Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-31 / 26. szám

2 • PETŐFI NÉPE 9 1982. január 31. HETI VILÁGHlRAPÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Jaruzelski tábornok a szejm ülésén elmondott beszédében a rendkívüli állapot enyhítésének lehetőségeiről szólt. — A meg­szállt Betlehem és Gaza polgármestere Izrael elismerésére szólított fel, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet elítélően nyilatkozott a felhívásról. — Reagan üzenete „az Unió helyzetéről”. KEDD: Gromiko és Haig majdnem nyolcórás megbeszélést folytatott Genfben. — Stefan Olszowski a Lengyel Egyesült Munkáspárt feladatairól foglalt állást. — Árrendezést jelentettek be Csehszlo­vákiában. SZERDA: A szovjet külügyminiszter látogatása Berlinben. — Az ame­rikai belügyminiszter Izraelbe utazott. — Letette a hivatali esküt Koivisto finn elnök. — Váratlan egyiptomi—szudáni csúcstalálkozó volt Asszuánban. CSÜTÖRTÖK: Haig Kairóban Mubarakkal tárgyalt a palesztin auto­nómia kérdéséről. — Az olasz rendőrség különleges osztaga kisza­badította a „Vörös Brigádok” által fogvatartott Dozier amerikai NATO-tábornokot. — Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere Budapesten'. PÉNTEK: Mubarak egyiptomi elnök az olasz tévének adott nyilatko­zatában közölte, hogy szerinte a Szovjetuniót be kell vonni a Kö­zel-keleti rendezésbe. — Husszein jordániai király önkénteseket küld Irán ellen Irak oldalán. — Megkezdődött az ENSZ közgyű­lés rendkívüli ülésszaka. SZOMBAT: Schmidt kancellár lemondással fenyegetőzik, ha gazdasá­gi terveit nem fogadják el. — A francia—nyugatnémet viszony­ban ismét'közeledés mutatkozik Mauroy bonni látogatása után. — Brüsszelben bejelentették, hogy júniusban NATO-csúcstalálkozó lesz Reagan európai körútja során. — Mubarak európai körútra indult, amelynek első állomása Róma. A hét három kérdése: Hogyan alakul a szovjet—amerikai viszony a genfi találkozó után? Genfben majdnem nyolc órán át tárgyalt egymással a szovjet és az amerikai külügyminiszter. Találkozójuk egyik szakaszában négyszemközt vitathatták meg a felmerült kérdéseket. Négyszem­közt — ez a diplomáciában leg­többször a tolmácsok jelenlétét is magában foglalja, de talán Gro- mikónak és Haignek erre nem volt szüksége, mivel a szovjet külügyminiszternek idestova 45 éve (!) munkanyelve az angol... 1937-ben már a washingtoni szov­jet nagykövetségen szolgált. A háború idején ott volt Jaltában, majd Potsdamban a világtörté­nelmi jelentőségű szovjet—ame­rikai—angol tárgyalásokon, azóta meg a szovjet—amerikai párbe­szédnek úgyszólván minden for­dulatát személyes részvevőként élte meg. (Haig — az amerikai rossznyelvek szerint — nem is tud olyan jól angolul, mint szov­jet kollégája. A sajtó az óceán mindkét oldalán szemére veti nyelvtani hibáit, stílusbeli pon­gyolaságait ...) Gromiko mindenesetre világo­san és egyértelműen kifejtette, hogy a Szovjetunió nem hajlan­dó Lengyelországról tárgyalni, és visszautasította az amerikai be­avatkozási kísérleteket. Viszont az egész világ szempontjából dön­tő kérdésekre összpontosított: a Szovjetunió kész máris tárgyalni a hadászati nukleáris fegyverek korlátozásáról, holott az USA po­litikája arra irányul, hogy aka­dályozza e probléma megoldását, mivel a tárgyalások megindításá­nak kérdését összekapcsolja a lengyelországi helyzet alakulásá­val. (Az USA változatlanul a szükségállapot megszüntetését, az internáltak szabadon engedését, és a lengyel kormány, a Szolida­ritás meg az egyház közti tárgya­lások megkezdését sürgeti.) A genfi tárgyalások világvissz­hangjának középpontjában az a felismerés áll, hogy a lengyel ügyben megmutatkozó súlyos né­zeteltérés ellenére a két fél meg­állapodott az eurostratégia.i fegy­verek korlátozásáról Genfben megindult kényes és bonyolult tárgyalássorozat folytatásában. A tény, hogy a Moszkva—Washing­ton párbeszéd nem szakadt meg, az USA nyugat-európai szövetsé­gesei számára is megkönnyebbü­lést jelentett. Sem Bonnban, sem Párizsban nem mutatnak sok haj­landóságot az amerikai „kemény vonal” követésére. így például abban sem, hogy a madridi kon­ferenciát abbahagyják, pedig Wa­shingtonban még ilyen elgondo­lás is felmerült. Ami pedig a Reagan-kormányzat által „a Len­gyelországgal való szolidaritás napján” szervezett óriási propa­gandaakciót illeti, az már jó előre ellenérzéseket váltott ki a nyugat­európai közvéleményben. Hogyan hat ki a közel-keleti helyzetre az ENSZ-közgyűlés rendkívüli " ülésszaka ? A Biztonsági Tanács, amint az várható volt, nem tudott mit kezdeni a Gölán-üggyel: az ame­rikai vétó megakadályozta, hogy a szíriai terület jogtalan bekebe­lezése miatt az ENSZ-nek ez az operatív döntésekre elsősorban hivatott szerve Izrael ellen tény­leges büntető intézkedéseket hoz­zon. Amikor arról hangzott el javaslat, hogy a diplomáciai patt­helyzetben a Biztonsági Tanács adja át a szír panasz ügyét az ENSZ-közgyűlésnek, amely külön e célra ül majd össze, akkor az USA (és a leghívebb szövetsége­sének mutatkozó Nagy-Britannia) már csak tartózkodott a szava­zástól. Mindenki más a Bizton­sági Tanácsban a rendkívüli köz­gyűlés összehívása mellett adta le voksát. I 9 „Barátság—82" elnevezésű közös taktikai hadgyakorlatot kezdtek Csehszlovákiában a csehszlovák, a magyar és a szovjet hadsereg ala­kulatai. A képen Gustáv Husák köztársasági elnököt, a CSKP KB fő­titkárát egy magyar katonatiszt köszönti a gyakorlat színhelyén. (Fotó: CTK — MTI — KS) 9 Kedden szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó színhelye volt Genf. A képen jobbra: Andrej Gromiko, balra: Alexander Haig. 9 A hét elején Varsóban ülést tartott a lengyel parlament. A ké­pen: Wojciech Jaruzelski hadse­regtábornok, a Nemzeti Megmen­tés Katonai Tanácsának elnöke, miniszterelnök beszédét mondja a szejm-tanácskozáson. (Fotó: CAF — MTI — KS) 9 Kiszabadították James Dozier amerikai tábornokot. A NATO- tisztet 42 napig tartották fogva a „Vörös Brigádok” terroristái. A képen: a tábornok szabadulása után. (Fotó: UPI — MTI — KS) • Géniből az NDK-ba utazott Andrej Gromiko. A képen vendéglátói­val, köztük Erich Honeckerrel látható a szovjet külügyminiszter. (Fotó: ADN ZB — MTI — KS) Az ülésszak arra mindeneset­re jó lesz, hogy a világ figyel­mét ráirányítsa a Golán-fennsík annexiójára és arra az izraeli po­litikára, amely mindegyre új meg új meglepetéseket tartogat. Meg­lehet, hogy áprilisig, a Sinai-fél- sziget kiürítésének tervezett dá­tumáig még lesz egy-!két váratlan izraeli lépés ... Haig amerikai külügyminiszter számára sem volt kellemes, hogy a jelek szerint hiába járt két hé­ten belül kétszer is Jeruzsálem­ben: a Begin-kormányzat hajtha­tatlan a palesztin autonómia kér­désében. Azt csak szerény köz- igazgatási könnyítések formájá­ban hajlandó elképzelni. Ez per­sze Egyiptom számára is elfogad­hatatlan. Mubarak (sokkal in­kább, mint elődje, Szadat)’ az arab ügy, s így a palesztin érde­kek védelmezőjeként akar fellép­ni. Persze, a helyzetet csak bo­nyolultabbá teszi, hogy egyrészt két palesztin polgármester Izrael elismerése mellett állt ki, más­részt viszont a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet változatlanul nem elégednék meg egy Camp David-i értelmezésű önkormány­zattal. A közel-keleti problémakörben új elem, hogy Mubarak, aki a minap újra szovjet szakértőket hívatott meg az asszuáni gát üzemeltetéséhez, egy, az olasz té­vének adott nyilatkozatában kije­lentette: a .Szovjetuniónak is részt, kell vennie a közel-'keleti rende­zésben. Kilábal-e bajaiból a Közös Piac ? „Zsákutca”, „süketek párbeszéde” — egyre gyakrabban hallani-ol- vasni ilyen megállapításokat a nyugat-európai gazdasági közös­ség, a „tízek” sajtójában arról, hogy a Közös Piac különböző problémái mindegyre megoldatla­nok maradnak. „No” — azaz „nem" — az angol Lord Car­rington válasza, amikor a közös­ség költségvetésének reformja Nagy-Britanniától változatlanul jelentős áldozatvállalást követel­ne. „Non” — azaz „nem” — mondja a francia kormány, ami­kor a kö^is piaci mezőgazdasági közös ármegállapításról van szó. És így tovább ... A francia—olasz határon az olasz borszállítmányókat borogat­ják ki, a franeia-*spanyol hatá­ron az NSZK-ba szánt saláta ke­rül az országút árkába, jelezve, hogy különösen a francia gazdák elégedetlenek a Közös Piaccal. A brüsszeli bizottság, a Közös Piac „kormánya”, átlag 9 száza­lékos áremelést javasol. Nagy- Britannia megint az, amelynek a válasza: „no!”, az angolok minél kisebb mérvűre szeretnék leszo­rítani az áremelést, a legtöbb or­szágban viszont a termelők a mel­lett kardoskodnak, hogy legalább 16 százalékos (!) emelésre van szükség. Azt mondják, hogy a gazdák reáljövedelme az utolsó három évben 25 százalékkal csök­kent, ami veszélyezteti a mező- gazdaságban szükséges beruházá­sokat, és növelni fogja a mező- gazdasági m u nka nélk üli séget. A munkanélküliségről pedig szinte nem is lenne szabad be­szélni a Közös Piacon, akárcsak az akasztott ember házában a kötélről sem. A tízmillió körül jár a munkájukat vesztettek száma a „tízek” országaiban. Pálfy József TOLLHEGYEN Fölemelt öklök tíz- és százez­reit lehetett látni hétfőn a chilei főváros, Santiago utcáin. Az angol hírügynökség, a Reuter becslése szerint félmillió em­ber gyűlt össze — eredetileg azért, hogy elkísérje utolsó útiára az elhunyt keresztény- demokrata politikust, a volt elnököt, Eduardo Freit. A tö­megben ott voltak a chilei an­tifasiszták, a kommunisták is. A temetési menet egyhamar átalakult egyetlen óriási tünte­téssé a Pinochet-diktatúra el­len. Frei halála alkalmat adott arra, hogy ország-világ előtt bebizonyosod iék a chilei dik­tatúra népellenes jellege és el­szigetelt volta. Avagy mégsem áll egyedül Pinochet? Olyan támogatói akadnak, mint Jane Kirkoat- rirk asszony, az Egyesült Álla­mok ENSZ-beli kénviselőle. aki a chilei rendszerben Latin-Ame- rik-a más számára, is IfUvPtőnrin ..modellt” lát . . . A ..szabadságot’” kiáltások Fr*»i temetésitmenetében e ,.mo* d<d1*» mefrta*?adását Wprtík. Salvadorban vagy Guatemalá­ban a néo feewerrel utasítja el az ilyen „modellt”. VISSZASZEREZNI A BIZALMAT Februárban ül össze a lengyel párt plénuma A Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának február közepén esedékes követ­kező ülésén a párt erősítése, a társadalom bizailmának vissza­szerzése lesz a fő téma .— kö­zöle Kazimierz Barcikowski, a LEMP KB PB tagja, a KB tit­kára egy poznani aktívaérekez- leten. Mint elmondta, a KB-ülés áttekinti majd annak a prog­ramnak a megvalósítási mód­jait, amelyet a szejm e heti ülé­sén Wojciech Jaruzelski hadse­regtábornok terjesztett elő. A legfelső pártvezetés tagjai­nak a vidéki pártszervezetekkel való sorozatos találkozói kereté­ben tartott poznani gyűlésen Barcikowski beszélt a Lengyel- országgal szembenli amerikai korlátozó intézkedésekről. ils. Ezek különösen az idei esztendő első felében okoznak majd ne­hézségeket, nyersanyag- és al­katrészhiány formájában. Wa­shington — mondotta — azért kezdett bele ebbe a kampány­ba, mert így akarja támogatni a lengyel ellenzéket, így akarja elérni, amit a szükségállapot be­vezetése előtt nem sikerült. Az Egyesült Államok eszközként akarja használni Lengyelorszá­got saját világpolitikai játszmá­jában, amely az egész szocialis­ta tábor ellen irányul. Az úgynevezett szankciók kö­zepette kulcskérdés, hogy Len­gyelország mielőbb képes legyen megállítani a termelés csökke­nését. Erre — mondotta Barci­kowski — már az év első felé­ben megvan az esély, a második félévben pedig már javulhat is a helyzet. Reménykeltő, hogy a szénbányászat teljesítménye he­tek óta magas szinten van, s ha januárban sikerül terven felül egymillió tonna szenet felszínre hozni, az 80 millió dolláros ex­portbevételhez juttatja az or­szágot. A szükségállapot nem veszi le a párt válláról sem a tegnapéit, sem a máért, sem pedig a hol­napért viselt felelősséget. A szükségállapot csupán egy utol­só lehetőséget nyújt a pártnak, hogy felülvizsgálja hibáit, szám­ba vegye igazi erőit, rendezze sorait. A szükségállapot lehető­séget teremt a párt számára ahhoz, hogy levonja a múlt ta­pasztaltaiból eredő következte­téseket — hangsúlyozza Albin Siú'ak, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Zolnierz Wol- nosci szombati számában. A Lengyel Néphadsereg napi­lapjában megjelent Cikkében Siwak sürgeti, hogy a LEMP mielőbb tegyen közzé egy nyi­latkozatot, vagy kiáltványt, amely kifejezi, hogy a pártnak célja és szándéka a munkásosz­tály augusztus (1980) utáni vív­mányainak védelmezése, az or­szágban végbemenő demokrati­kus változások szocialista jelle­gének megőrzése. AZ ENSZ RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉSÉN Bírálják Izraelt Az ENSZ-közgyűlés sürgős­séggel összehívott rendkívüli ülésszakán, amely a Golán-fenn- sik izraeli bekebelezése után előállott Helyzetet vizsgálja, a péntek esti vitában Szíria, Li­banon, Kuba és a PFSZ haté­kony intézkedéseket követelt az agresszor állam ellen. Szíria és a PFSZ képviselői felvetették a kérdést, vajon nem kellene-e felfüggeszteni Izraelnek azt a jogát, hogy részt vegyen a vi­lágszervezet munkájában. Mint ismeretes, a Biztonsági Tanács csütörtökön határozta el a rendkívüli ülésszak megtartá­sát. miután az Egyesült Álla­mok a BT-ben vétóval megaka­dályozta egy olyan határozat el­fogadását, amely lehetővé tette volna a világszervezet tagálla­mainak, hogy saját belátásuk szerint szankciókkal sújtsák Iz­raelt a Golan annéxiója miatt. A közgyűlés viszont csak álta­lános jellegű elvi határozatokat fogadhat el, csak ajánlásokat te­het, és nem rendelhet el bün­tető intézkedéseket. A péntek esti vitában az arab felszólalók kiemelték az Egye­sült Államok felelősségét), te­kintettel arra, hogy stratégia egyezménye Izraellel felbátorí tóttá 'Tel-Avivot a terjeszkedés re. Faruk Kaddumi, a PFS’ Politikai Osztályának vezetője figyelmeztetett arra, hogy Wf shington és Tel-Aviv stratégi együttműködésének folytatá: Izrael további terjeszkedés , szolgálja. A közgyűlés hétfőn délut folytatja a vitát. Elutazott hazánkból Oskar Fisch< Szombaton elutazott Budapest­ről Oskar Fischer, az NDK kül­ügyminisztere, aki Púja Frigyes külügyminiszter meghívására tett látogatást hazánkban. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Púja í gyes búcsúztatta. Jelen volt S lai Béla, hazánk berlini, va mint Rudolf Rossmeisl, a Nér Demokratikus Köztársaság búi pesti nagykövete. (MTI) •A Kodály-társaság közgyűlése A Magyar Kodály Társaság szombaton a Fészek művészklub­ban tartotta meg II. közgyűlését. Az 1978 nyarán alakult szervezet ezúttal elsőízben vonta meg az azóta eltelt időszakban végzett ■munkájának mérlegét, megvitat­va a Kodály Zoltán művészeté­nek, népszerűsítésének, szellemi öröksége ápolásában elért ered­ményeket. Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, elnöki beszámolójá­ban hangsúlyozta: jelentős fel­adatok várnak a társaságra a Ko­dály Zoltán születésének cen.c náriumával kapcsolatos ünnep: gek során. Igyekeznek összhí i- got teremteni az országszete nagy számban tervezett ünnepi programok, megemlékezések kö­zött. A közgyűlés vitájában felszólalt Tóth Dezső művelődési miniszter- helyettes is. A közgyűlésen megválasztották a társaság új, tizenöt tagú elnök­ségét, s tisztségviselőit. A Magyai Kodály Társaság elnöke ismét Szokolay Sándor lett, (MTI) A MEPHISTO VOLT A LEGJOBB Átadták a kritikusok díjait Ahogy azt várni lehetett, a Magyar Újságírók Országos Szö­vetségének tv- és filmkritikusi tagozata 1981 legjobb filmjének Szabó István Mephisto című al­kotását választotta. Az oklevelet a MÜOSZ székházában szomba­ton megtartott ünnepségén Pál­fy József elnök adta át a ren­dezőnek, és a többi, kiemelkedő munkájáért elismerésben része­sített művésznek. A legjobb operatőrnek járó díjat Ragályi Elemér kapta a Ripacsok című filmben nyújtott munkájáért. A díszlettervezők közül Banovich Tamás munkáját ismerték el a Zsarnok című filmhez készített díszletért. A színészek közül Rolf Hoppe NDK-beli művész a Mephisto tábornokáért, Básti Júlia a Kettévágott mennyezet- 'ben, Koltay Róbert pedig a Bol­dogtalan kalap című filmben nyújtott alakításért vehette át a filmkritikusok díját. Ugyan­abban az elismerésben részesült Fehér Tamás A modell, és a könyv, illetve Rófusz Ferenc A légy című művéért. Döntöttek a tv-kritikusok is: a legjobb rendezésért járó díjat a Közjáték Vichyben című Arthur Miller-darab színrevite- léért Hajdúfy Miklós nyerte el. Hasonló elismerésben részesült Bokor Péter, a Századunk című sorozatért, valamint Rádai Mi­hály Unokáink sem fogják látni című városvédő műsoráért A színészek közül Páger Antal A messziről jött ember, Kovács Mária A havasi selyem'fiú, és Cserhalmi György Az utolsó al­kalom círpű produkciókban nyújtott teljesítményéért érde­melte ki a tévékritikusok díját. A díjat különben először húsz éve, 1962-ben ítélték oda a kri­tikusok, s elsőként Fábry Zol­tán részesült benne, a Két fél­idő a pokolban című filmjéért. )

Next

/
Oldalképek
Tartalom