Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-25 / 71. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. március 25. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Földgáz 12 országba A Szovjetunió jelentős meny- nyiségű földgázt exportál. Jelenleg 12 európai országnak szállít földgázt, elsősorban a szocialista országoknak — Bulgáriának, Magyarországnak, az NDK-nak, Lengyelországnak, Romániának, Csehszlovákiának, Jugoszláviának. Az első ország, amely szovjet földgázt kapott, Lengyelország volt. 1967-ben kezdett üzemelni a Testvériség fővezeték, amelyen a tüzelőanyag Csehszlovákiába érkezett. A hetvenes években megkezdődött a szovjet földgáz exportálása a többi szocialista országba, köztük Magyarországra. A szocialista országok együttműködésének merőben új szakasza volt a párját ritkító Szövetség gázfővezeték közös megépítése. Ebben az 1420 milliméter • A szovjet földgázt szállító Testvériség gázvezeték egyik szakasza. átmérőjű, és körülbelül 2700 kilométer hosszú acélmederben szállítják a dél-uráli Orenburg körzetében kitermelt földgázt a Szovjetunió nyugati határához, majd onnan tovább külföldre. E gázszállító rendszer építése és üzemeltetése a KGST-tagállamok gyümölcsöző együttműködésének, egyszersmind a fontos gazdasági problémák egyenjogú és kölcsönösen előnyös alapon való megoldásának kitűnő példája. Ismeretes, hogy Magyarország részt veítit a KGST-országok: együttműködésével létesített Szövetség gázvezeték, és a 750 kilovoltos elektromos távvezeték építésében. A KGST-országok vegyipara és a mezőgazdaság A vegyszerek széles skálájának alkalmazása nélkül elképzelhetetlen a korszerű mezőgazdasági termelés, összeszámolták például, hogy csak a peszticidek (növényvédő vegyszerek) alkalmazása a világ termésének legalább a felét megvédi. A szocialista államokban is hatalmas összegeket fordítanak az agrokémia szükségleteire. Jelenleg a KGST-országok- ra jut a világ műtrágyatermelésének több mint 37 százaléka. A világ legnagyobb műtrágyatermelője a Szovjetunió, s nagy eredményeket értek el a szocialista közösség többi országaiban is. A műtrágyatermelésben nagy a szerepe a KGST-országok együttműködésének. A Szovjetunió még a hatvanas évek elején megállapodást kötött Bulgáriával, Magyarországgal, az NDK-val, Lengyelországgal és Csehszlovákiával, hogy műszaki és pénzügyi segítségükkel egy foszforitbányát és dúsítóüzemet építsenek Kingiszeppben (Le- ningrád mellett). Ez abban az időben bizonyos mértékig kielégítette ezeknek az országoknak a foszfortartalmú nyersanyag- szükségletét. Később ugyanott. Kingiszeppben a szocialista gazdasági együttműködés komplex programjának megfelelően még egy vállalatot építettek az érdekelt KGST-országok. Ez a „Fosz- forit”-kombinát 1976 óta a létrehozásában részt vevőknek ammónium-foszfátot szállít. A KGST-országok állandó figyelmet fordítanak a peszticidek termelésének növelésére. Tíz év alatt csaknem megkétszereződött, s a termelés növekedési üteme a világátlagnál magasabb volt. Ezekhez az eredményekhez jelentős mértékben hozzájárultak az államok kétoldalú kapcsolatai. így 1976'ban a Szovjetunió és Magyarország kormányközi megállapodást írt alá az agrokémiai együttműködésről. Ez lehetővé tette új növényvédőszer- és műtrágya-gyártó kapacitások létesítését és a meglevők bővítését. Eredményeként nö-. vekszik a szovjet műtrágyaszállítás Magyarországra, magyar peszticidekért cserébe. Az 1982— 1985. évekre már érvényben van a mérgező vegyszerek, műtrágyák és egyéb termékek gyártásának szakosításáról szóló szovjet-román megállapodás. Ennek ellenére a növényvédő vegyszerek gyártásában még mindig sok a tennivaló. A peszticidek gyártásának bővítéséről, választékuk gazdagításáról való gondoskodást az Interchim nemzetközi ágazati szervezet vállalta magára. Ennek keretében sokoldalú megállapodásokat kötöttek a meglevő kapacitások bővítésére. a növényvédős/er-gyár- tás szakosítására. Már mutatkoznak is ennek az együttműködésnek a gyümölcsei. 1980-ra e termékek KGST-országokba irányuló kivitelének nagyrésze a szakosított szállításokra jutott: Magyarországra 92 százalék, az NDK-ra 70,7 százalék, Csehszlovákiára 59.1 százalék. Szűk keresztmetszet egyelőre az állattenyésztés takarmánykiegészítőkkel való ellátása. A probléma megoldását tartalmazza a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari együttműködés hosszú távú célprogramja. Az 1976-ban aláírt sokoldalú megállapodás alapján fejlődik a kémiai és biokémiai takarmánykiegészítők termelésének szakosítása. Ez az állattenyésztés számára kulcsfontosságú kérdés az érdekelt országok erőforrásainak egyesítése révén kerül megoldásra. A Szovjetunióban A- és E- vitamint gyártó kombinát építését tervezik. Mozirban (Szovjetunió) már folyik a takarmány- élesztögyár felszerelése, amely kiindulási anyagként magas fokon tisztított, folyékony kőolajparaffinokat használ. Ennek felépítéséhez a berendezések és anyagok egy része az európai KGST-országokból érkezett. A műszaki tervezésben részt vettek Magyarország, az NDK és Csehszlovákia szakemberei. Az üzemet évi 300 ezer tonna takarmányélesztő gyártására tervezték, ennek meghatározott része az építésben részt vevő országokba irányul. Ilyen mennyiségű ta- karmónyélesztő ésszerű felhasználásával évente további 300— 500 ezer tonna sertéshúst és 400—500 ezer tonna baromfihúst lehet előállítani. Az új takarmánygyártó kapacitások létesítését szolgáló erőfeszítések egyesítésének kérdéseit most részletesen tanulmányozzák a testvéri országok szakemberei. Hamarosan várható az újabb, közös tervek megjelenek', amelyek megvalósítása elősegíti a mezőgazdasági termelés hatékonyságának gyorsabb növelését az egész KGST- térségben. N. Sz. AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT_________ Jó kapcsolat a hazai és külföldi partnerekkel A mezőgazdaság számára kedvezőnek aligha mondható 1981-es esztendőben kereken 17 millióval nőtt a Bácsalmási Állami Gazdaság termelési értéke. A vállalati nyereség pedig egy év alatt 29 százalékkal lett magasabb. Derekas munka van e gazdasági eredmények mögött, amit az is érzékeltet, hogy 1981-ben az ország állami gazdaságai átlagosan 10,5, a Bács-Kiskun megyeiek pedig 6,1 százalékkal tudták emelni a termelésüket. Egy felhívás nyomában „Annyit várhatunk el utódainktól, amennyit elődeinknek adunk” — áll az Állami Biztosító dunavecsei fiók „Duna menti” szocialista brigádjának levelében, amelyet eljuttatott minden községbeli munkahelyi kollektívához. A közös akció célja az egyedülálló időskorúak támogatása. A brigád tizenhét tagja 1976 óta dolgozik együtt. S nem csak a biztosítónál... A társadalmi munkát és a kommunista műszakokat kezdettől fogva a Pamutnyomóipari Vállalat helyi üzemében végzik, ágyneműt és különböző készterméket csomagolnak, készítenek elő szállításra. A község egyik büszkeségének. a sportcsarnoknak építésében is segédkeztek a „Duna mentiek” 1979-ben, majd egy évvel később a gyermekintézmények fejlesztésére tettek felajánlást. Tavaly a mozgás- sérültek megsegítésére fizették be a* 208 óra kommunista műszakért járó bért. Állandó vállalásaik közé tartozik az apostagi általános iskola egyik osztályának a támogatása. ősszel a tanulók és a biztosító dolgozói együtt járnak szüretelni, közös ünnepélyeket és összejöveteleket is szerveznek. A kommunista műszakokért kapott összegből tavaly 9 ezer forinttal járultak hozzá az iskola fejlesztéséhez. Több éves jó munkájuk elismeréseként kétszer bronz, egy éve pedig ezüst fokozatot érdemeltek ki a brigádmozgalomban. Az idei elképzelésekről Horváth Albertné brigádvezető beszélt. Elmondta, hogy a községben sok a magányos, idős ember, akik naponta bejárnak a biztosítóhoz, elpanaszolják gondjukat, bajukat a dolgozóknak. így született meg az elhatározás: a brigád támogatja őket. Égető problémán próbálnak enyhíteni, hiszen Dunavecsén mindössze egy szociális gondozó foglalkozik az idősekkel, ami kevés egy ekkora település számára. Á brigád minden tagja nyolc órás kommunista műszak teljesítésével járul hozzá a szociális gondozás fejlesztéséhez. A befolyt összeget a nagyközségi tanács számlájára fizetik majd be. Felismerve a kezdeményezés jelentőségét, a Pamutnyomóipari Vállalat helyi üzemének valamennyi brigádja és a gyógyszertár dolgozói már csatlakoztak a felhíváshoz, de a többi vecsei üzem is jelezte részvételét az akcióban. A cél — gondoskodni az idős, magányos emberekről — nemes és szép, de a megvalósítás az igazán fontos. A „Duna menti” brigád és az őket követők megtették az első lépést. R. J. Bácsalmáson az 1960-as évek közepe táján 3,6 tonna búzát, 5,2 tonna kukoricát, 1,6 tonna napraforgót termesztettek hektáronként. Ez akkor tisztes eredménynek számított, és nagyjából megfelelt az 1960-as évek termelési színvonalának. Azóta változott a helyzet. Országszerte elterjedtek a termelési rendszerek a mező- gazdaságban, Bácsalmáson évtizeddel később már e három fő növénynek — a fenti sorrendben — 5,5, 7,1 valamint 2,2 tonna volt a termésátlaga. Időközben még tovább emelkedett. A vállalati eredmény a három évvel ezelőtti 54,8 millióról 86,3 millió forintra nőtt. — Mivel magyarázható ez a töretlen fejlődés? — kérdeztük Sendula Tibor igazgatót. — Tartósan jó eredményt napjainkban akkor lehet a gazdálkodásban elérni, ha a nagyüzem egészét, de az adottságok szerint minél több ágazatot fejleszteni tudunk. Ezek között elsőnek említem a napraforgót. Ennél különleges tennivalóink vannak. Hasonló erőfeszítésekre törekedünk más növénytermelési ágazatainkban is. A kalászos gabona, a kukorica az esztendő nagyobbik felében, szinte minden napra ad munkát, és a kockázatok sorát növeli. Ilyen az állat- tenyésztés is. A szarvasmarhatelepekről hatmillió liter tejet szállítunk évente közfogyasztásra, feldolgozásra a tejiparnak. A nagyüzemi állomány egyedenkénti tejtermelése ötezer liter fölött van. Az elmúlt években a saját kivitelezéssel korszerűsített szakosított hizlaldákból már 56 ezer vágósertést szállítunk el. Van elfoglaltság a kisüzemi állattartással, amelyet néhány éve kezdett szervezni a gazdaság. Több ezer vágóállatot értékesítünk a házitájiból a kisüzemekből is. De valamennyinek a kockázata, ugyanakkor az eredménye benne van a nagyüzem egész tevékenységében, termelésének értékében, amelynek 69 százalékát teszi ki a növénytermesztés és az állattenyésztés. A szociális gondoskodásra költött összegek is bőven visszatérülnek. De nemcsak ez számít, hanem a jó munkahelyi légkör, a vezetők figyelmessége. Ha jobb körülmények között dolgozhatnak az emberek, és tapasztalják, hogy érdeklődnek a mindennapi munkájuk iránt, gondjaikat pedig orvosolják is azok, akiknek az a kötelességük, • bizony meglátszik a munkateljesítményeken. — Szólt a napraforgó-termesztéssel összefüggő különleges feladatokról. Hol tart napjainkban az egy évtizede alakult BNH termelési rendszer? — Két esztendeje megkaptuk az állami elismerést. A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalattal közösen pár éve létesített vetőmagüzemünket újabb beruházással bővítettük. A BNR megalakulásakor 9 gazdaság másfélezer hektáron alkalmazta a bácsalmási rendszer technológiáját. Napjainkban 42 gazdasággal van kapcsolatunk az ország különböző táján, és 15 ezer hektár a BNR érdekeltségi területe. Az elmúlt évtizedben megváltozott a napraforgó helye, súlya a mező- gazdaságban, élelmiszeriparban, külkereskedelemben. A BNR feladata a rendszer- szervezésen kívül az agrotechnikai kutatás, a vetőmag-előállítás. Mindhárom kötelezettségünknek az eddiginél magasabb színvonalon akarunk eleget tenni. Már ki tudjuk elégíteni hazánk teljes napraforgóvetőmag-szükségletét, növeltük a fajtaválasztékot. A korszerű hazaiak mellett szaporítjuk és vetőmagnak feldolgozzuk a legjobb külföldi, valamint hazai napraforgóhibrideket. Európában negyedikként, az országban elsőként kezdtük meg a hibridelőállítást jugoszláv és francia kutatókkal, tudományos intézetekkel kapcsolatot teremtve, még 1977-ben. Ez akkor elég merész vállalkozásnak számított, hiszen a napraforgóhibridizációnak itthon nem volt múltja. Magunknak kellett kísérletezni, a külföldi tapasztalatokat merőben más viszonyokra átültetni. Sikerült. Igen sok segítséget kaptunk az újvidéki mezőgazdasági kutató intézet vezetőitől, munkatársaitól. Kiváló tulajdonságú napraforgó-fajtákat, hibrideket vettünk át tőlük hazai elszaporítás- ra, előállításra. Ma már 30-féle napraforgóhibridet tudunk adni • Sendula Tibor: — Magunknak kellett kísérletezni... hazai felhasználásra. A napraforgó-termesztés gyors ütemű fejlődése éppen a hibridek megjelenésével, elterjesztésével függ össze. Néhány éve csupán a vetésterület 5 százalékán termesztettek napraforgóhibridet hazánkban, tavaly pedig már 65 százalékán. A hazai termesztést segítő munkásságáért a gazdaságunkkal szerződéses kapcsolatban álló újvidéki mezőgazdasági kutató intézet vezetője és két munkatársa 1981-ben éppen ezért részesült magyar kitüntetésben. Az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta dr. Tihomir Vrebalovnak, a jugo- szláviai intézet igazgatójának. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetést adott Valeria Zinklernak és dr. Drágán Skoricsnak az intézet tudományos munkatársainak. — Hallhatnánk a Bácsalmáson végzett agrotechnikai kutatásról? — Kutatómunkánk kiterjed az újabb fajták és hibridek teljesítményvizsgálatára. A hozzájuk illeszkedő talajtípus. vetésidő, mélység, tenyészterület, tőszám meghatározására a tápanyagellátásra, a vegyszeres gyomirtásra, a növényvédelem meghatározására. Kapcsolatban vagyunk a termesztésben érdekelt hazai és külföldi intézetekkel, társrendszerekkel, szakemberekkel. Szakmailag vizsgáljuk, figyeljük hazánk napraforgó-termesztését, összegezzük a tapasztalatokat és közkinccsé tesszük. Legutóbb a bácsalmási napraforgó-termelési rendszer munkaértekezlete kínált erre alkalmat. Kiss Antal < Tóth István zaklatott idők (73.) Már a tengerit is letörték, a fákról piros levelek peregtek, az őszi szél szomorú esőfellegeket kergetett. Ha fel-felrémlettek is viszonyuk emlékei, Monoki kétségbeesetten védekezett ellenük. Egyik műszak végén az üzlettárs gépkocsivezető várta a gyár kqpujában. Komoly volt, köszönés helyett éppenhogy morgott valamit, s mikor néptelenebb helyre értek, egy újságot húzott elő zubbonya alól. Reszkető ujjakkal mutatott egy feltűnő betűkkel szedett címes hírt a lap utolsó oldalán. — Nem a mi öreg szivarunkról van szó? Monoki Sándorral tótágast állt a világ, mikor a rövid tudósítást elolvasta. Arról volt benne szó, hogy a Kőbányai Sörgyár közelében, egy eldugott villában, titkos kártyabarlangot leplezett le a rendőrség. Egy ügyvéd fedezte a „klub” működését irodája tekintélyével. Veszedelmes szélhámostársaság tartotta fenn a szalont, amely az előzetes letartóztatásban levők bevallása szerint esténként három-négyezer forint tiszta hasznot is hozott a tulajdonosnak. A társadalom minden rétegéből kerítette üzletfeleit a kártyaklub. Huszqnnégy személyt letartóztattak. A nyomozást tovább folytatják, mert az ügy szálai kiterjedt szélhámostársaság létezésére mutatnak. — Ez bizony ... az ... Donnert és fia, meg... — hebegte szinte Monoki, és vértelenné vált arccal gyűrte vissza cinkostársa kezébe az újságot. Eszébe sem volt felvetni, most aztán mihez tartsák' magukat, Megnémult, térde rogyadozott, szó nélkül hagyta ott a sofőrt, s a villamosmegállóhoz totyogott, Alig vonszolta fel magát a villamos lépcsőjén. Minden rátévedő tekintet megfa- gyasztotta benne a vért, mindenkiben nyomozót látott. Utóbb maga is különösnek vélte, hogy amikor rémületében a következményekről képzelődött — ha őket is előkapják —, nem annyira a büntetés kilátásai miatt emésztődött, mint inkább a szégyentől. Munkatársai előtt, akik között megtalálta újra emberi méltóságát. Most érezte igazán, milyen ereje, súlya van annak a kijelentésnek. ha valaki elmondhatja magáról — „csepeli munkás vagyok” —, s amit ő igazi tártalmával még nem fogott fel eddig. Hiszen ha ezt kimondta bizonyos helyzetekben, amögótt inkább gú- nyorosság, cinizmus rejlett. Idegeinek zaklatottsága miatt aludni is csak negyedórákat tudott. Várta a „végzetét”. Hogy hét végéig semmi nem történt, kicsit megkönnyebbülve utazott haza. Legalább nem munkatársai előtt történik, ha érte mennek. Otthon meg úgyis megvan a priusza, meg ki figyel már oda őrá... Nyugodni azonban odahaza sem tudott. Ingerülten szorította a párnát füleire, de így sem ment az alvás. Szíve félelmetes ugrálásba kezdett, mikor a dunyha alól is meghallotta a kopogtatást. Vége! Már itt is van a rendőrség. Idegei felmondták a szolgálatot, egész lénye megadásra ernyedt. Majdnem a megsemmisülés széléről hozta vissza az ismerős hang. Koczog István, az uno- kaöccs, a téesz-brigádvezető jött. — Kezicsókolom, Sára néném. Sándor bátyám itthon van? Mire a kérdést feltette, meg is látta a feldúlt ágyat, s rajta a rendetlenül hempergő nagybácsit. Koczog azt hitte, rosszul van a rokon, olyan furcsán meresztette rá a szemét. — Tán rosszat álmodott, Sándor bátyám? Adjisten. Monoki erőtlenül túpászkodott fel. Megint olyan gyengeség fogta el, hogy majdcsaVnem sírhat- nókja támadt. Hát már Pistához is eljutott a lebukás híre?! Akkor ez is bajban van — erre még nem is gondolt —, megnövekedett a veszély. Ha kérdőre vonják, nemcsak a törvénytelen vágásokért, vállalati emberekkel való összejátszásért felel, hanem a szövetkezeti tag behálózásáért is. De akkor Koczog sem menekül! Várta a jövevény első riadt kérdését, de Koczog egész nyugodt volt, éppencsak kis csodálkozásféle futott át az arcán. — Ulti le Pista — zihált panaszosan Monokiné. aki örök helyén, az utcai ablaknál ült. lábát kis- széken nyugtatva. — Nagy urak lettetek már, el is felejtitek a véletek egv vérből valókat. Büdös szaga van a kuláknak, mi? Koczog kínosan érezte magát. Fogta a legközelebbi széket, leült, s nem tudta, mit válaszoljon. — Työtyötyötyö, pöpöpöpö — csúfolta Monoki az asszonyt. — Lemászott az ágyról. — Mit rísz? Mit tudod te, hogy kell máma viselkedni. Az tenne be nekünk is, ha Pista elkezdene nálunk vizitelni. — Ez már kész — intett Koczognak, s tenyerét elhuzigálta homloka előtt. — Ne adj rá semmit... Na mondjad mán, mi az a nagy dolog, ami idehajtott? — Nagy baj van, Sándor bátyám ... Nagybátyja lehunyt szemmel hallgatta. — Itthagyott a fiam. Monoki nem hitt a fülének. Hát csak ennyi? Elszállt az ijedelem, hangot váltott. — Na, az elég baj ... Pestre ment dolgozni? — Á! ...Majd a vérit vettem! — jött indulatba Koczog, és széles mozdulattal öntötte ki dühét. — Kezet mert emelni rám. Bírált, mintha én volnék az ő gyereke. Spekulánsnak nevezett. Engem, aki a javát akartam. Hogy ne legyen az állam cselédje. Az én képembe mart, aki vállaltam a veszélyt, hogy a darázsfészek közepén is gyarapítsák ... Ügy beoltották már avval a téeszcsével... — Ezt hozta magával a vallás nélküli nevelés. Mit várhatunk tőlük? Se istenük, se hazájuk. — sápítozott közbe megint Monokiné. — Menj mán a . .. Vajon mi mikor voltunk templomban, meg tudnád-i mondani? — torkollta le a férj. De az öregasszony csak fújta tovább. — Ládd-i, ládd-i — éreztette jóindulatát —, ezt értétek el a téeszcsében. Azok nemcsak egyik embert teszik a másik ellenségévé. hanem a gyerekeket is szembeállítják a szülővel. Biztosan az a „CISZ”, vagy ipi a jóistennek híják. (Folytatjuk.)
