Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-25 / 71. szám

1982. március 25. • PETŐFI NÉPE • 3 Jogalkotás és közművelődés az országgyűlés tavaszi ülésszakán Ma délelőtt összeült az országgyűlés. A Minisz­tertanács a tavaszi ülésszak napirendjére két témát ajánlott: várhatóan a jogalkotás helyzetéről szóló beszámolót, valamint az 1976-ban alkotott közmű­velődési törvény végrehajtásának eddigi tapaszta­latait vitatja meg legfelsőbb államhatalmi testüle­tünk. Társadalmunk fejlődésének két nagy jelentő­ségű kérdésköre lesz tehát a tavaszi ülésszak té­mája. hiszen a képviselők azt vizsgálják meg: az élet minden területét át- meg átszövő jogi szabá­lyozás minként szolgálja országépítő céljaink valóra váltását, a közösség s az egyének érdekelt; illetve milyen segítséget, ösztönzést ad polgárainak az ál­lam személyiségük sokoldalú fejlesztéséhez, a mű­veltség nélkülözhetetlen értékeinek birtokba véte­léhez. A témák .iránt megnyilvánuló közérdeklődést, fi­gyelmet tükrözte az ülésszak előkészítő munkája is. A „T. Ház” tagjai fontosságának megfelelően, sokirányúan, behatóan elemezték a jogalkotás, il­letve a közművelődés .helyzetét. A parlament jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának ülésén nyolc, a kulturális bizottságén ugyanennyi képvi­selő, s több felelős állami vezető fejtette ki véle­ményét, a megyei kéviselőcsoportok — e témákban összehívott — .tanácskozásain pedig több mint szá­zan kértek és kaptak szót az előkészítő eszmecse­réken. Némelyik képviselőtestület a helyszíni tájé­kozódásra is alkalmat talált, így például a fővá­rosiak a Budapesti Művelődési Központban tartot­ták tanácskozásukat. A jogalkotási tevékenységre vonatkozó vélemé­nyek sommázata szerint az utóbbi évtizedekben végzett munkára a továbbiakban is bizton lehet építeni, hiszen az elmúlt negyedszázadban a szo­cialista törvényesség megszilárdításának és fejlesz­tésének egyik legfontosabb módszere korszerű jog­rendszerünk megteremtése volt. Kivált az utóbbi tíz évben élénkült rrleg a törvényhozó, jogszabály- alkotó tevékenység, lépést tartván így a társada­lomépítés — sok tekintetben minőségileg új — kö­vetelményeivel, betöltve tehát alapvető feladatát: a fejlett szocialista társadalom építésének szolgá­latát. A képviselők egyetértettek abban is, hogy mindehhez nagyban hozzájárult a jogalkotás ten­nivalóinak hosszú távú tervezése. A valóság válto­zásait követő jogszabályi módosításokra az élet számos területén .lesz szükség a következő eszten­dőkben (is — hangzott el az üléseken. így kiemelték az államélet további korszerűsíté­sével, a demokratizmus elmélyítésével, a népkép­viseleti rendszer tökéletesítésével összefüggő továb­bi tennivalókat, s foglalkoztak a társadalmi .morál mai állapotával kapcsolatos kérdésekkel is. Ugyancsak a jogalkotói munka homlokterében marad a gazdasági élet fejlesztésének számos vo­natkozása, így a vállalati irányítás, illetve a gaz­dálkodó szervek belső működésének kérdése, vagy az árszabályozás, a bér- és- munkaerő-gazdálkodás javítása. Indokolt, hogy e fontos kérdéseket ne részletek­ben, szinte áttekinthetetlen rendelkezésekkel, ha­nem átfogó törvényekkel szabályozzák, ugyanak­kor mind sürgetőbb az alacsonyabb szintű jogsza­bályok dzsungelében rendet teremteni, a felesle­geseket — sőt néha egymásnak ellentmondóakat — kiszűrni. A tanácskozásokon hangsúlyozták a tör­vények széles körű társadalmi előkészítését szol­gáló viták fontosságát, rámutatva: az eddig is jó tapasztalatokat hozó kollektív véleményezések „rendszeresítése” ahhoz is hozzájárul, hogy a végül megszülető paragrafusok végrehajtását, betartását az állampolgárok magukénak érezzék. Ezzel össze­függ egy másik általánosítható követelmény is: az írott normák ellen vétőket viszont — legyenek sze­mélyek vagy intézmények — az eddiginél követ­kezetesebben, s ha kell szigorúbban sújtsa a tár­sadalom felelősségre vonása. A várható második napirend, a közművelődési törvény végrehajtásáról szóló beszámoló szinte köz­vetlenül kötődik valamennyiünk mindennapjaihoz. Nemcsak az országgyűlés mostani testületi .ülésein, hanem korábban is, a legkülönbözőbb fórumokon foglalkoztak — elsősorban értelmiségiek, a kultúra munkásai — műveltségünk állapotával, feladataink­kal. Hangot kaptak olyan vélemények is, mely sze­rint felülvizsgálatra szorulnának a közművelődési törvényben megfogalmazott célok, alapelvek. En­nek indokául a gazdasági feltételrendszerünkben időközben végbement jelentős változásokat, a meg­nehezedett körülményeket említették. A kormány­zat azonban cáfolja e nézeteket, s ehhez a cáfolat­hoz tapasztalataik alapján csatlakoztak az elmúlt napokban e tárgyban felszólalt képviselők is. Hi­szen a törvény megalkotásának céljai napjainkban is érvényesek: a személyiség formálásával, a mű­veltség gyarapításával társadalmi méretekben kell hozzájárulni a korszerűbb termelés tudati ténye­zőinek megteremtéséhez, a szocialista demokrácia további fejlesztéséhez. S változatlanul a törvény végrehajtása, nem pe­dig újraértelmezése a feladat azért is, mert a szi­gorúbb gazdasági feltételek közepette .is jutott és jut pénz — arányaiban több is, mint korábban — a közművelődési intézményhálózat bővítésére, kor­szerű művelődési otthonok létrehozására, a klub­mozgalom, az amatőr művészeti közösségek támo­gatására. Inkább arra van szükség, hogy a rendel­kezésre álló erőforrásokat ésszerűbben használják fel, nem félve a kultúrában sokak számára rosszul csengő „gazdaságossági szempont” érvényesítésétől. A képviselők többsége felhívta a figyelmet, hogy az eddigieknél nagyobb számban kívánatos meg­nyerni a fiatalokat, elsősorban az értelmiségieket a közművelődésben való részvételre, a kultúra- közvetítő szerep vállalására. Sokan rámutattak egy másik sürgető tennivalóra is: a művelődési intéz­ményhálózat bővüléséből bizonyos településformák lakói jórészt kimaradtak, az új városi lakónegye­dekben, illetve a kisebb falvakban a kulturálódás hiányos feltételed sok ezrek közérzetét, teljes em­beréletük esélyeit rontják. Az előkészítő tanácsko­zások tapasztalatai alapján a parlamenti üléssza­kon a közművelődést tárgyalva, várhatóan gyakran szóbakerül majd az. iskola is, hiszen: a kultúráló- dás, 'az önművelés igényének felkeltésében, a sok­oldalú érdeklődés kibontakoztatásában meghatáro­zó szerepe van az oktatásnak, s e feladatának ma még nem mindenben felel meg. Az eszmecserék tanulságai így sommázhatók: az eddigi eredmények csupán a folyamat kezdeti si­kereit jelzik, a jövőben lényegesen szélesebb réte­geket kell megnyerni a kulturális szolgáltatások rendszeres élvezőinek, a szellemi értékek befoga­dóinak és teremtőinek. Cs. T. ŐSBEMUTATÓ A KAMARASZÍNHÁZBAN ZÁM TIBOR: Pokoljárás Sokszorozott egy-egy ősbemu­tató rendezőjének a felelőssége. Meghatározhatja a rábízott, a fölvállalt mű sorsát. Elismert, sokat játszott szín­darab sikerületlen előadása nem kérdőjelezheti meg az adott drá­ma, vígjáték sorsát. Kudarcos, a megírt szöveg színvonalán aluli színpadra állítás végleg süllyesz­tőbe taszíthat érdemes alkotást. Mi több: újabb írástól egy életre elveheti szerzője kedvét. Ráérző, mondandóját fölerősítö, szépsé­geit kidomborító rendezés széles körű érdeklődést keltheti kedve­ző feltételeket teremthet további pályafutásához. Kíváncsi voltam: milyen érzé­sekkel várja Zám Tibor Pokoljá­rás című drámájának pénteki premierjét rendezője. Tudtam, hogy Sándor János vette rá az írót a Forrásban közölt, majd ön­álló kötetben is megjelent kisre­génye dramatikus átdolgozásá­ra. — Miért tartotta fontosnak, hogy a nagysikerű prózából drá­ma készüljön? — ezzel a kérdés­sel kezdődött az első főpróba utá­ni beszélgetésünk. — Tulajdonképpen monodrá­ma a kisregény. Árról szól. hogy egy öngyilkosságra készülő vidé­ki értelmiségi előtt végigfut egész élete. Ez önmagában drámai hely­zet. A belső történés legizgalma­sabb kérdése: Jákó, maga az író, miként ütközik meg saját emlé­keivel. Elképzelhető lett volna mindenfajta különösebb átdolgo­zás nélkül, némi rövidítéssel a Túl a poklon előadása is. De úgy tartom: a színpad még sűrítettebb kifejezést, kifejtést kíván. — Az „én-dráma” többi szerep­lői kizárólag a művészt motivál­ják, a vele kapcsolatos esemé­nyek, az őt befolyásoló történé­sek élesztői, kiváltói. Egyéni sor­suk végül is elhanyagolható len­ne? — Többek katalizátornál! Nyil­vánvalóvá válik: az ő életükre is hat Jákó magatartása, életvite­le, következésképp növekszik ez­által az író-főszereplő felelőssége. Máshoz is van közünk! — Mintha feleselne az előadás a Pokoljárás-t egy ember fel­bomlási, kiüresedést, szétesési fo­lyamatának tartó vélekedésekkel. — Ellenkezőleg! A megtisztu­lás, az újjászületés szükségességé­• Sándor János rendező. (Tóth Sándor felvételei) nek és lehetősségének a bizonyí­téka. Már azzal, hogy megírta meghasonlásait, kínlódásait, ba­jait, már felülemelkedett korábbi önmagán. Kívülről, felülről nézi az őt majdnem elnyeléssel fenye­gető örvényt. Ami a legfontosabb: azzal, hogy ábrázolta, megírta pokoljárását, teljesítette hivatását. Iró^ vagyis tanú. vagyis megörö­kítő. vagyis a hogyan éljünk prob­lémájának kutatója! — Elnézést a leegyszerűsíté­sért: mi Jákó sorsának a tanul­sága? • Egyedi Klára, Balogh Tamás, Tolnai Miklós, Várkonyi Szilvia. — Mi más lenne: nincs tenni­valóink alól fölmentő pótszer, pótcselekvés. Az ital, a nők — a problémák önpusztító megkerülé­se. Hiába magyarázzuk be ma­gunknak, hogy kudarcainkat má­sok okozzák. Jákó hibáztatja fe­leségét, több ismerősét, pedig el­sősorban magának kellene vál­toznia. Az igazság pillanatát Jákó (Tolnai Miklós) tragikomikusán végződött öngyilkossági kísérletét követő tisztázódást már korábbi élményei előkészítették. Az or­vosnő példája — egyebek között —, aki mindinkább elhomályo­suló látással is küzd másokért. — Miért Balogh Tamásra osz­totta a többi férfiszerepet, és miért alakit többféle nőt Egyedi Klára? — Általában azonos fajta, azo­nos egyéniségű barátokhoz, nők­höz vonzódunk, függetlenül azok foglalkozásától, társadalmi hely­zetétől. — Szakácsi Márta díszlet- és Poós Éva jelmeztervező az em­lékezés folyamatának az érzékel­tetésére, a pillanatnyi, jelenide• jű történések megkülönbözteté­séért játszatják a díszleteket, a szereplőket a fekete, a szürke kü­lönféle árnyalataiban. Olyan az egész, mint egy most előhívott, régi fekete-fehér film. Jól gon­dolom? — Örülök, hogy észrevette szán­dékunkat. Színek, a való élet szí­nei csak az emlékezést meg-meg- szakító epizódokban fénylenek. — Sok sikert! H. N. Tevékeny évtizedek után új tervek A régi családi ház tágas nappali szobája vidám hangulatot áraszt. Bárhová tekint is a vendég, pillantását megragadó látvány köti le: mindenütt a kalocsai virágok színpompás összhangja. A jókora szárnyas függönyök gyönyörűséges motívumai akarata ellenére is vissza-visszacsábítják az ember tekintetét. — Ugye, szép? A kedves, jó Király Ilus néni virágai, még ő írta a mintát... — szól vendéglátóm. Baradlai Sándorné, akiinek szí­véhez nagyonis közel állnak az élet, s a szép­ség szeretetét változatos virágmotívumokban kifejező kalocsai asszonyok, öt évig a házi­ipari szövetkezet fökönyvelőjeként közöttük élt, közvetlen részese volt örömeiknek, tanú­ja gondjaiknak, egyben előmozdítója azok megoldásának. Neve nyilván ismerősen cseng a megye nő- társadalma számára. A szövetkezeti mozga­lomban eltöltött több mint három évtized alatt — ebből tíz éven át a MÉSZÖV elnök­ségének tagjaként, a szövetkezeti nőbizottság megyei elnökeként — különböző fórumokon számtalanszor hallatta szavát társnői érdekeit képviselve. Sokan ismerik azonban szerte az országban is, hiszen immár a végéhez közeledő harmadik ciklusban tagja a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának. ( Nem véletlen, hogy ezúttal is a nőmozga­lom. a nőpolitikái munka a témánk. Baradlai Sándorné ezzel kezdi: — Az országos testületben a szövetkezeti nőmozgalmat képviselem. A szolgáltatási, va­lamint a családvédelmi és szociális munkabi­zottságokban működöm közre. A megyebeli tapasztalataim alapján nemegyszer kifejtet­tem véleményemet a fogyasztók érdekvédel­mében a kereskedelmi, a szolgáltatási témák megtárgyalásakor csakúgy, mint amikor a munkakörülmények kerültek szóba. Ezen a fórumon mindig volt és van is mit tolmácsolni. Itt van például a női vezetők kér­dése. Vezető beosztásban kevés a nő. Társa­dalmi tisztségekben még jobb az arányuk. S ha a különböző egyesítésekre gondolok, a nők ismét háttérbe szorultak. A vezető posz­tokra férfiak kerültek. A nők legjobb eset­ben osztályvezetővé léptek elő. Sokat töprengek rajta, hogy mi az oka. A nőket annyira leköti az otthon, a család, vagy talán nem elég harcosak? Arról van tapasz­talatom. hogy nem állnak ki a nőkért az em­berek. S ebben a kiállásban sajátos, vagy in­kább sajnálatos módon a nők sem jelesked­nek. Huzamos időn át volt alkalmam figyelem­mel kísérni tehetséges, politikailag jól felké­szült nőket. Amikor elöbbremenetelről, ve­zető tisztség betöltéséről volt szó, mégis in­kább az olykor kevésbé felkészült férfira esett a választás. Az ilyen tapasztalatok el­gondolkoztatják az embert. S az a nézet is, amely szerint a nőt negyven éves koráig le­köti a gyereknevelés. Utána pedig már öreg­nek tartják, akivel nem érdemes számolni ... Félbeszakítva mondandóját, Baradlai Sán­dorné hirtelen elnézést kér. A konyhába siet, ahonnan egy tál frissen sült túrósrétessel tér vissza. A röpke távollétet mintiha csak gon­dolatgyűjtésre használta volna fel, sokféle témával hozakodik elő. — Tennivalóban szinte kimeríthetetlen a nőpolitika. Itt vannak például a gyesen lévő kismamák. A három év jó alkalmat kínál a képzettség megszerzésére. Sajnos, nemigen élnek vele. Aztán:' az ötnapos munkahét, az erre való átállás, a szolgáltatások javítása. Óriási feladat. Ha a kereskedelmet nézzük, ott is többségben a nők, a családanyák. A vá­sárlási szokásaink pedig lassan változnak, mintha muszáj lenne ezt a szombati napok­ra halasztani... Továbbá: korántsem megoldott az öregek dolga. Ha a szociális gondozást nézzük, ne csak az állam, de a család is vállaljon részt, felelősséget. Ahogy a hírközlést figyelem, a lakástervezésnél kezd kibontakozni valami nagyon ésszerű törekvés, az, hogy több gene­rációnak jusson hely egy fedél alatt. Engem az idős emberek gondja főleg azért nyugtala­nít, mert a legtöbbször még anyagiakban sem kellene sok, csak emberség, szeretet, jó szó. A nőmozgalom cselekvő részeseként eltöl­tött több mint három évtizedre gondolva, megkérdezem Baradlali Sándornét: vajon mi­vel elégedett? Most, hogy a nyugdíjasok tá­borába sorol, mitől újul meg önzetlen tet­tekre késztető ereje, ha a nőpolitikái munká­ról van szó? — Talán éppen az eredményekért, amelye­ket el tudtunk érni, szeretem nagyon a nő­mozgalmi munkát. Azért, mert például sok embert tudtunk cselekvésre ösztönözni, társa­dalmi tevékenységre mozgósítani. Ha a nő­politikái határozat meghozatala óta eltelt ti­zenegy évre gondolok, úgy hiszem, nincs miért szégyenkeznie a megyének. Az ipar te­rületén az önmagában lis szép fejlődés, hogy olyan emberek kerültek a nöbizottságokba, akik nemcsak névleg vannak, hanem értik és teszik is a dolgukat. Munkahelyükön igye­keznek felszámolni a nőpolitika elveivel nem egyező gyakorlatot, oda tudnak hatni, hogy például a különböző álapokat ne oktalanul osszák fel. A megye szövetkezeti mozgalmában mind a nődolgozók, mihd a nőtagság érdekei meg­felelő képviseletet élveznek, s a bérkérdés is megoldódott. Azonos munka ellenében azonos a férfiak és nők javadalmazása. Megítélé­sem szerint az utóbbi években nagyot lép­tünk előbbre a nők politikai képzésében. Rögtön hozzáteszem azonban, hogy erről a szakmai tanulás, továbbtanulás mellett ez­után sem szabad lemondanurík. Az áfész-ek nődolgozóinak szakmai képzése 1975 körül lendült meg erőteljesén, s remélem, hogy ez folytatódik. Van tehát bőven erőt adó, lel­kesítő tapasztalatom, élményem. Szeretnék továbbra is a városi nőpolitikái munka tevékeny részese maradni. S hogy ki ne felejtsem: nagyon a szívemhez nőttek a háziipari szövetkezeti asszonyok! Velük kap­csolatban külön tervet ás dédelgetek. — Mégpedig? — A kalocsai népművészet megóvását rendkívül fontosnak tartom. Például csak a zsűrizett terméket engedném a piacra. A lé­nyeg azonban: szeretném összegyűjteni a népművészek vallomásait arról, hogyan for­málódott. alakult ki művészetük. Mert ahány, annyiféle motívumvilág. A Népi Iparmű­vészeti Tanács egyetértésével egy gyűjte­ménybe foglalnám a régi kalocsai munkákat. Az ösztönzést erre az adta, hogy amikor kel­lett volna egy-egy íróasszonynak az életraj­za, nem tudtuk, hogyan fejlődött ki benne ez a készség. így határoztam el, hogy társa­dalmi munkában feldolgozom, miként fejlőd­tek ezek a népi mesterek, milyen különbség van művészetük között. Sok kiadvány van már a kalocsai népművészetről, de bízom benne, hogy a NIT segítségével kikerülhet még egv gyűjteményes könyv. Perny Irén KALOCSÁN KEZDTÉK S' Uj rendszerű honvédelmi oktatás A Magyar Honvédelmi Szövet­ség kalocsai városi-járási vezető­sége az 1981—82-es kiképzési év­ben új szervezési formában kezd­te meg a sorkötelesek általános honvédelmi oktatását. A tanfolya- mókát a hagyományoknak meg­felelően, a hadkiegészítési és te­rületvédelmi parancsnokság, va­lamint a községi tanácsok, a vá­rosi tanács névjegyzéke alapján szervezték meg. A városi és járási vezetőség a sorköteles fiatalokat összehívta, egyeztette adataikat, s ennek alapján döntöttek beiskolázásuk­ról. A következő lépés a munka­helyi vezetők felkeresése volt. Velük azt beszélték meg. járulja­nak hozzá az általános honvédel­mi oktatás tanfolyamának tá­borszerű, négyszer kétnapos el­végzéséhez. A tapásztalatok azt bizonyítják, hogy a munkahelyi vezetők megértették a feladat fontosságát és segítették az MHSZ vezetőségét feladatának végrehajtásában. Az első tanfolyamot még 1981. októberben kezdték el. A foglal­kozásokat — egyeztetve a pa­rancsnoksággal — a helyi kato­nai alakulat laktanyájában tar­tották. A foglalkozásra a városból és a város környéki községekből érkeztek a fiatalok, s reggel 8 órá­tól délután 4 óráig tanultak. Az alakulat biztosította ehhez a tan­termet, filmvetítőt és egyéb szem­léltető eszközt, s nem utolsósor­ban az ebédet. Az általános honvédelmi okta­tás ilyen módszerű és szervezésű formája jó tapasztalatokkal zá­rult. Mivel a korábbi években a foglalkozások 20—21 szombatot, vagy vasárnapot vettek igénybe, terhelték a foglalkozásvezetőket és a sorköteleseket, addig ez a négyszer kétnapos, táborszerű ok­tatásnál megosztva jelentkezett. A fiatalok is szívesebben járnak így a foglalkozásokra, hallgatják meg az előadásokat. Ezt bizonyít­ja, hogy az eddig megtartott 60 óráról csupán egy sorköteles hiányzott. Ennek a szervezeti for­mának más előnye is megmutat­kozott. Mivel az előadásokat lak­tanyában tartják, a fiatalok.köz­vetlenül megismerkedhettek a katonaélettel, megnézhették az alakulat könyvtárát, körleteit, KISZ-klubjait és sportlétesítmé­nyeit. Az MHSZ kalocsai városi-járá­si vezetősége a helyi katonai ala­kulattal való együttműködéssel, s természetesen a munkahelyi ve­zetők megnyerésével sokat tett azért, hogy az általános honvé­delmi oktatást Kalocsán és kör­nyékén szervezetten és magas szjnten tudják végrehajtani. G. G. Nemzetközi tudományos konferencia az Akadémián Huszonhat országból érkezett pszichiátriai, neurológiai) endo­krinológiai szakemberek — el­méleti és klinikai kutatók — ta­lálkoztak szerdán a Magyar Tu­dományos Akadémián. Az egész­ségügyi világszervezet, a Nemzet­közi Pszicho-neuroendokrin Tár­saság és a MOTESZ szervezete nemzetközi konferencián megvi­tatják az idegrendszeri és hor­monális folyamatok kölcsönös kapcsolatát a szervezet alkalmaz­kodási és reprodukciós folyama­tainak fenntartásában, a maga^ sabb idegműködésben és a ma­gatartási reakciók szerveződésé­ben. A négynapos tanácskozáson több mint 250 előadás hangzik el. Ismertetik mind az alap-, mind a klinikai kutatások ered­ményeit. Szó lesz többek közt ar­ról, hogy a modern molekuláris biológiai kutatások eredményeit miként hasznosíthatják az aggko­ri agyműködési folyamatokban bekövetkezett változások feltárá­sára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom