Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-28 / 123. szám

4 • PETŐFI NfiPE • 1982. május 28. Egyensúly, hatékonyság, kisvállalkozások (II.) A vállalati méretszerkezet megváltoztatását, s ennek keretében a kisvállalkozások különböző formáinak kialakí­tását, az áru- és pénzviszonyok hatékonyabb felhasználása is szükségszerűvé teszi. Az áru- és pénzviszonyok működésétől idegen mindenféle monopolisztikus helyzet. Ugyanakkor ter­mészetes tartozéka az egészséges, a teljesítmények növeke­dését ösztönző és kényszerítő, ezáltal a gazdasági hatékony­ság javulását szolgáló verseny. A verseny nemcsak közvetve, a hatékonyság növekedése útján, hanem közvetlenül is hoz­zájárul a piaci egyensúly létrejöttéhez, elősegítve ezzel a népgazdasági egyensúly megszilárdítását, s egyúttal a szük­ségletek jobb kielégítését is. Ez pedig kedvező hatást gya­korol a lakosság közérzetére, hangulatára. A szolgáltatások minden területén A kisvállalatok létjogosultságát igazolnák a termékszerkezet kor­szerűsítése során szerzett tapasz­talaitok is. A nagyvállalatok által ráfizetés miatt nem termelt, vagy csak ellátási kényszerből gyár­tott cikket általában senki sem akarja átvenni.' Ami azonban gaz­daságtalan a nagyvállalatnak, az kifejezetten jól jövedelmező lehet a megfelelő kisüzemnek. A kis­vállalkozások különböző formái, beleértve a kisiparosokat is, már­is számtalan — a nagyüzemekben csak ráfizetéssel előállított .ter­mék készítését, vették át és gyárt­ják gazdaságosan. Nem ritka eset­ben a terméket leadó vállalatnak bedolgozva, sőt exportra is. i A gyakorlat tehát azt bizonyít­ja, ihogy különböző — a .nagyvál­lalatoknál hatékonyan nem ter­melhető — termékek előállítására eredményesen alakulhat kisvállal­kozás, gazdasági munkaközösség. OEz pótolhatja a hiányt, esetleg olyan eszközök és anyagok fel- használásával, amelyeket máshol már kiselejteztek és hulladékba kerülnének. Nem kell külön ‘bi­zonygatni az előbbieknek a gaz­dasági hatékonyságban, az egyen­súly alakulásában és a lakosság jolbb ellátásában játszott szere­pét. , Külön jelentőségük lehet a kis­vállalkozások' egyes formáinak a lakossági szolgáltatásoknál. Ki gondolhatná komolyan, hogy a hangszerek, az esernyők, a varró­gépek, az orvosi műszerek javí­tására nagyvállalatokat szervez­zünk? Emellett a szolgáltatást nyújtó és igénybevevő közvetlen kapcsolatban áll egymással. Ép­pen ez a közvetlen kapcsodat a legtöbbször garancia is a szolgál­tatás minőségére. A nagyvállala­ti szolgáltatásoknál a megrendelő és a teljesítő elszakadnák egy­mástól. Gyakran nem is Ismerik egymást, ami megmutatkozhat a munka minőségében is. Példá­nak vehetjük az autóipart — de más példát is említhetnék —, ahol viszonylag elég a javítóka­pacitás, mégsem kielégítő a szol­gáltatás minősége. Ez nemcsak alacsony hatékonyságra utal, ha­nem a gyenge minőségű teljesí­tés következtében indokolatlan egyensúlytalanságot hoz létre az autójavító-kínálat és -kereslet kö­zött. Végül, de nem utolsósorban a kisvállalkozások elterjedése lehe­tőséget teremthet arra is, hogy az eddig otthon őrzött lakossági pénz jelentős része visszakerül­jön az újratermelési folyamatba. De ha — a teljesség igénye nél­kül is — ilyen sok érvet tudunk felsorakoztatná a kisvállalkozások elterjedése mellett, mégis mi a ■magyarázata a viszonylag lassú előrehaladásnak ? Ellentmondások Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy a gazdaság szervezeti rendszerének átalakítása nem egyszerűen csak szervezési kér­dés. Együtt keld járnia a tervgaz­dálkodási rendszer másik két ele­mének, a tervezésnek és a szabá­lyozásnak a korrekciójával is. A tervgazdálkodási rendszer ilyen szerves egységben való fejlődésé­nek szükségszerűsége határozza meg az előrehaladás ütemét a szervezeti rendszer korszerűsíté­sében is. Az ilyen nagyszabású módosítások mint a szervezeti-in­tézményi rendszer átalakítása is, mindig magukkal hoznak bizo­nyos ellentmondásokat. Ezért nem is lenne helyes a kampánpszerü- ség, mert az ellentmondások túl­ságos elszaporodása azt a látsza­tot kelthetné, mintha a célok len­nének helytelenekr A vállalati méretszerkezet alig elkezdett, és csak megfontoltan előrehaladó fo­lyamatában máris gyakran talál­kozunk az említett negatív ten­denciák és ellentmondások felna­gyításával és túlhangsúlyozásával. Egyébként is az iparban a kis­vállalkozások alakulása csak alig néhány hónapja kezdődött. Rövid még az idő az előrehaladás üte­mének hiteles mérésére. A keres­kedelemben és a vendéglátásiban — ahol már egy évvel korábban megkezdődött a kisvállalkozások szervezése — az elmúlt évet csak tanulóidőnek tekintik. Ez egy­aránt szolgál pozitív és negatív tapasztalatokkal. Aimi az utóbbit illeti, fékezheti a. vállalkozási kez­deményezőkészséget a bizalom in­dokolatlan hiánya miellett a lehe­tőségek felszínes ismerete is. Ronthatja a vállalkozási kedvet a gazdálkodó szervezetek köz­pontjainak, a nagyvállalati veze­tő szerveknek és esetenként a közvetlen felettes irányító szer­veknek vélt vagy valós indoko­kon alapuló ellenállása, illetve konzervativizmusa. Nagy hatással lehet a vállalkozói kedvre a vele kapcsolatos kedvező vagy ked­vezőtlen közhangulat és társadal­mi megítélés is. iEz utóbbiakkal függ össze, hogy a nagyvállalatok vezetői a nega­tív hatásokat felnagyítva, eltú­lozva fejtenek ki ellenállást. Azt hangsúlyozzák: „a kisvállalatok elcsábítják a nagyvállalatoktól a munkaerőt, a kisvállalkozásoknál „primitív” munkakörülmények között dolgoznak az emberek” stb. Ezek azonban nem új/ hanem a termelőszövetkezeti melléküzem­ágakkal szemben már tíz évvel ezelőtt felhozott, de azóita megcá­folt érvek felmelegítése. Politikai megítélés A kisvállalkozásokkal szemben nemcsak gazdasági, hanem gyak­ran ideológiai, politikai érveket ■is felhoznak, hogy kételyeket, bi­zalmatlanságot keltsenek a köz­véleményben. „A kistermelés el- terjeszitése nem egyeztethető ösz- sze a társadalmi tulajdon fejlő­désével és kapitalizmushoz ve­zet” — mondják egyesek és arra a tézisre hivatkoznak, amely sze­rint a kdsárutermelés napról nap­ra szüli a kapitalizmust: Ezt Le­nin a „Baioldaldság a kommuniz­mus gyermekbetegsége” című 1920-ban megjelent művében ve­tette fel, nem egészen három év­vel bi proletárhatalom megterem­tése után. Akkor pedig a magán­tulajdon felszámolásától és a szo­cializmus alapjainak lerakásától még nagyon messze voltak. Lenin tézisének félreértése és dogmati­kus értelmezése lenne azonban, ha azt .mai viszonyainkra me­chanikusan alkalmaznánk. ‘Hazánkban a társadalmi tulaj­donviszonyok már rég egyedural­kodóivá váltak. A társadalmi tu­lajdon meghatározó szerepe biz­tosíték arra, hogy a kisvállalko­zások egyetlen fajtája sem fejlőd­het az értéktöbblet és a tőkefel­halmozás törvényeinek hatása alatt. Fejlődésüket nem a tőke koncentrációja és centralizációja, valamint a differenciálódás ten­denciája, hanem a szocialista tár­sadalmi tulajdon tartalmát meg­valósító tervgazdálkodási rend­szer egészébe való szerves beil­leszkedés jellemzi. Ennek az el­méleti megállapításnak szép és hasznos példáját szolgáltatta a szocialista mezőgazdaság fejlődé­si gyakorlata, melyben úgyszól­ván kezdettől fogva jelen vannak a vállalkozás különböző formái és méretei. A mezőgazdaságban kü­lönféle kisüzemek adják a ter­melési érték csaknem egyharma- dát. Ezek szocialista jellegűek, amit ma már nemigen vitat sem ki. Befejezésül nem mulaszthatjuk el felhívni a figyelmet az esetle­ges félreértések veszélyére. Nem arról van szó, hogy divatba akar­juk hozni a kisvállalkozások nép­szerűsítését, vagy eltúlozni jelen­tőségüket. Modern gazdaságban döntő meghatározó szerepük a nagyüzemeknek van, de ez a tény nem teszi egyúttal feleslegessé a különböző méretű, formájú kis- és középvállalkozásokat. Ezek méretstruktúrája mindenkor az általános fejlettség, különösen pe­dig a termelőerők fejlettségének függvénye. És ha á gazdálkodási formák fejlődési iránya megfelel ennek a követelménynek, akkor elősegítik a szocialista termelési viszonyokban rejlő előnyök meg­valósulását, a szocializmus, egy­értelmű fölényének kibontakozá­sát. Dr. Kövesi Tibor a politikai főiskola tanára HÁZUNK TÁJA Látogatás az ácsai galambászoknál „Olyan csodálatos kezed van, hogy amit ledugsz a földbe, ab­ból biztosan kinő valami...” Így dicsérte a minap sógornő­je Tóth Imrénét, amikor ellátoga­tott hozzá. Megértjük a rokont, hiszen a kecskeméti Kőrösihegy 181-es számú Tiszta udvar, ren­des háza körös-körül nem más, mint a természet szépségeinek tárháza. Szívecske (piros fürtös virág) a kert közepén. Körötte nefelejcsek. Tovább tűzliliomok — hamarosan nyílnak. Odább páfrányok, bukszusok, nyolcfajta fenyő, nárcisz, tulipán, gyöngy­virág, ciklámen, pünkösdi rózsa hortenzia, muskátlik ... Nem győzöm számlálni. Feladom. Tóíhné virágairól, nyolcévi ter­mesztői munkája eredményéről, tán ő maga sem tudna pontos és teljes növény mutatót összeállí­tani. Mindenütt virág. Tarka lep­kékhez hasonló, folyó növény szirmai ereszkednek alá az elő­szobái csillárról. Változatosabb­nál változatosabb cserepes virá­gok kétoldalt az előszobában. Szemet gyönyörködtető látvány. Önkéntelenül arra gondolok: ha egyszer... egy iskola tanulói el­jönnének ebbe a csodálatos kert- • • Bent, az előszobában Tóth Im- réné a cserepes növényeket" gon­dozza. (Méhes! Éva felvételei) be ismereteket gyűjteni, pótolha­tatlan élménnyel gazdagodva for­gathatnák tovább az élővilág­könyvet! Tóth Imréné és férje termé- szetkedvelő emberek. Nem saj­nálták a fáradtságot, hogy évek­kel ezelőtt megváltoztassák a környezetüket. Nyolcvan centi­méter mélyen, felásták a kertet, kint, az utcán is egy kis szaka- szó^, és a durva köveket eltávo- lítva, jó talajágyat készítettek a sok száz növénynek. Azok pedig meghálálják a gondoskodást; a nyugdíj1 felé tartó házaspár és az utcai járókelők nem kis gyönyö­rűségére. Mi késztette Tóth Imrééket en­nek a különösen szép virágszi­getnek a megalkotására? Ahol is­merik a svájci afóka gyümölcs ízét, s ahol bent, a szobai eskü­vői fényképet is természetes vi­rág vonja körül? A háziasszonytól megtudom! — Azért kertészkedünk így, a magunk örömére, hogy a házunk tája, és ezzel együtt a városkép is szebb legyen! K — 1 Mezőgazdasági exportunkban egyre jelentősebb szerephez jut­nak az úgynevezett apró cikkek. Ezek közé tartozik a galamb is. A turbékoló szárnyas felvásárlása az elmúlt két évtizedben példát­lan dinamikával változott. 1962-, ben csupán háromszáz kilót adtak le a termelők, napjainkban pedig már több mint kilencszáz tonnát. Az országban gyakorlatilag az ócsai Vörös Október Termelőszö­vetkezet szervezi a kis- és nagy­üzemi galambhús-termelést. A szövetkezetben 1970-ben kezd­tek a galambtenyésztéssel foglal­kozni. Hat évvel később tovább­fejlesztették az ágazatot, és a kis- állattenyésátési szakcsoport szer­vezésével bevonták a termelésbe a vállalkozókedvű kistermelőket is. 1979-ben pedig a termelőszö­vetkezet gesztorságával megalapí­tották a Columba Galambhús Ter­melési Rendszert. Jelenleg a rend­szernek csaknem száz áfész, ter­melőszövetkezet, valamint feldol­gozó vállalat tagja. Minden tag­gazdaság feladata a hatáskörébe tartozó terület háztáji galambhús­termelésének szervezése és a fel­vásárlás bonyolítása. Az ócsai Vörös Október Terme­lőszövetkezet Székes III. galamb­telepén tízezer nagyszülőpár fész­kel. Ezek fiókái biztosítják a te- nyészanyag nagy részét. Egy te- nyészpár négyszáz forintba kerül, amit a kistermelőnek két év alatt kell kifizetni. Emellett vállalnia kell azt, hogy a szaporulatból évente öt kilónyi galambot ad le a felvásárlóknak. Természetesen marad neki is, hiszen a szülőpár évente mintegy nvolc kilogramm galambhúst produkál. A termelési rendszer által aján­lott galambtartás gazdaságosságát több számítás bizonyította. El­mondható, hogy egy ötven páros tenyészállomány havonta ezerszáz forint jövedelmét hoz. Ennek négv-ötszöröse már biztos megél­hetést is jelent. A galambász szakemberek két tartástechnológiai változatot aján­lanak. A ketreces tartási rendszerben a galambokat páronként kell el­helyezni úgy, hogy tenyészérett korban rakjuk az 50x60 centimé­teres rekeszbe, ahol életük végéig, illetve a termelés befejezéséig maradnak. A ketrec belső kikép­zése alkalmazkodjon az állat élet­módjához. Minden pár galamb­nak két fészket kell kialakítani. Egyet a fiókáknak és egyet a to­jások számára. Ezzel megteremt­jük a feltételeit annak, hogy az alsó fészekben levő fiókák ne tud­janak átmenni a tojásokon ülő szülőkhöz azokat zavarni. A ga­lambketrecek elhelyezhetők' több szinten, felszerelhetők egyedi ita- tóval, etetővel. Ez a rendszer világviszonylat­ban is egyedülálló, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán kísérle­tezték ki, és 1975 óta szabadalom védi. A másik elterjedt módszer a rácspadlós. Ebben a tartási rend­szerben csoportosan helyezzük el a galambokát, a fülkék alapterü­lete 9—10 négyzetméter, 25—30 párt telepíthetünk ide. A belső te­ret úgy. képezzük ki, hogy min­den költőpár részére — két fé­szekből álló — elkülönített költő­helyet alakítsunk ki. Ezeket egy­más felett 3—4 szintben helyez­hetjük el. A fülkéket rácsoadló- val kell ellátni, innen az elneve­zés is. Ennek a módszernek előnye, hogy elmaradhat a rendszeres na­pi takarítás, hiszen a magas szá­razanyag-tartalmú galambtrágya a rácson keresztül a talajra hul­lik. Innen pedig elegendő havon­ta egyszer kisöpörni. Ennél a tar­tási rendszernél kialakíthatunk úgynevezett napozóröptét is, ezt a tálaitól másfél méter magasra kell elhelyezni és a fülke teljes széles­ségéig kiépíteni. Az újonnan vállalkozókat, első­sorban az érdekli — bizonyos jö­vedelem megszerzése mellett —, hogy tevékenységüket folyamato­san meddig végezhetik. Nos, a p.a- lambászat különösen a húsgalamb termesztése hosszú ideig kifizető­dő lesz. A jelenlegi felvásárlási ár a legjobb minőségűé 120 forint ki­logrammonként. Ez már két évti­zede szinte évről évre nő. Ugyan­így a külkereskedelmi ár is. Je- ' lenleg az olasz, az T^TSZK, a svájci és a francia piacokon 5,5—6 dol­lárt kapunk a feldolgozott szár­nyasok kilogrammjáért. Üj piac­nak számít a Közel-Kelet. Egye­dül Kuvait annyit vásárolna amennyi a jelenlegi éves termelés. Irányjelző4 OKOSAN ÉS TAKARÉKOSAN A SEBESSÉGGEL Járművel vagy gyalog, az úton társak vagyunk Köztudomású, hogy az Országos Közlekedésbiztonsági Ta­nács május 15. és június 15. között akciót hirdetett a helye- •- sen megválasztott sebességgel kapcsolatban. Ennek fontos­ságára és betartására, illetve a gyalogosok közlekedésére sze­retnénk felhívni valamennyi olvasónk figyelmét. • Az a tapasztalai, hogy a járművezetők többsége a kijelölt gyalog­átkelő-helyeken sem csökkenti a sebességet, elfelejtkezik a jogszabály előírásairól, holott ez alapvető érdeke. Ebben az éviben — akárcsak évek óta — a legfőbb célkitűzés, hogy csökkenjenek a lakott terü­leten előforduló és az -úgyneve­zett relatív gyorshajtásra vissza­vezethető szerencsétlenségek. A múlt évben bizonyos csökkenési volt tapasztalható ebben a vonat­kozásban, ám lakott területen kí­vül még mindig előfordul az ab­szolút gyorshajtás. Ennek külö­nösebb értelme nincs, hiszen a jármű sebessége és az eljutási idő között nem áll' fenn egyenes arány, vagyis nem ér hamarabb sem az aútós, sem a motoros az úticéljához, ha túllépd a megen­gedett sebességet. Ez a megálla­pítás lakott területre még foko­zottadéban érvényes. S ha már itt tartunk, mondják ki: a forgalom egyenletes ritmusát fenntartó járművezető — aki nem akar folyton előzni, nem tolakszik — idegi megterhelése és kifáradása később következik be. Az egyen­letes ritmusú, csökkentett sebes­ségű haladás egyben üzemanyag- megtakarítást is eredményez. A városi közlekedésiben a leg­veszélyesebbek a kijelölt gyalo­gos ^-átkelőhelyek, az iskolák, ját­szóterek környéke. Sajnos az a tapasztalat, hogy ezeken a helye­ken a járművezetők többsége nem csökkenti a sebességet, el­felejtkezik a jogszabály előírá­sairól, holott ez alapvető érdeke. A baleseti statisztikák arról győz­nek meg bennünket, hogy az el­múlt esztendőben sok közlekedé­si baleset éppen a gyalogosok hi­bájából történt, s az összes sze­rencsétlenségek negyedrésze a ki­jelölt gyalogos-átkeiőíhelyeken kö­vetkezett be. Itt hívnánk fel a' gyalogosok figyelmét arra, hogy ezen a helyen valóban nekik van elsőbbségük, azonban1 célszerű figyelembe venni a közeledő jár­mű sebességét, fékútjáit. Különö­sen jó, ha a gyalogosok kisebb csoportokat alkotva haladnak át a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen, s még ennél is célravezetőbb, ha az áthaladási szándékukat kézzel jelzik. Mondani sem kell, hogy az idő­sebb emberék hátrányosabb hely­zetben vannak, hiszen képtelenek felmérni a mozgó jármű sebessé­gét, tévesen ítélik meg annak fék- útját. Tanácsunk, hogy legyenek türelmesebbek, s csak akikor lép­jenek le a gyalogátkelőhelyre, ha átkelésüket maguk a járműveze­tők segítik. Más'a helyzet az is­koláik, játszóterek környékén, mi­vel a gyermekek szintén képtele­nek arra, hogy megfelelő bizton­sággal meghatározzák az átkelés pillanatát, mivel figyelmük állan­dóan vándorol. A szülők és a ne­velők hívják fal, erre a gyerme­keik figyelmét. Mindezek termé­szetesen azt is jelentik, hogy a gépjárművezetők a már ismerte­tett veszélyes helyekhez közeled­ve — ha szükséges — 10—20 ki­lométeres sebességgel haladja­nak. A közlekedési szerencsétlensé­gek általában a reggeli és a dél­utáni csúcsforgalomban érik el a legmagasabb számot, ami a ked­vezőtlenebb látási viszonyokból, a munkából hazatérők fáradtsá­gából és a nagy forgalomból adó­dik. Nyilvánvaló, hogy a csúcs­forgalomban közlekedőknek sok­kal figyelmesebben, óvatosab­ban kell vezetniök járműveiket. A csúcsforgalmi időszakokon kí­vül a legtöbb baleset az éjszakai órákban történt az elmúlt évben. Ez azt bizonyltja, hogy a jármű­vezetők éjszaka általában növelik sebességüket, azaz nem a látási viszonyoknak megfelelő sebesség­gé! közlekednek. Ez esetben is igaz, hogy a nagyobb sebesség nem jelenti a hamarabbi célhoz - érést. Az időjárás változásai jelentő­sen hatnak az emberre, a gépjár­művezetőre. A fronitátvon ulésok, a naptevékenység az Idegrendszer működését befolyásolja. Az eső az út burkolatán vizűimet hoz­hat létre, amely csökkenti a súr­lódást, s így a gépkocsi — külö­nösen, ha a gumiabroncs sima — már^ kisebb sebességnél is meg­csúszhat. A szél erőssége és irá­nya is hatással van különösen nagy sebességnél a közlekedés biztonságára. Néhány szó az üzemanyag-ta­karékosság és a sebesség kapcso­latáról. Egyenletes sebességgel történő haladásinál egy bizonyos fogyasztással számolhatunk. Az erőszakos vezetési stílus olykor 25—30 százalékos üzemanyag-túl­fogyasztást eredményezhet. Az energiatakarékos gépkocsivezetés alapelve, hogy adott körülmények között mindig egyenletesen, mi­nél kevesebb fékezéssel halad­junk, a gyorsításokat pedig erő­teljes , gázadagolással' hajtsuk végre. Típusismereti képzés az ATI-nál A MERKUR 1982. évben meg­kezdte a Zastava 101 Confort, és rövidesen megkezdi a Lada 1300 S-típusú gépkocsik értékesítését. A két típus menettulaj donsággi, üzemeltetési előírásai eltérnek az eddig forgalmazott járművekétől, előírásaitól. Az Autóközlekedési Tanintézet, hogy elősegítse az új típusú jár­művel rendelkező — illetve erre várók — biztonságos és takarékos közlekedését, beszerzett Zastava 101 Confort és a közeljövőben vá­sárol Lada 1300 S típusú gépko­csikat. Kidolgozták az oktatási te­matikát a járművek legjellemzőbb tulajdonságainak megismertetésé­re. A típusismereti képzésre je­lentkezők a gyakorlatban sajátít­hatják el a gépkocsi biztonságos és üzemanyag-takarékos vezetés- technikáját, tájékoztatást kapnak a műszaki jellemzőkről, az előírt karbantartásról, az esetlegesen előforduló hibákról és azok elhá­rításáról. 'Az ATI kecskeméti iskolája jú­nius 15—16-án továbbképzésen készíti fel oktatóit a Zastava tí­pusismereti képzésre. A Lada 1300 S képzését a járművek beszerzé­se, és az oktatói állomány felké­szítése után fogják megkezdeni. A képzésben bárki részt vehet, aki érvényes vezetői engedélyei ren­delkezik. Az óradíj 120 forint. A Zastava 101 Confort típusismereti v képzését június végén kezdik, de jelentkezéseket már elfogadnak. Az ATI kecskeméti iskolája bí­zik abban, hogy új képzési for­mákkal elősegíti azoknak az autó­soknak közlekedését, akik már megvették, vagy a közeljövőben vásárolják meg Zastava 1Ó1 Con­fort, vagy Lada 1300 S típusú gép­kocsijukat. S. J. Virágoskert a Kőrösihegyben • Tavaszi pompa — odakint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom