Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-14 / 86. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. április 14. „AZ ELÉGEDETLENSÉG KÖLCSÖNÖS” SA JTÖPOSTA E>~<] Kérdőjelek — négy évvel az egyesülés után Pár éve még az intenzív fejlődés belső tartalékát láttuk a centralizációban, abban, ha kisebb ipari szövetkezetek egyesülnek na- gyobbakkal, dinamikusabbakkal. Fúziók követték egymást Bács-Kiskunban. Ám köttetett olyan „házasság” is, amelyről nem állítható meggyőződéssel, hogy sikerek születtek belőle. Január 1-én múlt négy éve, hogy a Kiskunma jsai Vegyesipari Szövetkezet heolvadt a jánoshalmi Bácska Építő és Ipari Szövetkezetbe. Az önállóságát föladó kisebbiknek évi 20—24 lakás tető alá hozására képes építő, propán-bután gázpalackokat karbantartó, vasas, kooperációban ülőgarnitúra-vázakat gyártó asztalos-, autókat is javító műszerész-, méretes szabó- és konfekciós részlege volt az egyesüléskor. Százzal kevesebben A kirendeltséggé átalakult máj. sai szövetkezet 236 dolgozóval kezdte meg az új életet. Ma már csak 130 körül van a létszám. Az építörészleg ötvenhat kőműveséből tizennégyen maradtak. Mészáros János és Juhász László, akik jelenleg már a kiskunmaj- sai Petőfi Termelőszövetkezet szakmunkásai, azt állítják, hogy a Halasra való ingázást unták meg. Azt ígérték nekik, hogy a falujukban dolgozhatnak . az egyesülés után, de nem így történt. Egész brigád lépétt ki velük. Az sem tetszett, hogy a részegesek, a lógósok ugyanannyit kerestek, mint az ő csapatuk, amely rendesen állt a munk'hoz. Az építésvezető aki .lük együtt lett a Bácska tagja. nem állt hivatása magaslatán. Azonban véleményük szerint azok sem, akiknek ellenőrizniük vagy leváltaniuk kellett volna őt. Megszűnt részlegek Az asztalosrészleget megszüntették. Akik a szakemberek közül kitartottak a szövetkezetnél, azokat az építőkhöz csoportosították át. Tizennégyből hárman maradtak. Azt mondják, jól ment a termelés a kis üzemben, a mohácsi bútorgyár elégedett volt a minőséggel. Máig sem értik, miért döntöttek az érdekeik ellen. Bezárták az autójavító műszerészműhelyt. A vasipari telep művezetője arról tájékoztatott, hogy kevés a munka, két műszak helyett ma már csak egyre futja belőle. A poroltó készülékek javítása, ami a gázpalack-karbantartás után új feladat,, csak felét köti le a kapacitásnak. Sokan-eI-<> távoztak innen is, és újabbak készülődnek, mert bizonytalannak látják a jövőt. A méretes szabóság rosszul menő üzlet, csak a konfekciókészítő részleg az, amely fejlődött a fúzió óta, ott exportra termelnek. Egyébként a keresetre a majsai kirendeltség egyik telepén sem panaszkodnak. A fejlődés reményében Kívülálló, Kiskunmajsa fejlődését figyelemmel követő lokál- patrióták is úgy vélekednek; az egyesülés a nagyközség szempontjából nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A hallottakat elmondtam Kalmár Pálnak, a helyi pártbizottság titkárának. Megtudtam tőle, hogy a hajdani, szolid reményekkel gazdálkodó de stabil, vegyesipari szövetkezet fúzióját a gyorsabb fejlődés reményében hagyták jóvá a település vezetői. Az évi 300— 400 ezer forint saját fejlesztési alappal nem sokat lehetett kezdeni. Az egyesülés után javultak a kereseti lehetőségek a kirendeltségen, mert a Bácska igyekezett felhozni az itteni kollektíváét a saját, magasabb bérszínvonalára. Ezért áldozatot is vállalt. Az autójavító műhely és az asztalosüzem megszüntetése a helyi szolgáltatások színvonalára nem volt különösebb hatással, mint azt gondolni lehet, mert az előbbi kis forgalmat bonyolít le, az utóbbi pedig nem is dolgozott a lakosságnak. E tevékenységek jövedelmezősége nem érte el a kívánt minimumot sem, ezért szüntették be őket. Sajnálatos viszont, hogy az utóbbi négy évben a lakásépítés ütemét kedvezőtlenül befolyásolta Kiskunmajsán a helyi rendelkezésű, illetőleg a község érdekeit szolgáló építőipari kapacitás hiánya. Jánoshalmi válasz Fölkerestem Herédi Kálmánt is. a Bácska Építő és Ipari Szövetkezet elnökét, s pontról pontra felsoroltam a majsai észrevételeket. — Az elégedetlenség kölcsönös — kezdte válaszát. S aztán elmondta, hogy a Halasra vezényelt építők megfogyatkozása miatt az ottani vállalásuknak nem tudtak eleget tenni, ezért milliós kötbért kell a szövetkezetnek fizetnie. Az építésvezető ellen eljárást indítottak. Kiskunhalasra azért kell évek óta eljárni a majsaiaknak, mert ott kaptak munkát. Most várható, hogy nemsokára hazamehetnek, mert tárgyalnak helybeni építkezésről. Az asztalosok bent maszekol- tak a műhelyben vasárnap is, használva ehhez a szövetkezet energiáját és eszközeit. A műszerészek szintén csákiszalmá- jának nézték a közöst. A fegyelem mintha ismeretlen fogalom lett volna a kiskunmajsai dolgozók számára. Ezért, és a tevékenységek gazdáságtalansága miatt meg kellett szürjtetjii ezeket á részlegeket. A méretes szabóság még nyitva; de 1981-ben mindössze 80 ezer forint volt a forgalma, s az évet 63 ezer fórint veszteséggel fejezte be. Vezetőjét ügyvédi úton sem tudják „előállítani”, hogy elszámoltassák. Az elnök számokkal bizonyította, hogy a jövedelmek nagyjából azonos mértékben nőttek, vagyis egyenlőek a majsai és a jánoshalmi dolgozók esélyei. Kecskeméttől Hercegszántóig dolgoznak, de sehol sincs annyi bajuk az emberekkel. Akik becsületesen állnak a munkához, azok megtalálják náluk a számításukat. Akik nem, azoknak le is út, fel is út. Kiadott munkakönyvek — Ha egy kiskunmajsai beadja a fölmondását, állítólag le sem kell töltenie a szokásos időt, máris mehet. Igaz ez? — kérdeztem. —; Igen. Két hét üdülést nem fizetünk senkinek, jánoshalmi- nak sem. Aki nem érzi jól magát nálunk, menjen máshová. Ne rontsa itt a légkört. — Ebből Kiskunmajsán arra következtetnek, hogy szélnek akarják ereszteni a régi tagság maradványát is. S akkor a behozott vagyon, amit ók gyűjtöttek vagy harminc év alatt, a Bácskáé lesz. — Ugyan kérem! A szövetkezet vagyona 80 millió, a majsaiak ebből csak 4-et hoztak. Ennél több volt az, amit arra fordítottunk, hogy. a bérszínvonalukat felhozzuk. — Mennyi nyereséget ért el tavaly a kiskunmajsai kirendeltség? — Az építpk 1,5 millió veszteséget okoztak, a vasasok és a textilesek 1—1 millió körüli nyereséggel zárták az évet, viszont a méretes szabóság is veszteséges volt. Az egyesülés után nekilendültek az ottaniak, de visszaestek. ' — Véleménye szerint annak idején elkerülhetetlen volt a fúzió? — Különben a majsai szövetkezet megszűnt volna. Nem tudták már az építkezéseiket sem befejezni nélkülünk. Nem lett volna képes a szövetkezet a munkaerő megtartására sem, mert alacsony volt a bérszínvonala. — Az egyesülés ré.vén többet tudtak letenni a népgazdaság asztalára? — Igen. A kiskunmajsaiak termelése egy év alatt 19 millióról 30-ra nőtt, s ezt azóta tartják. — Sok velük a gond, nyereséget nem produkálnak. Nem kellene „'megszabadulni” tőlük? — Jöttek már ilyen elképzeléssel, hogy kisszövetkezetet alakítanának. De véleményem szerint ők erre nem képesek. — Ha mégis kérnék vissza a behozott vagyont, hogy kiváljanak? — Ehhez a közgyűlés szavazatainak kétharmada kellene. De azt nem kapják meg. — És miért nem? — A kirendeltséget fejleszteni akarjuk. Lehetőséget látunk benne. Az építők nemsokára ott-.- hon dolgozhatnak, s 'kialakul a vasasok profilja Ts^lesz elegendő munkájuk. Ennek érdekében tárgyalásokat folytatunk. Fúzió örökre? Annak ellenére, hogy az elnök szavai más oldalról is megvilágították számomra a kiskunmajsai •kirendeltség ügyét, a véleményem: sikertelen volt a fúzió, amennyiben nem követte a végzett tevékenység színvolnalának emelkedése, a hatékonyság növekedése. Ha a kiskunmajsaiak fegyelmezetlenek voltak, miért nem ne_ veztek ki oda megbízható, kipróbált vezetőket máshonnan? Vagy például az építőknél miért csak most, a kudarc bekövetkezésével élnek a felelősségre vonás eszközével? Mi hát a megoldás? Meglehet, hogy az, ami a rossz házasságok vége szokott lenni: a válás? Kiskunmajsa elég nagy község ahhoz, hogy a helyi érdekeket jobban kiszolgáló saját — akár kis — szövetkezete legyen. Esetleg a kiváló részleget átvehetné valamelyik helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet. Föltéve persze, ha a jánoshalmi többség kiválással szembeni — szerintem túlzott — ellenkezését le tudnák győzni. Mert, sajnos, a jogszabály ellenkező esetben a „nagyobbnak” kedvez, s a fúziót örökre szólóvá teheti. A. Tóth Sándor KÄTHE WESSELS • A MAHART az NSZK-tól béreli a Käthe Wessels folya. mi és tengeri szállításra is alkalmas . hajót. Ilyen méretű hajó a Csepeli Szabadkikötő, ben még nem járt. Parancsnoki hídjának magassága vál. toztatható, s ez lehetővé tette, hogy feljusson a Dunán egészen a kikötőig. (MTI Fotó — Kerekes Tamás felvétele — KS) KÉRDEZZEN Jár-e béremelés a mestervizsga után? Molnár János — aki Fttlöpszál- láson, az Arany János utcában lakik — a kalocsai sütőipar dolgozója tizenkét év óta. Korábban szakmunkás-bizonyítványt szerzett, az idén januárban pedig a sütőmesteri vizsgát tette le eredményesen. Ügy gondolta, a több tudással hasznosabb tagja lehet a termelőkollektívának, ám hamarosan kiderült: munkahelyén másképp látják mindezt, s béremelésben sem részesítették. „Tanulmányaimra — panaszolja olvasónk — jobb híján a szabadságomat áldoztam fel, s mindent megtettem, hogy megfeleljek a követelményeknek. Amit magam elé tűztem, teljesítettem. Miért nem örül ennek a vállalat is? Tényleg nem jár nekem ilyen esetben több bér?” A józan ész jogán következtetünk arra, hogy a mesterképesí- téssel rendelkező sütőipari szakember magasabb színvonalon áll helyt a munkában, mint az alacsonyabb képzettségű társa. Feltételezzük: ez alól ön sem kivétel. Más kérdés, hogy a konkrét feladatköre igényliké a magasabb képzettséget. Amennyiben igen, s ráadásul a gyakorlatban is bizonyítja, hogy hatékonyabban, termelékenyebben dolgozik, akkor érthetetlen a vállalat hozzáállása, ha viszont a teendőjét ugyanolyan technikai-technológiái műveletsor, közepette végzi, mint ez utóbbi vizsgája előtt, s a teljesítménye sem változott lényegesen, aligha indokolt a béremelési kérelme. E helyütt kell leszögeznünk: a mindinkább gyakorlati produktumot követelő' társadalmunkban a végzettséget igazoló okmány csak az egyik feltétele lehet a magasabb jövede- lemszerszésre jogosultságnak. Mi persze csupán általánosságban foglalkoztunk esetével, mely megérdemelne egy helyszíni vizsgálatot. Ilyen célból kérje a vállalati szakszervezet közreműködését. Ki köteles fizetni a szőlőterület adóját? Meglehetősen furcsa helyzetben van a kiskőrösi Deák István, aki évekkel ezelőtt adta el csaknem háromezer négyzetméternyi szőlőterületét. Ezt a vevő ugyan a jó gazda gondosságával műveli, s a leszüretelt termésének is jelentős az értéke, ám az adót mégsem tőle követelik, hanem a volt tulajdonostól. „Voltaképpen kinek kötelessége fizetni a szőlőterület adóját?" — kérdezi olvasónk. A képlet igen egyszerű: az adókötelezettség mindig a föld használóját, vagyis a tulajdonost, illetve a bérlőt terheli. Esetében sem lehet ez másképp. Ami any- nyit jelent, az eladott szőlő tulajdoni változását nejn jegyezték be a telekkönyvi hatóságnál, ahol formailag még most is az ön nevén szerepel a terület, ami után- FELELÜNK szabályosan ró ki adót a tanács. Gyorsan tegyük hozzá: az ilyen visszás körülmény, mulasztás következménye. Ugyanis ha az adásvételt követő 15 napon belül mindkét fél közli írásban vagy szóban a terület értékesítésének, illetve megvételének tényét az illetékes adóhatóságnál — a hatályos jogszabály ezt kötelezően írja elő —, akkor a megkívánt tulajdoni átírásokra is régen sor került volna, s a kifogásolt ösz- szeget — mely jövedelem- és borforgalmi adóból, valamint községfejlesztési hozzájárulásból tevődik össze —, az fizetné, aki ténylegesen birtokolja a szőlőterületet. Ezek után azt tanácsoljuk önnek, utólag keresse meg a tanácsot a szőlő tulajdonában bekövetkezett változásról szóló bejelentésével. Persze célszerű elmennie a földhivatalba is, ahol a tulajdoni nyilvántartással foglalkoznak. Ami pedig az eddig kifizetett adóösszeget illeti, annak terhét kölcsönösei) — és igazságosan — megoszthatják egymás között. Amennyiben a vevőpartnerével vitája támad, az ügyben a bíróság dönthet. Hová tűnt a menetrend? A kecskeméti Villám István ut-' cai ügyvédi munkaközösségben dolgozó „Dr. Szebeni Gézá”-tól kaptunk a minap sokakat érintő észrevételt. A tőserdői üdülőterületről hazafelé tartók közül jó né- hányan a lakiteleki központi megállóban szállnak fel a- távolsági buszokra, de az indulás idejét és útirányát csak a sofőröktől tudhatják meg, mert a menetrend egy ideje hiányzik a váróhelyiségből. Az ott lakók pedig néha téves információt adnak, így aztán nem csoda, hogy vannak, akik késve érkeznek a megállóba, onnan a vasútállomásra kell rohanniuk, hogy legalább a vonatot elérjék. Többeknek persze nincs ilyen szerencséjük sem. Fölösleges időráfordítást, fáradtságot, bosszúságot okoz mindez. Jó lenne tudni: hová tűnt a menetrend, s hogy mikor pótolják? — kérdi végezetül a levél feladója. Az álnéven írottak — erre utalunk azzal, hogy a nevet idézőjelbe tettük — megfelelnek a valóságnak, amint azt közölte velünk a lakiteleki Nagyközségi Tanács vb-ti,tkára. A várót ugyanis nemrégen tatarozták, s e munka során került le helyéről a régi menetrend. Üjbóli kifüggesztésre már nem alkalmas. Minthogy innen Kecskemétre, Békéscsabára, Szentesre is indulnak buszok — s azokhoz más járatok is csatlakoznak —. így érthető, hogy a menetrendet hiányolják az utasok. Érdekükben telefonon, legutóbb pedig levélben kérte a hatóság a Volán 9-es számú Vállalat segítségét. Beszéltünk ez ügyben Kovács' Ferenccel, a Volán helyettes igazgatójával, aki elmondotta: májusban új menetrend lép életbe, ám ettől függetlenül azonnal intézkedik, hogy a jelenleg érvényes’ menetrendet kitegyék. /»t £♦***!*’•• Talán hihetetlennek tűnik, de sajnos igaz: a kecskeméti új telefonközpont tavalyi átadása óta nem_ is egyszer fordult elő, hogy az összesen ötvenhat városi nyilvános állomás jó része használhatatlan volt. A javítási ugyan hamar elvégezték a szerelők, ám munkájuk eredményének nem. sokáig lehetett ürülni. Mégpedig a rongálók „jóvoltából". Ez utóbbiakról a posta igen szomorú képet festett. Eszerint például a Taljája közben felszerelt korszerű, s igen drága készüléket mindenestől leszaggatták a helyéről, s csak a feszítővasat hagyták hátra. Másutt a kézibeszélőt és a tárcsát tették tönkre, s volt olyan fülke, melynek üvegfala, illetve bejárati ajtaja lett a vandalizmus áldozata. Több távbeszélő azért némult el, mert deformált kétforintost és egyéb fémtárgyat dugaszoltak bele. Nem túlzásként, tényként állapították meg a szakemberek, hogy a „hírős” városban gyakrabban vannak kitéve a ron- tópálok pusztításainak a telefonok, mint Budapesten. A hibaelhárítás dolgozóinak tehát bőséggel van munkájuk. Csak a szükséges alkatrészük egyre kevesebb. Ugyanis ez évi alkatrészkeretüket már kimerítették, s újabb megrendelésüket a központi raktár sem képes kielégíteni. A következmény pedig az, hogy több kerületben hosszabb ideje lehetetlen nyilvánosan telefonálni. Köztudott, hqgy a telefon a gyors hírközlés eszköze, mely apró tereferére, üzenetátadásra éppúgy alkalmas, mint veszély, baleset stb. alkalmával a segélykérésre. És az utcai, illetve a nyilvános készülékeknek ez utóbbi az elsődleges rendeltetésük. Hiányuk miatt esetleg késve — netán hiába — érkezik a mentő, a tűzoltóság, vagy a rendőrség. Nem tudjuk, az ilyesféle érvek megfordultak-e a társadalmi tulajdont semmibe vevők fejében. Egy bizonyos: amit tesznek, gz felér az embertársaik elleni merénylettel is. Az érdekelt szervek következetesebb megelőző, eljáró, büntető intézkedé.se mellett | nagyon fontos, hogy az utcabeli, a járókelő, más szóval a társadalom minden felelősségteljés tagja segítsen megóvni a közvagyont. LEVELEKBŐL RÖVIDEN Területet rendeznek, de hogyan? Elkeseredésében íratta meg édesanyjával a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelet a kecskeméti Belsőnyír 128. szám alatt lakó Horváth Sándor; aki 95 százalékosan csökkent látású fiatalember. Jelenleg telefonközpontosként keresi kenyerét, a maga és két kiskorú gyermeke számára. Elpanaszolja, hogy lakásigénylésének 1985. utánra ígért teljesítéséig a már-már életveszélyesnek minősíthető külterületi tanyájában kell laknia, melyet tavaly nyár óta körülményes elhagynia, illetve megközelítenie. Miért? Mert a városi tanács nagyarányú területrendezési munkálatokat végeztetett arrafelé. A többit így részletezte olvasónk: A behemót gépek járhatatlanná tették az otthonomhoz vezető utat is, ahol csapadékos időben féllábszárig gázolhatok a sárban- vízben. Ilyenkor félek arra gondolni, mit is csinálnék, ha futnom kellene orvosért, „yapy éppen valamelyik gyereket sietve szállítani a szakrendelésre. Am nemcsak emiatt fáj a fejem, sokkal inkább azért, mert a masinák — minden előzetes értesítés nélkül — birtokba vették a 800 négyszögölnyi tulajdonomat is, ahol szintén kiirtottak mindenféle zöldet. Burgonyát, zöldségfélét termeltem ott eddig, s most. semmire sincs lehetőségem. Illetve mégis, hiszen a föld után fizetnem kell az adót. Megértem én, ha közcélból veszik igénybe errefelé a 1területet, de kétlem, hogy az e^zel kapcsolatos gyakorlati intézkedésnek óhatatlanul együtt kell járnia érték- rombolással is. Nekem károm van. Megtérítését vajon kitől várhatom? Felújított lakásokban — elkeseredett emberek Higgyék el, az olyan lakásokban rettenetes élni, ahol a csatorna hibája miatt már az első emeletekről sem folyik le a szennyvíz, amellyel a'pince is telve van — olvassuk e sorokat a Kecskeméten levő Szolnoki út 4. szám alatt lakók lapunkhoz küldött levelében. A mellékelt — s más illetékeshez is továbbított — beadvány!1 Tóth József és még tizenkét sorstársa írta alá. A panaszból megtudjuk, hogy felújított otthonokról van szó. És most hadd idézzük szó szerint olvasóink konkrétumait: , A földszint 4-ben a visszajövő szennyvíz elöntötte a szobákat, melyeknek falai 20 centi magasságban vizesek, a parketta pedig felpúposodott. Az 5-ös számú lakásban majdnem hasonló a helyzet. Mindenütt érezhető az orrfacsaró bűz.. A gázkészülékek nem működnek ^A csapok állandóan csöpögnek... A lakók által felszerelt új, modern mosdókagylók helyébe régi, a lomtárból elővett edényeket tettek az átalakítók ... Az eddigi konnektorokat befalazták, újak nincsenek feltéve... A villanyvezetékek rosszul vannak bekötve ... A levél további — szintén elgondolkodtató — részét hely híján nem közöljük. Legfeljebb arra utalunk, a lakók eddig hiába fordultak az illetékeshez, az Ingatlankezelő Vállalathoz, mely nem mutatott hajlandóságot ' a szükséges intézkedésre. Vajon miért? Ahol baj Yan az ellátással... Lakitelekről, a szikra-világos- hegyi tanyákról kaptuk a közérdekű bejelentést, melyből kiderül, hogy a környéken található kisbolt áruellátása régóta akadozik. Például előre sohasem tudható, mikor hozzák a kenyeret, melyre nemegyszer .órákig várakoznak az emberek. Aztán a kedvelt olcsó sör is csak nagy ritkán kapható. Megtörtént, hogy a szállítók csak 4 drágábból raktak le pár ládával, egyik alkalommal pedig — mert nekik valami nem tetszett — tovább mentek anélkül, hogy a hozott árut ott hagyták volna. A mi környezetünk — írják olvasóink — nem olyan szépén kicsinosított, mint az a városban tapasztalható, de azért nem érezzük magunkat másodrangú állampolgároknak. Jó lenne, ha ezzel tisztában lennének mindazok, akiken múlik lakóhelyünk kereskedelmi ellátottsága... Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111.
