Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-03 / 1. szám

1982. január 3. • PETŐFI NÉPE • 3 TÁRSADALMI JUTTATÁSOK TERMÉSZETBEN ÉS PÉNZBEN (1.) Minden hátrányt nem ellensúlyozhatunk CIKKÜNK NYOMÁN Juditon segítettek A társadalmi juttatások — az életszínvonal-politika céljainak megfelelően — rendkívül dina­mikusan bővültek az elmúlt években. Erre a fejlődésre jel­lemző, hogy 1963-ban még 100 forint munkajövedelemhez 23, 1980-ban már 48 forint társadal­mi juttatás járult. Némi egysze­rűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a lakossági jövedelmek, juttatá­sok kétharmad része a munká­val arányosan kerül szétosztásra, egyharmad része pedig a mun­kavégzéstől függetlenül keletke­zett hátrányok csökkentését szol­gálja. A szociálpolitika a társadalmi­gazdasági fejlettség mai szintjén nem képes mindenféle hátrány ellensúlyozására, a társadalmi esélyegyenlőség megteremtésére. Az eltérő foglalkozási, rétegződé- si, demográfiai helyzetből, telepü­lési viszonyokból adódó különb­ségek legfeljebb mérsékelhetők, csökkenthetők, de meg nem szün­tethetők. így például a nagy csa­ládok következetes szociálpoliti­kai támogatásával megelőzhetjük a további hátrányok keletkezését, de a hátrányokat maradéktalanul nem küszöbölhetjük ki. A gazdasági és a szociálpoliti­kai célok nem állíthatók szembe egymással. A szociálpolitika vég­ső soron a társadalmi-politikai feszültségek csökkentésével, meg­előzésével hozzájárul a sikeres gazdasági tevékenységhez. De a gazdaság fejlesztése elsőbbséget élvez a jelenlegi helyzetben, hi­szen a szociálpolitikai feladatok megoldása szintén a gazdaság teljesítőképességének alakulásá­tól függ. A korlátozott anyagi lehetősé­gek és a gyarapodó tennivalók szorításában a szociálpolitika a feladatok határozott rangsorolá­sára kényszerül. A meglevő esz­közök eredményesebb felhaszná­lósa, az eddigi tapasztalatok kö­rültekintő elemzése, a feladatok összefogott, átgondolt, célirányos meghatározására van szükség. A szociálpolitika alapvetően álla­mi feladat, emellett azonban a társadalmi összefogás sokféle le­hetőségével is élnie kell. Elismerésre méltóak azok az eredmények, amelyeket eddig el­értünk, amelyekre építhetünk. Társadalmi juttatásaink kiállják a nemzetközi összehasonlítás pró­báját. Jelentős összegeket köl­tünk a jogos igények mind tel­jesebb kielégítésére. Tavaly ösz- szesen 147,3 milliárd forintot for­dított az ország társadalmi jutta­tásokra, éppen háromszor annyit, mint tíz évvel ezelőtt. A társa­dalmi juttatások megoszlása a következő (millió forintban): Pénzbeni juttatások 87 300 Ebből nyugdíj 55 979 családi pótlék 13 561 gyermekgondozási segély 3 913 táppénz 8 534 terhességi­gyermekágyi segély 1 535 anyasági segély ' 360 temetési segély 98 ösztöndíj 997 Természetbeni juttatások 60 000 Ebből egészségügyi juttatások 17 800 szociális juttatás és bölcsőde 3 750 oktatási juttatás, óvoda 24 800 kultúra, sport, üdülés 7 900 Társadalmi juttatások összesen 147 300 Ha ezt az összeget elosztjuk a lakosság számával, kiderül, hogy 1980-ban egy magyar állampol­gár évi 13 834 forint társadalmi juttatásban részesült. Legnagyobb ütemben a pénzbe­ni társadalmi juttatások gyara­podtak: egy lakosra jelenleg 20- szor akkora összeg jut, mint 20 évvel ezelőtt. Kisebb ütemben, 2,6rszeresükre növekedtek a ter­mészetbeni társadalmi juttatások a 20 év alatt, arányuk a lakosság növekvő jövedelméhez viszonyít­va lényegében nem változott. így az egészségügyi, illetve oktatási társadalmi juttatások növekedé­se, bár meghaladta a nemzeti jö­vedelem növekedési ütemét, leg­feljebb a szükségletek mennyisé­gi gyarapodásával tartott lépést, s nem tette lehetővé az igények minőségileg is megfelelő színvo­nalú kielégítését. Ami a fejlesztési lehetőségeket illeti: a költségvetés szociális ki­adásai — a beruházási összege­ken belül — 65—70 milliárd fo­rinttal, folyó áron több mint 40 százalékkal növekednek 1981-v- 85-ben. De e tekintélyes összeg legnagyobb része az érvényes szabályok szerint automatikusan növekvő kiadások fedezésére szolgál. (Például a nyugdíjak nö­velésére, a tervidőszakban belé­pő új kórházi, bölcsődei, óvodai, szociális otthoni helyek fenntar­tására stb.). Végül is 8—8,5 mil­liárd forint marad a pénzbeni társadalmi juttatások fejlesztésé­re. Az új intézkedések közül már ismert az átlag alatti nyugdíjak, illetve a három és több gyerek után fizetett családi pótlék reál­értékének megőrzése. Bizonyára elnyeri a társada­lom egyetértő támogatását ez a gondoskodás a legszűkösebb anyagi viszonyok között élőkről. A lakosság e nem kereső, ala­csony jövedelmű részét igen ér­zékenyen érintené az évi 4,5—5 százalékos fogyasztói áremelés, ha nem kapna szinte személyre szóló garanciát az életszínvonal­stabilizálási program keretében. A lakosság másik, nagyobb ré­sze inkább képes a drágulásokat elviselni, illetve azt több és jobb munkával ellensúlyozni. K. J. (Folytatjuk) VARÁZSGÖMB • Az ELZETT Művek Lemezgyá­ra győri gyáregysége új típusú já­tékkal rukkolt ki, a napokban kerül a játékboltokba a Varázs- gömb elnevezésű, saját fejlesztésű logikai játékuk. Budapest ajándékbolt Szófiában A ’ bolgár—magyar kereskedel­mi kapcsolatok évről évre bővül­nek. Tavaly 11, az idén várha­tóan már 18 millió rubel értékű árut cserél a két ország. A ke­reskedelmi együttműködés újaibb példája szaküzletek nyitása Szó­fiában és Budapesten. A bolgár fővárosban a közelmúltban meg­nyílt a magyar illatszereket, koz­metikumokat, ajándéktárgyakat árusító Budapest- szaküzlet. Ki segít Juditon? — kérdeztük fél évvel ezelőtt lapunk hasáb­jain, és leírtuk, hogy Kunszent- miklóson a Kalap utca 8. szám alatt milyen nehéz körülmények között él özvegy Orgonás Sán- dorné, és huszonöt éves mozgás- sérült lánya, Judit. Orgonás néni szégyenlősen, szinte elnézést kérőén sorolta ak­kor unszolásunkra a bajokat: nincs meleg vizük, elromlott a hűtőgépük, a beteg kislány nem használhatja a W; C.-t. Az udva­ron összedőléssel fenyegetett az öreg óí, mellette magasra gyűlt a szemét, az emésztőgödör régen megtelt, a konyhába nyíló ajtó kieséssel fenyegetett, és a para- lízisben megbetegedett lány szo­báját kémény híján tisztessége­sen fűteni sem lehetett. A cikknek élénk visszhangja támadt Kunszentmiklóson. Az újságolvasók többsége átérezte anya és lánya nehéz helyzetét, támogatta a kezdeményezést, so­kan maguk is fölajánlották segít­ségüket. Kötelességünknek érez­zük, hogy a cikk megjelenése nyomán kibontakozott széles tár­sadalmi összefogásról tájékoz­tassuk olvasóinkat. Szerkesztőségünk a cikk meg­jelenését követően levelet kapott Bognár Lászlótól, Kunszentmik- lós tanácselnökétől. A tanácsel­nök ebben felsorolja, mi minden történt Orgonáséknáí alig más­fél hónap alatt. A Sütőipari Vál­lalat Béke szocialista brigádjá­nak tagjai kerekedtek fel leg­előbb, hogy a kis ház körül ren­det teremtsenek. Követte őket a cikkben is említett Május 1. bri­gád — amelynek tagjai a tej­üzem dolgozói — akik már ko­rábban is segítették a családot. A tanács költségvetési üzeme ha­ladéktalanul kiszippantotta a megtelt emésztőgödröt, s ezt a tevékenységet a szükségletnek megfelelően a jövőben is elvégzi díjtalanul. Á tanács szakigazga­tási szerve kijavíttatta az épület tetőzetét, és a téli tüzelő beszer­zésére ezer forint rendkívüli se­gélyt utalt ki. Csatlakozott a segítőkhöz a kunszentmiklósi Építő- és Szol­gáltatóipari Szövetkezet is, amelynek elnöke felajánlotta, hogy a fűtési idény kezdete előtt új kéményt és új ablakot építe­nek Judit szobájára. A GELKA kecskeméti központja pedig cent­rifugát ajándékozott az Orgonás családnak. Jóleső érzés volt olvasni a ta­nácselnök levelét, s távolról sem az ellenőrzés szándéka vezérelt bennünket, amikor ismét felke­restük az Orgonás családot. Ju­dit lelkesen számolt be a történ­tekről : — Vasárnap jelent meg a ri­port, és hétfőn reggel már itt állt a ház előtt a szippantókocsi. A rákövetkező napokban eljött a Béke brigád, és kitakarították az udvart. Azután bekopogott két hölgy Kecskemétről a Hazafias Népfront ajándékával. Majd új ablakot hoztak és kéményt épí­tettek. Márkus József 15 kéve náddal megjavította a tetőt. A tanács szenet hozatott... Megírtuk annak idején, hogy Judit tanulni szeretne. Nos meg­látogatta őt a gimnázium igazga­tója és az egyik tanárnő. Az idén megfelelő létszám híján, nem indítottak ugyan osztályt, de remény van arra, hogy a kö­vetkező tanévben Judit elkezdhe­ti a gimnáziumot. Ez történt tehát Kunszentmik­lóson Orgonáséknáí, a Kalap ut­cában. örömmel adunk hírt ar­ról, hogy Juditon segítettek. Am ne vegyék rossz néven, ha az új­ságíró ezzel fejezi be: bojler, me­leg víz még ma sincs Orgonásék fütdőszobájában. Sitkéi Béla RAJZFILMEK KECSKEMÉTRŐL A pulikutya és társai • Jelenet A pulikutya című rajzfilmből. Rendezte ifj. Űjváry László és Jankovics Marcell. igen sikeres sorozat végére tesz ma este pontot a, televízió A pulikutya című rajzfilm sugárzásá­val. A Magyar népmesék eddigi tizenkét epizódja igen jó visszhangot váltott ki a közönség körében. Ezt bizonyítják a beszélgetések, mindennapi spon­tán véleménynyilvánítások, és a tudományos igény­nyel végzett tetszésmérések is. Sőt, a kritika sem maradt néma. „A mese ne­künk szól — írja például a felnőtteknek szánt ér­tékelésében Zappe László, a Népszabadság hasáb­jain. — S ez nem csak a műsoridőiből derül ki, ab­ból hogy nyolc órakor kezdődik. A rajzok ritmu­sának vidám derűje, enyhén groteszk stilizáltsága éppúgy élményt nyújt a felnőtteknek is, mint a Kaláka együttes kísérőzenéje, vagy a mesemondók, Molnár Piroska és Szabó Gyula évődő hangvétele.” Nem véletlen a hazai jó visszhang. A népmesék egyszerre stilizált és érzékletes világa, nagyon em­beri fordulatai és jellemei utat találtak a Pannó­nia Filmstúdió kecskeméti műtermének feldolgo­zásában a világ sok részébe. A sorozatot bemutat­ják a szocialista államok, s megvásárolta vala­mennyi nyugat-európai ország is. A további forgal­mazást a Telecip nevű francia cég intézi, a közve­títést francia szinkron segíti elő. A kísérőszöveg szervesen illeszkedik a látványhoz, de néha szinte olyan érzés fogja el a nézőt, hogy önmagukban is megállják helyüket az életteli humort, máskor fi­nom erotikát, balladai tömörséget vagy éppen népi bölcsességet sugárzó történetek, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia néprajzkutató csoportjával való együttműködés eredményeként elevenedhettek meg a figurákba lelket lehelő animációs módszer jóvoltából. A kecskeméti műterem továbbra is jelentkezik alkotásaival a képernyőn. Az új évben egyebek között Hegyi Füstös László filmjét láthatjuk A pénz beszél címmel a forint történetéről. Szoboszlay Pé­ter■ Megmutatom messziről címmel mutat rá a közérdek, felelősség és hatalom kapcsolódási pont­jaira. S nem marad folytatás nélkül a méltán köz­kedveltté vált Vízipók-csodapék sorozat sem. Egyre jobban magára találva és vállalt program­ját kiteljesítve hallatnak magukról a kecskeméti rajzfilmesek. Ezt bizonyította a műterem-alapítás tizedik évfordulóján, a budapesti Horizont mozi­ban rendezett, összefogott bemutatkozás is. Megér­demelten állapította meg ekkor Sumonyi Zoltán­nak az Élet és Irodalomban megjelent jegyzete; „Akik ma itt megnézik A két aranyhajú fiút és A rókaszemű menyecskét, azoknak holnap levetíthe­ted a Szindbádot vagy a Csontváryt is” ... H. F. KÉPERNYŐ Milyen volt? Az ősidőkben „hol szilvesztereztél?” kérdéssel köszöntötték egymást az ismerősök az új év első napján. Manapság a .unilyen volt?” a leg­udvariasabb és a legáltalánosabb üdvözlési forma. Tiszteletteljes: kifeje. zi, hogy a válasz érdekli a kérdezőt. Gyakorlatias, mert minden be. vezetés nélkül a tárgyra irányul, megkezdődhet a beszélgetés. A szilveszteri tévéműsorról természetesen. Furcsán néznének arra, ki netán „nem láttam”-mal térne ki az állásfoglalás előli, lévén közügy a televízió szilveszteri produkciója. A mellébeszélés, a körmönfont magyarázkodás Sem ildomos, mi több, gyanús. Kerek perec, meg kell mondani, hogy igen vagy nem. Középút nincs. Tetszett Mi mást tehetnék, ki kell nyil­vánítanom véleményemet. Tetszett. Felkiáltójel nélkül, lelkendezés nélkül írom: tetszett. Tetszett, mert nem bosszantott a minden áron nagyotakarás, mert a korábbiaknál ritkábban feledkeztek meg a szerkesztők, rendezők arról, hogy a tévét nemcsak hallják, nézik is. Tudo­másul vették: az évvégi . hajrá lassan kimegy a divatból. Nem a tévé évvégi műsoraira vár va­lamennyi hajdani, mostani és várható közéleti problémánk megoldása. A műsorigazgatóság tudatossá­gára vall, hogy már a délutáni műsorok a gyorsfutású időhöz, a visszahoz hatat lan órákhoz, per­cekhez, a természet megmásítha­tatlan törvényeihez kapcsolódtak. December 31-re osztották műsor­ba az Időutazás című vetélkedőt. A Perpetuum mobile játéka — mint Bertold és Amadeusz, a két botcsinálta utazó — igazán lele­ményes forgatókönyv és talpra­esett játékvezető (zsürielnök) hí­ján v el-elakadt az időalagútban, de döcögve mégiscsak célba érke­zett. A kaposvári színház mese­játéka megérdemelte az ismétlést, jó színházat láthattunk, noha egyik-másik főszereplő halová- nyan „mesélt”. Jövendölések A Milyen évünk volt? keddi műsorból is megtudhatta, aki ne­tán eddig nem észlelte: elkomo­rult világban élünk. Merényletek riogatják az embereket, százával puskáznak agyon politikai ellen­feleket szentnek mondott eszmék nevében, ezrével pusztulnak cse­csemők hiányos táplálkozás miatt, iszonyú fegyverek végveszéllyel fenyegetik az emberiséget. A mi lesz velünk, a mi lesz holnap mindenkit foglalkoztat. A techni­ka és a tudomány beláthatatlan és egyre ellenőrizhetetlenebb ha­talma sokakban megingatja a jö­vő kiszámíthatóságának, befolyá­solásának a reményét. Az új fel­fedezések. az új találmányok tíz- és százmilliók számára fölfogha­tatlanok. (A villanytalan tanyai öreg mit érthet a már a gyermek­műsorokban is szereplő számító­gépek működéséből?) A közelgő ezredforduló is új életre gerjeszti a világ sorsával, az emberiség­gel kapcsolatos hiedelmeket. (Még a tudós racionalista Buday Dezső kecskeméti író is a nyolc­vanas évekre teszi 1916-ban írt utópista regényében a két világ­hatalom földgolyót veszélyeztető háborúskodását.) A „Teknyőkaparó”-ról és a képzeletbeli táltosról készített dokumentumfilm sajnálatos idő­szerűségét ezek után aligha szűk-' séges bizonyítanom. A szegedi körzeti stúdió új filmje (forgató­könyvíró Polner Zoltán, szerkesztő Király Zoltán, gyártásvezető: Farkas Gyula, rendező asszisztens Varga Mihály, rendező operatőr Rozsnyai Gyula) a magyar való­ság megismeréséhez értékes ada­lék. Tudatja: olyan emberek is vannak, akik hittel hisznek a múltat és a jövőt átlátó, hol itt, hol ott föltűnő vándor „Teknyő- kaparó” kijelentéseiben, jóslatai­ban. Ezért nem mondom a kitűnő néprajzkutató évtizedes gyűjtő­munkájának eredményeként meg­ismert hiedelmeket érzékletesen bemutató filmet a szó hagyomá­nyos értelmében vett csak nép­rajzi filmnek. Joggal hiányolhat­nánk a sámánizmusról a bővebb tájékoztatást, az összefüggések föltárását, noha a tudományos kutatók elől is rejtekező jószán­dékú, segítőkész Teknyőkaparó fölfedezése önmagában elismerés­re méltó teljesítmény. Óva intek mindenkit attól, hogy megmosolyogja, sajnálja a kör­nyezetükről, a világ mai állapo­táról, a szinte követhetetlen vál­tozásokról, az életmód, az erköl­csök átalakulásáról nyilatkozó tanyaiakat, falusiakat. Válaszaik, következtetéseik, megfigyeléseik többségükben primitívek, kezdet­legesek, gyakran tévesek. A leg- bugyutábbnak tűnő válaszból is sugárzik a világ megismerésének, az események értékelésének a szándéka, a .tudatos lét igénye. Ezért a fölismerésért is érdemes volt az év utolsó napiára időzí­teni a ,.Teknyőkaparó”-t. Szuper Szuperbola A Szuperbola igazolta címét. A televízió egyik legjobb, legtévé- sebb humoros szemléjének min­den erényét föllelhettük a kitűnő összeállításban. Népszerű műso­rok ürügyén, a képsorok között ironizált korunk, társadalmunk furcsaságain, a közéleti személyi­ségek — vagy csak személyiség­nek tupírozott senkiségek — fur­csaságain. A Stirlitz 35. pillanata — például — nemcsak szórakoz­tatott, nemcsak a többször meg­ismételt sorozat valószínűtlensé­gein hümmögött jóízűen, hanem bemutatta az amerikai elnököt, mint a Nyugat legyűrhetetlen coltos bajnokát, a keményöklű tehenészlegényt. Tisztelem, be­csülöm a színészi mesterséget, de nálunk aligha képzelhető el, hogy például Bujtor Pista egyszemély- ben döntsön fontos állami ügyek­ben, noha a mi országunk jóval kisebb, a Pogány madonna meg­találója annyival jobb színész, amennyivel súlyosabb egyéniség. A mélyebben belegondolok jól tudják, hogy a manipulált elnök- választásokon csak az számíthat sikerre, aki leginkább megfelel az amerikai tömegekben kialakí­tott ideáloknak. A mai Ameriká­nak ez a Reagan kellett, tudatta nagyon is komolyan a nagyon is vidám Szuperbola. Körmendi A Madigan-sorozat londoni epi­zódja annyira derűs volt, hogy még az elengedhetetlen hullát is feledtette. A Szeszes éjszaka az utóbbi évek egyik legsikerültebb szil­veszteri összeállításának érződik. Csak annyit róla: a bűvös kocka nagy lelemény, világszám, de Al- fonzó hosszú évtizedek óta ki­fogyhatatlan leleménye sem akár­mi. Mintha ennek ,a klasszikus mulattatónak találták volna ki a tévé-technikát. Talán a Szabad­ság téri intézmény házi mulatsá­gáról valahogyan „bekevert” Cir- kuszolunk közben néztünk olykor az óránkra. Minden elismerést megérdemel a Borsodi Vegyi Kombinát, hogy — ha jól értettem — külön a Medveczky Ilona-műsorra készí­tettek fóliákat, de így sem vált csillogóbbá a túlméretezett Csak táncolok. A táncosnő ma már nem annyira vonzó, tánctudása nem annyira lenyűgöző, hogy több mint félóráig lekösse a nézőket. „A mindent vállalunk” mottó­szerű címmel azonosulva én is vállalom azt a kijelentést, hogy a mindig és egyre kitűnőbb Kör­mendi János Prófétája volt az 1981-es szilveszteri tévé-műsor csúcsa. * Heltai Nándor MUNKÁSMOZGALMI EMLÉKEK „Vasra verten a városházára” • A századfordulón az egy főre eső nemzeti jöve­delem fele volt az ausztriainak, negyede a német­országinak. Bevételeink kétharmadát a mezőgazda' ság termelte. A szegényparasztok — az uradalmakban sínylő­dök. a zsellérek, a törpebirtokosok — mégis szív- fájdító nyomorúságban tengődtek. A hajdani Pest- Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog megye nincste­lenjei az elsők között próbáltak összefogással sor­sukon javítani. Bácsalmáson, Mélykúton csendőrök oszlatták föl 1897-ben a május elsejei fölvonulást. Kiskunhalason a munkásosztály fegyverével, tö­megsztrájkkal tiltakoztak a szégyenletes aratóbé­rek miatt. Kiskőrösön kiszabadították a szervezke­dés miatt letartóztatott Váczi Ádámot. A társadalmi reformokért, a viszonyok forradal­mi változtatásáért küzdők országos szervezeteket hoztak létre, országos tanácskozásokat tartottak. A Szociáldemokrata Párt 1900. április 16-án kezdődő kongresszusa után is együtt maradtak a meghívott kisgazdák és mezei munkások. Bács-Kiskun mai te­rületéről hét község képviselője vett részt a harcos szellemű tanácskozáson, mint ezt a Népszava 1900. április 21-i számában megírta. Többen felszólaltak közülük. Karsai Pál (Izsák) a földmívelők és az ifjúmun­kások testvériségét hangoztatja. Az ingyen munkák eltörlését sürgeti, a sok üldözést panaszolja. Kerti Mária (Solt) az 500 főnyi női szervezet ne­vében elbeszéli, hogy az éj idején a csendőrök el­fogták, vasraverten a városházára kísérték, hol kö­vetelték tőle, mondjon le a szocializmusról. A ha­talom azonban nem kényszeríthette erre. 12-ért arattak eddig, és a hatalom erőszakoskodása követ­keztében nem sikerült a munkaviszonyokat megja­vítani. Követeli a választási jogot. A nagy lelkese­déssel előadott beszéd élénk visszhangot keltett. Cserép Albert (Félegyháza) arról beszélt, hogy a múlt évben 53 munkást büntettek meg. A munkás­képző egylet mégis felvirágzott. Ismerteti az ápri­lis 4-én megejtett községi választást, hol a függet­lenségi párttal egyezséget kötöttek, 12 elvtársat meg is választottak. Kaszta János (Kisha'rta) elmondja, hogy 1898-ban kezdtek szervezkedni. „Akkor a csendőrök minden­kitől erőszakkal elvették a lapokat. A hatóságoktól való félelem miatt csak titokban szervezkedhettünk. Nyom gyűlés közül hét be lett tiltva. A hartai kis­gazdák, kik választók, mind a szocialistákhoz csat­lakoztak. A birtokosok a helybeli munkásokat ki­zárják. Így például gróf Vigyázó Sándor csakis ide­gen munkásokat alkalmaz. Így tehát kénytelenek 30 krajcárért napszámba menni. Hogy ebből hogy élhet meg egy öttagú család, azzal az urak nem törődnek. Majd, ha szervezkedünk, akkor fogjuk ezt megváltoztatni.” Fazekas Gábor (Kiskunhalas) a kisbirtokosok szomorú helyzetéről beszél. A munkások sorsa sem jc.bb a bácskai bevándorlás folytán: a napszám 30— 40 krajcárra süllyedt. Dobor István (Pataj) egy földművelőlap létesí­tését és földművelő-titkárság felállítását javasolja, „mely a vidéki elvtársakkal összeköttetésbe lépve, mindenütt lapszervezeteket létesítsen. Ennek tagja csak az lehet, aki ä lapot megrendeli, és a párt­programot elfogadja. Addig is, amíg a lap megin­dul, a Népszavát ismerik el a földművelők lapjá­nak.” (Népszava, 1900. április 21.) A gyülekezés végén megválasztott kilenctagú ve­zetőségben szerepet kapott Fazekas Gábor és Dobor István is.' H. N.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom