Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-12 / 9. szám

1982. január 12. • PETŐFI NÉPE • 3 Milliókat érint s MINDENKINEK RAJTA A SZEME Változások az államigazgatási eljárásban Nehéz lenne pontosan megszámolni, hány új jogszabály lépett hatályba most, az év kezdetén. De az bizonyos, hogy még a jogászoknak is sok gondot okoz az új paragrafusok ren­delkezései közötti eligazodás. Két olyan terület van, ahol valóban alapvetőnek nevezhetők a módosulások. Az egyik az új vállalkozási formák lehetőségének megteremtése, a a másik pedig az államigazgatási eljárásban történt változ­tatás. Ezúttal az utóbbi témával fog­lalkozunk, amely — nem túlzás ezt állítani — milliókat érint, érdekel. A tanácsók ugyanis évente mintegy 20 millió ügyet intéznek, minden évben minden magyar állampolgár többször is az ügyfelük. Az anyakönyvezés­től a szociális segélyezésig, az építési engedélyek kiadásától a szabálysértések elbírálásáig rend­kívül széles az a skála, ami a tanácsok jogkörébe tartozik. Bürokrácia nélkül- Nemcsak az ügy sok a taná­csoknál, hanem a kelleténél több áz ügyintézők elleni panasz is. Pedig gyakran nem is ők tehet­nek arról, hogy lassú, banyolu t, bürokratikus az „ügymenet”, hi­szen ők kötelesek betartani a jogszabályok különféle előírásait. Az idei évtől nemcsak a parag­rafusok száma csökkent, hanem egyszerűbbé, egységeseboá is vált az államigazgatási eljárás, azaz a jogalkotók megteremtették a lehetőséget a gyorsabb, bürokrá­ciámé ntes ügyintézésre. Lássunk néhány példát. Az el­múlt években sokakat bosszan­tott az a gyakorlat, hogy a ta­nácsok mindenfajta ügyet szigo­rúan harminc nap alatt intéztek cl. Illetve, a bonyolultabb ese­tekben előfordult, hogy túllépték a határidőt. Az egyszerűbb aktá­kat viszont már nem intézték el hamarabb. Volt olyan ügyirat, amit egy-kát nap alatt is lezár­hattak volna, de ezeket csak a huszonnyolcadik napon vették elő. Az állampolgár pedig bos^- szankodott, hiszen neki termé­szetesen sürgős lett volna az en­gedély, az igazolás. Több tanácsnál a közelmúltban már bevezették a rövidített ügy­intézési határjdőket. Meghatá­rozták, hogy melyek azok az ese­tek, amelyekben azonnal, hátam, vagy nyolc napon belül intézked­nie kell a tanácsnak. Nos, ezt a jó kezdeményezést január 1-től a törvényi szabályozás szintjére emelték, ami azt jelenti, hogy az egyszerűbb ügyek gyorsabb inté­zése immár valamennyi tanácsi apparátus számára kötelező. A hallgatás: beleegyezés Lényeges változás az új tör­vényben, hogy a tanács, a ható­ság „hallgatása” bizonyos esetek­ben ezentúl beleegyezésnek szá­mít. Ha tehát például a jóyáha- gyásra benyújtott tartási szerző­désre nem kapunk semmilyen választ a megszabott ügyintézési' határidőn belül, ezután felesle­ges sürgetni a tanácsot: ezt úgy kell tekinteni, hogy a jóváhagyás megtörtént. Ezt az egyszerűsítést, ami természetesen fokozott fele­lősséget ró a hatóságokra, a ter­vek szerint később több más te­rületen is bevezetik. Az ügyfelek érdekeit vádi az a szabály, amely a felesleges igazoláskérések megelőzésére született. Eszerint ettől1 az évtől a tanács már senkitől nem kér­heti olyan adat, vagy tény iga­zolását, amit a hivatalos nyilván­tartásoknak tartalmazniuk kell. Ez a rendelkezés egyben arra is rászorítja a hivatalokat, hogy a különféle nyilvántartásokat pontosan, naprakészen vezessék. Lényeges módosulások történ­tek január 1-től az államigazga­tási határozatok bírósági felül­vizsgálatának területén. Rendkí­vül nagy jelentősége van az ál­lampolgárok jogvédelme szem­pontjából annak, hogy az ügyfe­lek bizonyos esetekben bíróság előtt is jogorvoslást kereshetnek a rájuk nézve sérelmes tanácsi határozatokkal szemben. A törvény fogalmazása szerint az állampolgár a tanácsi hatá­rozat ellen bírósághoz fordulhat, ha az alkotmányban biztosított, vagy más alapvető személy, csa­ládi, illetőleg vagyoni jogát meg­vonja, illetve korlátozza, vagy az ügyfélre ilyen kötelességet álla­pít meg. A megtámadható hatá­rozatok pontos körét a Minisz­tertanács rendelete szabja meg. Perelhető a tanács is Jogfejlődésünk nemzetközileg is elismerésre méltó, fontos állo­mása, hogy január 1-től a bíró­sági felülvizsgálat lehetősége bő­vült. Ettől az évtől mód van már a tanács beperelésére, egyebek között valamennyi örökbefogadá­si ügyben és a gyámot kirendelő határozattal szemben i£. Mind­emellett természetesen hangsú­lyozni kell, hogy az államigaz­gatási ügyekben a legfontosabb jogorvoslat továbbra is a felleb­bezés lehetősége, amelynek nyo­mán a felsőbb tanácsi szerv bí­rálja el az ügyet, s indokolt eset­ben hatályon kívül helyezi, vagy megváltoztatja az első fokú ha­tározatot. Az állampolgárok igazságérze- tével összhangban szigorodtak ja­nuár 1-től a végrehajtás szabá­lyai is. Az új törvény szerint már lehetőség van például arra, hogy a hatóságok a pénzkövete­léseket közvetlenül letilthassák a kötelezettek munkabéréből. Bizo­nyos ügyekben a rendőrök hat­hatósabb közreműködése is lehe­tővé válik. D. A Iskolaépítés expressz tempóban — Ha kell,.bravúr árán is felépítjük, de 1982. szeptemberében megkezdődhet a tanítás a kecskeméti árpádvárosi általános iskolában — nyilatkozta lapunkban az elmúlt év szeptemberében Kertész Gábor, a BÁCSÉP termelési igazgatója. Ha akkor elkezdődik az anyagszállítás, szűk egy esztendejük lett volna az építők­nek, hogy összeszereljék a Clasp könnyű- szerkezetes rendszerben készülő létesít­ményt, amelynek az oktatási szárnyában el­helyezkedő 24 tantermét olyannyira várják már a megyeszékhelyen. Sajnos, a szerkezet késett. Két és fél hó­napot. A rendelkezésre álló idő lerövidült. A kis bravúr már nem elég, nagyra van szük­ség. A munkában részt vevők — igazgatótól építésvezetőn át a brigádvezetőig — meré­szek. Mintha huszonegyezéskor 19-re még lapot kérnének. Változatlanul állítják: amit ígértek, meglesz. • Helyére kerül a „bujkáló” hullámlemez. Nyújtott műszakban A vázszerkezet kész — nagymé­retű fémépítő játékra emlékeztet. Az oszlopok, merevítők, rácsostar­tók a helyükön állnak, leragasztva (ez is technológiai érdekesség), összecsavarozva. — November 17-én tudtuk meg, hogy jön az építőanyag — sorolja az eseményeket Győri István lé­tesítményi építésvezető. — Ekkor tűztük ki a pillértalpak helyét, kát nap múlva odakerült az első talp is. A munkán azóta is megerősí­tett brigádok dolgoznak. Átlago­san húszán, nyújtott műszakban. A toronydaru mellett az egyeme­0 Minden elem pontosan il­leszkedik. letes épületrésznél autódaru is besegített, így gyorsabban készült. Elsősorban a Lenin szocialista brigádnak köszönhető, hogy eny- nyit haladtak. — Ez a harmadik Clasp-iskola, amelyet szerelünk — néz. körbe Horváth Mihály brigádvezető —, de ilyen ütemben még soha nem építettünk. — Nem megy a sietség a mi­nőség rovására? — Nem. Kapkodni amúgy sem lehet, és mostanra ismerjük már az elemeket, rögtön látjuk, mi hova kerül. Lehet pörgetni. Mond­ják is itt a vállalatnál, hogy „las­san” kezdünk belejönni ebbe a munkába. • „Légtornászok” a magasban. (Méhesi Éva felvételei) — Be lehet hozni két és fél hó­napos késést? — Ahogy én a brigádban levő embereket: Szilvást Ferencet, Sa­mu Mihályt, Virágh Jánost meg a többieket ismerem, igen. Nyúj­tott műszakban dolgozunk, tizen- kétórázunk. Délelőtt 8-at a to­ronydaruval, délután a maradé­kot a kicsivel. Ez idő alatt a mi munkaterületünkön másik brigád dolgozik. Mi tehát megcsináljuk, de az anyagnak folyamatosan érkeznie kell! Nem úgy, mint a tető-hul- lámlemez ... Pedig a két ünnep között is megszerveztük a szere­lést, de hiába, nem volt mit. — Elveszett a vagon. A Ferenc­városi pályaudvaron találták mag, ott vesztegelt december 14-e óta — szolgál a magyarázattal Győri István. Hogy miért, ki tudja. Fő azon­ban, hogy végre megvan. Most már csak az oldalfal-paneleket kell megkapni — szállításuk az év első munkanapján megkezdő­dött —, és akkor kívülről teljesen felöltöztetik az épületet. — Mindezt szakaszolva csinál­juk, hogy a már elkészült részbe mielőbb jöhessenek a belső szere­lők y— fűzi az előzőekhez a fiatal építésvezető. — Igaz, a klasszikus kőművesmunkák ennél a techno­lógiánál, módszernél hiányoznak, éppen ebben rejlik az előnye, de a válaszfalazás, a szellőzés, víz-, villany-, fűtés- és a gápészetiveze- ték-hálózat kiépítése időigényes, mert azoknak nincs megoldva az előregyártása. A vállalattól azonban minden segítséget megkapunk. Az árpád­városi iskola a kiemelt létesítmé­nyek keteött szerepel. Odafigyel­nek rá valamennyi fórumon, hangsúlyozzák a fontosságát. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy sok kis dolog könnyebben kap itt zöld utat. Nem lesz gyerekjáték A termelési igazgatóval az épít­kezésen találkozunk. Teljesen vé­letlenül. Mi riportügyben járunk ott, ő a mimkát ellenőrzi. Beszél a brigádvezetővel, tudakolván, hogyan haladnak, miben kell se­gítség. Horváth Mihály ki is használja az alkalmat, hogy megsürgesse a vízhatlan overáltokat, amelyek­ben esőben is lehet szerelni, az .oldalfal-felfüggesztő elemek, az úgynevezett klipszek szállítását, és egy újabb Hűti fúró vételezé­sét, hogy a brigád két csoportban dolgozhasson. Még egy kérdést felteszünk a munkacsapat vezetőjének: — Vajon hogyan sikerült meg­győzni az embereket, hogy vállal­ják ezt a megfeszített munkát? — Egyrész anyagiakkal. Azért a teljesítményért, amit mi itt túlórában elvégzünk, • már szép pénzt fizetnek. A saját számítá­saim szerint úgy 140 százalékot értünk el. A másik ok más jellegű: én is részt vettem azon a megbeszélé­sen, amelyiken elvállaltuk a mun­kát. így aztán a brigád sem hát­rálhat meg. Befejezvén a rövidre fogott mondandót, megy a többiekhez, mert a következő percekben, ami­kor két létráról áthidalót helyez­nek az oszlopok közé, már az ő kezére is szükség van. Szerencsé­re a lapok pontosan illeszkednek, a lyukak fedik egymást, a csavar is passzol, s az anyát könnyűszer­rel lehet ráhajtani a menetre. Mintha valóban mindez gyerek­játék lenne. Pedig nem az. És a munka sem, amely a szeptemberig hátralevő nyolc hónapban az építőkre vár. Váczi Tamás KÉPERNYŐ Életsorsok közös nevezője Ki mennyire felel a történe­lemért? És a történelem az egyé­nért? Mit tehetünk a fölismert igazságokért? A köz meddig nyúl­hat életünkbe, sorsunkba? Gon­dolkodó fők keresik a választ. A számadásra tragikusan áűrűn késztető Közép-Európában vívó­dunk a múlton, a sorsokon, hogy biztosabban eligazodjunk a vi­lágban. így teremtődhet meg hosz- szú távra a harmónia, mert — Illyés szavaival — „olyanokat él­tünk meg, amire — Ma sincs ige .. . amit mi elviseltünk embe­rek, amit nem érthet, aki nem érte meg”. A költő sorait mottóként írhat­ták volna a közelmúltban bemu­tatott, akaratlanul sorozattá ren­deződött portrék elé. Megverték elveiért, rács mögé dugták fiatalon, érett férfiként Újhelyi Szilárd művelődéspoliti­kust. Gaál Gábor forradalmár író-szerkesztőt megbilincselve kísérték fényes nappal, évekig nélkülözött. A túlélhetetlent túl­élt Zelk Zoltánt börtön seny- vesztette, Darvas Ivánt is meg­próbálták a büntetésvégrehajtási intézetekben töltött évek, a kény­szerű pályaelhagyás kínjai. Mindnyájukat becsüli, tiszteli, értékei között tartja számon tár­sadalmunk. Ezt tekintsük az elté­rő, különböző indíttatású áletsor- sok közös nevezőjének. Munkás­ságukkal mind gyarapították tár­sadalmunkat; csak így összegez­hető életművük. A Korunk főszerkesztőjét már csak archív felvételekről idézhet­te Zöldi László szerkesztő-ripor­ter és B. Révész László rendező. Főként mások — jól megváloga­tott „mások” — emlékezéseiből rajzolódott ki, hogy miért, ho­gyan vált, válhatott a hányatott sorsú tanár Gaál Gáborrá. A történész képzettségű újság­író és a cikkére példamutató gyorsan reagáló tv.-stáb éppen arra volt kíváncsi: milyen ta­pasztalatok, hatások alakították ki a kiváló irodalomszervező egyéniségét. Az a — tájunkon sa­játságos — helyzet alakult ki, hogy más országban bontakozott ki egy hazánkhoz kötődő életpá­lya, amely magába szívta, mun­kásságába építette a közép- és kelet-európai szocialista mozgal­mak javát. A logikusan felépített, okosan kérdező, céltudatosan elő­rehaladó dokumentumfilm eddig rejtett adalékok feltárásával, ko­rábban csak sejtett összefüggések fölvázolásával a tudományt is gazdagította. Ennél fontosabb azonban, hogy érdekesen, szóra­koztatóan sokakat megismertetett egy vonzó értelmiségi-életúttal. A bevezető és a fiatalság történelmi tudatáról elszomorító látleletet adó képsorok önmagukban is sür- , getik: minél több ilyen jól meg­csinált ismeretterjesztő műsorra lenne szükség. Történelmi feladatunk és fele­lősségünk a teljes igazság ki­mondása. Erre vállalkozott meg­indító szenvedéllyel az a Zelk Zoltán, aki a felvételek időpont­jában tudta: utolsó üzenetként, egy költői életmű végrendelete­ként hatnak szavai. Honunkban sűrűn előfordult, hogy egy-egy ember tisztességes, humánus ma­tartása sokakban fenntartotta a továbbélés reményét, az „ember­be^” való hitet.. Nincs, nem lehet olyan történelmi helyzet, amikor becsületes emberek ne tehetnének valamit ártatlan, vétlen szenvedők nyomorúságának enyhítéséért. Zelk Zoltán önmagát is növesztő vallomása a magyar tévézés tör­ténetének fontos állomása, a tel­jes igazság kinyilvánításának kö­vetendő példája. A kétrészes Darvas Iván-port­ré nem annyira a tények elmon­dásával, hanem azok utólagos elemzésével emelkedett az átlagos színész-pályaképek fölé. A szak­máról viszonylag kevés szó esett. Az ember érdekelte Érdi Sándor szerkesztő-riportert. A Stúdió ’82 főszerkesztője igyekezett a képes kulturális folyóiratban bevált stílusban tartani az interjút. A már-már szenvtelennek tűnő ri­porteri magatartásnak köszönhe­tő, hogy sablonos kérdések híján Darvas nem “kényszerült szokvá­nyos válaszokra. Az olykor ri­degnek érzett beszélgetés nem kö­telezte a népszerű művészt udva­riassági tiszteletkörökre. Mind­végig arról az értelmiségiről volt szó, akit körülményei, megpróbál­tatásai, tévedései és csalódásai sem tántoríthattak el önmagától. Megismétlik alkalmasabb idő­pontban ezt ajműsort? Egyik érdekelt kérésére java­soljuk: közölje a Rádió- és tele­vízióújság a Délalföldi krónika tartalomjegyzékét. A közvetlenül érdekelt három megyén kívül is sokan megnéznék, ha értesülné­nek előre a látnivalókról. A leg­utóbbi összeállítás is túlmutatott a „körzet” határain, hiszen má­sutt is követhető, követendő kez­deményezésekről számolt be. Mi tagadás, szívesen néztük a me­gyénkben készült riportokat, tu­dósításokat. Azt hiszem, csak ja­vára válik a Dél-alföldi króniká­nak, ha tematikus számokkal je­lentkezik. Most a műemlékvéde­lemről, a muzeológiáról, általában a hagyományok megbecsüléséről adott áttekintést. A Pavlovics Miklós szerkeszté­sében, Szász Emőke rendezésében készült összeállítás nemcsak tá­jékoztatott, hanem kedvet is csi­nált az új kiállítások megtekin­téséhez. Csupán egy-két műsor­közlői baki halványította a janu­ár 5-én sugárzott műsort. Külö­nösen fájó volt: „kalandosnak” minősítették Molnár Erik élet­művét. Még élő adásban sem menthetők az efféle pontatlansá­gok. H. N. Szűrővizsgálati adatok számítógépes feldolgozása Pécsett kidolgozták a lakossá­gi szűrővizsgálati adatok számi-. tógépes feldolgozásának rendsze­rét. A rendszerterv elkészült. A programok megírása után az év második felétől számítógép-ve­zérléssel működik a szűrőállo­más. Pécsett a hetvenes évek köze­pén kezdték meg a lakosság tel­jes egészségügyi szűrését, s fél évtized alatt olyan adattömeg halmozódott fel, hogy az adat­bank kezelése hagyományos ad­minisztrációs munkával lassú, időigényes. Ezért bízzák a jövő­ben számítógépre a nyilvántar­tást, gép írja majd a vizsgálatra szólító idézést, ezenkívül külön­féle statisztikai elemzéseket, adatfeldolgozást is végez. A rendszer kidolgozásában részt vett az Országos Korányi TBC- és Pulmonoiógiai Intézet, a Pé­csi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Szervestani intéze­te, a pécsi Pollack Mihály Mű­szaki Főiskola Matematikai és Számítástechnikai Intézete, vala­mint az LSI alkalmazástechnikai tanácsadó szolgálat. (MTI) A HÜTŐIPAR IDEI TERVEI . Tíz-tizenötféle új termék Az idén az elmúlt évinél 5—6 százalékkal több, összesen mint­egy 100 ezer tonna terméket állít elő a hűtőipar. Legfontosabbnak tartják a hazai lakosság igényei­nek még jobb kielégítését, emel­lett — a világpiaci lehetőségek kihasználásával — az exportot is növelik; a mirelitáru 50 százalé­kát értékesítik külföldön. Az évi tervek összeállításánál a korábbiaknál is körültekintőbben vették figyelembe az igények vál­tozását. Széles körű felmérések szerint a korszerű táplálkozás terjedésével a kereslet a zöldség­félék iránt igen erősen fokozó­dik, ezért e készítmények arányát növelik. Az előző éveknél jobb ellátás ígérkezik mélyhűtött pa­rajból, lecsóból, zöldbabból és zöldborsóból. A termelésfelfutás elsősorban a 10 ezer tonna kapa­citású új bajai hűtőház üzembe­állításának az eredménye, itt döntő mértékben zöldségféléket állítanak elő. Tovább bővül a választék. A mintegy 200-féle mirelitáru mel­lett 10—15 újdonság jelenik meg. Különféle gyümölcstorták, tészta­félék, lecsókészftmények jelennek meg. A tava! ’ gén hagy sikert aratott pizza . .Irtását az idén fokozzák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom