Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

1982. április 3. • PETŐFI NÉPE • 5

A gyermekek orvosa

KICSINY SZOBA a régi megyei kórház épületében. A berendezés egyszerű. Parányi íróasztal, rajta jegyzetek, kimutatások, megbontott Kossuth cigaretta, s a hamutartóban megszámlálhatatlan félig szívott csikk. A szék mögött aprócska asztalon elnyűtt írógép, s a három fotel között már alig marad hely a mozgásra. A falon az íróasztal felett pasztellkép, alföldi tanyával, mellette sárguló fotók, csoportképek. Jelentőségük van: a festmény a szülőházat, a képek az életút egy- egy állomását jelzik. Ez a kicsi, de barátságos szoha főhadiszállás, az újszülöttek, a csecsemők, a kisgyermekek életéért, egészségéért folytatott küzdelem egyik parancsnoki pontja. S aki innen szerényen, de határozottan — jottányit/sem engedve a tudomány igazságából — irányít, szervez, gyógyít: dr. Tóth György, az orvostudományok kandidátusa, a megyei kórház gyermekosztályának főorvosa, megyei gyermek- gyógyász szakfelügyelő, egyetemi oktató.

Ez a sovány; ötvenéves, rendkívül szókimondó és nagyon képzett ember — saját szavaival élve — nagyon mélyről indult. Napszámos szülők gyermeke. Tanyai elírni iskola, elutasítás a gimnáziumból, majd egy tanár jóindulata, ami a középiskolába juttatja. A Szegedi Orvostudományi Egyetemre 1951-ben kerül, de medikusként a gyógyszertani intézetben dolgozik. Dicsérettel fejezi be tanulmányait, majd Békéscsabán a kórház csecsemő- és gyermekosztályán kezdi orvosi pályafutását.

MI INDÍTOTTA EL a ' fiatal medikust ezen a pályán, hiszen sebész akart lenni? Talán dr. Waltner Károly orvosprofesszor, á Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikája igazgatójának jó megérzése, aki maga mellé vette, vagy talán a beteg gyermekek elesetlségének látványa? Ma már ő sem tudja pontosan, de tény: tanítómestere nyomdokaiba lépve szakvizsgázott, s magánszorgalomból, vasakarattal megtanult franciául, angolul, németül, s néhány év múlva három teljes esztendőt tpltött gyermekorvosi szekció főnökeként Algériában, az Egészségügyi Minisztérium megbízásából. Tizenegy évvel ezelőtt került Kecskemétre.

E rövid életrajz, természetesen nem lehet teljes. Lehetne beszéb ni a több mint félszáz megjelent tudományos dolgozatról, az előadóként külföldi orvoskongresz- szusokon való részvételről, tanulmányutakról, a pártalapszervezet- ben végzett munkájáról. Szólni kellene feleségéről, aki igazi társként segítette, a két gyermekről, értük éppúgy rajong, aggódik, mint a többiért, akikért hivatását választotta. Dr. Tóth Györgynél ez a hivatástudat már szenvedély. Egy epizód: nemrégiben egy délután nagy sebességgel — égő lámpákkal, dudálva — vágtatott végig gépkocsijával a városon a kórházba. Vízből kimentett kisfiút vittek be, aki sikerült újraéleszteni, megmenteni. Hetek múlva kénytelen volt magyarázkodni a hatóságok előtt, miért lépte túl a sebességet, miért kürtőit.

HITVALLÁSA abból az elkötelezettségből fakad, amelyre orvosi esküje kötelezi. Az, hogy miként gyógyítjuk a jövő nemzedékét politikai, gazdasági kérdés is. Ezen múlik, milyen lesz húsz év múlva a felnőtt társadalom. Ehhez azonban a szó kevés — vallja —, tenni kell étté. Továbbfejlesztette a körzeti gyermekorvosi hálózatot, az alapellátást, szorosabbra fűzte a 'kapcsolatot a körzeti orvosok, a kórházi és a szak- rendelések között. A megelőzés érdekében megvalósította a csecsemők és gyermekek vese-, a gyermekek cukorbetegszűrését és gondozását, amellyel országos modellt teremtett. Kemény összecsapások, harcok árán valósította meg Kecskeméten a csecsemő- és gyermek-, valamint az újszülött intenzív részleget. A megyei csecsemőhalandóság 1970-ben 36 ezrelék volt, jelenleg ez jobb az országos átlagnál: 19,3, s Kecskeméten nem haladja meg a 13 ezreléket. Ez sem a véletlennek köszönhető. A szülészekkel, nőgyógyászokkal, az alapellátást végző orvosokkal, gyeririekorvosokkal és az egészségügyi osztállyal kiváló együttműködést hozott létre.

Szigorú a szülőkhöz, beosztottaihoz, de legszigorúbb önmagához. Amikor a kórterembe lép, csak a gyermeket látja, azt az apróságot, aki nem tud színész- kedni, aki kegyetlenül őszinte, aki talán képtelen elmondani mi a baja. A szigorúság nem öncélú, a csecsemő- és gyermekgyógyászatban alapvető követelmény, a milligrammok is számítanak. A gyermekek csak először félnek tőle, megnyugtató szavai, s alkalmazkodása az ő világukhoz megragad, ja őket. indulatos, s nem tiszteli a hivatalt, ha a gyermekek érdekéről, megmentésükhöz új eszköz, gép, műszer beszerzéséről van szó. ’Tudományos munkássága, nemzetközi tekintélye az orvosok körében, gyógyító munkája a szülők népes táborában vívott ki osztatlan elismerést.

— Nehéz ember — mondta róla a kórház pártvezetőségének titkára — igazi kommunista orvos, aki nem felejtette el, honnan indult, s azt is látja: hova kell elérnie.

Gémes Gábor

Elmondta: Ács Viktor

— Régen, még 1962-ben jöttem Kunadacsra tanítani. A Szabad- szállás melletti Aranyegyházáról külterületi iskolából. Oda Budapestről érkeztem, ahol korábban kollégiumi igazgatóként dolgoztam. De iskolában akartam tani- tani, meg közelebb lenni a szüléimhez, akik Szabadszálláson laktak. Valamikor én is ott gye- rekeskedtem, így végül is hazajöttem.

öt évet töltöttem Aranyegyházán, utána áthelyeztek Kunadacsra. Nem nagyon akartam, de rábeszéltek. Sok munkát ígértek, izgalmas feladatot, fiatalabb is voltam, hát belevágtam.

A falu akkor még egy-két házból állott, tanyán lakott szinte mindenki. Négy külterületi iskolában tanítottunk, és idebent is három helyen. Több mint 500 gyereket oktatott a 13 képesítés nélküli nevelő. Gondolhatja, szaktanár nélkül. Húsz éve a pedagógusok sokkal lelkesebbek voltak, és teherbíróbbak. Én magam is. A tanítás mellett ugyanis 1963-ban községi csúcsvezetőségi titkár lettem — társadalmi munkában. így már nemcsak az iskola, a művelődés, hanem egész Kunadacs dolgaival kellett foglalkoznom.

És feladat volt bőven. Gazdasági téren a rossz termőhelyi adottságú téeszek stabilizálása, később az egyesítés. Mindennek alapját a megfelelő vezetők kinevelésében láttam. Akkoriban sok „bevándorló" szakember dolgozott a községben, akik nem kötődtek ide érzelmileg, nem tudtak kapcsolatot kialakítani a lakossággal.

Ösztöndíjjal iskoláztattunk jó. pár helybéli diákot, például a mostani téesz-elnököt, s több pedagógust. A 35 évnél fiatalabb generációt pedig — ide tartoznak a tanácsi vezetők is — már én is tanítottam. Ezek az emberek ma is helytállnak a munkában.

A művelődési házunk 1966-ban készült el, majd — a külterületi iskolák elnéptelenedése és fokozatos felszámolása után — 1970- ben már az új épületben tanítottunk. Óvodát először .25 kisgyereknek építettünk, majd amikor kinőtték, újabb 25 hellyel megtol- dottuk, s bővítettük a konyhát. De kezd újra kicsi lenni, amióta a téesz-melléküzemág megalakításával megoldottuk az asszonyok foglalkoztatását.

Az új létesítmények is bizonyítják: nagyot fejlődött a község. Amikor ide kerültem, alig volt itt épület, ma utcasorok húzódnak, csupa új házzal, s mindegyik eloti járda, amit társadalmi munkában épített a lakosság. Megfelelő a kereskedelmi ellátás, jó a busz- közlekedés Kecskemétre is, s egy ideje a fogorvosi rendelés is megkezdődött. Most a nagy célunk: a vezetékes vízhálózat kiépítése. De váratlanul adódott egy lehetőség a földgáz bevezetésére. Ezt ki kell használni, ha már az elosztóállomás itt van a község mellett!

A húsz év alatt nemegyszer kemény harcot kellett vívnom. Például a téesz-melléküzemág létrehozásakor, a művelődési ház, vagy az iskola építése idején. Rengeteg utánajárásba, energiába került, amíg az asszonyok a hagymahá- mozás helyett tisztább, egészségesebb munkát kaptak. A döntés helyes volt, mert azóta is a KHV- nak dolgoznak, kozmetikai cikkeket készítenek. A kultúrházunk- ra meg azt mondták, Kunadacson ez úgy néz majd ki, mint rossz csizmán az aranysarkantyú. Ez akkor igaz is volt, de a község a két évtized során megszépült'.

Ez idő alatt természetesen magam is kunadacsivá váltam. Mégszerettem az itteni embereket, s úgy érzem, meg tudtam magam értetni mindenkivel. Nem volt földem, nem gazdálkodtam, az iskolának és a községnek dolgoztam. 1976-ig voltam párttitkár, tavalyelőttig tágja a járási párt- bizottságnak is. A megyei tanácsban 1967 óta képviselem Kun- adacsot és Szabadszállást. Nem gyűjtöttem ■ vagyont, de ma, a nyugdíj előtt három hónappal sem tartok .hivatalos munkaidót. Ha kell, bennmaradok az iskolában estig is.

Ha az idén nyugdíjba ipe- gyek? ...

Képviselem továbbra is a területemet, mint megyei tanácstag. Korábban a szabadságom idején jártam Pestre levéltárba, kutattam az iratokat Szegeden, Kecskeméten, s megírtam Kunadacs történetét az alakulástól a fel- szabadulásig. Ügy érzem, hasznos munka volt. A községi krónika folytatását tervezem, a felszabadulástól egészen napjainkig. Mert ha valahol le lehet mérni a fejlődést, akkor Kunadacson igen. Ez a község a nulláról indult, és az itt lakók akarásának, összefogásának eredményeként eljutott odáig, hogy településfejlesztési versenyeket nyert!

i Lejegyezte: Váczi Tamás

Itt megbecsülik a fiatalokat

ült%i I f g

• Munkamegbeszélés Sipos Gyula traktorossal. (Jobboldalon Sápi Zsombor.)

Sápi Zsombor takarmánytermesztési ágazatvezető éppen egy esztendeje került jelenlegi beosztásába. Alig három évvel ezelőtt vizsgázott a Debreceni Agrár- tudományi Egyetemen mint a lajosmizsei Népfront Termelő- szövetkezet ösztöndíjasa. Kiegészítő tanulmányokat végzett a szarvasi főiskola öntözési és meliorációs szakán.

— Örömmel vállaltam ezt a munkát — mondja a szőke fiatalember —, az én életem összeforrott a nagyüzemi gazdálkodással. Talán nem hangzik dicsekvésnek, ha azt mondom, hogy már csak nagy számokban tudok gondolkozni. Tudom, hogy mennyi jószágunk van a közösben, és annak mi a takarmány- szükséglete.

Számolok azzal, is, hogy a háztáji gazdaságokat segíteni kell az állattenyésztésben. így tervezem meg a vezetőséggel együttműködve a termelést. Nagy figyelmet fordítok a szakszerű agrotechnikára, a hozamok növelésére, az energiatakarékosságra.

Mindezt elmondani könnyű, de a feladatok végrehajtásakor számos gond jelentkezhet. Bosszúsan emlékezik az őszi kellemetlenségekre.

— Képzeljen el egy olyan patthelyzetet, amikor mind a két, nagy teljesítményű erőgépünk üzemképtelenné vált. A csehszlovák Zetor egy fogaskerék hiánya miatt hónapokig állt. A T 150-es traktorunk motorcsere után talán egy hétig dolgozott. Mit lehet ilyenkor tenni. Az őszi kampánymunkák közepén voltunk. A szomszédokhoz fordultunk segítségért. A Helvéciái Állami Gazdaságtól egy Rába-Steiger érkezett. A helyi Kossuth Termelőszövetkezetből és a Béke Szakszövetkezetből pedig T 150-es erőgépet kaptunk. így tudtuk elvégezni a munkát.

Felderül az arca.

— Az idei tavaszon már köny- nyebben vagyunk. Vásároltunk egy 245-ös Rába-Steigert. A munkagépeknél igaz, még mindig van

alkatrészhiány, de megpróbáljuk pótolni .a folyamatos munka érdekében. Csak a gyalogmunkás kevés a növénytermesztésben. Ilyenkor tavasszal nincs pihenés szombaton és vasárnap sem, sürget a sok tennivaló* A talajelőkészítés, a fejtrágyázás, az ültetvények ápolása és így tovább. Szerintem a segédmunkásokat anyagilag jobban érdekeltté kellene tenni, különösen azokat, akik a munkagépek kiszolgálását végzik. Ezt a vezetőséggel legközelebb megtárgyalom.

Témái váltunk. Sápi Zsombor elmondja, hogy reggel ötkor kel, hatkor már munkaeligazításon vesz részt a központi majorban. Délelőtt ellenőrző körútra indul. Délután egykor a másnapi munkát készíti elő, majt ismét járja a határt. A 3600 hektáros termelőszövetkezet eléggé szétszórt területen gazdálkodik. Földjei Kerekegyházától ;Ceglédig húzódnak. A jobb területeken gabonát termesztenek. A gazdaság tagja a Bajai Kukoricatermesztési Rendszernek, tavaly 438 hektáron 7,2 tonna átlagot ért el tengeriből. Ezzel második lett a rendszer partnergazdaságai közötti termelési versenyben. A gabona- program megvafósítjását segítik azzal, hogy csatlakoztak — 83

hektár területtel — a 10 tonna átlagtermésért indított mozgalomhoz. Alkalmazzák a csávolyi termelőszövetkezet által kezdeményezett nedves kukoricatárolási módszert is.

— Most teljes műszak van a határban, terv szerint megy a munka — mondja fellelkesedve, — Ilyenkor örülök. Tudja, megszoktam, hogy nem megy minden simán az életben, örömök, gondok váltják egymást, de talán így van ez rendjén.

Munkatársaitól tudom, hogy nőtlen, szüleivel él egy alsóbenei tanyán. Édesapja nyugdíjas ipari munkás, édesanyja a Béke Szak- szövetkezet tagja.

— f termelőszövetkezetből hazaérve otthon segítek a háztáji munkában. Részt veszek a közéletben is, a KISZ-vezetőségben tevékenykedem. Kevés szabad időmben sportolok, a kézilabdacsapatban játszom. Munkámról és magamról talán elég ennyi, hozzátéve azt* hogy jól érzem magam a szövetkezetben, itt megbecsülik a fiatalokat. Ezt saját példámmal igazolhatom. Mo$V már azonban búcsúzom, mert hív a kötelesség.

Kemény kézfogás, Sápi Zsombor elindul a nyüzsgő határba.

Kereskedő Sándor

A gépet uralj a az ember

Kis Pál, a MEZŐGÉP kecskeméti gyárának dolgozója olyan mozdulattal nyúl a ki-bekapcsoló gombokhoz, amelyben óvatosság, féltés, sőt „tisztelet” fejeződik ki gépe iránt.

— Érzékeny? — bökök a masina felé.

— Igen, meglehetősen. A kezelésénél erről nem szabad megfeledkezni. A vezérlése integrált áramkörökből áll.

— Mióta dolgozik vele?

— Még jóformán csak az ismerkedésen vagyunk túl. Tavaly októberben kaptam meg. Hazai gyártmány, a Csepel Művek Szerszámgépgyára készítette. Már az elnevezése sem hagyományos: MVI—10—11 típusú vízszintes tengelyű megmunkáló „központ”, és nem „gép”.

— Miben különbözik ez a „központ" a „géptől”?

— Elsősorban azzal, hogy mellette többet kell ésszel dolgozni mint kézzel. Az irányítása nem mechanikus, hanem logikai úton történik, ezért kevesebb manuális tennivalója van az embernek.

— A szakmai önmegvalósítás szempontjából jó ez a „tétlenség"?

— Szerintem nem az éli ki magából az ambíciókat, aki véresre dolgozza a kezét. Ehhez a berendezéshez már eleve föl kell nőni a munkásnak. Felsőbb szintű matematikai és számítástechnikai ismereteket kelt szerezni annak, akit ilyen feladattal megbíznak. Nézze, hogyan forgatja a bonyolult alkatrészt és forgácsolja egymás után minden oldalról! A hagyományos esztergáról egy ilyen munkadarabot négyszer-öt- ször le kellett venni, majd visz- szahelyezni, és ez már egymagában bizonyos pontatlansággal járt.

— Szóval tanulni kellett.

— Középfokú gépész végzettséggel jöttem ide. Félegyházán érettségiztem a Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskolában. Először lakatosként alkalmaztak a kísérleti műhelyben, aztán esztergályos lettem. Ezt követően tettem le a technikusi vizsgát forgácsolásból. De ez még kevés volt ahhoz, hogy NC-géppel dolgozhassak. El kellett végeznem itt a gyárban egy tizenkéthónapos tanfolyamot. Elvittek bennünket abba az üzembe, ahol a megmunkáló központokat előállítják.

— Ha félegyházi, miért jött Kecskemétre dolgozni?

— Ügy gondoltam, itt több a lehetőségem a szakmai fejlődéshez. Otthon sok középfokú gépészfiatal közt válogathatnak a gyárak, mert ott az iskola. Nem tévedtem, amikor az esélyeket latolgattam. Itt a MEZÖGÉP-nél jó helyre találtam. Az érettségi után itt kezdtem.

— Ezt az okos gépet könnyen megszokta?

— Nem ment egyik napról a másikra. A régit el kellett felejteni. Együtt kell létezni ezzel a berendezéssel és a programozót is érteni kell, aki a munkát előkészíti. Akkor sokat ki lehet hozni belőle, mert pagy termelékenységű.

— A tanulást honorálták valamivel?

— Mi, NC-gépkezelők, kiemelt órabért kapunk. Huszonnégy éves vagyok, halt éve dolgozom, és 28,50 az órabérem. Elégedett lehetek, havonta megkeresem a 4600—4800 forintot.

— Nős?

— Igen. A feleségem éppen gyesen van a fiunkkal. Egyébként ő szintén Kecskeméten dolgozik, az MMG-ben. Tavaszra jön visz- sza. Azt tervezi, hogy jelentkezik a számviteli főiskolára. Én később majd a programozást akarom megtanulni.

— Saját lakásuk van?

— Nincs. Az anyósomnál lakunk, így megtakaríthatjuk az albérlet diját, takarékoskodhatunk a saját otthonra. Át akafunk települni Kecskemétre, a testvéreink már itt élnek. Az egyik sógorommal libákat nevelünk. 0 itt az otthon- teremtéshez szeretne egy kis mellékjövedelmet.

— A munkatársai nem ugratják a libák miatt?

— Egyáltalán nem. Igaz, hogy elég jól keresek, de a feleségem három évig gyesen volt, illetve van. Megértik, hogy még többet kell összekaparnom, ha lakást akarunk. Nem | várhatom, hogy majd a számba repül a sült galamb.

— A jövőre nézve mik az elképzeléseik?

— Hárman voltunk testvérek, ezért mi szintén három gyereket szeretnénk a feleségemmel fölnevelni. Úgy dolgozni és élni, 'mint általában a köznapi emberek, ennyi a vágyunk, nem több.

— Beszélhetünk nagy szavakat is használva?

— Igen, miért ne?

— Mit jelent az ön számára az, hogy a munkásosztály tagja?

— Az apám földműves volt, de én már gyermekkoromban szívesebben javítottam meg a biciklit, mint hogy a szőlőbe menjek. Ezért lettem vasas, munkás, és boldog ember vagyok. A munkásvoltomnak köszönhetem, hogy reggelente jó hangulatban indulók dolgozni, mert olyan feladat vár, amelyet szeretek.

De ennél többet is mondhatok. Katonakoromban aktív KISZ- tag voltam, szervezőtitkár. Már akkor elhatároztam, hogy belépek majd a Magyar Szocialista Munkáspártba. A leszerelésem után ez megtörtént. Büszke vágyói arra, hogy tagja lehetek ennek a pártnak. Mert azt látom, tapasztalom, hogy jó irányba vezetik az országot, s hogy akkor, amikor a világ minden táján súlyos gazdasági gopdokkal küszködnek —, bár problémák nálunk is vannak —. mi eddig még meg tudtuk őrizni az életszínvonalunkat, az eredményeinket.

No, ha nagy szavakat emlegetett, hát részemről ezek voltak azok.

A. Tóth Sándor