Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
i BESZÉLGETÉS BORSÓ Dl GYÖRGGYEL, AZ SZMT VEZETŐ TITKÁRÁVAL Optimisták vagyunk Nemzeti programunkban, a fejlett szocializmus építésén nehezebb, s mondhatni azt is: kritikusabb világgazdasági és politikai körülmények között kell dolgozni napjainkban, mint korábban. A megvalósítás üteme döntően rajtunk múlik. Alapvető érdekünk, hogy a gazdaságot végérvényesen átállítsuk az intenzív módszerű gyarapodás pályájára, a társadalmi életben pedig elmélyítsük a szocialista demokráciát. E feladatok megoldásában a Magyar Szocialista Munkáspárt messzemenően támaszkodik a szakszervezetekre. Borsodi Györggyel, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkárával ebből kiindulva elemeztük a mozgalom jelenét szűkebb hazánkban. — A világgazdasági verseny fokozódásának időszakában hogyan áll helyt a munkásság Bács-Kiskunban? ] — Az iparilag fejlett megyék( héz képest hátrányban vagyunk: nálunk fiatal ez a népgazdasági ág és vele a munkásosztály is. Ebből fakad, hogy száz köztil csak harminc ipari dolgozónak van szakképzettsége, sokkal kevesebbnek, mint országosan. S a helytállás ma már hem ugyanazt jelenti, mint tíz évvel ezelőtt a gyors mennyiségi növekedés időszakában. hiszen a hangsúly áthelyeződött ■ a megújulási képességre, ami a termelési és a termékszerkezettől kezdve a műszaki adottságokon át a vezetési módszerekig mindenre vonatkozik. Sok helyütt korszerűtlen eszközökkel dolgoznak. Ennek ellenére erőteljes kezdeti igazodás tapasztalható az új viszonyokhoz. Élénkül a vállalkozókészség. Ezt tanúsítja egy friss példa: a Duna •—Tisza közi Állami Építőipari Vállalat százötven millió dolláros exportszerződés-kötése, amely nem is az első ilyen a megyében. Említhetnék még egy tucatnyi vállalatot, gyárat, ahol a kollektívák derekasan helytállnak a magas minőségi követelményeket támasztó exporttermelésben, s gazda módjára bánnak az anyaggal és az energiával. — A szakszervezet képes hatni a gazdasági folyamatokra a mostani bonyolultabb helyzetben? — A párt- és gazdasági vezetéssel közösen egyengetjük a kibontakozás útját. 169 ezer szervezett dolgozó tömörül sorainkban, s 25 ezer aktivistára, tisztségviselőre számíthatunk. A megyék utolsó harmadából á'jó kö-^ zepesek közé fejlődött' Bács-Kis- kun a dolgozók szervezettségi arányát és számát tekintve. Reális tervek elfogadásával, a jó, kezdeményezések, újítások támogatásával, az újat befogadó szemléiét általánossá tételével és soksok emberi probléma, megoldásával hatni tudnak a (Szakszervezetek a gazdasági eredményekre. Abban sem kevés a szerepük, hogy 1981-ben számos vállalat vívta ki a kiváló címet. — Szervezik a munkaversenyt is, amelyről ön a VIII. megyei küldöttértekezleten ezt mondotta: mással nem pótolható alkotóerő. — Ma sem mondhatunk le a dolgozók -szeles tömegeinek nap mint nap megnyilvánuló tenni- akarásáról. A brigádok hozzájárulása nélkül aligha lehetnénk évek óta elsők országos szinten például a társadalmi munkában. A jövőben minden bizonnyal nagyobb szerep jut az egyéni vállalásoknak, s az eredményekkel arányosan növekszik az anyagi elismerés. A versenynek rugalmasan kell követnie az üzemi terv, termelés módosulásait. Elképzelhető, hogy inkább egy-egy feladat sikeres megoldása érdekében indulnak majd akciók, s azokat a befejezés után, nem pedig év végén értékelik. Gondolok például egy-egy fontos exportmegrendelés teljesítésére. A versenyrehívás vállalati hatáskörbe kerül, hogy maximálisan kihasználhassák a helyi lehetőségeket. Természetesen, a brigádok régi jelszava — szocialista módon dolgozni, tanulni és élni — változatlanul érvényben marad. — Ugyancsak a küldöttértekezleten hangsúlyozta: a munkabért nem szabad ösz- szetéveszteni a szociális juttatással. — Ennek az elvnek még nem mindenütt tudtunk érvényt szerezni, de már előbbreléptünk. Az idei bizalmi testületi üléseken a differenciálás irányába ható bér- fejlesztést hagytak jóvá számos üzemben, így például a Bács-Kis- kun megyei Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalatnál, a Finomposztóban. az Alföldi Cipőgyárnál. A nehéz fizikai munkát végzőket, a három műszakba járókat és a magasabb felkészültségű dolgozókat előnyben * részesítették. Követendő példa az Április 4. Gépipari Műveké, is: a fegyelmezetlen, rosszul dolgozó embereket kizárták a béremelésből. — Mindenkinek érdekében áll a különbségtévés? — Sajnos, vannak, akik eleve csak kis teljesítményre képesek. Másokat rossz munkaszervezés fog vissza. Ök nem értenek egyet á differenciálással. Az a véleményünk, hogy megfelelő bért csak jól végzett munkáért szabad kifizetni. Tudjuk, egyelőre kicsik a differenciálás lehetőségei. Bérezési rendszerünk jövő évben várható reformja talán enyhít ezen a gondon. Azoknak a családoknak az esetében, amelyeknél indokolt, szociális juttatással lehet kiegészíteni a jövedelmet. Sok brigád a rászoruló dolgozók támogatására fordítja a társadalmi munka bevételének egy részét. A szakszervezeteknek is meg kell tenniük a tőlük telhetőt. — Van elegendő beleszólási, cselekvési lehetőségük? — Meggyőződésem, hogy a szakszervezetek fontos politikai tényezőkké váltak a munkahelyeken. A nemrégiben lezajlott bizalmi testületi ülések érdemben megvitatták a gazdasági, szociál- .politikai és béremelési terveket. Hozzátartozik viszont az igazsághoz: még nem mindegyik szak- szervezeti szerv tanulta meg, hogyan kell élni jogaival. Javítani kell a fölkészültséget. Sok gyáregység van a megyében, s nem mindenütt adta le a vállalati központ a hatásköröket. Itt a dolgozók kevésbé tudnak beleszólni a sorsukat érintő kérdésekbe, korlátozott a bizalmiak szerepe is. Reméljük nem sokáig lesz így. — A bizalmi kulcsemberré vált a munkahelyi demokráciában. Partnere tud lenni á nálánál többnyire képzettebb gazdasági vezetőnek? — Nem mindig a bizalmi „kardja” a rövidebb, de elismerjük: sokat kell még tenni az együttműködés javításáért. Mind több vezető tart számot a tisztségviselőink véleményére," belátva, hogy ezzel nem valamiféle „jót tesz” a szakszervezeteknek, hanem kollektív érdekeket szolgál. Az 1 új szervezeti felállás még jobban kifejezi, hogy a munkáshatalom részesei vagyunk. Kiszélesedett azoknak a köre, akik beleláthatnak és beleszólhatnak az ügyekbe. Fontos teendő, hogy a bizalmiak testületét valóban döntésre képes szervvé tegyük, s hogy a tisztségviselőket mindenütt felvértezzük a szükséges ismeretekkel. — S akkor végleg eltűnik a „ne szólj szám, nem fáj fejem” jelensége? — Ezt nem állíthatom. A szak- szervezetek függetlenített apparátusa mellett sok ezer társadalmi tisztségviselő dolgozik, akik függnek munkahelyük gazdasági vezetőitől. És. sajnos, nem minden szb-titkárnak, bizalminak van meg a kellő politikai bátorsága a kiálláshoz. Nem is mindig könnyű szakszervezeti vezetőnek lenni. Sokféle érdeket kell egyeztetni, s gyakran a kompromisszum jelent megoldást. — Mikor harcos a szakszervezet? • — Ha jó kezdeményezéseket, módszereket kell megvédeni, vagy ha veszély fenyegeti például a dolgozók testi épségét. Az utóbbi években bezárattuk emiatt az Irodagépipari Vállalat présműhelyét, a kecskeméti fogtechnikai laboratóriumot, egy patikát, az alumíniumpigment gyár egyik üzemét és még folytathatnám a sort. Harcosabbnak kell lenni üzemi szerveinknek, amikor a munkahely társadalmi érdekeket hangoztatva visszatartja a bér egy részét, s az év végén teljesítménykövetelmény nélkül osztja ki. A pedagógusok, az építők, a ME- DOSZ-hoz tartozók bére alacsonyabb az országosnál. Harcosabbnak kell lenni, hogy a különbség megszűnjön. Évente kétezer munkaügyi vita kerül a döntőbizottságokhoz és a bíróságra. Minden második esetben a dolgozónak van igaza. A szakszervezetnek meg kellene előznie kiállásával, hogy ezek az ügyek a bíróságig jussanak. Harcosabbnak kell lenni a trehány emberek, vezetők megítélésében, a munkafegyelem betartásában. Előfordul, hogy az szb egész évben vitázik egy gazdasági vezetővel. Amikor pedig minősíteni kell a munkáját a bizalmi testület előtt, nem merik kimondani róla az igazságot. Ilyenkor vállalni kell az ütközést! — Milyen segítséget kap a szakszervezet a párttól? — A legfontosabb, hogy politikai határozatokban rögzítette teendőinket a fejlett szocializmus építésében. Azok elvégzéséhez itt a megyében nemcsak támogatást nyújt az MSZMP, hanem számon is kéri tőlünk: mit végzünk a politika megértetésében, elfogadtatásában, s hogyan mozgósítunk a végrehajtásra, képviseljük-e a szakszervezeti tagság, a dolgozók érdekeit, mit teszünk a szocialista demokrácia kiszélesítéséért. Elmondhatom, hogy a munkahelyeken egyre inkább kialakulnak a párt és a szakszervezet közötti munkamegosztás helyes formái, arányai. — Vessünk egy pillantást a jövőbe! — A sokat hangoztatott gondok ellenére optimisták vagyunk. Bízunk benne, hogy az MSZMP által kitűzött helyi célokat elérjük a megye lakosságának munkájával. A szakszervezetek is igyekeznek elősegíteni a közös boldogulást. Támogatjuk a racionális gazdálkodást, a kezdeményezéseket. Ugyanakor fölkészítjük a tisztségviselőket, a tagságot arra, hogy szembetalálhatjuk magunkat az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket kívánó teendőkkel is. Meggyőződésünk, hogy a jövőben az emberek még szélesebb rétegeit tudjuk bevonni a közös gondolkodásba és döntéshozatalba. s ezzel a szocialista demokrácia ügyének is jó szolgálatot teszünk. A. T. S. kocsmát bérelte ki az otthbn céljaira. A nagyteremben többször lépett fel műsorával a _ felnőtt színjátszó csoport és szavalókórus, sikert aratva az egyre népesebb nézőközönség előtt. A felnőttek rendszeres politikai eszmecserén vettek részt, könyveket és folyóiratokat olvashattak vagy kölcsönözhettek. Az ifik részben bekapcsolódtak a felnőttek tevékenységébe, de bőséges szórakozási lehetőség is akadt számukra. Tekéztek, sakkoztak, táncoltak és tették a szépet a nem kis számú lánycsapatnak. A kisebbje is megtalálta a maga foglalatosságát, szórakozását. Időnként új szavak jutottak fülünkig, esetenként értelmünkig: a társadalmi egyenlőtlenségről, a kizsákmányoltakról és kizsákmányolókról, az osztályharcról, a munkásság és a falusi szegénység összefogásának 1 szükségességéről, a dolgozóknak a szovjet köztársaságokban épülő új hazájáról. Megértésüket köny- rtyebbé tette a munkásdalok szenvedélyes mondanivalója és többségük szívhez szóló dallama. Egyéni és immár összeforrt közös sorsunkat a tél végén súlyos csapás érte a Munkásotthonban is. A városrész papja és a hatóságok hosszabb ideje már nem jó szemmel nézték az otthonban folyó mozgalmas életet, és a látogatók folyamatosan növekvő számát. Elérkezettnek vélték az időt a Munkásotthon felszámolására. Bórbíró polgármester elrendelte annak bezáratását. Röviddel' ezután a Pécsiy 1 Királyi Törvényszék eljárást indított az Otthon választpttj vezetői, politikai és kulturális irányítói: Romaics József, Nyeznyik István, Svéd Sándor és 19 társuk ellen, két és fél hónaptól ha,t hónapig terjedő börtönbüntetésre ítélve őket. Még ez sem csillapította éhségüket a leszámolásban, mert a belügyminiszter április közepén hivatkozással „a fent- álló társadalmi rend védelmére” elrendelte a Földmunkás Szövetség bajaszentistváni csoportjának felszámolását. Az ellenforradalmi rendszer hatalmi szervei a munkásokra mért csapások sorozata ellenére féltek, a mozgalom erejétől. Ezért hirdették meg már jó előre, hogy a közelgő május elsejére betiltanak mindennemű felvonulást, s a rend bármiféle megzavarását. p zek a körülmények nehéz ■*-' döntés elé állították az illegális vezetőséget. Döntésük úgy szólt: a történtek után még inkább megünnepeljük május elsejét. Mégpedig a Veránka-szige- ten szervezendő majálison, a Munkásotthon köré tömörült és az erre vállalkozó felnőttek, ifik és a nagyobb gyerekek részvételével. Örömmel hallottam az erről szóló hírt édesapámtól. Elmondta a részleteket is, már amelyek rám tartoztak., Közölte azt is, hogy-vasárnap lévén, mi majd a felnőttek után megyünk a kismi- se befejeztével, hogy ezzel is őrizzük közös titkunkat. Addig is hallgatni kell mindenről, egymással sem beszélve a tervről, rhindenkivel a szüleik beszélik meg a tennivalóikat.1 Nehezen múltak a napok, de felvirradt ránk május elseje. A várakozás izgalmai között aludni is alig tudtam, a Nappal együtt keltem, szüléimét is én ébresztettem ez alkalommal. Mindent a legjobban akartam megtenni, hogy rajtam semmi se múljon. Alig vártuk, hogy a tisztelendő úr a mise végét jelezze, feltűnés nélkül, de a leggyorsabban siettünk ki a templomból, irányt véve a Duna-völgyi főcsatorna hiújánál lévő találkozóhelyre. Egy jó óra alig múlhatott, kis csapatunk megérkezett Koppány- ra, a teljes tavaszi szépségében pompázó kisrezéti erdőszélhez, a Duna-partra. Az ezüstösen kéklő és az erdő sok száz színét visz- szaverő vízszélen két nagyobb halászcsónak várakozott ránk. Az evezősök integettek, siessünk és szálljunk be. Ez utóbbi gyorsan megtörtént és vidáman nézelődtünk, alig tudtunk betelni a sok látnivalóval. így hát rövid idő múlva már ki is kötöttünk a Veránka-sziget alsó csücskén, ahol az ugyancsak Veránka nevű ^mellékág ömlik a Nagy-Dunába. A felnőttek nagy örvendezése közepette léptünk utóbbi napjaink álmainak szigetére. Itt aztán csak úgy repült az idő. "Memsokárk egy rövid kis mű- ' sorra került sor. Megemlékezést hallottunk május elseje jelentőségéről a nemzetközi munkásosztály világméretű harcában, és a magunk hazai küzdelmeiben. Emlékeztünk nemrég elítélt munkás és paraszt elvtársaink derekas helytállására, akiket még a börtön sem rettentett el. Több vers elmondására . sor került, majd egymást követték a szebbnél szebb mozgalmi és népdalok. Már az ebédre kellett gondolni. Előkerültek a bográcsok meg a főznivalók. Mi gyerekek a tüzelő összehordásával hasznosítottuk magunkat. Halászlé forrott duruzsolva a -kondorokban. Mert akkor igen olcsó volt a bor, és egész nap csak vizet látó halászok hogyne cseréltek volna borért néhány főzetre való halat. Délre megfőtt a 'kitűnő ebéd, melyet valóban farkasétvággyal fogyasztottunk el, különösen mi fiatalok. Ebéd után sokféle játék következett. Közülük Veránka szárazföldi és vízi felfedezése volt a legizgalmasabb. Volt mit mondania kinek, kinek a sokféle állatról és madárról, melyek közül többet most láttunk először. Nagy sikere volt a versenyhorgászatnak is, mért a sok snicig mellett néhány keszeget is sikerült fognunk. A felnőttek is kedvükre szórakoztak: vidám beszélgetések folytak, a kártyá is előkerült, egykét sakkparti ás kialakult, és mindenüvé jutott az érdeklődő szurkolókból is. A késő délutánnal vettünk búcsút csodálatos szigetünktől. Ügy éreztük, valami igazán nagyszerű -történt, e napon. Felülkerekedve a mindennapok megnyomorító gondjain, zaklatottságain és félelmein: egy napra emberek lehettünk. Ügy éreztük, hogy erősebbek is lettünk, mert győzelmet arattunk az üldöző hatalmasságokon, ismét együtt voltunk és együtt ünnepeltük május elsejét. f\t évtizede él bennem a ve- ránkai majális emléke, amely felidézve igen sokszor adott egy kis melegséget, ha fagyos volt körülöttem az élet, friss erőt is nyújtott, amikor megkörnyékezett. az elfáradás. Hitvallás - negyedszázada 1982. május 1. • PETŐFI NÉPE • 3 Feljegyezték: miután a félmii- liós tömeg együtt énekelte az In- ternacionálét (s ezzel véget ért a budapesti Hősök terén a nagygyűlés) és Kádár János megszorított sok, feléje nyújtott kezet; az újjászületett párt vezetője lehajolt egy aprósághoz: — Hát ez a pöttöm mit lát ebből? Hiszen még a luftballonja is nagyobb, mint ö maga ... Az anya derűsen válaszolt: — Majd megnő! — Nőjön is nagyra! — hangzott a jókívánság. A gyerek — a nevét, az életkorát nem tudjuk — azóta már túl van a huszonötödik életévén, de minden bizonnyal még innen a harmincon. Jó volna tudni, hogyan él ma és mit csinál. Remélhetőleg együtt nőtt azzal a néppel, amely negyedszázada, 195?. május elsején az ellenforradalom vihara után Budapesten és szerte az országban hitet tett a munkáshatalom mellett, amelynek létét néhány hónappal azelőtt súlyos, s csak a testvéri szovjet csapatok segítségül hívásával elhárított ellenforradalmi lázadás fenyegette. A korabeli tudósítások — mind Budapesten, mind a megyeszékhelyeken megjélent lapok — a felszabadulás utáni, 1945-ös májusi munkásünnepek hangulatához hasonlították a nagyszerű demonstrációkat. És, idézték 1919-et is: a magyar történelem első szabad májusát, amelynek sok egykori résztvevője is ott volt az ünneplő, a munkáshatalom mellett hitet tevő sokaságban. Közülük sokan, hajlott koruk ellenére a munkásőrség soraiba álltak: a fővárosban, ahol a dolgozók felvonulását az újonnan alakított önkéntes fegyveres testület tagjainak díszalakulatai nyitották meg, és a megyeszékhelyeken, városokban és falvakban lezajlott ünnepségeken is. Az egész ország ünnepelt, de a figyelem mindenekelőtt Budapest felé fordult. A televízió közvetített már — ez volt az első helyszíni közvetítés történetében —, de mert alig egy kilowattal sugározták az adást, s a készülékek száma is inkább kevesebb, mint több volt ezernél; a rádiókészülékek mellett fülelt az ország népe. A hangszóródból hatalmas moraj áradt: a nagygyűlésre —, amelyre csak a gyülekezőhelyeket jelölték ki, s az előző évek gyakorlatával szemben, sehol senkinek nem tették kötelezővé, még „ajánlottá” sem a részvételt, — a vártnál jóval többen, négyötszázezren mentek el. Sokan • Egy derűs beszélgetés a sok közül. könnyes szemmel énekelték a Himnuszt, a nemzeti fohászt, amely — alig fél esztendővel az ellenforradalom után — a dolgozó nép ajkán nyerte vissza igazi tartalmát. Mint ahogyan visszanyerték eredeti jelentésüket a szavak 'is. Megnyitó beszédében Marosán György, a budapesti pártbizottság első titkára az igazi tisztelet hangján köszöntötte az ország, a párt első emberét: „A magyar munkásmozgalom szerencséje, hogy vezetője az októberi események alatt Kádár elvtárs volt, ő volt az a kommunista, aki maga köré gyűjtötte a szétesett párt kommunista deréíkhadát. Vezetésével harcoltunk a kegyetlen, nehéz időben ... Kádár János beszédében szólt a nehéz napokról, de már beszélhetett az eredményekről is. És elsősorban a jövőről, nemcsak a jelenlévő százezrek, hanem milliók véleményének hangot adva: „Mai májusi ünnepünkön messze- hangzóan hirdetjük, és ezt hallja meg barát és ellenség egyaránt, hogy népünk, begyógyítja az ellenforradalom által okozott sebeket, és eltökélt szándéka, hogy a magyar földön, amelyet annyi munkás- és parasztnemzedék vére és verejtéke öntözött,... felépítjük szabad, független, szocialista hazánkat, a szocialista Magyarországot!” A szocializmus építésének és a magyar nép történetének kiemelkedő eseménye ez a negyedszázaddal ezelőtti május elseje. Amelynek helyszíni közvetítése — hallhatta ország, világ, barát és ellenség —, egy munkásasszony és Kádár János rövid beszélgetésével zárult: — örülünk, hogy itt látjuk, Kádár elvtárs... — Hát még én hogy örülök, hogy magukat itt látom... — hangzott a párt első titkárának örömteli válasza. Hiszen a tömeg jelenléte nem kevesebbet bizonyított; a magyar dolgozók, amint tapasztalták, hogy a párt úrrá lesz az anarchián, az áruláson, és leküzdi a korábbi időszak bűnös torzulásait, lelkesen, tevőlegesen csatlakoztak a szocializmus ügyéhez. Azok a milliók, amelyek 1957. május elsején ünnepeltek, szavak nélkül is hirdették: bíznak és bízni lehet bennük is. P. I. • Budapest, Hősök tere.
