Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-04 / 284. szám

1981. december 4. • PETŐFI NÉPE 4 A SZABAD NÉP ELSŐ SZERKESZTŐJE Emlékezés Rózsa Ferencre Két hónap múlva lesz negyven éve annak, hogy 1942. február 1-én megjelent a Kommunis­ták Magyaror­szági Pártjá­nak illegális központi lap­ja, a Szabad Nép első szá­ma. „Pártlapunk neve jelképe­zi ezt a törté­nelmi felada­tot, amely elé a politikai fej­lődés a ma­gyar népet és annak hivatott vezetőjét, a KMP-t állította. A nagy törté­nelmi feladatnak — a független, szabad, demokratikus Magyaror­szág megteremtésének — a szol­gálatába állítjuk a Szabad Né­pei, pártunk hivatalos lapját. A háború és a reakció nyomasztó sötétségében a Szabad Népnek, mint a szabadság világítótornyá­nak kell sugároznia. A Szabad Népnek kell azokat az , eszmé­ket kisugároznia, amelyek a ma­gyar nép felszabadító harcának útját bevilágítják." — olvashat­juk a vezércikkben, melyben «a Központi Bizottság rögzítette és meghatározta a lap célkitűzéseit, legfontosabb feladatát. A lap első szerkesztője a KMP Központi Bizottságának egyik titkára, Rózsa Ferenc volt. Ma 75 éve, 1906. december 4-in, született Budapesten, értel- w.iségi, forradalmár családban. Apja mérnök, húga tanárnő, bátyja, Rózsa Richárd szintén mérnök, az ellenállási mozgalom mártírja. Rózsa Ferenc haladó szellem­ben nevelkedett. Az 1920-as évek második felében egyetemi évei alatt a weimari Németországban kapcsolódott be a kommunista mozgalomba. Hazatérése után bátyja hatá­sára lett a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának tagja 1932-ben. A Kommunista című .illegális elmé­leti folyóirat egyik szerkesz­tője volt, majd mint a párt te­rületi bizott­ságának tagja kapott egyre több és na­gyobb feladatot a mozgalom, ban^ A szocia­lista ifikkel va. ló akcióegység megszervezé­sét bízták rá. 1935-ben köz­reműködésével jött létre az Or­szágos Ifjúsági Bizottság és a Kommunista ifjúmunkások Szövetsége ak. c ióegysége. Az ifjúsági mozgalomban ta­núsított magatartására, végzett m unkájára alapozva bízták meg 1938-ban azzal, hogy más elv- tát sakkal együtt szervezze újjá a pártot.' Ezt a feladatát körül­tekintően és eredményesen tel­jesítette. Rózsa Ferenc 1941 nyarától volt a KMP Központi Bizottsá- gáiiak egyik titkára. E feladat­körében megoldotta a pártszer­vezetek i újjászervezését, és a központi pártszerv létrehozását. Tevékeny részese volt áz 1941-es áprilisi kommunista, antifasisz­ta program megvalósításának, amely többek köpött a nemzeti összefogást szorgalmazta a há­ború ellen. A munkásegység és a népfrontpolitika következetes harcosa maradt mártírhaláláig. 1942. június 1-én fogták el, és a hírhedt Andrássy-laktanyába vitték. Közel két hétig váloga­tott kínzások közepette igyekez­ték megtörni akaratát a csendőr­nyomozók, de elvtársai és a moz­galom ellen felhasználható „val­lomást” nem tudtak kikénysze­ríteni tőle. Az elszenvedett kín­zások következtében halt már­tírhalált a nagy tudású kommu­nista, forradalmár, a Szabad Nép első szerkesztője.. * V. S. Napirenden a korszerűsítés Jrfrl-wrl 't Tegnap két, város tanácsának végrehajtó bizottsága is ülésezett. Kecskeméten a testület tájékozta­tót hallgatott meg a város kör­nyéki községek helyzetéről, fej­lődéséről, ellátottságáról, vala­mint megismerte a Hetényegy- háza és Kecskemét egyesítésével kapcsolatos intézkedési tervben rögzített feladatokat. A végre­hajtó bizottság elfogadta a kö­vetkező esztendőre szóló munka­tervét, majd foglalkozott az ál­lamigazgatási munka korszerűsí­tésére tett fejlesztési tervjavas­lattal. Kalocsán a városi - tanács vég­rehajtó bizottsága meglátogatta a Kalocsai Agráripari Egyesülés lé­tesítményeit, majd három tájé­koztató került a testület elé, a nagycsaládosok lakáshoz jutta­tásáról, az iskolai testnevelés és sport helyzetéről, valamint az államigazgatási korszerűsítési munka eredményeiről és a továb­bi feladatairól. A HALASI KÖTÖTTÁRUK BOLTJA KECSKEMÉTEN 9 Kecskés Ferencné üzletvezető és Nagyné Kovács Teréz rendezi a kötöttárukat. Szerdán dél­után nyitot­ták meg a Ha­lasi Kötött­árugyár és a Bács-Kiskun megyei Ru­házati Keres­kedelmi Válla­lat közös bolt­ját Kecskemé­ten, a Petőfi S. u. 14. szám alatt. Mintegy 800 ezer forin­tos árukészlet­tel — csupa kiskunhalasi termékkel — várják a vá­sárlókat a min­taboltba. (Straszer felvétele) A folyamatos betegellátás érdekében Tanácskoztak az egészségügyben dolgozó kommunisták A kecskeméti megyei kórház-rendelő­intézet három pártalapszervezetében — a kórházi, a gazdasági-műszaki, valamint a já- róbcteg-ellátásban — tevékenykedő kommu­nisták összevont taggyűlésen összegezték az elmúlt év eredményeit, gondjait. Dr. Gréczi Imre, a pártvezetőség titkára beszámolójá­ban először arról szólt, hogy a megye lakos­ságából mintegy kétszázezer ember szakor­vosi szintű járó-, és fekvőbeteg-ellátás, vala­mint a kecskeméti lakosság alapellátása az intézmény feladata. Az idén is körülbelül 30 ezer fekvőbeteget, valamint egymillió já- róbeteget kezelnek A felelősségteljes mun­kát bonyolult körülmények teszik nehezeb­bé orvosoknak, szakdolgozóknak egyaránt. A pártvezetőség és a pártalap- szervezetek részt vesznek az in­tézmény mindennapi tevékenysé­gében, irányítják, ellenőrzik, fi­gyelemmel kísérik, sajátos lehe­tőségeikkel élve segítik az egész­ségügyi munkát. A gyógyítás „nagyüzeme” Az integráció (a gyógyító in­tézmények együttműködése), és a tavaly ilyenkor átadott új kór­ház valódi nagyüzemmé változ­tatta a kórház-rendelőintézet együttesét. Felelősségteljes fel­adat volt a 680 ágyas kórház munkába állítása, melynek zavar­talan működéséhez a feltételek megteremtése ^ . évekkel __ ezelőtt megkezdődött, :s így lényegében megfejelő, létszámú, felkószültsá-. gű orvos-szakdolgozó gárda állt készenlétben a munka kezdetére. Nem túlzó a megállapítás, hogy a Kecskeméten kezelt betegek korszerű körülmények között nyerhetnek gyógyulást. Az új kórház munkába lépésével szinte egyidőben meg kellett kezdeni a régi, Izsáki úti tömb rekonstruk­ciójának előkészítését, hiszen megengedhetetlen, hogy ugyan­azon kórház különböző osztályain a gyógyító munkához a feltéte­lekben olyan nagy különbségek legyenek. A régi épületben ma­radt osztályok a betegellátás szintentartásához is igényelik a korszerűsítést. A pártvezetőség rendszeresen figyelemmel kíséri a szakorvosi munkát a rendelőintézetben, va­lamint a táppénzes helyzet ala­kulását. Evek óta azonban csak megállapítani tudták, hogy a rendelőintézetet a betegforgalom „kinőtte”, a zsúfoltság következ­tében betegeknek, gyógyítóknak egyaránt kellemetlen feszültség­ben kell helytállniok. Az idén már nemcsak óhajként vehetik tervbe az új rendelőintézet épí­tését, hanem létesítésének előké­szítését, a szakmai program meg­határozását az intézmény vezető­sége, a megyei szervekkel együtt elindította. Tartalmat a formának Az integráció megvalósításának folyamatáról a pártvezetőség be­számolója megállapította, hogy a szervezeti formák nagyrészt ki­alakultak, tartalmi szempontból azonban a kép igen változatos. Vannak területek, ahol az együtt­működés csaknem teljes, de van­nak ahol még csak a kezdeti lé­péseken jutottak túl. A pártveze­tőség szükségesnek tartja a kö­vetkező időszakban az alapellá­tás integrációjának megvalósítá­sát. a közös munkaügyi szervezet kialakítását, és valamennyi terü­leten, ahol ez szükséges, a meg­lévő formák tartalommal való megtöltését. Ennek sürgősségét fokozza a jövő év elejétől beve­zetendő ötnapos munkahétre való gondos felkészülés. A pártvezetőség az idén is át­tekintette egy-egy nagyobb szak­mai terület munkáját. Foglalkoz­tak az intézmény költséggazdál­kodásának alakulásával is, és megállapították, hogy e területen a pártellenőrzés erősítése szüksé­ges. Dr. Gréczi Imre ezután a párt- alapszervezetek munkamódsze­reiről, a kialakult kapcsolataik­ról szólt, majd megköszönte an­nak a 15 elvtársnak a munkál­kodását, akik a munkásőrségben képviselik az egészségügyi dolgo­zókat. Örömmel állapította meg. hogy a KISZ-fiatalok tevékenysége az előző évekhez képest tovább ja­vult. Több elismerésben részesül­tek a felettes KISZ-szervektől, valamint az Országos Béketa­nácstól. Tovább erősödött az if­júkommunisták hatása az intéz­mény fiatal dolgozóira. „Amit eddig tettünk, és amit teszünk, azt megítélni a dolgo­zóink és a betegeink fogják. Nem tudjuk, hogy milyen véleményt mondanak majd rólunk, de van egy lelkiismereti bizonyosságunk: megtesszük, amit tudunk, amire felszerelésünkkel, tudásunkkal képesek vagyunk" — mondta a pártvezetőség titkára. Új módszerek sikere A beszámolót követő vitában szót kért többek között dr. Med­ve László egészségügyi államtit­kár is. Arról szólt, hogy az egész­ségügyi ellátás színvonalának nö­velése a VI. ötéves terv idősza­kában is kiemelt feladat lesz. s ehhez, a nehezebb gazdasági kö­rülmények között is biztosítják a fedezetet. A tanácsok költségve­tésében az egészségügyi fejlesz­tések továbbra is előnyt élvez­nek. Örömmel üdvözölte azt a kez­deményezést. hogy a gyógyító in­tézmények vezetői üzemi talál­kozókon közvetlenül beszélik meg a megelőző-gyógyító munka „alanyaival" azokat a problémá­kat, amelyek előadódnak. Sok hasznos észrevétel segiti az ered­ményesebb munkavégzést és szer­vezést. A hozzászólások, majd a vita összegezése után a megyei kór- ház’-Tendetőihtézet összevont tag­gyűlése dr. Losoncz Mihály fő­igazgató főorvos előterjesztésében megismerte az 1982-es évre szóló, a politikai feladatokat meghatá­rozó javaslatot. Ebben kiemelt helyet kapott a szakmai integrá­ció fejlesztése, az ötnapos mun­kahétre való felkészülés, különös tekintettel a folyamatos beteg- ellátásra. A pártvezetőség figye­lemmel kíséri az Izsáki úti épü­let rekonstrukcióját is. A javas­latot az összevont taggyűlés részt­vevői szavazatukkal határozattá emelték. N. M. lődött kielégítően. Ebben lelhetők fel az akkori vitákat elindító, és azokat parázzsá hevítő, aggoda­lommal teli nyugtalanság okai. Ezért kellett keresni a zsákutcá­ból kivezető utSf és megtalálni a mozgalmat, a kátyúiból kimozdí­tani képes erőket, eszközöket. ■Miiből kell kiindulni? Termé­szetesen a mozgalom számszerű alakulásából. A fejlődést mutató adatokat' ,elemezve kitűnik, hogy az 1951. és 1952. évben a tsz-ek taglétszáma ugrásszeiMen meg­növekedett. (59,7 százalékkal ma­gasabb, mint 1950 végén.) 1952- ben volt a legmagasabb. A terü­let 1953-szeptemberében 1950-ihez képest -ugyancsak ugrásszerű nö­vekedésről tanúskodik. (46.6 szá— zalékos, ami 1956 nyaráig a leg-' nagyobb értéket mutatja.) Vajon milyen valóságos helyzet húzódik meg a számok mögött? Ebben az időszakban elsősorban a földreform utón föld nélkül maradt, az elcbaszonbérleti ren­delet alapján bérlethez jutott pa­rasztok^ és az adminisztratív . in- .ézkedések folytán a gazdasági lehetetlenülés előtt álló, kis föld­területtel rendelkezők, dolgozó parasztok léptek a tsz-ekbe. A földdel nem rendelkező ag- rárproiletárok (számuk 1949-ben országosan mintegy háromszáz- ezerre tehető) rokonszenvvel fo­gadták a tsz-ek megalakulását. Közülük kerültek ki a közös gaz­dálkodás pionírjai, akik számára nem merülhetett fel a mun^a és a .földtulajdon szétválasztása. Földjeiket elsősorban a nagyobb birtokkal rendelkezők hagyták el. A földreform során földhöz ju­tott kisszámú új birtokost találunk a tszrek kezdeményezői és, első tagjai között. A volt agrárproletá­rok. magátartását az jellemzi, hogy a termelőszövetkezeteket megrázó viharokban — 1953-ban éppen .úgy-, mint 1956-ban — ki­tartanak a kollektív gazdálkodás mellett, és védelmezik a közös gazdaságot. A kilépők elsősorban volt-kisbirtokosokból adódnak. y Az első ízben 1953—54 évben tör­tént nagymérvű kilépések az is­mert politikai helyzetben váltak lehetővé, hiszen a birtokos pa­rasztság egy részét bekényszerí- tették a termelőszövetkezetekbe. , 1955 elejétől új termelőszövet­kezetek alakultak. Számszerűleg növekedett a tsz-tagság és a tsz-ek földterülete, de a növeke­déssel egyidőben tovább tartott a tagok kilépése. 1955-ben 2370-en léptek ki a szövetkezetekből, ami az abszolút növekedésből 65 szá­zalékot von le. Ebben az időben az esetek többségében olyan gaz­dák kérték felvételüket, akiket a velük szemben alkalmazott gaz­dasági kényszerítő eszközök kész­tettek belépésre. (A gabonabeadá­si kötelezettségen túl a 12 száza­lékkal megemelt jövedelmi adó stb. -növelte a terheket.) Az 1955. év őszén megalakult 28 új ter­melőszövetkezet összetétele is ezt igazolta. A 28 új termelőszövetkezet 697 taggaj, 6195 kh földterületen ala­kúit meg. Az összterületnek csak 38 százaléka volt saját vagy bé­relt föld, a többit állami tartalék- területből és a legeltetési bizott­ságok földjéből vették át.' Azt, hogy a belépők nagy része föld- nélküli volt, az is igazolja, hogy 58 kh területre jutott egy szá­mosállat. Annak ellenére, .hogy 1954 óta az' összes földterület mövekedett, a tagok által bevitt földterület hányada csökkent. 1954. decemhfer 31-én az egy tagra jutó föld nagy­sága 7,4 kih, 1955. október 31-én- az egy' belépőre jutó földterület mindössze 4,6 kh-at tesz ki. Mindez azit bizonyítja, hogy a tsz-ek földterülete válójában nem" úgy növekedett, hogy a földdel rendelkező dolgozó parasztok lép­tek be, hanem úgy, hogv állami tartalékterületeket' vettek át. Az, adatok egybevetéséből az is ki­mutatható, hogy a tsz-mozgalom korábbi időszakában nem érvé­nyesült az önkéntesség elve és így azok a parasztok, akiket a kényszer különböző eszközeivel a szövetkezetekbe „szerveztek”, az első adandó alkalmat felhasznál­ták arra, hogy a szövetkezetekből kilépve, az egyéni gazdálkodás­hoz térjenek vissza. Az a vissza-visszaiérő hullám­zás, amelyet a tsz-ek 1956-ig tar­tó fejlődése mutat, egyáltalán nem volt egészséges jelenségnek mondható, mert kedvezőtlenül hatott a termelés legfontosabb előfeltételei — állandósult terü­let, állandósult kollektíva — ala­kulására. Természetesen ebben az időszakban .teljesen egyértelmű az, hogy a mozgalom folyamatos mozgásban van. A földterület és a taglétszám változása nem ne­vezhető a fejlődés irányába tör­ténő változásnak. A felelősség a politikai gyakorlaté (az irányvo­nalat több alkalommal hasznosan egyenesítették), amely gátolta a nagyüzem adta lehetőségek gyors kibontakozását, és kedvezőtlenül hatott a szövetkezeten kívülálló parasztság véleményére és han­gulatára. Az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok, azt hangoztat­ták, hogy a szövetkezetek az ál­lam sokoldalú támogatása (annak alacsony 'szintjéről nem voltak in­formálva) ellenére kevesebbet termelnek, mint az egyénileg dol­gozó parasztok. Ez a vélemény a 1Ö0 k;h szántóterületre vetített terméseredmények alapján meg­cáfolhatatlan volt. Pontos statisztikai adatok csu­pán a kalászosokra, és megköze­lítő pontosságú becslések alapján a kúkorica hozamára vonatkozó­an állnak rendelkezésre. Mivel a gabonatermelés (kalászos, ku­korica) foglalta el mind a terme­lőszövetkezetekben, mind az egyé­nileg gazdálkodó parasztoknál a szántóterület többségét (76 száza­lékát), ezért nem juthatunk téves következtetésre, ha a gabonater­mesztés alakulását tesszük az ösz- szehasonlítás tárgyává. A termelőszövetkezetek — ház­táji földjeiket is beleértve — 100 kh területen, megyei I átlagban 762 q gabonafélét termesztettek: míg az egyéni parasztok 708 q-át. Megyei átlagban tehát a termelő- szövetkezetek 100 kart. Holdon 54 q-ával adtak .többet, mint az egyéni parasztok. A több termés okai: a gépi művelés és a műtrá­gyázás. Míg 1955-ben 72 kg mű­trágyaféleség került — megyei át­lagban — a termelőszövetkezetek­ben 1 kh vetés alá, addig az egyéni parasztoknak nem jutott műtrágya. A gabonatermesztés minimális fölénye (9.2 százalék) abból is adódik, hogy míg a ter-| melőszövetkezetek szántóterüle- , tének átlagos kát. tiszta jövedel­me 12,36 aranykorona, addig az egyéniek ktj. átlaga 9,46 arany­korona. Az eltérést tehát a gabo­natermesztés kedvezőbb feltételei indokolják. A termelőszövetkezetek 100 kh- ra vetített gabonatermés-átlaga több mindent takar. A megye 252 termelőszövetkezete közül pél­dául 1955-ben 149 tsz — gabona­féléből kevesebbet termelt, mint amennyi az egyéniék megyei át­lageredménye. Az egyéni átlagnál alacsonyabb tsz-termelés 735 w. gabonatermés, kiesést jelent,! Mi az oka 'annak, hogy a tsz-ek’ több mint fele az egyéni átlagnál kevesebb termést ért el gabonafélékből? Ez rész­ben a talajadottságok, különböző­ségéből, de főként a tsz-ek gyen­ge gazdálkodásából fakadt és egyben tükrözte a termelőszövet­kezetek szervezésénél már emlí­tett és ismert hiányosságokat. A termelőszövetkezeti mozga­lom helyzetének diagnosztizálásá­ra alkalmas az állatsűruség ala­kulása is. Az egyes állatfajták 100 kh szántóra eső sűrűségi mutatóiból arra következtethetünk, hogy a termelőszövetkezetek . állatte­nyésztésének eredményessége az’ egyénileg gazdálkodók állatte­nyésztésének színvonala alatt marad, különösen a szarvasmar­ha-, sertés- és baromfitenyésztés­ben. Ismeretes, hogy ez nagymér­tékben meghatározója a gazdál­kodás jövedelmezőségének. Ezt még inkább rontja a baromfite­nyésztés elhanyagolása. Az állatsűrűség 100 kh szántóra számosállatban összehasonlítva is azt mutatja, hogy az egyéni gazdálkodóknál magasabb az ál­latsűrűség. Míg a termelőszövet­kezetek közös területére vetítve egy számosállatra 5,6 kh terület jut. addig az egyéni parasztgaz­daságokban 3,04 kh-ra jut egy számosállat. Ilyen alacsony ál- latsürüség mellett csorbát szen­vedett a talajerő-visszapótlás is. A termelőszövetkezetekben 1956-ban vagy egyáltalán nincse­nek jelen a nagyüzemi állatte­nyésztés kialakításához szükséges feltételek, vagy csak igen lassan, alig észrevehető ritmusban fej­lődnek. A meglevő közös állo­mány nagy része is szétszórt és nagyüzemi, állattenyésztésre al­kalmatlan férőhelyeken van el­helyezve. Ebből egyenesen követ­kezik, hogy az állattenyésztés prodúktuma is alacsonyabb, mint az egyéni gazdaságokban. Míg 1955-ben 100 kh szántóra vetítve hízott sertésből a tsz-ek 12.97 q-át, addig az egyéni parasztok (a beadási kötelezettségek egyre növekvő plafonja ellenére) 55.51 q-át. tejből a tsz-ek 44.62 hl-t. az egyéniek 122,11 hl-t termeltek. Az egyénileg dolgozó parasztok általában ismerik a termelőszö­vetkezetek eredményeit. Jól tud­ják. hogy melyek azok a hiányos­ságok, amelyek a termelőszövet^ kezetekben a hozamkülönbsége­ket okozták. A megye termelőszö­vetkezetei közül csak mintegy' 30 százalék érte el vagy haladta meg az egyéni termelők átlagos ter­mékhozamait. Többségük elma­rad ettől, ezért az egvéniek" — érthetően — hangot adtak a tszl gazdálkodásról kialakult vélemé­nyüknek. Ezért idegenkedtek a belépéstől, vagy az új szövetke­zetek megalakításától. A szocialista építés — mert ez. alapvető szükséglete — a mező­gazdaságtól is igényli az áruter­melés növelését, valamint az egy­ségnyi termékre fordított önkölt­ség csökkentését, ami csupán jól szervezett mezőgazdasági nagy­üzemekben biztosítható. Ha ösz- szehasonlítjuk a megye termelő- szövetkezeteinek és az egyénileg gazdálkodóknak az állam számá­ra való értékesítését és ennek alapján azt is vizsgáljuk, hogy a tsz-ek miként töltik be a nagy­üzemekre háruló szerepüket, ak­kor az árutermelés arányának alakulása azt mutatja, hogy a központi árualaphoz való járulás' lényegesen kisebb hányada szár­mazik a tsz-ektöl. mint egyénileg gazdálkodóktól. A két szektor­ban az árutermelés ilyen kedve­zőtlen alakulása ismeretes volt az egyénileg gazdálkodók körében is és ennek alapján hangoztatták azon véleményüket, hogy nekik nem kis mértékben kell hozzá­járulniuk annak a kiesésének a pótlásához, amelyet a tsz-ek nem termelnek meg. Az alacsony árutermelési szín­vonal természetes következménye az alacsony árbevétel, és az ala­csonyabb jövedelem. Az egy mun­kaegységre eső összes részesedés­ben (változatlan áron. az 1954. évi állami felvásárlási ár> rend­kívül alacsony a kézpénzrészese­dés aránya. Ez természetes kö- vétkezménve az árutermelés ala­csony voltának. Az árutermelés viszont függvénye áz összes ter­melésnek. Az össztermelés szín­vonalának növelése — a bővített újratermelés nélkülözhetetlen megvalósítása — jórészt a terme­lési eszközökkel való ellátottság­tól függ. A megye termelőszövetkezetei többségében az 1 kh területre ju­tó állóeszközök értéke korlátokat szabott az össztermelés, ezen be­lül az árutermelés növelésének. W. D.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom