudomá­sunk szerint a gazdaság az •idén e tekintetbeft:liß ,-elgie. ' lép. — A csomagoló, címkéző és pa­lackozó üzem építését még már­ciusban elhatároztuk, a terveket előző évben megrendeltük. Több nyugati céggel tárgyaltunk, vé­gül az- osztrákokkal egyeztünk meg, az ő ajánlatuk volt a leg­kedvezőbb. Ez év október 6-ra ígérték, hogy leszállítják a be­rendezéseket. Ez a cég pontossá­gáról ismeretes. — Beszélgetésünk elején azt mondta, hogy keresked­ni egyre nehezebb, de szük­séges. Természetesen a köl­csönös érdekek figyelembevé­telével. — A világpiacon élesedik a verseny, mind nagyobb igénye­ket jkelll kielégíteni. Ma már nemcsak a mennyiség a fontos, hanem elsősorban a minőség. Mi évről évre növeljük termelésün­ket, átlagosan 15—20 százalékkal. Ez egyúttal több árut is jelent, amelyet értékesíteni kell. Erre utaltam, amikor a kereskedelem fejlesztésének szükségességéről szóltam. Hozzáteszem, hogy a belső el­látás is fontos feladatunk'. Mint­egy húsz üzletünk van, ahol nagyrészt saját termékeinket ér­tékesítjük. Minden kerületűnk­ben van elárusítóhelyünk, ame­lyek jelentős forgalmat bonyolí­tanak le. Nemcsak mint gazda­sági vezető, hanem mint ország- gyűlési képviselő is felelősséget érzek a belső élelmiszer-ellátá­sért, tudva azt, hogy ez befolyá­solja a lakosság közérzetét, K. S. MINDENKIT ÉRDEKEL Magánszemélyek a fuvarozásban Az év elején megjelent mi­nisztertanácsi rendelet lehetővé tette — az ellátatlan területeken régen óhajtott és hiánypótló te­vékenység megvalósítását —, hogy magánszemélyek is vállal­hatnak személy- és árufuvaro­zást. Ehhez természetesen nem­csak jogi, de vásárlási biztosíté­kokat is teremtettek, azaz az er­re vállalkozók megvehettek a teherautót, mezőgazdasági vonta­tót. A rendelet célja egyértel­műen az: ahol a szállító vállala­tok szervezetten, gazdaságosan nem tudják a fuvarfeladatokat ellátni, ott magánkisiparosok vé­gezzék el ezt a szolgáltatást. Jó néhány hónap telt el a rendelet megjelenése óta, s ezalatt a kü­lönböző hivatalos szervek nem kevés tapasztalatot szereztek. Sajnos, elég sok félreértés, téves értelmezés, olykor ügyeskedés nehezítette a tanácsok, az autó­felügyelet munkáját, a gyors ügyintézést, s tette próbára a vállalkozók kedvét. Fontos és kötelező alapszabályok A fuvarozás alapja maga a jármű. Beszéljünk először erről. Magánszemélyek — a rendelet értelmében — külön engedély birtokában üzemben tarthatnak tehergépkocsit — ez lehet hagyo­mányos, vagy különleges —, me­zőgazdasági vontatót, és olyan lassú járművet, amelynek telje­sítménye nagyobb 11 kilowattnál, de hasznos teherbírása nem ha­ladja meg a 3 tonnát; s termé­szetesen 750 kilogramm össz­súlyt meghaladó pótkocsit. Ebből következik: magánszemély több jogcímen és különböző teherbí­rású gépjárművel — személy­gépkocsival, teherautóvál — rendelkezhet. Az általános sza­bály azonban az: több jogcímen is csak egy tehergépkocsija lehet egy személynek! Kivételt képez az építő- i és tüzelőanyag-magán­kiskereskedő, aki tüzelőolajat, propán-bután gázt is értékesít, s ezért különleges tehergépkocsit is üzemeltethet. A szállítási tevékenység sokfé­leségét szükségtelen felsorolni, azt azonban jó tudni: a kisiparo­sok. kiskereskedők egy, legfel­jebb 22 kilowatt teljesítményű új, vagy maximum 26 kilowatt teljesítményű használt mezőgaz­dasági vontatót, lassú járművet — hasznos teherbírása nem lehet több 3 tonnánál —, illetve másfél tonnás tehergépkocsit tarthatnak. Kivétel ez esetben is van. A kis­iparosok meghatározott köre te­vékenységéből fakadóan nagyobb tehergépkocsit is forgalomba tarthat. Mezőgazdasági bérmunka — közúti áruszállítás A megyében még ma is sokan — közöttük nemcsak magánsze­mélyek, de közös gazdaságok is — „összekeverik” a fogalmakat, vagyis a mezőgazdasági munkát és a közúti áruszállítást. A ren­delet pontosan meghatározza ma­gánszemélyek esetében — éppen a visszaélések elkerülése miatt — a mezőgazdasági bérmunka fo­galmát. Bérmunkának minősül a magánszemélyek által más ré­szére díjazás ellenében végzett mezőgazdasági tevékenység — talajművelés, betakarítás és az ezzel kapcsolatos anyagmozgatás —, amelyet saját gépjárművével végzett. Nagyon fontos: bérmun­kát magánszemély csak személye­sen végezhet, azt másra át nem ruházhatja. Személyfuvarozást — taxizást — csak azok vállalhatnak, akik legalább 40 kilowatt teljesítmé­nyű, 4 ajtós, esztétikailag kifo­gástalan személygépkocsival, „B” kategóriás állásvállalásra jogosí­tó gépjárművezetői engedéllyel, II. jelű pályaalkalmassági minő­sítéssel és kétéves vezetői gyakor­lattal rendelkeznek. A gépkocsit évenként műszaki vizsgán be kell mutatni. A magántaxis köteles a személygépkocsi tetején elhelyez­ni a magántaxi-feliratot. Miután ez szabadáras szolgáltatás, s nem kell viteldíj-készüléket beszerelni — jól látható helyen fel kell tün­tetni a kilométerenkénti, illetve óránkénti tarifát. ■ Árufuvarozásra és szállításra az illetékes iparhatóság adhat en­gedélyt. de csak akkor, ha a ké­relmező a feltételeknek megfe­lel. A fuvarozási tevékenység sokféle lehet. Saját termény-, vagy állatszállítás, kiskereskedő esetében az üzlet működtetéséhez szükséges áruszállítás, de bérfu­varozást csak az ilyen engedély- lyel rendelkező kisiparos végez­het. Szólni kell a gazdasági mun­kaközösségek — társaságok, tár­sulatok — helyzetéről, akik saját nevükben nem tarthatnak üzem­ben gépjárműveket. Ezek a kö­zösségek nyilvánvalóan olyan kö­töttségekkel fuvarozhatnak, mint a magán-kisiparosok. Bács-Kiskunban eddig a taná­csok személy- és áruszállításra, illetv.e egyéb tevékenységre 684 „jogosítványt” állítottak ki. Az autófelügyelet azonban csak 226 üzembetartási engedélyt adott ki. Az eltérés- abból származik, hogy az engedélyek kiadásánál a tanácsok nagy része kritikátlan, nem ismerik a tényleges szükség­letet, nem egy esetben jogcím, terület és időkorlátozás nélkül adják ki az engedélyeket. Ez — mondani sem kell — bővíti az. ügyeskedők, a „fekete” fuvarozo- zók, nyerészkedők számát. Megoldásra vár A közúti árufuvarozásban a legnehezebben ellenőrizhetők mű­szaki és jogi szempontból a las­sú járművek. E toldott-foldott, .meghatározatlan teljesítményű és teherbírású gépezetekből több mint hétezer van a megyében, or­szágosan a legtöbb. Akadnak kö­zöttük nemcsak mezőgazdasági munkagépek, hanem közúti jár­művek is, amelyekhez pótkocsi is csatlakoztatható,, Azon túl, hogy ezek jelentős szerepet töl­tenek be á mezőgazdasági ter­melésben, a szállításban, nagyobb részük műszakilag minősíthetet­len állapotban van. Mivel műsza­ki vizsgára nem kötelezettek, oly­kor még azonosítási számuk sincs — ez helyettesíti a forgalmi rend­számot —, létezésükről, biztonsá­gi berendezéseik meglétéről a hivatalos szervek nem is tudnak. Ha sikerült pontosan kidolgoz­ni, meghatározni a személy- és áruszállítás, fuvarozás kritériu­mait, aligha várhat tovább egy olyan rendelkezés, ami ezeket a lassú járműveket — bármennyire is megyei specialitás — ellenőriz­hetővé, felismerhetővé teszi, a balesetek és a visszaélések meg­előzése érdekében. Gémes Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom