Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-15 / 12. szám

1982. január 15. • PETŐFI NÉPE 3 Népművelők a közlekedésért ORSZÁGOS PÁLYÁZAT Kodály a miénk! A napokban rendezték meg — az országban először — Kecske­méten a népművelő közlekedési szakreferensek megyei találkozó­ját. Több mint tíz évvel ezelőtt szervezték meg az óvodákban, az általános iskolákban, éppen a balesetmentes közlekedésre ne­velés megteremtése érdekében, a közlekedési szakreferensi hálóza­tot, amelyet az utóbbi években a középfokú tanintézetekben is létrehoztak. Hogyan jön össze a népműve­lés és a közlekedés? Napjaink­ban a motorizáció fejlődésének olyan szakaszát éljük, amikor nem a járművezetés alapvető is­mereteinek megszerzése a cél, hanem az általános közlekedési kultúra megteremtése. Nos, eb­ben a munkában nyilvánvalóan nem elég csupán a közlekedés- biztonsági tanács aktivistáira, a tanintézetek oktatóira, a pedagó­gusokra támaszkodni. A népmű­velők, akik közül egyre többen szereznek magas szintű közleke­dési képesítést, különösen alkal­masak rá — és szívesen is vállal­VETÉLKEDŐRE IS KÉSZÜLT A Szovjetunió januári száma Változatos olvasnivalót kínál a Szovjetunió című folyóirat ja­nuári száma. A cikkek és fotók ismerete ráadásul hozzátartozik mindazoknak a fölkészüléséhez, akik indulnak a szerkesztőség, a Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, äz MSZBT és a Lapkiadó Vállalat „Ki tud többet a Szovjetunióról?” című politikai vetélkedősorozatán. Ja­nuár 20-ig sokan mérik össze tu­dásukat Bács-Kiskun megye is­koláiban is. Hogyan tükröződnek a nemzeti sajátosságok a szovjet törvények­ben? — teszi fel a kérdést az egyik írás. A válaszok között ta­láljuk, hogy orosz földön 18 év a házasságkötés korhatára, de Ukrajnában és 'Üzbegisztánban már 17 éves kortól férjhez me­hetnek a lányok. Egyes helyeken még alacsonyabb korhatárt is megállapíthatnak a hatóságok. Ilyen és számos más, a hagyo­mányokból és természeti-gazda­sági körülményekből fakadó, ál­lamilag méltányolt jellegzetesség­re hívja fel a figyelmet a szerző. „A föld visszahúz, ha az apai gyökerek benne vannak" — ál­lítja Kirov megye egyik kolhozá­nak elnöke. Az Akik visszajöt­tek című riport készítői azt ku­tatják: milyen gyakorlati és lelki tényezőknek tulajdonítható, hogy a faluhoz hűtlenné válj szakem­berek lassanként visszatérnek életük egykori színhelyére. Lehet-e szovjet állampolgár tu­lajdonában ház? Milyen kártérí­tést kapnak a lebontásra ítélt ott­honok tulajdonosai? Milyen pénz­ügyi támogatásban részesülnek a szövetkezeti lakások építői? Milyen intézkedések segítik a la­káscserét, hová járhatnak isko­lába az. elköltözöttek gyerekei^ — mindezt megtudhatjuk a Néhány kérdés lakásügyben című cikkből. A lakóházakban élők, és a munkahelyeken dolgozók számá­ra egyaránt fontos, hogy se több, se kevesebb napfény ne érje őket, mint amennyi az élettani normák szerint kívánatos. A fel­tételeket különböző kísérletekkel állapítják meg — erről szól a Kapcsoljuk a Napot! című tudó­sítás. Háromszáz liter benzinnel egyenértékű energia nyerhető a közönséges víz egyetlen literjéből, ha megvalósul a szabályozott ter­monukleáris fúzió. Milyennek látják a szovjet tu­dósok a helyzetet, s miként nyi­latkoznak a legtekintélyesebb nyugat-európai szakemberek a szovjet tudomány eredményeiről? — ezt foglalja össze a Gyújtás a plazmamelegítéshez című össze­állítás. Negyedszázada kapcsolódott be a légiforgalomba a világ első su­gárhajtású repülőgépe, a TU— 104. Az AEROFLOT ma a földke­rekség legnagyobb légitársasága. Hogyan ért el idáig, és milyen tervei vannak az AEROFLOT- nak? — ezt is vizsgálja a lap. ,.Ezek a bolondok folyton ado­gatnak!” — idézi A válogatott cí­mű képes riport egy kanadai szakember véleményét, aki elő­ször látott szovjet jégkorongozó- kat játszani. A közelmúltban a szovjet hokizók éppen a házigaz­dák ellen aratott 8:1 arányú győ­zelmükkel koronáztak meg dia­dalukat a világ legjobbjait fel­sorakoztató Kanada Kupán. Ho­gyan hatott a sportág külföldi képviselőire a kollektív és tuda­tos szovjet játékstílus, milyen belső küzdelmek árán érték el nagy sikersorozatukat a szovjet kcrongozók? Ilyen kérdéseket ele­mez. Oleg Szpasszkij, a jeles szak­író. ják —, hogy a közművelődés, a közoktatás keretében szakkörök­ben, klubbakban a lakosság min­den rétegét neveljék. Itt kapcso­lódik tehát össze a népművelés és a közlekedés, így teremtődik meg az a széles, mindenre kiter­jedő nevelési bázis, amely már régóta hiányzik. A legtöbb közúti baleset oko­zói a gyalogosok, a kerékpárosok. Az ő nevelésük, közlekedési fel­fogásuk alakítása legfeljebb a családban valósul meg. (A csa­ládban történő közlekedési neve­lés azonban gyakran nélkülözi a szakértelmet, s ma még igen sok olyan család van, ahol ezzel nem is foglalkoznak.) Ez ma már ter­mészetesen nem elég, több kell, magasabb színvonalon szükséges oktatni számukra a közlekedést. Erre nyilvánvalóan a legalkal­masabb az adott helység műve­lődési háza, ahol tanfolyamokat, klubdélutánokat, közlekedési szakköröket, ismeretterjesztő .elő­adásokat lehet szervezni. A népművelő közlekedési szak- referensek (jobbnak tartanánk a A MHSZ megyei Repülő és Ejtőernyős Klubja a napokban tartotta évi beszámoló közgyűlé­sét Kiskunfélegyházán. Az elnök­ségben helyet foglalt Magyari Béla őrnagy, a Magyar Népköz- társaság űrhajósa, a klub örökös tiszteletbeli tagja, Rognár Ferenc alezredes, az MHSZ megyei tit­kára, valamint a meghívott párt és tanácsi tisztségviselők. A közgyűlésen beszámoltak az elmúlt kiképzési évről, az idei célkitűzéseikről, megemlékeztek a munkásőrség 25. évfordulójá­ról, és tájékoztatták a klubtag­ságot az MHSZ Vezetők IV. Or­szágos Tanácskozásán' elhangzot­takról. A zsúfolásig megtelt te­remben eredményes évről adtak számot. Emelkedett az ejtőernyős ugrások, a repült üzemórák mennyisége, nőtt a távrepülések száma. Örömmel állapították meg, hogy mindezek rendkívüli esemény nélkül zajlottak le. A részletes beszámolót hozzászólá­sok követték. Több értékes ja­vaslat hangzott el, főként az új tagok létszámának gyarapítását hangsúlyozták. A részt vevők nagy létszáma is az érdeklődést mutatta, amely bizonyítja, hogy élő és érdeklődésre számot, tartó sportág a repülés. közlekedési népművelők szó hasz­nálatát) részére már készül az a mintegy hetvenoldalas módszer­tani útmutató és tanrend, ame­lyet a Művelődési Minisztérium, a Népművelési Intézet, az Autó- közlekedési Tanintézet és az Or­szágos Közlekedésibiztonsági Ta­nács hagyott jóvá, s amely egy tíznapos, bentlakásos tanfolyam­mal együtt — ahol szakoktatói képesítést szereznek — lehetővé teszi számukra az önálló szerve­zés, oktatás lehetőségét. A mód­szertan tartalmazza a közlekedés- rendészeti, a műszaki, az elsőse­gélynyújtási, a deifenzív vezeté­si ismereteket, és azok módsze­reit. A közlekedési népművelők feladata az általános közlekedési nevelésen túl is igen jelentős, hi­szen a művelődési házban — együttműködve a KBT, az MHSZ, az ATI képző szerveivel — intéz­ményesen szervezik, irányítják a különböző tanfolyamokat, s kör­nyezetükben a helyes közlekedési magatartásra nevelik a fiatalokat, és az időseket. Gémes Gábor A klubtagok hozzászólásaikban támogatásukról biztosították a klubtanácsot, és hangsúlyozták a hazafias, honvédelmi nevelés fon­tosságát. Külön szóltak az ötna­pos munkahét jóvoltából megnö­vekvő szabad idő hasznos eltöl­téséről. Magyari Béla őrnagy meghatott szavakkal mondott köszönetét a meghívásért, és né­hány mondatban felidézte kezdő éveit, a klubban eltöltött napjait. A városi pártbizottság segítsége és az Április 4. Gépipari Művek patronálása biztosítéka lehet a klub további fejlődésének. A klubtagság kívánsága és a klub­Hagyományőrző korszerűsítés A falusi életmód gazdagodásá­val, a háztáji gazdálkodás fejlő­désével erőteljesen változik a kis települések építészeti arculata is, mindinkább kielégítve a lakosok­nak a korszerűség iránti jogos igényét. A változtatások azonban sokszor megbontják a falusi kör­nyezet harmóniáját, csorbítják építészeti hagyományait. A falusi lakóépületek hagyo­mányainak megőrzésével is elér­hető magas színvonalú korszerű­sítés, fejlesztés megtervezésére hirdetett országos pályázatot az ÉVM, a MÉM, valamint a Bara­nya és Borsod megyei tanács. Az a cél tehát, hogy a tervezők a meglévő falusi lakóépületek kor­szerűsítésére, átépítésére, újabb lakóházak és gazdasági épületek telepítésére dolgozzanak ki olyan terveket, amelyek messzemenően kielégítik a falusi életmód válto­zásainak igényeit, és az új létesít­ményeket harmonikusan beillesz­tik a történelmi faluképbe, a falusias településszerkezetbe. Pél­dateremtő alkotásokat kérnek, hogy ezeket a hagyomány tisztelő, korszerű megoldásokat az ország valamennyi falusi településén útmutatásnak vehessék az építők, a tervezők és az építésügyi ható­ságok egyaránt. Fontos követel­mény, hogy több építési ütemet tervezzenek a lakóházak és a gazdasági épületek létesítésére is. A tervezőknek helyszínrajzon kell bemutatni a háztáji gazda­ság és a lakás elhelyezését, a kü­lönböző épületek megközelítését, kiszolgálását, tehát a porta egész belső forgalmát. Portánként leg­alább két állatfaj tartásának, a háztáji kertgazdálkodásnak, és a kisgépesítéshez szükséges beren­dezések elhelyezési és közlekedé­si igényeinek feltételeit is meg kell teremteni a tervezőknek. Az érdeklődők az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium tervezési főosztályán már átve­hetik a pályázati kiírást, s a kész terveket legkésőbb május 3-ig kell elküldeni a Baranva megyei tanácsnak. A legjobb tervek dí­jazására és megvásárlására 580 000 forintot irányoztak elő. A bíráló bizottság legkésőbb május végéig hirdeti ki a pályázat ered­ményét. vezetés terve, hogy ebben az-év­ben még több ejtőernyős ugrást tudjanak végrehajtani, s még több időt legyenek képesek a le­vegőiben eltölteni a repülők. Ezek a feltételek az A típusú klubban biztosítottak. Az elmúlt évi munkájukért a klubtagok közül néhány an elis­merő oklevélben és jutalomban részesültek. A jutalmazottak kö­zött volt Kalocsai András vitor­lázórepülő, Mészárosné Halmai Zsuzsa, Bayer Lajos, az ifjabbak közül Szekér Gábor, Búza Zoltán és Vereb Imre. T. I. MIT TUDUNK Kodályról? Is­merjük-e a nagy zeneszerzőt, a zenepedagógust, a magyar nég- dalkincs feltáróját, rendszerező- jét, hagyományokat teremtő nép­szerűsítőjét, a következetes, el­veihez hű, puritán embert, az Európa-, sőt világszerte tisztelt zenetudóst? Akaratlanul is fel­merülnek ilyen kérdések, amikor a mester születésének centenáriu­mára, századik évfordulójára a zenei és más, ehhez kapcsolódó ünnepi események sorával ké­szülünk. A választ, gondolom, nem ne­héz megfogalmazni. Még az átla­gosnál nagyobb műveltségű, kép­zettségű emberek közül is csak kevesen mondhatják el magukról, hogy volt alkalmuk elmélyedni Kodály sokoldalú művészetében, az időben is messzire nyúló, tö­megeket mozgató munkásságának részleteiben. Az oktatás- és mű­velődéspolitikára kiható, szigorú Véleménymondó, az elmaradott­ságot mindig ostorozó fellépésé­ről, szóbeli és írásos — mondhat­ni: publicisztikai — tevékenysé­géről most nem is beszélve. Nem ismerjük őt eléggé, de úgy teszünk, mintha ismernénk. S ez alól még némelyik szakem­ber sem kivétel, aki bár őszinte hévvel, de meglehetősen beszű­kült, olykor dogmatikus egyolda­lúsággal „állt a Tanár úr mellé” nevelési elveinek, módszereinek megvalósításában. Űigy, ahogy azt maga Kodály soha sem kívánta és igényelte. Mert miközben lel­kes apostolai támadtak az úgy­nevezett Kodály-módszer külföldi és honi elterjesztésének, sokszor merült feledésbe Kodály, a zene­szerző, a népzenekutató munkás­sága, késett a műveinek az új közönséggel való megismertetése, újbóli felfedezése, állandó műso­ron tartása — vagyis az életmű befogadása. Nem valamiféle bölcselkedő ki­oktatás ezeknek a tényeknek a megállapítása, csupán egyszerű meditáció olyankor, amikor talán a legalkalmasabb idő jött el a változásra, adósságaink törleszté­sére, önmagunkkal szembeni mu­lasztásaink pótlására. S arra is, hogy — hasonló évfordulók ta­pasztalatain is okulva — valóban tartalmas, az egész népet gazda­gító emlékezés részesei legyünk, tudásunkat, érzésvilágunkat gya­rapítva, a kodályi életmű kincsei­ből merítve. j Kodály Zoltán bár „csak” szü­letett Kecskeméten 1882. decem­ber 16-án, a „Vaspálya-fő”: az állomás egyik, azóta lebontott, s a helyet emléktáblával jelölt épületében, s 1883. július 7-én már szobi állomásfőnök az édes­apja, tehát gyermekkori emlékei sem lehettek a városról, mégis ide később — éppen zenei és ze­nepedagógiai célok érdekében — mindig szívesen tért vissza. Erre ösztönözték azok a lelkes tanít­ványok is, akik kezdettől fogva — még az árnyékosabb időkben — patrónusai voltak a kodályi muzsikának, a művész nevelési törekvésednek. MÁR 1930-BAN Vásárhelyi Zoltán vezetésével gyermekkari estet rendeznek Kecskeméten ha­talmas sikerrel. A korabeli újság erről így emlékezett meg: „Ko­dály gyermekkarai végérvénye­sen megtörték a hírhedt vidéki közöny jégpáncélját... A kis énekesek ... a hangverseny vé­gén vállukra kapták Kodályt, aki valóban úgy érezhette, mintha Kecskemét másodszor fogadná fiának.” S az akkor már jelentős nemzetközi elismerésnek is ör­vendő Kodály — a Nyári esték­et Berlinben mutatják be, a Háry szvit-et Velencében, Budapesten a Psalmus Hungaricus arat osz­tatlan sákert, de már a Mátrai képek-et is előadják a főváros­ban — sokat időzik a magyar if­júsági kórusmozgalom kiszélesí­tése érdekében a vidéki városok­ban. Nyíregyházán, Debrecenben, (Egerben, Kőszegen, Nagykőrösön — itt maga vezényli ezer főből álló egyesített ifjúsági énekkar élén A magyarokhoz című ká­nont — vesz részt a tiszteletére rendezett bemutatókon, koncerte­ken. De elment kisebb községek­be is, például ott volt Dunapata- jon az Éneklő Ifjúság-koncerten, tanácsaival segítette a tanárokat, karnagyokat. Kecskemétre vissza- visszatérően eljött. Emlékezetes e látogatások közül, amikor 1934- ben, a Hírős hét alkalmából há­rom új Kodály-vegyeskari művet mutattak be a szerző jelenlété­ben. Az öregek, az Akik mindig elkésnek, és a Jézus és a kufárok bemutatója volt ez Vásárhelyi Zoltán vezényletével. A későbbi kapcsolatai a város­sal jól ismertek. Túl azon, hogy 1947-ben, születésnapján, Kecske­mét díszpolgárává választják, az igazi kapcsolat akkor kezdődik, amikor Nemesszeghyné Szentki­rályi Márta vezetésével 1950 ok­tóberében egy szükségtanterem­ben — egyelőre egy osztállyal — megkezdi működését az ország első ének-zenei általános iskolá­ja. A bővülő iskola falai közé szívesen tér vissza a mester, be­szédet mond nem egyszer, de énekórát is tart a gyermekeknek az akkor már világhírű zeneszer­ző, akinek életművében nem le­lhetett soha elválasztani a mű­vészt a hivatott népművelőtől, a zenetudóst az ifjúság tömeges ze­nei nevelésének megszállott apos­tolától. NAGY ÖRÖME, amikor 1964- ben felavatják a korszerű, új ének-zenei iskolát, amit forduló­pontnak nevez a magyar művelő­dés történetében. De ott van még Dunapatajon is 1966. november 6-án, amikor az általa négy év­vel azelőtt lerakott alapkőre vég­re felépül a művelődési ház, S azévben volt utolsó látogatása Kecskeméten ... Az újabb jó hí­reket, a zenei nevelés felívelését, létesítményekben is gazdagodó voltát már nem érhette meg. A Kodály-emlékbizottság, amely nemrégiben megalakult, joggal helyezte a centenáriumi ünnepsé­gek középpontjába a szülővárost, Kecskemétet. Bízva abban, hogy a már évközben is sorra kerülő jeles események — nemzetközi kórustalálkozó, ifjú zenebarátok nemzetközi szerveinek közgyűlé­se, az új zenei központ remélhe­tő idei felavatása — a számos országos és nemzetközi megemlé­kezéssel együtt méltó keretbe foglalják a meghirdetett ünnepi programot. Amint az erről kiadott tájékoztató közlés is hangsúlyoz­za: A hazai program sajátossá­ga, hogy lényegében az 1982-83- as tanév idejére esik, ezzel is jelezve, hogy a Kodály-életmű elválaszthatatlan az ifjúságtól, a zenei nevelés .korszerű, az ő el­vein nyugvó gyakorlatának mű- veltséggyarapító, emberformáló erejétől. Még nem tudjuk pontosan, hogy a gazdag program — amely bő­velkedik a Kodály-életművet be­mutató koncertekben, hangverse­nyekben, rádió- és televíziós elő­adásokban, s várhatók az új és újra kiadott könyvek, hangleme­zek is — milyen eseményeket, művelődési, megismerési, élmény­szerzési alkalmakat tartogat még a számunkra. Bízunk benne, hogy ezek jórésze eljut az ország min­den zugába, falvakba és kisebb településekre, iskolákba, népmű­velési intézményekbe. Nekünk, Bács-Kiskun megyeieknek, talán az a legnagyobb feladatunk, hogy jó házigazdái legyünk az itt sor- rakerülő eseményeknek, és ma­gunk is vegyünk részt az isme­reteket terjesztő, propagáló mun­kában. Egyénileg pedig ragad­junk meg minden alkalmat, hogy a világ zenei élétében is rangos helyet elfoglaló nagy egyéniség: Kodály emlékéve ne múljon el nyomtalanul életünkben. KODÁLY — személyes itteni munkálkodása és hatása révén — bízvást mondhatjuk, hogy a imiénk! S a miénk lesz mégin- kább, ha jól sáfárkodunk — a tal­mi csillogást elvetve, az igazi örömet adó értékekre figyelve — a mostani emlékév nagy lehető­ségeivel. F. Tóth Pál RÉGI GÉPEK GYŰJTEMÉNYE • Sok látogatója van Mezőkövesden a régi mezőgazdasági gépek ki­állításának. Az utóbbi időben ismét gyarapodott a gépmatuzsáleme­ket bemutató múzeum. A működő lokomobilok főként az iskoláskorú gyermekek körében arattak nagy sikert. A képen: a működő loko­mobilok. (MTI-fotó: Kozma István felvétele — KS) Közgyűlés az MHSZ Repülő és Ejtőernyős Klubjában w Árvíz Lengyelországban ANDREJ LOGVINOV: A zseni — Figyelj csaik ide, Blinov — mondta a részleg főnöke. — Adok neked egy speciális jegyzetfüzetet. Ebbe beírod, hogy a munkanap folyamán milyen me­lót végeztéi el, és azt is, hogy hány órát töltöttél a részlegben... Blinov, az esztergályos, vett egy mély lélegzetet, és hanyag eleganciával dob­ta be a speciális jegyzetfüzetet az esz­tergapad, fiókjába. A munkanap végén elővette a frissen kapott speciális jegy­zetfüzetet, és a következő szöveget vés­te bele: — „Pontosan nyolc órát töltöttem a munkadarabok esztergálásával.. — Hogy képzeled az egészet, Blinov — dorgálta meg főnöke az esztergályost. — Ez így nem elég kifejező. Nem elég részletes. Nem elég világos, hogy tulaj­donképpen miért is kapod a prémiu­mot! A következő napon Blinov ezt jegyez­te be speciális jegyzetfüzetébe: „— A 258/41/B. tervrajz szerint esz­tergáltam egész nap, és becsületesen le­takarítottam az esztergapadot...” — Így már jobb — dicsérte a főnö­ke. — .De gondolkozz csak egy kicsit, Blinov. A 258/41./B-s tervrajz által elő­írt munka a fogyasztási szövetkezeti tröszt határidős megrendelése. Az esz­tergapad rendbetétele pedig munkakö­ri kötelességed, vagy ha úgy tetszik, harc a jobb minőségű termékek előállí­tásáért! Blinov vett egy mély lélegzetet, és a munkanap végén ezt jegyezte be immár munkanaplóvá vált jegyzetfüzeiébe: „A friss levegőjű csarnokban a mun­ka frontján harcba vetettem magam a jobb minőségű termékek előállításáért. A munkapadot pedig előkészítettem az újabb feladatok leküzdéséhez .. — Ez már igen! Derék legény vagy, Blinov! — dicsérte meg a főnök, miután elolvasta a bejegyzést. — Ehhez még csak az kellene, hogy legyél egy kicsit politikusabb... Másnap Blinov a következő bejegy­zést eszközölte: „Az éjszaka hűvös volt __A gép túl­s ágosan lehűlt. A hajnali indítás után a kés magas fordulaton élesen sípolt. Végül a munkadarab megadta magát. A fémforgács csak úgy gyűrűzött a gép körül. Végül a gép feltüzesedett, és megvilágította a holnapi munkalehető­ségeket is. Ezzel bizonyította a Hazá­nak, a Népnek a szorgos munka gyü­mölcsét ...” Egy hónap múlva Blinov esztergályos leszámolt a részlegnél, és belépett az Írószövetségbe... (Fordította: Sigér Imre) • Plock megyében egy autóbusz került a kiáradt Visztula hullámai alá. (Telefot — CAF — MTI — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom