Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-24 / 46. szám

4 • PETŐFI NÉPE 1982. február 24. Az önállóságot gyakorolni kell A Bács-Kiskun megyei ZÖLDÉRT január 1-én lett önálló vállalat. A szakmát koráb­ban végigkísérő átszervezések sora úgy tű­nik véget ér. Hiszen az elmúlt 20—25 év bebizonyította, hogy a névtábla-átfestések nem vezettek eredményre. A zöldség—gyümölcs-forgalmazással fog­lalkozó nagykereskedelmi vállalatot a legna­gyobb jóindulattal sem lehet azok közé so­rolni, akiket csak dicsérő szóval illetnek. A termelő szidja őket azért, mert olcsón vásá­rolja fel a megtermelt javakat. A felügyeleti szervek nehezményezik, hogy körülményes, nehézkes az áru továbbítása. Mi vásárlók, meg azért dohogunk, hogy mire a kosarakba jut az alma, az őszibarack, a káposzta, vagy a vöröshagyma, akkora ára van, hogy létrá­val is alig érjük el... Egy bizonyos: az önállóság magában még nem eredményezheti, hogy máról-holnapra minden megváltozzék. Tény, hogy egy évi 10 —12 ezer vagon zöldség és gyümölcs forgalma­zását bonyolító egységre szükség van. Nevez­zük ezt ZÖLDÉRT-nek, vagy ÁFÉSZ-nek. • Az előrecsomagolt vöröshagymát várják már az üzletekben. (Pásztor Zoltán felvétele) ^ SAJTÖPOSTA KÉRDEZZEN — FELELÜNK _______________ Szab ályozott-e az élelmiszerek készítése? Tavaly a nagykereskedelmi vállalat 1 milliárd 71 millió fo­rint árbevételt ért el. Ezért 10 ezer vagon árut kellett felvásá- rolniok, mozgatniok, válogatniok. értékesíteniük. Masir Józsefet a ZÖLDÉRT 'igazgatói teendőinek ellátásával tavaly októberben bízták meg. Arról beszélgetünk, hogyan élnek az önállóság adta lehetőséggel, milyen változtatásokat, terveznek annak érdekében, hogy minél ke­vesebb szó érje a ház elejét. — A zöldség—gyümölcs-keres­kedelem soha sem tartozott a könnyű szakmák közé — mondja az igazgató. — Más a felelőssége annak a tefmelőnek, vagy kis­gazdaságnak, aki néhány tonna portékával felutazik Budapestre, vagy Miskolcra, s ott némi koc­kázatot vállalva, az adott árut ér­tékesíti. Megint más annak a vállalatnak, , amelynek gondos­kodni kell egy nríegye alapellátá­sáról. Még akkor is, ha ezért a tevékenységért állami támogatást élvezünk. Tavaly a zöldség—-gyü­mölcs-forgalmazásunk 9 millió forintos veszteséggel zárt. Csak a dotáció segített bennünket ahhoz* hogy az év végén 7 mil­liós eredményt könyvelhettünk el. — Növeli a veszteséget az is, hogy meglehetősen hosszú idő telik el, amíg az áru a termelőtől a fogyasztóig jut... — Vegyünk egy ideális hely­zetet. A termelő hajnalban lesze­di az árut, mi délelőtt felvásá­roljuk, beszállítjuk. lEste, vagy éjszaka továbbvisszük Budapest­re, Ózdra, Salgótarjánba. Ha haj­nalban odaér a zöldség, vagy gyümölcs, akkor is kell 24 óra ahhoz, hogy a vevő kosarába jus­son. Így nem csoda, hogy éven­te a normán belüli káló," az út- közi veszteség nagysága megha­ladja a 9 millió forintot. Ehhez jön még ,10 millió göngyöleg­költség, s 35 milliót fizetünk az energiáért. Csupán a szállítási költség felette van az 51 millió­nak. S akkor még nem szóltunk a 80 milliós munkabérről, vagy a 13 millió forint értékcsökkené­si leírásról. Ezek azok a forin­tok, amelyek aztán a fogyasztói árban is tükröződnek ... I — Egyik északi megyénk­ben megszűnt a ZÖLDÉRT. A vállalat volt igazgatója az­zal magyarázkodott: nem volt élelmiszer-továbbfeldolgozó te­vékenységük, ez okozta, hogy feleslegessé váltak ... — Lehet, hogy hozzájárult ez is — mondja az igazgató. — De kétlem, hogy csupán emiatt vált feleslegessé a vállalat. Az is igaz viszont, hogy a szükség vezérel bennünket akkor, amikor élelmi­szer-továbbfeldolgozó tevékeny­ségünket bővítjük, szélesítjük. Többek közt azért tesszük, mert a zöldség—gyümölcs-forgalmazas- ban ez számunkra is biztonságot nyújt. A jánoshalmi CER élelmi­szer-szárító üzemünket két alag- útról négy alagútra bővítjük. Emellett korszerűsítjük is az alag- utakat. Közvetlen fűtés helyett, minőségben jobb árut adó, köz­vetett fűtésre állunk át. Augusz­tus végén már megnövekedett kapacitással kezdjük a paradi­csompaprika szárítását. I — Korábban foglalkoztak káposztasavanyítással is. — A savanyító üzemünk is bő­vül a következő években. Tartó­sított paprikával, uborkával, sa­vanyúkáposztával nemcsak saját üzlethálózatunkat látjuk el, ha­nem jut belőle a fővárosba is. Tervezzük, hogy konyhakész ter­mékeink arányát bővítjük. Még­pedig olyan mértékben, ahogyan a kereslet növekedni fog. Saj­nos, tudomásul kell vennünk azt, hogy 20—25 kilogramm előre tisztított zöldséggel, vagy sava­rettem meg azt a munkát. Za­vart, hogy nincs kézzel fogható, szemmel látható eredménye az igyekezetemnek. Most, ha egy kompresszort, vagy egy szivaty- tyút összeszerelek, akkor az vagy jó, vagy nem. — A kereseti lehetőségek ha­sonlóak voltak? — Fizikai dolgozóként többet is nyúkáposztával nem indulhatunk 40—50 kilométeres utakra. Keres­sük a megoldást, hogy szervezés­sel, tranzitraktárpk létrehozásá­val ezeket a szórványigényeket is kielégíthessük. — Ügy tartják a hozzáér­tők, hogy a korrekt kereske­delmi kapcsolat egyik alapja, ha a szerződő felek nemcsak a kockázatot vállalják közö­sen, hanem közösen részel­nek az esetleges haszon­ból is... — Így igaz. A kistermelőknél sajnos, nehéz megtalálni azt a szerződési módot, amikor anya­giakban is érzik, hogy minőségi­leg kifogástalan árut szállítottak részünkre. A nagyüzemekkel kapcsolatban már könnyebb a dolgunk. Szerződéseinket úgy köt­jük, hogy export-nyereségünkből jelentős összegeket visszajutta­tunk á termelő gazdaságoknak. Különösen a paradicsompaprika exportjánál számítunk sikerre. — Megszűnt a ZÖLDKER- központ, nincs központi alap, ahonnan az esetleges veszte­ségeket fedézni lehetne ... — Az önállóságot még tanul­nunk kell. Jobban kell érezni az adott szó és az írott betű becsü­letét. A 10 ezer vagon árura a szerződéseket megkötöttük. Úgy gondolom, a termelő gazdaságok megelégedésére is ... Szabó Pál Miklós keresek. Persze, sokat vállalok: túlórákat is. — Mit szól ehhez a család? — Hát, ez nem kis gond. Nem sokkal az érettségi előtt megnő­sültem, egy év múlva megszüle­tett a fiunk, Zolika. Lakásunk nem volt, hajtani kellett. Csak­hogy 1976-ban behívtak katonai szolgálatra. Két