Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
1981. december 24 J • PETŐFI NÉPE • 5 • Juhász Ildikó: — Kedvenc nővé-, nyem a dália. • Imre Ildikó: — Zöldségszakos kertész üzemmérnök leszek. # Lukács József: — Bevezetjük majd a síkfóliás termesztést. — • Berta László: — Mindennap éjszakába nyúló tanulás. JÉ, • Doborovolni László: — A tanárok ismerik képességeinket. • Doma György: — Elsőre elhasaltam lustaságom miatt. • Dékány István: — Várom az indulást. Vizsgák előtt... Nyolc óra múlt. Kecskeméten a kertészeti főiskola aulájában élesen koppan a cipősarok. Az előadótermekből itt-ott a zárthelyi dolgozatok írását megelőző csendes morajlás hallatszik, máshonnan pedig az előadótanár hangja szűrődik ki. Tipikus vizsga előtti hangulat. A félév utolsó előadásai, utolsó javítási lehetőségek, hogy a hallgatók a legnagyobb nyugalommal állhassanak a tételhúzásnál... Dr. Király Lászlót a megye mezőgazdasági szakembereinek nem kell bemutatni. A tanári katedrát szeptemberben foglalta el főállásiban. Arról már nem 'beszél, hogy az egyik legrégebbi oktatója az intézetnek. 1963 óta sulykolja a kertésznek készülők zsigereibe — a ma már biztosan állíthatjuk, hogy fontos szakmai elemet, — a közgazdaságtant. Az ökológia összetett tantárgy. Nemcsak az ár- és eredménykép- zés, az elvonások módját kell megtanulni, hanem ismerni kell a közgazdasági összefüggésekét is. A hallgató csak úgy juthat túl a vizsgán, ha érti is, amit mond és tisztában van az alapfogalmakkal ... mm Disznóveny-szakon végez a - nyáron Juhász Ildikó. Igazi, lányoknak való szakma. Érdekes véleménye van az emberről és a világról. A növény az mindig egyforma. Egyforma törvények szerint csírázik, növekszik, hajt bimbót. Azt hiszi, leendő munkájának a könnyebbik részét ez ' adja. Nehezebb lesz majd az emberekkel való bánás. Ennek ellenére határozott. — Amit eddig eltökéltem, az zömében sikerült. Talán képes leszek arra is, hogy megszervezzem; az üvegházban mindig rend és fegyelem legyen .,. Nemcsak a virágok között. A nagy ’szigorúság okán kérdés nélkül mondja: — Kedvenc növényem a dália, Hogy miért? Nem tudom eldönteni. Egy biztos, ahol dolgozom, annak a kertészetnek az udvarán néhány tő virágzik majd. Borsod megye éázaki részéből jött Imre Ildikó. Putnokon élt, mielőtt felvételt nyert volna a kertészeti egyetem kecskeméti kertészeti főiskolai karára. Most harmadéves. — Zöldségszakos kertész üzem- mérnök leszek — vallja büszkén. Négyes rendű tanuló, a főiskolán szerzett elméleti ismeretek, úgy érzi, elegendőek lesznek a .mérnöki munka indulásakor. Más dolog, hogy a szakmai munkáról ez a véleménye: — A gyakorlatokon csak gereblyézünk, kapálunk ... — Azt is meg kell tanulni. — Így igaz, csakhogy a mai magyar mezőgazdaság ennél már előbbre tárt... • Ebben maradtunk! Sok minden történik a diákkal főiskolai évei alatt. Véletlenül, vagy akarattal elkövetett csínytevés is. Például olyan, mint amilyet elmesél: — Szakmai gyakorlaton voltunk Kisfáiban. Meglehetősen fárasztó nap után, egyszerűen kint felejtettük a tanárt. Az ugyanis a szokás, hogy a váz nélküli fóliatermesztés legapróbb mozzanatait is különös gonddal vizsgálja. Már bent a főiskolán vettük észre, hogy egy- gyel kevesebben vagyunk, mint ahányan a busszal elindultunk. Mit mondjak: néhány napig kerültük a találkozást... mm Lukács József szintén végzős hallgató, ő is zöldségszakra jár. Vácott járt középiskolába és Túrára, a Galga menti Magyar—Kubai Barátság Termelő- szövetkezetbe megy dolgozni. Érdekességet is említ: a hazánkban tanuló kubai diákok itt töltik a gyakorlatot s nyáron in-' nen indulnak országjáró körútra, alhol bemutatják hazájuk fergeteges ' táncait, fülbemászó dalait. Tréfásan fogalmaz: — A messziről jött diákok a tsz művész-melléküzemágát ké- pezik... Szóba kerül a szakmai indulás: — Fiatal vagyok még, de annál idősebb, hogy meg akarjam váltani a világot, ötleteim viszont vannak. Elképzeléseim is. Ott nálunk északon is megpróbáljuk termelni üvegházban a hajtatott uborkát. Nagy pénz van benne... És bizonyára bevezetjük majd a síkfóliás termesztést. Ezt csak erre, a délvidéken ismerik. Nálunk is van geotermikus energia, úgy gondolom; lesz értelme a munkámnak. A főiskola évei alatt sokat változnak a fiatalok. A matu- randa utáni alig-emberből felnőttek lesznek. Gondolkodásuk komolyabbá válik, mint sokan gondolnák. Íme a bizonyíték:. — Azt hiszem, a szemléletem sokat változott. Másképp’ látom a szakmát. Talán most már egy kicsit belülről. Korábban túl szépnek tűnt minden ... Nem gondoltam volna, hogy — üzemi tapasztalataim alapján — ke- Vex/tbe is tesznek egymásnak ... Herta László szintén északról jött. Miskolcról. Szőlész-borász utolsó éves hallgató. Mosolyogva meséli, hogy ő is végigjárta az elképzelése szerinti orvos— tanár—egyetem—főiskola grádicsot. Aztán a matek miatt sok mindenről le kellett mondani. A leendő 'borásznál óhatatlan, hogy ne kerüljön szóba a mai asztalravalók minősége. Pártatlanságát bizonyítandó rögzíti, hogy a sört szereti, de... — Mindez nem jelenti, hogy nem tisztelem és becsülöm az igazán tiszta, tájjellegű bort. Elsősorban a szárazakat, azok között is a Traminit és a pécsi cirfandlit, amelyik ma a legjobb ebben a kategóriában. Mondom ezt akkor is, ha egyik tanárom ezzel maximálisan nem ért egyet. A komoly 'borvizsgálatokat csak az utolsó féléviben csináljuk. De alapjaiban már most is tudjuk, hogy milyennek kell lenni az igazán értékes, tartalmas, szép bornak... A lelki poharazgatás után frissítőként szóba kerül a vizsgaidő- szak is. — Az elmúlt három hét, az maga volt a pokol. Zárthelyik sora, dolgozatírások a megajánlott jegyekért. Délelőtt előadások, éjszaka egykét órába nyúló tanulás, ezután már megváltás lesz a vizsgaidőszak ... Szanatórium. Az ember tudja, hogy egy-egy kollokviumra rendelkezésre áll 4—5—6 nap, az anya- Kot elosztja becsülettel, s felkészül .. Budapesti legény Dobiovolni László. Gyümölcsszakos hallgató. Azt mondják róla, jó szervezőkészséggel bír. Eddig megúszta utóvizsga nélkül, ami olyan, hogy még a diák legrémesebb álmaiban se jöjjön elő. A következő időszakot tekintve magabiztos: — Ahogy megtanultunk tanulni a főiskolán, egyre könnyebb a vizsgázás. A tanárok is zömében ismerik már képességeinket, hacsak valami nagyon vadat nem húzok, nem hiszem, hogy baj lesz... Végezetül egy reményteljes óhaj, kívánság: — Igaz, hogy előtte vagyunk még két vizsgaidőszaknak, de lelkem legmélyebb bugyraiban már elképzelem — ha néhány százalékos szerencsém is lesz — hogy jövőre tiszta lelki ismerettel és nyugodtan indulhatok annak a hatalmas, nagybetűsnek nevezett életnek ... Doma György szintén Budapestről jött. Már most tudja, hogy . a főváros-menti fóti Béke (A felvételeket Straszer András készítette) Termelőszövetkezetbe kerül. Ügy tartja, ez a tény nagy dolog a mostani főiskolások között. „ O az uvék tekintetében nem olyan szerencsés, mint .Dobrovolni László. Politikai gazdaságtanból például a harmadik félévben csak harmadjára „fogta a lécet” ... E tényről őszintén beszél. — Az elsőre elhasaltam lustaságóm miatt. Másodjára behúztam egy olyan tételt, hogy még az ellenségemnek sem kívánom. Végre harmadszorra aztán minden rendiben volt. Szent meggyőződése, hogy nem lesz gond a mostani harmadévesekkel. Igaz, szóhasználata szerint, növénytanból ebben a vizsgaidőszakban hatalmas „szívatás ” várható. Mentségül qsak annyit, hogy nagyon sok az anyag, ismerni kell a kórtan, rovartan csínját-bínját, kell tudni kórképet elemezni és vizsgák előtt lesz még egy beugró teszt is, csak az húzhat tételt, aki ezen sikerrel túljutott. Nem csoda hát, hogy a növénytanról ez a véleménye: — Ügy tartják az egyetemen, aki növénytanból abszolválta a vizsgát, az már hallgatónak érezheti magát, s aki növényvédelemből is győzött, az — ha csak a villamos el nem üti — kertész lesz .. . Dekány István Balástyáról jött. Szegeden kezdte a híradás- technikai középiskolában, aztán Kisteleken az Árpád Gimnáziumban érettségizett. Egyik tanára azt mondta róla, „a Dékány” az egy fogalom. Tehetséges, érzékeny lelkű, mindig jót akaró, ugyanakkor szertelen, néha egy hangyányit rebellis. Szóval olyan, amilyet nem minden tanár szeret. Pedig a jó tulajdonságokat ébren tartva, a rosszakból lefaragva sokra viheti. Nagy gázzal indul a szakmának. — Várom az indulást. Bizonyítani akarom, hogy sokkal több van bennem, mint amit az iskolában sikerült megmutatnom. Szerencsés hallgató, azon kevesek közé tartozik, akik egyhónapos szakmai gyakorlaton lehettek Hamburg mellett, Jork- ban. Sok mindent látott és tanult ott, amit majd az iskola végeztével hasznosít. Imádja a verseket. Tizenkét éves kora óta mondja is őket. A vers olvasása számára pihenés, az egésznapos agyzsongató tanulás idején. Több mint négy órája beszélgetünk már iskoláról, hivatásról, szakmáról, vizsgákról, emberi viszonylatokról, kapcsolatokról. A célokról is, hogy mi lesz majd akkor, ha elhagyjak az alma mater falait. .. Néhányan már az órájukat nézik, várja őket az ökológia vaskos tudományának jegyzete, a növénytan kórképgyűjteménye, a politikai gazdaságtan sokkilós tankönyve. Lelkiismeretfurdalás nélkül nem lehet* marasztalni őket... Kár! Szabó Pál Miklós Asszony a gazdaság élén Szepes Zoltánná, a Kunbajai Állami Gazdaság igazgatója csinos szürke kosztümjében inkább vendéget váró háziasz- szonyra, mint egy 4285 hektáros nagyüzem elsp számú vezetőjére emlékeztet. A tárgyalóasztalon még ott pompázik a Judit névnapra ajándékba kapott vörös szegfű, de a váza tő- szomszédságában dossziék halmaza mutatja, a munka egy / pillanatra sem állt meg. Az első, nem éppen logikus, de minden női vezető esetében feltett kérdésre kedvesen repliká- zott. — Allergiás vagyok, amikor megkérdezik, hogyan lettem igazgató. Kineveztek. Remélem, nem a statisztika kedvéért, hanem mert bíztak bennem. Így döntöttek, én vállaltam, s nekem sem nehezebb, de nem is köny- nyebb, mint egy férfinak. Két éve vagyok igazgató, előtte ugyanitt közgazdasági helyettesként dolgoztam. S nyomban e rövid, de csatta, nős kezdés után a gazdaságról kezdett beszélni. A fő profil a szőlő- és gyümölcstermesztés, de ebből is a legjelentősebb a szőlő és a bor. Az idei terv 537 millió forint volt, s várhatóan csak 486 millió lesz a teljesítés, bár az eredmény eléri a tavalyi szintet. — A lemaradás oka? — kérdezte vissza — a fagy- és a jégkár. Ezen nem tudunk segíteni. Kisebb veszteséget jelentett még az üdítőital-gyártásban a gépsor rossz műszaki állapota, ezen alig lehet csodálkozni, hiszen öt éve három műszakban dolgozik. Ennek cseréjét már tervezzük. A Kunbajai Állami Gazdaság ebben az évben 130 ezer hektoliter bort forgalmaz, 31 ezer hektolitert belföldön, a többit exportálják, s ebből 26 ezer hektoliter kékfrankost, rosét, olaszrizlinget a tőkés, piacon, áz NSZK-ban,. Svájcban, Svédországban. Érdekes, hogy a gazdaság területileg a kisebbek, termelési érték vonatkozásában a nagyobbak közé sorolódik. Az ezernél több dolgozó közül csupán százhatvankettő a műszaki, adminisztratív, s életkorukat tekintve fiatalok, hiszen az összlétszám 32 százaléka 30 éven aluli. — Ügy vélem, mint nő — s ezt a s^ót nyomatékkai ejtette ki — ugyanúgy megbirkózom a feladatokkal, mint a férfiak. Nem érzékelem a különbséget. Jól tudok dolgozni a beosztottjaimmal, jó az összhang a gazdaságban. A vezetői ötösfogatból csupán ketten, én és a KISZ-titkár vagyunk nők, s a döntések előtti vitákban mindenki egyformán nyilváníthat véleményt. A szakágazat-vezetők helyett nem akarok dolgozni, dönteni, ez lenne számukra a legkényelmesebb. A közös és jó elképzelések, ötletek bevezetése, megvalósítása, eldöntése után azonban nincs apelláta, abból már nem engedek, azt végre kell hajtani. Sokszor hallani olyan megjegyzést, hogy a nők vezetőposzton erőszakosabbak, rámenősebbek, mint a férfiak. Óvatosan tettem fel a kérdést, s szerencsére nem kaptam kioktatást. — Igen, ez így igaz, de ma már ez kétszeresen is fontos. Nem szeretem a befejezetlen ügyeket. Egy asszonynak, aki nemcsak vezető, de egyben feleség, anya is, sok mindent kell vállalnia: a gyermeknevelést, a mosást, főzést, a takarítást. — Két nagy fiam van — mondta büszkén. — A férjem a Bácsalmási Állami Gazdaságban dolgozik. Szerencsés természetem van, mert amikor hazamegyek a gazdaságból, otthon sikerül teljesen kikapcsolódnom. Nem vagyok töprengő típus. Minden nap főzök, s amíg'én a konyhában foglalatoskodom, a fiúk beszámolnak a napi eseményekről, közben segítenek. A hétvége általában a mosás, a takarítás ideje. Ez a fiúk — ebben benne van a férjem is — dolga, de ha azt akarom, hogy ténylegesen tisztaság legyen, akkor nekem kell csinálnom. Pihenésre csupán este jut időm. A gazdaságon kívül, a családomnak élek, velük foglalkozom. A gyerekeknek ha kell. segítek, de sohasem ellenőrzőm, korán önállóságra szoktattam őket. Ez a 38 éves asszony a gazdaság, a család gondjain, tennivalóin túl igen jelentős pártmunkát is végez, tagja a városi és a járási párt végrehajtó bizottságának. Ünnep előtti a hangulat, s nem hagyom ki a karácsonyra való rákérdezést sem. — Karácsony? Igen, ez nagyon is családi ünnep, s már megkezdtük a családi * közvéleménykutatást. A nagyobbik fiam lemezeket, tréningruhát, a kisebbik bar- kácskészletét, a férjem — képzelje, ez a legnehezebb kívánság — 46-os ingeket kér. Miután a férjemmel együtt vadászok vagyunk, én egy golyós puskát kértem, s azt .hiszem, meg is kapom ... Reggel és este 8 kilométert autózik munkahelyére és vissza. Az igazgatónő sohasem kiabál, mindig derűs, kiegyensúlyozott, bárki bármikor felkeresheti, jól ismerik, szeretik, tisztelik. Nem csoda, jó ve?etö! Gémes Gábor „Nincs mit érineköm szégyöllenöm.. ” A . viharkabátos, gumicsizmás ember úgy toporog az autóbusz- megálló betonszigetén, mint egy hajótörött. Ráadásul én sem tudom pontosan, mikor jön Szeged felől a busz, amelyik a, hajnali vonathoz kimegy az állomásra. Annyit azért kikövetkeztetünk, hogy a vonat fél hat után indul, most pedig alig múlt öt, tehát időben vagyunk. S várunk, mert kinek van huzalma a meg-megújuló széllel szemben másfél kilométert gyalogolni? Az idő meg csak telik, lám amíg „logikai úton” döntöttünk a várakozás mellett, már a római egyesről a kettes fölé húzódzkodott a toronyóra didergő, nagy mutatója. — Nehezen szók ja az embör a hideget! — folytatjuk az eszmecserét. Azért csak szoktatjuk magunkat hozzá, amíg meg nem érkezik az autóbusz. A viharkabátos száz forintossal fizetne, persze a kasszában még nincs apró, S' mielőtt a gépkocsivezető felpörgetné magát, kisegítem útitársamat egy kettessel. Amint a Vasúti pénztárnál végez, máris hozza a kölcsönt. Egy tízest. Illő tisztelettel unszol, fogadjam el. Hamar megérti, hogy nem várok kamatot. Mellém huppan a padra. Most nézem meg jobban. Cserzett az arcbőre,, szeme kék. Kis huncut mosoly vibrál a szája szögletében. Barátságunk most már „útra szóló”, bizalmába fogadott. Mondja, azért utazik Félegyházára, mert a szűrővizsgálaton valamit találtak a tüdejében. Most táppénzen van, a gondozóba küldték. — Így van ez, az ember nem is tudja, hogy beteg, aztán kiderítik... Azé’ nem félek, majd meggyógyítanak. Szükség van még az egészségre, a munkabírásra. A termelőszövetkezetben dolgozom, gyalogmunkás vagyok. Előbb a kertészeti ágazatban, most a zöldség-gyümölcsben. Ide mán azért kértem magam, mert egy kicsivel könnyebb a munka. • — Idevalósi? — Mondhatjuk úgy is. Marisban lakom, majd húsz éve. Pedig csengelei vagyok. A szüleim, testvéreim most is a csengelei határban élnek. Megmondom úgy, ahogy van, én megszöktem onnan. A téesz elől. Volt egy pár hold földecském. Sehogy sem akartam a közösbe vinni. Tipródtam, töprengtem, mit tegyek. Mert a téeszt sehogy sem akartaim. Aztán egyszer azt mondtam a feleségemnek, mert az is volt: — Én elmegyek innét. Jössz, vagy maradsz? Maradt. El is intéztük a válást, gyorsan, simán. Megvettem ezt a tanyát itt a marisi pusztában, aztán asszony is került, önálló maradtam, gazdálkodtam. Megszületett a fiam, aztán a lányom. Ha úgy adódott, napszámba is jártam. — Napszám és függetlenség? — vetem közbe értetlenül. — Igaza van. Más kezelába lettem. Bántott is! Mer’ minek szöktem meg a téesz elől? Hogy nekem ne parancsolgasson senki. Oszt möglöitit? A fenéket. Dirigálhatott, aki hívott. Menni meg csak köllött, mer’ a pénzre is szükség volt. Így aztán megint csak nagy elhatározásra jutottam. Aszontam. Próbáljuk meg a téeszt. Ha jó, bolondság tovább ellenkezni. Ha nem, maradhat a régi. Ennek négy éve. Mostmár csak a nyakasságomat szidhatom, miért nem előbb! A munka ott sem nehezebb, mint másutt, autóbusz jön »értünk reggel, este visz haza. A szőlőbe kihozzák az ebédet. Vagy a gyümölcsösbe. Mert hát ott dolgozom. Tisztességes a fizetés, van prémium (úgy mondja: périum), az jár a jó munkáért. Az idén annyi almánk volt, alig győztük ,szedni, pedig még az irodisták is ki- gyüttek! Most a metszés megy, s ha nem volnék táppénzen, én is azt csinálnám ... Végére ér a cigarettának, komótosan eltapossa a csikket. Negyedórás késéssel a vonat is befut, föl- szállunk. ‘ Sötét van a termeskocsiban, de ez kedvez a beszélgetésnek. Az otthonáról, a családjáról érdeklődöm. / — Villany az nincs a tanyán. Nem is lesz egyhamar, mert messziről kéne odavinni. Nem mondom, jobb lenne, ha volna, de már. megszoktuk így. A fiam hozott aggregátort, ő már olyan „technikás”. Traktoros. Most húszéves. A kislányom? Okos is, talpraesett is. A múltkor úgy elvezette a traktort, mint egy gyerek! (Értsd: fiú.) Nyolcadikos, kollégista. Már megszoktuk, bár kezdetben az sem volt könnyű, hogy csak hétvégén van otthon. Jobbára magunk vagyunk az asszonnyal. Jó asszony, nem mondhatok rá rosszat, csakhát egy kicsit — no, hogy mondjam — iszogat. Nem haragszok ezért, van éppen elég baja. Ott vannak a hízók. Tavaly húszat adtunk le. Két bika, tizennégy birge, csirkék, tyúkok, ami köll. 0 még most is eljárogat napszámba, nem is annyira a keresetért, inkább a társaság miatt. Nem j,ó az az embernek, ha mindig egymaga süket- kedik. Lassan oszlik a sötétség. Nézzük a vasút menti tanyák ébredését. Némelyik valóságos mintagazdaságnak látszik. — Ezeknek is van villanyuk, — mutat az egyik elsuhanó tanyára. Szinte felpattan ültéből, amikor Ilonaszállás után megpillantja a több ezres libafarmot. Fehérük a ludaktól a körülkerített porta, mintha hó lepte volna be. — Hijnye, ezek megérnek másfél milliót! — mondja szinte magának. A szemét is keskenyebbre húzza, érzem, belegondol ennyi jószág birtoklásába. I — Szóba se került még, hogy beköltözzenek a faluba? — Nem akarunk mi eljönni onnan. Minek is? A pénzt megkeresem, a földről kikerül, ami kell. Piacra nem járunk. Még a kukoricaszár is érték, levágtam, kévéjét három forintért is kérték már. De minek tékozolnám el, köll a jószágnak is. A fiam, az építeni akar. Ahogy ismerem, fog is. Már kinézte a portát. Mi legföljebb csak akkor jövünk a faluba, ha végképp nem birkózunk meg a tanyai élettel. — Hány éves most? — Huszonkilencbeli. Úgyhogy elmúltam már ötven éves. Ezért mondom, későn jött meg az én eszem. De még időben, hogy az a kis nyugdíj meglegyen. Aztán csak az egészség is visszajöjjön. Mi a fene lehet a tüdőmön? A cigarettát el kéne hagyni? • Amíg a vonat átcsattog a váltók fölött, a dohányzás ártalmait taglaljuk. Kászálódunk a leszálláshoz. — Mondja, megengedi, hogy ezt a beszélgetést megírjam? — Maga. olyan-újságíró? — kérdez vissza. Megdöbben, kinek is beszélt.. . Aztán bólint. — Írja csak meg. Nem bánom. Nincs mit énne- köm szégyöllenöm. Talán a koránkelés, talán szakmai műhiba: de jóval később jutott eszembe: nem kérdeztem meg a nevét. S már csak úgy nevezhetem: a viharkabá- t°s... Nagy Mária
