Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

! 1982. április 3. PETŐFI NÉPET • 3 Világszínvonal — helyben? Dr. Gajdócsi István élete, sorsa több mindenben hasonlít az or­szágéhoz. A bajai vasutas fia a felszabadulás utáni első végzős — évveszteség nélküli — évfo­lyam tagjaként szerzett jogi dip­lomát. A zökkenő: mivel sem hadbíró, sem katonai ügyész nem akart lenni, szőlősgazdává kény­szerült válni — 417 négyszögölről 37 hektó bora termett, amire egy mai nagyüzem is büszke lehetne. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésének idejétől, 1960-tól tsz-elnök. Négy év múlva a bajai járási tanács, majd Baja tanácselnöke. 1972 januárjá­tól dolgozik a megyei tanács elnökeként. A megyei párt- végrehajtóbizottság tagja. 1971 óta országgyűlési képviselő, 1980-tól a parlament jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsá­gának elnöke. — Harminchét év alatt so­kan elfelejtették, sokan — mert később születtek — nem is tudják, milyen örökséget vett át a Duna—Tisza köze. — A felszabadulás után ebben a megyében hetvenezer analfa­béta élt, itt Kecskeméten csaknem tízezer. De hozzáteszem, hogy nem volt valamirevaló ipar — ez más megyére alig jellemző — és szegényes, primitív volt a me­zőgazdaság is. Szombathelyen már villamos szaladgált, amikor egy méter vezetékes vize sem akadt annak a Bajának, amelyik­nek pedig a nagyhatalmú pénz­ügyminiszter, Reményi—Schnei- ler Lajos volt a képviselője. Ar­ról, hogy nálunk mennyi a vert­falú és mennyi a kőből, téglából épült lakások aránya, már nem is beszélek, holott a mai napig érezteti a hatását. Egyrészt nö­veli az ellentmondásokat: Kecs­kemét felsőfokú központ, de 4000—4500 tanya veszi körül. Más­részt — ez a statisztikákból nem olvasható ki — minden ötéves terv elején nagy vitáink támad­nak az Országos Tervhivatallal, mert még ma is hat a szemlélet: egy lakás az egy lakás. Az a ta­nya ugyanis, ami attól lakható, hogy van rajta egy tenyérnyi ab­lak és füstöl a kéménye, a meg­felelő táblázat szerint ugyan­annyit nyom a latban, mint egy kétszobás, távfűtéses lakás Duna­újvárosban. — Nem hivatkozunk túl sok­szor a terhes örökségre? — Ha hivatkozunk -is: nem azért, hogy szánalmat keltsünk. Elmaradottságunknak különben is csak az egyik fele örökség. A másik része történelmileg kia­lakult adottság — az például, hogy a termőterület 50—51 szá­zaléka rossz minőségű homok, ahol igazán korszerűen és haté­konyan termelni csak akkor le­het, ha elkészül a Duna—Tisza kö­zi csatorna, amelynek vizével 180 ezer hektárt lehet öntözni. Adott­ság az is, hogy a Duna—Tisza kö­ze a népek vándorútja volt; aki az ország ellen támadott, az so­hasem kerülte el ezt a vidéket — történelmi emlékeink ezért nem is nagyon maradtak. Saj­nos, az ipartelepítés is — ami ebben az országban a fejlődést hozta — legutoljára, az ötvenes évek végén érkezett hozzánk, mi­közben a begyűjtés ideje alatt egy teljes produktív korosztályt vonzott más tájakra az ipar. Most, hogy népesedési gondja­inkkal számolunk, ezt a generá­ciót is figyelembe kellene ven­nünk, mert hiánya hátrányosan érinti a megyét. — Többet igénylünk a nagy­kalapból? — A segítséget a fejlődéshez mindig saját erőfeszítéseink mellé kérjük: húsz éve mérik a .társadalmi . munkavégzést, ez­alatt kétszer nem volt első ez a megye, tizennyolcszor pedig első volt. Az örökséget, a történelmi adottságot azért emlegetjük sok­szor, mert épp emiatt kell gyor­sabban fejlődnünk, hogy utolér­hessük a nálunk szerencsésebb, előrébb tartó vidékeket. — Ehhez sok mindent vég­legesen el kell tüntetni. — A legnagyobb vívmánynák azt tartom, hogy egy ideje már nem termelünk analfabétizmust. Aki ma nem tud irni-olvasni, az akkor sem tudott, amikor az. új rend megszületett. Az újabb nem­zedékek tagjai nemcsak olvasni, hanem hasznosítani is képesek a könyvet. Az általános iskolát végzettek 96 százaléka tovább­tanul. De ha az érettségizettek arányát nézzük, és azt, hogy há­nyán kerülnek főiskolára, egye­temre, mennyi diplomásunk van, akkor rosszabbul állunk, mint másutt. Változatlanul sok a tör- lesztenivalónk, ezér.t kell az or­szágos átlagnál gyorsabban fej­lődnünk. — Van-e esélyünk erre, ha — például — a megyei lakás­építésben mindössze 15 száza­lékot tesz ki az állami erő? — Ez abból a statisztikai szem­léletből fakad, amiről már be­széltem. Az, igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy az elmúlt öt­éves tervben készült otthonok húsz százaléka épült az állam forintjain. Azt, hogy most főleg saját erőből kell építkezni, köny- nyebben viseljük el. mint egy másik megye, amely hozzászo­kott a nagyobb központi támoga­táshoz. — A magánerőt tehát már bevonjuk. Hogyan hasznosít­juk legnagyobb anyagi kin­csünket, a termőföldet? — Igazán akkor válik kihasz­nálhatóvá, hg majd egyszer ön­tözhető lesz a homok. A nálunk gazdagabb nyugatnémetek is leálltak a Rajna—Majna csator­nával, nem épül mostanában a Duna—Tisza közi csatorna sem. Könnyen lehet, hogy csak két­ezer körül lesz belőle valami. Ad­dig sem mondhatunk le — a’ ked­vezőtlen adottságú területeken sem — a termelési színvonal nö­veléséről. Emellett át kell hidal­nunk a mezőgazdaság és az élel­miszer-feldolgozó ipar közötti szakadékot. — A kapacitás bővítésével? — Ahhoz, hogy versenyképe­sek legyünk, nem elég, hogy jól és sokat termeljen a mezőgaz­daság, szükség van olyan élelmi­szeriparra is, amely képes a fel­dolgozás során megőrizni a ter­• mék jellemzőit, legjobb tulaj­donságait és a legelegánsabb cso­magolásban teszi a fogyasztó asz­talára azt. Mi - még nem áldoz­tunk eleget erre, holott tanulhat­nánk a jó példából. A vaskúti Bácska Tsz vágóhídja nemcsak azért ér-el több milliós nyeresé­get, mert 'korszerű, hanem mert azt a zsugorított csomagolási technológiát is megvette az NSZK- tól, amelyikben Európa minden országába, versenyképesen tud szállítani. Hét tű hossza: óriási küzdelem, mire egy jó pezsgőhöz egy jó palackot szerzünk, a na­gyon jó borhoz nagyon szép üve­get. Pedig az élelmiszeriparnak meg kell adni mindent, hogy transzformálni tudja a mezőgaz­daság termelési eredményeit. A világpiacon ma már csakis így lehet eladni. — A költségek növelésének árán? — Ez a költség csökkenthető, ha más ráfordítás kisebb. A me­zőgazdaság ipari eredetű befek­tetéseinek aránya eléri a 70 szá­zalékot. Ha megmérnénk, hogy a világon hol kell a legtöbb bú­zát adni egy tráktorért, akkor azt látnánk, hogy nálunk. Segít, ha a tudományt közvetlenebbül be­vonjuk a termelésbe — mérhetet­lenek a tartalékaink. Egykor a Fleischmann kukorica volt a slá­ger, ma az MV: ugyanolyan kö­rülmények között termelve, hek­táronként 50 mázsával ad többet. A kutatásnak tehát közelebb kell kerülnie a gyakorlathoz. A kuta­tó ne elégedjék meg egy pár négyszögöles parcellával, hanem merjen kísérletezni akár néhány tucat hektáron is. Ha mindehhez a termelési rendszerek fejleszté­se' párosul, akkor még verseny­képesebb lesz a világon hazánk mezőgazdasága. — Mihez mérjük magunkat? — Mindenhez. Ez a 37 eszten­dő két évszázados fejlődést ho­zott az ország, a megye életébe. Ha hivatalos vendégek jönnek, a protokoll-program részeként többnyire elmegyünk megnézni a kecskeméti városházát, ahol mindig elmesélik, hogy az épület Ferenc József idejében, egy év alatt készült el. Csak azt nem teszik hozzá, hogy akkor a Du­na—Tisza közén semmi mást nem építettek. Most meg? Min­denhol építünk. Hiába mondjuk, hogy megszorít bennünket a VI. ötéves terv, az építőipar megint monopolhelyzetbe kerül, mert többet akarunk, mint amennyire képes. ü- Más megyéhez hasonlít­sunk tehát? — Ez objektívebb, mért dinamiz­musában mutatja meg, hogy hová jutottunk. Szolnokkal, Békéssel, Csongráddal azonos a mérce. Tu­dunk tapasztalatot szerezni, ta­nulni — a legjobban, legolcsób­ban úgyis a szomszédtól tanul­hatunk. — Igazítsuk a mércét saját lehetőségeinkhez ? — És a világpiac igényeihez, mert ez az igazi kontroll. Saját dolgainkba néha belekényelme- sedünk ... Az ipar gondjai ön­magában attól, hogy korszerű középüzemeket építünk, nem oldódnak meg, ha ott nem kor­szerű, eladhatatlan' terméket gyár­tanak —, sajnos akad erre szomorú Bács-Kiskun me­gyei példa. Amint persze az el­lentétes végletre is: Tiszaalpáron ugyanúgy fonják a kosarat, mint kétezer évvel ezelőtt, mégis ké­pesek 20 forint alatt előállítani egy dollárt. Nagy szükség van tehát a szakmai tudásra, mert — hadd kanyarodjak vissza pél­dáért a mezőgazdaságba — meg­szűnt a régi paraszti életforma, éppen az új gépeknek köszönhe­tően. Felsorolhatnék néhány au­tómárkát, amely kevesebb kényel­met nyújt, mint egy John Deere traktor légkondicionált fülkéje, ahol éjjel ipari televízió képer­nyője mutatja, ha a vetőgép ki­hagy egy szemet. Ehhez kell iga­zán felnőni. — Az előbb viszont arra utalt, hogy sok behozniva- iónk van a szellemiségben. — Ugyanakkor — a mezőgaz­daság mellett — itt léptünk _ a legnagyobbat előre. A Tudomány és Technika Házáhan egy év alatt rendeznek annyi konferenciát, amennyit azelőtt 40 év alatt sem tartottak. A tudomány világhí­rű képviselői jönnek ide. Akik tehát beülnek meghallgatni kollé­gájukat: a világszínvonalat ta­nulják, helyben. Ausztriától Ausztráliáig ismerik a Kodály In­tézetet; az egész ország beszél a Forrás egy-egy számáról; Keré- nyi József és Farkas Gábor sze­mélyében két Ybl-díjas építé­szünk is van. Kecskeméten a Ke­rámia Stúdió, a Naiv Művészek Múzeuma, a Szórakaténusz Játék­ház tartozik a sorhoz — és ak­kor még nem is említettem a Cumaniát. Űj kötete előszavának írásához készülve tudtam meg, hogy 53 országba jár, a fél világ­ra kisugároz! — Miből jut pénz a szelle­mi műhelyek megteremtésére, fenntartására? — 1985-ig tizennyolc milliárd forintos költségvetési és fejleszté­si alapból gazdálkodunk. Döntő részét az alapellátására: lakás, általános iskolai tanterem építé­sére, kommunális feladatok meg­oldására költjük. A közművelő­désre, a szellemi műhelyekre a pénzeink 0,5—0,6 százalékát for­dítjuk: az egészhez képest fillé­reket. Ezt is bevételi többletből, kiadási megtakarításból. Nem hi­szem egyébként, hogy a kérdés anyagi oldala lenne fontos, mi­vel a műhelyek hatása, kisugár­zása pénzzel nem mérhető. Fon­tos viszont a szellemi központok kihasználása. Mégiscsak furcsa, hogy sokan már voltak Spanyol- országban, de még nem látták a Bozsó-gyűjteményt, és unszolni, , nógatni kell dolgozóinkat, hogy menjenek, nézzék meg a Kiskun­sági Nemzeti Parkot — ingyen­busszal. — A művészeket mindig szívesen látja e táj. — Most Berki Viola van útban idefelé. Első megbízatása az lesz, hogy — A méla Tempefőihez ha­sonlóan —, a János vitézből csi­náljon nekünk valamit. Már ké­szülnek a tervek. Ennek sem az anyagi oldala érdekes — mindig a mecénások jártak jól. Vegyük a Kerámia Stúdiót! Négy éves működése után európai, meg vi­lágméretű rendezvényt vállal ide: olvastam egy- világhírű amerikai művész levelét, protekciót kért, hogy eljöhessen a tanítványa. Megörököltük Tóth Menyhért ké­peit, azzal a feltétellel, hogy kiál­lítjuk őket, és ki is fogjuk. Kide­rül előbb-utóbb, hogy Tóth Meny­hért nemzetközi jelentőségű al­kotó volt, aki megelőzte a korát, mert a jövő század nyelvén fes­tett — képeinek csak a zsűrizett értéke megközelíti a 30—40 mil­lió forintot, de ez megint csak mellékes. A lényeg: aki látott Tóth ' Menyhért-képet Sopron­ban, Pécsett, az eljön utána Kecs­kemétre is. A Budapest—Szeged menetrend kicsit megváltozott, ma már nemcsak a Helvéciái Állami Gazdaság boltjában főzött kol­bász a csalogató, van másért megállni Kecskeméten. — Megyei tanácselnöki tiszt­ség; mezőgazdaság, művészet. Hogy férnek össze? — Tulajdonképpen két terüle- . tét szeretem az életnek, és ezek­kel mindig foglalkozom, nem engedem, hogy a bürokrácia mal­mai felőröljék. Az egyik a mező- gazdaság és az élelmiszeripar — ettől kulcsmegye Bács-Kiskun. Ami Borsod az iparban, az va­gyunk mi a mezőgazdaságban. A másik meg a művelődés, a mű­vészet. A művészet a szépet és az igazságot egyszerre jeleníti meg. És olyan tükör, hogyha abba az ember belenéz, akkor a társadal­mi. politikai és egyéb dolgokat valahogy jobban látja, mint egyébként. Szóval: mezőgazdaság, művészet. Ez a kettő az, amit ha feladnék, akkor belenyugod­nék abba. hogy konzerválódnak az állapotúk. Ballai József (Folytatás az'1. oldalról.) A MUNKA ÉRDEMREND arany fokozata kitüntetést kapta: Acs Viktor, a kunadacsi általános is-f kola igazgatója, Füle Sándor, a Kiskunhalas és Vidéke ÁFÉSZ lakatos brigádvezetője, Harnó- czi Sándor, a kunfehértói Előre Termelőszövetkezet elnöke, dr. Hónig Ferenc, a jánoshalmi nagy­községi pártbizottság titkára, Kancsár Sándor, a mélykúti Le­nin Termelőszövetkezet nyugal­mazott elnöke, dr. Kincses Fe­renc, Baja város tanácselnöke, Lukács Lajosné dr., az MSZMP Kiskőrös városi-járási bizottsága titkára, Majer Imre, Dunavecse nagyközségi Tanács elnöke, Nuszpl Ferenc, a Volán 9. sz. Vállalat üzemigazgatója, Sípos Mihály, a lajosmizsei ipári szö­vetkezet, elnöke, dr. Szabó Sán­dor, Bács-Kiskun' megyei fő­ügyész, Szvorény János, az MSZMP Kalocsa városi Bizott­ságának első titkára. MUNKA ÉRDEMREND ezüst fo­kozata kitüntetésben részesült: Bakos Mihályné, a Kiskunmajsa és környéke Vízgazdálkodási Tár­sulat előadója. Burányi László, a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság igazgatója, Bene János, az MSZMP Kecskemét já­rási Bizottságának titkára, Bo­ros Imréné, a MÁV kecskeméti pályafenntartási főnökségének előmunkása, dr. Búzás, János, , a Dolgozók önálló Általános Is­kolája, Gimnáziuma és Szakkö­zépiskolája igazgatója, Czene István, a pálmonostorai Keleti Fény Termelőszövetkezet mező­őre, Csányi Sándor, a Bács-Kis­kun megyei Beruházási Vállalat igazgatója, Csankó Tibor, a bajai' Háziipari Szövetkezet elnöke, Dajka Jánosné, a Kecskeméti Konzervgyár pártbizottságának titkára, Kertész Gábor, a Duna— Tisza közi Állami Építőipari Vál­lalat termelési igazgatója, dr. Kiss József, az MNB Bács-Kis­kun megyei Igazgatóságának osz­tályvezetője, Kóbold Ferenc, a kecskeméti Óvónőképző Intézet gazdasági igazgatója, Kollár Ist­ván, a tataházi Petőfi Termelő- szövetkezet elnökhelyettese, Koszta Flórián, a szalkszentmár- toni Petőfi Termelőszövetkezet elnöke, Meggyesi László, a Kis­kőrösi Állami Gazdaság terme­lésirányítója, Mohácsi Márton, az Alföldi TÜZÉP Vállalat telep­vezetője, Németh János, a du- navecsei Béke Termelőszövetke­zet pártalapszervezetének tit­kára, Sági József, a szabadszállá­si Lenin Termelőszövetkezet személyzeti vezetője, dr. Saskői Ernőné, a kecskeméti Közgazda- sági Szakközépiskola tanára, dr. Saskői Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának cso­portvezetője, Schama Ferenc, a Jánoshalma és vidéke ÁFÉSZ el­nöke, Suhajda István, az MSZMP megyei bizottságának gazdaság- politikai osztályvezetője, Vad An­tal, a bajai járási hivatal egészv ségügyi osztályának nyugalma­zott csoportvezetője, Vígh Lász­ló, a bajai Tanítóképző Főisko­la tanszékvezetője. A MUNKA ÉRDEMREND bronz fokozata kitüntetést vette át: Antalfy István, a kecskeméti Mezőgép Vállalat főkönyvelője, Ács Károly, a MÁV kiskunhala­si körzeti üzemfőmérnökségének vonatvezetője, Balogh József né, a Kunabaja-bácsszöllősi Állami Gazdaság szőlőtermesztője, dr. Bartossik Lajosné, a megyei ta­nács szervezési és jogi osztályá­nak előadója, Bende Pál, a kecs­keméti Sütő- és Édesipari Válla­lat osztályvezetője, Boros István, a Volán 9. sz. Vállalat szerelője, Bóta István, a Helvéciái Állami Gazdaság szállítási ügyintézője, Bóta József, a Mezőgép Vállalat kerekegyházi gyáregységének mű­vezetője, Bozsó József né, az ’Izsá­ki Sárfehér Termelőszövetkezet földnyilvántartója, Czinege Mi­hály, a megyei földhivatal nyu­galmazott osztályvezetője, Csor­dás László, a lajosmizsei Alma­virág Szakszövetkezet géplakato­sa, Endrödi Istvánná, a megyei tanács építési, közlekedési és víz­ügyi osztályának főmunkatársa, Ernyes László, az MSZMP Kis­kunfélegyháza városi Bizottsága politikai munkatársa. Halász Gá­bor, a kecskeméti Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövetkezet gépkocsivezetője, Harczi János, Jánoshalma nagyközségi közös Tanács elnöke, Hokky György, a Vízgépészeti Vállalat műszaki ta­nácsadója, Horváth János vil­lanyszerelő, Hobler János, a ba­jai Vas- és Fémipari Szövetkezet lakatos csoportvezetője, Kusák Antal, a DUTÉP művezetője, Má- nyoki Tamás, a Reszelőgyár kecs­keméti gyára művezetője, dr. Migléczi Béla, a megyei tanács kereskedelmi osztályának nyu­galmazott csoportvezetője, Oláh Béla, a Bácsalmási Állami Gaz­daság főágazat-vezetője, Panda Imre, a garai Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet traktorvezetője, Papp 'Gyula', a tiszakécskei Üj Élet Termelőszövetkezet csoport- vezetője, Rigó István, a Volán 9. sz. Vállalat igazgatója, Soós Já­nos, a Jászszentlászló Termelő- szövetkezet gépszerelője, dr. Sü­megi József, a Hosszúhegyi Álla­mi Gazdaság igazgatóhelyettese, I? • A Munka Érdemrend bronz fo­kozata kitüntetést veszi át Má- nyoki Tamás (jobbra) dr. Kőrös Gáspártól a Reszelőgyárban ren­dezett ünnepségen. Szabó Lajosné, a tiszaalpári Há­ziipari Szövetkezet kosárfonója, Tormási János, a Kecskeméti Zo­mánc- és Kádgyár géplakatosa, Tóth Gyula, a Fémmunkás Vál­lalat kecskeméti gyára művezető­je, Tóth Istvánná, a MÉM Élel­miszeripari és Higiéniai Ellenőr­ző Szolgálat kiskunhalasi barom­fiipari kirendeltségének állator­vosi szaksegédje, Varga Sándor, a szakmári Petőfi Termelőszövet­kezet takarmánykeverője, Vincze József, az Alsó-Dunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság munkavezetője. • A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa hazunk felszabadu­lásának 37. évfordulója alkalmá­ból a szolgálatban kifejtett kima­gasló munkája elismeréseként a KIVÁLÓ SZOLGÁLATÉRT Ér­demrendet adományozta Egyed József rendőr alezredesnek. A belügyminiszter a Haza Szolgá­latáért Érdemérem ezüst fokoza­tával Lenkei János és Homonnay Antal rendőr századosokat, bronz fozokatával Czéh László rendőr századost, Kábái ’ János rendőr zászlóst és Csille Lajos rendőr főtörzsőrmestert tüntette ki. A Közbiztonsági Érem arany foko­zatát kapta Térjék István rend­őr százados, Kis István rendőr százados, Sutus Juhász Gyula rendőr hadnagy. Vajda Imre rendőr főtörzsőrmester, Tallér Ba­lázs rendőr főtörzsőrmester és Tóth István rendőr őrmester. A Közbiztonsági Érem ezüst foko­zatát hatan, bronz fokozatát hár­man vehették át. A rendőri munka eredményes segítése elismeréséül a HAZA SZOLGÁLATÁÉRT Érdemérem arany fokozata kitüntetésben ré­szesült dr. Mező Mihály, a Kecs­keméti városi Tanács elnöke. A Közbiztonsági Érem arany foko­zatával tüntették ki Cseri József munkásőr főhadnagyot. Kiváló társadalmi munkáért érmet nyolc önkéntes rendőr, illetve segítő ka­pott. A belügyminiszter soron kívül rendőr alezredessé léptette elő Bitó István rendőr őrnagyot. Ugyanakkor 30 éves szolgálatu­kért Szolgálati Érdemérmet kap­tak Finta János rendőr őrnagy, Markos Antalné, Kovács Erzsébet és Nagy László rendőr törzszász­lósok. A 25, 15 és 10 éves szolgá­latért összesen tizenhat rendőr­tiszt, illetve -tiszthelyettes vette át a Szolgálati Érdemérmet. A belügyminiszter-helyettes di­cséretben és jutalomban részesí­tette Kastyják János rendőr al­ezredest és Polyákovics András rendőr századost. A Bács-Kiskun megyei Rendőr­főkapitányság vezetője a pénteki felszabadulási megemlékezésen soron kívüli előléptetéseket je­lentett be, majd törzsgárda-jelvé- nyeket és dicsérő okleveleket adott át. A törzsgárdajelvény leg­magasabb, VII. fokozatát Szmo- lenszky Lászlóné vehette át. A Kreibich Tamás 8 éves bu­dapesti kisfiú sérelmére elköve­tett emberöléssel alaposan gyanú­sított Bencsik László Tibor bün­tetett előéletű, lábatlani segéd­munkás elfogásáért a belügymi­niszter a Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatával tün­tette ki Nagy Imre rendőr fő­törzsőrmestert és Ugrina Mihály rendőr őrmestert. Szabados Gyula rendőr hadnagy és Mohi József rendőr őrmester miniszterhelyet­tesi dicséretben ’és jutalomban részesült. A Határőrség Kiskunhalasi Kerületparancsnokságán Vas- manszki Károly határőr ezredes kerületparancsnok adott át ki­tüntetéseket. A Haza Szolgálatá­ért Érdemérem ezüst fokozatát kapta Klauz József határőr őr­nagy. A Közbiztonsági Érem arany fokozatát Virág Lajos ha­tárőr őrnagy, Pogácsás István ha­tárőr zászlós. Ezüst fokozatát Árva Béla határőr főhadnagy, bronz fokozatát Virincsik Rozália. A KISZ KB Aranykoszorús jelvé­nyét Galambos Ferenc határőr hadnagy! Á KISZ KB Dicsérő ok­levelét Pálhidai László határőr őrmester és Konfár Sándor ha­tárőr szakaszvezető. A Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságon rendezett ünnepségen Lengyel Imre ezredes, megyei parancsnok, negyvenöt tartalékos tiszt maga­sabb rendfokozatba történő elő­léptetési parancsát hirdette ki, majd átadta a Haza Szolgálatá­ért Érdemérem arany fokozatát Liptai István őrnagynak, ezüst fokozatát Pajor Mihály főtörzsőr­mesternek, bronz fokozatát Beke György hadnagynak és Borsos Zoltánnak. Üttörávezető Érdem­rend kitüntetésben részesült Ba­logh Sándor őrnagy. Szolgálati Érdemérem 20 év után kitünte­tést kapott Lukácsi Imre főtörzs- , őrmester, 10 év után Virág Gábor hadnagy. A KISZ Aranykoszorús jelvényét Dékány Istvánnénak nyújtotta át. A Vám- és Pénzügyőrség 'me­gyei parancsnokságán Bódog An­tal pénzügyőr őrnagy a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát adta át Maszlag István- pénzügyőr főhadnagynak. Szolgá­lati Érdemérem kitüntetést 30 év után Tóth Emil pénzügyőr fő­hadnagy, Molnár András pénzügy­őr főhadnagy és Pénzes' Gyula pénzügyőr zászlós kapott. Húsz év után Bálint Zoltán pénzügyőr főhadnagy, Szalontai Sándor és Némedi György pénzügyőr fő­törzsőrmesterek. A tűzoltóság megyei parancs­nokságán dr. Tarjány Lajos tűz­oltó alezredes, megyei parancs­nok adta át a kitüntetéseket. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatában részesült Ká- konyi Lajos tűzoltó zászlós, ezüst fokozatában Romsics Menyhért tűzoltó főtörzsőrmester, bronz fo­kozatában Lavati Miklós tűzoltó őrnagy. A Tűzbiztonsági Érem arany fokozatát kapta Antal Mi­hály tűzoltó főhadnagy, Faldum János és Galla Mijiály tűzoltó fő­törzsőrmesterek, valamint Nagy. József és Papp István tűzoltó zászlósok. A kitüntetés ezüst és bronz fokozatát tízen vették át. A Magyar Honvédelmi Szövet­ség megyei székházában rendezett ünnepségen Bognár Ferenc alez­redes ismertette azt a parancsot, amelyben Hetényi István őrna­gyot, az MHSZ járási titkárát so­ron kívül alezredessé léptették elő. Az MHSZ Kiváló Munkáért Érem arany fokozatát kapta De- csou Zoltán alezredes, Fekete László, Halcsik József, Kazinczi .János és Szőgyi János. E kitün- • tetés ezüst és bronz fokozatát ti­zenegyen vették át.-TE :í\ .1 A kitüntetettek egy csoportja a megyei ünnepségen. Beszélgetés dr. Gajdócsi Istvánnal, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnökével Kitüntetési ünnepségek április 4. alkalmából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom