Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-22 / 18. szám
1982. január 22. • PETŐFI NÉPE • 3 BÁCS-KISKUN A NÉPSZÁMLÁLÁS TÜKRÉBEN (EL) Az elmúlt évtizedben országosan is az aktív keresők részarányának csökkenése, és az inaktívak arányának viszonylag nagyobb mértékű növekedése volt a jellemző. Ehhez hasonló, de intenzívebb folyamat ment végbe Bács-Kiskun megyében is, aminek következtében az aktív és inaktív keresők, valamint az eltartottak aránya a legutóbbi népszámláláskor lényegében megegyezett az országos átlaggal. Az aktív keresők számának és arányának csökkenése legnagyobb részben a nyugdíjkorhatár egységesítésével magyarázható. Ez ugyanis a megyére még a legutóbbi időszakban is jellemző agrárnépességet érintette, jelentősen csökkentve az aktív, és növelve az inaktív keresők számát. Nagyobb állami támogatás A hetvenes években számottevően csökkent az eltartottak száma, ami elsősorban a nők munkába állásával magyarázható. Ez azonban nem növelte az aktív keresők arányát, mert hasonló mértékben nőtt a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők száma, ami az inaktív népesség ' részarányának további növekedését eredményezte. A megye több mint százezer inaktív keresőjének valamivel több, mint negyven százaléka volt férfi, csaknem kizárólag nyugdíjas és járadékos. A 66,6 ezer inaktív kereső nőnek viszont csak háromnegyede volt nyugdíjas, a továhbi 23 százalék gyermekgondozási segélyen volt a népszámlálás időpontjában. Az eltartottak nemek szerinti- megoszlása is hasonló volt, mint az inaktívaké. A férfi eltartottak többsége iskolába nem járó gyermek; valamilyen szintű oktatási intézmény tanulója, vagy első ízben állást kereső. Ezzel szemben a nők több, mint egyharmada háztartásbeli, vagy olyan segítő családtag, aki 90 napnál kevesebbet dolgozott 1979-ben. Ez a réteg még jelentős munkaerő-tartalékot képez, bár több mint 80 százaléka 39 év feletti, vagyis ak- I tív keresővé válásuk esélye viszonylag kicsi. Á nem tanuló eltartottak aránya a munkaképes korú lakosságon belül a tizenöt százalékot is meghaladja Kiskunfélegyháza környékén, valamint a kecskeméti járás néhány településén, és számos olyan község van a megye északi és délkeleti részén, amelyben 10 százalék feletti ez az arány. ’A nem tanuló eltartottak nagy száma szoros összefüggésben van azzal, hogy ezen a területen magas a külterületi népesség hányada. 1970 és 1980 között közel kétszeresére nőtt a 100 aktív keresőre jutó inaktívak száma, az eltartottaké viszont csak nem egészen tíz százalékkal csökkent, összességében tehát a közvetett módon eltartották növekedése a közvetlen módon eltartottak roA népesség gazdasági aktivitása vására azt eredményezi, hogy az állam a korábbinál nagyobb szerepet vállal az aktívan nem dolgozók eltartásában. Ipari munkások a mezőgazdaságban A hetvenes években tovább folytatódott az aktív keresők struktúrájának változása, -bár a mezőgazdasági népesség csökkenésének üteme valamelyest lassult. Azonban még a legutóbbi népszámláláskor is a megye településeinek több, mint felében a mezőgazdaság foglalkoztatta az aktív keresők 50 százaléknál nagyobb hányadát. Az ipari és építőipari aktív keresők részaránya főként a városokban és kiemelt nagyközségekben, valamint az ezeket környező településeken magasabb a megyei átlágnál, ami azt mutatja, hogy az ipari tevékenység a megye nagyobb településeiben koncentrálódik. A mezőgazdaságban dolgozók viszonylag magas részesedése nem azt jelenti, hogy ilyen nagyarányú az agrárjellegű munkát végzők száma. 1980-ban ugyanis a tevékenység jellege szerint az aktív keresőknek csak alig több, mint egyötöde végzett mezőgazdasági jellegű fizikai munkát. Ugyanakkor, míg az iparban foglalkoztatottak száma két és fél százalékkal nőtt, addig az ipari tevékenységet folytató fizikai dolgozók száma több, mint hú$z százalékkal emelkedett. Ezeket a folyamatokat a mezőgazdasági ágazatba sorolt üzemek nem agrárjellegű tevékenységének, a melléküzemágaknak a fellendülése magyarázza. A mezőgazda- sági üzemek fejlődésének ez az iránya pozitív hatással volt munkaerő-megtartó képességükre is. Míg ugyanis az iparban és építőiparban a 30 év alattiak részaránya csökkent, addig ez a korcsoport 1980-ban nagyobb hányadot képviselt a mezőgazdaságban foglalkoztatott aktív keresők között, mint egy évtizeddel korábban. Nőtt az iskolai végzettség színvonala is. 1970-ben még az aktív keresőknek több, mint fele nem fejezte be az általános iskola nyolc osztályát, tíz év múlva már csak alig több, mint egynegyede. A segédmunkásoknál azonban még 1980-ban is meghaladta, a betanított munkásoknál pedig megközelítette az általános iskolát be nem fejezettek aránya az ötven százalékot. Ugyanakkor a fizikai foglalkozásúak több mint negyedének volt a legutóbbi nép- számláláskor középfokú, vagy magasabb iskolai végzettsége, szemben az 1970-es tíz százaléknál is alacsonyabb értékkel. Az összes foglalkoztatott közül felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma közel kétharmaddal nőtt, s részarányuk meghaladta az 5 százalékot. Nők az iparban Az elmúlt évtizedek során valamelyest csökkent a férfiak részaránya az aktív keresők között. Ez az egyes ágazatokra is jellemző, a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, valamint a személyi szolgáltatások kivételével. Az előbbi a mezőgazdaság korszerűsödésével, gépi felszereltségének növekedésével, valamint a mező- gazdasági ágazatokhoz tartozó szövetkezeteknek az elmúlt évtized folyamán fellendült melléküzemági tevékenységével magyarázható, ezek ugyanis hagyományosan férfi munkaerőt kötnek le. A személyi és gazdasági szolgáltatás terén a férfiak arányának növekedésében szerepet játszott az adminisztratív tevékenység csökkentésére irányuló törekvés, amely főként a női dolgozók felvételét mérsékelte. Az iparban nőtt a nők részaránya, és 1980-ban már több nő dolgozott ebben az ágazatban, mint a mezőgazdaságban. Ennek oka, hogy a megye iparának fejlődésére az elmúlt időszakban a könnyűipar és az élelmiszeripar erősödése volt a jellemző, ezek pedig főként alacsony képzettségű női munkaerőt foglalkoztattak. Király László György a KSH Bács-Kiskun megyei Igazatóságának elnöke (Folytatjuk.) Űj vállalat Megkezdte működését az Élelmiszeripari G(,azdaságkutató Intézetből és az Agrárgazdasági Kutató Intézet szervező szolgálatából atl'akult íMezőgazdasági Élelmiszeripari Szervező Válla- lalat, amely az állami gazdaságoknak, téeszeknek, élelmiszer- ipari üzemeknek megbízás alapján a belső tartalékok feltárására szervezési módszereket dolgoz ki. Az eredményként jelentkező haszon egy részéből — megegyezés szerint — a vállalat is részesül. Az újszerű vállalati szervezetek saját terveket és sajátos üzletpolitikát alakítanak ki. Miközben számolniok kell azzal is, hogy az újabb beruházásokhoz szükséges pénzforrások is szűkösebbek a korábbiaknál. Mindez a még meglevő belső tartalékok fokozott feltárására ösztönzi az üzemeket, mezőgazda- sági termelőegységeket. Miután éppen a belső szervezeti rendszer korszerűsítésében van még számtalan lehetőség, a kiaknázáshoz nyújthat jelentős segítséget az új vállalat. Több helyen már eddig is tettek lépéseket a szervezeti rendszer korszerűsítésére. Néhány üzem, téesz a belső információs rendszerét, mások a munkaszervezést, az elszámolást emelték magasabb szintre, ám kevesen alkalmazták mindezt komplex módon, holott éppen ezzel javíthatnák ugrásszerűen az eredményeket. A szolgáltató vállalat a komplex módszerek kimunkálására fogja össze az e téren tevékenykedő szellemi ereket. Máris több jelentkező kérte a vállalat segítségét a szervezés korszerűsítéséhez, elsősorban termelőszövetkezetek. De más ipari üzemek is jélentkeztek megrendeléssel. (MTI) RAJZÓRA • A kecskeméti Tóth László Általános Iskola hatodik osztályos tanulói Könyves Aurélné tanárnő vezetésével — a rajzóra keretében — a Tudomány és Technika Házában, a második emeleti Michelangelo-galériában ismerkednek a művészettörténettel. Az állampolgár jogai a tanácsi ügyintézés során Fontos tudnivalók a módosított eljárási törvényről Számos új vagy jelentős mértékben megváltozott rendelkezést tartalmaz az év elejével hatályba lépett 1981. évi I. törvény, amely az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt módosítja. A törvény e főbb rendelkezéseiről a Minisztertanács Tanácsi Hivatalánál tájékoztatták az , MTI munkatársát. A törvénymódosítás tovább növelte az ügyfél szerepét az eljárásban, megerősítette jogait, s egyben kötelességeit is rögzítette. Elsőfokú eljárás általában az ügyfél kérelmére indul, például amikor az valamilyen engedélyt, kedvezményt, igazolást kér. Az ügyfél kérelmére az államigazgatási szerv köteles eljárni. A kérelem előterjesztésétől, illetve az eljárás hivatalból történt megindításától számított harminc napon belül dönteni kell. Ennél rö- videbb ügyintézési határidőt bármely jogszabály, hosszabbat azonban csak törvény, törvény- erejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet állapíthat meg. Ha az ügy olyan bonyolult, hogy nem lehet 30 napon belül dönteni, a határidő — legfeljebb újabb harminc nappal — meghosszabbítható. Az eljárás megindítását szolgáló kérelem benyújtásához sok esetben, több igazgatási ágazatnál nyomtatványok állnak rendelkezésre. Ezek kitöltésének módját az ügyintézőnek meg kell magyaráznia, illetve segítenie is kell a kitöltésben. Az ügyféltől nem lehet olyan adat igazolását kérni, amelyet az államigazgatási szerv nyilvántartásának tartalmaznia kell. Az ügyintézés megkönnyítésére a törvény korszerű technikai eszközök alkalmazását is lehetővé teszi, így jegyzőkönyv helyett az egyes eljárási cselekményekről hangfelvétel is készíthető. Az ügyfél általában személyesen jár el az ügyében, de törvényes képviselőt vagy meghatalmazottat js igénybe vehet. Meghatalmazott lehet hozzátartozó, ügyvéd, vagy a szakszervezeti jogsegélyszolgálat munkatársa is. Számos eset szükségessé teszi meghatározott személyek megjelenését. Számukra az idézést általában írásban adják ki, de ha az egyszerűbb és gyorsabb, távbeszélőn is közölhetik. A meghallgatni kívánt személynek a határnapot megelőzően legalább öt nappal meg kell kapnia az idézést, hogy a megjelenés lehetőleg ne akadályozza őt munkájában. Kialakult helyes gyakorlat, hogy nem egyetlen, meghatározott, hanem adott határidőn belül több időpontra idéznek valakit, aki így a számára legkedvezőbb időt választhatja ki. Az ügyintéző köteles az ügyfelet meghallgatása előtt a szükséges felvilágosításokkal ellátni, jogaira és kötelességeire figyelmeztetni. E tájékoztatás alkalmával el kell magyaráznia. hogy az ügyet milyen eszközökkel és módon lehet a legegyszerűbben, a legkedvezőbben és a leggyorsabban intézni, de azt is, hogy a kedvező döntésnek esetleg milyen akadályai vannak. Fontos állampolgári jog, hogy az ügyfél bármikor tájékozódhassák az ügyében, és annak egész folyamatáról közvetlen tapasztalatai legyenek. Ezért az eljárások során keletkezett iratokba az ügyfél — vagy képviselője — bármikor betekinthet, és azokról másolatot készíthet. Az államigazgatási szerv határozatot hoz a különféle ügyekben, illetve az eljárásban eldöntött kérdésekben. A határozat tartalmazza a döntést, annak indoklását, továbbá a fellebbezés és a bírósági felülvizsgálat lehetőségéről szóló tájékoztatást. Az államigazgatási ügyek túlnyomó része az elsőfokú eljárással végérvényesen lezárul: Vannak azonban olyan esetek, amelyekben az ügyfél sérelmesnek tartja a hozott döntést, ezért a felettes államigazgatási szervhez vagy a bírósághoz fordul. Az államigazgatási eljárásban az alapvető jogorvoslati eszköz a fellebbezés. Fellebbezni az ügyben hozott elsőfokú határozat ellen lehet. Ha az adott ügytípusra vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik, a fellebbezést a határozat közlésétől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni annál az államigazgatási szervnél, amely a határozatot hozta. A fellebbező nem köteles megindokolni a fellebbezést, elegendő annak bejelentése, hogy a hozott,, határozatot sérelmesnek tartja. Megkönnyíti azonban az államigazgatási szervek dolgát, ha a fellebbezés tartalmazza az indokot. A fellebbezéssel megtámadott határozatot hozó1 köteles megvizsgálni, nincs-e indok és törvényes lehetőség arra, hogy az esetleges sérelmet saját hatáskörében orvosolja. Ha ugyanis ez megoldható, a sérelmes intézkedést maga a határozatot hozó szerv korrigálja. Ebben az esetben másodfokú eljárásra nem is kerül sor. A fellebbezés esetén a másodfokú határozat közléséig nem rendelhető el a végrehajtás. Az ügyfél a jogerős határozat ellen úgynevezett felülvizsgálati kérelemmel is élhet. Saját érdekében akkor jár el helyesen, ha ezt az ügyben elsőfokon eljárt szervnél terjeszti elő. Ott vannak ugyanis az ügyre vonatkozó iratok, amelyek nélkül a kérelem elbírálása lehetetlen, s ily módon lehet a leggyorsabban elérni, hogy az elbírálásra jogosult szerv dönteni tudjon. Az államigazgatási törvény, valamint más, magas szintű jogszabályok lehetővé teszik bizonyos államigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadását. Ilyen esetekben erre az ügyfél figyelmét a határozatban fel kell hívni. Keresetindításnak csak a jogszabálysértés esetében van hel lye. Az ügyfél tehát választhat, hogy a jogerős határozatot jogszabálysértés miatt a bíróságnál támadja-e meg, avagy — hivatkozással jogos érdekvédelemre, méltánytalanságra — felülvizsgálati kérelmet nyújt be. Egyszerre kétféle jogorvoslati eljárás természetesen nem folyhat. Bírósági felülvizsgálatnak csak akkor van helye, ha az államigazgatási eljárásban az ügyfél a fellebbezés lehetőségét kimerítette, vagy a fellebbezés kizárt. P. I. IFJÚSÁGI PARLAMENTEK: Zsíros kenyér és képmagnó Elhamarkodottnak, látványosnak és túl kihegyezettnek tűnhet: ahol unalmasak az ifjúsági parlamentek, ott végső soron nincs megoldatlan kérdés; ahol szikrázó a hangulat) ott nagy a baj; ahol pedig illedelmesek, ott még csak tanulgatják a demokráciát. „Nemcsak alakítandó, formálandó tartalék az ifjúság, hanem cselekvő részese is a társadalom életének” — mondta ki a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ifjúságpolitikai határozata 1970-ben. Egy év múlva alkotta meg az ország- gyűlés az ifjúsági törvényt, amelyben meghatározták a fiatalok jogait és kötelességeit. Garantálták, hogy azonos munkáért ugyanannyit kap a fiatal, mint az idős; hogy támogatják a nagyobb tudás megszerzésére irányuló törekvést; hogy külön összeget bocsátanak kifejezetten az ifjúság rendelkezésére. A törvény előírta továbbá, hogy a fiatalokat érintő döntésekbe be kell vonni a fiatalok képvise- / letéve fölhatalmazott KISZ-t; s hogv mindezek megvalósításáért a kormány a felelős. Fehér holló volt Mennyi kettő meg kettő? A Minisztertanács ugyanebben az évben határozatot hozott az ifjúsági törvény végrehajtására, intézkedett az ifjúsági parlamentekről. Ezek alapfeladata e törvény végrehajtásának vizsgálata. Az első tanácskozásokon sok volt a bizonytalanság — még nem működtek az üzemi négyszögek, még fehér holló volt az a vállalat, ahol rendben megy az érdekképviselet. Két év múlva folytatódott a vita: mihez van és mihez nincs joga a KISZ-nek, aztán 1978-ban már nem az érdekvédelmi kérdések kerülnek középpontba, hanem a munka- és életkörülményékkel kapcsolatos kifogások. 1981—1982? Az esztendőfordulóig véget ért az első félidő; következnek a megyei, illetve az országos, ágazati eszmecserék. A parlamentek eddigi tapasztalata: ahol van pénz, ott nincsenek ifjúságpolitikai gondok. (Másmilyenek se nagyon ...) Ahol szűkültek a lehetőségek, ott nőtt az elégedetlenség. Megszülettek a „semmit sem használ, de nem is árt”-típusú parlamentek is: az előadó előad, a hallgatóság hallgat, az ifjúsági parlament attól ifjúsági, hogy fiatalok vesznek rajta részt, és attól parlament, hogy nem beszélnek ketten egyszerre. S Hintalovon a Földet Gondolkozhat az ember: vajon törvényszerű-e ezeknek a harmadik típusú parlamenteknek a kialakulása. Ügy hiszem, hogy mint cseppben a tenger, a lényeg nélküli tanácskozás is magában rejti a lényeget: megoldatlan kérdések, helyi kiskirálykodás, egyéb bajok sorát. Voltam az idén olyan eszmecserén, ahol több ezer szavas igazgatói beszámoló, s vagy két tucat fölszólaló bizonygatta, hogy minden rendben van. Ha csak azt nézzük, amit objektiven mérni tudunk, tényleg rendben vannak a dolgok: a fiatalokra költik az ifjúsági alapot, sokan kapnak lakájt. Az viszont nem illik egyetlen statisztikai sorba sem, hogy nehezebb bejutni az igazgatóhoz, mint hintalovon megkerülni a Földet. Szerencsére — ez a ritkább. A legtöbb az a vállalat, ahol az ifjúsági parlament sajátos metamorfózison átesve új funkcióját keresi. Vége a „jogokat követelünk” korszaknak, mert más már a jelszó (miivel van jog is ...), éspedig ez: „többet és jobbat akarunk termelni, mert akkor élünk úgy, ahogy élni szeretnénk.” Tipikus példa volt az effajta tanácskozásra a BRG-faen megtartott parlament: nem tudta az ember, hogy termelési tanácskozásra vagy szak- szervezeti taggyűlésre tóvedt-e. Szóba sem került jogvédelemmel kapcsolatos probléma, ám a gyártmányfejlesztés, a jó munka alapjának nyilvánított korszerű géppark, a tudományos kutatás mind-mind központi téma volt. Feszítő gondok ... Klasszikus példa Kecskemét fiatal óvónőinek, tanítóinak és tanárainak tanácskozása, ahol ismét napvilágra került az összes pedagógusprobléma. Az ifjúsági parlamentek egyik nagy ellentmondása azonoan, hogy olyan fórum, amely legföljebb egyetértőén bólinthat a bajokra, de megoldásuk ügyében, mert nem tartozik hatáskörébe, kisujját sem mozdíthatta. E tekintetben tehát a tanácskozás betöltötte szelepfunkcióját: a résztvevőik kipanaszkodták magukat aztán hazamentek és minden maradt a régiben. Néhány idevágó tény a mondandó igazolására: 1981-ben 1981-en dolgoztak a város közoktatásában. Közülük 509 pedagógus és 75 technikai alkalmazott a 30 éven aluli. Vezető beosztásban három fiatal van. A 30 év alattiak egyhavi átlagbére 2572 forint — főiskolát, egyetemet végzett emberek!’ — három év alatt 378 forinttal nőtt a havi fizetés, s így már „csak” 402 forinttal alacsonyabb az országos átlagnál. Három év alatt mindösz- sze öten kaptak lakást a művelődési osztály segítségével — ugyanezt másképp úgy fogalmazhatjuk : minden századik fiatal pedagógus részesült támogatásban ... Mivel pedig a pedagógusok tanítványai a jövő század szakemberei lesznék, s mivel társadalmunk összes lényeges célja a közoktatás minőségétől függ — ebben pedig a tanítóé, a tanáré a főszerep —, gondjuk tehát össztársadalmi gond, megoldásra váró feladat. Csakhogy olyasfajta feladat, amihez nincs elég pénz, ezért aztán a dolog hasonlít ahhoz a fajta számtanpélda-megoldáshoz, ahol úgy szeretnénk előre elhatározott eredményihez jutni, hogy az egyenlet innenső oldaláról még hiányoznak az összetevők. Márpedig a 2—(-2 mindig 4, hiába is szeretnénk ötnek látni. Végül is: van valami szívszorító abban, hogy gyermekeinket 2500 havi fix'ből a megélhetés gondjával küzdő pedagógusok tanítják, akik hónap végén a zsíros kenyeret eszik jóízűen. Idekívánkozik: a fiatal sportolók parlamentjén a fő követelés egy képmagnó volt... Háromszor jobb A kérdések kérdése persze nem az, hogy az ifjúsági parlamentéken unatkoztak-e vagy vitatkozták ... Habár: a vitatkozás parlament legalább háromszor jobb a bólogatósnál. Ahol vitatkoznak, ott ötletek születnek, ahol bólogatnak, ott minden marad a régiben. A lényeg az, hogy mennyire sikerült közelebb jutni össztársadalmi céljainkhoz. Ehhez ázomban szükséges világosan látni, hogy a vitatkozó nem föltétlenül ellenzéki, de egész bizonyosan elégedetlen, s hogy ebben társadalmi célokat szolgál. Az elégedetlen legalább tudja, hogy mit hiányol és mit szeretne, valamint hogy mindezért mire hajlandó. Ebben szükséges elengedhetetlenül a társadalom figyelme: jövője függ a mai tizen- és huszonéveseitől. OUÁXCN
