Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-13 / 10. szám

1982. január 13. • PETŐFI NÉPE • 5 KÖRÜLÖTTÜNK AZ UTÓDAINK _________________________ S zeretetünnep gyertyafénynél • Szolnoki Emma, Ambrus Tiborné, dr. Orosz Lászlóné és a 30 gyertyás torta. (Méhesi Éva felvétele) Megszoktuk már, hogy az esti órákban sok iskolaablakból szű­rődik ki fény. Felnőttek ülnek a padokban, hogy amit Jancsi mu­lasztott, János csakazértis pótolja. Tanfolyamokat, tanácstagi beszá­molókat rendeznek a napi tanítás befejeztével. A klubo­kat KISZ-szervezetek bérlik, a tornatermet 'sportegyesületek. A kecskeméti Zrínyii Ilona Ál­talános Iskola sem kivétel. Az arrajárók, a környékbeliek pénteken este mégis meglepőd­tek : valamennyi lámpa égett a máskor sötét emeleti sarokszo­bában. Váratlanul lekapcsolták a lámpákat és gyertyák imbolygó fénye táncolt az épület üvegsze­mein. A növendékek a legfontosabbak Különleges eseményt sejtetett a látvány. Különlegest? Ahogy vesszük. Ebben a tan­intézetben máskor is össze-össze- jönnek a pedagógusok fehér asztal mellett, közös kirándulá­sokat szerveznek. Ennyien sohasem fogadták el az iskolavezetőség és a szakszer­vezet meghívását. Megszámoltam: ötvenhárom ta­nár, tanító gyűlt össze nyugdíjba vonuló kartársaik köszöntésére. Egészen pontosan: az ötvenegy tagú tantestületből negyvenket- ten ülnek a feldíszített asztalok körül. (Három férfi, nyolc nagy­mama, huszonkét asszony, öt lány, négy elvált, illetve özvegy.) A többiek megérdemelt pihenő­jüket töltő, egykori munkahelyü­kön számon tartott volt kollégák. Hetvenévesen is munkában Aligha érződhet hatásvadászó újságírói fogásnak, ha azt mon­dom: mintha számtalan hajdani tanítvány is ott lett volna az ünneplők közül. Ilyenek a nevelőik: Az aranydiplomás, hetvenesz- tendős, félállásban az igazgatói irodában ma ds foglalkoztatott Szolnoki Emma Tömüsiközy Eni­kőt emlegeti. Megyei első lett matematikából. Marosi Antal meg országos negyedik fizikából. Koncz Csaba hivatalos küldetés­ben a Német Demokratikus Köz­társaság egyik egyetemén foly­tatja tudományos kutatásait. Mennyire örült, hogy évtizedekig együtt dolgozhatott Szentendrei- né Vágó Zsuzsannával. Tanítvá­nyai közül elsőként ő választotta a pedagógus hivatást. A meghatott Emmi néni saját sorséra hivatkozva buzdította kitartásra, optimizmusra ezernyi növendékét. Milyen boldog volt, amikor hatévi szellemi szükség- munka, alkalmi helyettesítés, óra­adás után az egyik' ágasegyházi tanyai iskolában alkalmazták. Őszi esőiben, téli hidegben, tava­sai lucsokban naponta nyolc ki­lométert gyalogolt munkahelyére. Negyvenöt évesen szerzett főis­kolai diplomát. Már itt, szülő­városában, ahol a Zrínyi Ilonáról elnevezett iskolában tanított, 1945 őszétől. Ott tanít oroszt, ahol magyarul tanult Ambrus Tiborné élete össze­forrt a Katona József téri épü­lettel. Egy kukkot sem tudott magyarul, amikor nyolcévesen Észak-Kaukázusból magyar édes­apjával orosz édesanyjával Kecs­kemétre költözött. A kis Zóját •1934-ben itt vezette be nyelvünk titkaiba Holozsnyai Viktória, az ál­dott emlékű tanítónő. Természetes; orosz—magyar általános iskolai tanári diplomát szerzett a felsza­badulás után Zója. Kitűnő kiej­tése sem csodálható, de mindez kevés lett volna ahhoz, hogy az ország egyik legjobb orosz-sza­kosa közé sorolják. Munkára, igényességre nevelte tanítványait, akik közül Körösi Piroska máso­dik, Koiltai Ildikó első helyet szerzeitt a szaktárgyi verseny or­szágos döntőjében. Tucatnyi nö­vendéke tanítja Puskán, Maja­kovszkij nyelvét megyénk «álta­lános és középiskoláiban, közrtük kantársa, angol—orosz szakos lá­nya is. Egyetemi diplomával az általánosban Előfordul, hogy ilyen-olyan ok­ból egyetemi végzettségű tanár átmenetileg tíz-tizennégy évese­ket oktat. Amint lehet, képzett­ségüknek megfelelő elhelyezke­désit keresnek. Dr. Orosz Lásfcló- né Niitsovits Évát is több tekin­télyes középiskola hívta, de ő ma­radt a Zrínyiben. Miért? Talán, mert élete nehéz időszakában ritka emberséggel segítette Bakos Pista bácsi, az iskola kommunis­ta igazgatója? Legszívesebben ró­la beszélne: nagyszerű ember volt. Hobbiból kitanulta az asz­talos mesterséget, és kis műhe­lyében ő csinálta egy fillér té­rítés nélkül a megye első sza­badpolcos könyvtárának beren­dezését. A modern környezetben korszerű könyvtárat szervezett „■Éva néni”, aki tanárként is, könyvtárosként is ezrekkel ízlel- tefcte meg az olvasás örömét. Ro­konszenves egyénisége, tiszteletet parancsoló fölkészültsége is ha­tott arra a húsz volt növendé­kére, akik hozzá hasonló jó pe­dagógusként szeretnének dolgoz­ni szerte az országban. A jó hangulatú esten búcsúz­tak el Sárközi Júliától és Golo- vits Ilonától is. Búcsúztak? Valamennyien tovább dolgoz­nak félállásban, alkalmi helyet­tesítőként. A tantestület fiataljai kama­toztathatnak a legtöbbet az idő­sebb pályatársakat övező szere- tetből. Jó útravadó számukra is az a tudat, hogy ez a kegyetlenül nehéz pálya milyen sok örömet is tartogat. * Heltai Nándor A nagy transzport Nagyszabású film forgatását kezdik meg márciusban az újvidéki Neoplanta stúdióban. A film rendezője Veljko Bulajic. A nagy vál­lalkozás megeleveníti a vajdaságiak ellenállási harcát a II. világhá­borúban, s ezzel hozzájárul a Jugoszlávia népfelszabadító háborújá­ról és forradalmáról kialakított kép teljesebbé tételéhez. A stábot és a színészeket elsősorban újvidéki művészek közül vá­logatják. A felvételek legnagyobb részét a Fruska Gorában, a Sze- rémségben és Visnjicevo közelében, a Bosut menti erdőkben készítik. A nagy transzport című filmet várhatóan 1982. november 29-én mu­tatják be. Jövőre elkészül Berlin új revüszínháza Ez év nyarán tették le az alapkövét az NDK új revüszínházának, amely az építéstechnikai okok miatt bezárt régi, híres Friedrichstadt Palast közelében, a Friedrichstrassén épül fel. Az új színházat elő­reláthatóan 1983 végén adják át rendeltetésének. Az új színház nagyterme csaknem 2000 néző befogadására lesz alkalmas. * Néprajzi *2 gyűjtemény Gazdag néprajzi gyűjtemény talált otthonra egy Somogy meg^fi községben, Mesztegnyőn. Társadalmi munkában felújítottak egy épületet, ahol közös ' gyűjtésüket, a község írásos és tárgyi emlékeit mutatják be. NYELVŐR ,,Jó éjszakát gyérekek!” A tv képernyőjén ez a felirat jelenik meg az esti mese után, amikor a maci is nyugovóra tér. Természetesen , így, hibásan, egy icike-picike vesszőcske nélkül. Ügy látszik, nincs senki a tv dol­gozói között, akinek szemet szúrt volna ez a hiba. Talán senki se tanulta meg az írásjelek haszná­latát. Vagy mindenki hiányzott, amikor ezt kellett volna tanulni? Így aztán ez a hibás íráskép rög­ződik meg a több milliós nézőse­regnek az emlékezetében, a leg­kisebbektől, a már olvasni kezdő és szöveget betűzni szerető na­gyobb gyermekektől egészen a tv- híradóra váró felnőttekig. A megszólítás kiemeléséről van itt szó. Nem ez a tv-beli az egyet­len hibás példa. Csak néhányat említünk a feljegyzettek közül: Boldogság merre vagy? HjI vagy szép idő? Egy koromtalanításról szóló tudósítás címe: Reszkes korom! A Röpülj páva népdal- verseny tv-beli címéből is hiány­zott. Ezekben a közlésekben a fiatalok, a boldogság, a szép idő, a korom, a páva a megszólítot­tak. Helyesírási szabályzatunk szerint vesszővel kell elválaszta­ni őket a mondattól. Tehát he­lyesen így kell írni: Jó éjszakát, gyerekek! Fiatalok, figyelem! Bol­dogság, merre vagy? Reszkess, korom! Röpülj, páva! A megszólítást “vessző vá­lasztja el a mondattól. Ha a meg­szólítás a mondatot követi, a mondat után tesszük a vesszőt. (Voltál tegnap a városban, Kar­csi?) Ha a mondatot megelőzi, a megszólítást követi.! (Karcsi, voltál tegnap a városban?) Ha meg a mondatba van beleszőve, előtte és utána is vessző van. (Voltál, tegnap, Karcsi, a városban?) A helyesírási szabályok sze­rint levelekben, hivatalos iratok­ban nagybetűvel kezdjük a meg­szólítás első szavát és a benne levő-minden főríevet: Titkár Elv­társ! Elnök Űr! Drága jó Szüleim! Igen tisztelt Kartársam! Bizonyos mondatbeli helyzetben a megszó­lítást nem kell vesszővel elvá­lasztani a mondattól. Pl.: Azt ajánlotta" Főorvos Űr, hogy ... Itt a megszólítás átvette a mon­dat ki nem tett alanyának, az ön névmásának a szerepét. Nagy a bizonytalanság a mint kötőszó használata körül is: mi­kor kell élőtte vesszőt kitenni, és mikor nem. Pedig könnyen meg­jegyezhetjük a szabályt. Ha a mint kötőszóval hasonlatot feje­zünk ki, vessző kell eléje: Olyan fehér, mint a hó. Ügy terült el ott, mint a béka. Egyszavas tő­mondat után is vessző van: Ritka,, mint a fehér holló. Ha pedig ösz- szetett mondat belsejébe kerül a hasonlító mellékmondat, két vessző között emeljük kd. Ádám szavait idézzük Az ember tragé­diája utolsó színéből: „És általá­ban több-é, mint álom, a lét?” Arany Toldijából ezt idézhetjük: „Szeme, mint az acél, a szikrát úgy hányja.” De állandósult ha­tározószerű kapcsolatban elmarad a vessző: Több mint öt éve tör­tént: De a mint kifejezhet minősé­get vagy állapotot is. Ilyenkor elmarad a vessző. Pl.: Petőfi, mint ember, nem hazudtolta meg a költőt. Zrínyi nagy volt mint költő, nagy volt mint hadvezér (vagyis költői minőségében és hadvezéri minőségében is nagy volt). A jelentkezőt, mint meg nem felelőt elutasították. Bátyá­mat mint tanút hallgatták ki (vagyis tanúi minőségben). En- gemet már ismertek mint tanács­tagot (tanácstagi minőségemben). Ez a mondat sem hasonlat: A folklórnak, mint idegenforgalmi vonzerőnek nagy a jelentősége. Azt fejezzük ki vele, hogy a folk­lór megismertetése megnövelheti az idegenforgalmat. Figyelmet érdemel a kitünteté­sek, fokozatok, minősítések, be­osztások kifejezése is. A szabály az, hogy az előttük lévő személy­név urán csak akkor teszünk vesszőt, ha a megjelölés határo­zott névelővel kezdődik. Pl.: Ko­vács Péter, a mezőgazdasági tu­dományok doktora ismertette a tervet. Horvát Saroltának, a Ma­gyar Népköztársaság kiváló műr vészének nagy érdeme van a si­kerben. Ha a megjelölés előtt nincs határozott névelő, az írás­jel elmarad. Pl.: Ezután Tóth Elemér könyvelő ismertette a tervet. Farkas László kétszeres Kossuth-díjas szólalt fel ezután. •Miivel sokan csak felületesen azt jegyzik meg, hogy személynév után vessző szokott lenni, hely­telenül általában, mindig tesznek vesszőt a személynevek után. Pl. egy kép aláírása ez: Molnár La­jos, gépével a centrifuga ‘fedelét gyártja. Ilyenféle mondatot sokat olvashatunk: Nagy József, fő­könyvelő vette á\ a kitüntető ok­levelet. Sokszor vita tárgya lehet az is, hogy az értelmező után kell-e vesszőt tenni. Nem kötelező, de tehetünk vesszőt az értelmező után iß, ha a beszédben utána egy kis szünetet tartunk. Pl. Mátyás, az igazságos, álruhában járta be az országot. Mi, a dolgozó nép fiai, megvédjük a békét. Egyéb­ként nem kell az értelmező után vesszőt tenni. Pl. ö, a legjobb esztergályos győzött a verseny­ben. A Szovjetunió, a megvaló­sult szocializmus országa, a bé­ketábor legfőbb erőssége. Végül még egy fonákságra hív­juk fel a figyelmet. -Felesleges a vessző egyszerű főnévi állítmány előtt. Címekben olvashatunk ilyeneket: Barátunk, a muzsika. A két mondatrész felcserélése is bizonyíthatja, hogy ez a cím nem feltétlenül értelmezős szerkezet (a muzsika a barátunk). Ilyen mondatokban: Az idő pénz, sok­szor tesznek helytelenül vesszőt az alany és állítmány közé: Az idő, pénz. Ha mégis fel akarjuk hívni a figyelmet, inkább kettős­pontot tegyünk ki: Az idő: pénz. Logikátlan a gondolatjel haszná­lata is: Az idő — pénz. Ez az írásjel orosz nyelvi hatásra kez­dett elterjedni, de ilyen haszná­lata nyelvünkben magyartalan. Ha a tőmondattal egyszerű tényt állapítunk meg, felesleges a vesz- sző. Pl.: Magyarország népköz- társaság. A vessző mondattagoló szere­pére egy újabb cikkben adunk példákat. Kiss István WSÍ. SSftSS Tóth István zaklatott idők (17.) Csömöszölni kezdte pipájá­ba a dohányt, kereste az öngyúj­tót az alsó zsebében, s meglepő­dött, hogy az a felsőben volt. Pista meg kisomfordált az ud­varra. . •* Koczog kihúzta a komód fiók­ját, elővette belőle az öreg zsol­tárt. Kiolvasott lapjai közül tíz darab százast, aimivél a könyv tág legyező alakja alaposain ösz- szébb csukódott. A pénzt eltette. Megint dézsát vett a nagy­bácsi. Segény Róza, mennyit fejt, köpült, piacait ezért tejjel, vaj­jal, túróval. Még a vakbélgyulla- dását is takargatta. Akkor ment már kórházba vele, mikor — vit­ték. Benne van ebben a csirkék ára. Kuporgatta a legszebb tojásokat. Járta a tanyákat egy jó köti óért. A spórolt pénzt a két kisborjú szerződéses ára is gyarapította. Azokat meg Pista dédelgette. Bár­sony bricsesznadrágra, bőrcsizmá- ra számított belőle. Most már semmi se lesz egye­lőre az ő kusbitolni való cájg öltö­nyéből se. A szövetkezeti jövedelemhez nem szabad • nyúlni. Az fogós, házra kell a városban. Szeredással indult a postára. Legalább ott is megtudják, ki­nek küld ezer forintot. Pista a bikajászolnál figyelte az apját. Fáradtan, öregesen lö­työgött kifelé a bejáróúton. Pipá­jából gyéren pöfékelt, a csíkos szeredás fél farát verdeste. — Na Samu — beszélt a biká­hoz a gyerek —, nekem is kari­ka van az orromban, mint ne­ked. Beledögönyözött az állat rán­cos nyakába, s hogy annak ned­ves, szürke orra reszketni kez­dett, és az orrlánc is veszedelme­sen megfeszült, csitította. — Nyughass bolond! Míg kari­kánk van, nem ugrálhatunk ... Igyekezett át a munkacsapat a szögbe. Rontóné rettentő jól érezte ma­gát. Nagyot serdült vele a világ. Embereket bíztak rá! Tud bánni a káderekkel ez a Koczog. Jó­zan középparaszt... Botosra vár­hatna, míg észreveszi képessé­geit _ Fanyalogva gondolt Botosnéra is. Milyen jelentéktelen volt az ura mellett ott a nézőtéren. A színes fejkendő alatt is észrevét­len maradt. Szinte fennhangon gondolkozva vetette oda Koczognénak, aki közvetlenül előtte talpalt a fé­nyesre taposott gyalogúton. — Miért éppen ez a Botosné az agitprop-titkár? Nem hiszem, hogy ne volna nálánál alkalma­sabb a városi pártbizottságon ... — ök tudják — felelt ímmel- ámmal a rengő képű asszony. — Ez is olyan sógor-koma helyzet... Ö a végrehajtó bizottságban van vezető állásban, az ura meg a téeszben brigádvezető... Utánuk Köti Jóska trappolt. Nem állta meg szó nélkül. — Mi van abban?... Mind a kettő érti a dolgát. Ha valaki jó brigádvezető, váltsák le, csak azért, mert a felesége pártfunk­cióban van? — Hhö! — emelte fel a hang­ját Koczogné, és fejét oldalt for­dította, hogy leghátul is meg­hallják. — Hiába a mi brigádunk az első, azért mindig megy a se- tyesutya prémiumosztás tor: „Sze­rencsések. A brigádvezető felesége a pártbizottságon dolgozik ...” — Akinek nem tetszik, vegye rá a saját brigádját, hogy ter­meljenek ők is huszonöt mázsa árpát holdanként, mint mi __ O szt lesz jutalom ... Meg se kell hallani az oktalan szóbeszédet. Irigyek ránk. Mi köze Botosné agitprop-titkárságának a mi hu­szonöt mázsánkhoz?! Rontóné észbekapott. Talán túl is lőtt a célon. Még majd visz- szamondják Botosnak, hogy ő kezdte az áskálódást. — Na nem is azért mond­tam ... De a mai világban túl­ságosan egyszerű asszony ő agitprop-titkárqak. Olyan vissza­húzódók az urával. Egy nagyüze­mi brigádvezetőnek, meg egy olyan beosztású funkcionáriusnő­nek többet kellene forogni tár­saságban. — Kisgyerekük van. Egész nap a nagymama törődik vele. örül­nek, ha egy-egy este nyugton le­hetnek odahaza ... Botosnénak este is a rengeteg értekezlet, sze­mináriumvezetés. Bálintnak se idekint telik le a munkanapja. Mennyi megbeszélés várja heten­ként a központban ... Krizsóné, á cinke termetű asz- szonyka vette védelmébe Botosé- kat. Hegyes, szabályos orrocská­ja harcrakészen szúrt a levegőbe. Nagy fekete szeme mindjárt me­legen fénylett, mikor önkéntele­nül lepillantott domborodó ha­sára. — Annál inkább! — ragaszko­dott álláspontjához Erzsiké. — örüljenek, hogy van valaki a gyerekükkel. Ök meg élhetnék egy kicsit a világukat... Ne mondják a kívülállók, hogy a pártfunkcionáriusok meg a szö­vetkezeti vezetők élni se érnek rá... Ez nem vonzó példakép senkire... Árok következett. Mielőtt át­libbent, megállt Rontóné. — A Latabár-esten is csak elő­adás után jöttem össze velük. Igaz, szünetben Tamási elvtárs­sal feszegettünk elvi kérdéseket. Ilyeneket, hogy a túlzott balosság többet árt, mint használ. Hogy például a téeszben is felesleges feszültséget okoz, ha kiélezik: te csak engedd lejjebb a hangod; ne felejtsd, ingadozó középpa­raszt voltál... Bálintról is szó esett... Átlendült a vízmosáson. — Ja igen ... Mondom az elő­adás után Botosnénak, jöjjenek el valamelyik este mihozzánk. Juj, de zavarba jöttek mind a ketten! Annyira szabadkoztak, hogy nem is forszíroztam to­vább ... Társai némán haladtak. Érlelik a hallottakat — könyvelte el ma­gának. Elégedetten érezte fölé­nyét. Most már Koczognét is a „magasabb rendű” szemével fi­gyelte. Milyen esetlenül öltözik. Durva strapaianyag a Szoknyája. Fukarkodik. Csak a malac, a tyúk, meg a tehén az élete. Hogy csattog a talpa! Hogy capiat! — Mikor én a gépállomáson dolgoztam, összejártunk az elv­társakkal ... Egyszer de nevet­tem. Pintéréknek adtuk vissza a vizitet, ismerik őket, a férj ag- ronómusféle, az asszony meg óvónő-tanfolyamra jár. — Szóval beállítunk Bélával. Látom én rögtön, hogy felbolygattuk őket. Különösen az asszonyka volt meg­ijedve. Miért? Hogy nem jelen­tettük be a látogatásunkat?. Hi­szen úgy beszéltük meg nálunk, hogy nem kell abból „népünne­pélyt” csinálni, ha benézünk egy­máshoz. „Amikor jól esik, jöjje­tek!” — ök mondták... Vagy nincs mivel megkínálni bennün­ket. azért vannak úgy megzava­rodva? Mert mikor nálunk vol­tak, rumos teával kínáltam őket, teasüteményt hoztam a népbolt­ból. Meg akkor húzattuk be újon­nan a fotelokat. Szóval pazarul néztünk ki. Pintérék alig mer­lek beleülni, hihi... De nem ezt akarom mondani... Szóval, le­ültettek minket az asztal mellé — nálunk a konyhában van olyan terítő, mint azon volt —, és ülünk, ülünk ... Az uram biztat­ja őket: „Üljenek már le maguk is!” — Olyan kínos volt a hely­zet, hogy a tegeződést is elfelej­tettük ... És — jajh! — most is nevethetnékem van”.. Kiderült, hogy még csak két szék van a háznál... A csapatra csend nehezedett. Még Koczogné is összehúzott szemmel pillantott vissza rá. Ve­gye már észre magát. Nem szok­tak itt gúnyolódni a más baján. Krizsóné hangja is megremegett, mikor megtörte a némaságot. — Botosék is alig három esz­tendeje házasok ... Még Pinté­reknél is szegényebben kezdték. Csak Rontóné nem értette meg. Ismét felnevetett. — Hát nem muris vizit volt? Mi ültünk, ők meg álltak .. . Alkonyaira végeztek a vakut- nál is. De most nem siettek ha­za a városba ... Kisgyűlésre tar­tották vissza ,őket. Azért itt, mert többségben voltak a tanyán élők. Nagyot néztek, amikor előadó­ként Botos Bálintné érkezett meg biciklin. Nem is előadást tartott, hanem rövid bevezető után arra kérte a hallgatóságot, mondják el, mi foglalkoztatja most legjob­ban őket, miről beszélnek legin­kább az emberek, elsősorban itt a pusztán. Mint egyébkor, most is a ki­csit „izgágának” tartott Tucz Já- nosné kért szót elsőnek. Szinte egyszuszra fújta ki mérgét. (Folytatjuk) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom