Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-10 / 58. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. március 10. I A BAROMFITENYÉSZTÉS ÉS -FELDOLGOZÁS JÖVŐJE Kisku„ha.as°n ^ piac minőséget érdekeltséget GS választékot kíván Két éve még a kecskeméti baromfifeldolgozóhoz tartozott, 1980-tól a baromfitröszt vállalataként működött, ennek az évnek elejétől pedig teljesen önállóan dolgozik a Kiskunhalasi Baromfifeldolgo­zó Vállalat. ..Lépésről lépésre jutottak idáig, s köz­ben csaknem új gyár jött létre, a legkorszerűbb gépekkel és technológiával. A rekonstrukciós be­ruházás 38U millió forintba került. A termelés fo­lyamatos, az alapanyag-ellátás zökkenőmentes', a termékek minősége jó, s így tavaly is a feldolgo­zott baromfi 80 százalékát exportálhatták.. Nyere­ségük az elmúlt két évben elérte a 110 millió fo­rintot. / A baromfitermékek értékesítése során hazánk­ban is kialakul a verseny, s méginkább így van ez a külföldi piacon. A helytálláshoz stratégiára, újabb termékekre és előrelátásra van szükség, amiről Nagy Gyulával, a kiskunhalasi vállalat igazgatójával beszélgettünk. — Rózsásnak látja a jövőt? — Legfontosabb, hogy az önál­ló gazdálkodás feltételei megvan­nak a vállalatnál. Ez alatt nem­csak a tárgyi, hanem az emberi, személyi feltételeket is értem. Olyan kollektíva dolgozik együtt, amely képes folyamatosan jó eredmények elérésére. Az egyes munkaszakaszok irányítói na­gyobb önállóságot kaptak, fele­lősségük megnőtt. Munkaszerve­zési módosításokra is sor kerül. Kapcsolatunkat a mezőgazdasági üzemekkel, az élőállat-szállítók­kal eddig is a jó viszony jelle­mezte. így tehát azt mondhatom, ha rózsaszínben nem is látom a jövőt, de bizakodom, hogy sike- les lesz ez az esztendő is. — A jó viszony a termelőkkel azt is jelenti, hogy a kölcsönös előnyök és érdekek érvényesül­ni I, kapcsolataikban? — Fokozatosan erre töreked­tünk már 1980-ban, amikor a bruylertermelők gazdasági társa­ságát megalakítottuk. A tapasz­talatok birtokában az együttmű­ködést módosítottuk, s ma már a társaságnak 14 tsz a tagja. Ezek a gazdaságoké szállítják a feldol­gozásra kerülő baromfi nagyobb részét. Érdekeltté tettük partne­reinket a gazdaságosabb és jobb minőségű baromfinevelésben. Eb­béli munkánk átfogja a keltetés­től a takarmányellátásig a ba- roml'itaitás valamennyi fázisát. Tehát egy. vertikális, egymásra .épülő és . kapcsolódó folyamat. Énnek eredménye, hogy • tavaly puitneréink az egy kilogramm súlygyarapodásra felhasznált ta­karmányt tíz dekával csökkentet­tek az 1980-as értékekhez képest. Közösen képzünk fejlesztési és egyéb pénzügyi alapokat. A ta­valyi nyereségünkből több, mint 20 millió forintot adtunk vissza az alapanyag-szállító gazdaságok, nak, amit az tett lehetővé, hogy feldolgozásra megfelelő minőségű és mennyiségű baromfit, egyez­ségünk szerint, pontosan szállí­tottak. Nem kell bizonygatnom, hogy az ilyen kapcsolat kölcsönös érdek. Hasonló célt szolgál a szállítás gepésítése is, amely az idei munkánk része. Görgősoros szállítórendszerrel a teherautók le- és fölrakodását gyorsítjuk, a fizikai munka lényegesen keve­sebb, és az. úgynevezett technikai selejt (az állatok elhullása, töré­se) mintegy fél százalékkal csök­ken. — Munkájukra a koronát az értékesítés teszi fel.- Vagyis meny­nyiért, hol és mit adnak el? A piaci kereslet a vállalatnak ked­vező, esetleg több is elkelne, mint tavaly? — Mivel az export nagyon fon­tos vállalatunknak, figyelemmel kísérjük a külföldi piaci lehető­ségeket, igényeket. Erre pedig az állandó módosulás jellemző. A körülmények arra ösztönöznek, hogy a tavalyihoz hasonló meny- nviséget, 27 ezer 500 tonna ba­romfit dolgozzunk fel, azonban nagyobb választékot, jobb minő­séget kínáljunk. Versenyképes­nek kell lennünk, ehhez pedig kiváló minőség, nagy választék és gazdaságos termelés szüksé­geltetik. A felsoroltakból az első magától értetődő. A nagy vá­laszték a mobilitást a már meg­levő piac vagy új vevő igényei­hez való alkalmazkodást teszi le­hetővé. Jelenleg nyolcvanféle ter­mék kerül ki a feldolgozóból. — De milyen áron? — Hát ez a harmadik. Ver­senyképesek a több tucat ex­portőrrel szemben csak akkor le*- hetünk, ha a rhár említett ver­tikum minden egysége' gazdasá­gosabban, olcsóbban termel, mint a konkurrencia. Minden erőnkkel erre törekszünk, mert ettől függ. hogy talpon maradunk, vagy megbukunk. És a már említett takarmánymegtakarítás. szállí- táskorszerűsítés ezt is segíti. Ter­mészetesen sorolhatnám még a tóobi feltételt, a folyamatos és pontos szállítást stb. De ha min­dent jól csinálunk, még akkor is számítanunk kell a külpiacon a politikai meggondolásokból elénk csúsztatott gerendákra .. . — Meg kell tehát küzdeni a külpiacon, ami többfrontos harc, de vajon lehetőség-e a több csa­tornás értékesítés a gondok, aka­dályok áthidalására? — Megvan a lehetőségünk, de jelenleg nem élünk vele. A TERIMPEX-szel és a Baromfiter­melők Egyesülésével vagyunk kapcsolatban. A TERIMPEX ed­dig is megbízható, jó partnerünk volt. Különösen fontosnak tar­tó rh; hogy együttműködésünk a közös érdekeltségen nyugszik, amit társasági szerződésünk is rögzít. Ennek gyakorlati bizonyí­tására egy példa: a külkereske­delmi vállalat és a mi vállala­tunk képviselője együtt tárgyal a külföldi vevővel. A szállítási ütemtől a választék, valamint az árak kialakításáig mindenről közösen határoznak. Így közvet­lenül bekapcsolódunk a kereske­delmi munkába, ami jelentős előnyökkel jár. Egyebek között gyorsan és rugalmasan tudunk alkalmazkodni a külföldi vevők igényeihez. valamint szemmel tarthatjuk a kereslet—kínálat alakulását, a piaci tendenciákat. — Az alkalmazkodóképesség kifejlesztéséhez hozzátartozik az állandó technikai és technológiai fejlesztés, korszerűsítés, és a bel­földi ellátás is. Végezetül arra kérem, ezekről tegyen említést. — Elképzeléseink vannak, sőt terveink Is készen állnak a kor­szerűsítésre. a kapacitás bővíté­seié. növelésére. Itt kell megem­lítenem, hogy megoldjuk a mel­léktermékek feldolgozását, amely közvetve is segít az olcsóbb hús­termelésben. A kombinált feldől­lasztékol bővítjük. Ez utóbbi rö­videsen megmutatkozik a hazai ellátásban is. Forgalomba hozunk saját és az ellátási körzetünkhöz tartozó boltokban feldolgozott kacsát, libát. A víziszárnyasok nagyobb részét a háztájikból vásároljuk föl az áfészekkel kö­tött együttműködési szerződé­seink alapján. Az egyébként jó, konyhakészbaromfi-ellátást azzal bővítjük, hogy jobban feldolgo­zott. hogy úgy mondjam, még ,.konyhakészebb” termékekkel rukkolunk ki. Egyebek között a panírozott csirkét szeretnénk megkedvelteim, a vásárlókkal. A fejlesztésekhez, a termékszerke­zet módosításához természetesen pénz'kell. Azt akarjuk, ahol csak lehet, pénz helyett ésszel oldjuk meg terveinké). A szellemi be­fektetés — mint például a mun­kaszervezés — a leghatékonyabb, amiről egyetlen lépésünkkor sem mondunk le. Csabai István HASZNOS HOBBI Barkácsolni jó! A kecskeméti széchenyivárosi barkácsműhelyben jártunkkor (ha nem tévedek) egy nyugdíjas férfi éppen több, két méter hosz- szú, hatvanszor nyolcvanas „lé­cet” rendelt, illetve készíttetett, hogy a lakásban könyvállványom kát. ám lehet, hogy a kisunokár nak a manapság igen kedvelt emeletes gyerekágyat állíthasson össze. Mostanság sokan szeretnek otthon barkácsolni. Mindig akad valami, amit házilag is megcsi­nálhatunk, s nem is kell hozzá „speciális” anyaga vagy szerszám. Szükségtelen valóban, mivelhogy minden olyan fa- és alumínium anyagot megkaphatunk a barkács- műhelyekben, amelyekből dol­gozhatunk,. építhetünk magunk­nak. s olyan szerszámokat is, ami éppen nincs otthon — persze, használati díj fejében. Kölcsön. A gépeken viszont a barkácsoló nem dolgozhat, akkor sem. ha még­olyán ügyes is! Okos. előrelátó intézkedése ez a részlegvezető Galamb Ferencnek, netáni bal­esetek elkerülésére. A barkácsműhely a kecskeméti ÉPSZÍSZ í’i>ü 1 etkarbantartő és lálliató. s 197 » o: i nagy napszélű*- segnek örvend, mert a helybéli barkácsolókon kívül még a Kecs­kemét környéki kisebb-nagvobb településekről is gyakran bejár­nák a műhelybe, vagy beküldik a megrendeléseiket. Ám nem egy­szer a műhely szakemberei külső munkákra, mint például a meg­rendelt fürdőszoba-fregoli felsze­relésére is, kimennek. Van azon­ban ezen kívül még sok más munkájuk is. mint az ajtók, ab­lakok szigetelése speciális alumí­nium szalaggal. Galamb Ferenc itt megjegyzi, hogy ezt a fajta szigetelést sokan nem ismerik, pedig tökéletes bármilyen nyílás­záró szerkezeten, és nem is meg­fizethetetlen. A barkácsműhelyben. amely már ugyancsak áttért az ötnapos munkahétre, összesen öten dől* ;iznak. mindennap ree go! 7-1.11 délután 18 óráig, de a l^ilcsmáso" lást vállalják este .18 óráig is. Aki a megrendeléseket felveszi és az egyéb adminisztrációs munkát vállalja, a fiatal, szimpatikus Ha- bam Imréné; Buda Ferenc a fa* munkak mestere. Tihanics Lajos az univerzális munkaerő, A. Tóth Sándorral együtt Jól összeszokott kollektíva. Mindenki, aki csak egyszer is — barkácsolt, vagy barkácsollatott a műhelyükben, nem túlzás: az elismerés hangján beszél róluk. Munkafegyelmük példás. S ez bizony meglátszik a műhelyben is: rend és tisztaság mindenütt. Az ötnapos munkahét­tel járó gondokat is okosan eny­hítették, de mondhatjuk úgy is: megszüntették. Méghozzá olykép­pen. hogy „váltóműszakban” dol­goznak, ami azt jelenti, hogy minden hétfőn a soros kollé­ga szabadnapos. Ugyanis: szom­baton úgynevezett ügyeletet tar­tanai. reggel héttől délután egv nőig. Ezt' még $■ korábbi szabad szombatokra való tekintettel ve­zették be. mivelhogy az „edzet­tebb” barkácsolók még a hét utolsó napján sem pihen(het)- nek. V. I. El SAJTŰPOSTA Munkásszállítást - menetrend szerint A Villamos Berendezés és Ké­szülék Művek kunszentmiklósi gyáregységében keresi meg ke­nyerét csaknem harminc szabad- szállási lakos is. Ők valameny- nyien aláírták a szerkesztőségünk, höz a napokban -érkezett levelet, melyből kiderül: jóllehet idén január óta már csupán heti 42 órában dolgoznak, vagyis a ko­rábbiaknál rövidebb ideig tart a munkaidejük, mégsem jutnak vissza otthonukba hamarább, mert részükre nem kedvező a buszközlekedés. A részletekről az alábbiakat közlik a panaszosok: Délután háromnegyed 3-kor hagyjuk el munkahelyünket, s megyünk a buszmegállóba, ahon. nan a járatnak 3 óra 20 perckor kellene kiindulnia. E pontosság­ra mostanság alig van példa, hi­szen a késések szinte rendszere­sek: előfordult, hogy fél 4-kor gördült ki velünk az autóbusz, egy alkalommal pedig 4 óra 10 perckof. Nem értjük, miért nem tartatja be a menetrendet, vagy igazítja azt kívánalmainkhoz a Volán, és az is rejtély előttünk, hogy a TEMAFORG Vállalat he­lyi üzeméből szintén Szabadszál­lásra tartó, és az előttünk három óra körül elhaladó munkásszál- lító járatot — melyen üres hely is akad — miért nem vehetjük igénybe? De nemcsak e kellemetlenség miatt van okunk az elkeseredés­re. A munkaadónk legutóbb úgy válaszolt a hazautazásainkkal kapcsolatosan újra szóvá tett ki­fogásainkra, hogy nem muszáj éppen e helyen dolgoznunk ... Ebből talán arra kell következ­tetnünk, hogy nagy szükség nincs is a murtkánkra? Nos, beszéltünk a gyáregység vezetőjével, Zsíros Sándorral, aki elmondotta, valami félreértésről lehet szó, ugyanis a zömmel szak­mával rendelkező szabadszállási dolgozók aktív és megbecsült tag­jai a kollektívának, többségük régóta törzsgárdatag. Ügyükben legfeljebb olyasféle hangozhatott el, hogy a munkáltatón kevésbé múlik a hazaszállításuk körüli gondok orvoslása. Ez utóbbi érde­kében egyébként nemrég történt kedvező változás, a munkások tudniillik kéthetenként felszáll­hatnak a munkaidejük befejezé­se után arrafelé közlekedő busz ra, amely a TEMAFORG-ból jö­vet megy Szabadszállásra. Olvasóink ügyében természete­sen megkérdeztük a Volán 9-es számú Vállalatot is. A Kovács Fe­renc igazgatóhelyettestől és dr. Torna László személyforgalmi osztályvezetőtől kapott tájékozta­tás szerint, az említett járat .elő­zőleg Kunszentmiklós és Sólt- szentimre között bonyolít le diák­szállítást, s utána állhat csak a szabadszállási munkások rendel­kezésére. A korábbi indulása te­hát ezért nem lehetséges, meg sajnos, az sem, hogy egy másik autóbusz kapcsolódjon be a tér­ségbeli szállítási teendők ellátá­sába. A menetrendről pedig meg­tudtuk, hogy azt szigorúan be kell tartani. E kötelezettsége teljesí­tésében az elmúlt hetek során a jeges-havas, csúszós utak akadá­lyozták a sofőrt, aki esetenként valóban késve vitte munkás uta­sait. Mindenekelőtt hadd szögez­zük le: egyetlen ember sem születik a közcélú javaink, ér­tékeink esküdt ellenségének, pusztítójának, vagyis rontó- pálnak. De ilyenné válhat, ha az lóleJ,Ris9)íjijfiftJ,<jÖhíÖein kihat a szétzilált, irreális jártaimé f— a tiszteíetlppségekef' és gát­lástalanságot sugalló — csalá­di háttér, egyéniségére pedig mindennél erősebb befolyással van a meggondolatlan, felelőt­len cselekedetre is ösztönző környezet. Sajnos, azt kell mondanunk, hogy az efféle deformált ma­gatartás-viselkedés korántsem ritka manapság. Hiszen ki nem látott még összeszabdalt bőrülést az autóbuszon, feldön­tött hulladékgyűjtőt a park­ban, tönkretett (kibelezett) te­lefonfülkét az utcán, hogy a letiport pázsitról, a kettétör­delt kisfákról ne is beszéljünk. És e sort a napokban új té­nyekkel gazdagították azok, akikről a MÁV kecskeméti egészségügyi felügyelőségének munkatársa, Faragó József beszámolt, értesítvén a szer­kesztőségünket arról, hogy a vandálok egyre több problé­mát okoznak a vasútnak is. A személyszállító kocsik nem szűnő bepiszkításán, rongálásán túl sokszor megtörténik, hogy a kisebb forgalmú, tehát az állandó ügyeleti szolgálattal nem rendelkező megállóhelye­ket veszik birtokukba olyan személyek, akik a törés-zúzás dicstelen foglalatosságában élik ki szenvedélyüket. A szikrai MÁV-állomás pél­dául a közelmúltban került felújításra, kicsinosításra — persze drága pénzen. És mi történt azóta? Falait beszeny- nyezték s telefirkálták. A fel­lelhető ablakok összes üvegeit kitörték. De ez még nem volt elég. A váróteremben lévő kályhát csövestől vitték el. A tettesek kilétét ma sem is­meri informátorunk, ám gya­nítja, hogy az utánpótlásuk alighanem kikerülhet az olyan IskonSsdk" sfl^taböíriaktk ugymm-t ott nemrégen — egy kirándu­lásról visszajövet, várva a vo­natra — a kéményfeljárón át jutottak az állomásépület tető­zetére, ahol ugráltak, viháncol- tak, miközben a helyiség mennyezetéről hullott a vako­lat. Az előzőekhez hasonló tör­téneteket közlő másik olvasónk szerint e visszás dolgoknak a társadalmi fegyelem nagyfokú lazulása az oka. Gyorsan hoz­zátesszük, e fegyelem megtar­tásában, megtartatásában nél­külözhetetlen szerepe van a társadalom minden tagjának, s ezen belül is megkettőzött felelősség hárul a jövő nem­zedékét* nevelő, formáló peda­gógusokra éppúgy, mint a szülőkre, a gyermekek gondo­zóira. Ha majd sehol sem szemlé­lik közönyösen e rendellenes ténykedéseket, ha mindenütt rápirítanak a közösségi. Vagy éppen egyéni tulajdont semmi- bevevőkre, s netán le is fog­ják kezüket, bizonyára elvehe- tik a kedvüket az efféle cse­lekményektől. De szükség van a gyakoribb, következetesebb hatósági fellépésre is — akár a helyszíni bírságolásra felha­talmazott tanácsi megbízottak, akár a közrendvédelem részé­ről —, melynek során ideje lenne a tétlenért rontópálok ellen szigorúbban alkalmazni a szabálysértési kódexekben foglaltakat! CIKKEINK NYOMÁN xMűködnek már a kunbaracsi telefonok Február 4-i lapszámunkban az egyik kunbaracsi tanácstag pana­szát adtuk közre arról, hogy a helyi orvosi rendelőben hetek óta használhatatlan a telefon — ál­lítólag a telepei merültek ki — é.s szóvá lettük; a tanácsházi ké­szülékek is rosszak. Ez a szolgál­tatási zavar megannyi kellemet­lenséget okoz a községbeliek­nek ... — bizonyította írásunk. A közöltekre vonatkozóan tu­datta velünk a Szegedi Postaigaz­gatóság. hogy a baracsi rendelő­ben a készülék romlott el. s azt már a cikk megjelenése előtt ki­javították a szerelők. A tanács- házi öt mellékállomás közül vi­szont csak egy volt működéskép­telen, ahol valóban a telepet , kel­lett cserélni, ami meg Is történt. flftk. mH mw­Sok még a hiányzó személyi szám Február 17-én Az újszülöttnek köny- nyebb című írásunkban örömmel szól­tunk a hatósági frisseség, precízség egyik megnyilvánulásáról, nevezete­sen, hogy egy alig héthónapos kecs­keméti baba részére postán érkezett meg a nevére címzett személyi lap, s az elhelyezését közlő barátságos han­gú kísérőlevél. Egyidejűleg kifogásol­tuk: a boldog apa hosszú hónapok óta hiába várja, hogy megkapja végre a személyi számát. Megjegyzésünkre írásban reagált a Kecskeméti városi Tanács igazgatási osztályának vezetője, dr. Bán Izabella, akitől többi között az alábbiakat tud­tuk meg: Az Állami Népességnyilvántartó Hi­vataltól kapott személyi számokat a tanács már kiosztotta a városban la­kók zömének. Am sajnos, hiányzik még több mint másfélezer ilyen szám. Megérkezésére várhatóan az idei első fél évben kerül sor. Az intézkedésig az érdekeltek türelmére, megértésére számít a tanács. Javult a pb-gáz- ellátás Tasson A február 21-i, vasárnapi szá­munk utolsó oldalán lévő egyik fényképünk tassi pillanatot ábrá­zol: olyan embereket, akik üres pb-gázpalackjaik cseréjére vára­koznak. S mindennek oka — ír­tuk —, hogy a teli palackok köz­ségbe történő heti kétszeri szál­lítása kevésbé elégíti ki az igé­nyeket. Észrevételünkre választ kap­tunk a Délalföldi Gázszolgáltató Vállalat igazgatójától, dr. Varga Jánostól, aki ezeket közölte ve­Háziállatra is vadásznak? A szombati szabadnapot többféle módon töltik el a családok: egyesek a lakásbe­li, illetve a házkörüli teendő­ket végzik, mások a garázs­ban, vagy a hobbitelken mun­kálkodnak szaporán, de sokan vannak már a szabadba igyekvők, a kirándulók is.'Ez utóbbiakkal sűrűn találkozik az a kecskeméti olvasónk, akinek szép környezetben fekszik a ta­nyája. Az ottani területre láto­gatókkal eleddig semmi baja nem volt. de jött az a februári hét­vége, melyről így számol be a panaszos: A Trabantból kiszálló két férfi ke­zében puska volt. Gondoltam, vadász­nak. Tényleg azt tették. Csakhogy nem a térséget csapatostól ellepő, kár­tékony szarkákra lőttek, hanem a ta­nya közelében békésen egerészö ci­cámra, mely élettelenül terült el. Nem tudom, milyen szándékból okozták ká­romat, de előttem bebizonyították, hogy kocavadászok.. Egyébként az a véleményem, aki nem tudja megkü­lünk: A tassi fogyasztóktól, illetve a községi tanácstól eddig nem ér­kezett olyan jelzés, panasz a vál­lalat központjához, valamint a bajai üzemegységhez, mely a pb- gáz szóban forgó hiányát taglalta volna. A lapban közöltek alapján azonban vizsgálat indult, s az utóbb említett tény bizonyítást nyert. Ezért haladéktalan intéz­kedés történt, melynek eredmé­nyeként ezentúl heti három al­kalommal szállítanak propán-bu­tán gázzal teli palackokat Tass­ra. i lönböztetni a hasznos és a kárt okozo állatokat, ráadásul az előbbieket irtja Is. annak nem szabad adni a kezébe Szerkeszti Velkei Árpád vadászfegyvert.. Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 a. Magunk is osztjuk ezt a meg­Telefon: 20-111. állapítást!

Next

/
Oldalképek
Tartalom