Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. április 3. • A reaktortér az atomerőmű szíve. Épül a magyar atomerőmű t A blokkvezénylő terem, ahonnan minden ellenőrizhető. Széles folyó a Duna, elválasztja egymástól Bács-Kis- kunt és Tolna megyét. A benedeki határból mégis jól látható odaát az ország legnagyobb beruházása, a Paksi Atomerőmű építése. Nézzük meg közelebbről, mi történik a szomszédban, hiszen ami ott van készülőben, az nekünk is hasznos lesz, mi is büszkék lehetünk rá. A több száz hektáros területen mintegy 300 épület áll már számomra kiismerhetetlen rendben. Közöttük — a belső utakon — még autóbuszok is közlekednek, mert az időtényező is fontos itt, s nagyok a távolságok. Mint ahogy a méretek is óriásiak, mert kis hangyának érzem magam az ötven méter magas reaktorépület mellett. Jószerencsóm Sztavinovszky Imrével, a Paksi Atomerőmű Vál}alat Üzembe helyezési Főosztályának üzemviteli .osztályvezetőjével hozott össze, aki úgy ismerd az építkezést, mint a tenyerét. Tőle tudom meg, hogy napról napra változik a kép, több mint 100 vállalat dolgozik az építkezésen, s alig van szakma, amelyik ne lenne kéviselve. A reaktorépületben lifteken jutunk el a különböző szintekre. Minden emeleten folyosók, átjárók, másmás rendeltetésű termek, kisebb- nagyobb helyiségek labirintusa, ahonnan visszatalálni talán csak azzal a bizonyos mesebeli fonál segítségével tudna az idegen. Mindenfelé szorgoskezű szerelőket látunk, akik elektromos kábelek, vastag vagy éppen való- színűtlenül vékony csővezetékek valóságos szövevényével hálózzák be az épületet. Végre feljutottunk a legfelső szintre, amelynek galériájáról a mélységbe tekintve beláttunk a reaktortérbe. Lent fehér köpenyes emberek dolgoznak a fényképről már jól ismert reaktor körül. — Rendkívül fontos a tisztaság — magyarázza kísérőm. — Az ivóvíznél tisztább, sotalanított vízzel mosnak le naponta mindent, vannak olyan részek, amit alkoholos tamponokkal tisztítanak. Az ott középen a 215 tonnás reaktor, amely egy tizenkét méter magas, vastag falú betonépítménybe van belehelyezve. Ez egyébként az egyes blokk, pri- merköri berendezéseinek szereléke befejezés előtt áll. Januárban volt a nagy főpróba, amikor ezek a berendezések az üzemeltetési paraméterek másfélszeresével, 190 atmoszférás nyomással vizsgáztak. Az atomerőmű működése dióhéjban a következő: A reaktor aktív zónájában melegszik fel a már előbb is említett, nagy nyomású sotalanított víz, majd a reaktort körülvevő hat darab gőzfejlesztőibe jut. Ezekből a kb. 250—260 fokos gőz a gyűjtőcsöveken át a turbinába kerül, amely a hőenergiát forgómozgássá alakítja át, vagyis a generátorokat forgatva, villamos energiát termel. A turbinából kiömlő — ipár munkát végzett — gőzt kondenzátorba vezetjük, amelyben a Dunából nyert hűtővízzel lehűtjük, így a gőz ismét cseppfolyós állapotba kerül és azt szivattyú segítségével visszatápláljuk a rendszerbe. — Eközben a Duna vize nem szennyeződhet - radioaktív anyagokkal? — A (témánál vagyunk — mosolyodon el' az üzemviteli osztályvezető —, ezért beszélgessünk a biztonságról is. Az emberek tudatába az atom a bombával kapcsolatban került be. Egy atomerőmű azonban nem tud felrobbanni. A világon több mint két évitizede működnek ilyen erőművek, amelyek mind a kezelőszemélyzet, mind a lakosság, a környezet szempontjából biztonságosak. A Paksi Atomerőmű «szovjet tervek alapján, szovjet szakemberek irányításával és ellenőrzése mellett épül, s megfelel a szigorú nemzetközi előírásoknak.. Biztonsági rendszere olyan, ami a legkisebb hibát is azonnal érzékeli. A beruházási összeg elég tekintélyes részét a beépített biztonsági berendezések teszik ki. Ami pedig a Dunát illeti, más a folyó vize és más az, ami az erőműben cirkulál. A csőrendszerből nem juthat ki a víz. A Duna vize a közelben a hűtésre való felhasználása miatt 3—4 fokkal melegszik fel, de ez a megengedett szintnél nem több, nem veszélyezteti a folyó biológiai egyensúlyát. — Ez tehát az 1-es blokk, amely a tervek szerint az idén megkezdi működését? , — Igen,, ez az.első 440 mega' wattos;,: egység, ^amelynek a2 : üzembe helyezése ebben az évben a rendszerek együttes próbájával megkezdődött. Az atomerőmű indítására csak azután kerülhet sor, ha mindent a legapróbb részletekig rendben találunk. Most az 1-es blokk be. rendezéseinek első revíziója folyik. Mindent újra szétszerelnek, átvizsgálnak. A következő fázis a melegjáratás lesz, amikor még mindig hasadóanyag nélkül próbáljuk ki a berendezéseket. Ez nagyon komoly munka lesz, mindent újra ellenőrzünk, mert utána már a fűtőelemkazetták kerülnek a reaktorba. A szomszédos térben — ehhez hasonló hatalmas csarnokban — már folyamatban van a második 440 megawattos egység szerelésének előkészítése, s a következő években elkészül a 3-as, valamint a 4-es blokk is. — Több Bács-Kiskun megyei vállalat is kiveszi részét az építkezésből. — Jelentős segítséget nyújtottak a beruházás kivitelezéséhez a Bács-Kiskun megyei cégek. A Duna—Tisza közi Állami Építőipari Vállalat egy nagy egészségügyi létesítmény építésében vett részt. Az Április 4. Gépipari Művek kiskunfélegyházi gyára pedig KGST-szakosítás keretében a speciális primerköri vízkezelő berendezéseket szállította. A Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára acélszerkezeteket és nyílászárókat készített, az MMG Automatika Művek kecskeméti gyárától kaptuk a biztonsági jelzőközpont berendezéseit. A reaktortérből a visszaút ugyanolyan bonyolult volt számomra, mint a feljutás, csak éppen más útvonalon. Olyan helyen is jártunk kísérőmmel, amit rövidesen lezárnak, s a későbbiekben nem közelíthető meg, mert sugárveszélyes terület lesz Bepillantottunk közben a blokkvezénylő terembe is, ahol az ellenőrző műszerek százai érzékeltetik minden pillanatban hol, mi történik az erőműben. A műszerfalba épített négy tv-képernyő mihdegyikére 50—50 fontos, rendszeres ellenőrzést igénylő technológiai rendszer kapcsolása és paramétere „hívható le’-. A szabadba érve — az épületben látott pezsgő munka után — az udvar szinte néptelennek tűnik. Pedig itt is sokan dolgoznak a különböző létesítmények befe- , jezésén. Épül a magyar atomerőmű, amely nemsokára áramot szolgáltat az országnak. Nagy Ottó • Egy a gőzfejlesztő berendezések közül. (Méhesi Éva felvételei) A kenyér anyja a kovász Napfényben fürdő ódon és most épült házak, kora tavasz, kora délután. A buszállomás környékén munkába siető emberek: a délutános műszak. A Kalocsai Sütő. és Édesipari Vállalat egyes számú gyáregységét el nem lehet téveszteni: a jellegzetes, édeskés illat messziről árulkodik. „A vállalat kétszázezer, a kalocsai gyáregység ötvenezer lakos ellátásáról gondoskodik” — mondta a cég Tömöri utcai központjában Körösi András főmérnök. Az elaggott épületben berendezett Irodák után szinte felüdülést jelent belépni a modern kenyérgyárba. — A kalocsai kenyér köztudottan kiváló. Mi a titkuk? Azt hiszem, erre mondják, hogy az ember ajtóstul megy a házba. De Argat József gyáregységveze- tő és Illés Mária művezető nem neheztelnek érte. A kérdés mosolyt csal az arcukra. Ugye a magasabb minőségi követelmények, a korszerűbb' technológia, az új gyártóeszközök?... — tapogatózom, mire helyben hagyják: — Igen, ez mind nagyon fontos. — S min múlik mégis? — Az embereken — válaszolja Argat József. — A brigádon. □ □ □ A sütöde egykor a Tömöri utcában működött. Az új üzemet 1976-ban nyitották meg. A Komarov brigád vitrinjét akkoriban már ezüst- és bronzjelvények díszítették. Az aranyat 1980-ban, a Vállalat Kiváló Brigádja címet egy évvel később szerezték meg ezek mellé. — Két vagy három évvel ezelőtt bevezettük a délutáni kenyérszállítást — említi Körösi András főmérnök. — A kalocsai háziasszonyok munkából hazafelé menet friss, meleg kenyeret vásárolhatnak. A városi pártbizottságon elismerően nyilatkoznak a kenyér minőségéről. Közszájon forog, hogy Budapestről hivatalos ügyben a városba érkező vendégék, dolguk végeztével útbaejtik a kenyérüzletet, s itt vásárolják • Illés Mária művezető 1971-ben sikerrel ^ szerepelt az országos szakmunkástanuló-versenyen. Ma már technikus. (Straszer András felvételei) meg családjuk számára a vacso- ránakvalót. — Kilenc brigád tevékenykedik a gyáregységben — mondja Argat József gyáregység vezető. — Komarov brigád tagjaival a sütőüzemben találkozhat. • Keller Mihály behunyt szemmel sem tévesztené el, miből mennyit tegyen a dagasztóüstbe. győződésük, hogy a kézzel végzett munkát a legügyesebb gépi berendezés sem képes pótolni. □ □ □ A sütödében kezdetét vette a délutános műszak. Fehér köpenyes asszonyok, fehér nadrágos férfiak, úgy tucatnyian. Illés Mária művezető, szocialista brigád- vezető-helyettes magyaráz: — A mi brigádunkból most csak néhányan vannak bent. Három műszakban dolgozunk, így azután szinte soha nirics együtt a csapat. A közösség 1967-ben alakult, tizenhármán vannak, s csaknem valamennyien szakmunkások. Illés Mária és Kecskeméti Dezsőné középiskolát is végeztek. — A szakképzettség is számit? ■ — Anélkül nem megy — válaszol Kecskemétiné, aki társával harminckilenc leendő sütőipari szakmunkást oktat. — A „gyerekeink” itt élnek közöttünk, lépésről lépésre, fogásonként sajátítják el az idősebbektől a. szakmát. Tanműhelyünk nincsen, de én nem is bánom. Dolgozni az üzemben tanulnak meg igazán a fiatalok. □ □ □ Keller Mihály ötvenkilenc, Boksa Zoltán negyvenhárom éves. Pékek, azaz sütőipari szakmunkások. ök azt mondják: nem kenyeret, kalácsot sütnek. Meg— Ez így is van — erősíti meg Argat József gyáregységvezető. — A legjobb gép is tömöríti, roncsolja a tésztát. A kézi leosztás és formázás a jó kenyér egyik titka. — No meg a kovász! — teszi hozzá Keller Mihály bácsi. — Mi úgy tartjuk, a kényér anyja a kovász. Nem mindegy ám, hogy hideg van-e, vagy meleg, s hogy milyen a liszt, és mennyi az élesztő!... — Ügy van ez — folytatja Bak- sa Zoltán —, hogy a dagasztás- nak, a táblamunkának meg a kemencemunkának szigorú összhangban kell lennie. Mert igaz ugyan, hogy a kenyeret már nem sütőlaipáittal rakjuk a kemencébe, de 'az évtizedes tapasztalat, a hozzáértés, az „érzék” ma is éppolyan fontos, mint bármikor. □ □ □ Nemrégiben egy hír látott napvilágot, mely szerint a Kalocsai Sütőipari Vállalat kukori- capehellyel készült kenyerére a határon túl is felfigyeltek. Eredményes termékbemutatók zajlottak Bécsben, Linzben és az NSZK több városában. Az új termék sikere a Komarov brigád és a többi kalocsai kenyérsütők hírnevét öregbíti. Sitkéi Béla Mégis eljutok Békéscsabára... Halkam zümmög a gtfors- varrógép, tűje villámgyorsan ölti össze a kiszabott ruhaanyagokat. A gép kezelője' — csinos gesztenyebarna hajú kislány — értő kezekkel irányítja <a kelmét, s megállva ellenőrzi saját munkáját. — Ezt a jerseyruhát már készen kell vinnünk a békéscsabai országos versenyre — mutatja az immár félig kész ruhát Mezei Ilona, a „Szakma kiváló tanulója” megyei döntőjének első helyezettje. A vizsgabizottságtól megkaptuk a műszaki leírást, a kiszabott „alkatrészeket”, s ennek a ruhának az elkészítése is beleszámít majd az eredményünkbe ... A Habselyem Kötöttárugyár kiskunfélegyházi 5. számú gyárának szépen berendezett tanműhelyében voltam néhány percig tanúja az országos versenyre való készülődésnek, majd rövid ideig akadályozója. Megkértem Mezei Ilonát, elevenítsük fel a közelmúlt eseményeit. — Nagyon széretem a szakmám, talán még írni sem itudtam, amikor elhatároztam, hogy varrónő leszek — mondja tűnődve Ilonka. — Általános iskolás koromban szívesen varrogattam, s magam sein tudom miért, mégis majdnem mezőgazdasági technikumiba jelentkeztem. Tanyán nőttem fel, a várostól kilenc kilométerre, ma is ott élek nyugdíjas édesanyámmal. Valószínűleg ez volt az oka, hogy erőteljesen foglalkoztatott a gondolat: növénytermesztő képesítést szerzek. Ma mór nagyon örülök annak, hogy mégis a gyár mellett döntöttem. Nagyon sokat tanultam a szakmunkásképző intézeti tanáraimtól, itt a gyárban pedig Kiss Béláné szakoktatónak, Piriké néninek lehetek hálás a szakmai tudnivalók elsajátításáért. Most, harmadéves korunkban már Rácz József- né, Erzsiké néni gondoskodik szakmai tudásunk gyarapításáról. — Szóval, amikor decemberben tizedmagammal részt vettem a háziversenyen, megdöbbenve vettem tudomásul, hogy csaki a. harmadik helyet sikerült megszereznem. Ejnye, Icu — kérdeztem magamtól — csak ennyire vagy képes? Hát, nem. Azért sem! Mégis eljutok Éékéscsabára!, Az intézetben, itt a gyárban, meg otthon minden időmet, erőmet lekötötte a megyei versenyre való készülődés. Sajnos, egy kicsit izgultam, , de igyekeztem erőt venni magamon. Sikerült. A megye 14 tanulójával versenyeztem, és az első helyre kerültem. A háziverseny győztese — Gulyás Marika — szerezte meg a második helyet, ő is jön az országos döntőre. Most együtt készülünk, s bátran mondhatom, nem vagyunk féltékenyek egymásra. . — A jövő? i — Nagyon megszerettem a gyári életet, és el sem tudnám képzelni magam máshol. Mór jelentkeztem a szakközépiskolába, szeptemberben újra megkezdem a tanulást. Remélem, sikerül addigra a városba kerülnünk, s végre otthon is villanyt használhatunk. Igen, sajnos, pétróleumlámpa a világítóeszközünk. Persze, azért nem vagyunk teljesen elzárva a világtól — teszi hozzá. — Néhány éve élvezhetjük a telepes tv-t. De, ha a városba kerülünk, nem kell lábbal taposni a varrógépet, mosótek- nőnket is felválthatja a gép. Szóval, alig várom ... Ami az országos versenyt illeti, remélhetően legalább egyikünk 7 „dobogós" helyet szerez. S ha nem? Akkor sem lesz okunk szégyenkezni... Opauszky László
