Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-02 / 27. szám

1982. február 2. • PETŐFI NÉPE • 3 FEBRUÁRI ÉVFORDULÓK: Szabad Nép — Magyar Köztársaság „Pártlapunk neve ; jel­képezi azt a történelmi feladatot, amely elé a po­litikai fejlődés a magyar népet és . annak hivatott vezetőjét — a KMP-t — állította.” — Ezzel a prog­ramot adó mondattal kezd­te első cikkét a Kommu­nisták Magyarországi Pártjának lapja, a Szabad Nép. Az orgánum megje­lenésének ideje — 1942. február elseje — mára tör­ténelmi dátummá vált, és a magyar kommunista saj­tó jeles ünnepe. A Szabad Nép az illega­litás körülményei között, meglehetősen kezdetleges módszerekkel készült: első számát például hentespa­pírra nyomták. Ez azon­ban formai kérdés, mert fontosabb a tartalom: ez volt abban az időben az egyetlen olyan lap, amely megjelenés előtt nem járta meg a katonai cenzort. Ennek megfelelően a Szabad Nép nyíltan hirdethette milliók békevágyát s hozzá a Kommu­nisták Magyarországi Pártjának programját, amelynek egyik fő pontja az első szám első oldalán a „független, szabad, demokra­tikus Magyarország" megfogal­mazásban öltött testet. .lOAAW* I. át folyam t. *«á*. Iaá*p«*t. 1*42. II. t. u* ? vitt ak j a i eov müu r.r kk ’ XZABAn NÉP SZA.8AÖ 08S2A68AS Partigjmak neve azt a tötréiielnu feladalpt, smt>íy eií * poiíUfc»­cyMc* » ma$var népei «* annak hivatoU veiftöjét — • KMP-t — állított«. irt a Síjrténefnr« felad&íöt SntAílR divtára ismerte fel é* fóglalts szavakba elsőnek, omkor a német-azovjef háború kitörésékor bejelentette, hogy mo*t Kurópa elnvo­>!(<U tetetnek aíabkáságharcs következik a közős tlnyomo, n taxisat* reakció írt«. A reakcíö sótót erőinek elsöprése szabad«!« teszt at irtat liuröpa öetnofcra- ;kv!* fejlődé*« nW.i, Skíúeiy ex«a a kontinensen vegkép kíkiiszSböh a népek efősxako» ínyoraását és a háborúi, A KMP Mái)« eív társ útmutatása alapjául felismerte azt a.jrtííót H meg- a^.Kítt azt a történelmi pillanatot, amely az, egész nemzetet egyesítheti a munk&a­veméi« alatt, évsifág&tm történd«« feladatának megvalósítására- a a-,, sMiffRt, ÁtfruAredíkm &f«g#<trarisá<f megteremtésért. r.nnck g nagv tórtfendmt fríodalnak a szolgálatába álJ«íuk a ,.Szabad Népet" artáha hrtídaösA lápját; A háború és » reakei« nyomsxto sóiéi seggben n „Á'ráőflc >rtf”'tyk mint a sxnóf'dtííg «’ tvgiioiomyaiMh kell soggroma. A ,,Szabad Népnek' i az .kát at es/,rockéi kisugároznia, amelyek a magyar nép lelszatwidtin harcanak ;■>’ iezvilágí^ák. la- „Szartad Nép' csak akkor felelhet meg rendelte!<'se«ek, ha nagy ez jMftrn lamawkwlhat. Olyan pártra van ««karg. mely «took wailng fel­hoz. Mindezeknek történelmi jelentőségű hatása volt a népi demokrácia megszilárdulásában, a proletárdiktatúra későbbi győ­zelmében. ☆☆☆ Most, nemcsak a negyven év­vel ezelőtt megjelent kommu­nista pártnapra s annak mártír­halált halt szerkesztőjére, Ró­zsa Ferencre emlékezünk. Kö­szöntjük a Szabad Nép jogutód­ját, a Magyar Szocialista Mun­káspárt i központi lapját, ,a Nép- szabadságot, amely ma a legna­gyobb példányszámban megje­lenő napilapként nemcsak a párt, hanem az egész ország új­ságja. Egy éve új köntösben, na­gyobb terjedelemben — és, te­gyük hozzá: színvonalasabban — szolgálja a párt politikáját; szervez, meggyőz, agitál közös céljaink érdekében, közös fel­adataink végrehajtásáért. A Szabad Nép évfordulója al­kalmából a Népszabadság szer­kesztősége hétfőn ünnepséget rendezett, amelyen Óvári Mik­lós, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottsága Ititkára mondott beszé­det, majd leleplezte a lap meg­jelenésének és első főszerkesz­tőjének, Rózsa Ferencnek em­léket állító domborművet a Népszabadság-székház előcsar­nokában. A Szabad Nép egykori szer­kesztőinek, munkatársainak, a mai magyar sajtó vezető képvi­selőinek jelenlétében Óvárf Mik­lós felidézte Rózsa Ferenc kom­munista újságírói alakját, mun­kásságát, s társainak hősies helytállását. Véletlen egybeesés, hogy ja­nuár 31-én és február 1-én egy másik történelmi eseményre is emlékezünk, ám nem nehéz tar­talmi összefüggést találni a Sza­bad Népben is vázolt pártprog­ram és az 1946. január 31-én el­fogadott törvény között: ez ki­mondta, hogy Magyarország: köztársaság. Február elsején köz- felkiáltással választották Tildy Zoltánt a Magyar Köztársaság el­nökévé. A törvény elfogadása — azaz: a köztársaság megteremtése — a népi demokratikus államiság kiépítésének jelentős állomása volt. Ekkor szigetelődtek el vég­érvényesen a legitimisták, s ek­kor kerültek közelebb a balol­dal pártjai az FKGP balszárnyá­Az évfordulón fel kell idéz­nünk a harc közben elkerülhe­tetlen és elkerülhető nehézsége­ket és a tanulságokat is. A párt és a nép ma azt várja az MSZMP központi lapjától, kommunista sajtónktól, hogy közös felelős­ségünk tudatában segítse a mai kor feladatainak minél színvona­lasabb megoldását. Az ünnepség végén a Rózsa ‘Ferenc portréjával ékesített dom­borművet — Kalmár János alko­tását — megkoszorúzták az MSZMP Központi Bizottsága, "a Népszabadság szerkesztősége és pártalapszervezete, valamint a Magyar Újságírók Országos Szö­vetségének képviselői. Búcsú a csapatzászlótól A szó képtelen visszaadni azt az érzést, meghatottságot, ame­lyet a kívülálló, a barát, az elv­társ, a munkatárs érez, amikor a jó kolléga, pártmunkás hosz- szú évtizedek nehéz és kemény munkája után bensőséges ün­nepségen vesz búcsút aktív te­vékenységétől. Gazsó Béla ha­tárőr alezredes, a határőrség kiskunhalasi kerületi pártbizott­ságának titkára köszönt el azon a katonai ünnepségen, ahol fe­lettesei, a Központi Bizottság, a megye, a város párt- és taiiács- vezetői méltatták á demokrati­kus rendőrség alapító tagjának töretlen, kommunista életútját. A harminchét, fegyveres szolgálatában töltött esztendő­nek — volt őrszem, rádiós, út­levélkezelő, politikai istruktor, politikai osztályvezető-helyettes, osztályvezető, pártbizottsági tit­kár — csupán egy-egy jelentő­sebb állomását dobták felszín­re a szavak, de azt a nagy ten- niakarást, állhatatos, szívós munkát képtelenek voltak fel­idézni, amely a fakitermelő munkásból magasan képzett pártmunkást, tanárt, újságírót formált. A határőrségnél ismer­kedett a fegyverrel, a párt ta­nításaival, emberséggel, itt szer­zett vezetői képességet, tartást, vált elkötelezett kommunistává, képviselte tanácstagi körzetét, dolgozott néha erején felül a fiatal határőr, később a tisztek nevelésében. Csoda-e, hogy ez­zel és szerénységével megbecsü­lést, tiszteletet, tekintélyt szer­zett a határőrségnél, a polgári párt- és állami szerveknél, az újságolvasók táborában, vagy éppen ,a határ menti faivak, községek egyszerű embereinél ? A határőrségnél — nemcsak a kiskunhalasi kerületnél — mindenütt ismerték, szerették, de ugyanez mondható el róla „szűkebb” környezetében is. Szegeden éppen Csongrád me­gyei volt, mint nálunk Bács me­gyei, de ugyanígy gondolkoztak róla Budapesten, vagy akár Szombathelyen. A kerület párt­bizottsági tagjai is magukénak érezték ugyanúgy, mint a ha­tárőrőrsök katonái, de azok is, akik filozófiát tanultak tőle, vagy éppen katonapolitikai ta­nulmányait olvasták. Az újság­írást is hosszú éveken át mű­velte igen termékenyen. Lapok — 1 a Petőfi Népe, a Csongrád megyei Hírlap, a Dél-Magyar- ország, a Határőr — másfél év­tizeden át külső munkatársnak, igazi kollégának tekintették, aki­re mindig és mindenkor lehetett számítani. Nem túlzás; e két déli megyében ő emelte igazi rangjára a határőrizet írásos propagandáját.., Lezárult egy ember életének aktív korszaka? Erre az ünne­pelt summázata adott igazi vá­laszt: „Az ember életének első szakaszát a tanulás, a munká­ra. a feladatokra való felkészü­lés tölti ki. A második szakasz­ban dolgozik, tevékenykedik, küzd a társadalmi célok meg­valósításáért. életének harma­dik szakasza a pihenésé, de fi­zikai erejét megőrizve, művelt­ségét tovább növelve, aktívan tegye ezt.” Erre is kérték. Számítanak rá a határőrségnél, a kiskunhalasi pártbizottságnál, az oktatási in­tézményekben, s természetesen a Petőfi Népénél. * A határőrség kiskunhalasi ke­rületének pártbizottsága Gazsó Bélát, a pártbizottság titkárát — * miután nyugállományba vonul — felmentette tisztségéből. A Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Gazsó Béla határőr alez­redest nyugállományba vonulá­sa alkalmából a Kiváló Szol­gálatért Érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetést dr. Ábel László vezérőrnagy adta át. G. G. KÉPERNYŐ Vélemények Mennyi keserűség, mennyi te­hetetlenségre kényszerített segí- teniakarás kínozta a január 24-i A Hét-ben megszólaltatott péket. Talán senki sem kérdez­te addig, hogy miként véleke­dik szeretett szakmája állapotá­ról. örült, hogy elmondhatta ja­vaslatait, remélve; szavai is hoz­zájárulnak a hibák megszünte­téséhez. A képernyőről is lát­szott, hogy régóta szorongatta az interjúban elhangzott mon­dandó, régóta kínozta a szakma lezüllése. Felbecsülhetetlen szolgálatok tesz a televízió, ha minél gyak­rabban megkérdi a legilletéke­sebbeket, a munkájukat hiva­tásnak tekintő kétkezieket, kör­nyezetük állapotáról, vélemé­nyükről. Közérzetjavító szerepet vállalhat — és vállal — ily mó­don legnagyobb tömegkommu­nikációs intézményünk. Az intézményesített vélemény- kérés fórumának nevezem a Hatvanhatot. Aligha kell bi­zonygatnom: bármilyen mód­szerrel választják ki a Bán Já­nos műsorában szereplőket, ál­lásfoglalásuk aligha általánosít­ható. A műsoridő sem elégsé­ges a felvetődő kérdések alapos, árnyalt elemzésére, tisztázására. A valóságban ritkán választ­hatunk jó és rossz között. A legátgondoltabb intézkedés is hátrányosan érinthet egyeseket, bizonyos rétegcsoportokat. Rossz, elgondolásnak akadhatnak té­vesen tájékozódott, vagy egyéni előnyöket kereső védelmezői. Abban látom a Hatvanhat leg­főbb érdemét: mások érdekeire is felhívja a különböző döntése­ket igenlők, vagy helytelenítők figyelmét. Jó iskolavezetők szá­mára is az ilyen visszakérdezés, az ilyen véleménynyilvánítás. Vegyünk egy példát a leg­utóbbi, a sorozat egyik legsike­rültebb műsorából. A rokon­szenves, bölcs, gondolatait szé­pen megfogalmazó Urbán Lajos államtitkár is meglepődött, ami­kor a gyönyörű metrót többen bírálták. A rákérdezésnél kide­rült: az egyik idősebb hölgy az utasokkal elégedetlenkedett, csak éppen nem tudta pontosan, megfogajmaznji kifogásait. Ha­mar kiderült: egyetért az állam­titkárral, a többséggel. Gondol­kodni, szerepelni is tanít a Hat­vanhat. Most is bebizonyosodott, iga­zuk van a nézőknek, a hatvan­hatoknak, amikor saját tapasz­talataiknak jobban hisznek, mint a hivatalos statisztikai ki­mutatásoknak. A jelentéskészí­tők ugyanis akarva-akaratlanul szépítik a dolgokat, mivel ki­mutatásaik, jelentéseik önma­guk munkáját minősítik. A sze­mélyszállítással foglalkozó fó­rum is arra ösztönzi az érdekel­tekét, hogy többször, körültekin­tőbben szerezzenek személyes tapasztalatokat, szigorúbban el­lenőrizzék a jelentéskészítőket. (Szívesen látnánk egy olyan műsort, amely a lakkozókről, a szépítőkről, a közvéleményt fél­revezetőkről és felelősségre vo­násukról szólna.) Lám, egyetlen hajnali Vizsgálat megkérdője­lezte a személyszállítás pontos­ságáról kiadott MÁV-adatokat! ’ Heltai Nándor Romániai visszhang > a Csíki László- bemutatóról Mint az . eddigiekből kiderült, a kecskeméti Katona József Szín­ház kamaraszínháza rendszere­sen műsorra tűzi a szomszédos államokban élő írók darabjait. Legutóbb hazai bemutatót ren­dezett a társulat Csíki László erdélyi magyar szerzőnek. De­cember 1-én közöltük is azt a levelet, amelyet a művészeknek küldött az alkotó a színrevitel alkalmából. Lapunk kritikusá­nak véleményét pedig a január 10-i, irodalma—művészeti össze­állításunkban ismerhétték meg olvasóink a Kelemen László Színpad vállalkozásának, a „Nagypapa látni akar bennete­ket” előadásának erényeiről és h iányosságairól. Illő tehát, hogy tovább kö­vessük mind a szerző teljesít­ményeit, mind pedig darabjának visszhangját. Az előzőre új el- beszéléskötetete nyújt rövidesen módot, az utóbbira pedig egy olyan reagálás, amely a hatá­rainkon túlról származik. Utunk címmel jelenik meg a Románia Szocialista Köztársaság Írószövetségének lapja. A ja­nuár 22-i számban látott napvi­lágot Szakolczai Lajos három­hasábos knitikája a kecskeméti bemutatóról. Tömöry Péter ren­dezői értelmezését egyebek közt azzal érzékelteti, hogy a kira­katnak, a valóságost helyettesi­tő kirakat-létezésnek „egyszer föl kell robbannia: zenével, tánccal, bábumozgással, happe- ninggel, teljesen mindegy ...” így szolgálja a látvány a szín­padi megvalósítást. Hatáscsök­kentő viszont a didaktikusság. Ennek zavaró jelenlétét külö­nösen a harmadik felvonásban érzékeli a cikkíró. Végül iis az előadás sikeréről esik szó. „A legjobb alakítás Balogh Tamus (Férj) nevéhez fűződik: félelmetesen komoly, és röhejes tud lenni egyszerre. Borbáth Ottilia (Feleség), noha hangsúlyozása néha monoton, alig marad el tőle. Kiss Jenő (Róbert), különösen a Hatalom (házmester stb.) szerepében volt jó, bár gúnyos humorában kí­sért a klisészerű megoldásokra törekvés. Egyedi Klára (Éva) alighanem evvel a szereppel fu­tott be, csacsogó komédiázása, és szigora (ez utóbbi a házmes- terné szerepében) biztos pont. Lamanda László Idegenje találó tinédzser, tele humorral, lele­ménnyel. Ragó Iván (Nagyapa) főképp a szöveg hangsúlyozá­sában bizonytalankodott, a ki­kiáltó-pózhoz azonban felnőtt. Flórián Ajital sok színű komé- diázását (I. Ember) Szakái Zol­tán és Perényi László (II., illet­ve III. Ember) jól egészítette ki.” A kritikára a kecskeméti előadásról készült fényképfel­vétel is felhívja a figyelmet. Panel-kór A lighanem értesül­tek már róla, hogy bonyolult időket élünk. Nem is azért szó­lok, mintha ezt nem tud­nák, csak hát nem szeret­ném, ha elfelejtenék. Itt van ugye az ötnapos munkahét, vagy másfelől nézve — a megnöveke­dett szabad idő. Akár az egész tévéműsoridőt szentelnénk rá, akkor se érnénk végére a nya­lánkságok, furmányos helyzetek ecsetelésének, amik e legújabb vívmányunk bevezetése körül támadnak. Szinte azt mondhat­ják: ahány ház, annyi megol­dási mód . . . No de éppen ezért nem szándékozom e probléma­körbe se bele-, se elmerülni. Ezúttal a szabad hétvége hasz­nos eltöltésének egyik aspektu­sával — nézőpontjával — ös­szefüggésben kérek szót.. Még­pedig mindenekelőtt a panel­házas lakótelepek társadal­mának érdekében. S már most kijelentem: csak csínján azokkal a szabad szombatos gyönyörök­kel! Mármint a kedvébresztő dömpinggel, amivel, teszem azt — a tömegkommunikáció áraszt­ja el a dolgozókat. Helyesebben, pontosabban szólva a nem-dol­gozókat, hiszen szabad hétvége­ken értük szól a harang. Mert miként a különféle mun­kaszervezési ötletek gyakorlati bejáratása során sem olyan prompt — azonnal — találják fel magukat az emberek, akként a legalábbis megduplázódott sza­bad idővel se tud mindenki mit kezdeni egyik napról a másikra. És mint említettem, kivált akikre panelházak falai közt zú­dult rá az áldás, őket — bár­mennyibe is hosszú és sokb-jtű volt a beharangozás — sokukat váratlanul érte a plusz vakáció elérkezése. Amikor elébük top­pant a felszabadult hatodik nap — itt vagyok fogyasszál el mi­nél hasznosabban és gyönyörköd- tetőbben testi-lelki gyarapodá­sodra —, nem kevesen csak pis­logtak zavarukban. Mibe is kap­janak hát, te jószagú úristen?! Hogy ez így esett, tanúm a, sajtó, amelyben csak a vak nem látta volna meg az ezzel kapcso­latos furcsaságokat. Egyetlen országos napilap, egyetlen szombati számában is két he­lyen szúrt szemet arra vonatko­zó reagálás, hogy úgynevezett házi zajok s a közérzetet, érzék­szerveket ért egyéb inzultusok — bántalmak — mennyire bele­szólnak az emberek elhatározá­sába. Döntésükbe — á szabad idő okos, bölcs kihasználásáról. E gyik atyánkfia például kéj­mámoros