Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-16 / 39. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. február 16 EGYÜTTMŰKÖDÉS A SZŐLŐTERMELÉSI RENDSZERBEN • A szőlőtermesztés melléktermékét, a törkölyt is feldolgozzák.' társulásos alapon. Szesz, borkösav és takarmány lesz belőle. Képünkön ?. borkősavüzem lepárlórészlege. (Straszer András felvétele) • Döntések az ellentmondások megszüntetésére A Kiskunhalasi Állami Gazdaság üzemi párt-végrehajtóbizottsága beszámoltatta a gazdaság vezetőit a kertészeti termelés helyzetéről és a további Jeladatokról. A téma jelentőségének bizonyítására szükséges megjegyezni, hogy a borászat adja a nyereség 43 százalékát. A kertészeti termesztés fejlesztését még a gazdaság jogelődei a 60-as évek elején határozták el. A szőlő-, a bor- és gyümölcságazatok megteremtése hozzájárult a műszaki-technikai fejlődés gyorsulásához, hatott a környezetre. Az utóbbi években azonban sok változás történt. Mások a gazdasági feltételek, amelyek igénylik az újraértékelést, s a feladatok megjelölését. Az élőmunkaerő csökkenését csak drága, energiaigényes műszaki fejlesztésekkel tudták pótolni. Ehhez a szőlő korszerűsítésére volt szükség, amely együtt járt a sorok ritkításával. Ez utóbbi viszont termésvisszaeséssel járt, ami árualaphiányt okozott. A nehéz helyzetből történő kibontakozást a szőlő, de a gyümölcs fajtászerkezeti gondjai is nehezítik. A borászat feldolgozó és tárolókapacitása követte a szőlő- termesztés fejlődését. A raktározás, a szállítás fejlesztése viszont elmaradt a követelményektől. Az ágazatok eredményességét csökkentette a kereskedelem korszerűtlensége is, mind vállaltat!, mind országos szinten. A szőlő- és gyümölcstermesztésben, valamint a borászati ágazatban alapjaiban helyes döntések születtek az ellentmondások megoldására. Törekvések Megállapították a párt- és a szakmai vezetők, hogy a sikeres szőlőtermesztéshez nélkülözhetetlen kézimunkaerő növekedésével nem számolhatnak. Élni kell tehát olyan lehetőségekkel, amelyek elősegítik, hogy időben gondoskodjon a gazdaság az ültetvények ápolásáról például részesműveléssel, illetménysző. lök kiadásával, szakcsoport létesítésével. Azokat az ültetvényeket viszont, ahol a termőhely, fajta, művelődésmód, s a technológia nem kellő összhangja miatt a terméseredmények több éve alacsonyak, tehát a termesztés gazdaságtalan, fokozatosan ki kell selejtezni. A tervidőszakra már korábban betervezett 260 hektárral szemben a tavalyi erős fagyások miatt mintegy 400 hektárnyi szőlő selejtezése válik szükségessé 1986-ig. Ebből 228 hektár kivágása ez év májusáig megtörténik. Műszaki háttér Ezzel szemben gondoskodni kell új telepítésekről. Szakcsoport szervezésével foglalkoznak, és elhatározták, hogy 150 hektárnyi szőlőt telepítenek ilyen összefogással. Közös ültetvények létesítése történik a Halasi Sző- lótermelési Rendszerben is. Ennek ügyintézője a Kiskunhalasi Állami Gazdaság. A kilenc partner csaknem 1000 hektárnyi szőlőterületen gazdálkodik, s minden évbeft nagy mennyiségű termést ad át a gazdaságnak feldolgozásra. A VI. ötéves terv időszaka alatt — összesen 350 hektáron — közös szőlőtelepítéseket terveznek a harkakötönyi Egyesülés, a móricgáti Petőfi, és a jászszentlászlói termelőszövetkezetekkel. Az említett intézkedések elősegítik az ágazat intenzív fejlesztését, eredményességének növelését. Természetesen gondoskodni kell egyéb feltételekről is. Nem szabad elfeledkezni a műszaki háttérről sem. Van lehetőség a fizikai munka csökkentésére. Segítséget • nyújthat a gazdaság a részesművelőknek, a szakcsoportban dolgozóknak például talajművelő eszközökkel, szőlőkombájnnal, a támberende- zések építésében és a karbantartási munkákban. Előre lehet lépni a szennyvíz, illetve a szennyvíziszap hasznosításában, a folyékony műtrágya alkalmazásában. / Gyümölcsfeldolgozás Elemezték a gyümölcstermesztésben is a gazdaságosságot. Több mint 370 hektáron hat fajt termesztenek. Itt is arra törekednek. hogy korszerűsítsék a termelési technológiát. Részben friss fogyasztásra, feldolgozásra termelnek. A szőlőhöz hasonlóan — ahol mint ismeretes, a végterméket árusítják (palackozott bor formájában, ezenkívül a mellékterméket, a törkölyt szintén feldolgozzák — itt is kialakítják a vertikumot. A tervek szerint a friss fogyasztásra alkalmatlan gyümölcsöt feldolgozzák gyümölcslének, vagy egyéb italokat készítenek belőle. E/1 szolgálják a jövőbeni telepítések is.. A gyümölcsszedésben évente mintegy 5 ezer diák segít a gazdaságban. Tehát megvan a munkaerő a célok megvalósításához. Mindezekből kitűnik, hogy a párt- és a gazdaságvezetés legfontosabb feladatának tekinti a szőlő- és gyümölcstermesztés szmvonalának emelését, a minőségi termelést, az exportarányok növelését. K. S A nagy kérdés: a háztáji gazdaságok kölcsönkerete 1 9 S 1 BANKÁRSZEMMEL Vallasd az éveket! — Ha jól emlékszem, Tessedik Sámuel biztatott erre hajdanán. Javaslata időszerű ma is, hiszen a mögöttünk hagyott esztendők eseményeit mérlegre tenni annyi, mint tüzetesebben megismerkedni önmagunkkal. Az önismeretnek pedig különös jelentősége van ezekben a hetekben, amikor szinte mindenütt a tervkészítés, az előttünk álló feladatok kijelölése az első számú teendő. Ez volt a célja annak tanácskozásnak is, amelyet a Bács-Kiskun megyében működő takarékszövetkezetek ügyvezető igazgatóinak részvételével tartottak az elmúlt napókban, a MÉSZÖV kecskeméti székházában. Remek alkalom volt ez arra, hogy feltegyük a kérdést: milyennek látják, hogyan értékelik 1981 -et a szövetkezeti pénzintézetek vezetői?... Tyúkfarm a közössel Kiss Jeremiás, a Dunapataj és Vidéke Takarékszövetkezet ügyvezető igazgatója igen jó esztendőről adhat számot: a takarékszövetkezeti tagok száma csaknem másfélszeresére, az általuk befizetett részjegyek összege pedig a tervezettnek több mint ötszörösére emelkedett náluk az elmúlt esztendő során. — Az év „legszenzációsabb” eseményének azonban mégsem ezeket a sikereket tartom — mondja leplezetlen büszkeséggel. Kerek százezer forintos termelési kölcsönnel támogattuk az egyik dunapataji téesz-tag vállalkozását, aki — a helyi termelőszövetkezettel együttműködve —, korszerű „tyúkfarmot” létesít az udvarában. Ilyenre eddig nem volt példa, annak ellenére, hogy az utóbbi hónapokban szinte egymásnak adják a kilincset irodáinkban azok az emberek, akik termelési kölcsönért folyamodnak hozzánk. Az összes kölcsönnek negyven százalékát adtuk ki ebben a formában, ami az országos átlagnak több mint a kétszerese, de még a megyében is jónak számít. • A többit önerőből Hasonló helyzetképet' festenek még jó néhányan ... Martin József, a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet ügyvezető igazgatója így beszél: — Amikor a négy esztendővel ezelőtt született párthatározat többek között bennünket is felszólított a kistermelők fokozottabb támogatására, akkor egyebek mellett csökkentettük a köl- csöneink után járó kamatot legalábbis abban az esetben, ha a pénzt valamilyen termelési vállalkozásba fektette az illető. Márpedig azóta egyre többen teszik ezt, s eredményéként ma már szinte egyetlen gazdálkodó udvarából sem hiányzik a traktor, amely- lyel a legkorszerűbb módon telepített, tagsági kezelésben lévő szőlőket művelik. — Ahogy én a telepítési költségeket ismerem — szólok közbe —, ehhez kevés a takarékszövetkezet által adható, mégoly tekintélyes összegű kölcsön is. — Valóban, sokszor csak töredékét teszi ki a ténylegesen befektetett tőkének. — És a többi? — Azt ki-ki maga teremti elő. Nos, ami a magánerős szőlőtelepítést illeti, a soltvadkerti gyakorlat és az itt élő emberek példája — különösen ami az új dolgok iránti érdeklődést, a szorgalmat. a mindig többet és jobbat akarást illeti —, egyre szélesebb körben hat Bács-Kiskunban is. Kölcsön — a betét reményében! Sallai István, a MÉSZÖV takarékszövetkezeti titkárságának vezetője szerint a taglétszám 3 ezer 700-zal, a tagok által befizetett részjegyalap 1,3 millió forinttal, maga a betétállomány pedig csaknem 300 millió forinttal növekedett 1981-ben. Mint mondja, a minden eszközt és lehetőséget kihasználó szorgalom kezd „népmozgalommá” válni: — Ezért is kölcsönzünk szívesen: a tavalyi kiadott, mintegy kétszázhetven millió forintnak egyharmadát a kistermelés bővítésére fordították, s mi tudjuk, hogy az így előállított értékekkel hamarosan találkozunk — betét formájában is. E mondatokra emlékezvén, kicsit furcsállom , ahogy az értekezlet folytatódik: — Dunapataj mennyit kér? — Tizennégy milliót! — Nem megy. Legfeljebb tizenegyet kaphatnak .. . A kölcsönkeret elosztása folyik és szinte, kivétel nélkül minden igényből „lefaragnak” két-három milliót. Pedig nem megalapozatlan kérésekről van szó . . . Ezt nem értem! Ha meg van győződve arról, hogy. a kölcsönkért pénzt a falusiak jó helyre teszik, mert az árualapot növelve újabb forintokat fiaztatnak belőle, akkor most miért ilyen szűkmarkúak? — mondom Sallai Istvánnak. Villogó tekintettel fordul felém: — Ne bosszantson még maga is! Napok óta alig alszom, még az ágyban is osztok-szorzok, de hiába, szűk a keret! —^ Akár a betétállomány növekedését, akár a tartósan lekötött pénzmennyiség részarányát, akár a kölcsön- visszafizetési fegyelmet veszem alapul, élen járunk a'megyék között. És különösen így van ez a termelői kölcsönök arányát tekintve: amíg minden ötödik forintja szolgálja a kistermelés bővítését, addig nálunk minden harmadik. Igazságtalanságnak tartom, hogy Bács-Kiskun megye mégis a sor hátuljára szorult a központi kölcsönkeret felosztásakor. — Mit lehet ilyenkor tenni? — Ezt pontosan nem tudom még, azt viszont igen, hogy valamit feltétlenül lépni kell. Hallhatta: a kistermelőkkel összefogva tucatnyi téesz készül szőlőt telepíteni. Másutt — hasonló formában — a sertéstartást, a kisállattenyésztést bővítenék. Csupa olyan szándék, ami nép- gazdasági szempontból különleges figyelmet, kiemelt támogatást érdemel. Nagyon bízom abban, hogy ezt az illetékesek is belátják, és megszavazzák nekünk a szükséges póthitelt. Bizakodva bólintok. Nem azért persze, mert a póthitel megszavazásában annyira hiszek. Az vagy lesz, vagy nem lesz. — Hiszek viszont azokban az emberekben, akik természetes reflexszel fordulnak nemcsak hátra — de előre is! Tudván, hogy nem csupán a mögöttünk hagyott — az előttünk álló évet, éveket is val- latóra kell fogni. Hiszen nemcsu- pán azzal vagyunk azonosak, amit jól vagy rosszul megvalósítottunk: a lehetőségeink is hozzánk tartoznak! Lemondani róluk: megbocsáthatatlan lenne .. . Káposztás János MUNKÁSEMBEREK Bizony, egész nap „tornázunk” Zih, zuh ... A munkateremben jobbról, balról gépsor fut végig. Zih, zuh ... A szabászmasinák mellett állványok, azokon abrosznyi fehér cipöbo- rök. Zih, zuh ... Megállók Bartók Lázárné munkahelyénél. O a legügyesebb szabászok egyike itt, az Alföldi Cipőgyár kecskeméti üzemében. A kezében olyasféle vasholmik, amelyek pogácsaszaggatóra emlékeztetnek. Ezek a szabászkések. Ráhelyezi őket a gépasztalon kiterített fehér bőrre. Aztán egy mozdulat, s a kések éles felét átüti a berendezés a cipőnekvalón. Egy pár lábbeli felsőrésze kiszabva. — A saját gyára termékeiből szokott vásárolni? — kérdem a fiatalasszonytól. — Inkább csak a fiamnak. Neki is csak akkor, ha másfélét nem kapok. — Miért? Elégedetlen a minösséggel? — Nem, szó sincs róla. Nagyon jó cipőket készítünk, ezt a nagy kereslet bizonyítja. Ha lehetséges, azért nem veszek tőlünk származó terméket, nehogy valaki azt állíthassa rólam, hogy innen „szereztem”. Persze, liehet, hogy ez butaság részemről. — A szabász csinálhat olyan hibát, amely befolyásolja a készáru minőségét? — Hibát elkövethet bárki, aki részt vesz a gyár munkájában. Nekünk arra kell vigyáznunk, hogy mindig a bőr legjobb, legerősebb részéből vágjuk ki a fejrészt. Ahól lazább az anyag, onnan kevésbé igénybe vett alkatrészt szabunk. — Egyszerre mindig csak egy pár cipőfelsőrészhez szab alkatreszt? — Újabban az egypáras szabás vált általánossá a vállalatnál. Ez a minőségi követelmények növekedésével függ össze. Ugyanis a felsőrész alkatrészeinek színben és minőségben nem szabad eltérniük egymástól, erre nagyon ügyelni kell. Az egypáras szabást az indokolja, hogy mostanában leginkább natúr színű, nem festett bőrökből dolgozunk, és azokon erősebben kiütközik a minőségbeli eltérés. — Ellenőrzik, hogy mennyit szab ki egy ekkora bőrből? — Hogyne! Jól kell hasznosítanom az anyagot, szigorú norma szerint. Rosszul járok, ha nem ügyelek erre. Ugyanis, ha megtakarítok belőle, akkor a megspórolt bőr értékéből részesedek. Negyedévente számolják el ezt a a prémiumot. Legutoljára ezerszáz forintot kaptam ezen1 a címen. — Ha valaki úgy szabta ki-a filsőrészeket, hogy miatta egy, vagy sok pár cipő minősége nem lett kifogástalan, megtaláljak a hibaelkövetőt? — Természetesen. Ha a meó- sok anyaghibát találnak a kész lábbelin, megkeresik az illető szabászt. A terméket kísérő munkalap alapján ez nem nehéz feladat. — Érdekelt abban a szabász, hogy a gyár minél több első osztályú terméket állítson elő? Közvetlen érdekeltségre gondolok. — Ha a leértékelt áru aránya egy bizonyos mértéken belül marad, akkor mi is kapunk minőségi prémiumot. Tavaly a cipőink kilencvenhat százaléka volt első osztályú, ami nagyon jó eredménynek számít. — Most milyen terméken dolgozik? — Gyerekcipők felsőrészeit szabom Albino fantázianevű bőrből. Jó légáteresztő képessége van, rugalmas. A Simontor- nyai Bőrgyár szállítja, — Hány pár a norma? — Modellek szerint különböző. Ebből a tavaszi cipőből 145 párat kell kiszabnom ahhoz, hogy a 3500—4000 forint közötti havi keresetem meglegyen. — Elfárad a műszak végére? — Bizony el, hisz egész nap „tornázunk” itt a gép mellett. — És munka után mivel tölti az idejét? — Mivel egyedül nevelem a fiamat, abban a kedvezményben részesít a gyár, hogy csak egy műszakba kell járnom dolgozni. Innen egyenesen a gyerekért megyek a reszelőgyár melletti óvodába. Fél hatkor érünk haza. Vacsorakészítéssel, gye- rekfürdetéssel telik el az este. A szüleimnél lakunk. Az idén várhatom, hogy vállalati támogatással lakást kapok, rajta vagyok a tanács listáján. — Tehát a szabad idejét általában otthon tölti. De itt, a gyárban csak van ideje egy kis beszélgetésre a munkatársnőivel'’ — Műszak közben csak az ötperces szünetekben, fél tizenegykor és fél egykor. Nem lehet leállni a munkával, és tré- cselni. Olyankor társalgunk többet, amikor valami közös megbeszélnivalónk van a Március 15. brigádban, annak vagyok tagja. Bartók Lázárnét 1979-ben fö)s vették az MSZMP egyik gyári ailapszervezetébe. Ott azóta vezetőségi taggá választották. Vál • lalati kitüntetéssel két alkalommal ismerték el a jó munkáját A. Tóth Sándor Házgyári elemekből épül a KPM új géptelepe A KPM Közúti Igazgatóság útfenntartási munkáinak növekedése és az ezzel kapcsolatos géppark mennyiségi és minőségi átalakulása szükségszerűen követelte meg egy korszerű gép- karbantartó te- ' lep felépítésének igényét. A kezdetben rendelkezésre álló hétezer négyzetméteres telephely Kecskeméten, amely az ötvenes évek elején épült, nem tudta követni az időközben tizenkétszeresére növekedett gépi eszközök javításával kapcsolatos követelményeket. Az épületek korszerűtlenné váltak, s a telep egységes energiaellátására nem volt lehetőség; A szociális helyiség vázszerkezete. Az új telep építésére még 1979- ben tették még a szükséges lépéseket, s ehhez kikérték a dolgozók véleményét is. Ekkor vásárolták meg Kecskeméten a Szolnoki út felől, a Közúti Építő Vállalat géptelepét, s így a terület 12 ezer négyzetméterre növekedett. A területi és közművesíté- si feltételek ilyen módon már jó lehetőséget kínáltak a mai kor és a jövő követelményeinek megfelelő épületegyüttes kialakítására. Két évvel ezelőtt megbízást adtak a megyei tervező vállalatnak, s a tervezés 1980 második felében megkezdődött. A múlt év májusában a sok egyeztetés után végre elkészült a közúti ágazatban ma élvonalban álló szociális épület és műhelycsarnok kivitelezési tervdokumentációja. A tervtárgyalásokkal szinte egyidejűleg megbeszéléseket folytattak a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat szakembereivel a tervek valóra váltásáról. A szerződés a múlt év augusztusában jött létre. A kivitelező — nagyon gyorsan — már október elején hozzáfogott a munkához, és 1981 végére már úgyszólván szerkezetkész épületet mutatott be a műszaki ellenőröknek. Ez a beruházás megoldja a KPM dolgozóinak szociális ellátottságát hosz- szú távon is, s lehetőséget teremt a napi munka jobb elvégzéséhez. A géptelep már régen elavult 60 négyzetméteres raktára — ez látja el a megye öt územmérnökségét alkatrésszel — 300 négyzetméterre növekszik, a beépített hasznos légtér 210 légköbméterről 1800 légköbméterre nő. Az új, jól áttekinthető, könnyen használható raktározási rendszer kevesebb munkaráfordítást kíván a jelenleginél. • Az építők csak szerelnek (Pásztor Zoltán felvételei) Az új szociális épületben elhelyezett zuhanyzók száma háromszorosára, az új öltöző alapterülete négyszeresére növekszik. Az erősen széttagolt szociális ellátás az új épületben egy helyen koncentrálódik majd. Az épületegyüttes DUTÉP által gyártott 31-es típusú vázszerkezete szinte teljes egészében a házgyárban készült, a pillérektől a padlócsatorna-elemekig. A helyszínen a szerkezetösszeállítás úgyszólván csak szerelés jellegű, amely kevés élőmunkát kíván. Az épület belső megjelenése egy korszerű ipari üzem benyomását kelti majd, külsejét a homlokzati panelek, a nyerstégla homlokzat és az üvegfelületek harmonikus aránya teszi kellemessé. A szociális épület jó térlezárást teremt az aluljáró végében a Csilléri-telepi ABC-vel szemben. A kivitelezés, az építés üteme a tervezettnek megfelelően halad, s remélhető, hogy a DUTÉP 1983 végére átadja az új, korszerű létesítményt. G. G.
