Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-03 / 1. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. január S. KUN AD ÁCSI ASSZONYOK Üzem a falu szélén Elállt a hóesés, melegebbre fordult az idő. Olvad. Antal Lajossal, a kunadacsi Barátság Téesz elnökével telitalppal dagasztjuk a sarat. Az ereszről a nyakunkba csorog a hóié. Amikor Ács Viktor bácsi, az iskola igazgatója, a megyei tanács tagja úgy jó félórával ezelőtt az elnök szobájába beviharzott. Sipos Balázs tanács- titkár azt mondta: — Tulajdonképpen Viktor bácsi a szülőatyja ennek az üzemnek. Bámulom Viktor bácsi ,,szüleményét”: hosszú, földszintes épület, valaha istálló volt, később kocsma. De amott hátul új raktárak emelkednek, és az udvar egy része már le van betonozva. Az a jókora fóliasátor meg: szükségraktár.’ Viktor bácsi, na meg Halcsik Antal tanácselnök és Antal, Lajos tsz-elnök addig járt a hatóságok nyakára, amíg csak létre nem jött Adacson a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat kiszerelő üzeme. — Kívül nem sokat mutat — állapítja meg szemlélődésemet nyugtázva a tsz-elnök. — De odabent azért maid látsz egyet-mást. Amikor Kunadacsra megérkeztem, az első utam a tanácsházára vezetett. Csupán annyit tudtam, hogy a kisközségben néhány év óta közel száz asszonynak ad munkát és megélhetést a KHV üzeme. Miféle-fajta gyárüzem ez, mit csinálnak itt az asszonyok, és mit jelent ez az egész a falunak: ezekre a kérdésekre kerestem a választ a községházán. — Az elnök Kecskemétre utazott — közölte velem Sipos Balázs tanácstitkár. — De én szívesen állok rendelkezésedre. Majd a telefon után nyúl és a tsz-irodát hívja. — Tudod ez az üzem — fordul felém — a termelőszövetkezet égisze alatt működik. Melléküzemág. Antal Lajos mögött belépek az üzembe. Az irodában hárman ülnek: Saiga Ferenc üzemvezető, Rózsika. a helyettese, és Sárpi Lászlóné műszakvezető. — Itt mindenkinek családja, kisgyermeke van — mondja Rózsika, Seres. Jánosné. — A munkaidő olyan, hogy az óvodához, iskolához illeszkedik. Mit csináltak azelőtt az asz- szonyok? — Ellátták a jószágot, kertészkedtek. Meleg vacsorával várták haza az urukat. — Most már nem? — De most is. Csakhogy ez már nem ugyanaz. Az asszony keresetére szükség van, a férj meg. ha azt akarja, hogy rendben menjenek a dolgok, kénytelen-kelletlen besegít. □ □ □ Antal Lajossal és Saiga Ferenccel körbejártuk az üzemet. Az első helyiségben Juhász Ferenc- né töltögette varázslatos, gyorsasággal a jól ismert kék flakonokba a Gabi fürdetőszert. — Mennyi a norma? — Ezer darab 120 forint. — Meg lehet csinálni? — Ha minden kéznél van, még többet is. Juhászné mögött még vagy fél- fucatnvian szorgoskodnak. Ku• Juhászné, varázslatos gyorsasággal tölti a flakonokat. pák, címke kerül a flakonra, rá- bélyegzik a dátumot, aztán mehet tízesével a dobozokba. Az egész csoport munkaritmusát az élen dolgozó töltögető gyorsasága határozza meg. Következő állomáshely: a hintőporkészítő üzem. Üvegfal mögött jókora tölcsérből töltik a hintőport a tégelyekbe. Futószalag hozza véget nem érően a kékfehér — máskor Gabi, vagy éppen Baby-talkum — púderes dobozokat. Szúrópróbaszerűen mérik, majd lezárják és kartonokba csomagolják ezeket. Ű □ □ Mit jelent a községnek ez az üzem? Ezt a kérdést tettem fel a tanácstitkárnak is, a tsz-elnök- nek is. . Sipos Balázs: — Évek óta kísérleteztünk a női munkaerő foglalkoztatásának megoldásával. A KHV-üzem helyén korábban zöldség-gyümölcs tisztító és -feldolgozótelep működött. Ez a munka köztudottan szezonális. A barack, a pritamin- paprika, a hagyma feldolgozása júliustól novemberig tartott. Utána fél éven keresztül semmi. Antal Lajos: — Amikor sokirányú keresgélés után a KHV-vaí kapcsolatba kerültünk, az export szappanok csomagolásit bízták ráhk., Ez volt a próbatétel. Miután ezt a munkát asszonyaink jól elvégez, • Erzsiké néni nyugdíjba készül. • özvegy Ripp Istvánná és társai. (Straszer András felvételei) • Mezei Anna* egy éve kezdte. □ □ □ Ezek a termékek: a különféle samponok, a Derby-család, a Gabi fürdetők, a flakonos hintőporok, s rúzs vagy 40-féle. Szállítanak Kunadacsról egyebek között Kubába, Líbiába, Lengyelországba, Kuvaitba. —• Kunadacson a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején épült a legtöbb új ház — mondja a tanácstitkár. — Volt olyan esztendő, hogy 50 lakhatási engedélyt adtunk ki. A község gyarapodása azóta is folyamatos: jelenleg is felépül 10—15 otthon évente. □ □ □ Irigylésre méltó a. kunadacsi. KHV-üzem munkaerőhelyzete, öt esztendő alatt mindössze két dolgozó vált meg a munkahelyétől. Közülük is az egyik azért, mert családostul elköltözött a faluból. — Itt ugye egy műszakban is . megkeresik a háromezer forint körüli összeget az asszonyok? Akik viszont Pestre járnak a Keksz- és Ostagyárba, vállalva a napi ingázást és a három műsza□ □ □ özvegy Ripp Istvánnéval a rúzskiszerelőben találkoztam. A férjét hat évvel ezelőtt villám sújtotta agyon. A harmadik gyerek alig Öthónapos volt akkor. — Kétezer-kilencszázat keresek. Ehhez jön a családi pótlék és az árvaellátás. Kiegészítésül dohányt is termesztek. A biztos megélhetést az üzem nyújtja, a társaságot az ottani közösség jelenti. Azt hiszem enélkül sokkal nehezebb lett volna. Miközben hallgatom, hogy István, Erika és Marika tavaly magnót kaptak, az idén pedig egy- egy kempingkerékpárt karácsonyra, Bajhóezi József kerekegyhá- zi tanácselnök szavai jutnák eszembe: „Amikor sok évvel ezelőtt Kunadacson elnökösködtem, a titkárral karókat vertünk a homokba, hogy na majd itt lesz az első új utca. Reggelre a környéken élők kirángatták, szétdobálták a cölöpöket.' Akkor azt találtuk ki, hogy facsemetéket ültetünk kétoldal- ra, azt talán nem bántják. Nem is bántották,...” Sitkéi Béla kot, azok sem visznek haza négyezernél többet. Nem vállalnának szívesebben itt helyben munkát ezek az asszonyok is? — De igen — válaszol Saiga Ferenc üzemvezető. — Már többén is jelezték, hogy eljönnének ide dolgozni. De mi most abban a helyzetben vagyunk, hogy csak akkor tudunk fölvenni új embert, ha valaki nyugdíjba, vagy gyesre megy tőlünk. • — Szeretnek itt az asszonyok — állítja Rózsika, ^a helyettes. — A műszaknak háromkor vége, utána lehet még otthon tevékenykedni, bevásárolni. • Seres Jánosné üzemvezetőhelyettes: „A feleségeké még most is a legtöbb gond!” ték, megkaptuk a hintőpor • kiszerelését is. Azóta a Kunadacson végleges, üzleti árusításra alkalmas formát nyerő kozmetikai és háztartási vegyicikkek köre jelentősen kiszélesedett. ÉRDEMES ÖSSZEFOGNI Erdőgazdálkodási gondok A Kiskunsági Mező- gazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének körzetében 22 ezer 270 hektár erdőterületet kezelnek a közös gazdaságok. Ebből mintegy 4500 hektár a papírnyár. öt év alatt a kitermelésre kerülő eellulóznyárfa értéke megközelíti a 250 millió forintot. A kiskunsági körzethez tartozó szövetkezetekben a kitermelés, a felújítás és az új erdőtelepítés értéke a következő esztendőkben, ha hozzászámítjuk a célcsoportos támogatási keretből létesítendő vegyes erdőket is, mintegy 410 millió forintot képvisel. • Vágásra érett cellulóznyárfa-ültet' vény. A területi szövetség szakembereinek számítása szerint ez a* egyébként szerényen kalkulált összeg a fakitermelési feladatok fokozódásával 1990-re legalább 40 százalékkal emelkedik. A jelenlegi helyzetben érdemes foglalkozni azzal, hogy a közös gazdaságok összefogjanak az erdő- gazdálkodásban; Ugyanis nem megnyugtató az, hogy nincsenek felkészülve eléggé — főként a kitermelésre — a gazdaságok. Elsősorban a gépesítést lehetne fejleszteni. Bizonyos alapgépek — nehéztraktorok, talajművelő, kérgező, rakodó- és szállítóberendezések — egyes helyeken a szükségletet meghaladó mennyiségben állnak a közös gazdaságok rendelkezésére, másutt pedig hiány van. Érdemes lenne tehát összefogni — javasolják a TESZÖV szakemberei — célgépek vásárlására. Ebben az esetben előreláthatólag 40 százalékos állami támogatásra számíthatnak. továbbá a külkereskedelmi exportfejlesztési hitel is anyagi segítséget jelenthet, csökkentheti a tagok vagyoni hozzájárulásának mértékét. A szövetség keretében működő Kölcsönös Támogatási Alapnak pedig nagy szerepe lehet a társulás működéséhez. szükséges forgóeszköz értékének előlegezésénél. A párhuzamos beruházások elkerülése érdekében mintegy 3— 4 társulás kellene a Kiskunságban ahhoz, hogy az erdőgazdálkodást korszerűsítsék. A szövetség javaslatára a Kiskunhalas környéki termelőszövetkezetek már megtették az első lépéseket az összefogásra. Arról tárgyalnak, hogy gazdasági társulást hoznak létre. Ezzel is csökkentik azokat a gondokat, amelyeket egyedül nem tudnak megoldani. ismert, hogy a fa értéke egyre nő, és nemcsak anyagi értéket képvisel, hanem környezet- védelmi szempontból sem közömbös, hogy mennyire sikerül megszervezni a kitermelt erdők helyébe újak telepítését. K. S. Űj diagnosztikai eljárás Az NDK-ban évente mintegy hatezer emésztési zavarokban szenvedő csecsemőt és kisgyermeket kezelnek, ez mintegy 3 százaléka a gyermekklinikákra felvett betegeknek. A gyermekkori emésztési zavarok súlyos testi és szellemi károsodásokhoz vezethetnek, ezért a betegség korai felismerése, a gyors segítség- nyújtás és a hathatós kezelés eiengedhetetlenül fontos. A lipcsei gyermekklinikán most új diagnosztikai eljárást dolgoztak ki a gyermekkori emésztési zavarok felismerésére. Az új módszer megrövidíti a diagnózis megállapításához szükséges időt, ugyanis a kifejlesztett kétcsatornás. szondával lehetővé válik a vékonybél egyes részeinek specifikus oldattal történő átöb- lííése, és így gyorsabb vizsgálata. A szájon át behelyezett szonda helyzetét a vizsgálat alatt röntgennel ellenőrzik. Tóth István zaklatott idők (8.) — Persze, hogy közénk. Mondta már... — kapott a szón Ko- czogné, hogy ne kelljen az ura dolgát folytatni. Tapintással meg- gusztálta Rontóné fehér szoknyáját, és kedveskedve jegyezte meg. — Rosszabb ruhát is vehettél volna ide ... Vagy ... Máma csak úgy kinéztél, ugye?... Van-e gyereketek, nem is tudom? Rontónéba belehasított a fájdalom. Mindig zavarta, ha efelől érdeklődtek. Az előbb még örült, hogy akadt egy kis sziget ebben az új világban, ahol könnyebb lesz átvészelni a változással járó szorongást. És tessék. Ez se tud jobbat kérdezni. Ma csupa hántás éri. A brigádvezető faragatlansága, az^ itteni felemás fogadtatás, most meg — örök bánatuk. — Sajnos ... tudod . ..' a háborús évek ... — Hangja megremegett. — Nekem már nem lehet gyermekem. Sóhajtott, s még mindig reszkető szókkal, gyorsan visszafordította a kérdést. — Neked már nagy fiad van . .. Ismerem. Magas, szőke fiatalember. Nehezen palástolt irigységgel fürkészte barátnője arcán az anyaság jegyeit, s öntudatlan kárpótlásként a maga vigasztalására is mérlegelt. Koczogné bőre nem olyan finom már, mint az övé. Hízásnak indult. Mellei ernyedt domborulattal nehezednek a kék kartonruhára, ahogy féloldalán fekszik. — Biztos, hogy nem lehet gyereked? hfemcsak egy orvost kell ám megkérdezni — futott végig Rohtóné formás testén az asszony vizsgálódó pillantása. Erzsiké kételkedést vélt kihallani a faggatózásból. Nem is emlékezett rá, mikor vett erőt rajta ilyen őszinteségi hullám. Úgy érezte, a teljes nyíltság feloldja a feléje áradó viszolygást. — Csak az tudja ezt megérteni, akit így ver a sors... — kezdte lemondóan. , Elmesélte, hogy érezték magukat az urával tavaly nyáron, amikor — még aratás előtt — a Balatonon nyaraltak. Életükben először. Ősöreg fák közt húzódott meg a villa, ahol külön szobát kaptak. Akkorát, mint egy várkastélyban, úgy képzelték. Mindenki kedves volt a másikhoz. Gyakran kirándultak, hancúroztak, megmászták a műút menti cseresznyefákat. A fenyvesben szakadék peremén üldögéltek, úgy lógatták a semmibe a lábukat. Szédültek, végesvégig belátták a Balatont. Alattuk a mélységben csattogott, dübörgött a vonat. Rontóné újraélte azt a felejthetetlen nyarat. Szárnyaló emlékezése egészen különleges hatást keltett itt a poros levelű akácok alatt, a tip- panos fűben. A Balaton-part zöld-sárga-barna csíkos helyei. Tihany, melynek hegyében úgy ül az apátság temploma, mint öreg tyúkanyó. Apró mozgó pontok á nádas vizében: vidrák játszadoznak. A látóhatáron komótosan füstölgő kirándulóhajó küszködik a hullámokkal... Este . — villanyfüzér köröskörül. Muzsika, szerelmespárok, családok, gyerekek. — Csak mi voltunk olyan nagyon egyedül... Ha táncoltunk, mulattunk, utána még kedvünk- szegettebben bújtunk össze Bélával a különszobában ... Mit ér a sok gyönyörű élmény, ha csak magunknak gyűjtögetjük? .. . Itthon is úgy vagyunk vele. Egy- egy bútordarabot, szőnyeget veszünk. Csak ketten örüljünk neki?... Miért küszködik az ember, ha benne szakad az élet folytatása, a jövő? Megcsuklott a hangja. Elhallgatott. A brigád nem tudta, mitévő legyen. Megrázta őket ez a kitárulkozás. Szokatlan ez a pusztán. Egyik-másikuk " szánalommal vegyes'kis irtózással lesett a menyecske kifogástalan alakiára, amely mögött önmagában végződik be az élet. Nagy csend volt. Fojtogatott a fák alá szorult hőség is. Csak a száraz fű zizegett, ahogy az emberek fészkelődtek, meg egy-egy lepattanó gallyacska ütött zajt. Erzsiké fel se nézett. Később figyelt fel egy hangyára, amely nagy fehér tojásával megzavarodva szaladgált a combján. Leseperte. — Munkára emberek, úgyis rövid a nap! — adta ki a jelszót végre valahára valaki. Megelevenedett a kis liget. Nyújtózkodtak, ásítoztak az emberek. Felszabadult lármával lepték el a répaföldet. — Akkor velünk jössz? — segített a felállásban Rontónénak Róza. A fiatalasszony halvány mosollyal bólintott, s melléjük szegődött. Botos Bálint fejét lesunyva követte őket. — Meddő, meddő a szerencsétlen ... Hiába szép ... Lehet, azért is kínálná magát. Bánta már, hogy olyan rideg volt az asszonyhoz. • Koczog munkacsapatvezető egy pillanatra megtorpant az S- alakú rézfogantyú előtt, aztán ne- kidurálta magát. Benyomta a tanácsháza lengőajtaját. Gondolom- ra engedte el. Majd megfogja a mögötte jövő Monoki, ha nem akar nekiütközni. A tanyán még sokkal egyszerűbbnek képzelte az egészet. Azt hitte, túllett a nehezén, amikor a féltve kuporgatott 6000 forintból háromezret kiszámolt, s a kiürített irattokba tette. Kétezerötszáz ugyan a Sándor bátyja adóhátraléka, de sose menjen az ember kiszámított pénzzel. Apróban pár tízest is zsebre tett. A Kőrisfa utca elején találkoztak. Éppencsak köszöntötték egymást, utána szótlanul döcögtek a piac felé. Mindkettőnek furcsán esett a másik társasága. Koczog azért nem mert szólni, mert felfokozott izgalmában attól tartott, mindenki meghallaná, mi járatban van a volt kizsákmá- nyolóval. Monoki meg most látta igazán, mennyire elszokott az itthoni világtól. Városiasabb paraszteleganciája kirítt a vidéki környezetből. Bátorítgatta magát, hogy hiszen csepeli munkás már. Másfelől azért csak szurkolt: sose lehet tudni, kinek mi jut eszébe az egykori nagygazdáról. De még élvezni is tudta időnként, mennyire zavarja jelenléte a termelőszövetkezeti gazdát. Csak egye a normáncs. Hányszor levette már a kalapját, hogy zsebkendőjével felitassa homlokáról, képéről a verejtéket. Vöröses a bajusza, de most inkább szürkének látszik idegességtől nekipirult arcán. Homályoskék szeme csak előre mereng. Ne kelljen senkit észrevenni, ne lásson bele senki. A sors ellene játszott. Elsőnek is a töpörödött városi kézbesítővel, Kőművessel találkoztak. Félrehajtott fejjel, nyakát a vállába húzva közeledett. Telt arcán is ezernyi ránc idézte a nyomorúságos múltat. — Hát magát is lehet látni idebent. Pista ecsém! — rikkantott előre Koczognak. — Olyan kutyameleg Van, hogy mán a seggem vágatában is csurog a víz! — kedélyeskedett a kun parasztok szokásos szabadszájúságával. Nyújtotta a kezét. Figyelembe se vette, hogy a munkacsapatvezető nem egymagában van. Ügy vélte, akkor ért melléjük Monoki. A szövetkezeti gazdának nem akarózott diskurálásra megállni. Szinte kirántotta kezét a hatósági ember markából, és inait volna tovább. Hogy a nagybátyja is megállt ekkorra, Kőműves felismerte a helyzetet. Keze a levegőiben maradt, tétován bámult az atyafiakra. — Jó békességet — nyújtotta olyan gúnnyal a szót, hogy Ko- czogot majd a csivari törte belé. A vén kézbesítő önérzetesen lódította helyre a vállán panyó- kára vetett kiskabátot, s fölényesen, éppen csak mutatóujját le- gyintve halántékához, továbbállt. Ez kellett még! Az öreget nemcsak hivatalból isimeri a város, hanem mint a birkapaprikás mesterét is tiszteli mindenki. Koczog betyár kínban érezte magát. Mire kiér a tanyára, biztos megelőzi a hír, hogy együtt látták Monokival. Mit kerestek a tanácsházán? — találgatják. Rásütik, hogy téesz-tag létére le- paktál az ellenséggéí. Még ha rokon is. — De nekiiramodtál, Isvány?! — hallatszott a kárörvendő megjegyzés a háta megett. (Folytatjuk.)
