Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-19 / 15. szám

1982. január 19. » PETŐFI NÉPE • KECSKEMÉT, RÁKÓCZI ÜT 8. Az ügy túlmutat önmagán- .. • A kapualj. Kábelek, vezetékek, kibontott falak. Az épület jelenlegi állapotá­ban életveszélyes. A helyreállítás­hoz ki kell cserélni a födémeket, és vasbeton köpenyt tenni a két megrepedt pillérre. A költségek hozzávetőlegesen 8 rhillió forintot tesznek ki — tartalmazza az 1981. júniusában készült szakvélemény. A lakó A ház belülről az ostromálla­potokat idézi. Az első'emelet egyik lakása nyitva. Benézünk, kockáz­tatva: esetleg leszakadhat alat­tunk. A falak levésve, kábelek, csövek lógnak ki, a villanykap­csolók helyén lyukak. A födém­ről a feltöltést elhordták, kilát­szanak a bordák, mint a sovány ember mellkasán. Egy szinttel feljebb megtalál­ható a ház lakója, aki nem akar kiköltözni. — Két éve jöttem ebbe a lakás­ba úgy, hogy benne maradhatok a felújítás alatt is, s kapok vizet, villanyt — mondja dr. Nagy Kál­mánná. — Erről papírom is van a városi tanácstól. — Nem fél egyedül ebben az üres házban? Egyáltalán tud itt élni? — Félni nem félek. Bár a na­pokban volt egy furcsa eset... Nehéz a helyzet. Az építők itt voÜL tak két hónapig, mindent kisze­reltek, majd elmentek. Mindez egy éve történt. Nálam a kony­hában és a vécében nincs víz. De még mindig kényelmesebb vizet hordani, mint hurcolkodni. — És hp. lebontják a házat? — Tavaly azt mondták, hogy lebontják, most megtudtam, hogy még sem. — Tipikus patthelyzet — szöge­zi le Hegyes Ferenc, a városi ta­nács műszaki osztályának veze­tője. — Akkor, amikor beköltö­zött, nem lehetett tudni, hogy ilyen körülmény áll elő. Az egy­szerű felújítást meg lehet oldani lakóval, Pesten még a födémcse­rét is megcsinálják így, végső esetben. Itt azonban még nem le­het tudni, hogy milyen formá­ban hozzuk helyre az épületet. Még a tervezés' stádiumában va­gyunk. Az biztos: Nagy Kálmánnénak is ki kell költöznie. Lehet, hogy véglegesen másik lakásba, de megoldható a visszakerülése is. Kevés a pénz Annyit elárultunk tehát, hogy a jelenlegi döntés értelmében, mely 1981. december 3-án a váro­si tanács végrehajtó bizottságá­nak ülésén született, felújítják a házat. Térjünk azonban vissza 1981. július 31-hez, amikor készült egy jegyzőkönyv: a házat le kell bon­tani, mert a lakások felújítása így nem gazdaságos. Októberben újabb statikai vizs­gálatot végeztek, ezúttal a MÉLY- ÉPTERV mérnökei. Lényegében ugyanazt állapították meg, mint a BÁCSTERV, de a pinceszigete­lést kihagyták a programból. Ez­zel 1,3 milliót lehet megtakaríta­ni. A javaslat azonban itt is — csakúgy, mint a másik esetben — megfogalmazódott: ha nem két lakást alakítanak ki a 714 négy­zetméteres alapterületen, hanem mondjuk tizenhármat, vagy tizen­ötöt, akkor a felújítás gazdaságos lehet, mert olcsóbb és gyorsabb is, mint az új lakás építése. — A legnagyobb gondunk az, hogy a nómenklatúrában átlag- költségek szerepelnek — közli ' Szili István. — Ugyanannyi pénz jut a 30 négyzetméteres garzon­házi lakásra, mint itt egy 140 négyzetméteresre. S a mi kecske­méti viszonyaink között nincs olyan kitétel, amely a városképi jelentőségű épületekre emelt ösz- szeget tartalmazna. Megújul a háztömb A döntés megszületett, a házat fel kell újítani. A kialakítás vál­tozatain tervezők dolgoznak. És a megbízás nemcsak erre az egy épületre szól! ,— A Rákóczi úti 8-as ház ügye túlmutat önmagán — foglalja ősz. sze a lényeget Hegyes Ferenc. — Ezzel az épülettel együtt elkészít, tétjük a Wesselényi utca, Bocs­kai utca, Hajdú utca, Rákóczi út közti tömb belső rekonstrukciós tervét. Első lépésben a 8-as szá­mú ház vonaliáig, annak felújítá­sával együtt. • Az eddigi tárgyalások alapján a BÁCSÉP vállalkozna a feladat­ra, címzett lakásépítési formá­ban, természetesen az OTP köz­reműködésével. Ha ezt sikerül el­érni, kitisztítani a város közepén az eléggé elhanyagolt, kusza ud­vari tereket, (amelyekkel azért sem foglalkoztak eddig, ment nem látszanak!) az lesz városépí­tészeti szempontból a legnagyobb eredmény. Reméljük, az ominózus ház sorsának rendezésén túl, a szín­vonalas tervekből választva, ez utóbbi feladat végrehajtására is marad pénze és ereje a városnak. Váczi Tamás Építés, emeletráépítés Látszólag minden rendben. Ha a gyanútlan járókelő elsétál Kecske­méten a Rákóczi út 8. számú ház előtt, leg­feljebb az tűnik fel neki, hogy a bejáraton már hónapok óta nincs kapu és a földszinti részből kiköltözött a virágüzlet, a tapéta­bolt. De a szemlélő, legyen az jól képzett statikus, nem is sejti, hogy az épületet azért ürítették ki, mert életveszélyes. Olyannyira: hogy nagyon el kellett gon­dolkodni azon: érdemes-e felújítani a házat, vagy az az olcsóbb és biztonságosabb meg­oldás, ha lebontják. Persze, a döntés meghozásához — bár­melyik legyen is az — felelősségteljes mér­legelés szükséges. A sárgára festett, egyszerűen díszített épület, ha nem is műem­lék jellegű, mindenképpen szé­pen beleillik a Rákóczi úti ház­sorba. Nem is túlságosan idős, az 1920-as években emeljék, akkor egyemeletes volt. Később, 1958- ban bővítették, felhúztak rá még egy szintet. A 23 esztendő előtti munkában részt vett Sági Károly, a BÁCSTERV főmérnöke: — A jelenlegi mélyépítési iro­davezetőnk, Benkó Ferenc küz­dött meg akkor a második eme­let alaprajzi megszerkesztésével, én pedig a homlokzatát tervez­tem. Ügy érzem nem sikerült rosszul, ránézve nem lehet meg­mondani, hogy a ház emeletrá- építéses. Nem örülnék neki, ha lebontanák, véleményem szerint a Rákóczi út 8. hozzátartozik a főutcához, jól alkalmazkodik a hangulatához. Felvonul az IKTV Az épület állagáért — lévén ta. nácsi ház —, az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat felelős, s az IKTV úgy látta, hogy elérkezett az idő a felújítására. 1980. I. 25- ére elkészítették a szükséges ter­veket — 2 millió 8 ezer forintot kalkuláltak —, s ház rákerült a felújítási címjegyzékre is. 1980. utolsó negyedében kiköltöztették a lakókat a Schönherz Zoltán té­ri átmeneti szállásra. (Egy bérlő a házban maradt. Róla még lesz szó). A terv az volt, hogy a tél folyamán, három hónap alatt kész a főépület, s mindenki visszatér­het korábbi bérleményébe. — Így terveztük — meséli Szi­li István, az IKTV főmérnöke.— Sajnos rajtunk kívülálló okokból minden másként alakult. Némi huzavona után kiköltöztek az üz­letek is, és mi végre 1980. decem­ber elején elkezdtünk bontani. Feltűnt, hogy a válaszfalak egy­kor nagyon vékony, pozdorjasze- rű lemezből készültek. Ennek pe. dig oka volt. Mi? Statikai véleményt kértünk, először a pincefödémre, majd a földszint fölöttire is. Amikor a tapétabolt helyiségeit is megnéz­tük, akkor derült ki, hogy két tartópillér . megrepedt. Ez így együtt már hatalmas gond. A költség nyolcmillió A BÁCSTERV statikusai teljes szerkezeti, állékonysági, stabili­tási felülvizsgálatot végeztek. En­nek során megdöbbentő ered­ményre jutottak. A vasbeton fö­démbe elhelyezett I. gerenda al­só talpáról a vas centi vastag rozsdalevelekben vált le. Kimu­tatták, hogy _ a határteherbírás nem éri el a szükségeset, sőt egyes helyeken a födém a saját súlyát nem bírja el. Hogy eddig még nem szakadt le, az csak a jószerencsének köszönhető. (Méhesi Éva felvételei) BlW'MJ'lPiÜ!! i ^l1 "iil i "'i* * l'ill—Iliit "iii ■ - >■ Csúnyaságverseny Kovácsné a héten tizenkét levelet írt a televíziónak, hú­szat a rádió különböző műso­rainak, beküldte a megfejtett keresztrejtvényeket és a Már­ka-kupakokat, volt a tanács­nál, a rendőrségen, a KISZ-nél, és a nyugdíjasbizottságnál. De heti normáját még így sem teljesítette. Hogy ne legyen hiányérzete, új papírt tett a konyhaasztalra, és írni kez­dett. „Rendezvények Országos Felügyelősége, Program Fő­osztály! T. Et( nő)! A dolgozó magyar nők nagy átlaga nevében szólok. A bá­lákon, meg anélkül is min­denféle szépségkirálynökét választanak. A falu szépe, a szakma szépe, : a konfe­rencia szépe, és így to­vább. iMi egyszerű nők tilta­kozunk, akik sem szépek, sem túl csúnyák nem vagyunk. Ám ezek mellett a szépek mellett, kérem, kifejezetten rosszul mutatunk. Ez elveszi az ön­bizalmukat, és elidegeníti tő­lünk a férfiakat. Ezért azt ja­vaslom, hogy az érdekeinket sértő szépségversenyek he­lyett rendezzenek csúnyaság­versenyt. Válasszák meg a bál rondáját! Osszák ki a legvisz- szataszítóbb nők számára ki­írt dijat. Mutassák be a csú­nyaságkirálynő fényképét, le­hetőleg bikiniben! Akkor az­tán megbecsülnek majd min­ket, átlagos magyar dolgozó nőket, akik a sok munkától nem érnek rá szépítkezni." A levél természetesen el­sikkadt a Felügyelőség férfi­dolgozóinak kezén. Kovácsné ezért két hét múlva megírta a kedvenc újságjának, hogy köz­érdekű bejelentésére, a sza­bályoknak fittyet hányva, nem kapott nyolc napon belül gyó­gyuló választ. A Felügyelőség munkatársa a riporter érdek­lődésére elismerte, hogy hi­bát követtek el, akikor Ko- vácsnénak nem adtak méltó választ. De ami késik, nem múlik. Csak kerüljön a ked­ves levélíró a szeme elé! Ami pedig az ötletet illeti, nem rájuk tartozik, hanem a nőta­nácsra. AZ újságcikk elolvasása után 42 propagandista és rek­lámfőnök csapott a fejéhez (valakinek), és hirdetett vá­sárokon, szakboltokban, áru­házakban és egyéb helyeken, ahol erre semmi szükség, Miss Randa vetélkedőket. Közülük 38-nak remek ötlete támadt. Leróva tiszteletét a csúnya­ságverseny ' szülőanyja előtt, az első díjat ünnepélyesen Ko- vácsnénak adták át. Azóta nem ír Kovácsné leveleket. Mint mondta, a nagy szelle­meket nem érti meg koruk. Tótisz András KÉPERNYŐ Tengerre, magyar! , Vitray marad a tévé népszerű mindenese; mindig, mindenütt az ember érdekli. Rólunk beszélne, ha röpülő krokodilussal hozná össze riporter-szerencséje, ha körülnézhetne a Marson, ha ki­hallgathatná a madarak társal­gását. Az ember a szenvedélye, mestersége címere. Amikor hallottam nagy útjá­ról, tudtam: képes útinaplójá­ban a táj látványánál, a türistás rácsodálkozásnál fontosabbnak tekinteni útitársait, alkalmi munkatársaikat, segítőiket. Ért­hető, hogy a külföldiekről talá­lóbb, teljesebb portrék készül­hettek, hiszen tisztelnie kellett a vendégj ogot. Az antwerpeni révkalaúzra, a buddhista szerze­tesre, a tajvani üzletemberre so­káig emlékezünk még, mert olyan éles vonásokkal, annyira jellemző szituációkban mutatkoz­tak a Tengerre, magyar! sorozat­ban. Mivel a MAHART jóvoltá­ból járhatták be Vitrayék a fél világot, mivel az előkészületek és a hosszú út során nyilván össze­barátkoztak a Vörösmarty tiszt­jeivel, legénységével, illetlenség­nek minősülne, ha nemszeretem dolgokról iS szó esett volna. Feltehetően a tengerészélet sem annyira fenékig tejföl, mint e kitűnő filmből sejthető. A monszuntól kavart óceánon kí­vül olykor az emberi indulatok is háborognak, a kereskedelmi ügyletek sem mindig sikerülnek olyan jól, mint a négy folytatás­ban sugárzott színvonalas, szó­rakoztató, példamutató ismeret­terjesztő filmben. Finom iróniá­val érzékeltették időnként, hogy most — a tévé és a magyar ten­geri hajózás — első találkozása­kor, együttműködéskor megen­gedhettek némi jóindulatú nagy­vonalúságot. A bevezető rész kötelező tiszteletkörein kívül csu­pán az egyenlítői mókát érez­tem hosszadalmasnak a remek ritmusú, az érdekest a látszólagos1 egyhangúságban is föllelő képes „embernaplóban”. (Szívesen hal­lanánk arról, hogy miként ta­lálkoztak a singapuri magyar származású mérnökkel; a forga­tás „kulisszatitkaival”. Megérne egy újabb folytatást.) Riporter kerestetik... Kockázatos a korai vélemény- nyilvánítás, mégis leírom: az eddigiek alapján szürkének ígér­kezik a Riporter kerestetik ... mezőnye... Az eredetiséget, az új látást, a vállalkozókedvet hiányolom, a nyelvi igénytelensé­get kifogásolom. A bakikra csak legyintek. A kamerák előtt, a hosszú várakozási időtől idege­sítve tapasztalt nyilatkozók is hibáznak. (A jelöltek jóval ke­vesebbet tévedtek, „szólták el” magukat, mint sok öreg tévés1. Az indokolatlan fontoskodással, túllihegve közvetített focisorso­láson — például — azt mondta a riporter: „A labdákat rejtő or­szágnevek .,..”, ha nem tévedek.) A képernyőről látott, hallott sab­lonok, klisék, szokványos fordu­latok kedvetlenítettek, nem a megcsinálás kezdőknél termé­szetes ügyetlenségei. A fiatal tanítónőben volt a legtöbb kurázsi. Annyira kiemel­kedett az elsős kislányokkal ké­szített riport, hogy nincs szívem némely keresettséget kifogásolni. Azt jobban sajnálom, hogy nem volt rámenősebb, amikor a ma­gyar jégsport egyik legvitatottabb egyéniségével beszélgetett.^ Félt, hogy elcsúsztatja a síkos téma? Biztatjuk a többi továbbjutót is, kívánunk a zsűrinek bölcs választást, hiszen tőlük is függ, hogy kiket látunk évtizedekig vendégül otthonunkban, kik hoz­zák közelebb hozzánk a világot. H. N. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Súlyos baleset az üzletben Súlyos baleset történt az egyik áfész üzletében. Egy szerelő cementet vásárolt. Az ottani gya­korlatnak megfelelően, a cemen­tes zsákokat a raktárból maga vitte kézikocsijára. Rakodás köz­ben két méter magasból fél má­zsa súlyú cement esett a hátára. A szerencsétlen ember a földre rogyott és ekkor két újabb zsák zuhant rá. Csaknem két hónapig kórházban ápolták. Sérülései kö­vetkeztében mozgásképességét teljesen elvesztette, lábra állni nem tud, alsó testét nem érzi. Helyváltoztatásra csak úgy ké­pes, ha önhajtós karosszékbe ül­tetik, illetve onnan kiemelik. Mindezek miatt élete végéig ápo­lásra, gondozásra szorul. A szerelő az áfész ellen kár­térítési pert indított, amelyben egyebek között keresetvesztesé­gének, gondozási és ápolási költ­ségeinek, a rokkantaknak való személygépkocsi ellenértékének és hatszázezer forint nem va­gyoni kárának megfizetését kér­te. Az ügyet végső fokon elbíráló . Legfelsőbb Bíróság az áfészt hatszázezer forint, továbbá öt­ezer forint havi járadék megfi­zetésére kötelezte. A döntés to­vábbi ‘részében kimondta: a rokkantnak autó iránti igénye attól függj tud-e ilyen járművet vezetni. A szerelő okirattal iga­zolta, hogy szakértői bizottság megállapította: Trabant Hycomat autó használatára alkalmas, de csak teljes kézivezérlésű segéd- berendezéssel és fejtámlával ve­zethet. Minden alkalommal kí­sérőre van szüksége. — A rokkantnak módot kell adni arra, hogy alkalmasságán túlmenően, bebizonyíthassa: gépkocsivezetői ismeretekkel rendelkezik. Amennyiben az de­rülne ki, hogy igénye indokolt, úgy az áfészt az autó vétel­árának megfizetésére kell köte­lezni. Ha viszont vezetésre al­kalmatlan, azt kell elbírálni, hogy a balesetből eredő testi fogyatékossága a közlekedésben milyen anyagi hátrányt jelent számára. Mindezek alapián a LegfelsőbD Bíróság az ügyben első fokon el­járt megyei bíróságot új eljárás-' ra, valamint új határozat hoza­talára utasította. Mikor rosszhiszemű a férj? A házasság felbontásakor a bíróság a kiskprú gyermekeket az anyánál helyezte el és a fér­jet a lakás elhagyására kötelezte, azzal, hogy amennyiben nem tá­vozik onnan, jogcím nélkülj jó­hiszemű lakáshasználónak te­kintendő, akinek elhelyezéséről a lakásügyi hatóság — legalább komfort nélküli másik lakás biz­tosításával — köteles gondoskod­ni. Egyben kimondta: a férj a gyermekeket a bírói határozat ellenére jogtalanul tartja magá­nál. ezért 15 nap alatt volt fele­ségének köteles őket kiadni. Az ítéletnek a férj elhelyezésé­re vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvásra a Legfel­sőbb Bíróság az elsőfokú döntést megváltoztatta, a férfit rosszhi­szemű jogcím nélküli lakáshasz­nálónak minősítette, aki elhe- helyzéséről maga köteles gon­doskodni. A határozat indokolása szerint a házastársak életközössége már évek óta válságba került. Ennek egyik oka volt, hogy a férj nem vette jó néven, amiért felesége szakmai továbbképzésen vett részt és alaptalanul azzal gyanú­sította : a tanfolyamon nem meg­felelő a magatartása. Házasságuk romlásának másik oka a férfi italozása és olyan nagyfokú dur­vasága, hogy az asszony többször a szomszédokhoz menekült előle. A családi konfliktusok egészsé­gi állapotára annyira hatottak, hogy végül kórházi kezelésre szorult. A bérlőtársi jogviszonynak bírói ítélettel történt megszün­tetése esetén a lakásban jogcím nélkül bentmaradó volt házas­társ akkor sem minősül minden esetben rosszhiszeműnek, ha a házasság megromlásáért ő fele­lős. Ilyennek tekintendő azonban akkor, ha van olyan többlet-tény­állás, ami a bérlőtársi jogviszony megszüntetéséh indokolja. A férj magatartása — a kialakult ítél­kezési gyakorlat szerint — ilyen­nek minősül. H. E. ,/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom