Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-01 / 281. szám
1981. december 1. • PETŐFI NEPE • 3 Rémen mindenütt ég a villany... MAR-MÁR felhagyunk a reménnyel, hogy Rémen ebédelünk. A vendéglő, ahová betértünk, semmi jóval nem kecsegtet. Nemhogy főtt étel nincs, de még egy árva zsemlével se tudnak szolgálni. Konyhai zörejek helyett inkább sűrű koccintgatás jelzi a dél közeledtét. — Ebédelni szeretnének? Azt odaát lehet, a túloldalon — igazítanak el bennünket a vendéglőben. A túloldalon nyitott kapu. Tábla, vagy nyíl sehol. Végül is az orrunk után. megyünk. Az* udvaron át, egy meglepően tiszta és tágas étterembe jutunk, amelyet — először azt hittük — idegenforgalmi célokra tartanak fenn. De nem! Az étterein a rémi tsz-é. A mai ebéd: grízgaluskaleves, töltött hús és birskompót. A 400 ADAGOS KONYHÁNÁL túlnyomórészt előfizetők veszik át az ételt a szakácsnő kezéből. Szövetkezeti dolgozók, szakmunkások, fiatalok, egyszóval helybeliek, akiknek a termelőszövetkezet építtette ezt a kitűnően‘berendezett étkezdét. A tanács 400 ezer forintot adott a kiadásokhoz, és ennek fejében falugyűlést, meg más tanácskozást tarthat az ebédlőben, mint -azt hamarosan megtudjuk. Az 1600 lakosú kisközség első számú gyarapítói a szövetkezet és annak szorgos tagjai. A tsz-ben jól keresnek. Ezt helyezi mindjárt mondanivalója élére Nagy Vencel vb-titkár, amikor ebéd után a falu életéről, sikereiről kérdezzük őt.- — A KÖZÖS segíti a háztájit, és viszont. Jól együtt gazdálkodnak — mondja a vb-titkár. — Ezt úgy értem, hogy a tagok a tsz-től kapnak csirkéket háztáji felnevelésre. A tápot ugyancsak a közös gazdaság adja nekik, ök a munkájukat „teszik” hozzá, gondozzák a baromfiakat, s ha minden jól megy, öthavonként egy család megkeres ezzel 15—20 ezer forintot. A paprikatermesztésről, s a sertéstartásról még nem is beszéltem ... Nem állnak rosszul. Ezt tanúsítják Nagy Vencel szavai. 1979-ben 17 családi házat építettek Rémen. Azóta valamivel kevesebbet, de nem azért, mintha nem telt volna többre. Ennyi kellett. Rémi sajátosság, hogy cifrálko- dó ház úgyszólván nincs. Egyszerűen és célszerűen építkeznék az általában 350—400 négyszögöles, telkeiken. S mi újság a kerítéseken kívül? Az utóbbi esztendőkben a falu sokat változott. Nemcsak egy mintaétterem írható a javára. Pár éve három csoportosra bővítették az óvodát, ahová ma már hetven gyerek jár. Közülük harmincket- ten napközis ellátást kapnak, ami viszont a szövetkezeti (községi) étkezde nélkül nem volna lehetséges. így kapcsolódik egymásba egyik .érdek a másikba, aminek másik kifejező mutatója a tavalyi társadalmi munka, kétmillió forint értékével! A fejlődés mindennapos, mondhatni folyamatos. | Eredménye, hogy száznyolcvaban — családtagjaikkal V- ma már saját gépkocsival utazhatnak a közeli Bajára, vagy máshová. Fejlődik — formálódik — a rémi ember is. öt éve nincs birtokháborítás a községben, s a kisebb szabálysértések száma sem több évente tíznél. • NOVEMBER 7. kétszeresen is jeles nap volt Rémen. Az ünnepet az tette még inkább ünneppé,' hogy 200 méterre a falu szélétől, Hatrongyoson akkorra befejezték a tanyák 1 villamosítását. Attól fogva Rémen mindenütt ég a villany. K—1 • Az óvodások vidáman játszanak. (Pásztor Zoltán felvételei) Falvaink jelene és jövője kapacitása épphogy az ivóvízellátáshoz elég — ez a feltétel illuzórikussá tette a terv széles körű megvalósítását. Nem is beszélve arról, hogy ennyi szennyvizet már nem lehet deríteni, elvezetéséhez csatornarendszer kellene, amire a településfejlesztés elképzelései szerint is csak a távoli jövőben lesz lehetőség. A falu azonban nemcsak a városiasodásra vonatkozó elképzelések miatt veszített sajátos vonzerejéből. Elérte a környezetszeny- nyeződés is, A fokozódó műtrágyázás például rontja az ivóvíz minőségét. A ma még sok helyütt használt ásott kutak vizének nitrit-, nitrát- és klorid- szennyeződése már olyan mértékű, hogy előidézhetőjévé válhat az elsősorban a csecsemőkre veszélyes methemoglobonémia nevű betegségnek, ami a vér csökkent oxigénfelvevő képességével jár. Az állattenyésztésben a szakosított telepek szennyvize okoz goiidot. Ebben a nagytömegű szennyvízben a biológiai öntisztulás hiányában akár egy évig is elélhetnek a súlyos fertőzést okozó szalmonellatörzsek. A fertőzési .lánc megszakításához mesterséges fertőtlenítőket kellene beiktatni; ezek a beruházási költségek 25—40 százalékát emésztenék fel. Ámbár talán ezzel kapcsolatban nemigen van helye, az anyagiak fontolgatásának. i Milyen tehát falvaink jövője? Egyelőre nem tudni, | de alakítása rajtunk múlhat. (bonyhádi) rületfejlesztési meggondolások azonban a falvak városiasodásának alapjait kívánják 'lerakni, ezért a laksűrűség növelésével egy későbbi gazdaságos közművesítés és úthálózat létesítésének lehetőségeit kívánják piegteremteni. Más kérdés, hogy egy jó esetben is csak évtizedek múlva valóra váló elképzelés ma funkcionális gondokat okoz, •Az építészek persze megpróbálják az állattenyésztés és a telepítésfejlesztés igényeit összeegyeztetni. Olyan gazdasági- épületeket terveztek, amelyek a nyárikonyha, a szín stb. mellett magukban foglaltak egy higiénikus, zárt istállót is. Csakhogy ezek az épületek egyrészt nagyon drágák voltak, másrészt az összkomfortos istállóhoz napi két-három köbméternyi víz kell, márpedig — mivel sok helyen a törpevízművek Mi a falu? Nincs rá pontos közigazgatási meghatározás. A leghivatalosabb, amit kitaláltak erre a településformára: falu az, ami nem város. Ez persze óhatatlanul magában foglalja a falu vélt fejlődésének irányát; a városiasodást, a várossá alakulást. Nem utolsósorban ennek hatására a falusi fiatalok a modern élet ideálját csak a nagyvárosokban vélik megtalálni. Pedig „a falusi élet valódi értékeit kell kombinálni azokkal a komforttényezőkkel, amelyeket a nem paraszti generáció ma még csak a városi életformában remél vagy vél megtalálni'’. Ennek a — Magyar Agrártudományi Egyesület legutóbb Keszthelyen rendezett falufejlesztési konferenciáján megfogalmazott — programnak első része: az út. Hiányoznak a bekötő utak, a falusi utak zöme kiépítetlen.. Sok kqzségben, ha esik az eső, nem lehet gyalog közlekedni. Ezért inkább nem mennek ki házaikból az emberek. Ném öltözködnek rendesen, hiszen egy elegáns kosztümhöz, vagy öltönyhöz nem il-. lik a gumicsizma. Még a buszmegállóhoz sem lehet eljutni. Egy- egy esős nap tehát a teljes bezártság érzetét kelti a falulakókban. Utak kellenek tehát, de ha a falu kizárólag állami beruházásból épülő utakra vár, az eddigi építési ütem alapján körülbelül 500 év kellene a 'teljes falusi belső úthálózat kiépítéséhez. Olcsó megoldásokra van tehát szükség. Annál is inkább, mert ezek a belső, úgynevezett lakóuták nincsenek olyan megterhelésnek kitéve, mint például az autópályák. Erre a célra kitűnően megfelel olyan olcsó anyag, mint a bányakavics, .a kőbányameddő, sőt az egyébként környezetszennyező ipari melléktermék, a pernye is, amiből jnésszel keverve, lassan kötő, betónszerű képződmény lesz. Az időjárás viszontagságainak ellenálló úthálózat amellett, hogy megkönnyíti a falusiak életét, a falut is. elérhetővé teszi. Nemcsak a különböző szolgáltatások, nemcsak a kényelmesebb, nyu- godtabb lakhelyet keresők, hanem például az idegenforgalom számára is. Persze, a falu korántsem üdülőhely csupán, ahol — legalábbis az idegenforgalmi idényben — gyöngyös pártában és árvalány- hajas kalapban járnak az emberek. Mindenekelőtt lakóhely, mégpedig a' fér'ország 'lakhelye. SoiA hagyományos falusi házak az út két oldalára füzérszerűen épültek. Az utcára oromzattal néző házakat az istállók, ólak, színek és konyhakertek követték. Szaknyelven szólva, a lakó és üzemi funkció átfedte egymást. Már a két háború között elkezdődött, később pedig a falun, de nem a mezőgazdaságból élő lakosság számának gyárapodásával felgyorsult az átépítés. A hosszú nyeregtetős házak helyett megjelentek a kocka alakú, sátortetős, villaszerű épületek. Az j új tucatházak építése azonban! nemcsak esztétikai gondokat okozott. Erőteljesen gátolta a ház körüli mezőgazdasági tevékenységet is. És ez a másik fő gond. Az építési előírások szerint ugyanis csak a lakóháztól 16 méternyi távolságra lehetett állattartó épületeket, emelni. Ez az 5 méteres kötelező előkertet, a 10 méteres lakóházmélységet. és a szomszéd. telektől való háromméteres távolságot figyelembe véve azt jelentette, hogy, az istállókat csakis az átlag 35 méteres hosz- szúságú- telek egy méter széles sávján lehetett felépíteni. Ilyen szűk helyen pedig legfeljebb ny.u- lak férnek el. A 35 méteres telekmélység magyarázatra szorul. Ha az építési előírások ilyen aggályosak, felvetődhet a kérdés, miért nem nagyobb teíken építkeznek? A teféle igényt és lehetőséget kell tehát az építészetnek, mondhatni a falutervezésnek .összehangolnia. A maradandó értékeket olyan, a mai élet igényeit kielégítő környezetbe kellene illeszteni, amely új formájában ' is megőrzi a falusias hangulatot. Rétegek és A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGA egyik legutóbbi ülésén foglalkozott a rétegtanácsok megalakításával. Apropónak ennyi is elegendő ahhoz, hogy az ifjúsági szövetség rétegpolitikaí tevékenységéről szóljunk. Valójában a téma mindenkor aktuális, hiszen a mozgalmi élet állandó jellemzője a rétegek szerinti differenciálás. Egyszerűen azért, mert az ifjúság, a KISZ-tagság korántsem homogén, más az érdeklődése. felkészültsége például a szakmunkástanulónak és a mérnöknek. Ami az egyiknek túlságosan bonyolult, a másiknak untató közhely. Másként él, más kérdések foglalkoztatják a még eltartott diákot és a kereső, önálló családot alapító dolgozó fiatalt. Jól tükrözte a különbözőséget a KISZ X. kongresszusa is, amelyen a több mint háromszáz hozzászóló többnyire egy-egy réteg céljairól, gondjairól adott számot. Mégpedig jó részük a hat szekcióülés valamelyikén. Egységes ifjúsági szervezet és differenciálás: nincs a kettő között ellentmondás? Az ifjúsági mozgalom újjászervezéséig érdemes visszatekintenünk a válaszért. Az ellenforradalom után, 1957-ben szükségszerűen az egység kapott nagyóbb hangsúlyt. A politikai egység. Akkor sem gondolta persze senki sem, hogy. valamennyi alapszervezet „uniformizáltam’ működhet. Más feladatokat oldottak meg a diákok, mást a dolgozó fiatalok. Az üzemekben akkor is főként a gazdasági tennivalókhoz kötődtek a KISZ akciói, a _tanintézetekben a megítélés mércéje, akkor is az volt, hogy ki miként tesz eleget tanulmányi kötelezettségeinek. Csak a differenciálás szervezeti keretei hiányoztak. Az akkori tizen-, huszonévesek a megmondhatói, hogy e hiány olykor mennyire nehezítette a tartalmi munkát. Megfogalmazódtak kérdések, feladatok, és késett a válasz, a megoldás. Óhatatlanul késett, hiszen az általános tennivalók háttérbe szorították a részleteket. Nem jutott rájuk elegendő energia, kimunkálásra vártak a módszerek, ott is a sablon* érvényesült, ahol sajátos, csak egy bizonyos rétegre érvényes megoldást kellett volna keresni. Persze, sok múlt az alapszervezeteken, a választott tisztség- viselőkön, a kezdeményezőkészségen. Bizonyos azonban, hogy az évek múlásával felhalmozódtak a jogos igények. Az ifjúsági szövetségnek különféle kívánságokra kellett reagálni. A feladatok 'meghatározásakor is figyelembe kellett vennie a rétegsajátosságokat. Csak utalásként: a központi akcióprogramok jó néhány éve már külön fejezetet szentelnek az alapvető ifjúsági rétegeknek. És megfelelő fórummá váltak a' rétegtanácsok. Javaslatok, elemzéérdekek sek jelzik munkájuk eredményességét. Az egyik központi bizottsági ülésről kiadott közlemény szerint a frissen alakult tanácsok első teendője, „...hogy az intéző bizottságnak az egyes rétegtanácsok feladat- és hatáskörére vonatkozó elképzeléseit véleményezzék”. Mint ismeretes, a rétegtanácsok tagjainak egy részét a KISZ-szervezetek közvetlen javaslatai alapján bízták meg. Azaz: a KISZ Központi Bizottsága áttételek nélkül is kap jelzéseket a tagságtól, ülésein pedig rendre napirendre kerül egy-egy ifjúsági réteg helyzete. A CÉL VILÁGOS: valamennyi KISZ-alapszervezet olyan programot alakítson ki, amelyet a- tagság magáénak vall. Mellőzzék a formális vállalásokat, vegyék tekintetbe a KISZ-tagok felkészültségét. teherbírását, érdeklődését. Mindenütt elérték már , e célt? Ha unalomba fulladó taggyűlésekre gondolunk, ha felidézünk papírosízű előadásokat, ha a passzív KISZ-tagokat próbáljuk összeszámolni — melyik alapszervezetnek hány százalékát alkotó ják vajon? —, akkor a válasz nyilvánvaló. Elérhető-e egyáltalán az optimális állapot? Több okaol - sem. Részben azért nem, mert a KISZ-tagság folytonosan cserélődik. újabb és újabb korosztály tanulja a szervezeti életet, ismerkedik politikai fogalmakkal, a politizálás gyakorlatával. Másrészt a fejlődés velejárója, hogy a megoldott! feladatok helyébe újakat teremt a valóság. Nincs minderre hathatós recept. Ami korábban bevált, mára elavult. Példával illusztrálva: bő tíz évvel ezelőtt leggyakrabban a közösségi helyiségek hiányát panaszolták a fiatalok. Okkal. Aztán — nem kevés anyagi ráfordítással — a legtöbb helyen berendeztek klubokat, ösz- szejövetelekre alkalmas szobákat. Minden megoldódott? A helyiségekbe vonzó program kell, a program összeállításához hozzáértő fiatalok. Vagy: az egyetemi-főiskolai hallgatók évekig nehezményezték, hogy az ösztöndíjak nem ■követik költségeik növekedését. Az ifjúsági szövetség szorgalmazta az ösztöndíjak emelését. Megtörtént; az idei tanévtől több pénzt kapnak a hallgatók. Nincs többé anyagi gondjuk, szociális problémájuk? Hogyne volna. A KISZ X. KONGRESSZUSÁN elhangzott vélemények, javaslatok is bizonyítják, hogy minden ifjúsági rétegnek van kielégítésre váró igénye. Számontartott igénye. A reális helyzetfelméréshez az is hozzájárult, hogy a rétegek sajátosságaira a korábbinál nagyobb figyelmet fordít az ifjúsági szövetség, következésképpen érdekeiket is hathatósabban képviselheti. M. D. KÉPERNYŐ Egy nap a múlt hétről Keddre szavaznék, ha a legjobb adásnapot kellene kiválasztanom. Délután szép, érdekes ismeret- terjesztő műsorokat láthattunk, hallhattunk. Az ilyen félórák olyan csöndesen, halkan vonzzák az embert, a képernyőhöz, hogy szinte észre sem veszi. Olyan változatosan, igenis olyan szórakoztatóan tálalnak egy-egy . kort, egy-egy életművet, egy-egy tudományos vívmányt, hogy észrevét- < lenül tanulunk. A Slágerbazár is megfelelt céljának. A pórhalmi földfoglalás hiteles történetének első képsorait elmulasztottam, de így is kijelenthetem: a Szegedi Körzeti Stúdió egyik legjobb dokumentumfilmje. Az egyik legjobb magyár dokumentumfilm, amit e tárgykörben vetítettek! Véletlenül egy másik riport készítése közben találkozott' Bubryák István szerkesztő, Radó Gyula rendező, Kazinczky László operatőr Rácz Lajos nyugdíjas földművessel, a viharsarki Veres Péterrel. Egy gyönyörűen megélt, gyönyörűen megharcolt, gyönyörűen elbeszélt élet ragyogott a máskor oly sok töltelékkel megtöltött képernyőn. Megnézetném ezt a filmet a fiatalokkal. Többet tanulnának a "magyar >sze- gényparasztság közelmúltjáról, a felszabadulást követő eseményekről, mint sok tankönyvből. Megnézetném A pórhalmi földfoglalás hiteles történetét minden tisztségviselővel. Két okból is. A társai nevében nyilatkozó Rácz Lajos munkássága, sok-sok küzdelme azt a példamutató felelősséget tükrözi, amely nélkül senki sem képviselhet másokat. A magyar nyelv ritka ünnepe is volt ez a keddi félóra. Mennyi találó szóval érzékeltette a változó viszonyokat, a változó embereket a földföglalók vezetője. Mindig megtalálta bölcs gondolatait leghívebben, legmeggyőzőbben kifejező stílust. Sorsa sem tanűlság nélküli. Jött az esti mese. Az Onedin családra gondoltam természetesen. Nálunk a fordulatos, számomra kicsit kimódoltnak tűnő cselekmény kelti fel az érdeklődést, Angliában a dicső múltnak, nosztalgikus felelevenítésnek is tulajdonítható páratlan sikere. Szívesen emlékezem a Szép magyar tánc-ra és most is jó volt a Stúdió ’81. Az tetszik különösen, hogy nem gyúrnak semmit a maguk képére, nem alakítgatják a felvett riportokat, interjúkat saját ízlésvilágukhoz. Csak így volt és lehetett igaz a Márkus László- és a Jancsó Miklós-portré. A népszerű, sokoldalú színész számára a színház, a film, a tévé a szórakoztatás fóruma. Se többre, sem kevesebbre nem vágyik: aki öt nézi, aki őt hallgatja; felejtse el a gondokat, érezze jól magát. Az a típus, aki még fizetne is azért, hogy a pódiumon lehessen, mert a nyilvánosság az éltető eleme. Jancsó Miklós (rokonszenves nyilatkozatából is tudhatóan) szeretné megváltoztatni az embereket, a társadalmat, a közgondolkozást. Nincsenek illúziói. Hiányzik belőle a valamiben hívő, fanatikusokat jellemző lobogás, felfűtöttség, szikrázó indulat. Okos ember, aki tudja helyét, ismeri a viszonyokat, mások befolyásolásának a lehetőségeit, de azt is tudja : nem tehet mást. A Mekkora az állam pénztárcája? a legtévészerűbb műsorok egyike volt, amit mostanában láttam. Ügyesen, szellemesen, ötletesen tájékozódhattunk az állami költségvetésről. Csak azi di níhetném ki miért ilyen későn ,. .tett Heg: Tamás rendez. j-.vzáu szórakoztató műsorát? ■ Heltai Nándor # Az ebédlőben.