Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-29 / 303. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. decer er 29. Vállalkozni kell! Közismert és nagy hagyományú mondása megannyi tengerész nemzetnek — például briteknek, norvégoknak —, hogy hajózni kell, élni nem feltétlenül. Ez a roppant kemény követelmény első hangzásra még embertelen is. Továbbgondolva, s hozzáadva korábbi századok megélhetési viszonyainak a történelemből iámért kérlelhetet- lenségét, s természetesen nem utolsósorban gályák és vitorlások törékenységét a világtengerek hullámverésében, viszont mégiscsak bölcs intelem. Mert az emberiség felhalmozott tapasztalatai .nyomán régesrég ösztönünkké vált, hogy elsorvadni, a lét határán támolyogva várni a pusztulást, - sokkal kevésbé kívánatos, mint — netán — áldozatául esni bármilyen küzdelemnek. Maga a mondás azért jut manapság az ember eszébe tengerészhagyományokkal csak roppant csekély mértékben rendelkező hazánk gazdasági valóságát vizsgálgatva, mert fejlődésünknek olyan szakaszába érkeztünk, amikor minden túlzás nélkül kimondhatjuk, hogy vállalkoznunk kpll. Vállalkozni, mert ellenkező esetben nem éljük túl maradandó károsodás nélkül azokat a ma tapasztalható, részben heveny, részben krónikus gazdasági bánhalmainkat, melyek nyomán fejlődésünk máris drasztikusan lelassult. A vállalkozás szó — tapasztalataim szerint — az emberek túlnyomó többségének csakis egyéni, legfeljebb csoportos kezdeményezéssel összefüggésben jut az eszébe. Majdnem odáig mennék személyes élményeim alapján, hogy sokan a szocialista gazdálkodás lényegétől idegen megközelítési módnak tartják a vállalkozói magatartást, mondván: mi tervezünk, nem pedig kockáztatunk. Senkinek sem illik senkit sem pellengérre állítani miná- lunk, ennek a teljesen hamis felfogásnak a hangoztatásáért, mert hosszú évtizedeken át komolyan vett, meggyőződéssel hirdetett, egyedül lehetségesnek vélt tantétele, és gyakorlati politikája volt ez mindany- nyiunknak. Jártuk azt az objektíve nem létező utat, amelyen a gazdálkodás olyan szabályozókkal folyt, amelyek nemhogy az árutermelés, és a piaci értékesítés közgazdasági alaptörvényeire épültek volna, haném a legfőbb törekvés éppen e kategóriák kiiktatása volt a szemléletünkből. Arra tehát semmi * okunk, hogy új utak keresése közben, bármilyen minősítéseket és vádakat is vagdossunk egymás fejéhez. Arra viszont annál több, hogy belássuk:. a vállalkozói struktúra és szellem elsorvasztása — a következményeket tekintve — sokkal veszélyesebb, mint a vállalkozás kctpkázatai- nak vállalása. Nálunk Magyarországon — nem kis szerencsére — gondolkodásunkat és magatartásunkat, a példa erejével befolyásoló tényező mezőgazdaságunk. Melyben ugyan nem minden nap használtuk (1960, a kollektív gazdálkodás győzelme óta sem), a vállalkozás és a kockázat kifejezést, de valójában termelőszövetkezeteink, és a háztájit művelő gazdáink egyaránt, esztendőről esztendőre nagyobb mértékben — s nem kevés kockázatot vállalva — orientálódtak, és készítették terveiket a piac elvárásaira figyelve. A minap, a magyar ország- gyűlés költségvetési vitájában az egyik illetékes miniszterelnök-helyettes, Marjai József korábban nem éppen magától értetődő keménységgel mond. ta ki, hogy a gazdaságunkban tapasztalható bajok nagyobbik fele a vezetői kultúra hiányának következménye. A legnagyobb szorgalommal és áldozattal . gyártott korszerűtlen termék sem értékesíthető, mert mi és külföldi vásárlóink a piacon, nem jószándékot akarunk venni, hanem használati értékkel bíró terméket. A vezetői kultúra természetesen nagyon sok mindent jelent. De talán aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy itt és most mindenekelőtt, a vállalkozó szellem felülkerekedése jelen- t i a vezetői kultúra, eredmény ekben mérhető elmélyülését. A magyar népgazdaságnak efre, a legnagyobb mértékben, e pillanatban az állami iparban van szüksége. S ismét világosan ki kell mondani, hogy nem elsősorban azért, mert az állami iparban tömörültek volna a legkevésbé tehetséges vezetők, hanem azért, mert gazdaságunknak ebben a szektorában éltek és élnek részben még mindig a legszívósabban, a merev tervmutatós irányítási és vezetési módszerek. Nem egy ilyen rövid cikk hívatott annak elemzésére, hogy az emberi tényezőn kívül, még mi minden szorította és szorítja az állami iparvállalatokat a nem vállalkozói jellegű mentalitásba. Az viszont idetartozik, hogy össztársadalmi méretekben egyetértésre jussunk: olyankor is vállalkozó módjára kell viselkednünk, amikor ennek az előfeltételei rr korántsem teljes mértékbe.. adottak. Hadd kockáztassuk meg a jóslatot: már rég a piac les a legszigorúbb, a perdöntő mii.usítője egy-egy vállalatunknak, amikor az még mindig a hiánygazdálkodás békjóit cipelve indul a versenypályán. A vállalkozásnak megannyi új lehetősége nyílik 1982. január elsejével. Remélhetőleg legalább két, hamarosan érzékelhető hatással. Az egyik, a közvetlen, a piacon érzékelhető változás lesz, hogy bővül jó néhány olyan termék és szolgáltatás választéka és kínálata, ami gazdasági infrastruktúránkat éppúgy javítja, mint életünk minőségét. A közvetett hatásnak abban kell jelentkeznie, amit a legrövidebben úgy fejezhetünk ki, hogy kihívás lesz, olykor talán drasztikus nyomás. Milyen módon? Nos, egy ezer apró cikket sikeresen előállító társulás természetesen a jövőben sem gyakorol konkurrencianyomást a termékek piacán a turbina- gyártó óriásra. De a munkaerő- piacon remélhetőleg annál inkább. Magyarán: nem káros, hanem kívánatos, hogy a vállalkozók csábító hatást gyakoroljanak a legértékesebb munka- vállalói akiknek érthetően nem!'" s távozását a szo- ciali ;yi párból viszont nerc ‘ • .isztratív röghöz- kött K ■ megakadályozni, harc iáik felszabadításává. ;\ol jelenlétük a leginkább .(séges. Ez viszont, csak jövedelmező vállalkozások' révén érhető el. A szocialista nagyiparban is. S legkésőbb ezen a ponton a napi politikai döntéseket hozó, nem kifejezetten gazdasági poszton tevékenykedő vezetők vállalkozói magatartásának a kialakítása is napirendre kerül. Pártbizottságoknak és minisztériumoknak, ipart irányító tanácsi funkcionáriusoknak és a szakszervezeteknek egyaránt komolyan kell venniük azt, hogy a gyengék gyámolítását többé nem engedhetjük meg magunknak, a sikeresek kezének lefogásával. Konkrétan: nem az szolgálja az össznépgaz- dasági érdeket, aki egy tehetséges embert hatalmi szóval egy sikertelen közösséghez láncol, hanem az, aki a sikerteleneket rákényszeríti arra, hogy nézzenek szembe kudarcaikkal, és azok következményeivel. Ez a szembesítés egyetlen napot sem késhet. Nem, mert az ország- gyűlés színe előtt tisztességes nyíltsággal mondta el a kormány, hogy kudarcok finanszírozására nem telik. Vállalkozóvá válni nem sikerült nekünk, magyaroknak sem, néhány fájdalmas műtét• nélkül. De nem néhány sikenhajhász kalandor, hanem a történelem szemet szúróan aktuális tanulságai kényszerítik ránk az áldozatokat. A viszonylag csekélyeket azért, hogy a nagyokat, a tragikusakat nálunk soha meg se ismerjék a ma élő generációk. H. J. Tanácsadás a vállalkozóknak A kisüzemi termelés, és a kisegítő tevékenység ösztönzésére létrehívott új társulási formák, már eddig is felkeltették a lakosság. érdeklődését, és várható, hogy a rendeletek megjelenésével még többen kapnak kedvet különféle vállalkozások létrehozásához. Ahhoz azonban, hogy a próbálkozók ismerjék a lehetőségeket, a reájuk háruló jogokat és kötelezettségeket, vagyis, hogy a kezdeményezés életképes lehessen, el kell iga-1 zodni a jogszabályok között. Ezt elősegítendő, a megyei tanács pénzügyi osztálya és a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságának megyei igazgatósága tájékoztató szolgálatával minden érdeklődőnek rendelkezésére áll. A szakemberek a magánkezdeményezés lehetőségeinek típusairól (magánkisipar, szerződéses üzemeltetés, gazdasági munkaközösség, kisvállalatok stb.), az azokhoz fűződő jogi hatásokról, adókötelezettségről, költségvetési kapcsolatról, társadalombiztosítási juttatásokról adnak felvilágosítást. ' A tájékoztató szolgálat a PM Ellenőrzési Főigazgatóság megyei igazgatóságának helyiségeiben (Kecskemét, Katona József tér S. I. em.) tart nyitva 1982. január és február hónapban, a keddi napokon délután 2-től este 6-ig. a munkásigazgató Búcsúzik Megadatott néki, s ez nem kevés, hogy szerették és tisztelték, akiknek a vezetőjük volt. Tanúsítja ezt ez az összejövetel, amelyet a vállalat kétkezi dolgozói szerveztek a tiszteletére — az ötlet az övék, nem „súgtak” nekik —, hogy elbúcsúzhassanak tőle. Idősebbek és fiatalok, nők és férfiak ülnek körben a tanácsterem hosszú, terített asztalánál, I vagy negyvenen lehetnek. Vezeíő csak egy látható köztük: a nyugdíjba készülő igazgató, Csizmadia István. Hallgatom Medgyesi Fe- rencnét, Bitó Jánost, majd Kasza Lászlót, akik-társaik nevében is búcsúznak. Keresetlen szavak, közvetlenek, ragaszkodók. Könny szökik a szemekbe, s fényesebbek lesznek kitüntetésnél. Válaszol az igazgató, az egykori munkás, idézi a jóban-rosszban együtt töltött éveket — s bizony épp, hogy cserben nem hagyja a szónoki tudománya. * Ünneplés utáni csönd. Ketten vagyunk az igazgatói irodában. Az íróasztal mögötti falon a baromfifeldolgozó vállalat kecskeméti, központi gyártelepének madártávlatból készített fényképe függ. Felé tekintve mondja Csizmadia István: — Tizenhét évet töltöttem itt. Ez volt az életem legszebb időszaka ... Orosházán született, ott kezdte a pályafutását munkásként, Az államosításkor vezetővé nevezték ki, s harminc év alatt több cég élén állt. A baromfiiparban dolgozott le negyvennégy esztendőt. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója 1965-ben lett. — Tizenhét évvet ezelőtt ilyennek álmodta-e a majdani vállalatot? Vagy a gazdasági vezetők nem szoktak ábrándozni? — kérdezem. — A gazdasági élet nem nagyon tűri az ábrándozást, de azért csak ott lebeg egy kép, azt hiszem, minden vezető előtt: jólenne, ha ilyenné lehetne tenni az egységet, amelyet irányít. Én valamikor arra vágytam, hogy egy igazi nagy vállalatot vezethessek. Ez teljesült, amikor ide kerültem, hiszen ez a cég volt a legnagyobb már akkor is a hazai baromfiiparon belül. És ha most erre a képre nézek, és ha képzeletben látom az épületek falai mögött dolgozó embereket, a mi hihetetlenül nagy áldozatokra, teljesítményekre képes munkásgárdánkat, akkor arra gondolok: sikerült ezt a vállalatot úgy formálni, ahogyan szerettem volna. Ahogyan a munkatársaimmal megálmodtuk, mert az álom és a munka, a tervek keresztülvitele is közös volt. Ügy érzem, ez alatt a tizenhét év alatt becsülettel eleget tettünk a párt, az állam, a népgazdasági iránti kötelezettségeinknek, s eközben nem feledkeztünk meg azokról az emberekről sem, akik a maguk és családjuk életét, jövőjét a kezünkbe tették le. I A kecskeméti vállalat sok szállal köti magához dolgozóit. Az anyák reggel, munkába jövet ide hozzák gyerekeiket is, várja őket a jól fölszerelt bölcsőde és óvoda. Minden kicsit be tudnak fogadni. Óvónők, szakképzett személyzet törődik velük', amíg a mama egy-két épülettel odébb dolgozik. Munka után együtt mehetnek haza. Saját művelődési házat építettek, sok társadalmi munkával. A szabad időben számos lehetőség kínálkozik ott szórakozásra, művelődésre. Klubok működnek a házban. Színészek, írók, képzőművészek jönnek el rendszeresen. Visszajárnak ide a nyugdíjasok is, találkozókra és a saját klubprogramjaikra. A sportolási lehetőséget, itt, a gyár kerítésén belül újra kell teremteni, mert az építkezések idején a régi pályát fel kellett számolni. Kitűnik ez a cég azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket dolgozói lakáshoz juttatásáért tesz, tett az elmúlt években. A gyár környékén egy kis „kolóniát” alakítottak ki, a KISZ-fiatalok ösz- szefogásával, félig-meddig saját erővel és természetesen vállalati támogatással építve a a házakat. Ezen a régebbi sikeres akción kívül minden esztendőben tekintélyes összeget áldoztak az otthonteremtők megsegítésére. A száztíz éve alapított üzemet a hatvanas' években rekonstrukcióval korszerűsítették, azóta állnak a mai termelő és kiszolgáló létesítmények. 1963-ban még alig érte el a feldolgozott baromfimennyiség a 7 ezer 500 tonnát. Hetvenben már 23 ezer | tonnára nőtt a teljesítmény, ma pedig ennél is többet, 30 ezer tonna szárnyast dolgoznak föl. A termelési értéket tízszeresére növelték, a vállalat árbevétele az idén meghaladja a 3 milliárd forintot. A profil is bővült, tollfeldolgozással, s vezető szerephez jutottak a vízi szárnyasok. A termékek versenyképesek a világpiacon. Tavaly 60,5 millió dollárt és 7,1 millió rubelt hozott a népgazdaságnak a kecskeméti vállalat exportja. Az idén valamivel több dollár várható. — Milyen mozgatói voltak a dinamikus fejlődésnek? — fordulok Csizmadia Istvánhoz. — A technikai korszerűsödés, a munka gépesítése volt a legfőbb, és vele a szellemi kapacitás növekedése. Amikor idejöttem, tizenkét felsőfokú végzettségű dolgozója volt a vállalatnak. Jelenleg ötvennégy van. Középfokú iskolát 248-an végeztek a mostani gárdából. Hatvanötben csak harminc ilyen emberre támaszkodhattunk. Megkezdtük a .szakmunkásképzést ' is az utóbbi években. — Milyen kiemelkedőbb vezetői feladatokat kellett megoldania? — A dinamikus fejlődés minden területen sokat kívánt, kiemelni nehéz lenne bármit is. Nehéz feladat volt a gépi munka megszerettetése, a szakgárda erősítése és a munkások megtartása. Mert nem könnyű munka ám a miénk! Talán, a modern technikánál is többet jelentett, hogy a legnehezebb időszakokban is tartani tudtuk a lelket az emberekben. Amikor ránkzúdult szezonban a rengeteg nyersanyag, és menni kellett a feldolgozásnak, várták az árut a külföldi kamionok, nem volt se szombatunk, se vasárnapunk. Igyekeztünk a termeltetést úgy csinálni, hogy minél egyenletesebben érkezzen be egész évben a baromfi, de hát ez nem vasipar, a szezonjelleget nem lehet teljesen kiküszöbölni. Csizmadia István jó egyetértésben dolgozott a vállalat párt- és szakszervezeti szervével, vezetőivel, s a fiatalok, a KISZ-isták mindig magukon érezték a szemét. Tucatnyi fiatalt említ, akik itt nevelődtek jó vezetővé. Fontosnak tartotta, hogy a nagy kollektíva képviselői révén jelen legyen a közéletben, ö maga tizenhárom éve tagja az MSZMP Kecskeméti városi Végrehajtó Bizottságának. < * Munkásigazgató volt Csizmadia István kettős értelemben is: fizikai dolgozóként kezdte, majd tehetsége révén, a párt bizalmán • Csizmadia István: A® életem legszebb tizenhét éve volt.,. (Tóth Sándor felvétele) ból vezető lett, sikeres! De a szíve nem felejtette el a régi ritmust. Lassan legendákká válnak a történetek, amelyek ezt bizonyítják. Nagy-nagy hajtás idején kijelentették egyszer a munkások: tovább nem túlóráznak, haza kell menni, fáradtak is. A munkahelyi vezető szavára nem hajlottak. Lejött közibük ő. Mondott pár szót — és haragosból mosolygóssá váltak az arcok. Senki sem ment haza. Vitákban mindig a munkás pártjára állt. Tudta, vallotta, hogy az emberek szívesen dolgoznak, erejükön felül is, csak kérni kell őket erre, a közös érdekre, a holnapra, a munkásbecsületre, virtusra apellálva. Az iménti találkozón arra kérte a tiszteletére összegyűlteket, hogy úgy álljanak majd utódja mellett is, 'mint mellette állottak, s akkor nem kell félni a jövőtől. ö maga a sok-sok szakmai tapasztalatát január 1. után a TER- IMPEX Külkereskedelmi Vállalatnál hasznosítja majd ■ tanácsadóként. Csizmadia István ismét föltekint a képre: — Tizenhét év ... Az életem legszebb tizenhét éve volt... A. Tóth Sándor BEFEJEZTE ÉVES TERVÉT A KÖZÜTI ÉPÍTŐ VÁLLALAT Jövőre felépül az emulziót gyártó üzem December 18-án befejezte éves tervének teljesítését a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat. A tervezett 395 millió forint helyett 407 millió a tény, amely mintegy 3 százalékos túlteljesítést eredményezett. A KÉV ebben az évben tervének 50 százalékában útépítést végzett. Többek között elkészítették a Kiskunfélegyháza— Szolnok összekötő út ókécskei szakaszát, a ladánybenei út burkolatmegerősítését és szélesítését, s folytatták az 54-es, az 55-ös számú út megerősítését. Hozzákezdtek az E 5-ös út kecskeméti bevezető szakaszának szélesítéséhez is. Tevékenységük másik felében a hídépítés képviselt jelentősebb értéket. Kecskeméten, a Halasi úti felüljárón eddig 76 millió forint értékű munkát végeztek. Jövőre a hátralevő 40 millió forintos feladatot is elvégzik, s június 30-án az új létesítményt átadják rendeltetésének. Az év mérlegéhez tartozik az a 15 millió forintos mélyépítési tevékenység, amelyet különböző vállalatoknak végeztek, s az az 50 millió forintos egyéb munka, amelyet már átadtak a megrendelőknek. Ebben az évben a vállalat aszfalt- és betoneladásból, valamint műszaki tervezésből mintegy 30 millió forintot profitált. Az újszerű feladatok, a megváltozott gazdásági körülmények következtében a MEZŐGÉP Vállalattal kötött szerződés értelmében silók acélszerkezetének szerelését is elvégezték. Mindezt csökkentett létszámmal érték el. A vállalat jelentős eszközöket és erőket fordított a műszaki fejlesztésre. Ebben az évben kezdték el az emulziós technológiával való 'kísérleteket, s ezzel egyidőben fogtak hozzá Kiskunhalason — 33 millió forintos állami kölcsön igénybevételével — az emulziót gyártó telep építéséhez. (Magyarázatként szeretnénk elmondani, hogy a kőolaj lepárlásának végterméke a bitumen,, amelynek szállítását, felhasználását csak melegen lehet elvégezni. Egy bizonyos szer hozzáadásával a bitument vízzel lehet keverni, nem szükséges melegíteni, s ez jelentős energiamegtakarítást eredményez.) A kísérletek során nemcsak az útépítésben próbálták ki az új technológiát, hanem a mezőgazdaságban a terméshozamok növelése céljából is. A kísérleteiket jövőre tovább folytatják mind az útépítésben, mind a mezőgazdaságban. A emulziót gyártó üzem 1982-ben készül él, s a következő évben kezdi meg a termelést. / „ ' ’ -i 0 I ■ A jövő év feladatai között tallózva megállapította a 'vállalat igazgatója, Bútora Károly, hogy a KPM Közúti Igazgatósága útépítési kapacitásukat már lekötötte, amelynek során megerősítik az E 5-ös főútvonal Kecskemét—Kiskunfélegyháza közötti szakaszát és kiszélesítik az 52-es számú út kecskémét—izsáki elágazás közötti részét. Elkészítik Kecskeméten a vasútállomáshoz vezető utat, az 53-as számú úton az akasztói átkelési szakaszt, a kiskunfélegyháza—szolnoki úton a tiszaalpári és a kiskunfélegyházi átmenő utakat is. Mintegy 20 millió forint költséggel készül el Kiskunhalason az Átlós utca, amely keresztezi a budapest—ke- lebiai vasútvonalat, s feltehetően könnyebbé teszi az áthaladást. A vállalatnál január 1-én térnek át az ötnapos munkahétre, amely a felmérések szerint sem a személy-, sem pedig a teherszállításban nem okoz fennakadást. A termelési programot úgy állították össze, hogy tervüket nemcsak összességében, de * időarányosan is képesek teljesíteni. G. G. ÖSSZEFOGÁS A GAZDÁLKODÁS TOVÁBBI JAVÍTÁSÁRA Agrokémiai társaság alakult ÉB ÉS • Ha felépül a nagy befogadóképességű raktár, szükségtelenné' válik az értékes vegyi anyagok szabad ég alatti tárolása. Eggyel kevesebb veszteségforrás. . (Straszer András felvétele) A napokban tartotta alakuló ülését a Bajai Agrokémiai Gazdasági Társaság. Az együttműködés célja a gazdálkodás színvonalának, eredményességének elősegítése, főként a korszerű talajerő-gazdálkodás alkalmazása. A legújabb termesztéstechnoló. giai módszereket azonnal bevezetik, gazdaságosabbá teszik a műtrágyázást, ésszerűbbé a felhasználást. Biztonságosabbá teszik a tárolást. Az alakuló ülésen a társaság képviseletével a Bajai Mezőgazdasági Kombinátot bízták meg. Az együttműködésbe belépett hét termelőszövetkezet, valamint a Bács-Kiskun megyei AGROKER Vállalat. , Az eseményen dr. Varga Antal, a Bácskai és Duna melléki Területi Szövetség titkára méltatta a kezdeményezés jelentőségét, Vámos Ferenc, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója .pedig a további tervekről szólt. Elmondta, hogy a gazdasági társaság tevékenységét kibővítik. Folyékonymfitrá. gya-készítő üzemet létesítenek. Ehhez megkezdték az előkészületeket, tárgyaltak az alapanyagok, valamint a szükséges berendezések beszerzéséről. A megyei AGROKER Vállalat azzal is segíti a társaságot, hogy 4 millió forintod beruházással vegyszer- raktárát épít. A társaságban részt vevő gazdaságok több mint 33 ezer hektáron gazdálkodnak. Az együttműködéssel elő akarják segíteni, hogy az újonnan meghirdetett és már eredménnyel járt tíztonnás hektár ronkénti kukoricatermesztési mozgalom tovább szélesedjen. Hasonlóképpen számottevően növelik más növények termésátlagait is a következő esztendőkben a Bajai Kukoricatermesztési Rendszer közreműködésével. ’
