Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-10 / 34. szám

Várható időjárás az ország területén ma estig: eleinte keleten még szórványos zápor, majd rövidesen ott is csökkenő felhőzet, csapadék nélkül. Eleinte még gyakran erős, majd mérsékeltebb északi, északkeleti szél. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet —3 és plusz 2 fok között, a legmagasabb nappali hőmérséklet 2 és 7 fok között. (MTI)

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

IDŐJÁRÁS

AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évf. 34. szám Ára: 1,40 Ft 1982. február 10. szerda

Bányászszálló

Negyvenöt éves a hazai olajbányászat. A jubileumról tegnap megemlékeztek Báza- kerettyén. (Tudósításunk a 2. oldalon.) Báes-Kis- . kun megyében új létesítményt is avatnak az évfordulón.

Hamarosan elkészül Kiskunhalason a 108 személyes munkásszálló az olajbányászok részére. Most már főleg belső munkák és a. környék csinosítása van hátra.

(Pásztor Zoltán felvételei)

KÖNYVEK, OLVASÓK KISKŐRÖSÖN

• Hol is kereshetnék vajon nagyobb eredménnyel az olvasnia valót a kiskőrösiek, mint éppen a helybeli városi-járási könyvtár termeiben? És vajon hol találnának több izgalmas könyve#, folyóiratot, régi és újabb napilapot, egyéb kiadványt, mint Petőfi szülőhelyének bibliotékájában? Hogy ezt bebizonyítsuk, ezért közöljük riportunkat mai számunk ötödik oldalán.

ycy.

ÓVÍV

MADRID

SfSJUT'

EELADATEGYEZTETŐ TANÁCSKOZÁS

Folytatódjék a párbeszéd

Kedden délelőtt a spanyol fővárosban folytatta munkáját az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találkozó. A csaknem kéthavi szünetet követő első ülésen, a francia abc szerinti sorrendnek megfelelően, az elnöklés joga á lengyel küldöttséget illette meg. A keddi ülést így negyed tizenkettő órakor Józef Wiejacz lengyel külügyminiszter-helyettes nyitotta meg.

Józef Wiejacz rövid megnyitó beszédében emlékeztetett arra, a madridi találkozó feladata az, hogy biztosítsa az európai biztonság és együttműködés Helsinkiben elkezdett folyamatának továbbvitelét és bővítését. A lengyel miniszterhelyettes továbbá rámutatott, bár jelenleg a nemzetközi helyzet nehezebb, mint korábban volt, változatlanul van lehetőség arra, hogy folytassák, a párbeszédet és érdemi, kiegyensúlyozott záródokumentum elfogadásával fejezzék be a találkozót. Az elnök ezután a több mint húsz felszólalásra jelentkező közül elsőként Esztergályos Ferenc nagykövetnek, a magyar küldöttség vezetőjének adta át a szót.

A magyar küldöttség vezetője hangsúlyozta,, hogy a magyar küldöttség teljes mértékben magáénak vallja az elnöki megnyitóban kifejtett célokat és kész a többi részt vevő küldöttséggel együttműködni a célok elérése érdekében.

— Találkozónkat — mondotta — tárgyszerű keretek között kell megtartani. Kötelességünk, hogy eleget tegyünk megbízatásunknak és eltávolitsunk minden akadályt, amely hátráltathatja közös

(Folytatás a 2. oldalon.)

„A SZAKMA KIVÁLÓ TANULÓJA”

Megkezdődtek a megyei döntők

Hosszú hetekig tartó előkészületek, majd az intézeti selejtezők után hétfőn reggel megkezdődtek a Szakma kiváló tanulója vetélkedő megyei döntői. Az évek során már bebizonyosodott, hogy ez a versenysorozat milyen jó segítséget nyújt a szakmunkáséletre készülődő fiataloknak eredményeik növelésében, gyakorlati és elméleti tudásuk elmélyítésében.

Hétfőn írásbeli feladatok megoldásával bizonyították elméleti tudásukat, kedden a tanműhelyekben a munkapadok mellett vizsgáztak a harmadéves tanulók. A kecskeméti 607. számú Szakmunkásképző Intézet adott helyet ezen a két napon a víz-, gáz-, fűtés-, valamint az autószerelőknek. Kiskunfélegyházán ugyanezen a két napon vetélkedtek az esztergályosok, karosszéria-lakatosok és az építőgépszerelők, Baján pedig a géplakatosok és mezőgazdasági gépszerelők részére rendezték a megyei döntőt.

Tegnap délelőtt a kecskeméti 607. számú Szakmunkásképző Intézet korszerűen berendezett Szolnoki úti tanműhelyében Weither Vilmos igazgatóval és Lend- vai Vilmossal, a tanműhely vezetőjével figyeltük a víz-gázszerelő tanulók szorgoskodását.

— Tavaly tizenketten jutottak el tanulóink közül az országos döntőkre — jegyzi meg az igazgató. — Kíváncsi vagyok, hogy az idén hány „képviselőnk” lesz. Intézetünk 21 szakmunkásjelöltje 8 szakmában bizonyítja ezen a héten a tudását, reméljük, sikerrel.

— Vajon mi a véleménye a zsűri elnökének a vetélkedőről — kérdem Bene Aladárt, a kiskunfélegyházi 608. számú Szakmunkásképző Intézet tanárát, területi szakfelügyelőt.

— A mai nap eddigi tapasztalataival elégedett vagyok — hangzott a válasz. — Mint látom, a tanulók alaposan elsajátították a gyakorlati munka tudnivalóit. A szerszámok használatát jól ismerik, s valószínűleg jó szakmunkások lesznek.

A tegnapi eredmények viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy 'az elméleti tudás növeléséért az illetékes tanároknak, oktatóknak még sokat kell tenni. Az elérhető száz pontból a legjobbnak is mindössze 71-et sikerült összegyűjteni, a leggyengébb pedig 40 ponttal vizsgázott.

A verseny természetesen folyik tovább. A kecskeméti 623. sz. Szakmunkásképző Intézetben vetélkednek február 9—10-én a villanyszerelők. 10—11-én pedig a bútorasztalosok. A kecskeméti 607. sz. Szakmunkáskéoző Intézetben február 10—11-én bizonyítják tudásukat a kőművesek, valamint a festők-mázolók. Kis- kunfélegvházán 11—12-én a férfi- és női szabók versenyeznek.

O L.

A mezőgazdaság törekvései és gondjai

Tegnap került sor a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a megye vezetői között az immár hagyományos év elejei íeladategyeztető tárgyalásra. A MÉM részéről Váncsa Jenő, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és több főosztály- és osztályvezető jött el a tanácskozásra, amelyet Kecskeméten, a megyei pártszékházban tartottak. Romany Pál, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára vezette a megyei munkabizottságot. Jelen voltak: dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke és Szakolczai Pál, a megyei pártbizottság titkára mellett a megyei pártbizottság és a tanács vezető munkatársai is.

9 Váncsa Jenő tájékoztatást adott a mezőgazdasági termelésről és az élelmiszeriparról.

A megyei pártbizottság első titkára bevezetőjében hangsúlyozta, hogy Bács-Kiskunban a mezőgazdasági termelés döntő jelentőségű. Több ágazatban országosan is meghatározó jellegű, ezért nagyobb odafigyelést érdemel.

Ezt követően Gál Gyula, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője általános tájékoztatást adott. Rámutatott, hogy a mezőgazdasági üzemekben általában bizakodó a hangulat, igyekeznek alkalmazkodni a szigorúbb gazdasági feltételekhez. Az új szabályozók arra ösztönzik mind az állami gazdaságokat, mind a mezőgazda- sági szövetkezeteket, hogy feltárják a tartalékaikat. Részben a gabonaprémium hatására az őszi kalászosok vetésterülete 8 százalékkal magasabb az előző évinél. Viszont várhatóan tovább csökken a kukorica vetésterülete. A vonatkozó rendelkezések a kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemekben a kalászosok 25 százalékos árkiegészítése mellett a kukoricatermesztést nem támogatják. így az e kategóriába sorolt 43 megyei gazdaságnál ez a jövőben is a kalászosok termelését segíti. Helyes lenne ezen az illetékeseknek módosítani.

Felhívta a figyelmet a Bajai Mezőgazdasági Kombinát által kezdeményezett mozgalomra, amelynek hatására már az ősszel előkészítették több gazdaságban a hektáronkénti 7 tonnás búzatermést és a hektáronkénti 10 tonnás kukoricatermést. Sok gondja van a rendszernek, főként az alkatrész-utánpótlással, de a gépek beszerzésével is. Most azon munkálkodnak, hogy a Német Demokratikus Köztársaság egyik mezőgazdasági gépgyártó vállalatával, a Fortschritt céggel együttműködve oldják meg az alkatrész-utánpótlást. Ehhez a törekvésükhöz is kérik a minisztérium segítségét.

Sok szó esett a megye fontos kertészeti ágazatairól, a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztésről. Ezzel kapcsolatban a meliorációs támogatás mértékéről is. A minisztérium képviselői megígérték: különös figyelemmel segítik a megyét, tekintettel arra, hogy az 1982-es szőlőtelepítésekhez minden előkészület megtörtént, illetve a feltételek megvannak a tervek teljesítéséhez. Várhatóan növekszik az üzemek által irányított tagi, háztáji és szakcsoporti telepítések aránya. Az idén csaknem ezer hektár új ültetvény létesítése várható.

Az eszmecsere során a gyümölcs- termesztés is napirendre került. A megyében mintegy 100 ezer tonna alma terem átlagosan. Súlyos gond: a tároláshoz minimálisan szükséges lenne 50 ezer tonna befogadóképességű hűtőtároló, de helyette csak mintegy 10 ezer tonnát tudnak biztonságosan elhelyezni.

Több segítséget kértek a megyeiek a halászati fejlesztési

programok megvalósításához, az agrokémiai telepek építéséhez, az öntözés fejlesztéséhez.

Az állattenyésztést érintően elsősorban arról volt szó, hogy a jelenlegi ösztönzők inkább a húsmarha-tenyésztésre biztatják a gazdaságokat. Több termelőszövetkezet máris felszámolta tehénállományát és várható, hogy ez a folyamat az elkövetkező időben meggyorsul.

A minisztérium részéről örvendetes tényként jelezték, hogy a Szovjetunió az előzetes megállapodásokon felül szállít mezőgazdasági gépeket, tehát az ellátás némileg javul.

A tárgyalás emlékeztetőjében az is megfogalmazódott, hogy a Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés a lehetőséghez képest több anyagi támogatást kap.

A megbeszélés végén egyöntetűen megállapították, hogy az álláspontok közeledtek egymáshoz, és a megye mezőgazdasági termelésének céljai összhangban vannak a -népgazdasági feladatokkal. Ugyanez vonatkoztatható az élelmiszeripar fejlesztésére is.

A késő délutáni órákban Váncsa Jenő tájékoztatást adott a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar eredményeiről, gondjairól, és feladatairól. Az eseményre — amelyet a megyei pártbizottság földszinti tanácstermében 'ártották — meghívták a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari üzemek vezetőit.

K. S.

• A mezőgazdasági aktíva résztvevői.

A kor falára

Az elgondolkoztató jelenetekben gazdag Kettévált mennyezet legszebb képsorában arra kéri a párás, lármás textilgyárból távozó munkásnőt rokonszenves szaktársa, hogy befestékezett kezét nyomja rá a műhely falára, a többi kék, zöld, fekete, lila, piros emlékjel mellé. Azok örökíthetik meg magukat a tenyérjellel, akik maguk is verejtékeztek, küszködtek a gépek mellett, akikre büszkék munkatársaik. Ahány lenyomat, annyi sors, de egyként tették dolgukat, ahol „gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce” és dolgoztak inaszakad- tukig, pedig ebédjük „újságpapír az asztalon kenyérrel”.

Áll-e még a teremtő munka harminc esztendeje készült emlékműve? Az utóbbi évtizedekben bizonyára modernizált, „a sivalkodó transzfor- mátorok”-at halkabbra cserélő nagyüzemben tudják-e, hogy kik voltak a munka hősei? Kik érdemelték meg „az én is itt voltam” monumentumot?

Fiatal koromban másutt legalább a szájhagyomány őrizte a legkiválóbb lakatos, esztergályos, szövőmester, villanyszerelő, ács nevét. Mint híres orvosspecialistához, úgy

mentek a híres műszerészhez mérnökök, ha végképp elakadtak az új szerkezettel, öt embert pótolt páratlan szakértelmével minden idők legkiválóbb kecsikeméti gépszedője. Az öntőmester szavát szentírásnak tekinthették illetékességi területén.

Csak a munkájuk, csak a kortársaikban és tanítványaikban tovább adott tudásuk őrzi emléküket, tanúsítják életművük gazdagságát.

Elegendő-e az ilyen esetleges hagyományozódás? Amikor mind nyilvánvalóbb, hogy az ember a legfontosabb termelőerő, rábízhatjuk-e a véletlenre az efféle ösztönző példák megbecsülését, hasznosítását.

örülnék, ha tévednék: egyetlen szocialista brigádot sem neveztek el megyénkben a gyár, a vállalat hajdani ezermester szakijáról, a valamikor ünnepelt élmunkásról, a város első esztergályosáról, a népgazdaságnak tíz-, százezreket megtakarító újítóról. Jártamban-keltemben még nem láttam munkateljesítményt megörökítő márványtáblát. Szinte hallom: elegünk volt az ilyen fapados erkölcsű megbecsülésből. A pénz beszél.

Gondolom, a féligazságot bírják az így vélekedők. A végzett munka szerinti következetesebb díjazás valóban előrehaladásunk feltétele. Álhumánumból, kényelemszeretetből ma is szégyenkezve adunk tíz-harminc százalékkal kevesebbet azoknak, akik negyedét, felét, tizedét csinálják, mint a legjobbak.

Ha az emberteremtő munka a köztudatban is méltó helyére kerülne, sokkal kisebb közegellenállásba ütközne a szocialista bérezés igazságosabb meghonosítása! Bajos helyzetbe sodródhatunk — tudom — a bérezési problémák lekicsinylésével, elhanyagolásával. De még veszélyesebb lenne, ha elhinnök, hogy a forint a minden. Ezren és ezren dolgoznak ma is tiszteletreméltó lelkiismeretességgel; pedig tudják: másutt, másként többet keresnének, de kárpótolja, ide kielégíti őket az a tudat, hogy ott tehetnek a legtöbbet a társadalomért, ott Írhatják rá maradandóan nevüket a kor falára. Még nagyobb buzgalommal végeznék munkájukat, ha tudnák: kortársaik, utódaik számon tartják őket, őrzik „kézjegyüket”, mint a filmbeli üzem műhely- fala, amelyen mint megannyi kitüntetés, mint megannyi érdemérem, fénylettek a munkástenyerek.

H. N.-