Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-01 / 77. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. április 1. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT A kiváló minőség garanciája A termelőerője fejlődésében, a társadalmi termelés haté­konyságának fokozásában, a termékminőség javításában és a termékek világpiaci versenyképességének fokozásában fon­tos eszközül szolgál a KGST keretében megvalósuló szabvá­nyosítás. A KGST-szabványok elsősorban a műszaki normák és az azon termékek iránti követelmények összekapcsolását bizto­sítják, amelyeket, a partnerek a kölcsönös kereskedelemben kicserélnek. A kiváló termékminőség garanciájaként a szab­ványok megteremtik a szükséges feltételeket a szocialista nemzetközi munkamegosztás legmagasabb formájának — a gyártásszakosításnak és a kooperációnak — a fejlődéséhez. Helyzetüket tekintve a KGST- szabványok előzmény nélküliek, és egyedülállóak. A többi nem­zetközi normatív-műszaki doku­mentumoktól eltérően kötelező jellegűek, és felhasználják mind a szovjet népgazdaságban, mind a KGST-országok gazdasági együttműködésé során. A KGST- szabványok nemzetközi szab­ványokként történő alkalmazása nemcsak az iparcikkek műszaki színvonalának emelését teszi le­hetővé a közösség államainak, hanem azt is, hogy nem kell ki­dolgozniuk analóg dokumentu­mokat. Ezzel lehetővé válik a költségek csökkentése, és ami igen fontos, az élenjáró tapasz­talatok és a legújabb tudomá­nyos és műszaki eredmények be­vezetése az iparban 1,5—2 évvel felgyorsulhat. Ily módon tetemes pénz- és anyagi erőforrás taka­rítható meg. A szabványosítás üteme a KGST keretében fokozódik. Amíg 1975-ben csak valamivel több mint 100 szabványt dolgoztak ki, 1980-ban már 767-et. összesen több mint 2700 KGST-szabványt hagytak jóvá. amelyeket széles­körűen alkalmaznak a közösség országainak népgazdaságában. A KGST Szabványügyi Állandó Bi­zottságában képviselt országok küldöttségeinek adatai szerint 1981. január 1-ig Bulgária 1052 KGST-szabványt vezetett be a népgazdaságban, Magyarország 574-et, az NDK 575-öt, a Kubai Köztársaság 97-et, Mongólia 63-at. Lengyelország 567-et, a Szovjet­unió 998-at, Csehszlovákia pedig 420-at. Mi a KGST-szabványok gya­korlati haszna? Ezt a szocialista államokban gyártott mezőgazda- sági gépek példáján mutatjuk be. Az egységes normák alapján gyártott gépek kölcsönös helyet­tesíthetősége egyebek között le­hetővé tette a KGST-országoknak, hogy bővítsék a traktorok, a rész­egységek és a hozzájuk tartozó aggregátok szállítási volumenét. A Diesel-traktorokra vonatkozó szabványok bevezetésének kö­szönhetően az NDK, a Szovjet­unió és Csehszlovákia gyors ütemben meg tudta szervezni a kooperációs gyártást. Egy másik példa. KGST-szab­ványok alapján folyik jelenleg a csapágyak — gyakorlatilag min­den gép részét képező legtömeg- szerűbb termékek — gyártása. A szabványosítás ezen a területen lehetővé tette, hogy 9600-ról 2000-re csökkentsék az országok­ban használt gördülőcsapágy-tí­pusok számat. Ennek a 2000 csapágytípusméretnek 73,5 száza­lékát egy vagy két ország gyárt­ja, a többi partner szükségletei­nek figyelembevételével. A szabványosítás most felöleli az ipar nehéz és könnyű ágaza­tait. Így Magyarország és a Szov­jetunió KGST-szabványok alap­ján egységes ruhatérvezési rend­szert dolgoz ki. Ez lehetővé te­szi méretét tekintve sokféle ru­házati kollekció létrehozását, amely ki tudja elégíteni minden lakossági korcsoport igényeit. A nyolcvanas években a KGST- szabványok kidolgozására első­sorban az integráció prioritást él­vező objektumaival kapcsolatosan kerül sor. Ezek: a termelési fo­lyamatok automata irányítási rendszerei —, ideértve a roboto­kat és a manipulátorokat —, a gépek a külszíni fejtéshez és a fő csővezetékek építéséhez, ener­getikai berendezések, a mezőgaz­daság komplett gépesítését szol­gáló géprendszerek, precíziós fémmegmunkájó berendezések. Csupán ebben az ötéves terv­ben mintegy 3000 KGST-szab- vány kidolgozása áll előttünk, amelyek hozzá fognak járulni a hosszú távú együttműködési cél­programok, valamint a sokoldalú gyártásszakosítási és kooperációs egyezmények jó minőségű vég­rehajtásához. (APN—MTI) Nő a háztáji szerepe Bulgáriában Bulgáriáiban az utóbbi három éviben érezhetően javult a tej-, a tojás-, a hús- és a zöldség-gyü- mölcsellátás, amelyhez — a szakemberek véleménye szerint — jelentősen hozzájárult, hogy növekedett a háztáji gazdaságok szerepe. Az országiban jelenleg több mint ‘ 200 ezer munkás és alkalmazott termel zöldséget és gyümölcsöt saját fogyasztásra, át­lagosan 100 négyzetméteres par­celláikon. Ezért szükségesnek .tart­ják, hogy a nagyüzemi gazdasá­gok több segítséget nyújtsanak a magángazdálkodóknak. ' Ezenkívül a mezőgazdasági és kisgépek kínálati feltételeinek ja­vítását is időszerűnek tartják. Az idei terv szerint 12 ezer tonnával több húst vásárolnak fel a la­kosságtól, mint a múlt évben. Ehhez biztosítani kell a megfe­lelő növendéksertés- és baromfi­állományt. így egyebek között a kollektív gazdaságoknak össze­sen 290 ezer malacot kell a ház­táji gazdaságok rendelkezésére bocsátani uk. LESZ KA MIO NPA RKOLÓ ÉS- ŐRZŐ Bontótelep kettős haszonnal A vállalkozások korát éljük. Ebben az AUTÓKER és a Városföldi Dózsa Tsz autó­javító üzeme egymásra talált. Miután az al­katrészhiány nemcsak a személy-, hanem a tehergépkocsiknál is régóta gond, közös vál­lalkozásba kezdtek — március 1-től már mű­ködik — egy tehergépkocsibontó-telep létre­hozásában. Az AUTÓKER az anyagi eszkö­zöket, a javítóműhely a munkaerőt, a beren­dezést és a területet adta. A hasznot egyen­lő arányban osztják el. I CMSBBEL • A bontótelepen szétszerelésre várnak a teherautók. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a két szövetkező, de jól járt más is. A bontásból kikerülő alkat­részek — vízpumpa, önindító, ge­nerátor, hidraulikaszivattyú, elektromos berendezések — vdsz- szakerülnek a javítás vérkerin­gésébe. Ez az egyik haszon. A másik: a vállalatoknak, intézmé­nyeknek, gazdasági egységeknek ezután nem kell Budapestre el- vontatniok — a vontatás ára leg­többször nem térült meg — a kiselejtezett járműveiket itt, Kecskeméten eladhatják. Azt ír­tuk, eladhatják, mert eddig még ingyen sem kellett a MÉH-nek. A bontót i kis- és Inagy teher­gépkocsikból kikerülő szerkezete­ket felújítás után vagy anélkül a tsz autójavító műhelye árusítja — közülieteknek és magánosok­nak —, s eddig már 300 ezer fo­rint értékű alkatrészt adtak el a megvásárolt 50 gépkocsiból. A szétbontott gépjárművekből ki­szerelt darabok tárolásának lehe­tőségét már megteremtették a tsz saját kivitelezésében, ami még hiányzik: a bontás korszerű el­végzése feltételeinek kialakítása. Úgy számolnak, hogy a közös gazdaság a bontótelep üzemelte­tésével évi 1 milliós tiszta bevé­telhez jut, hiszen máris sok az érdeklődő a különböző, típusú te­herautó-alkatrészek iránt. Lapunk egyik írását olvasva döntött úgy a tsz vezetősége, hogy a javítóműhely előtt — a tulajdonukban levő — három holdnyi területet még e nyáron bekerítik és ott egy kamionpar­kolót és -megőrzőt alakítanak ki. Néhány faház fölállításával le­hetőséget teremtenek a pihenés­re, éjszakázásra és a konyha me­leg étellel, frissensülttel gondos­kodik az országutakat járók ét­keztetéséről. Szándékuk komoly­ságát bizonyítja, hogy beszerez­tek már egy nagy teljesítményű Kraz—261-es vontatót, amellyel egy újabb szolgáltatást, teherau­tó- és kamiónimentést végeznek. Ez Igazán gyors\ alkalmazkodás volt a' lehetőségekhez. G. G. Szélesíteni a gazdasági tevékenységet A vaskúti Bácska Mg. Termelőszövetkezet az utóbbi évek­ben egyre többet hallat magáról. Az ottani kísérletező kez­deményezések, a változást sürgető gazdasági tervezések ép­pen úgy magukra vonták a figyelmet, mint a tagságról való sokirányú gondoskodás, és a település kulturális fejlesztését célzó támogatások. Az erősödő gazdaság élén dr. Csanádi László áll, aki annak idején vállalta, hogy jogász létére ter­melőszövetkezeti elnök lesz. Kezdeményezéseikről, kockázat­tal járó, ám eredményekkel kecsegtető törekvéseikről beszél­gettünk vele a napokban. — Jelen voltam a zárszámadá­si közgyűlésükön. Láttam, hogy az emberek jóleső érzéssel vették tu­domásul: sikeres évet zártak. A több mint hatvanegymilliós nye­reség imponáló. A huszonötmil­liós beruházás is az elégedettsé­get növelte. Személy szerint elé­gedett ön? — Lehet az ember teljesen az, amikor mindig többet szeretne? Természetesen örülök a közös munka gyümölcseinek. — Alaptevékenységük a nö­vénytermesztés és az állattenyész­tés. Ugyanakkor a jelek szerint egyre eredményesebben működ­tetnek ipari feldolgozó, építőipari és szakipari részlegeket is. A nyűlvágóra és a tejfeldolgozó üzemre gondolok elsősorban. — A nyúlhús- és nyúlbőrexpór- tunk figyelmet érdemlő dollárbe­vételt eredményez. Ugyanez vo­natkozik a préme^ ágazatunkra is. A nyércek és rókák tenyész­tése hasznosnak bizonyul. — Az ipari továbbfeldolgozó tevékenységüket milyen céllal kezdték el? — A nyúlvágóban azelőtt a vá­gások után elásták a beleket és más belsőségeket. Törtük a fejün­ket: hogyan lehetne, miként kel­lene e kárbaveszett anyagokat hasznosítani? Erre ösztönzött bennünket az is, hogy költséges volt az elszállítás, az elásás. Dará­lással, húsz százalék zöld növényi anyag hozzáadásával jól fogyaszt­ható tápanyag készül ma már a nyérceknek lés rókáknak. Ezekből a tervszerű szaporítás után ha­marosan tíz-tizenkétezer darab lesz a gazdaságunkban. S vala­mennyi tőkés exportra kerül. Ez ma gazdaságilag fontos tényező. — S a tejfeldolgozás? — Teljes egészében magunk dolgozzuk fel az összes tejmeny- nyiséget. A fogyasztásra alkalmas tej mellett a tehéntúró és a po­haras tejföl is nálunk készül. Ez li­terenként hatvanöt filléres több- lethaszont eredményez. Mi lát­juk el ennek következtében Ba­ja, Gara és Vaskút teljes lakos­ságát, valamint a kórházat és a honvédséget is. — A vegyipari ágazatukon be­lül is figyelmet érdemlő kísérlet­ről számolhattak be. A műtrágya- gyártásra gondolok, amelynek se­gítségével szélesíthetik gazdasá­gi tevékenységüket. — Sokan nem tudják még, hogy a szilárd műtrágyák mellett fo­lyékony is létezik.. Több éves nyu­gati kooperációs tevékenység előzte meg a ma már bevált s kedvelt, a kultúrához és a talaj­hoz igazodó növényspecifikus, ti­zennégy féle fém felhasználásá­val készülő műtrágyát. Tavaly már több mint kétszáznyolcvan­ezer litert gyártottunk, s ezt hat­vanezer hektáron használták fel. Az idén ennek több mint a dup­lájára számítunk, a megrendelé­sek alapján. — Mi a lényege? — A talajban elfekvő szervet­len részecskéket szervessé teszi; így azok is hasznosíthatók. Ez a Fitohorm termékcsalád lényege. Több termést hoz az így trágyá­zott földterület. Növeli a beltar- talmi értéket S a növény hasznos szárazanyag-tartalmát. Kevesebb energiafelhasználást igényel a ku­koricánál, búzánál, napraforgó­nál például. A lucernában a fe­hérjét növeli, szőlőben a cukor- tartalmat. A paprikában a fes­tékanyag százalékát javítja. A folyékohy műtrágyát könnyebben felveszi a talaj, és kevésbé függ az időjárástól. — Kockázatos vállalkozásnak tartja ezt? — Ha meggondolom, hogy csak mi csináljuk, hogy egészen új do­logról, amolyan útkereső tevé­kenységről van szó, akkor igen. — Kérem, beszéljen a szám­viteli korszerűsítésről is. — A mezőgazdasági számviteli rendszer már régen elmaradt a termelési-technikai színvonaltól. Nem követte annak robbanássze­rű fejlődését. Mivel a gazdasági döntések meghozatalában a ré­gebbinél sokszorosan több adatra van szükség, a hagyományos nyil­vántartási módszerek elégtelen­nek bizonyultak. Olykor két-há- rom hónapos késést eredménye­zett a döntésben az elavult szám­viteli rendszer. Abban például, hogy legyen-e/ helikopterrel még egy fejtrágyázás. Súlyos károkat okozhat a késlekedő döntés. Ezért határoztunk úgy, hogy vásáro­lunk egy VT—20-as, közepes tel­jesítményű számológépet, amely­nek segítségével felgyorsul és komplexebbé válik a számviteli rendszerünk. Az ehhez szükséges hatmillió forint bizony nem kis összeg, de hoszabb távon kifize­tődő. — Vannak megfelelő szakem­berek ehhez? — Hárman fél év óta gépkezelő tanfolyamon vannak, ök hama­rosan sok ember munkáját elvég­zik majd a gép segítségével. S hangsúlyozom: a gyorsaságon van a hangsúly. — Hogyan fogadták a dolgo­zóik? — Sokan húzódtak, idegenked­tek, mert ilyen először lesz Bács- Kiskun mezőgazdaságában. De hiszem, hogy az eredmény min­denkit meggyőz majd. — Eléggé ritka, hogy egy gaz­daság annyit áldoz a művelődés­re, a lakosság életkörülményei­nek a javítására, mint a vaskúti Bácska Tsz. Ez nyilván régebbi, tudatos törekvés eredménye. — A lakosság egyharmada ná­lunk dolgozik. Ez nem kis arány. És nem mindegy, hogy milyen az emberek közérzete, műveltségi szintje. A falu népességtartó ké­pességét meg kell őrizni, s ez ál­dozatot követel, anyagi ráfordí­tást. Azzal, hogy segítjük az is­kolai oktatást, hogy létrehoztunk művelődési házat, presszót, uszo­dát, tornacsarnokot, s hogy szob­rot rendeltünk a falunak, hozzá­járultunk a jó közérzet kialakí­tásához. Ahhoz hogy nem kíván- kÓZnak el innen '"ází' émbeték. Ná­lunk ' az átlagélet kóié'1 harminc- nyolc év. — Elsősorban mi ösztönzi Önö­ket a különféle vállalkozásokra? Miért vállalják a kockázatot? — Nem számíthatunk az álla­mi támogatásokra. A magunk ké­pességére, igyekezetére, felelős­ségére vagyunk utalva. A körül­mények kényszerítenek bennün­ket kísérletezésre, gondolkodásra. — Mit tart a legnagyobb ered­ménynek? — Hogy sikeresek a vállalko­zásaink. S hogy ezeknek a követ­keztében a tagság foglalkoztatá­sának egész évi folyamatosságát megoldottuk. Hogy nálunk olyan termelésszerkezet alakult ki, mely lehetővé tette a gazdálkodás sta­bilitását. Varga Mihály Nem kell hozzá beruházás A megyei állategészségügyi állomás szak­emberei állandóan figyelemmel kísérik a mezőgazdasági nagyüzemekben a borjak pusztulásának arányát. Az értékelés szerint 1981-ben az előző évekhez hasonlóan, ismét javulást mutatnak a számok. Bár ez nem éri el az 1 százalékot sem, de mégis csaknem 270 növendék állat megmentését jelenti. Ez bi­zony értékben nem kis összeg. Az összes veszteség alacso­nyabb az országos átlagnál. Az állategészségügyi állomás 1978- tól közöl számokat. Négy év alatt 4 százalékos a megyei veszteség­csökkenés, az országos pedig mintegy 2 százalék. Ha azonban az összes veszteségen belül ta­nulmányozzuk az ^arányokat, ak­kor az elhullási adatok kissé ma­gasabbak a megyében az orszá­gos átlagnál. Nem végleges szám szerint tavaly javult e tékintet- ben is a helyzet. A szakemberek, az, üzemi állat­orvosok azt kutatják, hogy mi­ként lehetne csökkenteni a vesz­teségeket. Jó néhány gazdaság akad, amely gyakorlatilag évek pta a rangsor végén áll és ered­ményei nem javulnak. Ezekben az üzemekben hátráltatja a vesz­teségek csökkenését a technoló­giai fegyelem hiánya, az általá­nos állathigiéniai előírások be nem tartása, és számos más ok. Néhány gyakoribb mulasztás­ra érdemes felhívni a figyelmet. Sok helyen tapasztalható az a helytelen gyakorlat, hogy a nagy- gazdaságból származó, és a kis­üzemből felvásárolt borjakat együtt tartják és az állatok egy­mást megfertőzik. A vírusos lég­zőszerv! betegségek évről évre súlyos gondokat okoznak, ami gyógykezeléssel nem befolyásol­ható. Az állomás központi labora­tóriumában végzett vérkarotiri- vizsgálatok kedvezőtlen képet rputatnak. Ez viszont a takarmá­nyozásra vezethető vissza. A te­henek és a vemhes üszők karo- tinnal — A-vitaminnal — törté­nő ellátásának fontos szerepe van a napos borjúk elhullásának csök­kentésében. Elsősorban a jó mi­nőségű lucernaszéna tartalmaz megfelelő mennyiségű A-vűta- mint. , A laboratóriumi vizsgála­tok szerint a beküldött tehénvér­minták 80 százalékában nem volt meg a minimálisként megkíván­ható 300 gammaszázalék érték. Jelentős arányban még a mérhe­tő mennyiséget sem érte el. Ha hozzátesszük ehhez, hogy egyes gazdaságilag fejlett országokban a szakirodalom minimumként a 4—500 gammaszázalékos értéket határozza meg, akkor még job­ban érzékelhető, hogy mennyi gond van1 nálunk a takarmányo­zás technológiájával. A szapo­rodásbiológiai problémák okai között ez is elsőrangú szerepet tölt be. Sok elhullást Okoz az is, hogy hiányzik az állandó felügyelet a vemhes állatoknál. Főleg éjsza­ka mulasztják el az ellenőrzést az ellésnél. Esetenként túl .korán veszik tenyésztésbe az üszőket, ezért gyenge, életképtelen utó­dok születnek. Csak néhány tényezőt emlí­tettünk az állategészségügyi ál­lomás adatai alapján. Sok nö­vendékjószág megmenthető len­ne, ha betartanák az előírásokat. Ehhez szemléletváltozásra is szükség volna. Lelkiismeretesebb gondozással, nagyobb odafigye­léssel, beruházás nélkül csökken­teni lehetne á szarvasmarha-te­nyésztés veszteségeit. Mindezt an­nak ellenére szükséges hangsú­lyozni, hogy nálunk a vesztesé­gek aránya valamivel, alacso­nyabb az országos átlagnál. K. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom