Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-13 / 10. szám

V 1982. január 13. • PETŐFI NEPE • 3 Javult a szerződéses fegyelem Äz elmúlt hónapokban kormányzati szer­vek döntései alapján tovább folytatódik az élelmiszeripar és a kereskedelem szervezeti korszerűsítése. Részben megszűntek azok a Az egyik ágazat tájékoztató ál­lásfoglalása szerint enrtek köszön­hetően visszaszorultak a csupán egyoldalú előnyöket érvényesítő szerződések. Az elmúlt időszakban a zöld­ségfélék, a földieper, a málna ter­mékszabványa megváltozott úgy, hogy jobban figyelembe veszi a termelői szempontokat. A teljes igazsághoz tartozik, hogy a vágó­marha és az étkezési búza — csak a fontosabb cikkeket említ-r jük — szabványának korszerűsí­tése még várat magára. Szerencsés viszont, hogy a ter­mékértékesítési szerződések egy­re nagyobb mértékben tartalmaz­nak az objektív termelési feltéte­lekhez közelebb álló minőségi tu­lajdonságokat is. A tejiparban például általában érvényesíthetők az elmúlt évi szerződések. Kivételt csupán a tej hűtési költségtérítésének mértéke trösztök, amelyek szerepüknél, nehézségük' nél fogva nem illettek bele az élelmiszergáz- daságba. Mindez fokozta a partnerek szerző déses felelősségét. képez. A költségtérítés ugyanis évek óta 12 fillér volt literenként. Ezt az összeget a tejipari tröszt csupán 2 fillérrel emelte. Ugyan­akkor az idén január elsején élet­be lépett új szabvány a tejhűtés húszszázalékos szigorítására kö­telezi a termelőket. Az energia- költség növekedésének finanszíro­zásától viszont már négy éve el­zárkózik a tejipar. A szükség hozza, hogy az idén ezeket a hosz- szú távú szerződéseket módosít­sák. A gabonaipar évek óta érvénye­síti szerződéseiben a kölcsönös előnyök elvét. Rendeződött a ga­bona bértárolásának pénzügyi rendszere is. Az állatforgalomban és húsipar­ban lényeges előrehaladás, hogy korszertísödött a vágómarha-érté­kesítési szerződés. Különösen vo­natkozik ez azokra a vállalatokra, amelyek exportra termelnek. Az elvi megállapodás szerint az ex­port-árnyereségben a termelők is érdekeltek.. Az exportfelárak a piaci helyzettől függően jelentős többletbevételt . eredményezhet­nek. Kedvező változásokat eredmé­nyezett a vetőmagtermeltető és értékesítő vállalat szerződésmin­tájának egyeztetése. A feltételek több esetben közelebb kerültek a termelői igényekhez. S itt is ér­vényesültek a kölcsönös előnyök elvei. A ZÖLDÉRT-ek, valamint a baromfifeldolgozó vállalatok ön­állósága az átszervezések során megnövékedett. Ezeknél a válla­latoknál is remélhető, hogy szer­ződéseiket a korrekt kereskedel­mi kapcsolatok jegyében kötik meg. Sz. P. M. ELŐTÉRBEN A NŐK EGÉSZSÉGE Nincs munkaártalom, ahol jó az üzemegészségügyi helyzet Hazánkban megvalósult a nők teljes foglalkoztatása. Sta­tisztikák adják hírül, hogy a keresőképes korú nők 80 szá­zalékának van munkaviszonya. Pusztán az iparban 1 millió 400 ezer nő dolgozik, s a mezőgazdaságban ig meghaladja számuk az 1 milliót. Sokan vállalnak munkát a kereskede­lemben, a közlekedésben és a szolgáltatás különböző terüle­tein. A társadalmi munkamegosztásban részt vállaló nők egészségvédelme sajátos feladat, sok tekintetben megkülön­böztetett módon történik. A dolgozó nő munkaegészségügyi helyzetéről és üzemegészségügyi ellátásáról beszélgettünk dr. Zsögön Éva főorvossal, az Országos Munka- és Üzemegész­ségügyi Intézet főigazgatójával. — Mi indokolja, hogy a mun­kaegészségügyi ellátásban kü­lönbséget tegyünk a nemek kö­zött? — A tudomány és a technika fejlődésével, az új fajta techno­lógiák bevezetésével az üzem­egészségügy feladata is megvál­tozott. Töhb, régebben meglévő ártalom megszűnt, ugyanakkor újak jelentkeztek. A munkavég­zés, munkakörülmények megfele­lő, egységes, biztonságos kialakí­tásával, megszervezésével kapcso­latos egészségügyi előírások, nor­matívák mindkét nemre érvé­nyesek, de egyes esetekben, külön a nőikre vonatkozó szabályozások is szükségesek. Alapvetően a férfi és a női • szervezet különb­sége — például az anthropomet- riai, a fiziológiai eltérések, az utódok védelme — indokolják ezeket a külön nőkre vonatkozó előírásokat. Például: a fizikai munka nehézségi fokának meg­ítélésekor — nőknél — a férfiak­ra megadott értékek 70 százalékát kell figyelembe venni. Eltérőek — férfiak és nők között — az egyes munkakörökkel járó foglal­koztatási szabályok is. — Az é szabályokkal kapcso­latos, most készülő rendeletterve­zet milyen ismereteket feltételez? — Az Egészségügyi Miniszté­rium felkérésére rendeletterveze­tet készítettünk elő a nők, a ter­hesek és a fiatalkorúak egészsé­ges, biztonságos foglalkoztatásá­nak szabályairól. A rendelet a je­lenleg érvényben lévő jogszabályt teszi korszerűbbé, meghatározza majd a nők, terhesek, fiatalko­rúak számára tiltott munkakörö­ket egyes vállalatoknál. A mun­kaköri jegyzék kidolgozásába be kell vonni az üzemorvosokat, a vállalat szakszervezetének képvi­selőjét, és szükség esetén a te­rületi Állami Közegészségügyi Felügyelőséget is. 1981 elején je­lent meg az az egészségügyi mi­niszteri rendelet, amely a mun­kaköri alkalmassággal az idősza­kos orvosi vizsgálatokkal foglal­kozik. Meghatározza a munkába állást megelőző, valamint a mun­kaviszony alatti orvosi vizsgála­tok (klinikai, laboratóriumi, szak­vizsgálatok stb.) rendjét és gya­koriságát. Mindennek előfeltétele a munkakörülmények ismerete, ezért a munkahelyek egészségügyi ellenőrzését rendszeresen, folya­matosan végzik a közegészség­ügyi-járványügyi felügyelőségek munkaegészségügyi osztályai. Az általános munkahigiénés ellen­őrzések keretében meghatározzák például a levegőben lévő vegyi, poranyagok koncentrációját, vagy pl. az üzemek zajszintjét. A mé­rési eredményeket egybevetik a megengedett normatívákkal, s a továbbiakban azok szerint intéz­kednek. — Hogyan fejlődött az elmúlt évtizedben az üzemorvosi ellátás? — E tekintetben nagy feladat hárul az üzemegészségügyi szol­gálatainkra, amelyek fejlesztését a Minisztertanács 1974. évi hatá­rozata írta elő. Ezt követően az Egészségügyi Minisztérium irány­elvet adott ki az üzemorvosi el­látás továbbfejlesztéséről. Azóta változott az üzemorvosok képzé­se, fokozódott erkölcsi és anyagi megbecsülésük. Mindennek -kö­szönhető, hogy egyre több szak­orvos választja ezt a pályát. Az üzemek nagy részébe főfoglalko­zású üzemorvosok kerültek, 65 százalékuk táppénzes betegállo­mányba veheti a beteget. A több mint másfélezer főfoglalkozású üzemorvos mellett 2324 a rész­foglalkozású üzemorvosok száma. Folytatódott az üzemi körzetek szervezése is. Az ellátás fejlődé­sében szerepet játszott az is, hogy az intézmények integráció­jával az üzemegészségügyi háló­zat is a kórházaik szervezetébe került. — Milyen funkciót lát el az Or­szágos Munka- és Üzemegészség­ügyi Intézet a dolgozók, a dol­gozó nők egészségvédelmében? — Feladataink'között szerepel a dolgozókra, külön a munkát vállaló nőkre vonatkozó vizsgá­latok elvégzése, és ebből adódó szervezési, módszertani feladatok megoldása. Folytattunk toxikoló­giai, ergonómiai és hygiénés ku­tatásokat. Részt vettünk számos jogszabály • előkészítésében. A terhes nők védelmét szolgálják a velük kapcsolatos vizsgálataink, amelyek népesedéspolitikai cé­lokkal összhangban össztársadal­mi érdeket is szolgálnak. Intéze­tünkhöz tartozik a Csepel Művek üzemi rendelőintézete és üzemi orvosi rendelői is, emellett 24 ágyas fekvőbeteg-osztályunk van az István kórháziban, a munka­helyi foglalkozással összefüggő betegségek vizsgálatára, gyógyí­tására. Üzemegészségügyi főosz­tályunk koordinálásával intéze­tünkben rehabilitációs munka is folyik, és természetesen az üzemi orvosok közreműködésével kap­csolatban vagyunk az üzemek re­habilitációs bizottságaival. Tudo­mányos kutatómunkánk és a ku­tatási eredmények gyakorlati al­kalmazása, valamint szervező, szakmai irányító tevékenységünk azt a célt szolgálják, hogy a munkavégzésből, -körülmények­ből, -környezetből eredő káros hatások megelőzhetők legyenek, és a foglalkozási betegségek csök­kenjenek. T. E. Mínusz 10, 15 fokban, der­mesztő, fagyos szélben foko­zott figyelmet, kemény helyt­állást követel az embertől a vasúti forga­lom biztonsá­ga. A biztosító berendezések kiskunfélegy­házi fenntartá­si főnökségé­nek két dolgo­zója, Ónodi Ágoston és Ba- lizs Csaba a Félegyháza— Harkakötöny közötti szaka­szon ellenőrzi és olajozza a jelzőket, a ve­zetékcsigá­kat stb., míg Herédi Szabó Lajos (világos mellényben) dolga a vá­gánygondozás. A sínek mellett sem könnyű Tóth Sándor felvételei Százötvenezer fiatalt várnak az idén az építőtáborok A KiISZ Központi Bizottságá­nak titkársága értékelte a tava­lyi önkéntes építőtáborok tevé­kenységét, és meghatározta az ez évi feladatokat. Tavaly 104 köz­ponti táborhelyen csaknem 54 ezer fiatal dolgozott. A táborozok 42 százaléka gimnazista, 36 szá­zaléka szakközépiskolás, 16 szá­zaléka szákmunkástanuló, vala­mint kisebb számban úttörő, egyetemista, főiskolás, sportoló és külföldi fiatal volt. A szakmun­kástanulók közül csaknem 2500- an kilenc építőipari, több mint kétszázan pedig egy erdészeti szakmai táborban dolgoztak. A központi táborokon kívül a megyei, az egyetemi és a főisko­lai KISZ-foizottságok szervezésé­ben 55 építőtábor működött, munkájukban 13 500-an vettek részt. Megállapították, hogy az elő­készítés, a szervezés alapos volt, mindenütt biztosították az ered­ményes táborozáshoz szükséges feltételeket. Mindez tükröződik a teljesítményekben is: a tábo­rokban dolgozók munkájának ér­téke mintegy 300 millió forint volt, s 50 millió forinttal haladta meg az 1980-as eredményt. A szombathelyi Hevesi Ákos Szakközépiskola KlSZ-szervezeté- nek felhívása nyomán a táborok többségében társadalmi munkát is végezték. Ennek bevételét a mozgássérült fiatalok támogatá­sára ajánlották fel. Ez évben a központi szervezésű' 88 építőtáborban 52 ezer, a me­gyei, az egyetemi és a főiskolai szervezésű táborokban pedig mintegy 100 ezer fiatal részvéte­lére számítanak. A korábbi éveknek megfelelően az idei tá­borozok mintegy 80 százaléka a mezőgazdasági munkákat segíti, továbbá két autópálya — az Ml­es és az M3-as — és két vasút­vonal építésére létesítenek építő­táborokat. Külön építőtábort szerveznek a budapesti Űttörő- stadion felújítására. Üjdonság, hogy az építőiparban tevékeny­kedő szakmunkás-fiatalok vala­mennyien szakmunkát kapnak majd. A tavaly jól bevált speciá­lis táborok mintájára a mezőgaz­daságiban három olyan tábort is szerveznek, amelyekben az öntö­zéses gazdálkodásiban tevékeny­kednek majd a fiatalok. Az idén is különös gonddal szervezik a táborozók szabadidő- programját. A bevált formák mel­lett több újdonság is szerepel a tervekben. Így például száz tá­borozó fiatal az eszperantó nyel­vet tanulhatja a munka után. Minden megyében megrendezik a közlekedésbiztonsági szaktábo­rokat, s a közlekedési ismeretek­ből összeállított vetélkedőn leg­jobban szereplők országos dön­tőn is összemérhetik tudásukat. A lakiteleki Szikra Tsz építőtá­borában dolgozó fiatalok szabad­idejükben az újságírás alapfogal­maival, műhelytitkaival ismer­kedhetnek majd meg. A most megjelent évkönyv — idő­sort tartalmazó „összefoglaló adatok” c. fejezetétől eltekintve — általában az előző naptári év statisztikai adatait tartalmazza. Az összefoglaló fejezet összehasonlító adatai révén (az előző öt évre, Illetve 1970-hez vonatkozóan) tömör és tartalmas áttekintést nyújt a mezőgazdaságnak a népgazdaságban betöltött szerepéről, a mezőgazdaság termelőerőiről, a termelés eredményei­ről, a termékforgalomról, valamint a mezőgazdaság két legfontosabb ter­melőszervezetének, az állami gazdasá­goknak és a mezőgazdasági termelő- szövetkezeteknek gazdálkodási ered­ményeiről, végül az erdőgazdálkodás­ról. Az 1980. évre vonatkozó adatok ,,A mezőgazdasági termelés eszközei és feltételei” c. fejezettel kezdődnek. Ez részletesen bemutatja a mezőgazdaság munkaerő-helyzetét, foglalkozik a ke­resetek és a munkabérek alakulásá­val, a ledolgozott munkaidővel, bemu­tatja az iskolai végzettség, a szakmun­kásképzés, a mezőgazdasági oktatási intézmények, valamint a kutatás és fejlesztés adatait. A földterület műve­lési ágak szerinti megoszlása után a gépesítés, gépállomány, az agrotech­nika és az anyagmozgatás adatai kö­vetkeznek, majd az állóeszköz és a beruházás adataival zárul a fejezet. ,,A mezőgazdasági termelés eredmé­nye” c. fejezet a termelési érték és áruforgalmi adatok bemutatása után a mezőgazdasági üzemek legfontosabb tevékenységével, a növénytermesztés­sel és az állattenyésztéssel foglalkozik, majd a mezőgazdasági üzemek ipari tevékenységének legfontosabb adatait közli. Külön fejezet foglalkozik az er­dőgazdálkodás főbb adatainak bemu­tatásával, majd a „Megyei adatok” c. fejezet a legfontosabb adatokat táj­egységenként részletezi. Végül a nem­zetközi adatok tájékoztatnak és egy- beh összehasonlítási lehetőséget kínál­nak a KGST-tagországok, a Közös Piac országai, valamint az egyéb — fejlett mezőgazdasággal rendelkező — országok termelése között. (KS) HAZAI TÁJAKON • A Gorka-múzcum részlete. Verőce művésze A Duma partján, festői környezetben, Vactól ászaikra fekszik Verőcemaros. A kisközség hangu­latos, mesebeli sárga, rózsaszín és féhér házai kö­zött napsütötte barokk templom emelkedik, amely­hez a dombra hosszú lépcsősor és kálvária vezet. Verőcemaros neve már 1923 óta összeforrt Gorka Géza nevével. Az akkor már elismert, jónevű mű­vész ugyanis ekkor alapította itt a KERAMOS- vállalatot, az iparszerű kerámiagyártó R. T.-.t. Gorka Géza 1894-iben született Nagytapolcsány- ban. Itt és Trencsémben képzőművészeti tanulmá­nyokat folytatott. Mezőtúron Badar Balázs orszá­gos hírű parasztfazekas hatására a kerámiát vá­lasztotta hivatásul, bár előzőleg festőnek indult. A 20-as években nősülés révén telepedett le Nógrád- verőcén. Az emeletes villában, amelyben Gorka Géza ke­ramikusművész élt és alkotott, halála után, 1975- ben kerámiamúzeumót nyitottak. A múzeumlátogatást a népies kerámiák megte­kintésével kezdjük, amelyeket a földszint vitrin1 jeiben állítottak ki. A virág- és állatmotívumok­kal díszített tálak, köcsögök, edények a népmű­vészet ihletésére születtek. Színben, formában, mo­tívumvilágában Gorka a népi fazekasművészet gazdag hagyományait használta fel a korszerű for­maigények és a technika adta lehetőségek figyelem­bevételével. Nemcsak a népi fazekasság, hanem a ihabán fazekasművészet is hatott rá. Felismerte, hogy a habánok nemcsak mint mesterek, de mint művészek is szinte utolérhetetlen értékeket alkot­tak. Az első emeleten modern formájú vázák, tálak és edények sorakoznak Gorka egyedi, összetéveszt­hetetlen stílusában. „Gorka Géza a népművészet eredményeiből ki­indulva, a majolikatéahnikán át jutott el az ún. „gorkai stílus” kialakításáig. A népművészetből alakította ki sajátos, egyéni stílusát, magasrendű művészetét. Gorka — éppen fanultsága következ­tében — hamar felismeri, hogy a máznak és az anyagnak „együtt kell élnie”. A máz ugyan a fe­lületi díszítés eszköze, mégsehn független attól, ha­nem azáltal színben, tulajdonságokban meghatáro­zott, determinált” — írja Katona Imre. Gorka Gézánál elsődleges fontosságot kapott a kerámia használati jellege. A művész munkáiban sohasem törekedett szoborszerű dísztárgyak készí­tésére, hasonlóan a népi és a habán kerámiához, ahol különös jelentősége volt a tárgyak funkcio­nális rendeltetésének. Gorka Géza állatfigurái egy részét is edényformákkal ötvözte. A művész sókat fáradozott a kerámia- technikai, technológiai problémáinak megoldásán és tökélete­sítésén. A díszítést mindig összehangolta a formá­val. Ennek tulajdonítható, hogy mázai, színei átlé­nyegülnek az anyaggal, s figurái, edényei anyaga a mázzal vagy színeivel szinte azonosulnak. A dí­szítést néhol a mázrepeszités helyettesítette. A pol­cokon egymás mellett sorakoznak a sajátos festés­móddal készült „ugrasztott mázas” edényen, vázái. A kerámia széles körű "alkalmazási lehetőségeinek egyik szép példája a kerámia üvegablak, melyből a művész néhány különleges szépségűt állított ki. Az egyik tárló őrzi a sokoldalú művész hivatalos elismeréseit. Gorka Géza 1958-ban Brüsszelben a világkiállítás Grand Prix-ját kapta, 1955-ben Mun­kácsy- és 1963-ban Kossuth-díjjál tüntették ki, 1959-ben érdemes művész elismerést kapott. A második emeleten a művész által palócföldön gyűjtött népi tárgyak egy részét állították ki: kö­csögöket, kancsókat, szőtteseket, tékákat. A múzeum mellett az egykori műhelyben — mely fölött ott magaslik az égetőkemence emeletes ké­ménye — megismerkedhet a látogató a kerámia­készítés technikájával. Korongozó, hagyományos és elektromos ógetőkemence, s a polcokon félig kiége­tett és máztalan edények őrzik a művész keze nyo­mát. „Gorka kezében az agyag magasrendű emberi gondolatok kifejezési eszköze, anyaga volt. Alko­tásain harmónia, fenség és méh .séges emberi hu­mánum érződik” — írja egyik . .eltatója. K. E. I Mezőgazdasági statisztikai évkönyv

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom