Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1982. január 23. Gazdasági reform és áremelés Lengyelországban A magyar—olasz vegyesbizottság ülése • A megbeszélésekről készült jegyzőkönyvet Török István külkeres­kedelmi államtitkár és Bruno Corti olasz külügyminisztériumi ál­lamtitkár írta alá. események sorokban BEJRUT _________________________ I rán meglehetősen ingerülten reagált az amerikai külügymi­nisztérium szóvivőjének szerdai kijelentéseire, és határozottan tiltakozik amiatt, hogy az Egye­sült Államok beavatkozik Irán belügyeibe — jelentette az ÍRNA iráni hírügynökség. Mint azt ko­rábban jelentettük, Alan Rom­berg amerikai külügyi szóvivő az amerikai túszok szabadon bo­csátásának évfordulója kapcsán azt mondotta, hogy Irán „bi­zonytalan belső helyzete, vala­mint a forradalom exportálásá­ra irányuló törekvései potenciá­lisan fenyegetik az Egyesült Ál­lamok érdekeit a térségben”. MONTREAL Montrealban sztrájkba léptek az autóbusz és a föld alatti vas­út karbantartói. Emiatt megbé,- nult a város közlekedése. A ké­pen : veszteglő autóbuszok. • (Tele- fotó — AP—MTI—KS) BRÜSSZEL Átadták pénteken az első AWACS radar-repüllőgépet a NATO egyesített katonai szer­vezetének. A csapatmozgások megfigyelésére alkalmad, bonyo­lult elektronikus berendezések­kel felszerelt Boeing-gépeket eddig csak az amerikai haderők használták. NEW YORK A Coca-Cola amerikai ital­konszern bejelentette, hogy 760 millió dollárért megvásárolja a Columbia Pictures filmgyártó vállalatot. A Coca-Cola vállalat­nak ez az első olyan lépése, amelyet tevékenységi körének diverzifikálására tesz. Ha az ügylet létrejön, tovább folyta­tódik az a folyamat, amelynek során a még meglevő független amerikai filmcégeket sorra fel­vásárolják, illetve .fokozódik a tőkekoncentráció a filmgyártás­ban. Tavaly a Metro-Goldwyn- Mayer vásárolta meg a United Artists filmgyártó céget, a 20th Century Fox pedig egy olajmil- liárdos, tulajdonába került. Lengyelországban harmadik he­te van érvényben a gazdasági re­form, amelyet igen nehéz vál­sághelyzetben vezettek be ja­nuár elsején. A reform az erede­ti tervek szerint a vállalatok szá­mára három alappilléren nyugo­dott volna: az önigazgatáson, az öntevékenységen és az önfinan­szírozáson. Ezek közül az első a szükségállapot körülményéi kö­zött egyelőre nem érvényesülhet a tervezett mértékben. A másik két alapelv tulajdon­képpen már széles körben " ér­vényesül, a nyers- és alapanyag­ellátási gondok miatt azonban az öntevékenység bizonyos korlátok közé szorul, hiszen a népgazda­ság kulcsfontosságú ágazatai szá­mára továbbra is központilag osztják et a nyers- és alapanya­gok egy részét. A katonai irá­nyítás alá nem vont vállalatok egy része az önfinanszírozást úgy értelmezte, hogy termékeinek árát magasabbra emelte, mint a központilag meghatározott 60" „- os áremelési szint. Ilyen esetek­Ügy tűnik, támadásba lendült az indiai ellenzék. A hét elején úgynevezett sztrájknapot tar­tottak, a hírek szerint százezrek csatlakoztak az akcióhoz. Igaz, Indira Gandhi miniszterelnök el­lenfelei azt szerették volna, hogy a munkabeszüntetés országos méreteket öltsön, ezt azonban a szubkontinensnyi országban nem sikerült elérniök. Sajnálatos mó­don néhány összetűzés is lezaj­lott, 12 ember életét vesztette, hetvenen megsérültek, tízezer tüntetőt pedig őrizetbe vettek. Többségüket néhány óra elmúl­tával szabadon engedték. Ázsia második legnépesebb, leg­hatalmasabb államában többféle irányzat áll szemben Ghandi miniszterelnök-asszonnyal. Te­vékenyen működnek a Kína-ba- rát erők, főleg az ország észak­keleti részében. A Mizo-törzs szakadár szervezete, a Mizo Nem­zeti Front nem titkolja: a Bang­lades és Burma közé ékelődő ál­lamokat Mizo-földhöz csatolva el kíván szakadni Indiától. Assam, Manipur és Tripura államok vá­rosaiban és falvaiban hemzseg­nek az ügynökök, akik pekingi támogatással az elszakadásra bújtogatnak. Más ellenzéki erők India al­kotmányának tervezett módosí­tását nehezményezik. Főleg azért, mert Indira Gandhi korlátozni szeretné az úgynevezett állam­ben azonban a kormány közbe­lép. Erre a legfrisseb példa: a Tychyben működő személyautó- gyár a héten bejelentette, hogy 240—250 ezer zlotyra emeli a „Polski-Fiat—126” árát. A csü­törtöki lapok közölték, hogy Ja- nusz Obodowski miniszterelnök­helyettes, a kormány gazdasági bizottságának elnöke máris vizs­gálatot rendelt el az áremelés megalapozottságát illetően. A lengyel közvéleményt jelen­leg legszélesebb körben foglal­koztató kérdés a fogyasztói ár­reform. E héten adták ki az ár­reform újabb tervezetét, amely­ben immár kisebb mértékű eme­lést irányoztak elő a kommunális szolgáltatások terén. A lapok, köztük a Trybuna Ludu 'riport­jaiból az derül ki, hogy a lakos­ság többsége megérti az áreme­lések szükségességét. Az üzemanyaghiány miatt le­állított magángépkocsik adóját és biztosítási díját változatla­nul be kell fizetni, de lehetőség van arra, hogy a tulajdonosok miniszterek hatáskörét, túlzott önállóságát. Az ország históriá­jában gyakran előfordult, hogy egy-egy központi intézkedés a helyi vezetőkön megbukott, vagy éppen a visszájára sült el. Azt is kifogásolja a Dzsanata párt, amelytől 1980 januárjában Indira Gandhi visszahódította a többséget, hogy a parlament a kormány javaslatára szigorú tör­vényt hozott a felforgató elemek ellen. Ennek értelmében letar­tóztathatnak és bírói vizsgálat nél­kül meghatározatlan időre, de legalább két évre börtönbe vet­hetnek bárkit, aki megsérti a sztrájktilalmat vagy a társadal­mi rend ellen komoly vétséget elkövet. Az ellenzék részéről a kormány külpolitikáját is gyakran éri tá­madás. Indira Gandhi kormánya azonban nem támogatja az ame­rikai világuralmi ambíciókat, amelyek keretében Indiát szeret­nék a Szovjetunióhoz fűződő jó szomszédi kapcsolatok gyakorla­tától eltéríteni. Gandhi aszony ellenzéke a mostani sztrájknapon tulajdon­képpen kudarcot vallott. Persze, ez nem jelenti, hogy az ellenzék végleges vereséget szenvedett volna, és nem kísérli meg az újabb támadásokat céljai elérése érdekében. Gy. D. ideiglenesen leadják a rendszá­mot, s ezzel mentesülnek e díjak befizetése alól. Antoni Karas külkereskedel­mi miniszterhelyettes a Trybuna Ludunak nyilatkozva elmondta, hogy az országot erősen érintik az Egyesült Államok és más NA­TO-tagállamok áltail elrendelt pénzügyi és áruszállitási korlá­tozások. Rámutatott annak a nyu­gati állításnak a hamis voltára, amely szerint ezek az intézkedé­sek csak a lengyel kormányt sújt­ják. Emlékeztetett néhány adat­ra: egyedül az amerikai kukori- caszállítási embargó évi 250 ezer tonnás csökkenést jelent a la­kosság baromfihússal való ellá­tásában, a lengyel halászflotta „kitiltása” pedig 20 millió dollá­ros bevételtől fosztja meg az or­szágot. Karas hangsúlyozta: Lengyel- ország levonta a tanulságot a-z előző évek hibás gazdasági poli­tikájából, a jövőben mindent megtesz annak elkerülésére, hogy az eddigihez hasonló függőségbe kerüljön gazdaságilag a nyugattal. Szovjet—japán konzultáció — Moszkvában pénteken vé­get ért a szovjet—japán külügyi konzultáció. Szovjet részről Nyi- kolaj Pirjubin külügyminiszter­helyettes folytatott megbeszélé­seket japán kollégájával, Jana- gija Kenszuke külügyminiszter­helyettessel. A japán diplomatát csütörtökön fogadta Andrej Gro- miko külügyminiszter is. A tárgyalásokon áttekintették a két ország közötti kapcsolatok alakulását és néhány nemzetközi kérdést is. A két fél kifejtette ezekkel kapcsolatos álláspontját. Szovjet részről, mint az isme­retessé vált, ismételten hangsú­lyozták, hogy készek a kapcsola­tok bővítésére, ennek azonban útját állják azok a politikai in­tézkedések, gazdasági korlátozá­sok és indokolatlan területi igé­nyek, amelyeket a japán kor­mány támaszt. A Szovjetunió kí­vánatosnak tartja az együttmű­ködés bővítését, és a maga ré­széről biztosítja az ehhez szük­séges feltételeket. A két ország között 1979 óta ez volt az első ilyen jellegű kon­zultáció. A konzultációk folytatását mindkét részről kívánatosnak tartják. Moszkvai japán források szerint Janagija Kenszuke felve­tette azt a lehetőséget, hogy Andrej Gromiko Japánba láto­gasson, hivatalosan azonban er­ről a tárgyalásokon nem volt szó. (MTI) A magyar—olasz ipari és mű­szaki együttműködési vegyesbi­zottság január 20—22. között tar­totta 6. ülését Budapesten. A fe­lek áttekintették a gazdasági kapcsolatok helyzetét és megvizs­gálták a két ország vállalatai kö­zötti kooperációk alakulását. Meg­állapodtak abban, hogy további kölcsönös erőfeszítéseket tesznek a tartós együttműködések foko^ zására. Kiemelték az olasz nagy- vállalatokkal kötött keretszerző­dések fontosságát. A magyar és az olasz vállalatok között 47 koo­A jugoszláv államelnökség meghívására Ziaul Hak pakisztá­ni elnök és felesége pénteken há­romnapos. hivatalos, baráti lá­togatásra Belgrádiba érkezett, kí­séretében van Agha Sa'hi külügy-, Fazil Dzsandzsua élelmezési, föld­művelési és szövetkezeti, Buksz Szumro iparügyi, valamint Szaid Kadir termelési miniszter is. A pakisztáni áilamfő Szergej Kraigherrel, az államelnökség el­nökével a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről és időszerű nemzet­Mubarak egyiptomi elnök az MBO amerikai tévétársaságnak csütörtökön adott nyilatkozatá­ban kijelentette: Egyiptom nem tesz több engedményt az autonó­mia-tárgyalásokon. Mubarak ki­jelentése megfigyelők szerint is­mét megerősíti az egyiptomi kor­mány tagjainak legutóbbi idők­ben tett, és Izrael által „újnak és elfogadhatatlannak” nevezett nyi­latkozatait. Ezek szerint az izra­perációs szerződés van érvény­ben, és 55 további együttműkö­désről folynak tárgyalások. Kije­lölték az együttműködés szem­pontjából különösen fontosnak megítélt területeket: aláhúzták a harmadik piacon való közös fel­lépés jelentőségét. Filmgyártási együttműködési megállapodást is aláírtak. Az egyezmény előirányozza, hogy a két ország a jövőben szorosabban együttműködik a filmgyártás te­rületén, a már meglevő kapcsola­tok bővítésével. közi kérdésékről folytat véle­ménycserét. Tárgyal Veszelin Gyuranoviccsal, a szövetségi kor­mány elnökével és más politiku­sakkal is. Mint a jugoszláv külügymi­nisztérium szóvivője közölte, Belgrád és Iszlámábád kölcsönö­sen a kétoldalú együttműködés bővítésére törekszik. Egyetérte­nek abban, hogy fokozni kell az el nem kötelezett országok egy­ségét és aktivitását. eli megszállás alatt levő terüle­teken létrehozandó bármilyen au- tonómia-megöldásTiak az érintet­tek, azaz a palesztinok számára is elfogadhatónak kéül lennie. Nyilatkozatában Mubarak üd­vözölte az arab országokkal való kibékülés gondolatát, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az nem tör­ténhet az egyiptomi—izraeli kapcsolatok rovására. (MTI) NAPI KOMMENTÁR Indira Gandhi ellenzéke Egyiptom nem tesz több engedményt? PALESZTINOK LIBANONBAN Hova meneküljenek a menekültek? • ök már a száműzetésben születtek. (Fotó: KS) BEJRUTBAN és a dél-libano­ni menekülttáborokban romok, friss sírhalmok idézik a hatodik izrael—palesztin „háború” emlé­két. Jasszer Arafat, a PFSZ elnö­ke nevezte így az izraeli hadse­reg és a palesztin ellenállás tavaly júliusi erőpróbáját. amelynek során a tel-avivi hadvezetés a legkorszerűbb amerikai bombá­zókat vetette be a gerillák ellen. Bár az izraeli légitámadások több száz halálos áldozatot kö­veteltek, mégis túlzás nélkül ál­lítható, hogy a csatából nem az agresszor, hanem az elszántan védekező megtámadott került ki győztesen. Az azóta fennálló ingatag tűz­szünet azonban korántsem Je­lenti azt, hogy Begin lemondott volna a palesztin ellenállás li­banoni bázisainak felszámolásá­ról. Ahhoz ugyánis, hogy keresz- tülvihesse az 1967 óta megszállt palesztin területek (Ciszjordánia, Gáza) annektálását, mindenképp meg kellene törnie a PFSZ ere­jét. Nyílt titok, hogy Izrael az Egyesült Államok hallgatólagos támogatásával már az újabb kö­zel-keleti háborúra készül. Ezt jelezték az embertelen támadá­sok Libanonban, az ott élő pa­lesztinok ellen, de ezt jelentette a Szíriához tartozó Golan-fenn- sík nyílt bekebelezése is. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK kö­zött okkal vetődik fel a kérdés: mi a titka, hogy a palesztin moz­galom túlélte az egymást követő arab—izraeli háborúkat, a jordá- niai „fekete szeptember” vér- veszteségét, a libanoni polgár- háborút, a sorozatos dél-libano­ni inváziókat? A válasz egyrészt a gerillaháború természetében keresendő, másrészt azokban a nyomorúságos menekülttáborok­ban, amelyek nemcsak a nem­zetközi öntudatot oltják a pa­lesztin gyerekekbe, hanem szün­telenül új és új harcosokat állí­tanak az elesettek' helyére. A hetvenes évek elején a jor- dániai támaszpontok elvesztése után Libanonba helyeződött át a palesztin ellenállási mozga­lom központja, itt építették ki állásaikat, kiképzőtáboraikat a különböző geridlaszervezetek. Harcukban félmilliónyi Libanon­ban élő palesztin menekültre tá­maszkodhatnak, de erejüket meg­sokszorozza, hogy testvéri szö­vetségre léptek a libanoni hala­dó 'erőkkel, valamint Szíriával, amely az 1975—76-os polgárhá­ború óta vesz részt a libanoni bé­ke fenntartásában. A MÉG HAZÁNKNÁL is va­lamivel kisebb Libanon terüle­tén levő palesztin menekülttá­borok története azonban véres tragédiák sorozata. A száműze­tés évtizedei alatt táborok tűn­tek el, míg máshol újak keletkeztek. A kelet-bejrúti Tel-Zataart és Dzsiel-Basát pél­dául a falangista milíciák tették a földdel egyenlővé, miután la­kóikat tömegesen lemészárolták, a kisszámú túlélőt pedig elűzték. A többi, északi és déli táborok lakói ismétlődő izraeli légi-, tü­zérségi és haditengerészeti táma­dások rettegésében élnek. A Na- batije mellettit egymás után há­romszor rombolta le az izraeli légierő és tüzérség '— legutóbb 1978-ban. Azóta nem is építették újjá: a romok alól kiásott halot­takat szeszélyesen szétszórt sí­rokba temették el. Ki tudja, há­nyán maradtak az összeroskadt iskola, a leomlott házfalak alatt? E sorok írója személyesen is ta­lálkozott a tábor utolsó lakójá­val, akinek szüleit, feleségét, négy gyermekét izraeli bombák ölték meg. A támadások túlélői el­menekültek, ő azonban itt ma­radt, ide kötik az emlékek, ezek­hez a romokkal borított domb­oldalakhoz, ahol néhány sovány birkáját legelteti. „Az izraeli tü­zérség időről-időre — talán meg­szokásból — még mindig ágyúz- za a régen rommá lőtt tábort” — meséli Abu Szelim. A LEGNAGYOBB dél-libanoni tábor Rasidije, Tyr kikötőváros­tól délre, a Földközi-tenger part­ján fekszik. Amint azt a tábor vezetői mondják: különösen se­bezhető, mert nemcsak légierő­vel támadhatják, hanem a ten­gerről is. 1977 óta ötszáz légi- és tüzérségi támadás érte! Házak tucatjai semmisültek meg, s szá­zakra tehető a halottak, sebesül­tek száma. A tábori rendelőben dolgozó svéd orvosok egyike, dr. Éva Bergholiz szomorú példát említ: a háború különösen mély nyomokat hagy a gyerekek szel­lemi, érzelmi világában. A leg­több kisgyerek a „mama” szóval együtt tanulja meg a „bum-bum” szót. Repülőgép, hadihajó láttán a kisebbek gyakran sírógörcsöt kapnak. A gyermekrajzok visz- szatérő témája a légitámadás, a bombázás. A gyerekek igen fiatalon meg­ismerkednek a gerillaharc for­télyaival, a fegyverforgatással. Nemcsak a Palesztinában szüle­tett szülők, nagyszülők, hanem ők Is visszavágynak őseik földjé­re. Nem törődnek bele hazájuk elvesztésébe, Libanont csupán ideiglenes hazájuknak tekintik. Izrael és a vele szövetséges li­banoni jobboldal azonban még innen is tovább akarja kergetni őket. De hova menekülhetnek a menekültek? B. S. Ziaul Hak Belgrádban * A Beafortcitadella védői. i A rasidijei tábor — izraeli támadás után.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom