Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-31 / 26. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. január 31. OLAJ HELYETT FÖLDGÁZ, SZŐLŐTÖRKÖLYBŐL FŰTŐANYAG Energiagazdálkodási ésszerűsítések a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban Az energiatakarékosságban még sok a tartalék. Ez már szinte közhelyszerű megállapításnak tűnik. A vállalati önköltség- csökkentésnek, ezzel közvetve a nyereségnövelésnek egyik fontos lehetősége az ésszerű energiagazdálkodás. Erről beszélgettünk Brandt Györggyel, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság főenersretikusával. Kérdőjeles évkezdés a FÉKON bajai gyárában — Nálunk 1978-ban és 1980-iban a felhasznált energiamennyiség közel azonos volt. A költség azonban jelentősen emelkedett. Az említett három év alatt 27,4 millió forintról 45.8 millió forintra. Ha azonos mennyiséget és arányokat feltételezünk, az energia- költségünk az idén a most érvényes árakon már 63,5 millió forint. Az elmúlt esztendőben először márciusban, majd novemberben emelkedtek az árak. Teljesen egyértelmű, hogy a folyékony szénhidrogénekre alapozott hőenergia-ellátásunkat felül kell vizsgálnunk. Ez összhangban van azzal a népgazdasági igénnyel, mely szerint 1985- ig vállalatunknál a gázolajnak, mint fűtőanyagnak a használatát meg kell szüntetni. Mi tehát a teendő? Erre a kérdésre így válaszol: — Keresnünk kell a kevésbé energiaigényes technológiákat. Ilyen például a nedves kukorica tárolása fóliagödrökben, amely jó tapasztalatokat hozott. Törekedni fogunk a kevésbé költséges energiahordozók alkalmazására. Gazdaságunk területi elrendezése lehetővé teszi a földgáz nagyobb arányú használatát. Itt azonban arra is kell gondolnunk, hogy ez utóbbinak vegyipari alapanyagként való felhasználása, s ezzel együtt az ára is emelkedik. A sertéskombinátban szeretnénk az idén áttérni a földgáz használatára, ily módon csaknem 60 százalékos energiaköltséget takarítunk meg évente. A beruházási költség 6,9 millió forint. Számításaink szerint a megtérülési ideje alig több két és fél évnél. A gazdaságban vizsgálják a mezőgazdasági melléktermékek és egyéb hulladékok energiahordozóként történő alkalmazásának lehetőségeit. — A takarmánynak fel nem dolgozott szőlőtörköly fűtőértéke meglehetősen magas. Csak egy összehasonlító adat: egy kilogramm pakura két kilogramm 7 százalékos víztartalmú szőlőtörköllyel azonos fűtőértékű. Mérlegeljük tehát a törköly energiaként történő felhasználásának lehetőségeit — hangoztatja a főenergetikus. A hőenergiával történő takarékosságot a gazdaság minden ágazatában szem előtt tartják. Ezzel kapcsolatban számos intézkedést szeretnének megvalósítani. — Helytelen gyakorlat, hogy az irodák belső hőmérsékletét az égő olajkályha mellett az ablakok, illetve ajtók nyitvatartásá- val szabályozzák. Ha számításba vesszük, hogy a tüzelőolajat 8,20 forintért vesszük literenként, és hogy minden egyes Celsius-fok hőemelkedés 6 százalékkal emeli az olajfogyasztást, akkor elég drága mulatság a túlfűtés. Szemléletváltozásra is szükség van tehát, mert a vállalati nyereségből jelentős részt engedünk ki a távozó meleggel. Az előbbiekhez még hozzáteszi: ' — Természetesen a hőenergia- gazdálkodásnak jócskán vannak egyéb vonatkozásai is. Elég, ha a kitört ablakokra, megsérült, illetve hiányosan szigetelt, tömítet- lenség miatt sziszegő gőzvezetékekre és egyebekre gondolunk. Szó esik beszélgetésünk során a villamos energia költségeiről is. — Ez az összes energiára fordított összegeknek csaknem negyedrészét teszik ki. Az idén a borkősavüzemben új, mintegy 600 ezer forint értékű fázisjavító berendezést szerelünk fel, az ittenit pedig a borkombinátban fogjuk alkalmazni. Költségeink két éven belül megtérülnek. Különösebb beruházás nélkül is érhetünk el megtakarítást azzal, hogy a villamos berendezések — elsősorban a motorok és a világítótestek — működését a szükséges időtartamra korlátozzuk. Nagyon fontosnak tartják a gazdaságban a gázolaj és a benzin ésszerű felhasználását. A takarékos üzemeltetés műszaki feltételeit — a motordiagnosztika, a műszeres fogyasztásmérés — már megteremtették. További lehetőséget kínál a benzines járműveknél az egyéni érdekeltségi rendszer bevezetése, további finomítása, a jobb munkaszervezés. Előfordul még az erőgépeknél és a teherkocsiknál az üresjárat. Az energiatakarékosság min-, denkit érint a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban is. Ezért keresik az ésszerűség határain belül a felhasználás és a költségek csökkentésének különböző módszereit. K. S. A ruházati ipar a kevésbé beru- . házásigényes termelő tevékenységek közé tartozik, s a tömeggyártáshoz szükséges munkaerő is betanítható viszonylag rövid idő alatt. Ezért az iparosodást napirendre tűző országokban általában — az elsőként megteremthető köny- nyűiparon belül — törekednek ilyen üzemek létesítésére. A 70-es években a világ ruházati ipari termelésében gyors ütemben nőtt a fejlődő országok részvétele, éppen az említett okoknál fogva. A fehérneműk piacán versenyképesek a közel- és távol-keleti szállítók, mivel elegendő olcsó munkaerő áll rendelkezésükre. Hovatovább a nemzetközi piacon az ilyen cikkek árában a vásárlók csak az ottani alacsony munkabéreket ismerik el, ami rontja többek között a gazdaságos magyar kiviteli esélyeket is. Csökkent a munkáslétszám A fentiekből következik, hogy a hazai konfekcióipari üzemek nem tartoznak a legjobban fizető munkahelyek közé, ezért közülük sokan, főként a városokban már évek óta munkaerőhiánnyal küszködnek. A FÉKON Ruházati Vállalat bajai gyárában tavaly 1100-ról 950-re csökkent a létszám, s a távozók a produktív munkából mentek el. Ez kapaoitáscsökkenést, a tervezettnél kevesebb terméket és nyereséget jelentett. Az új év elején kérdőjelek állanak a gyár vezetői előtt. Az ötnapos munakhétre való áttérés 9 százalékos időalapveszteséget jelent az üzemnek. Hogyan tudják ezt pótolni? Mikor áll meg a létszámcsökkenés? Pogány Béla igazgató elmondta, hogy a már korábban elkezdődött létszámapadást próbálták megállítani a lehetséges eszközökkel^ Vizsgálták, hogy, ki miért mond búcsút a varrógépnek. Olyan kép alakult ki, hogy sokakat a máshol kínált egyműszakos munkalehetőség csábított el. Ez valamelyest érthető, hiszen náluk a dolgozók 92 százaléka hő, anya, vagy leendő anya, akinek több műszak mellett nehéz gondot vi• A gyár korszerű berendezéseit jó lenne több műszakban hasznosí. tani, de ehhez nincs elegendő munkaerő. (Pásztor Zoltán felv.) selni a családra. (A csak egy műszak vállalására való törekvés egyébként nyugati országokban iá megfigyelhető jelenség. mint erről a Heti Világ- gazdaság utóbbi számainak egyikében olvasni lehetett.) Ügy döntött a gyár vezetése, hogy január 1-vel, az előzetes közvéleménykutatás alapján egyes termelési területek kivételével áttérnek az egyműszakos munkára. Így jelenleg a létszámnak 80 százaléka csak délelőttösként dolgozik. Helyes, és valóban elkerülhetetlen volt ez a lépés? A választ majd csak később lehet megtudni. A döntés mellett szól, hogy általa relatíve növelni lehetett az éves rnunkaiidőallapot. Ugyanis azok számára, akik egy műszakba járnak, 42 órás a munkahét, a két műszakosoknak pedig csak 40-et kell dolgozniuk. Igen ám, de az utóbbi években rekonstrukciós fejlesztést hajtottak végre — most ez teszi lehetővé az egyműszakos foglalkoztatást —, s a gépeket a befektetés gyorsabb megtérülése érdekében több műszakban kellene üzemeltetni. Ha lenne ehhez elegendő létszám. D nincs. Oda megy, ahol talál A FÉKON-gyár kénytelen odamenni, ahol tailál munkaerőt, hogy a kapacitáscsökkenést mérsékelje: a községekbe. Dusno- kon száz bedolgozójuk volt korábban. Január 1-ével átadták őket a helyi téeszeknek, amely ezután melléküzemági keretben foglalkoztatja a varrónőket. A megállapodás értelmében tíz évig a bajai gyárnak termel a kis üzem. Solton hasonló szerződést kötöttek az ottani termelőszövetkezettel. Kérdések itt is felvetődnek: győzik-e majd szervezéssel, pontos munkaellátással a partnereket? A hagyományos bedolgozói rendszerben, ha nem volt munka, nem kellett fizetni a dolgozókat. Az új megegyezés szerint fizetni kell — 80 százalékos térítést —, ha a gyár hibájából nem berregnek a gépek. A dollárra szükség van A népgazdaságnak nagy szüksége van többek között a ruházati ipar keményvaluta-bevéte- léro is, így azokra a dollárokra, amelyeket a bajai gyár exportja hoz. A kollektíva képes kielégíteni a minőségi igényeket. A múlt évben 55 millió forint értékű tőkés megrendelésnek tettek eleget. A termékek közt növekedett. s az idén tovább nő a kvalifikált munkát kívánó női blúzok aránya. Az év elején munkásgyűlésen ismertették a dolgozókkal a gyár helyzetét, és az idei feladatokat. A vezetők mindent megtesznek azért, hogy a létszám stabilizálódjon, hiszen tervszerű munkát csak úgy lehet végezni. Nem lesz könnyű dolguk most, amikor már a mezőgazdaság munkaerő-visszavonó hatása is egyre erősödik. A. T. S. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Elsikkasztott ebédpénz Csak az a baj, hogy fogytán az erő Kecskemétről Békéscsaba felé haladva, körülbelül a 25. kilométert jelző kőnél vari egy elágazás, ami a tőserdei üdülőkhöz vezet. Itt kezdődik Kapásfalu, s párszáz méternyire véget is ér. Az alig három utcányi, Lakitelekhez tartozó település nevét a város szőlejét művelő kapásokról kapta, faluvá azonban soha nem nőtte ki magát. A s^áz- negyvennyi házban — háromban most sincs villany — két kézen össze lehet számolni a fiatalokat. • Itt kezdődik Kapásfalu. Sajátos bűncselekmény a sikkasztás. Csakis olyan ember követheti el, akit valamely érték őrzésével, gondozásával, kezelésével megbíztak, s ezzel a bizalommal él vissza, amikor az értéket — ami nem minden esetben pénzt jelent — saját céljaira fordítva felhasználja. Nem egy alkalommal írtunk már sik- kasztókról ebben a rovatban, s olvasóink bizonyára emlékeznek olyan ügyekre is, amelyeknek vádlottjai és elítéltjei száz- és százezreket, netán a milliót is megközelítő mértékeket Sikkasztottak el. Most nem ilyen esetről írunk, noha természetesen a jelenlegi „történet” is egy sikkasztás története. Az összeg nem túlságosan magas — a százezer forintot is alig éri el.. Nem is ezért beszélünk róla a nyilvánosság előtt, hanem mert a tettes egy pedagógus. Ebben, a minőségben — bizonyára egyetértenek velünk olvasóink — a bizalommal való visszaélés túlmutat az egyszerű sikkasztáson. Sajnos —, amint majd látni fogjuk — az elkövetőnek kezére játszott az a körülmény is, hogy munkája, pontosabban megbízatása ellenőrzésére jogosult és a jogszabályok által kötelezett községi tanács szakigazgatási szerve három év alatt ^egyszer sem vizsgálta meg, hogy vajon befizette-e az illető az étkezési térítési díjat. Ez természetesen nem mentő, még- csak nem is enyhítő körülmény. Hiszen nemcsak akkor kell becsületesen dolgozni, ha ellenőrzik az embert, nem elég becsületesnek látszani, de annak is kell lenni. Orgoványon történt az eset, a pedagógusasszony neve pedig hadd maradjon említés nélkül. Helyben ugyanis bizonyára nagyon jól tudják, hogy kiről van szó, azt pedig — éppen a_z illető majd szóba kerülő körülményei nem indokolják, hogy nevét az egész megyében közzé tegyük. Büntetését pedig ettől teljesen függetlenül úgyis le kell töltenie. Néni fiatalasszonyról van szó. Évekkel túl van már az ötve- nen. erősen közeledik a nyugdíjhoz. Igaz, amikor 1977-ben az orgoványi iskolához került, még minden másképpen nézett ki. Hadi átlagkeresete megközelítette az ötezer forintot, s a napköziben mint nevelő. , napközis tanítónő dolgozott. Már amikor n községbe került, beteg volt. Előtte talán egy fél évvel eí- elesett. ennek következtében egy idegszál időnként a csigolyái közé csípődik, s ez nagy fájdalmakkal jár. Szinte rendszeres orvosi kezelésre szorul, többször volt kénytelen táppénzes állományt igénybe venni, kórházban ás kezelték, műtötték. Teljesen egyedül él, idős szüleit is neki kell támogatnia. Az iskolában, pontosabban a napközi otthonban feladatai közé tartozott, hogy az iskolai étkezések után a térítési dijakat beszedje a tanulóktól és a pedagógusoktól egyaránt. Ezt a beszedett összeget azután postán el kellett volna küldenie a tanácshoz. Előfordult, hogy az összeget havonta* több alkalommal szedte össze, s volt olyan, hogy aznap már nem tudta postára adni, hanem a fiókjában egy vaskazettában helyezte el, de ott tartotta a kulcsokat is. Később a vizsgálat állapította meg, hogy az asszony 1978. január 1-től 1980. október 10-ig a beszedett térítési díjakból 102 ezer forinttal kevesebbet fizetett be a községi tanács köiltség- vetési számlájára. Kiderült az is, hogy ebből a pénzből 670Ó forintot magával vitt Vácra, ahová kórházi gyógykezelésre utazott. Elmondása szerint az volt a szándéka, hogy ezt a pénzt majd Vácról küldi el postán Orgoványra, de. — amint mondta — a kórházban ellopták tőle, nem tudja ki és mikor. Mo.ndta azt is, hogy 1978-ban a már említett vaskazettából egyszer ötezer, később pedig tízezer forintot tulajdonítottak el. Ezeket a nem kis összegű „eltűnéseket” viszont ő soha nem jelentette sem kollégáinak, sem felettesének ... A fennmaradó több, mint nyolcvanezer forintot — beismerte — saját céljaira fordította, abból különféle ingóságokat vásárolt. Az asszony a tárgyalás során beismerte cselekményét, bűnösnek vallotta magáf, és megbánást tanúsított. A bűncselekmény elkövetését illetően arra hivatkozott, hogy az ellenőrzés hiánya késztette a pénz elsik- kasztására... Amint már említettük, ez nagyon rossz „védekezés”. A Kecskeméti Járásbíróság — nem jogerősen — az asszonyt egyévi fogházban letöltendő szabadságvesztésre üélte, kétezer forint pénzmellékbüntetés ■ megfizetésére kötelezte, és további két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Ugyanakkor kimondta a bíróság, hogy a volt pedagógus köteles megtéríteni az orgoványi tanácsnak az okozott kárt. G. S. A nézőpont más Pedig ezen a környéken legkevesebb öt-hat gyerek volt egy családban. Boldog volt, aki ide jöhetett vagy szülei örökébe léphetett, mert élete végéig munkát kapott, s hajlékot a feje fölé. Három-négy hold szőlő jutott egy családra, s nem számított a hajnaltól késő estig tartó robot, a csak egy szoba-konyha (az utóbbi rendszerint szabadtüzelésű), amiben zajlott az élet születéstől a halálig. De nem kellett a férfiaknak Szent György-naptól Szent Mihályig napszámba menni, az asszonyok a gyerekek közelében dolgozhattak, sőt korán munkára lehetett fogni a kiscsa- ládot is. Nem gazdagságot, csak éppen- hogy megélhetést jelentett a város szőlejében kapásnak lenni. Amint fordult a történelem kereke, aki csak tehette, menekült ettől a viszonylagos szerencsétől. Most türelmetlenek, amikor hazalátogatnak, zúgolódnak: Kapásfalun nincs telefon, patika, orvos, legalább hetente egyszer ügyelet kellene. A leveleket, újságokat nem viszi helybe a postás, csak a bolt melletti számozott levél- szekrényig. Vízvezeték nincs, bezzeg a tőserdei nyaralókban (harminc évvel ezelőtt még legelő volt a helyükön) a csapból folyik a víz. Szilárd burkolata is csak annak az egy útnak van, amelyik áz üdülő felé vezet... A kapásfalusiak erre csak csóválják a fejüket: élelem, ruha van, nincs itt semmi baj, azonkívül hogy kicsi a nyugdíj és fogytán az erő. Bódorék szerencsések Így summázza a mondandóját Bodor Sándorné is, amikor kívánságáról faggatom, ök egyébként nagyon szerencsések. Azon kevesek közé tartoznak, akikkel Károly fiuk együttlakik — a hét gyerek közül egy —, s mivel menyük most éppen a második kicsivel gyesen van, a házimunka is megoszlik. Villany talán Ijúsz éve lehet a lakásban. A szoba-konyhát átépítették, három szoba, előszoba, tágas konyha van. Megmaradt hátul a kiskonyha, ott végzik a nagymosást, ott főzik a jószágnak a darát, krumplihéjat. Azon iparkodnak, hogy minden évben vágjanak két 100—120 kilós hízót, egyet a fiatalok, egyet a maguk számára. Víz? Ügy tíz-tizenöt éve vettek egy szivattyút a kútra. Bizony, a nagymosáskor legalább tízszer kell fordulni az udvarról a két vödörrel, ugyanennyiszer, amikor az utcára kihordják a szennyvizet. A múlt — olyan nehéz volt, talán igaz sem volt. A ház végében van 600 négyszögöl szőlő, benne néhány gyümölcsfa, a sző- lőhátján megterem a krumpli, borsó, meg ami kell a családnak. A kötözés az asszonyok dolga, a permetezés a férfiaké. Bodor Sándorné 63 éves, a korától — mint mondja — még bírná a nehéz munkát, az egészségétől már nem. Annak idején metszett, permetezett, most már a kapálás is a menyére marad. Addig inkább foglalkozik az unokákkal, vagy bevásárol a családnak. A kapásfalusi boltban úgyszólván minden kapható, ami naponta kell. A többiekért — cipőért, felsőruházatért, iparcikkekért — Kecskemétre, vagy Lakitelekre utaznak. A közlekedés jó, a megyeszékhelyre és vissza délelőtt, délután legalább két busz van, ami a bevásárláshoz megfelel. A televíziót, hűtőszekrényt, porszívót Lakiteleken javítják, vagy ha olyan a hiba, helyben csinálja meg a szerelő, legrosz- szabb esetben is kész van két hét alatt. Az aprójószág nem fázik Városi létemre úgy hallgatom Bódor Sándornét, mintha nyu- godt-derűs hangján mesét mondana. A legkisebb unoka is így érzi, csendben alszik édesanyja ölében, aki ezután beviszi őt a meleg szobába. Az előszobában, ahol beszélgetünk, bizony kicsit hűvös van. Bár tüzelőt kapnak az erdőgazdaságtól — Károly fiuk itt dolgozik —, felesleges lenne jobban megrakni a kályhát. Azt a helyiséget, amelyikben keveset tartózkodnak, vagy ahol sokat mozognak, nem kell túlfűteni. A takarékosság Kapásfalun nem jelszó, hanem mint sok más tanyai-falusi házban, évszázadok óta beidegződött parancs. Létkérdés. Nem is tudom elképzelni, van-e itt valami, ami haszontalan szemét. Még a salak sem az, a sár vagy a síkosság ellen az utcára szórják. A vissza nem váltható üvegekbe befőtt, vagy paradicsomlé kerül. Hőt ad minden, amit csak a tűz megemészthet, s persze a konyhai hulladék a jószágé. Meg ezenkívül sok egyéb, például a gondoskodás, a törődés, mert a sertés, a baromfi a legfontosabb élelem. Amíg Bódor Sándorné a csaknem 20 fokos hidegben a kapuig kísér, aggódom érte, hogy megfázik. Nevet, ö megszokta. Megjegyzésemre, hogy szokatlanul kemény a tél, helyesel: „bizony, az aprójószágot melegen, a belső ólban kell tartani!”. Kovács Klára W A kenyeret naponta szállítják Alpárról. & Bódorék házával szemben a kerekeskút nem múltbéli emlék, ma is innen hordják a vizet.