esztendővel ké­sőbb szereltem le, a feleségemmel és a fiammal továbbra sem sok időt tölthettem együtt: dolgoz­tam, túlóráztam. Végre, tavaly munkáslakást kaptunk, mondhat-, ni a legjobbkor, két hónapja ugyanis megszületett a kislá­nyunk: Katika. — Tudom, hogy a kiskunhalasi városi-járási pártbizottság tagja. Annak,shogy a testületbe válasz­tották, bizonyára voltak előzmé­nyei. — Mindig olyan voltam, hogy vállaltam, amit úgy éreztem, vál­lalni kell. Olykor már-már többet is ennél. 1972-től az egyik üzemi KISZ-alapszervezet titkára va­gyok, • brigádvezető, kilenc éve párttag. — Az új lakás mit jelentett a családnak? — Azt nem lehet elmondani! Mi más módon talán soha nem jutottunk volna lakáshoz. Az elő­törlesztés kétharmadát’ a vállalat adta, az OTP-hitel törlesztő rész­letei az első öt évben a szokásos­nál jóval alacsonyabbak. — Hogyan tovább? — Valamikor főiskolát szeret­tem volna végezni, most már — úgy hiszem — beérem majd egy szaktechnikusi oklevéllel is. Erre azonban csak a marxista esti egyetem elvégzése után kerülhet sor, ahol most a második évfo­lyamra járok. További terveim? Mint a legtöbb emberé: a gyere­keimet felnevelni, a munkahe­lyemen helytállni, és az OTP-hi- teleket mielőbb visszafizetni . . . S. B. Kecskemétről a minap ketten is értesítették lapunkat ugyan­arról, nevezetesen, hogy sajnos gyakran „jutnak hozzá” az üz­letekben emberi fogyasztásra szinte alkalmatlan élelmiszerek­hez. Medgyes János például vett már olyan felvágottat, kolbászt, melyben sok-sok csontdarabka volt. a sütőipari termékekben pedig többször talált gyümölcs­héjat, illetve -magot. Másik ol­vasónk — aki a Mártírok útja 22. szám alatt lakik — február 5-én a piaci baromfiboltban vá­sárolt csirkét 136 forintért, de a húsnak már a konyhai feldolgo­zás közben is oly erős halszaga volt, hogy végül a család egyál­talán nem tudott vele mit kez­deni. Vajon mennyire szabályo­zott nálunk az élelmiszerek ké­szítése? — kérdezik a panaszo­sok. Az országgyűlés 1976-ban fo­gadta el a IV. számú törvényt. Február 10-i lapszámunkban Imre László soltvadkerti lakos panasza nyomán írtuk meg, hogy a nagyközség közvilágítási gond­jai megannyi kellemetlenséget okoznak. Egyidejűleg beszámol­tunk arról — az illetékestől ka- pott tájékoztatás szerint —, hogy körülbelül 250 régi égőt cserél­tek ki nagy teljesítményű vilá­gítótestre, s a munka tovább folytatódik. A napokban újra levelet ho­zott a posta olvasónktól, aki ar­ról értesít, hogy a cikkünkben levő kedvező változásokat egyál­talán nem tapasztalja a szűkebb környezetében, a Zrínyi és Bem utcában’, de távolabb, a Dobó István és a Kossuth utcában sem. Azt kérdezi sokak nevében: mikor világít végre minden lám­pa Soltvadkerten? Ez ügyben bővebb információt a helyi tanács elnökétől kértünk, Ahol lustaságból rongálnak A már-már krónikusnak tűnő garázshiány miatt Kecsikeméten sok száz gépkocsi kénytelen a szabad ég alatt parkolni, kitéve az időjárásnak, s nemkülönben a kevésbé garantált túlajdonvé- delemnek. Ebben a kényszerhely­zetben talán csak az a vigasztaló, hogy a járműveket nem muszáj a lakóépületek mentén össze­vissza megállítani, hiszen ott a kijelölt parkolóhely. A tulajdo­nosok többsége mindig e pár négyzetméteren tartja autóját, ám vannak, akik következetesen fity- tyet hánynak a rendre. Legalább­is ez derül ki Sárosiné Albert Ilona szerkesztőségünkhöz érke­zett soraiból. Olvasónk a többi között így ír: Bár a Lenin tér 12. számú la­kóépület mindkét oldalán megta­lálhatók a hivatalos parkolóhe­lyek, egyesek mégsem veszik igénybe, hanem előszeretettel áll­nak meg a lépcsőházukhoz köze­li parkosított területen, melyet óhatatlanul rongálnak. Szerintem csakis lustaságból nem vezetik el kocsijukat a körülbelül 20 mé­terrel távolabbi parkolóba. E ma­gatartásforma alkalmasint lehet magánügy, de ha a környezet notórius tönkretételével jár, már korántsem az ... A hatósági köz­benjárás talán megszüntethetné a tarthatatlan állapotot! Kidobott pénz A jakabszállási Volford Lajos- né otthona még ' nem villamosí­tott, ezért nemrég gázlámpát vá­sárolt, hogy gyermeke esténként erősebb fény mellett tanulhasson. Ám a külföldön gyártott, 2017 B típusú szerkezet rövidesen csü­törtököt mondott. Erről így szá­mol be olvasónk: A lámpa úgynevezett harisnyá­ja esett le, hullott szét, de az egyetlen pótharisnya sem volt hosszú életű. Azóta mindenütt keresem a hozzávaló alkatrészt, hiába. Most már semmi kétsé­gem, kidobott pénz a 800 forint, amibe került ez a prdktikus vi­lágítótest. Amit alighanem fölös­leges importálni, ha a javításá­ról senki sem gondoskodik ... Késik a karácsonyi ajándék A Hetényegyháza, Kossuth u. 124. szám alatt lakó Farkas Elek­re tavaly októberben készíttetett mely egyebek . között kimondja: alapvető követelmény, hogy az élelmiszereket jó minőségben, megfelelő tápértékben és gyár­tási eljárással, az élelmezés­egészségügyi követelmények hiánytalan teljesítésével szabad létrehozni. Bár nagyon szigorúak ezek az előírások, a gyakorlat viszont arra enged következtetni, hogy betartásuk néhol enyhén szólva kívánnivalót ’hagy maga után. Persze, szó sincs arról, hogy a fogyasztó védtelenül kiszolgál­tatott, hiszen egyrészt a rossz minőség miatt nyomban rekla­málhat — mely az áru cseréjével, vagy az értéke visszaadásával járhat —, módja van ugyanak­kor arra is, hogy kérje az élel­miszer-higiéniával foglalkozó ha­tósági szervek segítségét. Elmond­juk még, hogy a kedvezőtlen szakvélemények alapján fegyel­mi, szabálysértési, sőt — ha in­dokolt — büntetőeljárás is kezde­ményezhető a kötelezettségeiket megszegő gyártók ellen. zó lovakat. De ilye»- kor másra is felfigyelhetünk, mégpedig arra, hogy a gumikere­kű kocsikat néha a roskadásig megpakolják. Legutóbb Kiskunhalasról kap­tunk észrevételt egy olvasótól, aki kerékpárral haladt el hasonló fu­varszállítmány mellett, és úgy véli, csak a szerencséjének kö­szönheti, hogy a magasra felra­kott és rögzítés nélküli teli zsá­kok egyike sem zuhant a fejére. Szerinte ezek a szállítók nemcsak önmagukért, állataikért és a rá­juk bízott értékekért tartoznak fe­lelősséggel, hanem másokért is, Villáminterjú — a diétás étkeztetésről % Köztudott, nincsenek kevesen, akik a különféle hetegségük miatt az átlagtól eltérő módon kény­telenek táplálkozni. Ám a fehér­jék, a szénhidrátok, a zsírok, az ásványi anyagok és vitaminok felhasználásának helyes arányát az otthoni konyhán legfeljebb csak a szakember tudja pontosan betartani. Talán ezért is érdek­lődtek az utóbbi időben olvasóink afelől, szervezetten miért nem foglalkoznak az illetékesek gyógyétkeztetéssel. Kérdéseinkkel a Bács megyei Vendéglátó Vállalat igazgatóját, Széli Istvánt kerestük fel. — Indokolt-e, hogy d vendég­látó gondoljon a diétázókra is? — Táplálkozási szokásunk-gya- korlatunk sajnos, nem mindig szolgálja kifejezetten az egészsé­günket, hiszen a túlzott zsírmeny- nyiség éppúgy kevésbé kívánatos az étrendben, mint az agyoníű- szerezettség. Ha effélék nem is jellemezték általában készítmé­nyeinket, az tény, hogy az úgy­nevezett kímélően táplálkozók részére eleddig nem biztosítot­tunk speciális ételféleségeket, azokból kellő választékot. Pedig az igény megvan rá, ezzel kap­csolatban hosszabb ideje kapunk jelzéseket, észrevételeket. Beszél­tünk minderről az egészség- ügyiekkel is, akik szintén úgy foglaltak állást, hogy a jövőben nekünk is többet kell törődnünk a diétásán étkezőkkel. — És hogyan teszik ezt? — Régebb óta készülünk arra, hogy a diétás étrend bevezetésé­hez szükséges személyi és techni­kai feltételeket megteremtsük. Jelenleg már e feladat konkrét megvalósításán dolgozunk, s a terveink szerint idén április 1-től a kecskeméti Hírős étteremben fogadjuk a cukorbetegségből adó­dóan, s egyéb okból diétázókat. A megyei kórház diétás-szakem­berei állítják össze a vendégek részére készült külön étlapot, mely közli például az ételek ka­lória-, illetve szénhidrát-tartal­mára vonatkozó adatokat is. — Reggel, délben és este is e vendégek rendelkezésére áll­nak? — Kizárólag ebédet és 'vacso­rát készítünk, ami elfogyasztható helyben, de mód lesz az elvitelé­re is, mégpedig hétköznapokon 20, vasárnap és ünnepnapokon pedig 40 százalék árkedvezmény mellett. — A tapasztalat szerint igen költséges diétásán táplálkozni. Várható, hogy az ilyen ételek drágábbak lesznek, mint a nor­mál készítmények? — A diétás ételek munkaigé­nyesek, s főleg ez növeli az áru­kat. Mi azonban a diétázókat nem terheljük meg a plusz ki­adásokkal, azokat ugyanis ma­gunkra vállaljuk. Itt mondom el, hogy az étkezési jegyek árusítá­sát már megkezdjük március má­sodik felében. — A diétás étkeztetésnek a Hírős étterem ad végleges ott­hont? — Ez a vendéglátó egység csu­pán az ideiglenes helye lesz a diétázóknak, részükre ugyanis egy új étterem épül a közeljövő­ben. Addig is ,míg elkészül, szí­vesen vesszük, ha megosztják ve­lünk tapasztalataikat az ellátá­sunkat rendszeresen igénybe­vevők. főleg, ha forgalmas helyeken Közlekednek. Levélírónknak igaza van, annál is inkább, hiszen a közúti szabá­lyok is előírják, hogy a tárgyak balesetveszélyesen legyenek el­helyezve a fuvarozó járműveken. Az ilyen magánvállalkozónak ugyan kétségkívül érdeke fűződik ahhoz, hogy rövid időn belül mi­nél több árut tudjon megmozgat- , ni, csakhogy figyelemmel kell lennie arra, hogy a biztonságos fuvarozás kötelezményei alól nincs felmentve az sem, akinek volán helyett csupán a gyeplő van a kezében . .. Szerkeszti: Velkei Árpád. levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 a. Telefon: 20-11. MUNKÁSEMBEREK Gál János gépszerelő Gál János szülei paraszt­emberek vol­tak. Ügy tar­tották, az a jó. ha, mindegyik gyerekük ke- zébén lesz va­lami szakma. Nem kis áldo­zatot kívánt a négy fiú, s a ■leány tanítta­tása, mégis vál­lalták. Az idő­sebb Gál test­vérek a szülők gondoskodá­sa révén most gyógysze­részként, er­dészeti cso­portvezető­ként, moz­donyvezető­ként, tanár­ként keresik a kenyerüket. A legifjabb Gál a Ganz- MÁVAG kis­kunhalasi gép­gyárában dol­gozik: gépsze­relő. — Kelebián éltünk, ott vé­geztem el az általános iskolát — emlékezik Gál János. — Azután miként a leg­több kelebiai gyerek, Halasra ke­rültem szakmát tanulni. 1971-ben szakmunkásvizsgát tett, s még azon az őszön beirat­kozott a technikum esti tagozatá­ra. Technikus lett, ám továbbra is fizikai dolgozó. Miért? — Egy ideig üzemtechnikus voltam a tmk-ban, de nem sze­(Méhcsi Éva felvétele) Mikor világít minden lámpa Soltvadkerten? LEVELEKBŐL RÖVIDEN aki elmondta, hogy a nagyköz­ség közvilágítási hálózatának korszerűsítése a terveknek meg­felelően 1985-ben fejeződik be. Ennek során több mint 500 ha­gyományos égő helyére kerülnek a nagyobb fényerejű, de mégis energiatakarékos higanygőzlám­pák. E világítótestek cseréjét sorrendiség alapján végzik az áramszolgáltató dolgozói, akik legelőször a szilárd burkolatú, il­letve a legforgalmasabb utcákban szerelik fel a modern szerkezete­ket. Az említett utcák nem tar­toznak e kategóriákba. A mun­kálatok egyébként jo ütemben haladnak, melyek eredményeként idén is sok kilométernyi belterü­leti vadkerti út kap tökéletes megvilágítást. Annyit azonban megjegyzünk: 1985 végéig még csaknem 4 esz­tendő van hátra. Nem ártana hát a felsorolt utcákban a hiányzó égőket pótolni. Mielőbb! felvételt 8 hónapos kislányáról a kecskeméti fényképész szövetke­zet Nagykőrösi utcai részlegében. A színes sorozat kitűnően sike­rült, ezért a család úgy határo­zott, néhány kép nagyítását is megrendeli. A többit így részle­tezi olvasónk: A munka elvégzését december 12-i határidővel vállalták a fotó­sok. Én meg örültem, gondolva arra, a nagymamának karácso­nyi ajándékként fogunk adni a képekből pár darabot. De a fel­vételekről azóta sincs hír. Hétről hétre érdeklődöm, de hiába. Az a válasz, hogy Pécsről még nem jött meg a küldemény. Egyébként úgy látom, ismételt megjelenése­met már zaklatásnak veszik a fényképészek. Vagy nekik van igazuk? A 230 forinttal megelő­legezett, de nem teljesített szol­gáltatás miatt tényleg nem kell ilyen hűhót csapni? VÉLEMÉNYÜNK SZERINT... Nagyon is szükség van városban és községben egyaránt azokra, akik vállal­koznak tüzelő, építő­anyag, bútor, takar­mány stb. elszállítá­sára. Tapasztala­tunk is az, hogy e fuvarosoknak bőven akad dolguk* hiszen gyakorta lehet velük találkozni, amint szapora léptekre biztatják a terhet hú-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom