Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-10 / 8. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. január 10. segítő gazdaságoktól, az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy nem kell félteni szocialista termelési viszonyainkat sem a magántulaj­dontól Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a válto­zások — ha időnként felnagyítód­va is — társadalmi feszültsége­ket okoztak, elsősorban azért, mert a magántevékenységhez je­lentős tőkére van szükség. A most január elsejével életbelépett jog­szabályok számtalan lehetőséget teremtenek olyan vállalkozások­hoz, amelyekhez nincs szükség nagyobb pénzösszegre, sőt olyan kisszövetkezeteket is lehet létre­hozni, amelyekben a tagoknak csak a munkájára van szükség. Kétségtelen az is, hogy jó né­hány állami vállalatnál felül­vizsgálatra szorulnak a bérek, az érdekeltségi rendszereket az ed­digieknél megfelelőbben kell ki­alakítani, s a központi jövedelem­szabályozás sem a legoptimáli­sabb. Mindannyian tudjuk, az egyen­lőség nem állapot, hanem esz­mény, amire törekszünk, s ha ezt jól végezzük, akkor mindenki le­teszi a voksát — nem a maszek mellett vagy ellene, hanem a munka mellett. K K. • Krémer Péter nagy bonyolult­ságú hibrid áramkört ellenőriz. A REMIX Rádiótechnikai Vál­lalatnál több termék mellett úgy­nevezett szigetelő alapú vékony és - vastag réteg-áramköröket is gyár­tanak. Ezek rendkívül kicsik és alkalmazási területük sokrétű. A megrendelő kérésének megfele­lően — egy-egy berendezéshez alakítva — készítik ezeket a spe­ciális, miniatűr áramköröket, amelyek a távszabályozásban, az automatizálásban ma már nélkü­lözhetetlenek. • A bal oldali képen: Készülnek a vastagréteg áramkörök. A sze­relősor egyik legfontosabb eszköze a mikroszkóp. Fülöp Sándor, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz főágazat-vezetője. Egyszeres egyéni, és csapatban kétszeres fogathajtó-világbajnokot nem kell bemutatni. Ezekben a napokban a versenyágban az alapo­zás időszaka járja. Fülöp Sándor 40 törzskanca és 2 fedezőmén gazdája. Az egyik mén orosz ügető, a másik lipicai. Azt mondja, hogy a lipicai szépen megy, de nem halad... Az orosz ügető járása vi­szont kevésbé mutatós, de eredményesen jár a maratoniban. Űj fogattal készül a következő világbajnokságra. A kiválasztottak között kilenc ló szerepel. Kilenc egyforma színű és nagyságú.. Kiderül majd, hogy melyik ló a jó fejű, melyik intelligens és rendel­kezik-e azokkal a tulajdonságokkal, amelyek nél­kül nem nyerhet világbajnokságot... AFRIKÁBAN IS, KISÁZSIÁBAN IS HALLGATJÁK A korszerű, szovjet gyártmá­nyú adó évről évre megbízhatób­ban működik. Az évi 7200—7400 órás műsorsugárzási idő mellett egyre kevesebb az üzemzavar. 1977-ben még 5 és fél órán át volt üzemképtelen az adó, a követke­ző esztendőkben már csak évi 30 percet, tavaly pedig összesen 14 percet nem sugárzott. Megbízható a berendezés Ezek az adatok az adóberende­zés javulásán túl a kezelőszemély­zet szakmai felkészültségének fokozódását is tükrözik. Dolgozóink rövid idő alatt meg­szokták, megszerették munkahe­lyüket, a rádióállomást. Nagy ré­szük már az építkezés idején ke­rült ide, s a szovjet szerelőkkel, kivitelezőkkel együtt részt vett a munkákban, igy saját kezé­nek nyomát is látja e valóban mo­numentális létesítményen. Ennek is tulajdonítható, hogy nálunk a vándorlás az évi három százalé­kot sem éri el, noha jó néhányan távolról — Kiskőrösről, Kalo­csáról, Hajósról — járnak be dol­gozni. Robbanó egerek Az öt év persze nem egyhan­gúan, eseménytelenül telt el. Fo­lyamatosan sugároztuk a műsort, végeztük az előírt karbantartá­sokat, méréseket, de jó néhány rendkívüli esemény is megpezs- dítette életünket. Hazánkban ed­dig nem volt ilyen nagy teljesít­ményű adó — Európában is csak kettő van — így nem volt elég tapasztalatunk sem a működésé­ről, sem pedig az adó és az élő­világ „kölcsönhatásáról”. Az első néhány esetben meg is lepőd­tünk, amikor a fácánok és más nagyobb testű madarak berepül­tek az antenna tápvezetékei kö­zé, s miközben pörkölt toliakkal lepotyogtak, olyan zárlatokat okoztak, hogy csattogott, villám- lőtt körülöttünk minden. Az egerek a téli hideg elől a nagyfeszültségű kondenzátorok­hoz húzódtak, és ott olyan zár­latokat okoztak, hogy a konden­zátorokkal együtt robbantak szét. De nemcsak „állati” hibáink vol­tak., A beépített, több tízezer al­katrészből hol egy félgrammos tranzisztor, hol húsztonnás transz­formátor hibáját kellett megke­resni, elhárítani. Ez eleinte las­san, nehezen ment, de a tervsze­rű szakképzés, az egyre gyűlő ta­pasztalat meggyorsította, meg­könnyítette. Kétszeres élüzem Egy új üzemben mindent elöl­ről kell kezdeni. Nemcsak a mű­helyek, raktárak, irodák berende­zését, hanem a kollektíva kiala­kítását, összekovácsolását, a dol­gozóknak a környezetbe való be­illeszkedését is lépésről lépésre, nagy odafigyeléssel kell megva­lósítani. Ennek Solton már a má­sodik, harmadik évben kezdtek megmutatkozni az eredményei: párt-, KISZ-, szakszervezeti alap- szervezeteink, szocialista brigád­jaink tevékenysége túlterjedt a rádióállomáson és a községben is elismerést aratott. A szaksze­rű, gondos munka, a kiemelkedő társadalmi tevékenység meghoz­ta gyümölcsét: hat szocialista brigádunk közül kettő aranyko­szorús, egy ezüstkoszorús kitünte­tést ért el, a rádióállomás egy­más után kétszer nyerte el az él­üzem” címet, pedig az 1981-es évet még nem is értékelték ... Csillagszóróként sziporkáznak A solti rádióállomás Bács- Kiskun és az ország büszkesége, ezért a bel- és külföldi látogatók serege tekintette már meg, s az itt látottakról mindenki elisme­réssel szólt. Pártunk és kormá­nyunk több vezetője is ellátoga­tott már hozzánk, a megye, a já­rás és Solt község párt- és taná­csi szerveivel pedig szoros mun­kakapcsolatunk alakult ki. Az Alföldön messziről látszik a rádióállomás karcsú, égre mu­tató ujja, a 300 méteres antenna­torony, amely körül zivataros időben körtáncot járnak a villá­mok és kötelei apró csillagszóró­ként sziporkáznak. Ilyenkor so­kan megállnak az erre járók kö­zül gyönyörködni a látványban. Többen kérdezték, miért észlelnek időnként erős pattogást, egy-egy hang kimaradását a műsorban? Nos, ez az előbbi tűzijáték követ­kezménye. Adónk ugyanis zivatar alatt is sugároz (nem hallani már a régebben jól ismert szöveget: „Az adóállomás” felett átvonuló zivatar miatt műsorunkat bizony­talan időre megszakítjuk!”), de, hogy a villámcsapás a berendezé­sekben kárt ne tegyen, néhány ti- zedmásodpercre az automatika ilyenkor lekapcsolja. Néhány hall­gató azt is észrevette, hogy néha gyengébben hallatszik a Kossuth-» adó. Mint minden berendezés, az adó is rászorul a rendszeres kar­bantartásra, ezért kéthavonta egy- egy fél napra leállunk, s ilyenkor a lakihegyi adó sugároz helyet­tünk csaknem hétszer kisebb tel­jesítménnyel. Lakihegy, Marcali, Szolnok Soltról immár öt éve sugároz­zuk a Kossuth-műsort. Sok a pa­nasz országszerte — így Bács-Kis- kunban is — a Petőfi-adó vételé­re. Ezen csak a már megindult rekonstrukció fog segíteni: előbb Lakihegyen építenek új antennát a 300 kW-os adóhoz, majd Mar­caliban és Szolnokon épül egy-egy új, hagy teljesítményű Petőfi-adó. öt év nem túl nagy idő sem az ember, sem pedig az adó életé­ben. De ennek leteltével,, úgy ér­zem, felnőttkorba léptünk, s egy­re kevesebb hibával, mind jobb minőséggel tudjuk a Kossuth rá­dió műsorát sugározni., Huber István a rádióállomás vezetője Mikroáramkörök a REMIX-ből Tanulom a kifejezéseket. A né­gyesfogatban balról az első a 'gyeplős, társa az ostorhegyes. A hátsó sorban balról a nyergest fogják be, jobbról a rudast. Mirdegyik lónak megvan a ma­ga jelentősége. Szinkronban kell mozogniuk. Megtudom azt is. hogy a lovak között nincsen fő­nök. Beszélgetünk arról is, hogy üz­let-e ma a lótenyésztés. Abban maradtunk, hogy hiába kapnak horribilis összegeket egy-egy pa­ripáért, épphogy szinten tudják tartani az üzemágukat. Tavaly is 20 lovat adtak el Svájcba, Olaszországba, Amerikába. A John Deere világhírű traktorgyár igaz­gatója például egy négyes foga­tot vásárolt potom 1 millió 100 ezer forintért... E rövid bevezető után szóljon ez az írás a világbajnok környe­zetében dolgozókról, azokról, akik a háttérben szintén részesei a si­kernek :.. KATONA ISTVÁN lópatkoló kovács. Lényegesnek tartja a ló­patkoló jelzőt. Hisz van gépi, van kocsi-, van kazánkovács, de az ő mestersége mégis egészen más. A szakmát 35 éve ismeri, 1947-ben szabadult Kecskeméten mesterénél, Garaczi Jánosnál, a Trombita utcában. Az első idők­ben csillárt, falitükröket, lámpá­kat kovácsolt. Csak később jut­hatott a négylábúak közelébe. Figyelmeztet: nagyon lényeges, hogy melyik lónak készül a pat­• Katona István: — A patkó olyan legyen, mint egy balett­cipő. • Hajtás a borbási pusztán. HMb£SaflMi • Nyúl István a segédhajtó. kó. Mert az igásnak dupla sú­lyú, gumis, grüffös dukál. A ver­senylónak pedig steklis,- félhold alakú, pililekönnyű, mint egy ba. t lettcipő ... Beszélünk az utánpótlásról is, Egyre kevesebben jönnek erre a pályára, mert itt télen hideg, nyáron meleg van. Meg hama­rabb a görbe hát, mint a görber ház... Ebből következik, hogy nem a pénz tartja itt, hanem a szakma nagy szeretete ... És hogy munkájában mi a szép? Az. ha egy ló „új cipőt” kap, és úgy fut, mint azelőtt so­ha még... NYÚL ISTVÁN 20 éves fiatal­ember. Tizenegy éves kora óta lovak közelében van. 1977-ben került a Magyar—Szovjet Barát­ság Tsz lovai mellé. Fontos be­osztása van. Feladata a kocsi, a szerszám karbantartása, a ló ápo­lása. Munkaideje több mint 10 óra. Mindezt nem panaszként mondja. A vakaró, a szőrkefe, a gyökérkefe mindennapi munka­eszköze. Feladata a paták fagy- gyúzása is. Befogja a lovakat a négyesbe, lovagol is, ha kell, már csak azért is, hogy a négypatájú úgy tartsa a fejét, ahogy azt a nemzetközi előírás meghatározza. A rjégyesfogat esetében ponto­san fogalmaz. Azt mondja: a hámban elöl levőknél az ész, há­tul az erő. Most dresszírozzák az új fogatot, A Csillag az valóban sztár lehet. De az igazi ostorhe­gyesnek mégis a Lede látszik, mert „figurásán” mozog. 1 Nyúl István nem bánja, ha ne­vétől nem zeng a világ. Hiszen segédhajtója volt Fülöp Sándor­nak Angliában, Achenben, Zug­ban, s ha nem viszik katonának, akkor segédhajtója lesz Hollan­diában is. Rengeteget tanul köz­ben, és világot lát. Kell ennél több? Mindezért természetesen sokat dolgozik ... a kitűzött mun-' kaidon túl is ... MEDVECZKI JENŐ, a szíj­gyártó. Mondani sem kell, hogy szakmájára büszke. Fortélyait 1955 óta tanulja. Hatvannégy óta itt dolgozik. Munkájának értékét jelzi, hogy egy-egy lószerszám ára meghaladja a 130 ezer forin­tot. Igaz, ennek elkészítése nyolc­tíz hónapot vesz igénybe. Vi­szont a remekmű 15—20 évig is kitart. Régen az iniciálérajzolók rajta­hagyták jellegzetes jegyüket az alkotáson. Így vannak ezzel p szíjgyártók is. Messziről megál­lapítják, hogy ki, mikor készí­tette a lóra szabott remeket. Hogy milyen a világbajnok ár­nyékában dolgozni? Jó. Ez a mes­ter véleménye, hiszen ők ott né­hányan szintén részesei a siker­nek. És méltó befejezése a gondo­latnak, amikor ezt mondja: — Rajtunk nem múlik, hogy Fülöp Sándor újfent világbajnok legyen... Szabó Pál Miklós • Medveczki Jenő: — Rajtunk népi múlik... (Tóth Sándor felvételei) Tojjon be hozzánk a gyárba, s hallgassa" meg, miként vélekednek a munkások — mondta nemrégiben az egyik igaz­gató. — Ügy érzik, hogy most a maszekoknak áll a világ. Könnyű volt megmagya­rázni, hogy miért van arra szükség, hogy a magánerőt a tár­sadalmi céljaink szolgálatába állítsuk, de nem könnyű meg­magyarázni a következményeket. Idáig azt sulykoltuk a fe­jükbe, hogy a magántulajdon a kapitalizmus melegágya, s most hagyjuk, hogy egyesek kihasználva a gazdasági ne­hézségeinket, jelentős tőkére tegyenek szert? Erről lehet beszélni, lehet hallgatni, a tények tények maradnak. Zöld utat kapott a magántulajdon.” Maszekvilág? Alig múlt egy esztendeje, hogy hatályba léptek azok a jogsza­bályok, amelyek az eddigieknél kedvezőbb feltételeket terem­tettek a magánkisipar és -keres­kedelem számára, az idén január elsejétől pedig újabb rendeletek segítik a vállalkozókedv kibon­takozását. Nemcsak nálunk, a vi­lágon sehol nem képzelhető el olyan, szélesebb rétegeket érin­tő változás, amelynek ne lenné­nek hívei, ellenzői, vagy aggodal­mas szemlélői. De mindannyiun­kon múlik, hogy a közvélemény végül is egyetért vagy sem ezek­kel a változásokkal. Hogy a való­ságot olyannak ítéljék meg, ami­lyen, és se illúziók, se előítéle­tek ne befolyásolják véleményü­ket. Vitathatatlan, hogy szerencse­lovagok mindig is voltak és lesz­nek, akik munka nélkül, vagy kevés munkával nagy jövedel­mekre tettek szert. Ám nem fel­tétlenül a magánszektor szférá­jában kéll ezeket keresnünk. Mert igaz, hogy az a magánkeres­kedő, aki vasárnap délelőtt nagy forgalmat bonyolít le, mivel az állami kereskedelem boltjai zár­va vannak, kihasználja a körül­ményeket, s nagyobb jövedelemre tesz szert. De hogyan? Alkalmaz­kodva a lakosság igényeihez és — ami a lényeg — munkával. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy megerősödött szocialista ter­melési viszonyok között a magán­tőke, pontosabban a magántulaj­don is sajátosan funkcionál. Fe­lelős szervek döntik ,el, hogy ho­va és milyen szakmákra adnak ki engedélyt, működésüket ellen­őrzik, és ugyan azok a szabályo­zók érvényesek rájuk, mint az állami egységekre. Más a maszek gondolkodása, szemlélete, tár­sadalmi magatartása is, mint ka­pitalista viszonyok között. Bács- Kiskun megyében sok százezer forint értékű társadalmi munkát végeznek évről évre, sok százezer forint értékben támogatják kö­zös céljainkat, legyen szó akár településfej lesztésről, környezet- védelemről, idősekről vagy gyer­mekekről. Ma már senkinek nem jut eszébe a mezőgazdasági nagy­üzemeket félteni a háztáji és ki­A világbajnok árnyékában... Nevezetes évfordulóhoz érkezett a solti rá­dióállomás: öt éve, 1977. január 10-én kezd­te meg a rendszeres sugárzást 2000 kilowattos teljesítménnyel a középhullámon. Azóta a Kossuth rádió műsorát hazánk csaknem egész területén kifogástalan minőségben hallhatják a rádiózók. Sokat jelentett a me­gye lakosai számára is, hiszen Bács-Kiskun nagy részén alig, vagy csak igen rossz mi­nőségben vették a régi, lakihegyi adó mű­sorát. Magyar turisták, külföldön élő honfi­társaink levelei arról is beszámolnak, hogy egész Európában, sőt Afrika, Kisázsia egy részén is hallják, hallgatják műsorainkat. • • Ötéves a solti Kossuth-adó

Next

/
Oldalképek
Tartalom