Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-29 / 99. szám

1982. április 29. + PETŐFI NÉPE • 3 ÖNHATALMÚLAG — MINDENKIT KÁROSÍTVA Engedély nélküli építkezések Az engedély nélküli építkezések esztendők során országos gonddá nőttek. Olyannyira, hogy a Minisztertanács tavaly májusi határozatában megállapította: „A többszöri újrasza­bályozás ellenére sem kielégítő az építési rend és fegyelem, még ma is nagy számban kerül sor olyan építkezésre, amelynél figyelmen kívül hagyják — megsértik — az épí­tésügyi jogszabályokat és a területrendezési terveket. E helyzet kialakulásához a központi szabályozás, irányítás és ellenőrzés hiányosságai, továbbá a területi és a helyi taná­csi szervek munkájának gyöngeségei is hozzájárultak”. — Mi történt a kritikus, szá­mos gyakorlati feladatot is magában foglaló kormányha­tározat megjelenése óta Bocs* Kiskun megye székhelyén? — érdeklődtünk Molnár Ernő­nél, Kecskemét város Tanácsa építésügyi főelőadójánál. — A megyében évek óta Kecs­keméten a legnagyobb arányú az engedély nélküli építés — kezd­te Molnár Ernő. — 1981-ben, ami­kor a minisztertanácsi helyzet- elemzés napvilágot látott, taná­csunk 563 ezer forint építésren­dészeti bírságot szabott ki a sza­bálytalanul, önhatalmúlag épít­kezőre. A több mint félmilliós bírság összegében nem jelenték­telen — mégsem fejezi ki azt az együttes kárt, amelyet a törvényt megkerülő lakosok maguknak és a településeknek okoznak a tiltott helyen — terv és. hozzájá­rulás nélkül — való építkezéssel. Ennek ugyanis két vesztese van: az egyik az állampolgár, aki a saját zsebe ellen vét, a másik a település lakossága, amelyet a zugépítkezők helyenként hátrányos helyzetbe hoznak. Miért? Azért, mert a tanácsi tervekben szerep­lő más, fontosabb létesítmények létrejöttét akadályozzák, késlel­tetik. — Tudna erre példát mon­dani? — Hogyne! H. I. és neje az Izsáki út mentén, az Alföld ben­zinkút közelében 10 éve enge­dély nélkül épített egy sátorte­tős (két szobából, előszobából, konyhából, étkezőhelyiségből, mosdóból és egy kamrából álló) családi házat. Egy évvel később tudomást szereztünk az esetről. A tulajdonost, akinek tanácsi jóváhagyás híján nem lett volna joga, hogy a telkén építkezzen, 17 ezer forint pénzbírsággal bün­tettük. Emellett úgy határoztunk, hogy a házra csupán ideiglenes fennmaradási engedélyt adunk, amely visszavonásáig érvényes. — Egy több százezer forin­tért és feltehetően sok mun­kával létrehozott házban ideig­lenes engedéllyel lakni aligha lehet jó érzés. Mi a helyzet most? — Bekövetkezett, amire a tu­lajdonosok eddig is számíthat­tak. Március 18-án, a városren­dezési tervnek érvényt szerezve, postáztuk a tanácsi határozatot. Ebben elrendeltük, hogy a lakó­épületet és az ahhoz tartozó va­lamennyi melléképületet le kell bontani, s a bontási törmeléket a tulajdonosnak a helyszínről el kell szállítania. Az Énekes utca és az Izsáki út közti keskeny sá­vot ugyanis, amelyen a lebontan­dó ház is áll, a tanács zöldöve­zetté nyilvánította, és kisajátí­totta erdősáv céljára. Ezzel egy- időben az 1972. évi ideiglenes fennmaradási engedélyt vissza­vontuk. A házat tehát le kell bontani. A határidő: 60 nap. — Mi lesz a családdal? — Nem messze, az Énekes utca és a Pillangó utca sarkán kaptak egy telket. Ott építik fel a má­sik házat. A véglegeset. — Kár, hogy így történt. Kár, hogy valakinek kétszer kell házat építenie ahhoz, hogy egy legyen. .. — Ha idejében tájékozód­nak, hol érdemes telket venni, hol célszerű egy háznak alapot készíteni, s legfőképpen, ehhez engedélyt is kérnek,- elkerülhet­• Az engedély nélkül épí­tett családi ház — mellet­te a városképrontó tákol­mányok — az Izsáki út mentén. ték volna mindezt. A felesleges költekezést, a haszontalan mun­kát. A tanulság: a tőlek sehol sem valamiféle „magányos szi­get”, nem független a település­től. Annyira nem, hogy az Izsá­ki út menti „udvar” a környeze­tet csúfító, rozoga tákolmányai­val és rendezetlenségével min­denképpen megérett a szanálás­ra. — Az eset nyilvánvalóan nem egyedi. Akad még ehhez hasonló. .. — Valóban. Említhetném a Zápor utca 21. számú ház tu­lajdonosát, M. 7.-t, akinek az épülete — engedély nélkül épí­tette — a szó valódi értelmében útba esik. Azaz, utat akarunk el­vezetni az ő telkén át, hogy a közlekedést megjavítsuk. Ezért a szép nagy házért is kár lesz, de nem tehetünk mást: le kell bontani! — A lakás az ember életé­nek részévé válik. Nagyobb megfontolást kíván tehát, hogy ki, hol, s hogyan építkezik? — Az építésrendészeti bírság alapját képező értéktáblázat szorzószámai — a minisztertaná­csi határozat nyomán, az építés­ügyi és városfejlesztési minisz­ter rendeletére — ma már 'na­gyobbak, illetve differenciáltab­bak. A városrendészeti szempont­ból elrendelt bontások végrehaj­tásának szoros határideje van. Amiről kevés szó esik: az en­gedély nélküli építkezés összes következménye nemcsak az ere­deti telek tulajdonosát sújtja, — elterjedt gyakorlat, hogy ga­rázs, szerszámoskamra, vagy állati ól címén egyesek házat épí­tenek —, hanem kénytelen vi­selni annak minden terhét az örökös, vagy az új tulajdonos is — mondta végezetül Molnár Er­nő főelőadó. Kohl Alttal Készülődés a békehónapra Tegnap, Kecskeméten, a Haza­fias Népfront megyei bizottságán tanácskozást tartottak a béke és barátsági munkabizottság tagjai, a tavaszi békehónap előadói. Az időszerű nemzetközi kérdésekről, a béke és barátsági hónap felada­tairól dr. Sütő Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője tartott tájékozta­tót, majd Polgár István, megyei népfronttitkár-helyettes előter­jesztése alapján sor került a program megbeszélésére és elfo­gadására. A májusi hagyományos békehónapi események ismerteté­sére még visszatérünk lapunkban. Telekajánlat Katonatelepen két híján száz. villannyal ellátott telek várja az építkezőket 35 forintos négyzet­méterenkénti áron. Kadafalván — itt víz és villany van — szintén ajánlanak házhelyet négyzetméte­rét 46 forintért. Aki szívesen építene sorházat, annak Fel- sőszéktót ajánlhatjuk. Itt — az összes közművel — 128 ezer fo­rintért adnak meghatározott nagy­ságú telket. VÁLASZ CIKKÜNKRE Több információt adunk partnereinknek Érdeklődéssel olvastuk a Pe­tőfi Népe március 10-i számá­ban A piac minőséget és válasz­tékot kíván című cikket. Ügy véljük, hogy ez az írás valóság­hűen ismerteti a termelés és a piac összefüggéseit, sajátossá­gait. A Baromfiipari Vállalatok Trösztjének megszűnése után a termelők közelebb kerülnek a külpiachoz. A vállalatok önálló­sulásával megvalósulhatott a termelők rég óhajtott igénye, hogy közös érdekeltségen ala­puljon a külkereskedelemmel ki­alakult együttműködés. Miután valamennyi baromfi- ipari termelővel külön-külön társasági szerződést kötöttünk, kö­telességünknek érezzük, hogy a korábbinál több információt nyújtsunk partnereinknek. A gya­korlatban ez annyit jelent, hogy a külpiaci helyzetről és az üzle­ti tevékenységünkről rendsze­resen adunk jelentéseket, továb­bá sajtószemléket a külföldi szak­lapokban megjelenő hírek alap­ján. Készséggel adunk tájékoz­tatást a sajtó képviselőinek. V5r5s Imre a TERIMPEX vezérigazgatója Kisvállalkozások AZ UTÓBBI hónapokban Bács-Kiskun megyében is so­kat vitatott téma lett a kis­vállalkozások ügye. Vannak, akik a szocializmusban elkép­zelhetetlennek tartják létjogo­sultságukat, mások a kiegyen­súlyozottabb áruellátást, a szolgáltatások megjavítását, a szükségletek jobb kielégítését várják tőlük, s úgymond az „ipar háztáji gazdaságait" lát­ják bennük. Ügy gondolom, az utóbbiak álláspontját érdemes közelebbről vizsgálni. Az elmúlt évtizedek viszony­lag kedvező feltételeket nyúj­tottak gozdasági életünk terv­szerű fejlődéséhez. A hetvenes évek közepétől, a világgazda­sági helyzet romlása miatt azonban már sok jel mutatott arra, hogy új utakat is kell keresni, ha helyt akarunk áll­ni a nemzetközi gazdasági ver­senyben, s meg akarjuk őrizni eddig elért eredményeinket. Az egyik ilyen lehetőség, ha a szocialista üzemek fejlesztése mellett igénybe vesszük az egyéni erőforrásokat is, első­sorban a lakosság ellátásának, szükségletei jobb kielégítésé­nek előmozdítására. Ehhez pe­dig több rugalmas, az igények­re gyorsan reagáló kisüzemre, ha úgy tetszik, kisvállalkozás­ra is szükség van. MINT AHOGY a mezőgaz­daságban a háztáji termelés nem kérdőjelezi meg a kor­szerű nagygazdaságok létét — sőt jól kiegészítik egymást — úgy az iparban, a lakossági szolgáltatásban is hasonlóról van szó. Sőt maguk a szocia­lista szektorba tartozó üzemek, gazdaságok . is előmozdíthat­ják a felügyeletük mellett mű­ködő leányvállalatok, szövet­kezeti szakcsoportok létreho­zását. Ugyanakkor a magán­kezdeményezés alapján létre­jövő kisvállalkozások, gazda­sági munkaközösségek, polgár­jogi társaságok is állíthatnak elő olyan termékeket, nyújt­hatnak olyan szolgáltatásokat, amelyek nemcsak a lakosság ellátását javítják, hanem a szocialista nagyüzemekben is jól hasznosíthatók. BACS-KISKUNBAN eddig mintegy harminc gazdaspgi munkaközösség, polgárjogi tár­saság, kis szövetkezet kezdte meg működését. Többségük a lakossági szolgáltatásokat bő­víti, s vannak közöttük olyaír nők is, amelyek vállalatok, szövetkezetek részére gyárta­nak különböző eszközöket. Je­lentős azoknak a kis gazda­sági közösségeknek a száma, amelyek szervezésre, számító- gépes feldolgozási rendszer ki­dolgozására és egyéb szellemi tevékenység elvégzésére vál­lalkoznak. A lehetőségek tehát adottak, és munkára vállalkozók is bő­rén akadnak. Mert egy sza­bályról azért nem feledkezhe­tünk meg: szocializmusban élünk, tehát munka nélkül jö­vedelemhez jutni kisvállalko­zásban sem lehet. A megye lakóinak csaknem 20 százaléka nyugdíjas, sokan közülük mun­kaképesek. Sőt szívesen vál­lalnának munkát. Több a sza­bad idő, amióta ötnapos a munkahét. Vagy a szünidős diákoknak is jól jön egy kis jövedelem. Ezenkívül sokan vannak, akiknek bizonyos csa­ládi célkitűzéseik valóraváltá- sához nem elegendő a fizeté­sük, szükség van mellékesre is. A JELEK AZT MUTAT­JÁK, hogy sokan vannak, akik —, akár főfoglalkozásuk mel­lett — szeretnének valamilyen kisvállalkozásba belépni. Erre utal az is, hogy a Pénzügymi­nisztérium Ellenőrzési Főigaz­gatóság Bács-Kiskun megyei Igazgatóságán több mint 350-en érdeklődtek a megala­pítás feltételei iránt. Am nem mindegy, hogy milyen kisvál­lalkozások jönnek létre, mert csak olyant érdemes alakítani, ami iránt igény mutatkozik. „Vevők vagyunk ezekre is” — hirdeti a Belkereskedelmi Minisztérium hiánycikkek lis­táját tartalmazó kiadványa. Azok, akik a megyében ilyen cikkek gyártására alapítanak kisvállalkozást, nyilván siker­re számíthatnak. Nem kevés­bé azok is, akik háztartási gé­pek, elektroakusztikai cik­kek vagy mezőgazdasági kis­gépek javításával kívánnak jövedelemhez jutni. Keletje lenne olyan nyomdaipari ter­mékeknek is, mint a névjegy­kártyák, meghívók, de sokszor mutatkozik igény jegyzetek és egyéb írott szövegek sokszoro­sítására. Találnának elegendő munkát az épületfelújításra, -fenntartásra, lakásfelújításra vállalkozó munkaközösségek, kisszövetkezetek, . mert Bács- Kiskun megyében nagyon sok a leromlott épület. A vasútnál korábban is gond volt — kü­lönösen hétvégeken — a va­gonok kirakása. Rendszeres el­foglaltságot találnának azok, akik az ilyen munkára társul­nának. MAGÁNJELLEGŰ kezde­ményezésekről — mint emlí­tettem — már hallani, de a szocialista szektor még nem mozdult. Pedig hányszor pa­naszkodnak vállalati igazga­tók, hogy bizonyos kiegészítő tevékenységet nem tudnak kel­lő időben elvégeztetni. Ugyan­akkor joguk lenne leány vál­lalatot, vagy kisvállalatot lét­rehozni. Ezzel sok esetben megoldhatnák többek között a kötőanyagok, csomagolóesz­közök gyártását, vagy akár több nagyüzem is létrehozhat­na közös csoportokat karban­tartási stb. munkák elvégzé­sére. Csupán a lehetőségekből vil­lantottunk fel néhányat. Ezek mind azt igazolják, hogy az ilyen jellegű kisvállalkozások olyan hiányzó láncszemei gaz­dasági életünknek, amelyekre egyre inkább szükség van. Nagy Ottó HARMADSZOR IS BÖRTÖNBEN A PETŐFI NYOMDA SZILÁDY KÁROLY-EMLÉKKÖNYVE Mit hoz, mit ígér a jövő? TÖBB MINT EGY EV a fia­talkorúak nevelőintézetében, ösz- szesen három év és hat hónap börtönben. Besurranó és betöré­ses lopások, járművek önkényes elvitele, gépkocsivezetés ittasan. Vétségek, bűntettek — sorozat­ban. A priusz gazdája: Madácsi Károly alkalmi erdőmunkás, sza­badszállási (Erdő 3.) lakos. Utol­jára 1981 decemberében szaba­dult. Alig 24 esztendős. Nem mondhatni, hogy sokáig bírta: 1982. március 28-án ismét kitelt a becsület. Most előzetes le­tartóztatásban várja a bírósági tárgyalást, ahol különös és több­szörös visszaesőként elkövetett, személyi tulajdont károsító, va­gyon elleni bűncselekmény miatt vonják felelősségre. AZON A NAPON, délelőtt fel­törte és kirabolta egy 80 éves gazdálkodó tsz-nyugdíjas sza­badszállási tanyáját. De előbb még reggel felkereste az idős em­bert, hogy megmagyarázza, miért is maradt távol a korábban be­ígért napszámosmunkától. Felte­hetően ekkor — látva a férfi és felesége készülődését a vásárba — határozta el: visszatér „körülnéz­ni”, a házba. így hát nem ment messzire; míg ki nem tisztult a levegő, el­bújt a közeli fenyvesben. Attól nem kellett tartania, hogy észre­veszik, hisz a legközelebbi szom­széd is kívül esett a hallótávon. A nyitott fáskamrában talált egy csákányt, amivel egykettőre föl­feszítette a lakásajtót. A konyhai kredencfiókban két bögrében há-‘ romszáz forintnyi apró-, alattuk 2100 forint papírpénzre bukkant. A polcról elemeit egy női karórát is. Következett a kisszoba, ahol a tükörasztalon levő retikülből egy köves aranygyűrűt vett ma­gához. Mivel a másik szobában hasz­talan kutatott — a zsákmányt pedig kevesellte —, ismét az elő­ző helyiségben próbálkozott. Fel­tépte az éjjeliszekrényt, ahonnan nyolcezer forintot vágott zsebre. A két takarékbetétkönyv viszont (tartalmuk 13 200 forint) elkerül­te figyelmét. Hasonlóképpen meg­menekült a tükörállványon két imakönyv alatt lapuló tízezer fo­rint is. A sértett elképesztő és makacs lezserségére. könnyelmű­ségére jellemző, hogy a nyomozók ezt követően még három alkalom­mal fedezték fel ugyanott, a „szentírás” alatt az ötszázasokat. („Jó helyen vannak, a jóisten vi­gyáz rájuk” — hangzott az in­doklás.) MADÁCSI a pénz apraját mind­járt a vásárban —, minthogy első útja természetesen oda vezetett —, a céllövöldében el is szórta. A nagyját meg lakásától pár száz méterre, a műút mellett, egy te­lefonpózna tövében, nylonzacskó­ba csomagolva rejtette el. Igazán gyanússá akkor vált a fiú, amikor négy nappal később, kecskeméti tekergése közben haverjaival, a szórakozóhelyeken, szokatlan köl­tekezésbe verte magát. Szeitert László törzszászlós, a kunszent- miklósi rendőrőrs helyettes pa­rancsnoka április 2-án műszak­ból, az erdei brigádból „kérte el”, s szállította fogdába. Kihallgatá­sa során a bizonyítékok súlya alatt Madácsi Károly mindent tö­redelmesen bevallott. A fegyházban megint lesz majd ideje elgondolkodni sorsán. Va­jon eszébe jut-e, hogy még fiatal, előtte az élet, s hogy számára ugyan mit ígérnek, mennyit^is érnek a jövő évtizedek? (kutasi) B Á N K - B A N, DRAMA ÓT FELVONÁSBAN, ami KATONA JÓZSEF. A SZERZŐ ÉLETRAJZÁVAL II ADTA HORVÁTH DOME. A mi JtaéataM a ■inOnk urjaa kiállt»»«« ■ 18 5 6 „Alkotó emlékezés” Nincs annál szebb feladat egy újságíró számára, ha jó hírekkel, kedvező ajánlatokkal örvendeztetheti meg olvasóit Örömmel tuda­tom tehát: ma tanulságos, látványos nyomdatörténeti kiállítást nyit meg Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban dr. Kő­rös Gáspár, a városi pártbizottság első titkára. Itt mutatják be a hagyományait újabban példásan ápoló, így a város- és művelődés- történetet is gazdagító Petőfi Nyomda Szilády Károly-emlékkönyvét. 1841. július elsején, a II. ti- zedbeli 502-es számú házban, az Aranyhomok éttermi bejáratá­nak -helyén állt épületben ifjú diák lépett a díszes ünneplő kö­zönség elé. A 16 esztendős Acs Károly jogakadémiai hallgató nagy sikerrel adta elő az első kecskeméti könyvnyomda alapí­tására írt versét. Tapsolt Csányi János, Katona egykori hivatali főnöke, maga is .tollforgató em­ber. dicsérte tanítványát a nagy­hírű Tatay professzor, talán nem i? sejtve, hogy éppen az ő görög nyelvtan- és olvasókönyvével kezdi meg a szalkszentmártoni születésű nyomdász könyvkiadói munkásságát. Az ünnepség méltó volt az alkalomhoz. Kecskeméten a szél­malmoktól eltekintve, itt a tipog­ráfus műhelyében sokszorozta először gép az emberi munkát. A hajdani Plébánia utcai műhely­ben szinte áhítattal készített ábécés könyvekből tanulták meg ezrek és ezrek a 'betűvetést. A nyomtatómestert ugyan alapo­san lekötötte munkája, de tanács­adóként, ösztönzőként jó ügyek­ben hasznosította a Magyar Ku­rírt előállító bécsi nyomdában szerzett tapasztalatait, a pesti egyetemi tipográfiában Kazin­czy műveinek szedésével növelt szakmai ismereteit. Három évtizedig dolgozott Kecskeméten, vált az egyik leg­tekintélyesebb honi nyomdásszá, a homoki metropolis gazdasági, kulturális élet fellendítőjévé Igaza volt a Fővárosi lapokban halálakor közölt nekrológnak: „Nem aféle nyomdász volt, ki csak álmoskönyv, naptári vagy siralmas históriák által kívánt boldogulni, hanem nyomdászati működésének maradandó nyo­mait is óhajtotta hátrahagyni kiadásai által”. Erről a gyönyörű életpályáról ad tartalmas áttekintést a Petőfi Nyomda 250 oldalas kiadványa. Ablaka István ajánlása szerint: „Gyűjtőhelye azoknak a korabeli kiadványoknak, amelyek nem­csak Kecskemét, de a kecskemé­tiek múltját is jelentik." A Tóth Sándor által Kriston Szidónia közreműködésével szer­kesztett könyv Szilády följegy­zései, egykori újságcikkek hason­más közlésével ismerteti meg a nyomtatómester életével, mun­kásságával az emlékkönyv olva­sóit. A fakszimilék nemcsak ér­tékes tudnivalókkal szolgálnak, hanem fölidézik a kor stílusát, hangulatát. Szilády Kárcüy életművének jelentőségét még jobban kidom­borította volna,' ha a gondosan tipografizá'lt könyvben helyet ka­pott volna a már-már tudomá­nyos fölkészültségű mester hí­res Könyvnyamdászati Műszótá­ra, a magyar nyelvújítási törek­vések értékes dokumentuma. Szívesen láttuk volna Toldy Fe­renchez, a magyar népdalok 'ki­nyomtatására írt ajánlkozását. „Szenvedelmesen vágyódom ezen igazán nemzeti munkának kiál­lítója lenni. De részemről meg is adnám neki a könyvnyomtatói savát-borsát, magyarosan.” Jó­kai, Arany, Bajza leveleinek má­solataival is tükröztethették vol­na széles körű irodalmi kapcso­latait. A Betűk, eszközök, különféle készületek dokumentumai pon­tos képet adnak a múlt század közepének nyomdatechnikájáról. A Tankönyvek, irodalmi kiadvá­nyok kézikönyvek 1841-től 1871- ig című rész a leggazdagabb, a legsikerültebb. A megyei könyv­tár helytörténeti gyűjteményé­ből fogékony szakértelemmel vá­logatott művek újra és újra bi­zonyítják, hogy országos jelen­tőségű műhely volt Sziládyé. A Törvénycikkek, hirdetmé­nyek a szabadságharc korából nélkülözhetetlen kiegészítője le­het a tervezett várostörténetnek. A nyomtatómesterség stílusá­ról, színvonaláról leginkább Az alkalmi kiadványok, oklevelek, üdvözlőlapok, emléklapok, gyász­lapok, műsorplakátok, meghívók, színlapok, cégkártyák fejezet tá­jékoztat. A nagyvárossá gyarapo­dó település hétköznapjainak és a legapróbb munkákban is maxi­mális csínre törekvő műhelynek dokumentumai a közölt nyomtat­ványok. A kötet bizonyára sokak fi­gyelmét irányítja Sziládyra, mert az 1958-ban, 1959-ben és 1981- ben megjelent szerényebb kivi­telű életrajzok gyakorlatilag el­érhetetlenek. Az utókor — mint a kötetet bevezető Varga Mihály is említi — nem feledkezett meg Kecskemét első nyomdászáról, de nagyon kellett már a művek reprodukcióival munkásságának jelentőségét érzékeltető kiad­vány. . Mondanom sem, kell talán: gondosan sokszorosította a Pe­tőfi Nyomda a 22 íves könyvet. A kezdeményező Bagi Béla szer­kesztő gondozásában az olvasók­hoz kerülő sorozat újabb kiadvá­nya jó színvonalú munka, mint a vállalat igazgatója írta „al­kotó emlékezés". Bl. N.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom