Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-13 / 10. szám
4 • PETŐFI NÉPE *» 1982. január 13. Segítik a nagyipart Melléküzemek a kerekegyházi Dózsa Tsz-ben m A lakatosüzem egyik legjobb dolgozója Sári Ferenc, aki két éve szerzett szakmunkás-bizonyító ványt. November közepe óta tizenöt kerek- egyházi lánynak, asszonynak nemcsak az otthoni teendők nyújtanak elfoglaltságot. Reggelente nap mint nap felkerekednek, s meg sem állnak a Dózsa Tsz központjáig, ahol jól fűtött teremben várja őket a munka... — Termelőszövetkezetünk # mindössze 25Ó0 hektáron gazdálkodik — jegyeztem a napokban Pintér •József elnök- helyettes tájékoztatóját. — Azt hiszem, mondanom sem kell, hegy az alaptevékenység eredményeit mennyire befolyásolja az időjárás, és így „biztosra” sohasem építhetünk. Tavaly tavasszal azt hittük, hogy a 32 hektáros szőlőnk nagyon meghálálja a gondolkodást. Jött a fagy és a kár mértéke elérte a 90 százalékot. A különböző kieséseket valamennyire ellensúlyozták lakatosaink, akik tavaly 7 millió forint értékű munkát végeztek megrendelőik részére. Ez a melléküzemágunk már több mint másfél évtizede járul hozzá pénzügyi egyensúlyunk biztosításához. Annak idején sok eljáró. ingázó tért vissza a községbe, s talált nálunk megfelelő munkát és keresetet. Igaz, az ő munkájuk sem zavartalan, tavaly például sok problémájuk volt az anyaghiány miatt. Hosz- szú éveken keresztül gyártották a házi vízellátó-berendezések tartályait, de miután a piac telítődött, tei mékszeikezet-váltást kell nekik is végrehajtani. Korábban szinte csak a Ganz bajai gyárának dolgoztak, tavaly viszont már a kecskeméti MEZŐGÉP tisza- kécskei, az idén pedig a kiskun- majsai gyáregysége is a megrendelők sorába lépett. Részükre különböző alkatrészeket, vas- szerkezeteket gyártanak. Van jövője ennek az üzemnek, hiszen a kapacitása 70 ezer normaóra, s ebből a megrendelők már az év első napjaiban 50 ezret lekötöttek. örvendetes még. hogy fiatalodik az ötventagú kollektíva, az átlagéletkor 30 év alatt van. Szeretnek itt dolgozni a fiatalok. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt években húszán mentek el katonának, s mindannyian visszajöttek. Szeretnénk megoldani az iparitanuló-képzést. Ha sikerül• Több ezer doboz hagyta el már a papírüzemet. (Opauszky László felvételei) •« ne megteremteni a feltételeket, legalább 30—35 általános iskolát végzett fiú jönne ide tanulni. A múlt év őszén — látva az igényeket — felvettük a kapcsolatot a kecskeméti Petőfi Nyomdával, vajon tudnánalk-e nekünk bedolgozó munkát adná. Hamar megállapodtunk, s hat lány és asszony november elejétől két hétig Lajosmizsére jánt, a nyomda ottani telepére, elsajátítani a dobozkészítés és más papírmunkák titkait. Ezalatt az irodaépület egyik kihasználatlan helyiségét átalakítottuk, megfelelő fűtéssel, világítással láttuk el, s november közepén 15-en láttak egymást segítve a munkához. Magunk is meglepődtünk azon, hogy amikor napvilágra került ennek az üzemnek az ügye, milyen sok volt a jelentkező. Sajnos, egyelőre nem tudunk töibbnek helyet adni, pedig lenne munkájuk bőven. A vezetőség úgy határozott, hogy a melléküzemági tevékenységet tovább bővítjük. A községben van egy telkünk, ezen építünk majd két műhelycsarnokot megfelelő raktárakkal és szociális létesítményekkel. A papírral dolgozok részére 270 négyzetméteres csarnok készül, míg a cipőfelsőrész-készítőknek 400 négyzetméteres munkahely. Annyi ugyanis a szabad munkaerő, hogy kapcsolatba léptünk az Alföldi Cipőgyárral, ahonnan hosszú távú megrendeléseket kapunk. Az új üzem tervezése már megkezdődött. Bízunk abban, hogy az anyagi eszközökéi is meg tudjuk majd szerezni. Ha minden jól megy, a nyár folyamán megkezdődhet az épületek összeszerelése és az év végén, vagy a jövő év elején ismét mintegy százan láthatnak munkához. O. L. Még egyszer szóvá tesszük Tavaly június 17-én Mire való az ígéret? címmel a. félegyházi Petőfi-lakótelepen és annak környékén élő több száz család közös gondjával foglalkoztunk, nevezetesen, hogy az ottani „Kiskunfélegyházi gépállomás” elnevezésű vasúti megállóhelyen nincs fedett váróterem, minek következtében az utasok — közöttük szép számban vannak idősek, s kisgyermekes anyukák, apukák — naponta kénytelenek elviselni az időjárás okozta kellemetlenségeket. Megírtuk azt is, bár a Szegedi Vasútigazgatóság vezetője korábban arról döntött, hogy már 1981-ben felméri a kért váró — 15—20 ezer forintos ráfordítással történő — létesítésének lehetőségét, később mégis úgy foglalt állást az igazgatóság tervgazdasági és műszaki osztálya, hogy a szűkös beruházási keretek, miatt nem kerülhet sor az építkezésre. Ezzel 'kapcsolatban hivatkoztunk Kovács Sándor tanácstagnak a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelére, mely a választók nevében sürgette a kis költséggel járó kivitelezési munka elvégzését. Ezek után biztosak voltunk benne, a MÁV újra napirendjére tűzi a problémát, s velünk is tudatja határozatát, hogy arról beszámolhassunk olvasóinknak. Dehát tévedtünk, mert ilyen tartalmú hivatalos válasz nem érkezett hozzánk. Hogy miért, az kiderül a 46-os választási körzet tanácstagjának, Kovács Sándornak ismételten — csaknem két hónap múltán — lapunkhoz küldött soraiból: Az említett vasúti megállóhelyen továbbra is a szabad ég alatt kell várniuk az embereknek a vonatot, melynek segítségével eljuthatnak a városi munkahelyekre és iskolákba, illetve az ügyes-bajos dolgaik elintézé-. sének a színhelyeire. Nagyon szükséges a fedett váró kialakítása, melyhez a lakosság felajánlja társadalmi munkáját is. A múlt év szeptemberében értesítettük mindezekről a vasút területi szerveit, ahonnan válasz nem jött hozzánk. Megkaptuk viszont e tárgykörben az újabb kiskunfélegyházi levelet. Feladója az V. körzeti pártalapszerve- zet titkára, Miklós László, aki a többi között ezeket írta október közepén: A legutóbbi vezetőségi ülésen a körzeti választók képviselőinek munkájáról tárgyaltunk, s ennek során meghallgattuk Kovács Sándor tanácstagot is. Ö az egyik legfőbb gondjaként beszélt arról, hogy a „Kiskunfélegyházi gépállomás" nevű megálló kiépítése körüli huzavona megoldására egyelőre semmi remény. A Szegedi Vasútigazgatóság ugyanis hajthatatlan, hallani sem akar a kivitelezésről. így aztán válto- zcCtlan minden: a rengeteg utas most is fedett váró nélkül van. Rossz rágondolni, mennyire áz- hatnak-fázhatnak a csapadékos, hideg téli időben. Tekintettel arra, hogy a korábbi telefonos érdeklődésünk révén sem jutottunk biztató hírek birtokába, ezért helyt adunk megint ennek a panasznak, melyre vonatkozóan fontosnak tartjuk megjegyezni: vsló igaz, a népgazdaságunk nehéz helyzete miatt számottevően csökkentek a beruházási lehetőségek, ez a körülmény azonban korántsem jelenti, hogy az aránylag kis ösz- szegbe kerülő, de a rendeltetését tekintve nélkülözhetetlennek minősülő új létesítmények megépítése elől is elzárkózzanak a vállalatok és más gazdasági szervezetek. Meggyőződésünk, hogy a MÁV is talál valamilyen megoldást a fedett váró kialakítására, •melynek költsége bizonyára csökkenhet a felajánlott társadalmi •munka révén! ÉHEZŐK ÉS JÓLLAKOTTAK Globális gond: az élelmezés Már minadannviunk előtt ismert a kifejezés: globális probléma. Tudjuk, számolni kell vele az élelmiszer, az energia, a környezetszennyeződés területén, s mégis, néha az az érzésünk támadhat, hogy úgy élünk itt Magyarországon, mintha e problémák — vagy legalábbis egy részük — nem is léteznének. Dr. Márton Jánost, az Agrárgazdasági Kutató- intézet főigazgatóját az egyik ilyen átfogó gondról, a világ élelmiszerhelyzetéről, az éhezőkről és a jóllakottakról kérdeztük. — Az élelmiszerkérdás az egyik legsúlyosabb globális probléma. Az emberiség élelmezési helyzete alig javul: úgy léptük át a 80-as évek küszöbét, hogy az éhesek még éhesebbek, a jóllakottak pedig még jóllakottabbak. Földünkön jelenleg 450 millió ember a szó szoros értelmében éhezik, s további 500 millió hiányosan táplálkozik. Évente mintegy 50 millióan halnak meg a rossz táplálkozás következtében. Ráadásul sokan úgy tekintenek erre a problémára, mintha megoldhatatlan volna. Pedig a számítások azt mutatják, hogy elég lenne a fegyverkezési kiadások csökkentése az 1960. évi szintre, s máris komoly eredményeket érhetnénk el. Ehelyett azonban a fegyverkezési kiadások nőnek ... — Willy Brandt, az ismert nyugatnémet politikus éppen hazánkban nyilatkozott nemrégiben úgy, hogy már megért két háborút, amit éhínség követett, de most attól tart, eljöhet egy harmadik világháború, amit az éhínség előz meg. Hogyan vélekedik erről? — Ebben a megfogalmazásban ván némi túlzás, dramatizálás, de igazság is. Már említettem, majdnem egymilliárd ember éhezik bolygónkon, és ez az egymilliárd ember napról napra valóban elkeseredettebb. De van egy közmondás: mit ér a harag hatalom nélkül? — A fejlődő országok a 70-es évek eleje óta megduplázták katonai kiadásaikat, s jelenleg háromszor annyit költenek ilyen célra, mint amennyi segélyt kapnak. Ezek is aggasztó tények, ha meggondoljuk. — Igen, bár én ezt mindjárt pontosítanám. A fejlődő országoknak csupán egy hányada fegyverkezik, az a hányada, amely valóban fejlődik. Élég megtévesztő kifejezés az, hogy fejlődő ország, fejlődő világ. A függetlenné vált országok önérzetének tisztelete honosította meg e kifejezéseket az ENSZ-ben. Valójában fejletlen államokról van szó, amelyek körében akadnak ténylegesen fejlődő országok. Mo^ jöttem haza Mexikóbpl, amelyről nyugodtan állíthatom, hogy fejlődő ország. A kormányzat ott egy példátlanul széles körű, nemzetközi tapasztalatokra támaszkodó élelmezési programot dolgoz ki. De még ott is szentségtörés lett volna például arról beszélni, hogy fogják vissza a népesedést. A mexikóiak úgy érvelnek: hisz még csak 70 millióan vagyunk, mikor leszünk annyian, mint az Egyesült Államok lakói, hogy fölvétessük velük a versenyt? A fejletleneken azonban a „mexikói modell” nem segít. Hiszen az éhezők világában, a leginkább veszélyeztetett 35 országban vagy a fantasztikus méretű népszaporulat, vagy a mostoha természeti adottságok, vagy e kettő együtt okozzák — más tényezők mellett — az élelmezési gondokat. Kiemelném még az eltorzult urbanizációt is. Sok országban a falusi lakosság az utóbbi évtizedekben fölkerekedett, otthagyta a földet, amit addig, ha keservesen is, megművelt és beköltözött a városokba, ahol ma száz- és százezrek nyomornegyedekben élnek. Tehát ők is élelmiszerfogyasztóként jelentkeznek, ráadásul már városi igényekkel. Ezek az országok elvben három dolog között választhatnak: vagy maguk termelik meg az élelmiszert vagy importálják, vagy a két módszert együtt alkalmazzák. Közép-Afrikában, Dél-Ázsiában és Latin-Ameriká- ban azonban jó néhány állam egyik megoldásra sem képes. Tehát á majd’ egymilliárd éhezővel ebben az évtizedben, sőt még az ezredfordulón is számolni kell. — Mi a helyzet a szocialista és a fejlett tőkés országokban? — Ezekben az államokban az emberiség egynegyede él, jelentős részük túl jól él: általában a szükségesnél csaknem egyharma- dával több kalóriát használnak fel. A világ gabonatermésének például több mint a felét ők fogyasztják el. Igaz, ma már általánosan elfogadott a tétel: ahhoz, hogy az élelmiszer-ellátás a fejlett ipari államok szintjén alakuljon, egy lakosra egy tonna gabona szükséges. A szocialista országok közül egyedül Magyarország az. amelyik az egy tonna egy fő gabonatermést rendszeresen túlszárnyalja, Csehszlovákia és Románia pedig időnként megközelíti. Néhol gyengébb a termőföld, mint Csehszlovákiában és az NDK-ban. Másutt az agrárkultúra még nem kielégítő, ilyen Lengyelország, Románia és a Szovjetunió. Megint máshol kedvezőtlenek az adottságok a gabonatermelésre, főleg Bulgáriában és Jugoszláviában. Általában elég nagy az évenkénti termésingadozás. A Szovjetunió 260 millió lakosával. évtizedek óta gabonahiánnyal küzd, 220 millió tonna fölé ritkán emelkedik az évi termés, de volt már 140 millió tonna alatt is. A hiányt a fejlett tőkés országokból pótolják. — Tehát közös érdekünk, hogy a fejlődő országok gabonatermése is nőjön. — így van. De van egy még fontosabb érdek is: az, hogy maguk a szocialista országok termeljék meg a számukra szükséges gabonamennyiséget. Én nem mondom, hogy helyénvaló gabonafegyverről beszélni. Ellenszenves a kenyeret fegyverként emlegetni. Mégis megtörténhet, hogy a gabonát egyszer-egyszer fegyverként használják fel ellenünk. — Vagyis elégedetlen a szocialista országok mezőgazdasági fejlődésével? — Igen. Tudom, a gazdasági növekedés üteme világszerte megtört, s ez a jelenség a szocialista közösséget sem kerülte el. Sajnálatos azonban, éppen előbb vázolt helyzetünk miatt, hogy a -legtöbb szocialista országban az élelmiszer-gazdaság fejlődése is megtorpant. — Hazánk például jelenleg 13-?- 14 millió ember számára képes magas színvonalú élelmiszer-ellátást nyújtani. Nem mond ez ellent elégedetlenségének? — Látszólag ellentmond. Büszke is vagyok eredményeinkre, hasonlóval még a fejlett tőkés országok közül *is csak kevés dicsekedhet. De nem lehetünk elégedettek a föld, a földművelő ember hazai megbecsülésével. Mondhatja: törvényt hoztunk a föld védelmére; én amiatt vagyok szomorú, hogy ilyen törvényt külön kellett hoznunk. — Optimistán vagy pesszimistán szemléli a jövőt? — Feltétlenül optimistán. Az emberiség 70—80 százalékának élelmiszer-ellátása javulni fog ebben az évtizedben. Viszont pesz- szimizmusra hajt, ha az egymilliárd éhezőre gondolok: az emberek, sajnos, mindig többet költöttek egymás elpusztítására, mint egymás megsegítésére. S ebben nem történt változás még most, a 80-as évtizedbe érve sem ... K M. A NIMBUSNÁL JOBBAT Üj kecskeméti uborkafajták Klímaházban érnek az új uborkafajták Kecskeméten a Zöldség termesztési Kutató Intézetben. A növényháza termesztéssel évenként háromszor vizsgázhatnak az új fajtajelöltek, s ezzel a legjobbak előbb kerülhetnek a köztermesztésbe. A gyorsított nemesítőmunkával a megváltozott termelési, piaci igényeket kívánják követni a kutatók, s megtörni a holland fajták egyeduralmát a hazai uborka- termesztésiben. Jelenleg ugyanis a termőterületnek csaknem 60 százalékán az import útján beszerzett külföldi fajták adják a konzervipari nyersanyagot. Nem indokolt az ilyen nagymérvű honosítás, hiszen a legjobbnak vélt holland u'bor- kafajták sem kifogástalanok. Többségük érzékeny a különböző betegségekre, és nem mindegyik tud alkalmazkodni az itteni termőhelyi viszonyokhoz. Ez sürgeti az itthoni uborkakutatás gyorsítását, amihez adottak a feltételek. Már a híres holland Nim- busnak is van magyar versenytársa", amely sok tekintetben vetekszik, sőt rezisztens ’tulajdonságával megelőzi azt. Ezenkívül számos ígéretes hibrid, köztük jó néhány már üzemi parcellán is bizonyított, garantálja a magyar uborkatermesztés megújhodását, továbbfejlesztését. Köztermesztésbe vonásukkal néhány év múlva uralhatják a termőterület nagy részét. Jelenleg negyven új hibridet tartanak számon, s állandó nemesítéssel bővítik a szelektálás lehetőségét a legjobbak kiválasztásához. Az ismert kecskeméti bőtermőfajta felújítását Is megkezdték a kutatók, főleg a betegséggel szembeni ellenállóképességét fokozzák. Mint minden egyéb főbb zöldségfajta, az uborka nemesítése is kétirányú. Keresik a kisparcellás termelésre a legalkalmasabbakat, s a nagyüzemek fajtáit. A háztáji kertek részére hosszú tényészide- jű. bőtermő, a belterjességet jól tűrő hibrideket nemesítenek, míg a nagygazdaságok számára egyszerre érő. géppel is betakarítható hibrideket állítanak elő. Ez utóbbihoz is már jó néhány törzzsel rendelkeznek, az Iparon múlik. ho<»v lesz-e hozzá megfelelő betakarító-gép. V. E. Nem rejtélyes az, ami szabályos A december 11-i lapszámunkban Ez nem igaz! címmel azt kifogásoltuk, hogy a kedvelt gyümölcskocsonyás, másnávan zselés szaloncukor dobozán ez olvasható: „Minőségét megőrzi ünnep után 15 napig”. Mint írtuk, e közléstől megállt bennünk az ütő, ugyanis évente sokszor ünnepelhetünk, nemcsak karácsonykor, hanem történelmi évfordulón, sőt családi-rokonsági összejövetel alkalmából is, így aztán eme 15 napos felelősségvállalás nem nagyon tekinthető komolynak. E glosszával kapcsolatban személyesen kereste fel szerkesztőségünket a Kecskemét, Reile Géza u. 9. szám alatt lakó Szomor Sándor, aki nemrégen került nyugállományba a Csongrád—Bács megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalattól, ahol húsz évig volt minőségellenőrző szakember. — Azt nem vitatom, hogy a cikk szerzőjére furcsa újságként hatott az idézett felirat, melyről azonban tudni kell, hogy igen régi, s a szabályoknak is megfelelő gyakorlatról van szó. Ugyanis az édesipar — hogy a kereskedelem nagy tételű megrendeléseit teljesíteni tudja — hónapokkal korábban kezdi gyártani a tradicionális ünnepekhez szükséges úgynevezett idényárut. Például húsúéira tojást és nyuszit, mikulásra télapófigurákat, karácsonyra szaloncukrot és zselét készít. Ezek az áruk az ünnep során kerülnek rendszerint elfogyasztásra, s a baj az lenne, ha az akkor felmerülő minőségi hibák orvoslása elől elzárkóznának a boltok. De nem teszik, nem tehetik ezt, éppen az említett kéthetes időtartam alapján, amikor is kicserélhetik az árut, esetleg visszaadhatják az árát. A fogyasztói érdekvédelem ebbéli megnyilvánulására nem egyszer volt már precedens. Ennyi a hasznos információ, amelyhez azt mindenképpen érdemes hozzátenni, hogy a gyárak ünnep helyett azt írnák: húsvét, vagy karácsony, minden félreértés elkerülhető lenne. ■ ■ ■ KÉRDEZZEN — FELELÜNK ■ ■ ■ Mikor kell visszaadni a foglalót? Vaskúton lakik az a tulajdonos, aki az elmúlt esztendőben el akarta adni a tanyáját a hozzátartozó földingatlannal együtt. Az ügylet első részére sor került, a vevő tanúk jelenlétében foglalóként kifizetett 16 ezer forintot. A többit, a lényegesen nagyobb összeget azonban nem óhajtotta kiegyenlíteni, s közölte: eláll vételi szándékától is. A továbbiakat így írja le szerkesztőségünkhöz küldött levelében olvasónk: „A szerződéses partner most követeli vissza a pénzét, azonban nem vagyok róla meggyőződve, hogy az én hibámon kívül meghiúsult adásvételre tekintettel visszajár ez a foglaló. Vagy tévedek?” Miért végzik késedelmesen a Kecskeméten egyre több házat korszerűsítenek oly módon, hogy bekapcsolják a földgázhálózatba. Magától értetődő, hogy mindez öröm az embereknek, feltéve, ha a munkálatok körül minden rendjén van. Rögtön tegyük hozzá, zömmel ez a jellemző. Ám értesülünk bosszúságra jogosan okot adó esetekről is. Legutóbb például a Cserép utcaiak közölték velünk, hogy már ré- ges régen befizették a megszabott hozzájárulási összeget, a tűz. helyeket és egyéb fűtőberendezéseket is eladták, a gázbekötés azonban hónapok óta késik. Vajon miért? — kérdezik olvasóink. Amint azt a Polgári Törvény- könyv előírja, a szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül úgynevezett foglalót lehet adni. A pénzösszeg azonban csak akkor minősíthető ilyképpen, ha e rendeltetése az írásos megállapodásból egyértelműen kitűnik. Természetesen előfordulhat, hogy a szerződés teljesítésére valamilyen okból nem kerül sor, s ha ezért egyik fél sem felelős, vagy éppen mindkettő az, a foglaló visszajár. Ha az üzlettől a vevő áll el — a leírtak alapján vélhetően így történt a szóban forgó esetben —, az eladónak nem kell visszaadnia a foglalót. Más a helyzet, ha az eladó tagadja meg a kötelezettség teljesítését, ilyenkor a foglaló kétszeresét tartozik visz- szafizetni. Ha ebből vita kerekedik, döntésre a bíróság jogosult. gázbekötést? A DÉGÁZ kecskeméti kirendeltségén megtudtuk, hogy tavaly megközelítőleg másfél ezer bekapcsolást végeztek a vállalat dolgozói. A nagy figyelmet, pontosságot követelő munka időigényes. A megrendelések teljesítésekor pedig sorrendet tartanak. E feladat ellátása azonban az év' utolsó hónapjaiban azért válik késedelmessé, mert megszaporodnak a bekötési teendők, melynek elvégzéséhez hosszabb idő szükséges. A szakemberek tanácsa: túlságosan korán senki se értékesítse régi tűzhelyét, kályháját, hogy azt használhassa a gázszolgáltatás igénybevételéig. Ami pedig a Cse-. rép utcaiakat illeti, panaszukat már orvosolták. összeállította: Velkei Árpád