örömrebegéssel nyúlt kedvenc költője kö­tetéért, hogy annak olvasásába feledkezve égesse szabad idejét a kultúra oltárán. Ám alig fog­ta fel egy-egy versszak „üzene­tét”, — mint amerikai tévéfil­meket a reklámok — az ő élve­zetét is furtonfurt megszakítot­ták a panelfalak közvetítette zajok. Mire két-hár'om strófa alatt hozzátörődött volna a va- lahonnét áttóduló mosógépzú­gáshoz, a kpvetkező költemény szellemi élvezetét a húsklopfolás máshonnét áttörő ideges kopo­gása tördelte szét. Mikor a han­gok által akarva-akaratlan ki­váltódott képzettársítások mind furcsábban szövődtek a költe­mények mondanivalójával, a teljesség kedvéért egy gyújtás­hibás motor durrogása „árnyal­ta” a költészet nyújtotta él­ményt ... Az egyensúly mindin­kább megbomlott, és ezen az sem segített, hogy barátunk más költő műveinek olvasásával próbálkozott elérni a szombat tiszta gyönyörét. M§sfk honfitársunkat —* idős, szívbeteg embert — a panelhé­zagok közt alulról, felülről szi­várgó „mérges gáz”, vegyszer­gőz, s más „ipari” bűz kínozza. Számára a hételejékből-hétvé- gékből egybefolyó szabad idő hasznos eltöltését már csupán e bántalmak megszűnése is megteremtené. Ugyanezen a szombaton a ne­ves költőnő verse szól a hetilap­ban — „a kevély kopácsok”-ról, akiknek élete „csupa ta-ta-ta”, kopácsolás, zuhogtatás, kongatás. Pléhet, szöget, alkatrészeket vernek egész nap... Hát bizony ez „őrjitő”, ha elképzeljük, hogy panelskatulyákba zárva nincs menekvésünk „ez ész nélküli metronómok” elől. A „panelba” szorult életforma vezet el — ha nem tévedek, egyelőre még növekvő számú embernél — olyan neurotizált, kórosan érzékeny idegállapotig, amilyenből nehezen szabadul már a bírósági ügy szereplője, akiről másik hetilapunkban ol­vashatunk. Az illető feljelentést tett alatta lakó szomszédja el­len, mert az titokban fröccsöntő­gépet működtet éjszaka, s ettől nem jön álom a szemére. Kivizs­gálták, a panaszt; semmiféle fröccsöntőgépnek még nyomát se ta'álták. Üi lakó került a szomszéd helyére, s kezdődött mindéin elölről. Ment a feljelen­tés, hogy a fröccsöntőgép ismét csak működik. Váratlan időpon­tokban lepte meg a szomszédot, hogy rajtakapja. S amikor egy éjjel pont legédesebb álmából za­varta fel, és nekiesett, hogy med­dig működteti még az átkozott masinát, a meggyötört házigaz­da fölpofozta. így került bíró­ságra az ügy. A vádat elejtették — bizonyíték, fröccsöntőgép nem volt —, s a feljelentő is lemon­dott a fröccsöntőgép miatti ma­ceráról. Persze azzal a feltétellel, hogy szomszédja „többé nem működteti” a gépet. K ülönlegesség, kuriózum gondoltam. Aligha ta­lálnánk másik ilyen heu- ropatát, erősítgettük egymás közt, ha szóba került a furcsa per. Nős a napokban alaposan fe­nékre , ültem. Régi ismerősöm, R. — egy nyugdíjas öreglány ke­resett fel. Ideadott egy kézírásos szöveget. — Ezt írtam az ikávé igazga­tójának — mondta —, maga új­ságíró, mit szól hozzá? Azt se bánnám, ha közölnének belőle a lapjukban. Hadd tudják meg mások is, milyen piszkos piaci legyek vesznek körül a ház­ban ... — Pedig hogy örült, mikor megkapta azt a szép tanácsi la­kást, közel a városközponthoz, vadonatúj panelházban... — emlékeztettem, s hogy nekiindu­ló szóáradatának elejét vegyem, elolvastam a „beadványt”. Részletek: „Állandóan büdö- sítenek, gázzal. Éjjel nem hagy­nak aludni, olyan bűz van, hogy ki kell nyitni az ablakot télen is. Rákapcsolják a motort a pa­rapetra. Ügy, hogy serceg. X-ék állandóan piífölik a plafont. A fejem már szétrobban. össze van az egész mennyezet repedez­ve. A csillárnál ugrálnak, ott le­het valami vezeték nekik. Hát szabad ilyeneket csinálni? Min­den sarokban van valami motor­féle nekik. Y-ék olyan förtel­mes valamit fúvatnak a párnám­ra éjjel, hogy a fejem elkábul tőle ... Majd kihányom a gyom­rom. Ha szidom őket, annál job­ban csinálják. Vegyszereznek, a torkom úgy fáj tőle, mintha pap­rika marná. A villanyáramot rám vezetik, arra ébredek, hogy az áramtól ugrál a szívem és fáj. És a lábamban is fájdalom van az áramtól. Hát tessék monda­ni, emberek ezek? Megáll az ész, hogy ilyenek, ilyet mernek csinálni. Most meg műtrágyát hoztak, és azzal csinálnak valamit, fel­fordul a gyomrom a büdösségtől. És olyan párás a levegő, mikor este rákapcsolják, utána meg hideg levegőt fúvatnak, kész kolera az egész. Az ablak is csu­pa pára, folyik róla a víz, és utána befagy. Ezek hétpróbás gazemberek. Minden sarokban egy motor van ... Nagyon kérem, tessék sürgősen intézkedni, hogy eze­ket megszüntessék. De ez már így megy régóta, nem akartam jelenteni, de már nem birtam to­vább. Alig állok a lábamon a nagy kimerültségtől. Egy ' nap 3—4 órát alszom, néha semmit. Én különben is nagyon beteges vagyok. A rekamiém alatt is valami szerkezet van, azt kurb- lizzák és közvetlenül jön rám a büdös. Nagyon köhögök, folyik a nyálam, és a falban is három helyen kapcsolók vannak, egész éjjel azt kattogtatják mikorára elaludnék, újra kezdik ... Nagyon kérem, tessék elintéz­ni, hogy Z., a nagy uborkakirály úgy viselkedjen, ahogy kell, és ahogy egy dísztribün használó­tól elvárható. X. ne ugráljon a plafonon, a csillárt ne verje le ... Z-t biztos jól megfizetik, ez az ember & végrehajtó. Különben ezeknek nincs se szívük, se lel­kűk, lehet, hogy agyonüttetnek az árammal, mert ezektől min­den kitelik. Néha az egész par­kettában benne van az áram. A kilincsben is..” És így tovább... M egdöbbentem, hiszen R-t — aktív korában igen jó- kedélyű, harsány neve­tésre mindig kész embernek is­mertem. S most? Olyan egyszerű észokokkal, hogy például „Ne gondolja már, hogy ennyi család az éjszakáit tönkreteszi azért, hogy magát bosszantsa ... Meg képtelenség, amit a parkettába vezetett áramról, motorokról el­képzel. Azt nem lehet megcsi­nálni ...” — nem lehet őt meg­győzni. — Látom, maga is bolondnak tart, mint azok az akasztaniva- lók ... — Ilyen véleménnyel tá­vozott. Legközelebb újságolta, hogy jártak kint az ikávétól, kö­rülnéztek, de... — Persze, hogy nem találtak semmit. Azok a piszkok telebe­szélték a fejüket... Olyan fur­csán néztek rám, míg velem be­szélgettek. Képzelje, azt taná­csolták, hogy menjek orvoshoz minél előbb ... Bizony ez már orvosi eset. Pa­nel-kór. A magány, s a végtelen szabad idő kalickájába zárt em­ber szenvedése. T. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom