Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-14 / 11. szám

1982. január 14. • PETŐFI NÉPE • 3 Fiatal jogászok megyei parlamentje Minden olyan fórum izgalmas, melyen fiatalok hallatják szavukat. Ezek sorába tartoznak a szeptember óta ország­szerte zajló ifjúsági parlamentek is. A napokban olyan szer­vek fiataljainak összejövetelén vettünk részt, akiknek az élet- és munkakörülményeiről az átlagosnál talán keveseb­bet tud a nyilvánosság. Ä Bács-Kiskun megyei Bíróság és a Kecskeméti Ügyvédi Kamara együttes ifjúsági parlamentje volt ez, melyre a megyeszékhelyen, a bíróság dísztermé­ben került sor. Már az esemény kezdetén, az elnökség összetételéből kitűnt, hogy az illetékes országos és me­gyei szervek érdeklődéssel, figye­lemmel kísérik az igazságügyi szerveknél dolgozó fiatalok hely­zetét. Az ifjúsági parlamentet megtisztelte részvételével dr. László Jenő, az Igazságügyi Mi­nisztérium" főosztályvezetője, dr. Takács Ádám, az Országos Ügy­védi Tanács elnökhelyettese, dr. Révész Péter, az Állami Ifjúsági Bizottság osztályvezetője. Ott volt dr. Lakatos István, a Bács-Kis­kun megyei pártbizottság mun­katársa és dr. Szepesi Bertalan, a Közalkalmazottak Szakszerve­zetének megyei titkára is. A két szerv közös parlament­jére természetesen két vitaindító beszámoló és intézkedési terv. ké­szült. Az egyiket dr. Greiner Jó­zsef, a megyei bíróság elnöke, a másikat dr. Juhász Tibor, az ügy­védi kamara elnöke terjesztette elő írásban előre kiadva, és szó­beli kiegészítéssel. A bíróság elnöke egyebek kö­zött felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a megyei bíróságon és a járásbíróságokon összesen száznegyven KISZ-korosztályú fiatal jogosult arra. hogy részt vegyen' ezen a parlamenten. Ez mintegy fele a teljes létszámnak, ami önmagában is jelzi a velük való törődés fontosságát. Ezt kö­vetően a kamara- elnöke azt hangsúlyozta: az idősebb kollé­gák kötelességüknek érzik, hogy átadják tapasztalataikat a fiatal, pályakezdő ügyvédeknek. A ka­mara feladata és törekvése, hogy közösségi, a munkaközösségekbe jól beilleszkedő szakemberekké neveljék a fiatalokat. A velük való törődés mindennapos és kö­rültekintő. Ennek egyik legújabb példája, a szakmai támogatáson túl, hogy a kamara elnöksége va­lamennyi pályakezdő ügyvéd fi­zetését a lehetséges legmagasabb határig emelte. A fiatal jogászok parlamentje csaknem öt órán át tartott, s az idő nagyobb része hozzászólások­kal, vitával telt el. Néhány fel­szólaló vendéggel együtt össze­sen tizennyolcán mondták el vé­leményüket a beszámolókkal kap­csolatban a munkahelyi vezetés érdekükben tett intézkedéseiről, az igazságügyi KlSZ-alapszerve- zetek tevékenységéről. A vélemé­nyek őszinték, elismerőek és kri­tikusak — egyszóval emberiek — voltak. Aprónak tűnő és nagyobb problémákat egyaránt felvetettek. A kívülálló számára világossá vált: másokéhoz sok mindenben hasonló gondok foglalkoztatják az igazságügyi szerveknél dolgo­zó fiatalokat. S ezek egyebek kö­zött a szociális helyzetükkel, to­vábbképzésükkel, munkakörül­ményeikkel, a szervezeti élettel, a sportolással kapcsolatosak. Elhangzott például, hogy a bí­rósági leíró irodában korszerű­sítésre szorulnak a technikai be­rendezések, s hogy alacsonynak tartják a gépírónők, a fiatal ad­minisztratív dolgozók fizetését. Szó esett a bírói pálya túlzott elnőiesedéséről, amely országos jelenség, és semmiképpen sem tartható helyes folyamatnak. Egyetértettek abban, hogy a vi­szonylagos kiegyenlítődést az egyetemi felvételekkel lehet és kell szabályozni. Ez azonban csak hosszabb távon képzelhető' el. Beszéltek’ a fiatalok a bírósági fogalmazók szakmai továbbkép­zésének a gondjairól, a Kiskun- halasi Járásbíróság dolgozói munkakörülményeinek a. javulá­sáról, a Kecskeméti Járásbírósá­gon kialakult munkakollektíva- mozgalom eredményéiről. Mit tesznek e mozgalom érdekében a fiatalok? Mindenekelőtt arra tö­rekszenek, hogy a házon belüli hivatalos munkán túl olyasmit is csináljanak, ami közelebb hoz­za őket egymáshoz, ami kelleme­sebbé teszi életüket. Az egyik kollektíva például a népi ülnö­kök segítését, a másik a könyv­terjesztést, a harmadik a közös kirándulás szervezését vállalta. Sok szó esett a sportolás lehe­tőségeiről, az igazságügyi szer­veknél dolgozó megyebeli fiata­lok helytállásáról, s arról, hogy sokkal nagyobb figyelemmel kell szervezni a sportprogramot. El­ismeréssel beszéltek arról, hogy Kecskeméten, a bíróság épületé­iben kondicionálótermet rendez­tek be, -az udvaron pedig sport­pályákat létesítenek. A hozzászólások sorában el­hangzott a2 is, hogy a fiatalok eredményes jogismertető, jogpro­paganda-munkát végeznék Kecs­keméten. Baján és másutt is a megyében, elsősorban az ifjúság körében. E társadalmi szempont­ból hasznos tevékenységüket foly­tatni kívánják a jövőben is. Hadd ne soroljam tovább a felszólalások témáit. A két szer­vezetben dolgozó fiatalok elmond­tak minden lényegeset, amit ered­ményként könyveltek el, vagy hiányosságként tartottak számon magukban. Szót kértek és kaptak a meg­hívott vendégek is. A megyei pártbizottság munkatársa a kö­zösségteremtő foglalkozásokra buzdította a bíróság és az ügy­védi kamara fiataljait. Az Álla­mi Ifjúsági Bizottság osztályve­zetője arról a tapasztalatról be­szélt, mely szerint az ifjúsági parlamentek a hosszú évek során sem veszítettek jelentőségükből. S végül az Igazságügyi Miniszté­rium főosztályvezetője elmond­ta, hogy az igazságügyi szervek­ben dolgozó fiatalok szerepe az utóbbi időben növekedett. Lét­számuk olyannyira megnőtt, hogy ma már nem tekinthetők réteg­nek, mert problémáik az egész apparátusra kihatnak. Közölte, hogy napirendre tűzték a polgári eljárási jog korszerűsítését, A minisztérium bármely jogász se­gítségét, közreműködését —. így természetesen a fiatalokét is — várja e nagyon fontos kodifiká- ciós munka során. Az ifjúsági parlament elfogad­ta áz említett két beszámolót és az intézkedési terveket. Mit hagy­tak jóvá a fiatalok? A nevelésük­kel, oktatásukkal, szakmai fel-, készültségükkel, a rájuk háruló terhek csökkentésével, a szociá­lis helyzetük javításával kapcso­latos új programokat. Erről ad­hat majd számot az országos igazságügyi ifjúsági parlamenten az a három fiatal, akiket Bács- Kiskun megye képviselőiként megválasztottak: dr. Bdbinyec Ferencné, a Kecskeméti Járásbí­róság bírája, KlSZ-alapszerveze- rti titkár, Varjasi Mihály né, a Bajai Járásbíróság előadója, a dr. Petróczi Zoltán ügyvéd, a Kecskeméti II. számú ügyvédi munkaközösség tagja. Rapi Miklós Jégpáncélban 3 fák Jégbe burkolta a határt, a fákat a hételeji ónas eső a Duna—Tisza közén. A csillogó jégcsapos gyü­mölcsfákat aggodalommal szemlélik a kertészek, a tartós peg páncél alatt ugyanis befülledhettiek a rügyek. A „szakemberek sze­rint 48 őréin at tűrik káro­sodás nélkül a gyümölcs­fák a légtelenseget. A hely­zeten az enyhülés segítene, de jót tenne a mostani nagy csendességben a szel is. mozgatásával megreped­nének az. ágak súlyos jég­burkai. Eljegesedett a gabonaföl­dek vékony hótakarója is. Törésére sok helyütt mun­kába állították a műtrá- gyaszóró gépeket, és egy­idejűleg elvégzik a téli fej­trágyázást is. Van. ahol ha-' gyománvosan juhok járatá­sával levegőztetik a kalá­szosokat. . iX*’v.V^.bVAVA‘.W.,.W.,.V.' Minta után értékesít a bajai TÜZÉP Az Alföldi TÜZÉP Vállalat el­sőként a megyében bajai telepén vezette be at ■ építőanyagok min­ta utáni értékesítését. Hogy miért eppen itt, arra a vállalat igazga­tója, Szép Károly rövid magya­rázatot adott. Az utóbbi években Baján és környékén számottevő­en megnövekedtek az építkezések, amelyek a jövőben tovább foko­zódnak. Baján a már meglévő mintaterem tette lehetővé, hogy átalakításával, bővítésével mintT egy 800 négyzetméteres. fedett területen megkezdjék az új tí­pusú értékesítést. Erre ez év vé­géig Kecskeméten is sor kerül. — Milyen előnyei vannak a minta utáni árusításnak? — er­ről kérdeztük meg a bajai telep vezetőjét, Both Józsefet. —r Éppen egyhónapos tapasz­talatunk van — válaszol a- telep­vezető —, mivel december 10-én nyitottuk meg bemutatótermün­ket, amit, nem túlzás, építőanyag­áruháznak nevezni. A vevő elő­nye, hogy valamennyi a telepün­kön kapható, vagy rövid szállí­tási' határidővel megrendelhető árunkat látja. Kiválasztja; kifi­zeti — vagyis nem kell az egész telepet bejárnia —, s máris me­het a raktárba érte. Illetve, ha a szállítást nálunk rendeli meg, akkor tovább semmi gondja nincs. — Bizonyos, hogy a vevő min­den esetben azt, s olyan minő­ségű árut kap, amit kiválasztott? — Bizonyos. A vevők bizalma nélkül lehetetlen minta után ér­tékesíteni, s mi nagyon vigyázunk arra, hogy ezt megőrizzük. Azt, hogy a vásárlóknak tetszik az új forma, jól érzékelteti a számsze­rű adat. Korábban a téli időszak­ban naponta 700—800 ezer forint volt az építőanyag-forgalmunk, december 10—17._ között megha­ladta a kétmillió forintot. Hozzá kell tennem, az ország minden részéből felkeresték áruházunkat — hasonló még csak Szegeden van —, s elismeréssel szóltak az itt tapasztaltakról. — Az építkezők egyik legna­gyobb gondja, hogy túl sok a hiánycikk. Itt n mintateremben gazdag a választék: tapéta, csem­pe, fürdőszoba-berendezések, nyí­lászárók, falburkolatok, hőszige­telő anyagok várják a vásárló­kat. Az udvaron pedig sorakoz­nak a különböző téglák, beton- gerendák, tetőfedő anyagok. Lát­szólag minden van, ami egy épít­kezéshez kell. — Valóban van. Minden, ha­zánkban jelenleg forgalomban lé­vő, építkezéshez szükséges anyag kapható, vagy megrendelhető a telepünkön. — Mindez az új értékesítési formának köszönhető? — A minta utáni árusítás csu­pán azt tette lehetővé, hogy az eddiginél lényegesen töbhféle építőipari terméket tudunk be­mutatni. Azokat is, amelyeket a gyártó a megrendelés után két- három hét múlva szállít. Nálunk egyébként a múlt évben is csu­pán az előfeszített gerenda volt az egyetlen hiánycikk. Az új ér­tékesítési módszer tehát nem csodaszer, nem mentesít bennün­ket a kereskedelemre háruló fel­adatoktól : beszerezni mindazon árukat, amelyekre a lakosságnak igénye van. Az eddigieknél azon­ban nagyobb választékot tudunk kínálni, s ennek révén anélkül növekszik évi forgalmunk, hogy létszámunkat bővíteni kellene. Végső soron tehát kereskedőknek és vásárlóknak egyaránt előnyös L módszert vezettünk be. ******************************************* #**#**#*****♦*« ♦ J Látta-e már Kecskemétet télen... ... vagy ha az egész várost nem is, de legalább a főterét? (Tóth Sándor felvételei) én készültem” 5V A vizsgaidőszaknak örül az “ egyetemista diák, ■ azért, mert legalább fellélegezhet a sze­meszter felénél. A gyakorlati je­gyekért folyó hajcihő után jól­esik „pihenni” a vizsgákra való felkészülés idején. Egy hónap „ta­nulás”. Négy, öt, hat vizsga, ki- r.ek-kinek hogy dukál. Azt hit­tem, hogy csak a nyári vizsgaidő- szak az elviselhetetlen, de- az alábbi élmények bizonyítják: a téli felkészülés sem megy könnyen. Mennyi minden más elintéznivalója akad ilyen­kor a diáknak! Lássuk csak... Hatszáz oldal. Rendben, elké­szült a beosztás. Napi hetven ol­dal. Hát ez egyszerű! Könnyen átnézhető a vaskos könyv, nyu­godt lelkiismerettel lehet majd vizsgázni. Elkezdem. Tizenhét ol­dal kiesik: a tartalomjegyzék és á bevezető átlapozandó! Neki- íekszek. Nem az anyagnak, ha­nem, az ágynak. Tudtam, hogy­ha vízszintes testhelyzetben ta­lálom magam, rögtön elalszom. De hiszen nemrég .keltem fel! Nem baj, kell az erőgyűjtés.' van még időm is. Kipihenlen ejkez­dem az élső oldalakat. Az nem lehet, hogy a napilapot ne olvas­son: el. A világ eseményeiről nem maradhatok le. Most már tényleg tanulnom kell. Egv oldal, két oldal. Hová ez a gyors tem­pó? Ah, hogy is lehetek ilyen feledékeny! Mióta nem válaszol­tam már barátaim leveleire. Elő a papírt." tollat és a borítékokat. Tanulás helyett levelezek ... Ügy megéheztem, hogy az ebéd jogo­san jár ennyi megerőltetés után. Jó, hogy a.menzán éppen tökfő­zelékkel kedveskednek a vizsgá­zó hallgatóknak. Ha már a vá­rosban vagyok, elszaladok a könyvtárba, nehogy elfelejtsék az ábrázatömat, s hátha összefutok valamelyik ismerősömmel. Az új­ság írja. hogy árad a Tisza. Én, aki megpróbálok nyitott szemmel járni a városban, nerp hagyhatom ki, hogy a jól megerősített gátról ne győződjek meg a hír valódisá­gáról. De hisz’ tényleg árad! Nem fulladok bele a tananyagba, ma már tanultam. 1_T olnap kezdődik igazán a haj­A tás. Cigi minden tizedik ol­dalnál, tétel előtt, tétel után. Kávé reggel, délben, délután. Ha nincs főzött, jó a nescaíé is. Míg elké­szítem. az idő halad. Mit adnak a tv-ben? Régen láttam ilyen pocsék filmet, de legalább kikap­csolódtam a sok tanulásból. Már csak ötszáz oldal van hát­ra! Le kell szaladnom a boltba, még a szilveszterről visszamaradt üvegeket beváltani. Jól érzem magam, most már pénzem is van! Lekapcsolom a villanyt, csak az olvasólámpát üzemelte­tem. hátha így könnyebbb a fi­gyelmemet a nyitott könyvre összpontosítani. „— Tessék, gye­re be! — Jó, hogy jöttetek!” Né­hány órás eszmecsere a csoport­társakkal, a helyzet felmérése, ki mennyit tanult, fnilyenek az esélyeink a vizsgán ... Apropó! esély. Már ötödik nap­ja tanulok, hamar itt az idő, amikor számot adhatok biztos tu­dásomról. De milyen lesz az étzelmi, értelmi és fizikai álla­potom a vizsga napján? Ez sem utolsó szempont. Bioritmust ké­szítünk, több órás „társadalmi munkában”. Elkészült, minden rendben: értelmi csúcspontom lesz. „Akkor minek tanuljak?” — „Gyere, Kristóf elmegyünk ripor­tot készíteni!” — szólok stúdiós barátomnak. Egy délután biztos időtöltése, mire az anyagot meg­vágjuk. A kollégiumi rádió sem árválkodhat műsorok nélkül ... Nincs cigim. Kölcsön kérjek, vagy elmenjek az ABC-be. Ez utóbbit választom. Visszafelé be­ugrók barátom albérletébe. Meg­vacsorázunk, de utána tényleg ta­nulok. ö is ... Egyre gyorsabban lapozom a könyvet. Ez azt jelen­tené, hogy ilyen gyors a felfogá­som? Nem, mert a tíz oldallal előbb olvasottakról alig jut va­lami az eszembe. Most nem ez a feladatom, majd a vizsgán kell, hogy reprodukáljak. El kell ol­vasnom a könyvet. Ülve vagy fekve? Melyik a jobb módszer? Inkább alszom „uzsonnáig”. JTét nap és vizsgázom. Tel­Ä jes tempóval tanulok. Éj­szaka egyig... De miért búg ennyire a WC vízvezetéke? Vagy az én fejem zsong? Álmos va­gyok. Kell a pihenés. Másnap folytatom. Leugrok telefonálni. Egyfolytában fél óráig tárcsázga- tok. Az összés haveromat felhív­tam! Szorítanak nekem. így nyu- godtabban vizsgázhatok holnap Megnézem, egy emelettel lejjebb tanulnak-e a szobalakók. Igen, magnóznak. Annyi időm van! Meghallgatom az új számokat én is. „— Ne hülyéskedj, tényleg vannak kötelező olvasmányok is?” De mikor és ki fogja elol­vasni azokat? Még száz oldal. A.zt. pillanatok alatt „felfalom”. Kipróbálom Zsuzsa furulyáját. Büszkén állapítom meg, hogy az összes lyukat be tudom rajta fogni. Szól is. Átkopognak a szomszéd szobából, hogy hagyjam abba. Hogy kiengeszteljem őket, főzök nekik is teát. Arról ábrándozunk, hogy ha esne a hó, mennyivel jobb lenne! .Romanti­kusabb hóesésben, a meleg szo­bában tanulni. De lehet, hogy nem. TV^a vizsgázom. A villamoson még átlapozom a könyvet, mennyi minden van benne! Sok ábra meg szöveg is. Én ezt elol­vastam? És miért nem tudom? Engem kivágnak. Nincs mit elő­adnom, úgy érzem, nem tudok semmit. Bízzuk a szeremére. Ez­zel a jelszóval húzom ki d tételt is. Elolvasom, elborzadok. Mi lesz most? Az, hogy le kell ülnöm, vázlatot kell írnom és felelnem kell. Leülök, eddig rendben. Fel­írom a nevem, ez is. Vázlatot írok, ez már nem' megy olyan könnyen, mint az első két tevé­kenység. Valamit írnom kell. „A ...” Eddig ötös. Csak kierősza­kolok egy „z” betűt is: „Az”. UUyia jönnek a gondolataim ... „Jó tétel!” — biztatom magam. Én készültem, nincs mit veszte­nem A sok biztatás után meg­született a felelet váza. El is mondom, ami eszembe jut. Nem elég. Miért ilyen telhetetlenek a vizsgáztatók? Kérdést kérdés kö­vet. Csak vége lenne már, írja be a kettest, és letettem róla. Még mindig kérdez. Mi az, netán az ötösért nyúz ennyire? Nézem az indexem, ezt nem hiszem. Pedig nincs baj a látá­sommal ! Ez tényleg ötös, nem Béla, nem trojka, nem szék. Ötös. Ezt hogyan csináltam? Borzák Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom