Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-14 / 11. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. január 14. | TUDOMÁNY—TECHNIKA Gépesített jégvédelem \ A régi korok emberének tétlenül kellett tudomásul vennie a jeges árvizek pusztításait, védekezni ugyanis nem tudott ellenük. Korunk néhány technikai vívmányával — jégtörőhajók, robbanóanyagok használatával, repülőgépek, helikopterek igény- bevételével — azonban már meg lehet akadályozni a folyók jégtakarójának kedvezőtlen elhelyezkedését, veszélyes méretű feltorlódását. Jeges árvíz olyankor fenyeget, amikor a folyókon levonulni akaró ár az alsó szakaszokon álló jégmezőt talál. Az a veszélyes, ha az árhullám bontja meg a jeget, helyenként torlaszokat emelvén. A jégtörő hajók tervszerű, már a jégzajlások időszakában is végzett tevékenységével megelőzhetők a jeges árvizek, illetve jelentősen csökkenthető az általuk végzett pusztítás. A hazai jégtörőflotta hajói kétféle módon szállnak szembe a folyók jegével: ráfutásos módszerrel vagy döngölőberendezás segítségével. A jégbe való beszorulás elkerülésére, ún. kanál formájúra megépített törzsű, keresztbordás, erős vasszerkezetű hajó mozgási energiáját hasznosítva folyamatosan halad előre mindaddig, amíg a vastagabb jégrétegek megállásra nem késztetik. Ekkor előre-hátra mozgással, a jégmezőre való ráfutással, az ún. vasalással száll szembe a jéggel. Ezt a módszert legyező alakban alkalmazva, folyamatosan növeli a szabad vízfelületet. A döngölőberendezést, ha van, külön motor működteti a hajón. A bal oldalon elhelyezett tengelyrendszer a hajó első és hátsó részén beépített lendítőkereket, illetve a rászerelt hattonnás öntöttvas tömböt görgős lánccal hajtja. A súlyok hatására a jégtörő orra és farrésze ellipszis pályán mozgó billegésbe kezd. Ezt hasznosítják a jég rombolásánál, s így döngölőberendezéssel rendelkező hajók 50 százalékkal jobb Hatásfokkal dolgoznak, mint a ráfutásos módszerrel tevékenykedők. • A dunai jégtörőflottához tartozó Jégtörő—IX-et láthatjuk „rendcsinálás” közben a zajló folyón. Az ember és a hideg Az emberi szervezet azáltal védekezik a lehűlés ellen, hogy az erek összeszűkítésével („libabő- rösség”) csökkenti a hőleadást, és megindítja, illetve fokozza a hőtermelést. A hőtermelő folyamataink azonban csak bizonyos hatások között • képesek biztosítani a testhőmérséklet állandóságát, a szervezet energiatartalékai ugyanis egy idő után kimerülnek. Ha például a test plusz 4—5 C-fokos vízbe merül, egy ideig a testhőmérséklet nem változik. Amikor azonban a végbél hőmérséklete 34—35 C-fokra csökken, lanyhulni kezd a hőtermelő izomremegés (a didergés), mert fogynak az energiatartalékok és zavar támad a hőszabályozásban. Az eszméletvesztés 33 C-fok körül következik be, s ettől kezdve a test úgy viselkedik, úgy hűl tovább, mint a hidegre tett élettelen tárgy. Mihelyt a hőmérséklet eléri a 28 C-fokot, az esetek egy részében megáll a szív, de gyakoribb, hogy a légzőközpont mondja fel a szolgálatot. A 28 és 25 C-fok közötti testhőmérséklet az a határ, ahonnan az ember fokozatos melegítéssel talán még magához téríthető. Ha valakjjiek a testhőmérséklete 25 C-fok alá süllyed, melegítéssel már nem lehet őt életre kelteni (ha csak a vérkeringését és a légzését folyamatosan ez alatt is mesterségesen fenn nem tartják, mint azt egyes bonyolult szív- és agyműtéteknél teszik). Tehát a lehűlés okozta' halálhoz nincs szükség fagypont körüli hőmérsékletre. Minden olyan állapot, amely a testhőmérséklet kb. 10 C-fokos csökkenését okozza, „fagyhalállal” fenyeget. Érthető tehát, hogy azokat, akik nagy hidegben kénytelenek huzamosabb időn át dolgozni, különleges öltözékekkel védik a túlzott lehűléstől. Így például az alaszkai kőolaj- és földgáz-táv- vezelékek építői és karbantartói — a képen látható módon — villamos fűtéssel ellátott öltözéket, kesztyűt, csizmát hordanak és arcukat álarccal védik a jeges szél támadásától. (KS) Beruházási évkönyv, 1980 A KSH Beruházási és Építőipari Stasztikai főosztálya által összeállított évkönyv egy új sorozat első tagja. Alapvető adatokat hosszabb időszakra vonatkozóan, részletező adatokat három évre tartalmaz, így terjedelme viszonylag kicsi, jól kezelhető. Hét fejezetből és ötvenöt táblából áll. A kiadvány időbeli korlátozottsága ellenére megvan a lehetőség a részletes adatok hosz- szabb időszakot átfogó vizsgálatára is, tekintettel arra, hogy a kötetet a közöltekkel összehasonlítható visszatekintő adatokra vonatkozó forrásmutató egészíti ki. Ugyancsak növeli az évkönyv használhatóságát a statisztikai adatgyűjteményekben újszerű tárgymutató, valamint a tömör, de a felhasználók kérdéseire várhatóan jól megfelelő módszertani fejezet is. Az évkönyv gazdag tartalmát érzékeltetik a fejezetek címei is: Nemzeti jövedelem — felhalmozás — állóeszköz-állomány — beruházások. A szocialista szervek beruházásai (pénzügyi teljesítés); A szocialista szervek üzembe helyezett beruházásai; Befejezetlen beruházások állománya — megvalósítás alatt álló beruházások; A szövetkezeti szektor beruházásai ; A szocialista szervek állóeszköz-fenntartás adatai; Nemzeti adatok. A kötetet elsősorban a népgazdasági összefüggésekkel foglalkozó kutatók, tervezők, irányítási szakemberek, a területi irányítás szakemberei, valamint a vállalati elemzők, beruházási szakemberek forgathatják haszonnal. AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT Föl kell ismernem, ki mire a legalkalmasabb é — ... Lieferung,.. Betten ;.. Termin... A német szó az elnöki irodából halMk ki. A B LÉ VISZ első számú vezetője, Bajmad György svéd cég képviselőivel tárgyal. Míg várok, Hogy szabad legyen, sorra veszem, *amit személyéről tudok. Bajai származású, és még csak harminchat éves. Műszeripari technikusi oklevelet szerzett a fővárosban, s utána a Ganz Villamossági Művek bajai gyárában dolgozott egy évig. A következő állomás a kecskeméti GAMF, a főiskola legelső évfolyamában végez gépgyártás-technológia szakon. Az üzemmérnöki diplomával szintén Baján, gz ÉVIG gyárában helyezkedik el. Később a Bács- bokodi Téeszközi Gépjavító Vállalkozás főmérnöke. 1973-ban megy a Lakberendező, Építő és Vasipari Szövetkezethez, ugyancsak főmérnöknek. Három év múlva lesz elnök, s 1980-iban megerősítik a tisztségben. No és érdekes, az elnök sportolt, főiskolás korában tagja volt a Félegyházi Vasas NB Il-es labdarúgórcsapatának. A csaknem mégyszázmilliós termelést fölmutató szövetkezet választott vezetője jó megjelenésű ember. Mértéktartó eleganciával öltözködik. Erre bizonyára azért fordít gondot, mert nap mint nap találkozik, üzleti partnereivel, köztük külföldiekkel, s nem mindegy, hogy milyen benyomást kelt. Tavaly a jelentős belföldi eladás mellett mintegy százmillió forint értékben exportált a BLÉVISZ bútorokat. Kilenc tőkés és két szocialista országba szállítottak, tehát termékeik minden piacon eladhatók, tisztes nyereséggel. Ez rangot jelent a szakmában. S igaz, az építőipari tevékenysége és a gépgyártása szintén jelentős — a magyar—NDK együttműködés keretében a légbeszívó és a légtelenítő szelepek szakosított gyártói, s az idén már Hollandiáiba is szállítanak ezekből a cikkekből — mégis, a számottevő kivitel és a gyártmányok színvonala révén a bútorkészítéssel alapozta meg hírnevét a szövetkezet. — Ötszázötven dolgozójuk három szakágazatban termel. Hogyan irányítja a háromféle tevékenységet? — kérdezem Bajnai Györgytől, amikor elmennek a vendégei. — Mindegyik területnek megvannak a jól képzett, felelős vezetői, és én a speciális szakmai kérdésekbe nem szólok bele. Mint elnöknek nem is ez a feladatom. — Hanem? — A szövetkezet mindenkori biztonságos és gazdaságos működésének a szervezése, igazgatása. Továbbá a távlati tervezés, koncepcióformálás, sok-sok információra alapozva. — Eszerint a vezetésben megosztja a feladatokat munkatársaival? — Abból indulok ki, hogy egy valamihez mindenkinek tehetsége van. Nekem, mint első számú vezetőnek föl kell ismernem, ki mire a legalkalmasabb, és ügyelnem kell, hogy mindenki arra a posztra kerüljön, ahol a lehető legtöbbet képes nyújtani. Ezen az alapon alakult ki nálunk a munkamegosztás az irányításban. Beosztásom úgy tekintem, hogy egyenlők közt az első vagyok. Az elsőségem akkor érvényesül, ha egy vitában rám hárul a döntés. — Az elnöki döntések, utasítások megmásíthatatlanok? — Nem. Ha meggyőznek valami jobbról, visszavonom az utasítást, akkor is, ha ezt egyesek gyöngeségnek fogják föl. Mert szerintem a vezetői magatartást minden körülmények közt szigorú racionalizmusnak kell jellemezni. — önt kockázatvállaló vezetőként emlegetik. Mi a véleménye erről? — Manapság sokat beszélünk a kockázatvállalásról.’Előtte általában az „’ésszerű” jelző használatos. Csakhogy ez így elég nehezen fogható meg. Mert, ha valami biztosan „bejön”, akkor abban nincs semmi kockázat. Ha nem jön be, rossz minősítést kap az illető vezető, ésszerűtlenül kockáztatott. Egyáltalán, a jelenlegi szabályozási rendszer, ami az átlagosra épül, nem nagyon bátorít kockázatvállaló magatartásra. — Az utóbbi tíz évben mégis ez jellemezte a BLÉVISZ-t. . — Fejlődésének egy korábbi szakaszában rákényszerült a szövetkezet a kockáztatásra. A bútorgyártás esetében ez kooperációs megállapodást jelentett á svéd „furnimex” céggel. Az elavult technológiánk'korszerűsíté- séhez termelékeny gépeket adott a partner, amelyek árát a neki szállított cikkek elszámolásakor törlesztettük. Járatlan út volt az ilyen üzlet még tíz évvel ezelőtt, nem lehettünk benne biztosak, hogy hova vezet. De saját töke híján neki kellett vágnunk. Kérdéses volt, hogy minőségben, pontosságban eleget tudunk-e majd tenni éveken át a megrendelő igényeinek, ráfizetés nélkül. Sikerült, és az elsőt újabb szerződéskötések követték. i Pár éve a hagyományos módszer felváltására egy társulás tagjaként megvásároltuk az angol No-fines építési technológiát, ami ismeretlen volt > idehaza. Elfogadják-e majd az építtetők, valóban olyan gyorsan lehet-e vele építeni, mint ahogyan ezt az angolok mondják? Megtanultuk, s most már elegendő tapasztalatot is szereztünk a gazdaságosabb alkalmazáshoz. Kockázatos volt kerti bútor-gyá- rat építeni Nemesnádudvaron. Minőségileg igénytelen termékekről tőkés exportra kellett átállni ottani telepünknek. Sok pénzt fektettünk be, a tagság pillanatnyi anyagi érdekeit félretéve hitelt vettünk föl a siker reményében, s az nem maradt el. Hetvennyolcban újabb kockáT zatot vállaltunk. Hetvenhat-hetvenhétre a kárpitos termékeink kiszorultak a piacról. Elavultak. Oda csak valami újjal törhetünk be ismét, ez világos volt,, viszont ehhez sem tervezőgárdával nem rendelkeztünk, sem kellő piaci ismeretünk nem volt a divatról, főként a külföldi igényekről. Ekkor az NSZK-beli Steinhoff céggel jöttünk össze, amelytől megtanultunk egy teljesen új vázépí- tési módszert, és formaterveket kaptunk tőle. Nem volt kétséges, hogy veszteséges gyártásba kezdünk, de tudtuk azt is : ha azzal1, amit megtanulunk, más, újabb piacokon is megjelenünk, növelhetjük a sorozatnagyságokat, s az már gazdaságos lehet. Bevált a számításunk. — Miközben elnökként vállalta a felelősséget ezekben az üzletekben, kitéve a szövetkezetei az eladósodással járó veszélyeknek, milyen cél lebegett a szeme előtt? — A népgazdasági követelményekhez való igazodás, eredményes részvétel a feladatok megoldásában, és természetesen az, hogy a tagság keresetét az átlagosnál gyorsabb ütemben növelhessük, javuló munkakörülmények mellett, gyarapítva a közös vagyont. — Amibe belefogtak, legalábbis termelési, minőségi vonatkozásban sikerült. Sokadikból a megye első szövetkezetévé nőtte ki magát a BLÉVISZ termelési érték tekintetében. Volt ebben valamiféle vezetői jövőbelátás? — Progresszivitás, haladó, jö- vőbenéző szemlélet nélkül csak rosszul, a versenyképességről lemondva lehet vezetni egy termelő céget. Hogy mibe érdemes belefogni, kockázatot vállalva, ahhoz talán ezenkívül kell egy kis intuíció, ösztönös megérzés is. Persze, nem valamiféle „vá- teszi” vénára gondolok. A naprakész, széles körű gazdasági és politikai tájékozottság, a legfrissebb ismereteket is tartalmazó szakmai műveltség táplálja. A vállalkozások sikeréhez egymagában kevés az első számú’vezető. Kell, hogy társai hasonlóak legyenek hozzá szemléletben, törekvéseikben. És szövetkezet esetében élvezni kell a tagság bizalmát. A mi kitűnő munkásaink sokszor vállalták a többletmunkát pusztán erkölcsi elismerés fejében, hogy a kockáztatás javunkra váljék. Rájuk támaszkodva kötünk merész üzleteket. Enél- kül nem maradhatunk versenyben. A. Tóth Sándor A LAJOSMIZSEI GÉPJAVÍTÓ KÖZÖS VÁLLALAT TERVEI Kisgépekkel is növelik a termelékenységet Fennállása óta a 15. esztendőt kezdte meg január 3-án a lajos- mizsei Gépjavító és Közös Vállalat. Herczeg István igazgatval a napokban a múlt évi eredményekről és az idei tervekről beszélgettünk. — Annak, hogy a korábbiaknál sokkal sikeresebb évet zártunk, több oka is van — mondta az igazgató. — Sikereink egyik forrása az, hogy termékeink — a zöldség-gyümölcs feldolgozó berendezések — iránt egyre nagyobb a kereslet. Ezt bizonyítja az is, hogy míg tavaly 20 ilyen berendezést gyártottunk, az évet már 15 darabra szóló megrendeléssel kezdtük. Jól alakultak más vállalatokkal is a kapcsolataink. Néhány évvel ezelőtt a kecskeméti MEZŐGÉP részére 5—6 milliós megrendeléseket teljesítettünk, tavály már 18 millió forint volt a számukra végzett munkánk értéke, az idén pedig ennél is több várható. Decemberben vettük fel a kapcsolatot a mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyárral. A különböző alkatrészek próbagyártása után januárban kötjük meg a várhatóan 25—30 "millió forintos szerződést. Hagyományos régi termékünk a mintegy 30-féle szabadtéri játszóberendezés. A TRIAL Vállalattól a tavalyi 8 millió forintos munka után most 9 milliós megrendelést kaptunk. • Kósa Józsefné présgépkezelő egyike a legjobb dolgozóknak. A múlt évi eredményeink elérésében jelentős szerepe volt annak, hogy' megkezdődhetett a termelés az új, ikerhajós műhely- csarnokban. A Beton- és Vasbetonipari Művek nálunk építette fel — elsőnek az országban — svéd licenc alapján előrefeszített könnyűbeton-szerkezetből ezt a daruzható csarnokot. Alig két hónap alatt készült el az épület, a szakipari munkákat magunk végeztük. Kilenc szocialista brigádunk külön elismerést érdemel azért, mert társadalmi munkában több mint 4 ezer órát dolgoztak azért, hogy minél előbb használatba vehessük az új csarnokot. Az itt dolgozók munkáját már jelentősen megkönnyíti a futómacskás, 3 tonna teherbírású híddaru. Az anyagmozgatás gépesítésében igen jól haladtunk tavaly. Beszereztünk egy 3 tonnás híddarut, és a két új'emelővillás targoncával együtt jelenleg hét ilyen hasznos gép küszöböli ki a nehéz fizikai munkát. Az új csarnok használatba vétele után présgépek is egy helyre kerültek. Korábban a tizenhárom prés három helyen, igen rossz körülmények között dolgozott, most egy felszabadult műhelybe sikerült áttelepíteni őket. Az idén szeretnénk tovább növelni a termelékenységet. Szükség van erre nem utolsósorban azért is, mert az ötnapos munkahét bevezetése után sem csökkenhet a termelés. Gépesítésre ebben az évben 4,5 millió forintot fordítunk, nagy teljesíményű lemezollót, automata lángvágó berendezést, korszerű forgácsoló gépeket és más eszközöket vásárolunk. Az új csarnokban ki van építve a levegőhálózat, várjuk a kompresszor érkezését. Ha ez megkezdi majd a működését — reméljük, a második negyedévben — dolgozóink 25 pneumatikus kisgépet vehetnek használatba. Sokat várunk az idén újítóinktól is akik tavaly jelentős újításokkal járultak eredményeink eléréséhez. O. L. • Meleg János a játszótéri korlátokat köfzőrflli.
