Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-12 / 291. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése 4 mezőgazdasági szövetkezetek IV. kongresszusa Pénteken az Építők Rózsa Ferenc Székházában megkezdte munkáját a mezőgazdasági szövetkezetek IV. kongresszusa, amelyen 930 ezer szövetkezeti tag és 110 ezer alkalmazott képviseletében 500 küldött tanácskozik. Az elnökségben foglaltak helyet: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter. A kongresszust Berta Jenő, a TOT alelnöke nyitotta meg, majd a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának korábban kiküldött írásos beszámolójához Szabó István, a TOT elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. A TOT ELNÖKÉNEK BESZÉDE A társadalom elismeri és támogatja a közös gazdaságok munkáját A Szakszervezetek Országos Tar.ácsa pénteken ülést tartott, ameilyen első napirendi pontként az idei pépgazdasági terv végrehajtásának tapasztalatait, az 1982. évi terv főbl^ vonásait, s a tervhez kapcsolódó szakszervezeti feladatokat vitatta meg. A napirendi pont előadója, Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke többek között elmondta: ' Rendkívül fontos, hogy jövőre erőteljesebben folytatódjék a nép- gazdasági egyensúly javítása. A vállalati 'jövedelmek további részét szükséges az állam javára átcsoportosítani, s mindenütt kikényszeríteni a magasabb teljé- silményeket, a hatékonyabb munkát. Ezt kívánja szolgálni a szabályozórendszer széles körű módosítása, a mérce emelése, s egyben a kormányzatnak az az elhatározása is, hogy jobb feltételeket teremt azoknak a—válla- latoknak, amelyek képesek a gazdaságosabb exportra, a hatékonyság lényeges növelésére. Az életszínvonal-előirányzatokról szólva rámutatott: a bérek az ideinél mérsékeltebben, 4—5 százalékkal növekedhetnek. Ez azonbán az átlag. A bérszabályozást szigorítják, ami azt is jelenti, hogy a hatékonyan dolgozó vállalatok az eddiginél nagyobb bérfejlesztési lehetőséghez juthatnak. A fogyasztói árak emelését 5 százalék körüli mértékben tervezik, ennek túlnyomó részét a már az idén végrehajtott • központi árintézkedések áthúzódó hatása és a jövő évi piaci áremelkedések teszik ki. Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese korreferátumában hangoztatta, hogy a gazdasági fejlődés ez évben is megfelel a XII. pártkongresszus és a hatodik ötéves, terv irányvonalának. Sikerült megőrizni az életszínvonalat, javítani az életkörülményeket. Az egyensúlyi helyzet javítása, a gazdasági célok hatékonyabb megvalósítása olyan intézkedéseket is követel — mondotta — amelyek a bérek jövő évi növelését keményebb feltételekhez kötik. Ez részben a teljesítménykövetelmények fbkozódását, másrészt a bérszabályozási rendszer szigorítását jelenti. A teljesítmények erőteljesebb növelésével biztosítható, hogy a bérek a módosult feltételek mellett is a tervezett ütemben növekedjenek. A szakszervezetek fontosnak tartják, hogy a társadalmi juttatások összességükben jobban igazodjanak a szociális körülményekhez. A lehetőségekhez mérten elsősorban a többgyermekes családok és a családot alapító fiatalok helyzetét javítsák. Ezért a szak- szervezetek határozottan szorgalmazni fogják a lakás-, az óvoda- és az iskolaépítési tervek, és általában az életkörülményeket közvetlenül befolyásoló beruházási előirányzatok megvalósítását. Felhívta a szakszervezeti szerve- \ két, hogy az üzemi demokratizmus fórumai is segítsék a céltudatos vállalati tervek kidolgozását, a szocialista munkaverseny pedig legyen fontos motorja a tervteljesítésnek. Mint mondotta, a tervtől eltérő versenycélokra nincs szükség, a szocialista munkaversény célja az, hogy pontosan eleget tegyenek kötelezettségeiknek, nőjön a hatékonyság, javuljon a minőség, a munkaprogramokhoz kapcsolódóin, racionálisabban gazdálkodjanak energiával, anyaggal, s hasznosítsák a hulladékokat. A főtitkárhelyettes hangsúlyozta, hogy a szociálpolitikai célokra rendelkezésre álló összegeket mindenütt nagy körültekintéssel .használják ,fel. A hatodik ötéves tervidőszakra kidolgozott - szociálpolitikai terveket- nem szükséges átdolgozni. Mindenütt el kell azonban készíteni az 1982- re szóló programot. A legfontosabb, hogy goridoskodjanak a megfelelő munkavédelemről, az üzemegészségügyi helyzet javításáról, s a helyi adottságoknak megfelelően állapítsák meg a további fontossági sorrendet. Nem lenne célszerű a mai helyzetben a korábbiakhoz hasonló méretekben új szociális intézmények létesítését szorgalmazni, az erőket a meglevő intézmények fenntartására összpontosítsák. Részletesen szólt az ötnapos munkahét bevezetéséről, s felhívta a szakszervezeteket, hogy az ezzel kapcsolatban felmerülő helyi gondokat segítsenek megoldani. Beszélt az újítómozgalom jelentőségéről, s ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a jövő év első felében rendezik meg az újítók és feltalálók ötödik országos tanácskozását az Országos Találmányi Hivatallal, a KISZ-szel és a MTESZ-szel együttesen. Rámutat tott, hogy a kormányzat jobb anyagi feltételeket teremt az újítómozgalom kibővítéséhez. Végül hangsúlyozta, hogy a magyar szakszervezetek egyetértenek a népgazdaság fejlesztésének 1982. évi programjával, s annak végrehajtását saját eszközeikkel segítik. A tanácsülés a beszámolót és a korreferátumot egyhangúlag elfogadta. A második napirendi pontként Timmer József, a SZOT titkára a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről tájékoz- . tatta a tanácsülést. A SZOT titkára emlékeztetett az év egyik nagy jelentőségű nemzetközi szakszervezeti eseményére, az európai szakszervezetek Genfben tartott IV. konferenciájára, amely ismét bebizonyította, hogy a különböző irányzatokat képviselő, más világszövetséghez tartozó európai szakszervezetek Vezetői közösen igyekeznek megtalálni azokat a területeket, ahol lehetséges a tapasztalatcsere, a közös cselekvés. A továbbiakban a nemzetközi szakszervezeti mozgalom közelgő, nagy jelentőségű eseménye, a Havannában február 10—15. között sorra kerülő X. szakszervezeti világkongresszus előkészületeiről szólt. A lengyel szakszervezetekről szólva rámutatott, hogy szolidárisak vagyunk a szocializmust építő lengyel dolgozókkal, azzal, hogy a lengyel nép, s ezen belül a lengyel szakszervezetek megtalálják és kialakítsák a szocialista társadalom építésének, a lengyel dolgozók boldogulásának további útját, módszereit. Mi készek vagyunk a kapcsolatok fejlesztésére, a' tapasztalatcserébe, az együttműködésre mindazokkal, akik őszinte szándékkal közelednek hozzánk. Ugyanakkor elvetjük az ügyünkkel szembenálló törekvéseket, elvetjük a Szolidaritás szélsőséges állásfoglalásait és visszautasítunk minden olyan megnyilvánulást, amely megkérdőjelezi eredményeinket, a szocialista társadalmi rendet, a szocialista országok testvéri együttműködését. Azt támogatjuk, hogy a lengyel dolgozók képviselői, a lengyel szakszervezetek olyan szerepet töltsenek be a társadalomban, amellyel a szocializmus ügyét, a dolgozó emberek valóságos érdekeit szolgálják és képviselik. Ebben a szellemben folytattunk megbeszélést az ágazati szakszervezetek képviselőivel is a napokban Magyarországon tett látogatásuk során. Az ágazati szakszervezeteket — amelyek meggyőződésünk szerint a szocializmus ügyéhez hűen dolgoznak a szak- szervezeti mozgalom szerepének kialakításán — a legmesszebbmenő támogatásunkról biztosítjuk ebben a válságos helyzetben folytatott küzdelmes munkájukban — mondotta a SZOT titkára. Szabó István bevezetőben hangsúlyozta, hogy az elmúlt öt évben a mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodására ható külső tényezők összességében ugyan kedvezőtlenek voltak, mégis egész sor kedvező folyamat bontakozott ki a termelőszövetkezeti mozgalomban. A közös gazdaságok egyre inkább a bizalom, a megértés és a segítőkészség légkörében dolgoznak, munkájukat a társadalom fokozódó megbecsülése és rokon- szenve övezi. Ezután így folytatta: — Az 1968. márciusi párthatározat, a XII. kongresszus állásfoglalásai és a kormány több intézkedése egyértelműen segítette az agrárpolitika céljainak megvalósítását. Tovább fejlődött és még- inkább megszilárdult a szövetségi politika, a népi-nemzeti, egység. Tisztázódtak a szövetkezeti tulajdonforma megítélése körüli korábbi félreértések. A párt fellépett és kitartott a szövetkezeti tulajdon egyenrangú szocialista jellegének, tartós és akár növekvő szerepének elismerése, továbbá sajátos vonásainak megtartása mellett. És ez korántsem elméleti jellegű kérdés. Nagyon fontos ez, mert megnyugtató elvi alapot teremt a szövetkezetek és az állami vállalatok közötti egyenrangú partneri kapcsolatok szervezéséhez, a termelőszövetkezeti tagként, illetve munkaviszonyban végzett munka azonos megítéléséhez, és még sok egyéb lényegbevágó gyakorlati mezőgazdasági szövetkezeti probléma rendezéséhez. Egyértelművé vált, hogy a párt igényli a társadalomban meglevő különböző érdekek feltárását, egyeztetését, nyílt és demokratikus ütköztetését. Ennek megfelelően fokozódott az igény, hogy az érdekképviseleti szervek ismerjék és képviseljék a szövetkezeti parasztság egyéni és kollektív érdekeit, hogy a demokratikus politikai rendszer keretében azok szintén érvényesüljenek. Az is idetartozik, hogy megszűntek, de legalábbis lecsillapodtak a háztáji politika gyakorlati végrehajtásának következetlenségei. Az agrár- és szövetkezeti politika nagy sikerét, a mezőgazdasági szövetkezetek munkájának nagy erkölcsi ' elismerését jelenti, hogy a nagyüzemi és a kisegítő gazdaság, továbbá a kollektív és az egyéni vállalkozás szervezésére követendő példát, hasznosítható tapasztalatokat tudott nyújtani a népgazdaság többi termelő ágazata, a szolgáltatások és a kereskedelem számára. — Egyértelmű támogatást és elismerést kapott, hogy hasznos, ha a mezőgazdasági szövetkezetek vertikálisan kiterjesztik és kiegészítik tevékenységi körüket, s a termelőerők kihasználásával és átcsoportosításával reális igények kielégítésére — saját kockázatukra — ipari, élelmiszeripari, építőipari, szolgáltató és kereskedelmi vállalkozásokba kezdenek. Más kérdés, hogy ennek kibontakoztatását még fékezi egy sor anyagi, pénzügyi és szervezeti tényező — különösen a termékfeldolgozásét — és a meglevő vállalkozások fegyelmét és hatékonyságát is tovább kell javítani. Utalt arra: a TOT nagy jelentőségűnek tartja, hogy 1980 óta a szabályozórendszer - valamennyi mezőgazdasági nagyüzemi forma — az állami gazdaságok, a kombinátok, a termelőszövetkezetek és az agráripari egyesülések stb. — gazdálkodási feltételeit egységesítette. így a különböző alakzatok versenyének a gazdasági szabályozás oldaláról most már egyenlőek a feltételei. Az egységes szabályozórendszer a vállalatok közötti együttműködést, az érdekek összekapcsolását, a közös kockázatvállalást is megkönnyíti, csak még jobban kell élni a lehetőséggel. A TOT elnöke ezután az élelmiszer-termelés stabilitásának jelentőségéről szólt, hozzátéve, hogy ez nemcsak a közös gazdaságok érdeme, hanem olyan társadalmi teljesítmény, amelyben fontos tényező a munkásosztály, az értelmiség, mindén dolgozó réteg munkája. A mezőgazdasági szövetkezeti tagság nagyra értékeli és megbecsüli a társadalmi helyzetiben bekövetkezett több tekintetben történelmi jelentőségű változásokat, amelyek a szövetkezeti mozgalom számára is kedvező viszonyokat teremtettek. A TOT elnöke ezután a termelőszövetkezetek gazdálkodásának eredményeit elemezte, öt év alatt 16 százalékkal növelték teljesítményüket a gazdaságok. Az állati termékek előállítását valamivel nagyobb arányban,' mint a növénytermesztését. A tsz-ek a szigorúbb gazdasági környezetben is képesek voltak termelésük számottevő bővítésére. Az adatok azonban azt is bizonyítják, hogy ■ a’ nettó termelésben, valamint a minőség és a gazdaságosság területén az előrelépés csak szerény mértékű volt, és a nyereség növekedésének üteme is elmaradt a termeléstől. Az egységnyi munkadíjra jutó termelés és a nyereség alig-alig változott', csakúgy, mint ahogy a fajlagos anyag- és eszközfelhasználás is csak kismértékben javult. Ez — a mezőgazdaság előtt álló új típusú követelményekhez képest — kevés. Nem vigasztalódhatnak a gazdaságok azzal a kétségtelen ténnyel sem, hogy amíg a termelésben felhasznált eszközök és anyagok ára 46, a mező- gazdasági termékeké csak 26 százalékkal nőtt az elmúlt öt évben. A világpiaci értékítélet ugyanis még ennél is szigorúbb és a magyar mezőgazdaság most, már valójában ennek a „bírónak” az illetékessége alá tartozik,-és ehhez kénytelen igazítani a mércét. Az egyik legsikeresebb ágazat a gabona- és iparinövény-termesz- tés, ezzel szemben például a szőlő-. a zöldség- és a gyümölcstermelésben gondok . mutatkoztak, egyebek között az esetenként jelentkező terméstöbbletek teljésértékű hasznosításánál. Ezekben az ágazatokban az infrastruktúra hiányosságai is érződnek. A nemzetközi viszonylatban is figyelmet keltő állatitermék-termelés szakmai színvonala sem egységes, mert például a lehetőségeknél alacsonyabb színvonalú a tenyésztési, a tartási, a takarmányozási és az állategészségügyi kultúra. A mezőgazdaság gyenge láncszeme a megtermelt értékek megóvása, a termelés, a feldolgozás és az értékesítés határterületein jelentkező feladatok ellátása. Kívánnivalók vannak a termékpályák megszervezésénél, emiatt különösen sok a veszteség. Szabó István utalt arra, hogy az élelmiszeriparban bekövetkezett szervezeti változások, több tröszt vállalatainak önállósodása kedvező a termelőszövetkezetek számára. Egyebek között azért, mert a decentralizáció erősítheti a termelők és a feldolgozóipar kapcsolatának kooperációs vonásait és emelheti a kétoldalú szerződések rangját. A decentralizáció — amint kifejtette — segíti a monopolhelyzetből és a gazdasági erőfölényből adódó visszásságok megszüntetését. Ám a mezőgazdasági szövetkezetektől is együttműködési készséget kíván az új helyzet. Az ágazat teljes vertikumában kell gondolkodniuk és figyelembe kell venniük a feldolgozóipar által közvetített piaci igényeket ahhoz, hogy az új helyzet lehetőségeit előremufatóan hasznosíthassák. Foglalkozott a termelőszövetkezeti beruházások helyzetével, a gazdaságok közötti együttműködés fokozásának jelentőségével, májd szólt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek túlzottnak tűnő differenciálódásáról. Hangot adott annak: a jó termőhelyi adottságú, eredményesen gazdálkodó termelőszövetkezetnek sem ígéretesebb eleve minden vállalLosonczi Pál Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke bevezetőben átadta az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét és jókívánságait a küldötteknek, s személyükben a tsz- mozgalom milliós táborának. Méltatta a termelőszövetkezetek sikereit, amelyekkel hozzájárultak a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez és a jó élelmiszer-ellátás biztosításához, majd így folytatta: — Népgazdaságunkban a korábban feltételezettnél kedvezőtlenebb körülmények között dolgozunk. Közös erőfeszítéseink nyomán a külgazdasági egyensúly romlását sikerült megállítani, nőtt a munka termelékenysége, gyarapodott a nemzeti vagyon, és tovább szilárdultak szocialista termelési viszonyaink. A mezőgazdaságban a kedvezőtlen külső feltételek ellensúlyozására jól érvényesülnek a kedvező belső folyamatok. Kialakult mezőgazdaságunk sajátos arculata és határozottabb lett a jó elvek alkalmazása. A társadalom értékelése is egyértelműen pozitív. — A változás, a fejlődés lendülete azonban népgazdaságunk egészében így sem elégséges, mert például a termelés, illetve a nemzeti jövedelem elmarad a tervezettől, a hatékonyság és az exkozása, mint esetleg egy-egy kedvezőtlenebb adottságú és eszközökben szegény gazdaságé. A támogatások, a hitelek odaítélésénél hiba lenne kizárólag a vállalkozó gazdaság tőkeerejét és fizetőképességét vizsgálni, alapul venni. Adott esetben indokolt lehet a saját forrásokban szegényebb gazdaság vállalkozását előnyben részesíteni, még azzal szemben is, aki esetleg több saját erőt tud felkínálni. Erre a hitelpolitikai elvek már adnak lehetőséget, de sajnos, ez a gyakorlatban kissé nehézkesen tör még utat. Arra is van lehetőség é,s ösztönzés, hogy a tőkeerős „gazdaságok az eszközszegény üzemeknél is vállalkozzanak befektetésekre. Az alaptevékenységben sajnos ez a vállalkozói magatartás még ritka, alig vannak kézzelfogható eredményei. Szabó István a továbbiakban elmondotta: — A mezőgazdasági szövetkezeti tagok közérzete jó. Erről tanúskodnak az eredmények, a munkakedv, az egészséges munkaerőmozgás, a tartalmas önkormányzati élet, a fiatalok érdeklődésének élénkülése, és még számos más jelenség. A munkaintenzitásról, a munkafegyelemről, a gondosságról és a szervezettségről viszont mindez nem állítható ilyen egyértelműen. Bizony, eléggé változó a kép. Egyaránt akadnak ragyogó teljesítmények és elszomorító tapasztalatok is. Mindez mindenekelőtt a vezetést minősíti. A gondok orvoslásánál is sokat segített, hogy megszilárdult a szövetkezeti demokrácia intézmény- rendszere. A formális elemek háttérbe szorultak és kidomborodott a lényeg: a tagok érdemi részvétele a döntésekben, az ellenőrzésben, a vezetés testületi jellege és a tulajdonosi szemlélet. A tulajdonosi jogok gyakorlását jól segítette a szövetkezeti belső ellenőrzés fejlődése, átfogó és megelőző jellegének erősödése. Fejlődött az önkormányzat, és a tsz-gazdál- kodás belső szabályozása. Befejezésül méltatta a kongresszus jelentőségét, majd a leköszönő országos tanács nevében megköszönte a mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak bizalmát. Ezután megkezdődött a vita a beszámoló fölött. felszólalása port fokozásában szándékainknál és lehetőségeinknél lassúbb az előrehaladás. A következő években is azzal kell számolnunk, hogy a külső politikai és gazdasági hatások tovább és tartósan nehezítik terveink megvalósítását. Nincs más megoldás, mint a még tudatosabb, célratörőbb és keményebb munka. Ebben oro'szlánrész jut a mezőgazdaságnak, a terme-, lőszövetkezeteknek is. (Folytatás a 2. oldalon.) ,
